feb 102014
 

Kaptunk a szomszédtól két nagy üveg saját készítésű paradicsomlevet, mert egy hétig felügyeltük a macskát. Az öröm addig tartott, míg meg nem kóstoltuk. (A paradicsomlevet. A szerk.) A lé eszeveszetten édes volt, legalábbis nekünk, viszont teljes erővel átjött rajta az érett paradicsom összes zamata – ergo kellett vele valamit kezdeni, mert amúgy nagyon finom volt.
Saját jogán való ivás nem jött szóba, ekkor úszott be a képbe a klasszik tojásleves, amit fele-fele arányban majd a lével készítek. Egyik fele ugye a durván édes paradicsomlé, másik egy jó testes, házi alaplé. (Pho-t főztem, erről lenne szó. A szerk.) Csak elveszi így az édeset.

És lőn. Igazán finom lett, gyors is, este hazaesve gyorsan lehet valami forrót kanalazni. Persze előtte gondoskodjunk pár óra alatt elkészülő alapléről és egy hétig pesztonkázott macskáról is. Meg persze tulajról, aki ad némi kis paradicsomlevet. Continue reading »

feb 032014
 

Hétvégén nyersétel-bisztróban jártunk és meglepetésemre nem volt hiányérzetem a kései ebéd után. Na jó, egy szelet húst nem toltam volna el a tányéromtól, de igazán rendben volt, sőt, két egészen új ízkombinációval is találkoztam.
Talán ez ihlette, hogy a hétvégén főzött tetemes mennyiségű húsgombócos rakottkáposztából lecsíptem egy adagnyit és nyersvacsoráztam.
Jó volt, köretnek is teljesen megállja a helyét, télen pedig hónapokig ehetjük a savanyú káposztát, lesz még alkalom a variálásra. Continue reading »

jan 282014
 

Kezdem átértékelni a főzeléket. Azt, amit azért hívnak így a magyar konyhában, mert nem páralék, de nem is gőzölék. De hagyjuk is az etimológiát, nem visz ez semerre. A főzeléket, mint ezt a vastag tejes zöldségsűrítményt kezdem megszeretni. Hiába, húszévente érdemes felülvizsgálni az ízlésünket, változott-e valami. Jelentem, nálam igen! Egy porhanyósra érlelt és két percig sütött marhasteak alá nem adnám, de sült kolbász ágyának vagy mellé alig lehet jobbat elképzelni.

Most kókuszkrémmel készült, nem is kellett volna alá még liszt, de tettem bele egy kevés mandulalisztet, jobban összefogta. Ami új, belevágtam az alapba egy kápiapaprikát, a végén pedig mangóbalzsammal savanyítottam. Hiába, ő a kedvencem. Continue reading »

feb 182012
 

Emlékszik még valaki gyerekkorunk pacsnijára? Ó, az a pacsni!! Iskola előtt beugrottunk a pékségbe, poharas kakaót is vettünk és már a suli kapujában lerágtuk a pacsni ropogós végeit.
Pacsnit akartam, de izibe’, és ekkor beugrott a túrós-olajos-tészta. Volt otthon egy kevés ricotta, gondoltam, ezzel is bizonyára működik.

Bámulatos ez a túró alapú tészta! Könnyen gyúrható, azonnal süthető, szinte bármilyen túrót, olajat is beletehetünk, gyorsan kisül. Csak egyet nem tud ez a tészta: nem lesz olyan pihe-puha, légies, mint egy sokáig dagasztott, hosszan kelesztett élesztős tészta, ilyet ne várjunk tőle. De nem baj. Gyors reggelikhez továbbra is kiváló alternatíva, lehet bátran kísérletezni! Cserélgethetjük a lisztet, olajat, túróféléket, mindig működni fog!
Ehhez a legjobb egy német vagy osztrák krémes túró, jól ellátott üzletekben Pesten is lehet kapni a Berchtesgadener Land (pl. itt, vagy itt) márkát, ebből a Bajor étkezési túró a legjobb hozzá.

Az almás-mákos csiga is ezzel a tésztával készült
Akit még érdekel a túrós-olajos tészta, az ITT, ITT, ITT (ez utóbbi szakasztott az én csiga-receptem, nahát…) talál rá magyar receptet, németül pedig, mivel onnan származik, egy egész tárháza létezik: a sütős oldalon ITT 93 recept,  a keresőkben pedig több ezer találat ITT.

Ricottás pacsni színes sóval
Ricottás pacsni színes sóval

A ricottás-olajos tésztához
160 g ricotta
2-3 ek cukor
4 ek hidegen préselt napraforgóolaj
4 ek olívaolaj
6 ek tej
1 tojás
½ kezeletlen citrom reszelt héja (elhagyható)
2 nagy csipet só
1 tk sütőpor
300 g liszt (BL-55)
A tetejére
enyhén olvasztott vaj
színes tengeri só

Egy tálban villával szétnyomkodom a ricottát (a túrót, esetleg a szemes túrót), beleteszem a cukrot, olajat, tejet és a villával enyhén felvert tojást, majd fakanállal simára keverem. Beleteszem a többi hozzávalót (a lisztből hagyjunk ki még három kanálnyit a végleges összeállításhoz) és kézzel tésztává gyúrom. Gyorsan összeáll, nekem kell vele sokáig dolgozni. Ha kissé ragacsos, kevés lisztet adunk hozzá.
A sütőt alsó-felső állásban 190 °C-ra előmelegítem. Egy tepsit kibélelek sütőpapírral.
A tésztából 140 g-nyi darabokat levágok, golyóvá formázom, munkafelületen picit ellapítom, majd a két végén széthúzom és ráfektetem a tepsire. Ezáltal a végei vastagabbak lesznek, de kedvünk szerint is formázhatjuk.
A pacsnikat jól átkenem az enyhén megolvasztott vajjal és megszórom sóval. Azonnal betolom a sütőbe és 18-20 percig sütöm.
Melegen azonnal fogyasztható.
kb. 9 pacsni lesz belőle /

jan 292012
 

Szerintem én is azokhoz a bloggerekhez tartozom, akik folytonosan új és újabb brownie-receptekkel tömik tele számítógépük tárházát. Pedig nem vagyok egy csokifanatikus, komolyan, csokoládé, na az inkább csak egy igen jó minőségű tábla formájában jöhet. Egy ilyen tábla csokiért képes vagyok akár négy eurót is kiadni, aztán jön egy kis szünet. Az kevésbé érdekel, milyen hangot hallat, ha elroppantom, az sem hoz lázba igazán, honnan származik a kakaóbab, bár ez sem egy elhanyagolható szempont. Amire viszont odafigyelek, hogy a csokoládéban lehetőleg ne legyen olvadást elősegítő emulgeálószer, szójalecitin (E322), amely egyébként is allergénnek is minősül. Hát igen, ennyire elsznobosodtam :).

De térjünk vissza a brownie-hoz. Elég sok fajtát megkóstoltam már az elmúlt években, az első találkám ezzel a töményen csokoládés süteménnyel még jó tizenöt évvel ezelőtt történt, mondhatnám természetesen a tengeren túlon, mivel hazánkba ez a brownie-őrület csak utána kezdett el begyűrűzni.
Ülünk egy kis poros coffeshopban, egy nyolcezres kisváros főutcáján, szemben a tízméter szélességű, zöldre festett, fadeszkázatú bírósági épülettel, egy elcsigázott nap után. Rendelünk egy kávét, hoznak is egy vödörrel, és közben tanulmányozzuk a kissé szűkszavú desszertes lapot. Egyikünk rendel egy barnácskát, másikunk egy répatortát, harmadikunk egy sajttortát. Érdekes nevek …. A mellettünk levő asztalnál (vietnámi) háborús veteránok diskurálnak egy félliteres bögre kávé mellett, ez egyiknek a falábáról, másiknak az üvegszeméről látszik, ha érteném a dialektust, még biztos mosolyognék is.
Aztán ámulunk. Először is a kávén, ami az én, meglehetősen edzett és a különlegeset is jól befogadó fogalmaim szerint is egy überhíg lötty, aztán a süteményen, ami viszont fantasztikus. Mindegyik. Mindez egy porfészekben. Aztán kiderül, hogy San Francisco és New York között megannyi porfészek ugyanazt az ámulatot nyújtja, lassan meg is lehet ezt szokni.

Aztán nincs is más hátra, venni kell egy valamirevaló szakácskönyvet, persze felejtsük el Nigellát és barátait, aztán otthon megsüthetjük a saját kis brownie-nkat.
Előre mondom, NEM lesz olyan íze, mint ott, a poros Main Streeten, szemben a bírósággal, de sebaj, egy dologgal több van, amiért elmehetünk újra Amerikába.

Ez a brownie egy szottyosabb fajta (mert így szeretem), és tényleg nagyon csokis. A titka nyilván a nagyon jó minőségű csokoládé és a vaj, továbbá az, hogy semmiképpen se süssük túl.
A hagyományos amerikai receptekhez képest én a cukor több mint harmadát levettem. Aki viszont émelyegni és rosszul lenni szeretne, az használjon 300 g cukrot a masszához.
A recept egy szögletes formára íródott, de most egy részét minimuffinformában sütöttem, így is nagyon klassz, sőt, bátran ajánlom mindenkinek kipróbálásra!

