Már 292015
 

Újabb torta, vagyis egy egyszerű sütemény. Hetekig nyaralni voltunk Chilében, alig ettem édeset, és bevallom, bár nem vagyok édesszájú, de előbb-utóbb azért hiányzik egy kicsi kis édes, és egy szeletke csokoládé azért nem opció. (Nem, egy idő után már az sem.) Jó lenne egy szelet sütemény, olyan, amit megszoktam, amit nyugodt szívvel meg tudok enni.

Ilyen természetesen nincs a földgolyó túlsó oldalán, főleg, ha ezen az oldalon a világon a legnagyobb a gabona- és a kenyérfogyasztás. Egyszerűen alig lehet mit enni, ha az ember, ha low carb módon, liszt- és főleg gluténmentesen próbál étkezni, a desszertfront az bizony szegényes.
De nem baj, otthon majd bepótoljuk. Mondtam akkor.

Continue reading »

dec 152013
 

Tegnap nem volt időm kekszet sütni, pedig két sütést is beterveztem. Ahogy hazaértem, már csak vacsorára futotta, de ma semmiképp sem maradhatunk adventi édesség nélkül. Két adventi vasárnapot is távolban töltöttünk trópusi melegben, ideje hát nekiugrani a süteményeknek.

Régóta gondolkodom már a répatorta turbósított változatán, az eredeti amerikait nagyon szeretjük. Az eredményt látva nem is értem, hogy tartott ez ennyi ideig. Vagyis persze, értem én, először meg kellett tanulnom ezt a szuper, nagyon gyors, turmixos kevert tésztát, innen már ment minden, mint a karikacsapás. Continue reading »

aug 212013
 

Pár hete túlvásároltam magam aszalt sárgabarackból. Ez nem egy akkora gond, hogy szóvá kelljen tenni, idővel elfogy, de jobbnak láttam, ha egy nagyobb adagot máris eltűntetek. Elővettem az egyik indiai szakácskönyvemet, azokat gyakran felütöm mostanában és rendszerint találok is ihletet. Ott találtam ezt a klasszikus hyderabadi édességet, amit esküvői lakomákon szoktak feltálalni. Az eredeti recept rettentően édes: nem elég az aszalt gyümölcsben lévő cukor, ezt még tetemes mennyiségű cukorsziruppal is megfejelik. Kétszer jártunk Indiában esküvőn, ahol étellel is kínáltak, számomra elképesztő, hogy egy olyan trakta után hogy bír lecsúszni még néhány ilyen überszirupozott édesség is. Continue reading »

jún 202013
 

Gyors vacsorákban kezdek verhetetlen lenni. Ez a mostani nem teljesen az én érdemem, egy ismerősöm mesélte, hogy hetente háromszor kéri a család, eddig még nem unják. Igaz, ők még krémes bivalymozzarellát is szeleteltek mellé, és tényleg, egy fantasztikusan egyszerű saláta lesz belőle, előételként elég utána egy szelet hús is. Felüdülésként – mert nem kell mindig kaviár, akarom mondani hús -, most főtt tojást adtam mellé, így is gondoskodtam a kellő fehérjebevitelről.
Nem lehet többet mondani róla, csak azt, hogy tessék csak, tessék, nálunk biztos lesz még párszor ez a felállás. Nagy sikere volt!
Az eperszezon elmúltával pedig lehet barackkal, szőlővel, majd mézédes mangóval is Continue reading »

jún 122012
 

A gyors-finom-egészséges reggelik kategóriában verhetetlen lesz, ráadásul ezerféleképpen variálhatjuk.
Másfél hét után találtam a hűtőben egy doboz túrót és néhány gyümölcsöt is (a zöldségekről most mélyen hallgatok, de azóta sikerült mindet megmentenem).

Szemes túró fűszeres naranccsal
Fűszeres-narancsos szemes túró

200 g szemcsés túró (cottage cheese)
1 tk Muscovado vagy barna nádcukor
1 tk méz, agáve- vagy egyéb szirup
1 kisebb narancs
1 tk mogyoró- vagy dióolaj
kevés őrölt fahéj (vagy más fűszer)
1 ek crème fraîche (vagy tejföl, tejszín)
1 ek házi baracklekvár
csipet só

bazsalikom

A narancsot meghámozom, karikára vágom és negyedelem.
Egy mélytányér aljára rásimítok egy réteg túrót. Megszórom a barna cukorral és ráfektetem a narancsdarabokat és ráöntöm a levét is. Locsolok rá egy kevés olajat és szirupot és megszórom fahéjjal vagy egyéb fűszerrel.
A maradék túróhoz keverem a tejfölt, a baracklekvárt és egy csipet sót. A narancsok közé teszem a halmokat, ízlés szerint megszórom még egy kevés barna cukorral.
Tálalásnál tépkedett bazsalikomlevéllel is megszórhatjuk.
1 reggeli adag /

jún 032010
 

Végre van eper, ehetőbb formátumú. Jön néhány epres recept, igazán nem szeretném átvinni őket a jövő évre. Ki tudja, lehet, hogy jövőre még ennyi eper sem terem:)
És nem, nem fogyókúrázom, de kérem, eperszezon van!

