dec 312014
 

Nem egyszerű tej, tojás és cukor nélkül pudingot főzni. Nagyon nem…. Ezzel akkor szembesültem úgy igazából, amikor elhagytam a tejtermékeket, de még nagyobb lett a gond, mikor egy ideje – és még egy jó ideig – tojást sem tudok használni bizonyos esetekben. És akkor jön a csokipuding….

És a nagy kérdés. Milyen édességet is készíthetünk akkor tej, cukor és tojás nélkül?? Továbbmegyek, dió, mandula és mogyoró nélkül?
A kérdés adott, és igazából csak egyetlen egy válasz létezik: zöldség! Sütve, főzve, teljesen mindegy, de a vegán pudingoknak nagyjából nyers vagy főtt zöldség és gyümölcs az alapja.
Ilyenkor a mélyen kétségbeesett delikvens átnyálazza a világhálót és megnyugszik: van megoldás Continue reading »

Júl 142014
 

Ne tévesszen meg senkit, ha gyakran használok áfonyát fagyikba, egyszerűen szeretjük, a meggyet pedig magozni kell. De itt most nem is ez az érdekes, hiszen a különböző gyümölcsfagyik alapját  már hosszú évek óta ugyanúgy készítem.
Nehéz igazán krémes gyümölcsfagylaltot készíteni. Azért nehéz, mert kell bele elég zsíros tejtermék, amitől bársonyos lesz az állaga, továbbá cukor is, és legalább a fele legyen gyümölcs, ha nem akarunk egyéb módon rásegíteni és még színe is legyen. Márpedig nem akarunk. Continue reading »

jan 112014
 

Bevallom, nem ismertem a piskótatallért. Valahogy nem. Talán azért, mert sosem rajongtunk a piskótáért, így a boltban is elsiklottam felette az édességes polcokon. Az egyik blogon jött velem szembe, majd két csoportban is találkoztam vele, úgy tűnt, mintha elindult volna egy piskótatallér-lavina. Néha pilóta is volt előtte.
Megnéztem a recepteket, és rádöbbentem, hogy bizony kimaradt valami az életemből.
A piskótánál rögtön a lisztmentessel indítottam, ez a recept a Troll a konyhámban blogról való. Tetszik a blog, mivel nem vagyok nagy sütős, merítek még ebből a Norvégiában íródó blogból recepteket. Continue reading »

dec 112013
 

Karácsony előtt nem csak a blogokban, de zárt csoportokban is tombol a sütési láz. Így történt, hogy egyik nap szemben találtam magam egy eszméletlen jól kinéző keksszel, narancsmártással felturbózva. Mivel nem vagyok egy sütőtündér, és amúgy is el voltam maradva az előkészületekkel, lecsaptam Angéla receptjére. Az eredeti felállásban törökmogyoró és mandulaliszt szerepelt, ez el is készült, sőt a facebook-on ki is takarítottam a tálat, a tészta ugyanis eszméletlen finom volt nyersen is.
Fotózni nem tudtam, megettük.

Ma újra kellett sütnöm, de elfogyott a mandulaliszt, az új szállítmány pedig még nem érkezett meg, ezért változott a felállás Continue reading »

Már 142010
 

Hónapok óta nem vettük már elő a tésztagépet. De hiányzott már nagyon a tésztagyúrás, gyömöszölés, a gyümölcsös tálban meg friss, illatos narancsok kellették magukat, talán innen jött az ihlet. Gyakran van az úgy, hogy sosem tudjuk meg, mi is volt a múzsa, de nem is ez a lényeg.
Mivel a tésztába olaj kell, nem is kevés, szinte tálcán – akarom mondani üvegben – kínálta magát a lehetőség: hát persze, narancsos olívaolaj! (És persze minden más ízesítésű olívaolaj, ezen lehetőségek száma pedig egyenlő a fekvő nyolcassal.) Ehhez adtam még némi kis tört peperoncinot és néhány szál sáfrányt is, de ez annyira nem érződött ki, sőt egyáltalán, így a receptben meg sem említettem. (Szerintem a narancs a sáfránnyal remek párost alkot, szóval egy következő alkalommal ezt a kettőst próbálom ki magában, de jóóóval több sáfránnyal.)