Nagyon csokolédés brownie
Brownie, az a nagyon csokoládés

180 g cukor (-> barna nádcukor)
150 g nyers kakaópor
70 g finomliszt (BL-55)
½ tk sütőpor
½ tk só
4 db tojás (közepes méretű)
1 tk vaníliakivonat
1 kezeletlen narancs reszelt héja
250 g vaj (82%-os), enyhén olvasztva
100 g étcsokoládé (cseppek, vagy apróra vágva)
100 g fehércsokoládé (cseppek, vagy apróra vágva)

1. A sütőt alsó-felső állásban előmelegítem 180 °C-ra.
2. Egy nagy keverőtálba teszem a száraz hozzávalókat és fakanállal átforgatom. Egy tálkában villával kissé felverem a tojásokat, majd a vaníliával, a narancshéjjal és az enyhén olvasztott vajjal együtt a keverékhez adom. Fakanállal néhány perc alatt jó levegősre keverem. Kézi robotgéppel is elvégezhetjük ezt, de ezért nem érdemes elővenni. Ha kész, beleforgatom a kisebb darabokra vágott csokoládét, vagy egyből a csokoládéchipset, ha épp van a háznál. (Én most étcsokoládét és babarózsaszínű csokicseppet használtam, ez utóbbit a Keserédes-ben vettem.)
3. Kivajazok egy 20×20 cm-es (vagy 15×18 cm-es) szögletes sütőformát és belesimítom a masszát, a széleit is elegyengetem. Betolom a sütő középső részébe és lefedés nélkül addig sütöm, amíg a tűpróbánál már csak egy kevés tészta ragad és a széle még nem keményedett meg. Ez nagyjából ennél a méretű formánál 30-40 perc lesz.
Minimuffinformában is meg lehet sütni, ahogy most én is tettem. A szilikonformát nem kell kivajazni. Minden mélyedésbe két teáskanálnyi keveréket teszek és 22-24 percig sütöm, a belseje még maradjon egy kicsit folyós.
4. Ha kész, kinyitom a sütő ajtaját és a formában hagyom kihűlni. A széleket műanyag késsel meglazítom, kiborítom egy fadeszkára, majd átfordítom egy másikra és 4 cm-es kockákra szelem. A tetejére elég, ha porcukrot szórunk. Az édesség ellensúlyozására nagyon jól mutat mellé egy gombóc igazi vaníliafagylalt, bár ezzel a cukormennyiséggel ez nem lesz túl édes.
25 db kisebb brownie /

Júl 312011
 

Sok szöveget nem fűznék ehhez a bejegyzéshez. A lángost mindenki ismeri, főleg azok, akik gyerekkorukban a rekkenő hőségben naponta ilyet uzsonnáztak fokhagymás vizes kencével a tetején, miután az anyukájuk kétóránként kirángatta őket a városi strand gyerekvizes medencéjéből, hogy leszárongassa a gyermek frissen nőtt haluszonyait. Miután ez alól én sem voltam kivétel, így hát főként a strandos lángost ismertem, de ehhez képest mit sem változott a felnőttkori piacos lángos, még az ára is maradt, csupán két nullát kell a végére írni.

Aki tud kelttésztát készíteni és sütött már fánkot, annak ez nem jelent újdonságot. Alapvetően azonban Limara receptjét néztem, talán azért, mert magam is láttam, hogyan dolgozik a kelttésztával. A forma és a fokhagymás szósz Maimoni ötlete (kefíres lángosként), a kencét egy kicsit megváltoztattam, adtam hozzá fehérbort és sűrűbb is lett az olívaolajtól. Érdemes többet készíteni, mert később remekül felhasználtam a maradékot, írok is róla.

Lángos fokhagymás mártogatóssal
Lángos fokhagymás szósszal

A lángoshoz
300 g búzaliszt (BL-80) + a gyúráshoz
1 tk só
1 tk cukor
2 ek olívaolaj
kb. 200 ml (ásvány)víz
¼ kocka friss élesztő (vagy 1 tk szárított élesztő)
növényi olaj a sütéshez
A fokhagymás lángoskencéhez
4 gerezd fokhagyma
4 ek olívaolaj
2 ek fehérbor
40 ml ásványvíz
½ tk tengeri só

1. Az élesztőt kevés langyos vízben elkeverem. A hozzávalókból lágy kelt tésztát gyúrok, alaposan átdagasztom és egy órát kelni hagyom. (Éjszakára lefedve be lehet tenni a hűtőbe is.)
2. A tésztát lisztezett deszkára borítom, átgyúrom és hosszúkás lappá nyújtom. Kisebb háromszög alakú darabokat vágok belőle (aki szereti a vastag héját, az egyes darabokat középen be is vághatja, de vigyázat, ott kifolyik majd belőle a töltelék.) és óvatosan egyenként sütőpapírral kibélelt tepsire fektetem.  5 percre felkapcsolom a sütőt 50 fokra és hagyom, hogy újra megkeljen egy kicsit.
3. Közben elkészítem a fokhagymás dipet. A víz kivételével az összes hozzávalót a kézi aprítóban pépesítek és annyi ásványvizet adok hozzá, amennyit megkíván.
4. Egy serpenyőben jó kétujjnyi vastagon olajat hevítek és néhány perc alatt mindkét oldalán kisütöm a lángosokat. Papírtörlővel kibélelt tányérra szedem.
Tálalásnál ecsettel be lehet kenni a szósszal, vagy kevés tejföllel elkeverve mártogatni.
10-12 db kisebb lángos

Lángos fokhagymás kencével

Sze 242010
 

Vannak megosztó ételek a családban, de a padlizsán szerencsére nem tartozik ide. Mondjuk akkor biztos turkálnának a tányérban, ha római köményt kevernék bele és friss korianderrel szórnám tele a tetejét, de erről most szó nincs. Így megsütve egyszerű és nagyon finom, főleg ha házi kenyérmorzsánk is van hozzá. Igazi dél-olasz comfort food – főleg Szicíliában és Kalábriában készítik ilyen formában -, de nem csak őszies, hűvös estéken lehet megfőzni.

Előtte pár szelet paradicsom, a padlizsánra kevés olívaolajat locsolva, mellé egy szelet sült hús, utána egy krémes nyalánkság, és kész is a gyors ebéd vagy vacsora.
A mentát helyettesíthetjük más fűszerrel is, de ezzel tényleg kiváló. Ha lenne házi magyar tejfölöm vagy juhtúróm, akkor biztos tennék a tetejére, így marad az olívaolaj és egy pohár fehérbor – így is isteni finom!

Padlizsánkarikák kicsöpögtetve
Többször leírtam már (főleg ITT) de még egyszer megteszem, mert nagyon fontos:
A padlizsánt sütés előtt mindenképp ki kell izzasztani, mert szivacsos állaga lévén csak úgy issza magába az olajat! Ha semmi időnk nincs, legalább félórára nyomkodjuk ki. Én úgy szoktam, hogy lehetőség szerint már reggel felvágom és besózom a szeleteket, lefedem és estére hatalmas tócsa áll a padlizsán alatt. Ezt már csak két tenyerem között alaposan kinyomkodom, lemosom és kész is. Ez a leggyorsabb megoldás, igaz, elő kell rá készülni.

Sült mentás-morzsás padlizsán
Sült mentás padlizsán

(Melanzane alla menta)

2 db padlizsán (közepes méretű)
2 ek olívaolaj
2 gerezd fokhagyma
egy maréknyi fodormentalevél (erősségtől függően 10-20 levél)
só, bors
1,5-2 ek fehérborecet (vagy lágy almabalzsam, esetleg balzsamecet)
2-3 ek házi zsemlemorzsa
*
1 csokor petrezselyem

Először is víztelenítem a padlizsánt:
A padlizsánokat megmosom, levágom a végeit és 1 cm-es karikákra vágom. Nem kell meghámozni. Egy lapos tálban egymásra teszem őket, úgy, hogy minden karikát megsózok. Lefedem és nehezéket teszek rájuk. Nehezék nélkül néha átnyomkodom, hogy kijöjjön belőle a víz. Ha kész és a padlizsánok össze is estek, darabonként lemosom és megszárítom őket. Így már felhasználásra készek.

A karikákat csíkokra vágom. Egy serpenyőben felhevítem az olajat és beleteszem a durvára vágott fokhagymát. Kissé megpirítom, akkor hozzáadom a padlizsánt. Először magasabb, majd Közepes hőn kevergetve pirítom-párolom. Nem ragad le, kevés olaj is elég alá. Menetközben hozzáadom a széttépett mentaleveleket, sózom, borsozom. Jó félórát pirítom, de lehet tovább is. Ha mégis száraz lenne, egy-két kanál bort is tehetünk hozzá. Amikor már puha, hozzáöntök valamennyi fehérborecetet, annyit, hogy kellemes ízű legyen. Rászórom a morzsát, azzal is pirítom pár percet és már tálalom is. A tetejére frissen felvágott petrezselymet szórok.
3 személyre előételnek, köretnek /

* Változatok:
Hogyan tedd gluténmentessé? – Morzsa helyett használj gluténmentes morzsát vagy durvára őrölt mandulát.
Hogyan tedd paleóvá: –  Morzsa helyett használj durvára őrölt mandulát.


Sült mentás-morzsás padlizsán

Sze 172010
 

Nagyon retró. És igazi magyar soulfood. Hungarikum. Szeretnivaló darab.
Hosszú évekkel ezelőtt, még kezdő háziasszony koromban talán egy újságban bukkantam rá a receptjére. Én szerettem, de a családom masszívan ellenállt, ezért teljesen kikopott a repertoárból.
Évek óta forgatom a fejemben, hogy egyik este neki kellene állni, persze csak magamnak. A héten egyedül vagyok itthon és végre nekifogtam.
Kár volt ennyit várni, talán könnyítek rajta egy kicsit és akkor a férjem elé is bátran merem tálalni. Csodálkoznék, ha nem szeretné meg.
A nokedli szerintem még mindig úgy a legjobb, ha sok tojással készül, nagyon sokkal! Ugrós marad és szép sárga, persze aki az egy-két tojásos, vizes verziót kedveli, az is megy persze.
A legtöbb, neten fellelhető recepttel ellentétben sok hagyma szükségeltetik hozzá, sok bársonyos tejföl és sok paprika a tetejére is. Ha van, egy kis békebeli savanyúság sem ártana, de legalább egy uborkasaláta. Hmmm!:)

Somogyi galuska
Somogyi galuska

A galuskához
3 db tojás (nagyméretű)
½ tk tengeri só
200 g búzaliszt (BL 55)
néhány ek tej
Az összeállításhoz
1 ek (olíva)olaj
80-100 g húsos szalonna, bacon
2 kis fej hagyma
1 gerezd fokhagyma (elhagyható)
1 – 1½ tk pirospaprika
250-300 ml tejföl (vagy crème fraîche)

Egy lábasban felhevítem az olajat és kiolvasztom az apróra felvágott bacon-t. Ha megsült, kiszedem és félreteszem. A maradék zsíradékban üvegesre párolom a felvágott hagymát, bőven megszórom a paprikával és belekeverem a tejfölt. Lefedve félrehúzom.