Ez a mostani az utóbbi idők egyik slágere. Bár továbbra is azt állítom, hogy az édes, érett eper magában a legjobb, azért nem árt némi változatosság.
Ez a törökmogyoróolajban fürdetett eper mennyei. Olyan mogyoróolaj szükséges hozzá, amit, ha beleszagolunk, mogyorós csokitáblák képei úsznak el a szemünk előtt. Ha nem ilyen, akkor nem is érdemes nekiállni.
Csokoládét is forgácsolhatunk rá, ennél inkább tejcsoki lesz a jobb.

Mások megfőztek:
Flat-cat

Eper mogyoróolajjal és pisztáciával
Eper mogyoróolajjal és pisztáciával

150-200 g eper
1,5 – 2 ek törökmogyoróolaj
6-8 levél menta
1 tk darabolt pisztácia (vagy csokoládé, ízlés szerint)

Az epret megmosom, félbevágom és összeforgatom a mogyoróolajjal. Rövid ideig érdemes állni hagyni.
Tálalásnál beleteszem a mentaleveleket és megszórom a pisztáciával.
1 személyes gyönyörűség /


máj 252010
 

Teljesen benne járunk a spárgaszezonban, esszük is rendesen, ez nem is meglepő. Ez a spárgasaláta sem először készült, sőt, ha egy étel két héten belül már négyszer kerül az asztalra, akkor az már biztos sikeresnek mondható, nem?

Mint a legtöbb nagyszerű, de egyszerű étel, ez is a véletlen műve, legalábbis nálam így jött létre. A szokásos módon epres-petrezselymes spárgát akartam készíteni, meg is hámoztam a fehér spárgasípokat, de a szokástól eltérően nem törtem el, ahol el kell neki törnie. Az utóbbi időben ugyanis azt tapasztaltam, hogy a spárga még a letört részén is tökéletesen élvezhető, tehát bánjunk csak csínyján azzal a letöréssel! A rend kedvéért azt is meg kell említenem, hogy néha a spárgák sem viselkednek rendesen és néha még a törésvonalon túl is fásak mernek lenni. Continue reading »

ápr 022010
 

A múltheti szalmaözvegységem alatt szabad akaratomból kifolyólag csak úgy tobzódtam a zöldségekben. Szerencsére semmit nem kellett kidobnom belőle, pedig volt egy nap, amikor csak enyhe tuszkolással tudtam bezárni a hűtőajtót. Másnap aztán az összes zöldséget megtisztogattam, elrendeztem, és a kupacok látványosan összezsugorodtak.

Először attól tartottam, hogy cékla- és répamérgezést kapok, a férjem pedig úgy talál majd rám a konyhapadlón elterülve, hogy épp az utolsó szál répát próbálom a számba gyömöszölni. De olyannyira nem így volt, hogy amikor már egy szál répa sem volt otthon, hiányérzetem támadt. Biztos a tavasz teszi, végre kirugdostuk a telet, így a ropogós zöldségek is sokkal jobban ízlenek.

Készítettem egy izgalmas salátát és levest is, de most Húsvét előtt a répatortát teszem föl, jön azonban a többi is.
Húsvétot kissé előrehoztuk, mivel az ünnepek alatt elmegyünk egy kicsit Dublinba. Nagyon örülök a kimozdulásnak, annak, hogy pár napot együtt leszünk, mászkálunk, nézelődünk és persze jókat eszünk!

De térjünk vissza a répatortához.
Nagyon régóta sütök már répatortát, ha eljutok egyszer a klasszikus verzióig, írok még róla. Most viszont ezt a csokoládés változatot próbáltam ki. A megszokotthoz képest csak annyi a különbség, hogy csokis, ezzel nem is mondtam túl megdöbbentő dolgot, de a lényeg az, hogy a répát ugyanúgy nem lehet benne kiérezni, mint a basic-verziónál. Amúgy meg nem is csokoládés, hanem kakaós, de ezen ne akadjunk fönn, a neve így sokkal jobban hangzik, nem?
A legtöbb répatortát a lusta amerikai háziasszony ugye vaj helyett olajjal készíti, ezért mogyoróolajat tettem hozzá, biztos voltam benne, hogy nem ront majd rajta.