A tésztát még reggel, munka előtt gyúrtam össze, később pedig felhívtam a férjemet, hogy szerezzen be valami jóféle halat a narancsos tésztámhoz. Rábíztam. Gondoltam, kifőzzük a tésztát, a halból, akármi is lészen az, majd készítek valami mellé- meg rávalót.

Amikor késő este hazaértem, ez a látvány fogadott:

Narancsos olívaolajjal készült tagliatelle
Kissé eldobtam magam, a férjem meg vigyorgott, mint egy húsvéti nyuszi a polcon, de meg kell mondanom, semmiben nem találtam kivetnivalót. Egy kartondoboz szélére papírtörlőket akasztott, a doboz közepére egy vágódeszkát állított, ezekre aggatta a tésztacsíkokat. Remek látványt nyújtott az egész. Szegény csak annyit mondott, hogy legközelebb vágjam már kisebbre a peperoncinot, mert alig vitte a gép:)


Ja igen, akkor megkérdeztem, mi van a hallal, lesz-e még valami a tésztára, erre feltépte a hűtőajtót és előkapta ezt:


Gyönyörű, sushi-minőségű tonhal, vagy hat ekkora darab. Vétek lett volna szószba fojtani egy ilyen csodás példányt, ezért egyszerűen kérget sütöttem rá és szinte még nyersen felvágtam.
Maradt még belőle bőven, másnap tonhalcarpaccioként végezte.


Naranccsal készült tagliatelle hirtelen sült tonhallal
(Tagliatelle al profumo di arancia con fette di tonno)

A narancsos tésztához
200 g búzaliszt (BL55)
2 db tojás
2,5 ek narancsos olívaolaj
1 db narancs finomra reszelt héja
2 csipet szárított, tört peperoncino (vagy por)
½ tk só
Az összeállításhoz
2-3 szelet friss tonhal
2 ek-nyi olívaolaj (a sütéshez)
olívaolaj a tetejére (extra szűz, lágy, kissé gyümölcsös ízű)
só, feketebors
kevés petrezselyem

Először a hozzávalókból rugalmas tésztát gyúrok és fóliába csomagolva legalább fél órára a hűtőben pihentetem. Tésztagéppel a kívánt méretre vágom és felhasználásig kézzel lazán konyharuhára teszem.
Tálalás előtt apróra vágom a petrezselymet.
A friss tésztát 2 perc alatt kifőzöm. Közben egy serpenyőben olajat hevítek és a tonhalszeleteket mindkét oldalon másfél-másfél percig sütöm. Kiveszem és vékonyabb szeletekre vágom.
Közben a tésztát leszűröm, egy tálban összekeverem egy kevés olívaolajjal és a petrezselyemmel. Tányérokba teszem, mellé fektetem a tonhalszeleteket és meglocsolom egy kevés olajjal. Só és bors ízlés szerint.
2 személyre / 

dec 092009
 

Eddig is sok salátát ettünk, bár inkább én szeretem és próbálom rátukmálni a család másik, salátaidegen felére. Nem szeretném salátaügyben a már oly sokszor előkapott nagy mestert idézgetni (miszerint minden saláta, amit mi annak eszünk), de tény, hogy ezt a műfajt lehet szerintem a legsokszínűbben előadni.

Nemrég egy alkalomra több különféle salátát kellett készítenem és mindegyiknek adtam egy-egy személyiséget. Ezt az alábbit téli védősalátának neveztem el magamban, ugyanis megfontoltan úgy válogattam össze a hozzávalókat, hogy magas C-vitamin tartalmuk mellett ebben a hideg, latyakos időben igazán egészségesek is legyenek. Hogy ránézni is öröm, az már külön bónusz, nem? Continue reading »

okt 182009
 

Ízével ellentétben ennek a sajtos fogásnak roppant egyszerű a története.
Minap vacsorázni voltunk és mivel a helyet jól ismerjük, már öltözködés során eldöntöttem, mit választok majd. Nagyon jók a halak, remek a risottó, de kétszer valami isteni burratát is ettem ott padlizsánraguval. (Azt is reprodukálnom kell még, talán sikerül megközelítenem.)