Közben felteszem forrni a vizet a galuskának.
Egy keverőtálba feltöröm a tojásokat és villával kissé felverem. Beleteszem a sót,  majd annyi lisztet keverek bele, hogy galuskatészta állagú legyen. Néhány kanál tejjel lehet lazítani.
Ha felforrt a víz, beleszaggatom a galuskákat. Két perc múlva, ahogy feljönnek a víz felszínére, egy szűrőkanállal kiveszem őket és beleforgatom a tejfölös masszába.
2 tányérnyi /

Somogyi galuska

aug 122010
 

Mielőtt végképp elmúlna a málnaszezon, felteszem a képen már szintén bemutatott flognarde receptjét.
Ha valakinek vészesen ismerős lenne a dolog a clafoutis kapcsán, akkor igen, ez az, csak málnásan. A clafoutis és a flognarde közötti különbséget már leírtam a meggyesnél, erre most nem vesztegetném a szót.

A változás csupán annyi, hogy tej és tejszín keverékét használtam, amitől sokkal selymesebb lett a tészta, nem olyan gumiszerű állagú.
Kiváló vaníliapasztát kaptam a férjemtől a múltkori angliai útja után (Nielsen Massey márkájú), bár szerinte egy kisebb vagyonba került:), ezért mindenkinek csak javasolni tudom, hogy ha teheti, hozasson, Pesten biztos drágább.
A jó francia pálinkát – ha van – semmiképp se spóroljuk ki, csak jót teszünk vele a pitével.
Működik még ribizlivel, szederrel, áfonyával is!

Utolsó infóként többek kérdésére még azt is közölném, hogy igen, ez egy Emile Henry clafoutis-forma, amit a Kooktában vettem (előtte a Kátayban lehetett kapni). Nagyon kedvelem az EH-termékeket, a minőségéről csak annyit, hogy EZT a fagyasztóból egyenest a 200 fokos sütőbe is be lehet tenni, már akinek ez szempont. Szóval ami ezt a hősokkot kibírja, az rendesen meg van munkálva.

Málnás flognarde (Francia málnás tejes pite)
Málnás flognarde – francia málnás tejes pite

(Flognarde aux fraises)

3 db tojás
50-60 g porcukor
2 csipet tengeri só
100 ml tejszín (30%-os)
100 ml tej
1 tk vaníliakivonat vagy vaníliakrém
1 nagy korty málnapálinka
120-130 g búzaliszt BL-55 (vagy rétesliszt)
220-250 g málna
Továbbá
vaj a forma kikenéséhez
porcukor a tetejére

Először alsó-felső állásban előmelegítem a sütőt 180 ºC-ra.
A tojásokat a cukorral és a sóval gépi habverővel 6-8 perc alatt fehér-habosra keverem. Óvatosan belekeverem a lisztet, a tej és tejszín keverékét, a vaníliát és a pálinkát is, mindezt már kézi keverővel.
Alaposan kivajazok egy clafoutis-formát (vagy egy 24 cm-es formát), az aljára teszem a málnaszemeket és beleöntöm a tésztát.
Betolom a sütőbe és 35-40 perc alatt megsütöm.
Langyosan porcukorral tálalom.
8 szelet /

aug 042010
 

Manapság már nem kell ahhoz Spanyolországba utazni, hogy valaki megismerje a gazpachot. Elég csak felütni a júliusi gasztroblogokat, vagy elmenni egy hangulatos kisvendéglőbe: elég nagy biztonsággal találunk gazpachot az étlapon.
Ha még ennél sem dereng semmi, akkor annyit mondanék, hogy a gazpacho a spanyolok nyers, hideg lecsója, leturmixolva. Amolyan lecsó-smoothie, amit pár zöldség- és tojáskockával is tartalmassabá tehetünk.

Én először vagy húsz éve, egy magyarnyelvű, véknya kis spanyol szakácskönyvben találkoztam vele először. Furcsa is volt, érdekes is volt, aztán a tíz receptből el is készítettem egyet, miután rájöttem, hogy lehet, hogy andalúz, lehet, hogy murciai, ebben a könyvben szinte mindegyik egyforma volt.
Spanyolországban aztán többször ettem gazpachot, leginkább azért, mert nemigen találtam más fogamravalót, aztán egy idő után meg is alkottam a sajátomat. Semmi különös, csak épp olyan arányban vannak benne a hozzávalók, ahogy szeretjük. Kevés hagyma, sok paradicsom és paprika, némi uborka, jó nagy löttyintés olívaolaj, és persze sherryecet, vagy jófajta érlelt, spanyol borecet. Rusztikus házi kenyeret ásványvízbe szoktam áztatni, ez megy még bele. Én éppenséggel úgy szeretem, ha jó sűrű, de még pohárból lehet kortyolni. Alaposan be kell hűteni, a végén akár jégkockára is önthetjük.

Ennyit a papírformáról. De miért is ne lehetne a gazpachoba mást is beletenni? Mondom ezt én, aki az egyik legádázabb ellensége annak, ha túlságosan elferdítenek egy hagyományos ételt. Tudjátok, egyik kedvencem a majonézes, trappistasajtos fejessaláta, amit sokan szeretnek Cézár-salátának hívni, vagy a vizes kenyérbéllel, hagymával, mustárral és csomó fűszerrel elkevert fasírt, amely akármennyire is finom, azért mégsem hamburger.:) Indítanék is egyszer egy körkérdést, meddig lehet vajon egy ételfélét annak nevezni, ami.

És akkor jövök én ezzel a sárgabarackos mizével:). Ami pedig igenis gazpacho! Van benne ugyanis hagymás paradicsom, kenyér, savanykás az ecettől és hideg! A csúcsgasztronómia is magáévá tette a gazpacho nevet, mint gyűjtőfogalmat, ezért ebbe a tág fogalomba már akár a gyümölcsös, hideg, sós levek is beleférnek, és még a színüknek sem kell harsány vörösnek lenniük. Találkoztam már zöld gazpachoval is, mondjuk annak nem én vagyok a célközönsége, de egy lilára azért befizetnék:)

Nem is kalandoznék tovább, maradjunk most a barackosnál. Májusban összeütöttem már egy epreset is, az is nagyon finom volt, mint tudjuk, az eper fantasztikusan párosul a paradicsommal. Akárcsak a sárgabarack. Ezzel a kettőssel vannak még terveim, ha belefér a barackos nyárba, meg is valósítom őket.
Egyébként ez a gazpacho, ahogy van, tiszta egészség! Nyers, folyékony gyümölcs, pici olaj, a harapnivaló kenyér pedig már bele is van építve.

gazpacho_sargabarack1

Sárgabarackos gazpacho

3 ek sárgabarackmagolaj / extra szűz olívaolaj
2 db salottahagyma
1 löttyintés száraz fehérbor
kb. 400 g paradicsom (húsos fajta!)
kb. 400 g sárgabarack (tisztán mérve)
½ cső kápiapaprika (elmaradhat)
1-2 ág bazsalikom, vagy menta
450-500 ml zöldséges alaplé
kb. 2 ek almabalzsam vagy érlelt borecet, sherryecet (savasságtól függően)
2 szeletnyi száraz kenyér / kb. 60 g mandula
só, bors

A hagymát apróra vágom és alacsony hőfokon üvegesre párolom az olajban. Hozzáöntök egy kevés bort és hagyom, hogy elpárologjon.
Közben felvágom a paradicsomot és a barackot. A kenyér héját levágom és beáztatom az alaplébe (vagy szénsavmentes ásványvízbe). Ha mandulát használunk, ezt is áztassuk be egy órára és szűrjük le, úgy használjuk tovább.
Több részletben botmixerrel pürésítem a zöldségeket az alaplével, a végén pedig annyi áztatott kenyeret/mandulát keverek bele, hogy még sűrű, de iható állagú legyen.
Bőven sózom és borsozom, belekeverek még egy kevés olajat és az ecettel kikerekítem. Alaposan behűtöm, kánikula idején jégkockával is lehet tálalni.
Ha nagyon sietünk, az alaplé egy részét jégkockával helyettesítsük, ebben az esetben elengedhetetlen egy jó turmixgép!
kb. 1 liter gazpacho / 5 személy /

máj 222009
 

Talán húsz éve lehetett, hogy kezdő, vagy inkább nullszériás háziasszonyként nekiálltam egyszer pogácsát sütni. Arra már nem emlékszem, milyen fajtának futottam neki, de arra még igenis pontosan, hogy csúfos vége lett. Ehetetlen, kemény kis kövek lettek belőlük és az összes pogácsa a kukában landolt. Annyiban nem hagyom a dolgot, ezért egy hétre rá újabb próba következett, de szerencsére erre sem hívtam vendégeket. A család emlékszik még egy harmadik esetre is, az én emlékezőképességem azonban úgy látszik, kihagyja az ilyen negatív élményeket: viszont pogácsa sem tűnt fel benne.
Ennyi megdolgozott és átélt kudarcélmény után nem csoda, ha teljesen felhagytam a pogácsasütéssel. Magamban elkönyveltem, hogy soha az életben nem leszek már egy pogácsasütő tündér, sütés terén majd máshol fogok brillírozni. Ahogy a mesében most azt írná Benedek Elek, hát így is lőn. Mivel amúgy sem vagyunk a magyar konyha el- és el nem kötelezett hívei, ezért ez az elhatározás nem sújtott túlságosan mélyen, és a pogácsasütés fejezetét a lelki válság egyéb látható nyomai nélkül végképp lezártam magamban.

Tavaly a blogokban fel-felbukkanó pogácsareceptek elkezdtek kissé megingatni, de kőkemény maradtam, akár az emlékeimben élő pogácsák. Csak mosolyogtam, hogy hagyjatok csak békén, pici piroskás pogik, a mi kapcsolatunk szálai végképp elszakadtak anno. Valami hajtott azonban, hogy ennyi év után azért jó lenne egy próbát tenni, és ha nem, nnna, akkor aztán végleg legördült a függöny.
Pár hete egy összejövetelre több apróságot vittem és időben össze is állítottam a listát. Ahogy az lenni szokott, tönkre ment a gép, nem volt internet, nem tudtam a receptjeimet előcsalogatni. Mondjuk ez nem lett volna nagy baj, nem szoktam kétségbeesni egy ilyen esetben, de a buli nagyon fontos volt nekem gasztroszempontból, a pontos leírások pedig a diódák és panelek rejtett világában pihentek, akár csak egy kincsesláda a tenger mélyén. Nekem legalábbis ez volt az érzésem.