Tényleg nem. Nagyon finom, nedves, aromás sütemény lett. Persze mogyoróolaj hiányában remekül működik hagyományos növényi olajjal is, akkor a liszt egy részét váltsuk ki azonos súlyú őrölt mogyoróval. Mivel a fele adagot sütöttem, ezért a tojásalakú muffinformámban készült, de a receptet a teljes süteményre írom le. Igazából csokis sajtkrémbevonat lenne rá az igazi, de nekem az már túl tömény lett volna, ezért egyszerűen mascarponét csorgattam rá, amibe bőven tettem mogyorólikőrt.
Mivel sem mini marcipánrépám, sem rózsaszínfülű cukornyuszim, sem egyéb díszítőegységem nem volt kéznél, ezért a nagy fehér pacára barna nádcukrot szórtam, íz szempontjából sem volt rossz ötlet.
(Ha pedig angolszász süteményről van szó, melléírtam a cup-os értékeket is, hátha van, aki ezt szereti. Részemről sosem fogom megszokni, hogy a reszelt répát csészében mérjem le:)

Csokoládés-mogyorós sárgarépatorta (Chocolate carrot cake)
Mogyorós-csokoládés répatorta
(Chocolate carrot cake)

A csokis-répás kevert tésztához
4 db tojás (L méretű)
330 g cukor (nádcukorral vegyesen is jó) (375 ml / 1½ cup)
125 ml mogyoróolaj (½ cup)
1 tk vaníliakivonat
240 g búzaliszt (BL-55) (500 ml / 2 cups)
56 g nyers kakaópor (125 ml / ½ cup)
2 tk szódabikarbóna
½ tk só
390 g sárgarépa, reszelve (750 ml / 3 cups)
vaj a forma kikenéséhez
A tetejére
500 g mascarpone
kb. 2 ek porcukor
4-5 ek (60-75 ml) mogyorólikőr

Egy keverőtálban néhány perc alatt habosra verem a tojásokat a cukorral. Hozzáadom a mogyoróolajat, a vaníliát, majd a száraz anyagokat is. Jól átkeverem, a végén pedig beleforgatom a reszelt sárgarépát is.
Közben a sütőt előmelegítem 160 °C-ra.
Kivajazom a sütőformát és belesimítom a tésztamasszát. 40-45 perc alatt megsült, de tűpróbával ellenőrízzük. A formában hagyom kihűlni.
Közben összekeverem a krémet. Ehhez a szobahőmérsékletű mascarponéhoz keverek egy kevés porcukrot és ízlés szerinti mennyiségű mogyorólikőrt. A krém hűtésre szilárdabb lesz, szobahőmérsékleten pedig folyékonyabb.
26 cm-es torta / 22×33 cm-es tepsi / 24 db muffin

A Breakfast & Brunches szakácskönyv receptjét vettem alapnak

dec 022009
 

Ez a töltött palacsinta még Max gombócos VKF!-jére készült – ott is a desszertes szekcióba gondoltam -, de úgy találtam, nem gördül eléggé. Aztán megnyugodva láttam, hogy mások is elég tágan értelmezték a magától forgó, ehető alkalmatosságokat, de addigra már jócskán kicsúsztam az időből.

Viszont itt a helye, mivel nagyon finom lett és magam is variáltam még utána. Mivel rengeteg palacsintát sütöttem, ezért három napig szinte ezt ettük édességnek.

A palacsintákat a szokásos módon, kevés liszttel és sok tojással sütöttem. A töltelék fehérhúsú őszibarack volt, amit hosszabb ideig pácoltam egy finom, fűszeres-boros mártásban, aztán felvágtam és összekevertem ricottával. Ez a krémes töltelék egyébként önállóan is megállja a helyét, hihetetlen finom, gazdag ízű lett.

A borhabba a szintén gyakran készített marsalás vagy pezsgős változat helyett most Camparit tettem. Még sosem próbáltam, az első változat túl kesernyésre is sikerült. Nagyon szeretem a Camparit (az eredeti Bitter-ről van szó), de kizárólag felspriccelve vagy egy kevés Prosecco, Soave hozzáöntve, úgy már igen kellemes ez a kesernyés, fanyar háttéríz. Másodszorra már kevesebb Camparit kevertem desszertborral, úgy kiváló lett! A zabaglione tetejét pedig megszórtam egy kevés, jó sok fahéjjal elkevert, meleg ízvilágú curryporral.

