feb 032014
 

Hétvégén nyersétel-bisztróban jártunk és meglepetésemre nem volt hiányérzetem a kései ebéd után. Na jó, egy szelet húst nem toltam volna el a tányéromtól, de igazán rendben volt, sőt, két egészen új ízkombinációval is találkoztam.
Talán ez ihlette, hogy a hétvégén főzött tetemes mennyiségű húsgombócos rakottkáposztából lecsíptem egy adagnyit és nyersvacsoráztam.
Jó volt, köretnek is teljesen megállja a helyét, télen pedig hónapokig ehetjük a savanyú káposztát, lesz még alkalom a variálásra. Continue reading »

máj 222011
 

Néha azt gondolom, hogy spárga és leves – ebben a műfajban már mindent de mindent leírtak, nincs új a nap alatt.
Aztán mégis. Egy véletlen, hogy maradt vagy másfél liter felhasználhatatlannak hitt spárgalé és egy szinte túlérett, vajpuha avokádó, amit ottfelejtettem a gyümölcstálon. Na ezt add össze!
Annyira érett volt, hogy kiskanállal lehetett kilagymagolni a héjából. Az avokádó kabátkáját kiszárítva el is tettem, jól jön az még leves vagy előétel tálalásánál. Continue reading »

Sze 052008
 

Kamrarendezés során mindig érik az embert meglepetések. Én meg különben sem vagyok az a tip-top háziasszony, aki előre tervez, pontosan tudja, mit főz majd a héten és ehhez és persze a kamrapolc leltárának függvényében be is vásárol. Egyáltalán létezik ilyen??
Ha igen, attól itt helyben elnézést kérek, sajnos nem én vagyok az, aki a háziasszonyok gyöngyének eme táborát tovább gyarapítaná. Continue reading »

jan 032008
 

Mielőtt – gasztrovonalon – fogadalmat teszek az új évre, egy könnyű salátával kezdeném. Nem, nem ez volt az év első főzőcskéje, de azt hiszem, stílusos, mivel majd látni fogjuk, valamelyest össze is függ az erre az évre szóló – hát nem fogadalmammal, de elhatározásommal.

Egy könnyű saláta a férjem szerint mindig úgy kezdődik, hogy rucola. A körtével és dióval való párosítása már szinte Continue reading »

okt 192007
 

Nem kell mindig kaviár – ahogy szól a fáma -, de egy veretes húsadag még azon férfiember szívét is megdobogtatja, aki úgy különben nagy barátja a könnyed, mediterrán konyhának. Úgy egyébként, mert kétévente talán, ha egyszer, de mégis a tányérra kerül. Most viszont napok óta mást sem hallottam, csak lenne már egy kis bécsi szelet, vagy ilyesmi, aranylóan panírozott hús, vagy ilyesmi, valami kis salátával, vagy ilyesmi.
Most sóhajthatunk ugyan egy nagyot, de a köz nyomásának néha érdemes eleget Continue reading »

jan 152007
 

Ez a kenyér hagyományos módon indult, mivel már 3 hete sütöttem egy hasonló tökmagos kenyeret – amit nyugodt szívvel kitehetnék a “Konyhai katasztrófáim” című kiállításra. (Az eredményt látva családom javasolta.) A dolog azonban nem hagyott nyugodni (ha egyszer valamit a fejembe veszek, muszáj megoldást találnom, címszóval). Hozzá kell tennem, hogy sok tökmagos kenyeret eszünk-veszünk – úgymond ez a kedvenc, ezért úgy gondoltam, meg lehetne ezt próbálni végre házilag is. Continue reading »

okt 062006
 

Szívesen megcáfolnék egy tévhitet: zöldsalátát nem csak nyersen lehet enni. De nem ám, főzhetünk belőle levest, darabosan bele is tehetjük, sőt köretnek meg is párolhatjuk. És mi van akkor, ha főétel készül belőle?

Hát ez!
A salátaszív ez esetben római saláta, ha ez épp nem lenne, akkor egy fejes salátát annyira le kell csupaszítani, hogy a “zsenge lelke” megmaradjon. A római saláta elég Continue reading »