Ott álltam hát, több mint kétszáz szakácskönyvvel előttem és rengeteg kinyomtatott, már megfőzött receptlappal a hátam mögött (ezeket szerencsére mindig félreteszem.) Így történt az, hogy Gabojsza Hippolyt süteményét (amit egyik édességnek terveztem) lekörözte Doctorpepper eszméletlen finom szilvás csokoládés süteménye, ami viszont ki volt nyomtatva, mert már többször sütöttem.
Az egyik könyvemben megtaláltam a túrós pogácsa receptjét, és azonnal eldöntöttem, ő lesz az! Miért vészhelyzetben kell nekem egy közel húszéves konyhai démont legyőzni, nem is tudom:), de tény, hogy egy lánctalpas terepjáró harci jármű elszántságával kezdtem neki a dolognak.

Azon már csak mosolyogtam, hogy szemes túrót sem tudok szerezni, viszont ricottával tele volt a hűtő, mivel két fogásba azt szerettem volna belegyártani.
Így hát ricottás pogácsa lett. (Ezért került vessző tudatosan a pogácsa után.) Vagy inkább pogacia, nem is tudom. (Legközelebb parmezánt szórok a tetejére:), akkor biztos) Mindent beleadtam, nagyon jó vajat vettem, a lisztet frissen átszitáltam, pihentettem a tésztát, hajtogattam rendületlenül, hőmérővel felügyeltem a sütőt és gubbasztottam a sütő ablaka előtt, nehogy megégjenek.
Mit mondjak? Egyszerűen csodásak lettek! Tökéletesek! A lágy tészta rétegeiben elvált egymástól, színre mosolygott, íze pedig… mint az álom:) Bebugyolálva még melegen vittem és az összes nyolc finomság közül ez ízlett mindenkinek a legjobban. Mondjuk a csokitorta is elfogyott:). Senki sem ismerte előtte a pogácsát, de mindenki elkérte a receptjét, hát kell ennél nagyobb siker?? Még azt is megkérdezte valaki, milyen a formám, amivel ilyen kerek kockástetejűt tudtam sütni:))

Én pedig beálltam a pogácsasütők népes táborába.:) Tudja azt az ember, de mégis egy komoly tapasztalattal lettem gazdagabb: a főzéshez gyakorlat kell. Nagyon sok gyakorlat!! A jó főzéshez még több gyakorlat szükséges és ez időbe telik! És akkor a pogácsa is sikerül, csak úgy, ha sosem sütöttük, akkor is!! Bármelyiket megsütöm már, tudom, mert már "érzem a tészát", ezentúl recept se kell hozzá! 

A legjobb hajtogatós leírás Anánál található. A különbség csupán annyi, hogy Ana háromba, majd hatba, én kettőbe, majd négybe hajtottam a tésztát.
Hajtogatott túrós pogácsa akár ricottával is (Csicseriborsó, bab, lencse)
Pogácsa a neten
Túrós pogácsa (Pogacia alla ricotta)
Túrós pogácsa – Pogacia alla ricotta

250 g ricotta
2-3 ek sűrű joghurt
kb. 300 g búzaliszt
1 tk sütőpor
250 g vaj
1 tk só
1,5 db tojássárgája

1. A szobahőmérsékletű vajat összekeverem a ricottával, a joghurttal és a sóval. Annyi sütőporos lisztet adok hozzá, hogy jól formázható tészta legyen belőle. Lefedve legalább 2 órára a hűtőben pihentetem.
2. Kiveszem a tésztát, hagyom, hogy formázhatóra melegedjen és először kézzel, majd nyújtófával bő fél centi vastag téglalappá nyújtom. 
Most jön a hajtogatás, ami nagyon fontos, hisz ettől kap a pogácsánk szép rétegeket! A tésztát hosszanti oldalánál fogva balról és jobbról is a középvonalig ráhajtom (most két réteget kaptam), majd mint egy könyvet, egymásba hajtom. (most négy réteg tésztám van) Előttem van most egy nagyon vastag, kisebb kupac, ezt újra téglalappá nyomorászom majd téglalapra nyújtom és újra hajtogatom. Az egészet 4x kell végigcsinálni a könyv szerint, én ötször hajtottam, biztos ami biztos. A végén a tésztánk 6-8 mm vastag legyen, a fenti mennyiségből pedig nagyjából egy 25×40 cm-es téglalapot kaptam.
3. A sütőt alsó-felső állásban 180 °C-ra előmelegítem. A tésztát egy késsel fél centis közökben bevagdosom, hogy rácsmintája legyen. 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval köröket szaggatok és 20-25 pogácsát ráültetek egy kivajazott, vagy szilikonlappal kibélelt tepsire, úgy, hogy maradjon köztük egy kevés hely. Villával elkevert tojássárgájával mindegyik pogácsát ecsettel megkenek, kevés darabos sót tekerek rá (elhagyható) és betolom a sütőbe a középső sínre. Nagyjából 35-40 perc alatt megsül, amikor már színesedik a teteje. A maradék tésztát már csak egyszer hajtogattam, úgy szaggattam ki egymás után.
30 db pogácsa à 5 cm / 

ápr 082009
 

Pár napig tart még a Nagyböjt időszaka. Van, aki szerint Nagypénteken naplemente után véget ér, de olyan is van, aki Húsvétvasárnap reggelig, Krisztus feltámadásának idejéig nem fogyaszt húst, némelyek még állati eredetű élelmiszert sem. Ez mindenkinek a lelkiismeretére, hozzáállására van bízva.

Ez a gombócleves nem csak böjtre való, de nevéból eredően kimondottan böjti leves is, Európa gombócnagyhatalmából, Észak-Olaszországból származik. Ígértem már, hogy közzéteszem a dél-tiroli klasszikus gombócvariációkat is (mindkét nagy kedvencem, a sajtos és a szalonnás is megérdemel egy posztot!), de az alapot ebből a gombócból is pontosan megismerhetjük!

A klasszikus receptúrától annyiban tértem el, hogy magos, rozsos száraz kenyeret használtam. Arrafelé a háziasszonyok dolgát is megkönnyítik, mivel előrecsomagolva is kaphatóak a jóféle szikkadt kenyérkockák. Nem megvetendő dolog ott, ahol hetente többször gombóc kerül az asztalra!
Ez a rozsos kenyér viszont egy nagyon jó aromás, gazdag gombócot eredményezett, a húslevesbe pedig sárga- és fehérrépát is főztem. A leves után kicsi, soktojásos crespellákat akartam sütni, amit majd finoman megszórunk barnacukorral, de erre már nem került sor: teljesen jóllaktunk a levessel.
Dél-tiroli böjti gombócleves
Dél-tiroli böjti gombócleves

1-1,5 ek vaj
1 db salotta
250 g szikkadt, többnapos kenyér (pl. magos rozsos kenyér)
2 db tojás
½ csokor petrezselyem
kb. 100 ml tej
szerecsendió, reszelve
só, feketebors
A leveshez
1 ek olívaolaj
1 l erős zöldségleves (böjtön kívül marhahúsleves)
2 db sárgarépa
2 db fehérrépa
1 maréknyi metélőhagyma

A szikkadt kenyerszeleteknek levágom a szélét és apró kockára szeletelem. Egy serpenyőben felhevítem a vajat, ráteszem a felvágott salottát és később a kenyérkockákat is. Ha kissé megpirult, lehúzom a tűzről, hozzákeverem a villával felvert tojásokat, a felvágott petrezselymet és annyi tejet, hogy sűrű masszát kapjak. Fűszerezm, jól átkeverem és félórára állni hagyom.
Közben egy fazékban olajat hevítek és megpirítom benne a  karikára vágott répákat. Ha félpuhára főttek, felöntöm a kész húslevessel, majd hozzáadom a vizes kézzel megformázott gombócokat is és félig lefedve, alacsony hőfokon még 15 percig hagyom, hogy minden puhára főjjön.
A levesbe szétosztom a gombócokat, felöntöm levessel és metélőhagymát szórok a tetejére.
4 tányérra való /

ápr 022009
 

Már a kommentekből is látszott, hogy nagy sikere lesz Gabojsza többhagymás lencsetortájának. Többször próbáltam már megfejteni egy-egy sikeres recept anatómiáját, amelyekről szinte már előre érezni, hogy bloggerkörökben tarolni fog. A titok nyitjára eddig magam még nem jöttem rá, de az biztos, hogy az ilyen receptek viszonylag egyszerűek, szinte minden alapanyag könnyen elérhető, valamelyest igazodnak a (modern) magyar ízlésvilághoz, ugyanakkor raffináltak, hisz tartalmazzák azt a bizonyos kis csavart.
Azt hiszem, Gabojsza lencsetortája is ilyen lesz.

Izgatott a belbecs, ezért hamar megsütöttem én is. Sokat nem is változtattam rajta. Sima barnalencsét használtam, mert kiváncsi voltam, hogy muzsikál vele, le lehet-e egyszerűsíteni a receptet. Nem lehet, illetve nem érdemes – sajnos egyedül a barnalencse volt a torta gyenge pontja, tehát fekete, puy, zöld, talán még piros is elmegy, de a mezei, egyszerű lencsénk túl tömény, földes ízű ehhez.
Sajtként markánsízű sajt is nagyon jó hozzá, a masszába pedig kevertem még egy kevés magos mustárt és reszelt citromhéjat is, a majorannát pedig petrezselyemmel váltottam ki.
Mivel nem volt zsemlemorzsa otthon, sós kekszet törtem meg, illetve egy kevés amarantot is tettem bele. Ezek azok az apró pöttyök a torta szélén, de mindegyik szem megpuhult, így bátran ajánlható az egész mennyiség kiváltására.
Kérdeztem Gabojszát, hogy illene hozzá egy mártás, és mivel nagyon igenlő választ kaptam, kevertem mellé egy kis gombás szószt. Nem is szósz, nincs sűrítve, de így akár még hidegen is jól illik mellé.