Marinált barackkal töltött palacsintabatyu Campari-s borhabágyon
Barackkal töltött minipalacsinta Campari-s borhabon
(Crespelle ripiene su letto di zabaglione al Campari)

A palacsintához
40 g (2,5 lapos ek) liszt
1 db tojás
50 ml tej
csipet só
kb. 60 ml szénsavas ásványvíz
4-6 ek törökmogyoróolaj (a sütéshez)
A marinált barackos krémhez
kisebb őszibarack, nektarin vagy sárgabarack
kevés fehérbor
pár csepp Campari
cukorszirup (1:1 arányú cukor és ásványvíz)
fahéj, csillagánizs
ricotta
A zabaglione-hoz
3 db tojássárgája
2-2,5 ek kristálycukor (a bor édességétől függően)
2 ek (30 ml) Campari
2 ek (30 ml) félédes Marsala, vagy száraz fehérbor
Az összeállításhoz
metélőhagymaszálak
fahéjas currypor
porcukor

1.  Előző nap vagy néhány órával előtte elkészítem a boros-cukros pácot és beleteszem a kisebb darabokra vágott barackokat. Minél tovább áll benne, annál jobb lesz. Lehet kóstolgatni és egyengetni az ízén, de vigyázat, a végén azért maradjon még alatta valami:)
2.  A crespellákhoz összekeverem a masszát, fél órát állni hagyom és egy 10-12 cm-es serpenyőben mogyoróolajban egymás után kistütöm őket. (Nagyobbak is lehetnek, de akkor nem lesz olyan csinos batyuméretű. A 10 cm átmérő amúgy az amerikai pancake-nek felel meg.)
Ha kész, felhasználásig egy tányérral lefedem őket.
3.  Tálalás előtt elkészítem a krémet. A barackokat szűrőben lecsorgatom és óvatosan beleforgatom a villával elkevert ricottába. A mennyiséget érezzük majd, lehet még édesíteni, illetve a ricottához én még adtam egy kevés boros szirupot is. Hűteni nem kell, maradjon minden langyos.
4.  Elkészítem a borhabot.
Egy magas falú edényben habosra verem a tojássárgákat a cukorral, majd vízgőz fölötti üstbe teszem és habverővel beledolgozom a bort és a Camparit. Ezzel a módszerrel kevésbé fáradságos a zabaglione elkészítése, de még így is fogunk izmosodni egy cseppet:).
5. Tálaláshoz egy desszertes tányérra öntöm a zabaglione-t. A palacsintákat középen megtöltöm a krémmel, összefogom és megkötöm egy-két metélőhagymaszállal. A habra szórok egy kevés, fahéjjal elkevert curryport, de cukrozott fahéj is megteszi.
4 személyre, bőségesen /

okt 282009
 

Az ősznek is megvannak a maga szépséges oldalai, csak felé kell fordítani a fejünket. Tudom, magamnak is nehéz búcsút mondani a melegnek, de a konyhában tüsténkedve könnyebb elviselni. Sütöttem már céklát, itt az új alma, sütőtök, gesztenye, gombák hada sorakozik és lassan készülhetünk karácsonyra is.

No, az azért még odébb van, de a friss, ropogós saláták után fejben is kezdünk átállni a fűszeres, melengető ételekre. Ezt a marokkói mandulakrémet már gyakran kikevertem, de nyár derekán még sem illett bele a repertoárba – most azonban finom aranyló-barnás színei is az őszt sugallják, nem?

Az amlou Marokkóban igen elterjedt krém, amit a berberek lepénykenyérre kenve reggelire fogyasztanak. Egyszerű, tartalmas, és nagyon finom!  Continue reading »

Sze 152009
 

Olyan egyszerű ez a recept, hogy feltenni is szégyellem, pedig épp ez benne a klassz. Mármint az egyszerűség. Csupán három-négy hozzávalóból áll, de ha azokat jól választjuk ki, olyan finom süteményt kapunk, mintha órákig ácsorogtunk volna a konyhában.

Az egész alapja egy igazán jó minőségű (vajas) leveles tészta, erre finom, zamatos, nagyon édes őszibarack került, a tetejét pedig nem túl takarékos módon baracklikőrrel locsoltam meg. Gyerekek esetén gyümölcslevet is bevethetünk, bár szerintem ennyi idő alatt teljes egészében elillan az alkohol. (5 perc forralás elég ahhoz, hogy az összes alkohol elpárologjon.) Pár csepp mogyoróolajat is öntöttem még a kosárkák tetejére, de ez már csak – szó szerint – hab a tortán: enélkül is nagyon finom.
Szóval lehet még cifrázni, de ez a “fapados” verzió is remekül megállja a helyét.
Régebben készült már nálam egy hasonló, nektarinnal töltött sós kosárka, azt ricottával és pancettával is bonyolítottam.