A séf azonban újított, az étlapon ugyanis megakadt a szemem ezen a salátán: leginkább a szarvasgombás olajjal megcsöpögtetett – vagy inkább leöntött – mangó keltette fel az érdeklődésemet. Soha nem jöttem volna rá Continue reading »

Sze 212009
 

Eve-nél találkoztam ezzel a – számomra – kimondhatatlan nevű:) csokis süteménnyel és elsőre szimpatikus is lett. No nem csak azért, mert mindenki oda volt érte, hanem elsősorban az egyszerű kivitelezhetősége fogott meg. A képről az látszott, hogy nem egy fújtós, száraz kevert tésztáról van szó, ami lassan már a könyökömön jön ki. Ebben a tésztában nincs tojás, viszont van benne bőven lekvár, ez adja a pikantériáját, és persze a nagyon jó állagát.

Elnézést kérek Eve-től, de a decis számokat átváltottam grammra, nekem ez jobban fekszik. A tésztához még brandyt is adtam, és nem baracklekvárban, hanem szilvában utaztam. Hogy miért? Mert kíváló talaja lett az armagnac-ban pácolt szilvámnak ! Hát ezért!
Tényleg finom, nedvesebb állagú és szerintem azért nem túl nehéz sütemény. A szilva alól az armagnac-ból még rálöttyenthetünk egy keveset, na úgy még ütősebb lesz.
A mennyiségek egy fele tepsire szólnak (Eve receptjét elfeleztem), ez kb. 25×15 cm.

Az armagnac-os szilvát egyébként mousse au chocolat-hoz gondoltam, ahhoz valami isteni, de gyakorlatilag bármihez adhatjuk. Néhány hétig érdemes pácolni, bár én pár nap után nem bírtam magammal és megkóstoltam. Remek gasztroajándék, október végén viszont már neki is lehet állni.

csokissutemeny_szilvalekvar_armagnacszilva1

Szilvalekváros csokoládés sütemény armagnac-ban pácolt aszalt szilvával

A tésztához
150 g búzaliszt
135 g cukor (opcionálisan barna nádcukor)
150 ml tej
5 ek (kb. 160 g) házi szilvalekvár
1 lapos tk szódabikarbóna (vagy sütőpor)
1 lapos tk fahéj, őrölve
1 csipet só
1 tk brandy
A töltelékhez
100 g étcsokoládé (60-70%-os)
4 ek (kb. 135 g) házi szilvalekvár
1 ek brandy
A mázhoz
100 g étcsokoládé (60-70%-os)
2 ek vaj
1 ek narancsos olívaolaj
kevés porcukor, ha szükséges

1.  A sütőt alsó-felső állásban 180 °C-ra előmelegítem.
2.  A tészta hozzávalóit egy nagy keverőtálban (kézi robotgéppel) összekeverem – egy folyékonyabb állagú tésztát kapunk. Egy fele tepsinagyságú sütőformát alaposan kivajazok és beleöntöm a tészta felét. Betolom a középső sínre és 7-8 percig sütöm, amíg a tészta felülete megszilárdul.
3.  Egy kisebb lábasban vízfürdő fölött vagy a legalacsonyabb hőfokon épphogy megolvasztom a feltördelt csokoládét és hozzákeverem a lekvárt és a brandyt. Rásimítom a tésztalapra, úgy, hogy a széléig elérjen, aztán ráöntöm a maradék tésztát. Visszatolom a sütőbe és még 10-12 percig, tűpróbáig sütöm.  Kiveszem a sütőböl és hagyom, hogy teljesen kihűljön.
4.  A mázhoz max. 40 °C-ig felolvasztom a csokoládét, félrehúzom és belekeverem a vajat, majd a narancsos olívaolajat is. (Ennek hiányában növényi olaj és reszelt narancshéj is jó lesz.) Ha kihűlt a tészta, széles pengéjű, hideg vízbe mártott késsel rásimítom és hagyom megszáradni.
Felkockázom, és a kockák tetejére ültetek egy-egy szilvát. Az addigra édes, szirupszerű armagnac-ból a tetejére is lehet pár cseppet locsolni.

Armagnac-ban pácolt szilva
(Pruneaux à l’Armagnac)

200 g aszalt szilva
200 ml armagnac (Armagnac-ból származó borpárlat)
1 rúd fahéj
1-2 db csillagánizs

A szilvát meleg víz alatt megmosom és egy fél literes üvegbe teszem a fűszerekkel együtt. Felöntöm a párlattal és lezárom. Néha érdemes átforgatni és legalább 4 hétig érni hagyni.
1 db 500 ml-es üveg