Köszönöm, Gabojsza, nálunk felvétetett a családi listára! 
              Medvehagymás lencsetorta gombamártással     
Medvehagymás lencsetorta gombamártással

200 g (1 csésze) zöld lencse
500 ml alaplé
3 ek olivaolaj
160 g vöröshagyma, apróra vágva (2 közepes fej)
1 szál póréhagyma (80 g)
1 db kaliforniai paprika
3 db sárgarépa
50 g (1 csokor) medvehagyma (vagy 2 ek sóban eltett medvehagyma)
3 gerezd fokhagyma
3 ek sós kekszmorzsa (vagy amarant)
100 g sajt (alpesi, gouda, Appenzeller, stb.)
2 db tojás (L méretű, vagy 3 kicsi)
1 tk magos mustár
1 db citrom reszelt héja
só, feketebors
1 csokor petrezselyem
A gombamártáshoz
kb. 250 g csiperke
1 ek olívaolaj
½ fej hagyma (vagy 2 db salotta)
1 nagy löttyintés sherry (vagy konyak, brandy)
3 ek crème fraîche (vagy tejföl) 
1 maroknyi petrezselyem
 

A lencsét átmosom és az alaplében roppanós-puhára főzöm. (Lencsétől függően be lehet áztatni, vagy vegyünk gyorsan fővő lencsét.)
Egy serpenyőben az olajon üvegesre pirítom a kétfajta felvágott hagymát, majd a paprikakockákat is hozzáadom. Hozzáadom a julienne-re reszelt sárgarépát, az aprított medvehagymát, a zúzott fokhagymát, a durvára tört morzsát, a félcentis kockára vágott sajtot, a villával felvert tojásokat, a mustárt és a citromhéjat. Beleteszem a megfőtt lencsét (ha van még alatta lé, azt le kell önteni, de sok nem marad.) és szükség szerint sózom és borsozom.
Alaposan kivajazok egy 26 cm-es kapcsot formát (vagy egy rackaszélű kerámiasütőt) és 170 °C-ra előmelegített sütőben kb. 30 percig sütöm.
Közben elkészítem a gombamártást.
A hagymát kevés olajon félig üvegesre pirítom és beleteszem a vékony szeletekre vágott gombakalapokat. Kevés sherryt (vagy egyéb borpárlatot) öntök alá és készre párolom. Sóborsozom és aprított petrezselymet keverek bele. 3 kanálnyi tejfölbe vagy crème fraîche-be gombalevet öntök, hogy mártássűrűségű legyen, a többit kiöntöm alóla. Hozzákeverem a krémet és a felvágott petrezselymet és óvatosan fogyasztási hőmérsékletre melegítem. (Túlmelegíteni nem szabad, különben kicsapódik!)
A lencsetortát kiveszem a formából és a gombával tálalom.
8-10 szelet /  
               Medvehagymás lencsetorta gombamártással

Már 012009
 

Ránézésre ez bizonyára egy halom habos meglepetés – pedig a belsejében igenis egy valódi sütemény lapul!

Aki kedveli a polentát, annak biztos nem csak a hagyományos sós verzió ízlik. Hisz a polenta (vagyis kukoricadara) liszt helyett is helytáll a süteményekben, mandulával pedig nálam már sokszor bizonyított. Így már akár a VKF! XXIII. fordulóján is indulhatunk vele:) Egyszerű, rusztikus, téli, kissé tömény sütemény lesz belőle, én most kettévágtam és mascarponekrémet kentem a közepébe. De hagyhatjuk magában is, úgy is jó lesz, csak alaposan porcukrozzuk meg a tetejét.

Mascarponéhoz szinte mindent keverhetünk, ami illik hozzá. Márpedig annyi mindent elbír maga mellett, hogy én egyszerre akár tíz dolgot is belekevernék! Adtam már hozzá kávét, tojást, tojáslikőrt, sűrű balzsamecetet, pürésített gyümölcsöket, gyümölcspépes ecetbalzsamot, konyakot, kakaólikőrt, fehér csokoládét, darált mákot, reszelt marcipánt, mézet, és még annyi mindent, ami a kezem ügyébe került! Most épp almalekvárral próbáltam, ez is fenséges lett, így rákentem a tésztára. Mondjuk nem is almalekvár volt, hanem sűrűre főzött, enyhén fűszeres almapüré, ezért egy kicsivel több cukrot tettem hozzá.
A tetejét fehérjehabbal vontam be, amit sütőben kiszárítottam. (A kép még előtte készült, azért olyan hóka.) A habot el is lehet hagyni, hisz az már csak hab a tortán:)
       Mandulás polentatorta
Mandulás polentatorta
(Torta di polenta)

A vajas keverttésztához

225 g vaj
200 g cukor
3 db tojás
115 g polenta (finomőrlésű kukoricadara)
200 g mandula, őrölve
1 tk sütőpor
100 ml Marsala (vagy száraz fehérbor)
A mascarponekrémhez
250 g mascarpone
1-2 ek cukor
4-5 ek sűrű almalekvár (alma-mousse)
A tojáshabhoz
180 g cukor
60 ml víz
3 db tojásfehérje

A vajat magasfalú keverőtálba teszem és kézi robotgéppel 8-10 perc alatt habosra keverem a cukorral. Utána egyenként hozzáadom a tojásokat és mindegyikkel legalább 1 percet keverem. Belekeverem a a többi száraz hozzávalót, a legvégén pedig a desszertbort.
A tésztát beleöntöm egy kivajazott, polentával megszórt 26 cm-es kapcsos formába és a középső rácson betolom a sütőbe. Kb. 45 percig, illetve tűpróbáig sütöm. Kiveszem és hagyom a formában félig kihűljön, akkor kiveszem és tortarácsra teszem.
A krémhez a mascarponét összekeverem a cukorral és az almalekvárral. (Bármivel lehet lazítani, mehet bele tojáslikőr, juharszirup, ízben jól illő lekvár, vagy gyümölcs is.)
A tojáshabhoz először sűrű cukorszirupot főzök. A tojásfehérjét keményre felverem és vékony sugárban hozzáöntöm a szirupot és addig verem, amíg ki nem hűl. A habot a sütemény tetejére és oldalára kenem és csúcsokat húzogatok rá. 50 °C-os sütőben néhány óra alatt kiszárítom.
1 db 26 cm-es torta / 12 szelet /

jan 192009
 

Tudod, kedves Olvasó, mi kell egy igazi csokoládés süteményhez? Csokoládé, még pedig minél jobb, az biztos. Vaj, ebből is minél jobb, hogy még bársonyosabb legyen. Tojás, ami megköti a tésztánkat. Cukor, hogy kellően édes legyen.
Rendben, ezek eddig a nélkülözhetetlen, alapvető hozzávalók. És mire lesz még szükségünk?

Nem! Máshogy kérdezek: kell egyáltalán még valami ezen kívül?
Persze, lehet, de ugyan minek? Tehetnénk hozzá fűszereket, cseppnyi alkoholt, de ez a négy hozzávaló pontosan elég, hogy egy gyors, de mégis felejthetetlen süteményt süssünk. Nem szeretném dícsérni, de tényleg. Ha valaki hiányolná belőle a lisztet, nem, nem felejtettem ki belőle, ugyanis nincs benne! A tészta krémje – ha lehet egyáltalán tésztának nevezni – annyira finom, hogy egy részét kikeverve el is nyalakodtam! (A szilikonlapátot pedig, amivel kiszedtem a krémet, versenyben nyaltuk le:)) Hisz nincs benne liszt, csak tömény gyönyörűség, főleg akkor, ha kiváló minőségű anyagokat használunk. Mivel ebből nem sok van benne, ez nem lehet túl nehéz :), de lehetőleg a vajból is a legjobbat szerezzük be, amit csak elérhetünk. Mint minden édes ételnek, egy csipet só ennek sem árt.

Ezt a receptet Trish Deseine csokoládés könyvében találtam, akinek az ugyanilyen karamelles könyvéről már tettem említést. (Pedig igazán eszembe juthatott volna nekem is, hisz a meleg, folyós csokitorta nem nagyon tér el ettől sem.) Mindössze száz recept szerepel a könyvben, de szinte mindegyik egyszerű, ugyanakkor igazán velős, kevés cirkalom, de annál több békebeli szeretet és kézművesség van bennük. Bár nem vagyok csokoládéfüggő, igazából elég kevés csokis édességet szoktam készíteni, azonban lehet, hogy mostantól rákapok.
Nem is igazán sütemény ez, ő maga a dupla adagból, nagyobb piteformában sütötte, a jellegzetessége pedig az, hogy nem lehet a formából kiborítani. Vagyis mindenki fog egy kanalat, és abból eszegeti ki a még remegős, kivülről kérges tésztát. Ami valami fantasztikusan finom…

Szerintem remek dolog vasárnap reggelre (délelőttre:) ágyban elköltött reggeli részeként! Gyorsan megvan, kevésbé morzsálódik, csak ki kell kapni a sütőből, ölbe venni és ketten máris egy tálból süteményezhetünk. Apropó, cseresznye! Egy kis gyümölcs azért nem árt, mellé, köré, rá, kinek hogy esik jól.