Az utóbbi időben sorozatban gyártottam otthon, mivel tovább tartott ezt leírni, mint megsütni. Ez pedig néha komoly szempont.
Tálalás előtt természetesen kivettem a formából, csak a fotó miatt maradt benne.

oszibarackos_tarte1

Őszibarackos tarte

1 lap vajas leveles tészta
kevés vaj
3-4 db őszibarack (vagy nektarin)
10-14 ek őszibaracklikőr
2-3 ek mogyoróolaj (elmaradhat)

1. A sütőt 180 ºC-ra előmelegítem. (légkeverésen 160 ºC)
2. A leveles tésztát kihajtom és hat téglalapra vágom. Hat kisebb tűzálló formát kivajazok (tartelette-forma is jó hozzá, de nagyobb tűzálló tál is megfelel.) és kevés szélt fel- vagy aláhajtva belesimítom a tésztát. (Ez a leggyorsabb eljárás, akinek hajlandósága van rá, rajzolhat köröket, vagy batyukat is kötözgethet.)
3. A barackot meghámozom és vékony szeletekre vágom, majd belefektetem a tésztába. Bőven meglocsolom a likőrrel, kevés mogyoróolajat is pöttyözök még a tetejükre és betolom a sütőbe.
4. 10-12 perc alatt kész is. Frissen, langyosan a legjobb.
6 db kosárka

aug 242009
 

Talán a meleg miatt, talán időszűke miatt, de mostanában rengeteg salátát készítek. Átgondolatlanul veszek gyorsan néhány friss zöldséget, és este, mikor már minden zárva és képtelenség lenne hiánypótlás miatt elzarándokolni a sarki fűszereshez, összedobok belőle egy villámgyors vacsorát.
Így készült ez a saláta is, amit három napig egyfolytában ettem. Nem, nem azért, mert annyi lett és muszáj volt elpusztítani a maradékot, hanem mert annyira jó lett, hogy képtelenség volt abbahagynom. A mangóbalzsam eddig is a szívem csücske volt, de így, mogyoróolajjal megbolondítva valami észvesztő párost alkotnak. Teljesen belehabarodtam. Hihetetlen, mit lehet kihozni belőle egy kevés kis naranccsal, dióízű, markáns sajttal, ropogós zölddel és persze egy kis olvasztott szalonnapörccel.
Például egy ilyen salátát.

zoldsalata_tojas_sajt_bacon1

Zöldsaláta tojással, sajttal és mogyoróolajos mártással

1 kisebb fej jéghegysaláta, vagy 2 római salátaszív
125 g madárbegysaláta (1 doboznyi)
2 db tojás, keményre főzve
100-120 g alpesi sajt (pl. Appenzeller, esetleg eredeti Edami)
A dressinghez
3-4 ek mogyoróolaj
2 ek mangóbalzsam
1 löttyintés narancslé
1 mk só
feketebors, frissen őrölve
kb. 100 g pancetta, vagy bacon, kisütve

A tojásokat forrástól számítva 5-6 perc alatt keményre főzöm, hideg vízben kihűtöm és meghámozom.
A jéghegysalátát szétszedem, megmosom, falatokra tépkedem és kicentrifugázom. A madárbegyet szintén áganként megmosom és szárazra tekerem. A két salátát egy nagy tálban összekeverem.
A sajtot apró kockákra vágom.
Elkészítem a salátadressinget, a pancettát vagy a bacon egy kisebb serpenyőben kisütöm, ha sok zsírja lett, azt le lehet önteni.
A salátát összekeverem a mártás felével és tányérokba halmozom. Ráteszem a felvágott tojásokat, a sajtot és rálocsolom a megmaradt mártást. A szalonnapörcökkel megszórva tálalom.
A tetejét érdemes meglocsolni egy kevés olívaolajjal (nem tévedés:).
Egy pohár jégbehűtött prosecco remek hozzá!
2 személyre /

zoldsalata_tojas_sajt_bacon2

Júl 262009
 

Mindig is gyűjtögetős típus voltam, így nem csoda, ha a kamrában vagy a konyhafiókban is felgyűlnek a fölösleges, vagy már súlyosan a használhatóság határát súroló élelmek. Hogy mit szoktam ilyenkor tenni? Szerintem azt, ami minden találékony háziasszonynak elsőre az eszébe jut: összedobálja a még menthetőt és valami olyan maradandót alkot belőlük a családjának, amit képtelenség újra rekonstruálni:)

Kamrarendezés kapcsán egy csomó már megkeményedett, szinte élvezhetetlen aszalt gyümöcsöt találtam. Volt köztük aztán mindenféle. Rémlett, hogy egy süteményhez vettem őket, aztán még egyszer, mert elfelejtettem, hogy már van otthon. A fiók sarkában megbújt így jó néhány, drágán vásárolt zacskó, és a szívem szakadt volna meg, ha ki kell őket dobni. Csupán haraphatatlanul kemények voltak, ennyi az egész.