Akiknél elkészült:
Csokiszufflé (Vajaspánkó)

Legegyszerűbb csokoládés sütemény
Legegyszerűbb csokoládés sütemény

4 kis formához
3 db tojás
125 g cukor
125 g csokoládé (min. 70%-os)
125 g vaj

30 cm-es kerek tarte-formához
6 db tojás
250 g cukor
250 g csokoládé (min. 70%-os)
250 g vaj

1. Vízfürdő fölött vagy mikróban megolvasztom a vajat a csokoládéval. (Mikróban az edényt érdemes lefedni, a felolvasztós üzemmódban ez a mennyiség 2 perc alatt megolvad.) Közben a sütőt 180 °C-ra (légkeverésen 160 °C) előmelegítem.
2. A tojásokat beleütöm egy keverőtálba, hozzáadom a cukrot és kézi robotgéppel 6-8 percig keverem, amíg a krém majdnem a háromszorosára nem dagad és szépen kifehéredik.
3. Az olvadt csokis vajat beleöntöm a tojáskrémbe és fakanállal homogénné keverem.
4. A krémet beleöntöm egy akkora tűzálló formába, (vagy egyszemélyes tálkákba osztom szét) amiben lesz még helye kissé megdagadni. Betolom a sütő középső rácsára és 16-18 percig, illetve addig sütöm, míg kívül kérges lesz. (Eredetileg 190 °C-on 20 perc sütési időt ír a könyv.) Tovább is lehet, akkor jobban összeáll a tészta, így viszont belül még kissé krémes marad.
3-4 adagnyi /

Trish Deseine: Je veux du chocolat! receptje alapján (FR/EN/DE)

jan 142009
 

Hosszú éveken keresztül minden hétvégén omlettet ettünk reggelire. Nem tükörtojást, nem rántottát, hanem laposan sült, lepedőnyi, még remegős, ezernyi finom dologgal megtöltött, megpakolt tojáslepényt. Hajszálra olyat, amilyet a luxusszállodák omlettes fiúi sütögetnek reggelente kis látványkocsijukon a vendégeknek, közben megkérdezik, melyik tálkából tegyenek még hozzá egy keveset: mehet a hagymásból is, vagy inkább a sonkás, gombás, netán az apróra vágott paprikás a favorit, a tetejére pedig mehet-e parmezán, vagy szórjanak rá egy kevés koriandert. 
Néha formában sütöttem, akár a frittatát vagy a tortillát, de mivel mindenki ízlésére tekintettel kellett lennem, ezért minden családtag megkapta a saját, személyre szabott omlettjét. A leggyakoribb az volt, hogy kenyeret sütöttem a tojás alá, mivel ezt mindenki szerette, erre került aztán a tojás. Általában szinkronban sütöttem két kisebb serpenyőben, hogy nagyjából egyidőben ülhessünk asztalhoz, ahol aztán jó sokáig, sok-sok kávé és narancslé mellett eszegettük a reggelinket és közben megvitattuk a világ és az elmúlt hét dolgait.
Mikor elfogyott a tojás, olívaolajba tunkoltuk a kenyeret, vagy a megmaradt sajtot forgattuk a mártásba, sűrű szószokba, később előkerült a sütemény is.

Szép világ volt, nem is értem, miért lett vége. Arra emlékszem, hogy a túlstrapált serpenyőkben egyre gyakrabban leragadt az omlett, aztán szép csöndben áttértünk a  reggeli süteményekre.

Múlt hét végére a férjem egy nagyobb adag csirkemájjal állított haza, és omlettet javasolt. Elővettem a közepes méretű serpenyőmet és közeli mustrának vetettem alá, elbírja-e az alja az omlettsütést. Különben menten leragad, abban pedig nem lesz örömöm.
Bírta. Egybensült tojást, vagyis egy vastagabb frittatát nem mertem benne sütni, de az omlettet könnyen ki tudtam emelni.
Egy gyorsan összeállított saláta került mellé, a tojást pedig bőséges megszórtam apróra reszelt parmezánnal. De ami igazán a fellegekbe repít egy omlettet és napfényessé varázsolja a legszürkébb, legmorcosabb reggelt is, az a máj tetejére csorgatott sűrű és mézédes balzsamecet, ami megkoronázza még a legegyszerűbb omlettet is. Ne takarékoskodjunk vele, megéri !!
Frittata csirkemájjal, parmezánnal és balzsamecettel
Omlett csirkemájjal és balzsamecettel
(Omelette con fegato di pollo e aceto balsamico)

A csirkemájhoz
1 tk vaj
1 tk olívaolaj
½ db salotta
kb. 100-150 g csirkemáj
löttyintés konyak
só, feketebors
Az omletthez
1 tk olívaolaj
½ db salotta
2 db tojás
só, feketebors
Az összeállításhoz
koktélparadicsom
1 db csípős paprika
½ db húsos paprika
olívaolaj + pezsgőecet

parmezán
balzsamecet (ABTM legalább 13 éves)

A salátához felvágom a paradicsomot. A kétféle paprikát apróra vágom és elkeverem az olajjal és egy kevés pezsgő (vagy bármilyen más) -ecettel.

Előkészítem a csirkemájat: megmosom, levágom a fölösleges részeket és méretesre vágom. 
Egy serpenyőben megolvasztom az olajos vajat, üvegesre pirítom benne a fél felvágott salottát és néhány perc alatt közepes hőfokon mindkét oldalról megsütöm a májat. Ha kész, meglocsolom egy kevés konyakkal, hagyom, hogy elsisteregjen, kiveszem és lefedve félreteszem.

A serpenyőbe öntök egy kevés olajat, ráteszem a másik fél salottát és a felvert tojásból omlettet sütök.
Tálalásnál a tojásra parmezánt reszelek, ráfektetem a májat, meglocsolom a balzsamecettel és salátával és fehérkenyérrel tálalom.
1 személyre /

nov 222008
 

Hát kérem, kérlelhetetlenül itt a tél. A naptár szerint ugyan még várhatott volna egy ideig, ha nekem szól, akkor be sem teszi a lábát oda, ahol én vagyok, de a télnek álcázott kései ősz meghozta számomra a karácsonyi hangulatot is. Most már nem kapálódzok ellene, mint néhány hete, amikor verőfényes, simogató napsütésben kellették már magukat a karácsonyra szánt portékák. Akkor az még vicces volt.

Most már nem az. A házból kilépve fázósan húzom össze a kabátom, meleg sálat tekerek a nyakam köré és előszedtem a szekrény mélyéből a csinos gyapjúkesztyűmet is. Annak idején pénzt nem sajnálva vettem egy gyönyörű darabot, hogy legalább a hideg kellemes emléket ébresszen bennem és kedvem legyen kidugni az orromat a fagyos (plusz tízfokos:-) zimankóba. (Azóta rájöttem, hogy ez igencsak jó terápia. Egy divatos, drága darab túlsegít néhány vészhelyzeten is…)   

Egyszóval, mától, jobban mondva már a hét közepétől a konyhámban kikiáltottam a karácsonyi előkészületeket. A dolog azzal kezdődött, hogy a férjem hazahozott az egyik útjáról néhány karácsonyi cédét. Legalább harminc van itthon ebből a műfajból, de az a meglátása, hogy sosem elég az ilyesmi, karácsony minden évben lesz, a cédét pedig nem növi ki az ember, mint holmi mikulásruhát. Egyszóval, fel is tette az elsőt, és olyan kellemes, fahéjillatú, gyömbérízű hangulatunk kerekedett, hogy azon nyomban megnyomtam azt a bizonyos gombot. Kekszet már sütöttem, ugyan nem ezt, de ez a régebbi darab nagyon finom lett. A titka elég egyszerű: marcipán lakik a belsejében, és én imádom a marcipánt, ráadásul azt még lekvárral is összekevertem, úgy gyömöszöltem a belsejébe. Egy hihetetlenül egyszerű, mégis rafinált receptúra, viszonylag gyorsan el is készülünk vele.

Diós-marcipános golyók

Diós-marcipános golyók

Az omlós tésztához
200 g vaj
400 g liszt
150 g cukor
1 db tojás
1 csipet só
A töltelékhez
100 g dió
100 g nyers marcipán
100 ml ribizlilekvár vagy -zselé
A tetejére
25 db ép fél diógerezd (kb. 50 g)
25 db kandírozott maraschino meggy
100 g étcsokoládé (min. 60%-os)
1 ek vaj
1 ek víz
2 ek cukor
 

A hideg vajat kisebb darabokra vágom és egy tálban a többi hozzávalóval omlós tésztát készítek. A kész tésztát fóliába tekerem és 1 órára behűtöm.
Közben a sütőt légkeverésen 180 °C-ra (alsó-felső állásban 200 °C-ra) előmelegítem.
A töltelékhez a diót apróra vágom és a szintén villával apróra tördelt marcipánnal és a zselével együtt egynemű masszává keverem.
A tésztát kiveszem a hűtőből és 50 darabból kézzel kicsi golyókat formálok. Tenyérrel ellapítok egy-egy golyót és a tetejére egy kanálka tölteléket teszek, majd újra golyóvá gyúrom. Mindegyik tetejére teszek még egy fél diót vagy egy szem meggyet.
A diós golyókat beteszem a sütőlappal kibélelt sütőbe és 20 perc alatt készre sütöm. Max. 40 °C-on összeolvasztom a mártás hozzávalóit és ha kihűlt a keksz, a tetejére mintásan pöttyintek belőle.
50 db diós golyó / 

okt 262008
 

Az elmúlt időben nagy sikere volt bloggerkörökben a spenótos-ricottás gombóckáknak. Aki ezt a spenótos gnocchit keresi, annak jó lelőhelynek bizonyul a különleges túrósok VKF!-fordulója, azt hiszem, a Szakácsok könyve is ludas lehet abban, hogy jó páran nekiveselkedtek és gyúrták a gombóckákat.

A legtöbben malfattinak nevezik, pedig olyan gyönyörűségesen kerek, szinte geometriai pontosságú labdákat hempergetett mindenki, hogy az minden volt, csak nem rosszulsikerült!:-) Annyira finom ez a spenótos labda, hogy több elnevezéssel is illették már. Nekem az a történet jobban tetszik, amikor az egyházi méltóságok képtelenek voltak abbahagyni az evést, és csak úgy nyomták magukba a kis gnoccokat, hogy szinte belefulladtak. Lehet, hogy a török imám egy asztalnál ült az olasz papi méltósággal, mert az imámot viszont a hússal töltött sült padlizsán próbálta végképp kitaszítani az élők sorából:-). No és innen ered a másik neve, strozzapreti, vagy strangolapreti néven is ugyanezt kapjuk – de a lényeg a lényeg – a spenótos ricottás gombócka jól készítve olyan finom, hogy csak úgy csúszik, mint a galuska!:-)
Strozzapreti magyarra hangolva - spenótos túrógombócok habos besamelmártással
Nemhiába, nálunk is nagy kedvenc. Az eredeti, hagyományos verziót épp két éve már megírtam itt a blogon, de most újítottam. Rég kigondoltam, hogy egyszer ricotta helyett túróból is jó lenne elkészíteni, sőt a zsályás vajat is kiváltom. Ha már nekiállok, akkor megpróbálkozom egy magyaros verzióval, hisz a ricotta beszerzése nem kis gondot jelent.