A forró csokitortához szoktam ehhez hasonló, alkoholba és szirupba áztatott gyümölcsöt készíteni, ezért gondoltam egyet és belefojtottam őket egy gondosan összeválogatott alkoholegyvelegbe.
Datolyából volt a legnagyobb mennyiség, hát mire felvágtam jó negyedkilónyi mennyiséget, úgy éreztem magam, mint aki kivágott egy fél erdőt … Láncfűrész hiányában a nagy konyhakéssel álltam neki, szerencsére egyéb idegen anyag:) nem is került bele.
A datolya mellé áfonya, mazsola és egy kevés aszalt meggy is került első körben, ezeket whisky, kevés grappa és valamennyi fehérbor társaságában beleöntöttem egy nagy tálba és állni hagytam. Már másnap kezdett puhulni, de két napra rá érte el az ehető és élvezhető lágyságot. Ez persze csak a szuperkemény példányokra vonatkozik, a későbbiekben tényleg elég volt egy nap alkoholos (vagy bármilyen más) áztatás.

Mikor már jól összeértek az ízek, szóval nálam két nap múlva, az egészet beleöntöttem egy nagy serpenyőbe és magas lángon, pár perc alatt szinte elpárologtattam alóla a folyadékot. Már így is egy fantasztikus szirupos kompótszerűség lett belőle, de még mindig hiányzott az a bizonyos hab a tortáról.

Ugye említettem már, hogy mennyire beleszerettem mostanában a mogyoróolajba? Vagy még nem?:) Még tavaly ősz tájékán tettem szert rá, azóta pedig úgy rá vagyok kattanva, hogy az nem is kifejezés. Miután kiürült az első kis üveg, hetekig a retikülömben hordoztam és a kupakját letekerve állandóan beleszagláztam, mintha csak egy Chanel parfümös fiolát hordoznék magammal. Amikor behúnyt szemmel beleszagoltam, mogyorós csokitáblák ugráltak a szemem előtt, olyan intenzív illat áradt még az üres üvegből is. Hát nem csoda, ha teljesen levett a lábamról?

Azóta majd’ egy liternyi is elfogyott már belőle, hisz locsolom, használom rendületlenül.
Márpedig a mogyoróolaj nem csak hogy finom, de még egészséges is! A csonthéjasok közül egyedül a mogyoró származik Európából, tehát jól megterem nálunk is. Magas zsírtartalma miatt kiválóan préselhető, akárcsak az olíva. Természetesen a hidegen sajtolt a legjobb minőség, ezért vásárlásnál érdemes odafigyelni (Franciaországból származik a legjobb minőség, Huile de Noisette vierge stb. felirat legyen rajta, akárcsak a jó minőségű olívaolajaknál). 8%-ban tartalmaz telített zsírsavakat, a szervezet számára oly fontos “jó” zsírok közül pedig (mert nem ám eltaszítani minden zsírt magunktól!:) bőven tartalmaz egyszeresen telítetlen zsírsavakat is. A legtöbb sajtolt olajjal ellentétben ugyanis a mogyoróolaj az, amely szervezetünk számára igen kedvező összetételben tartalmazza a különböző zsírsavakat. Finom íze mellett ez az a tulajdonsága, ami oly vonzóvá is tette számomra. Ezenkívül bőrünk számára is oly fontos E-vitaminban is igen gazdag.

A natúr – tehát nem pirított – olajos magokból sajtolt olaj kiváló ápolószer is. Ugye ismerős, hogy nem egy arckrém tartalmaz mandula-, mogyoró- vagy szőlőmagolajat is? És miért is ne lehetne ezeket az olajakat magukban is használni?
Egy ideje száműztem az arclemosómat és mogyoróolajat használok az esti arclemosáshoz. Több évtizedes tapasztalataimról ugyan még nem tudok beszámolni, de a szakirodalom teljesen alátámasztja azt, amit szó szerint a bőrömön érzek. Vegyszermentes, természetes alapanyag, a végtelenül finom illatáról nem is beszélve. Természetes fényvédőfaktora a 3-at is eléri, ezért napozásnál a bőrallergiások akár mogyoróolajat is kenhetnek a bőrükre.
Olajsavtartalma miatt hosszú ideig tárolható is, sőt, a legtöbb csonthéjas sajtolt olajjal ellentétben még enyhén melegíthető is, 140 °C-ig szabad károsodás nélkül hevíteni.