De attól a malfatti, strozzapreti, vagy ki tudja, minek nevezhető gombócka még ugyanaz marad!
Mondta is a lányom, hogy most kivételesen olyan szószt tegyek rá, ahogy már egyszer készült. Néztem nagyot, mert nem emlékszem másra, csupán arra, hogy a sült vajat szoktam variálni ilyen-olyan módon. Az ő emlékeiben a besamel tapadt meg, bár azt hiszem, azt biztos nem nálam ette, de ezzel igazán jó ötletet adott! Így aztán elkészült a fúziós spenótos gombócka, ami most tényleg inkább malfatto lett, de az is biztos, hogy az enni szerető presbiterek is dugig ették volna magukat vele, mert mindannyian rendesen lapátoltuk befelé, úgy csúszott!

Szívesen megosztok még néhány tapasztalatot.
Ha csak tehetjük, friss spenótból készítsük – na persze, ilyenkor mit tegyen az ember? Vegyen fagyasztottat, de nehogy pürét, hanem a leveles, vagy nagyobbra vágott fajtát. Azt is jól ki kell majd nyomkodni, hisz minél több lé marad benne, annál több liszttel kell majd megkötnünk. Az meg elég fölösleges, ez úgy lesz finom, ha sok benne a spenót. Általában duplamennyiségű spenóttal készül, mint amennyi a túró de még annál is lehet egy kicsivel több. Ha más zöldfűszer is kéznél van, az sem árt neki, volt, hogy rucolát is belevágtam – na ez már nem tudom, milyen fúzió -, de isteni finom lett tőle!
A tésztát folyósabbra hagytam – azért még összeállt, csak épp nem akartam gombócokat gyúrni belőle. A hagyományos kétkanalas módszerrel összeforgattam a galuskákat, úgy ejtettem őket a vízbe.
A besamelt ösztönösen hígabbra hagytam, hisz könnyű mártást gondoltam, de a végén belekevertem egy tojás sárgáját. Anélkül is nagyon jó, a tojás csak dob rajta. A tejhabosítóval még egy kevés tejet is kemény habbá csapattam, az is belement, de elég, ha habverővel egy kis levegőt verünk bele, hogy még légiesebb legyen. (Itt aztán lehet még játszani a tej-vaj-liszt arányokkal, egyéb ízesítőkkel, de még korántsem értem a dolog végére.)
A végén pedig most nem tettem be a sütőbe, hanem ahogy volt, tányérra szedtem, rá a besamel, sajtforgács, és mindenki elpusztított egy nagy tányérral.
Másnap is nagyon jó.
Strozzapreti magyarra hangolva - spenótos túrógombócok habos besamelmártással
Spenótos túrógombóc besamellel
(Gnocchi di ricotta e spinaci – Strozzapreti – alla ungherese con besciamella)

A gnocchihoz (spenótos túrógombóchoz)
500-600 g friss spenót (fagyasztott is jó, a leveles vagy az apróra vágott)
250 g túró (félzsíros, 20%-nyi)
2 db tojás
50 g félkemény sajt (pl. gouda), frissen reszelve
2-4 ek búzaliszt (szükség szerint)
1 csokor petrezselyem (elhagyható)

bors, frissen őrölt
szerecsendió, frissen őrölt
A besamelhez
2 ek vaj
1 ½ ek liszt
kb. 400 ml tej (1,5%)
½ mk só
feketebors, frissen őrölve
szerecsendió, frissen reszelve
1 db tojássárgája
A tetejére
kemény sajt (pl. érett gouda, parmezán forgácsolva)

1. Legjobb friss spenóttal készíteni, de ha nincs, a leveles, vagy darabos fagyasztott is megteszi.
A friss spenótot átválogatom, leszárazom és megmosom. Egy fazékban sós vizet forralok, két percre blansírozom benne, amíg össze nem esik, majd kiveszem. Néhány perc alatt lehűtöm (jeges vízben lenne a legjobb) és alaposan leszárítom. Vágódeszkán apróra vágom. Ilyenkor lehet hozzáadni az egyéb zöldet is, a spenót egy részét kiválthatjuk petrezselyemmel, vagy bazsalikommal, rucolával is.
Fagyasztott esetén ezt felolvasztom és egy szűrőn vagy textilpelenkán keresztül alaposan lecsöpögtetem és kézzel még alaposan kinyomkodom belőle a levet. A spenótnak elég száraznak kell lennie, különben több lisztet vesz fel a kelleténél.

2. A túrót egy tálba teszem, villával kissé áttöröm, hozzákeverem a felvert tojásokat, a sajtot, a fűszereket, majd hozzávegyítem a spenótot. Annyi lisztet keverek bele, amennyitől egy sűrű, de jól formálható masszát kapok, minél lédúsabb a spenót, annál többet kell.
Egy nagy lábasban vizet forralok – úgy 2 litert. Ha forr, csendesre veszem és egy evőkanál segítségével a kanálforgatós módszerrel galuskákat formázok és belepottyantom a vízbe. Pár perc múlva a galuskák feljönnek a víz felszínére. Ekkor egy nagy szűrőkanállal kiemelem őket és egy tálba teszem. Ez a mennyiség két adagban készül el.
A besamelhez egy kis lábasban felmelegítem a vajat, belekeverem a lisztet, majd ha elvegyültek egymással, egy habverővel kisebb adagonként hozzákeverem a tejet is. Mindig akkor öntök hozzá tejet, mikor már a besamel elkezdett sűrűsödni. Közben sózom, borsozom, bőven reszelek bele szerecsendiót is, és a végén, mikor már elég sűrűnek látszik, beledolgozok egy tojássárgáját. Még egy kevés tej, hogy a szokástól eltérően kicsit folyósabb maradjon, kóstolgatás, hogy harmonikus íze legyen és kész is.
Közvetlen tálalás egy kevés tejet a habosítóval keményre habosítottam, ezt kevertem bele óvatosan a besamelbe, de az is elég, ha előtte habverővel vagy botmixerrel még egyszer habosra verjük.
Tálalásnál a gnocchira öntök a besamelből és forgácsolt parmezánnal díszítem.
4 személyre / 207 kcal / 9,26 g zsír / LF30 40,3% (besamel nélkül)
4 személyre / 373 kcal / 20,6
g zsír / LF30 49,6% (besamellel)

Sze 012008
 

Biztos sokan találkoztak már olyan olasz előételtállal, ahol kedvünkre válogathatunk a legkülönfélébb finomságok közül. Az előétel, az antipasti egyáltalán nem játszik alárrendelt szerepet Itália konyháiban, sőt! A hagyományosan négyfogásos menüsor felvezetéseként kimondottan széles, hihetetlen gazdag a választék, csak győzzünk dönteni, vagy választani az étlapról, mit is szeretnénk: sonkát, szalámitálat, sült halakat, finom krémekkel megkent, pirított kenyérkéket, mézzel csorgatott sajtokat, gyakran akár sütve is, de a legelterjedtebb mégis a sült, majd olajban-ecetben marinált zöldség. Ezeket a piacokon is gyakran látni, hatalmas tálakban árulják a finom olajban úszkáló padlizsán-, cukkini- és paprikaszeleteket.

Ezeket nagyon könnyű otthon elkészíteni, csupán a sütésük hosszadalmas – és hagyjunk időt utána, hogy alaposan kiszellőzzön a konyha:-). A legtöbb darabos zöldségből elkészíthető, a fenti zöldségeken kívül gyakran látni még articsókát, gombát, karfiolt, tömör zöldparadicsomot, hagymát, fokhagymát, de nem ritka a sárgarépa, a póréhagyma, de még a zöldbab sem. A kész zöldségek közé pedig gyakran kevernek ízben hozzáillő, durvára vágott zöldfűszereket is.
A legjobb, ha a zöldségeket egy bordásaljú serpenyőben sütjük (Dolce vita például kontaktgrillt használ erre a célra), ugyanis a bordákon szépen lefolyik az olaj, mutatós csíkokat kapunk, de a zöldségszeletek nem égnek meg.

Mondanom sem kell, hogy a zöldséges antipastira is számtalan recept létezik, mindenki máshogy, más összeállításban ízesíti. Leggyakrabban olívaolaj és fehérborecet keverékével öntik le, úgy, hogy legalább félig ellepje az aromás folyadék. Balzsamecet sem ritka, ebből kevesebb szükséges, és más ízt ad a páclének. Sózzák, borsot csavarnak rá, és legalább egy, de kinkább két napra hűvösre teszik, hogy az ízek jól átjárják a szeletkéket. Néha nem árt ilyenkor óvatosan átkeverni. Az alapverzióhoz aztán számtalan fűszert és zöldfűszert is lehet még tenni. 

A másik módszer, ha az ecetes levet vízzel felfőzzük, ezután csinosan üvegekbe is tehetjük. Én jobban szeretem így, bár a hagyományos módszernek az az egyáltalán nem elhanyagolható előnye, hogy alóla az olajat finoman fel lehet kenyérrel tunkolni, illetve akár főzéshez is felhasználhatjuk, ha nem fogyna el. (Azért megjegyezném, hogy nálam literszámra állnak különböző üvegekben a pácolajak, és valahogy csak nem akarnak elkopni…)
A finom, ecetes lébe ilyenkor fűszereket is szoktam még főzni, fahéjat, csillagánizst, gyömbért, babérlevelet, mikor mihez van kedvem. A víz-ecet arányát általában 3:1, 4:1-hez szoktam venni, de mindig kóstolgatom, mivel az ecet is eltérő. Ezután jó nagy löttyintés olajat öntök hozzá és kész, önthetem is a zöldségre.

Zöldséges antipasti üvegben eltéve

Az is fontos, hogyan készítsük elő a zöldségeket.
A cukkini egyszerű eset, mosás egy közepes cukkinit keresztbe elvágok, majd a hasábokból 3-4 mm-es szeleteket kapok. A paprikát vagy sütőben szoktam sütni, vagy negyedekre vágva a serpenyőben sütöm ki olajban. Mostanában lehántom a héját is, vagyis a sült paprikákat beteszem egy fedeles edénybe és ott hagyom, amíg ki nem hűl. Ezután késsel már könnyűszerrel lehántható róla a héja. A póréhagymát másfél centi vastagra szoktam vágni, a kisebb salotta egyben is maradhat, esetleg kettébe vágom, fokhagymából pedig a legnagyobb gerezdeket veszem. Gombánál a kisebb fejek a jobbak, a sárgarépát pedig egy centi vastag, ferde szeletekre vágom. (Ezeket pár percig sós vízben vagy ízes alaplében elő kell párolni.)

A padlizsánt érdemes besózva állni hagyni. Sok vita született már erről, szükséges-e, mennyire keserűek a manapság termesztett padlizsánok. Tapasztalatom szerint nem is a keserű íz elkerülése a legfontosabb (azért ez is előfordul még), hanem az, hogy a vizet kinyerjük belőlük. A padlizsán ugyanis olyan, mint a szivacs! Hihetetlen mód magába tudja szívni az olajat, ha hagyjuk, mivel szivacsszerű, tág pórusai vannak. De ha szeletenként besózzuk, szorosan egymásra pakoljuk és jól lenyomkodva állni hagyjuk, akkor nézzük csak meg, mennyi folyadék szivárog ki belőle! Egy közepes padlizsánból több mint féldeci víz is elfolyik, ezután a pórusok bezárulnak és szinte semmi olajat nem szív magába.
Aki akarja, próbálja ki: a friss padlizsánszeletre kenjen ecsettel egy kis olajat: az olaj azonnal eltűnik, és kedvünk szerint folytathatjuk, akár egy egész evőkanálnyit is "betermel" még a padlizsánunk! De ha jól kicsöpögtettük, akkor még a vékony olajréteg is vidáman megül rajta, semmit nem szív már magába!
Ennyi az egész titok:-))

Az alábbi recept mennyisége csupán irányadó.

Zöldséges antipasti

Zöldséges antipasti – sült, marinált zöldségek

1 db padlizsán
2 db cukkini
2 db paprika (húsos fajta, kápia-, pritamin-, kaliforniai)
1 db póréhagyma
5 db pici hagyma
1 fej fokhagyma
olívaolaj a sütéshez
A pácléhez
kb. 150 ml víz (ásványvíz)
kb. 50-60 ml fehérborecet (6%)
kb. 50 ml olívaolaj
1 gerezd fokhagyma
1 mk só
feketebors, frissen őrölve
fűszerek (opcionálisan)

A zöldségeket előkészítem és félcentis szeletekre, vagy nagyobb kockákra vágom. Nagyon kevés olívaolajban sorban kisütöm őket és félreteszem.
A pácléhez felforralom a vizet, beleteszem az ecetet és (ízlés szerint) a fűszereket. Hagyom kicsit kihűlni (hogy kóstolni lehessen, mert hidegen más az íze), hozzákeverem az olajat és ráöntöm az elrendezett, esetleg üvegekbe tett zöldségekre. 
Ha frissen tálaljuk, nem szükséges az ecetes víz, hanem csak a fűszeres ecet-olaj-keveréket öntsük a zöldségre és keverjünk közé frissen felvágott zöldfűszereket (pl. bazsalikomot, rucolát).

aug 182008
 

Még tart a nyár, de már lanyhul a meleg, de épp ebben az elviselhető, sőt kimondottan kellemes melegben érdemes kint főzőcskézni. Már nem folyik az ember hátán patakokban a víz, nem kap napszúrást, ahogy kevergeti a bográcsot, és az alkohol sem árt meg annyira:-)) Na, erről azért tudnék mesélni…
Sajnos egyre ritkábban jutunk hozzá a bográcshoz, illetve nem is ez a gond, mivel rendszerint csak le kellene emelni a polcról. A valamire való bográcsoláshoz azonban szép magyar szokás szerint nagy, és kimondottan jó társaság kell, az utóbbi jelző ugyan meglenne, de az előzővel gyakran bajban vagyunk.
És valljuk be, ha összejövünk, a gasztroblogger-pajtások (kifejezés by Doctorpepper) sem a magyaros bográcsra hajtanak, hanem inkább a görögös, olasz, spanyol, vagyis mediterrán és ázsiai ízeket részesítik előnyben, egyszóval gourmet-kavalkád és tobzódás a köbön, csak semmi bogrács, kérem szépen!:-)) Őszintén szólva, még csak meg sem lett szavazva, de ez így van rendjén.

Ez a bográcsgulyás sem az idén készült, de mint minden évben, most is megállná a helyét. A férjem lelkesen felajánlkozott, hogy csiholja, majd gondosan felügyeli a tüzet, hát ehhez tényleg nagyon ért, űzi is immár több mint húsz éve lelkesen. A bogrács felügyeletére is azonnal ajánlkozott, bár szerintem ezt még életében nem művelte (csupán parciálisan), de egyszer azért minden meccsen eljő a kezdő rúgás. Szegény azt hitte (mármint ÉN szegény, mert Ő azt hitte), hogy a vörösboros gulyás attól az, ami, mert hogy az összes létező lé benne vörösborból ered.
Nos, ezt a tévhitét én eleddig nem ismertem (mert hát honnan is, ilyen élethelyzetben hosszantartó, eleddig harmonikus kapcsolatunk során még nem voltunk), csak akkor döbbentem rá, mikor a főzési procedúra során immáron a harmadik üveg vörösbort emelte el a konyhából és próbálta rálöttyinteni a gulyásra, én meg véletlenül közbeléptem.
Mindazonáltal nem volt mit tenni, a két üveg vörösbort kiextrahálni már nem tudtam – és legpozitívabb döbbenetemre nem is kellett -, de onnantól kezdve már csak vizet nyomtam a kezébe, hogy a bort onnantól kezdve inkább magába töltse. De az eredmény (mert be kell vallanom) megint csak igazolta – őt -, bár teljesen tudatlanul, de az annyira finom lett, hogy az én kedves férjem meg is kérdezte a végén:
– Miért, ti nem vörösborral főzitek a gulyást???

Hát ennyivel azért nem:-)) A vörösbor egyébként Soproni Kékfrankos és Monica de Sardegna volt, így, vegyesen.
A projekt ismétlése várható, reményeim szerint még a következő ötéves tervben.

Bográcsok a bloggertársaknál:
Bográcsgulyás leveszöldséggel (Ahogy eszik, úgy puffad)
Bográcsgulyás sörrel !, borral és leveszöldséggel (Zsúrkenyér)
Birkapörkölt bográcsban (Lilahangya)
Csülkös pacal bográcsban (Neguilla)
Halászlé 40 perc alatt (Gabojsza)
Kakaspörkölt hosszú lével (Ízbolygó)
Lebbencsleves bográcsban (MiniMálna)
Lecsó bográcsban (Fűszer és lélek)
Marhapörkölt bográcsban, kakukkfűvel (Fűszer és lélek)
Marhapörkölt 20 főre, bográcsban (Horasz konyhája)
Marhapörkölt bográcsban, vörösborral (Horasz konyhája)
Őzpörkölt bográcsban (Horasz konyhája)
Pacalpörkölt bográcsban (Gabojsza)
Paprikás-kolbászos újkrumpli bográcsban (Hajóka konyhája)
Pulykapörkölt bográcsban, zöldségekkel (BeckZsu)
Szarvaspörkölt (Ízbolygó)
Tarhonyáshús bográcsban (A Zsuzsi főz!)
Vörösboros zuzapörkölt bográcsban (Gabojsza)

bogracsgulyas_fit500

Vörösboros bográcsgulyás
(10 literes bográcshoz)

2 kg hús, vegyesen:
– 1,5 kg marhahús (pl. lábszár)
– 0,5 kg sertéscomb
160 g mangalicazsír
8 fej hagyma (közepes méretű)
8 gerezd fokhagyma (kb. 1 fej)
8 tk pirospaprika
1 tk köménymag (frissen őrölve vagy mozsárban törve)
5-7 tk só (ízlés és só intenzitása szerint)
1 tk feketebors, mozsárban törve
2-3 db babérlevél (ha lehet, friss)
2 kg burgonya (nem szétfővő, salátának való fajta)
8 db zöldpaprika
4 db paradicsom
2-4 ek sűrített paradicsom 3:1 (elhagyható)
kb. 4,8 l folyadék:
– 2 l vörösbor (száraz, savszegény, lehetőleg testesebb)
– kb. 2,8 l víz
A csipetkéhez
4 db tojás
240 g liszt
pici só

A húst megmosom, leszárítom és nagyobb falatnyi darabokra felkockázom.
Miután meggyújtottuk a tüzet és egy kicsit bárdoltuk, neki is foghatunk.
A bográcsba teszem a zsírt és felolvasztom. Beleteszem az apróra vágott hagymát, fokhagymát és üvegesre pirítom. (kb. 30 perc) Belekeverem a pirospaprikát és a húst is beleteszem. Ha mindenki eszi a csípőset, akkor csípőspaprikát is tehet bele, mi ezt egy nagy társaságnál elhagytuk.
Fehéredésig kevergetni kell, akkor beleteszem a frissen durvára tört köménymagot és elkezdem felöntögetni a vörösborral. (újabb 30 perc) Lehet felváltva a vízzel is, de nálunk belement több mint két flaska vörösbor. Beleteszem a sót, kevés borsot és így főzögélem úgy 2 óra hosszat, közben néha rá kell nézni és megkevergetni. (ez eddig már 3 óra összesen)
Közben kisebbre felkockázom a burgonyát és a kezdettől számítva jó 3 óra múlva azt is beleteszem. A zöldpaprikát megtisztítom és félkarikára vágom, a paradicsomot forró vízbe mártva lehéjazom és azt is kisebb darabokra vágom, belekeverem a gulyásba.
Amikor – jó 4 és fél óra múlva – a hús megpuhult, csipetkét készítek és beleszaggatom, de ezt el is lehet hagyni.
A bográcsgulyásunk pontosan négy és fél óra alatt készült el. Mellé puha fehér kenyeret ettünk, és akadt, aki tejfölt csorgatott a tetejére.
20-25 tányérnyi adag /