No de kanyarodjunk vissza a kompótunkhoz. Amint elpárologtattam a serpenyőből majdnem az összes alkoholt, a végén belelöttyintettem egy jó adagnyi mogyoróolajat. Első alkalommal még túl szárazra “pirítottam”, utána már vigyáztam, hogy valami kis folyadék azért maradjon alatta. Nem kell félni, öt perces párolás után az összes alkohol elpárolog, már csak az a pazar, fűszeres zamat marad vissza. Természetesen annál finomabb lesz ez a mennyei kompót, mennél jobb alapanyagokkal dolgozunk. Én most 12 éves Chivas Regalt, harmonikus, nem túl tolongó grappát és trebbiano szőlőből készült fehérbort öntöttem össze. Kiváló trió lett, mint ahogy egy fiatal, gyümölcsös Calvados, kubai rum és kevés chardonnay is annak bizonyult.

Természetesen vízzel is el lehet készíteni, de annak nem sok értelme. Cukor nem kell már bele, így is túlzottan édes lett. Épp ezért nem árt, ha a túl édes, ragacsos gyümölcsöket az elején pár percig kevés vízbe beáztatjuk, leöntjük, utána jöhet az alkohol.
A mogyoróolaj pedig egy finom, fénylő és valami bűnösen finom illattal vonta be az addigra vajpuhára marinált gyümölcsöket.
Üvegbe tettem őket és ment az egész a hűtőbe. Hogy meddig áll el, fogalmam sincs, azóta már többször készült különböző gyümölcsökkel és pár napon belül nyomtalanul eltűnt.
Nagyon jó vaníliafagyihoz, sütemények mellé, krémekhez, de tipikusan ez az az édesség, amit egyedül, a konyhában állva … szóval tudjátok!

Hidegen sajtolt törökmogyoróolaj kapható a VOM FASS-üzletekben is (pl. Pesten és Budán), a Culinaris-ban, valamint rendelhetőt találtam ITT és ITT is.

aszalt_gyumolcskompot1

Aszalt gyümölcskompót whiskyvel, borral és mogyoróolajjal

100 g-nyi aszalt gyümölcs (pl. datolya, füge, áfonya, mazsola, meggy)
120 ml alkohol (kicsivel több, mint a gyümölcs):
– 3-4 ek whisky
– 1-2 ek grappa
– fehérbor
1-2 ek extraszűz mogyoróolaj

A gyümölcsöket falatnyi darabokra vágom és leöntöm az alkohollal. Lefedve egy-két napig a gyümölcsök keménységétől függően állni hagyom.
Az egészet egy nagy serpenyőbe teszem és magas hőmérsékleten elpárologtatom alóla az alkoholt. Ennél a mennyiségnél úgy két kanálnyi folyadék maradjon alatta, különben túl száraz lesz.
Kiveszem és ízlés szerint aláöntök egy kevés mogyoróolajat.
Üvegekbe téve (valószínűleg) sokáig eláll.
1 kis üvegnyi kompót /

Júl 122009
 

Azt hiszem, a nyárról legtöbbünknek mindenképp a saláta jut az eszébe. Nyers, vagy csak épphogy roppanósra főtt zöldséget képezik az alapját, ha ezeket elvegyítjük egy jófajta, tartalmas salátaöntettel, van mellé ropogós héjú fehérkenyér egy pohárka hűs fehérbor, máris kapunk egy finom vacsorát.

Nyáron hetente rádobunk a grillre valamilyen húst, zöldséget, mellé pedig salátát eszünk. Így történt ez most is. Nálam különben is mindig nyerő a saláta, hogy előétel, köret, vagy grillhúsok kísérőjeként ad számot magáról, az nagyjából teljesen mindegy. Fontos, hogy finom, változatos, tartalmas, de egyben egészséges is legyen.
A mostani gombás salátánk az összes követelménynek eleget tesz. Ezt az egyszerű összeállítást – mármint a gombával vegyített zöldsalátát – próbáltam feldobni, így jutottam el a mangóhoz. Magam is csodálkoztam, milyen klassz párost alkotnak, persze ennek az is a feltétele, hogy a gomba, de főleg a mangó igen finom, érett példány legyen. Olajként mogyoróolajat használtam, ami tökéletesen feldobta a salátadressinget. Számomra tényleg hihetetlen, mi mindent ki lehet hozni egy-egy jól megválasztott hozzávalóból.
ITT írtam bővebben a torokmogyoróolajról.

zoldsalata_champignon1

Nyári zöldsaláta mangós csiperkével

½ fej jéghegysaláta (kb. 150 g tisztítva mérve)
½ fej endívia vagy cikória (kb. 100 g tisztítva mérve)
kb. 200 g fehér champignon (8-10 közepes darab), vékony szeletekre szelve
A dressinghez
½ db mangó (lehetőleg jó érett legyen)
2 ek mangóbalzsam
1 ek jófajta fehérborecet
5 ek mogyoróolaj
1 tk méz (ízlés szerint)
2 db salottahagyma, apróra vágva
¼ csokornyi petrezselyem, apróra vágva
1 tk só és bors keveréke

A kétfajta salátát megmosom, falatnyi darabokra tépkedem és kicentrifugázom. A gomba lábait letöröm (ezt másra lehet majd használni, másnap főzzünk belőle például levest), a héját lehúzom, megmosom és igen vékony szeletekre metélem.
A finoman érett mangót keresztben elvágom, kiszedem a magját és meghámozom. A húsát éles késsel apróra vágom. Úgy jó, ha egy kicsit darabos marad.
Az öntethez minden hozzávalót összekeverek és beleforgatom a durvára vágott mangót is. Összeforgatom a gombával és egy kis időre állni hagyom.
A salátát tányérokra szedem és ráhalmozom a mangós gombasalátát.
Aki gondolja, a zöldsalátát előtte ízesítheti is egy kevés olajjal és fehérborecettel, de szerintem bőven elég, amennyit átad a gomba.
4 szeméyre 

ápr 162009
 

Vacsorára kerestem ihletet a világhálón, így kalandozva találtam rá Haalo luxuskivitelű hasselback-burgonyá-jára. Nemcsak megtetszett, de egyből felvillanyzott, micsoda lehetőségek rejlenek egy egyszerű vacsorában is!
Azt is írhatnám, hogy a receptet a helyi körülményekre kellett adaptálnom (magyarul leegyszerűsítenem), de ez nem igaz, mert inkább feltúrbóztam egy kicsit a dolgot. Épp csak annyira, hogy belecsempészhessem kedvenc olajamat.
Írtam már ugyanis, hogy mostanában teljesen rabja lettem – na nem csak a sós csokoládénak -, de a mogyoróolajnak is. Szentelek majd a témának egy hosszabb kis írást, mert ezt az élményt kár lenne kihagyni! Mostanában mindenbe próbálom belecsempészni, ha pedig nem illik, akkor úgy csavarok a recepten, hogy menjen :)

További körte-sajt-kombinációk:
Gorgonzolával:
Sült mézes körte gorgonzolával és paradicsommal (körte-gorgonzola receptlista másoknál)
Szárnyas-terrine körtével, gorgonzolával és whiskyvel
Ricottával:
Radicchioban sült körte ricottával és balzsamecettel
Rucola karamellizált körtével és sült ricottával
Körtés ricottával és pecorinoval töltött rétes
Tagliatelle diós-körtés mártással
Kecskesajt:
Körtecarpaccio kecskesajttal és pezsgős narancsmártással
Sajtos Hasselback-burgonya körtével és mogyoróval
Sajtos hasselback-burgonya körtével és mogyoróval

6 db burgonya (nem szétfővő, pl. kifliburgonya, közepes méretű)
8-10  szelet camembert (vagy brie, illetve egyéb lágy sajt)
kb. 1 ek vaj

A körtéhez
1 db vilmoskörte
1 ek vaj/olívaolaj keveréke
1 nagy löttyintés fehérbor vagy vermouth (száraz Marsala, vagy Noilly Prat)
2-3 ek mogyoróolaj (Huile vierge de noisette)

1-2 tk sherryecet (vagy pl. mangós, körtés ecetbalzsam)
1 gerezd fokhagyma
só, feketebors, frissen őrölve
1 marék mogyoró (közönséges mogyoró)

A burgonyákat megmosom egy lapra ültetem, hogy lássam, hogy ülnek majd egyenesen szépen. Éles késsel fél centire egyenletesen bevagdosom őket, vigyázva, nehogy túlvágjam. Lágy vajjal mindegyiket körbe bekenem, majd olajozott fóliába lazán becsavarom és beteszem a 180 °C-os sütőbe. Jó 45 perc múlva, mikor már roppanósra sült, kiveszem, hagyom, hogy foghatóra hűljön és mindegyikbe teszek néhány szelet sajtot. Mielőtt tálalnék, pár percre visszadugom a sütőbe, hogy a sajt kissé megolvadjon.
A körtét megmosom és hájastól hosszában nyolc részre vágom, közben kimagozom. Az olajból és az ecetbalzsamból dressinget keverek, hozzáadom a zúzott fokhagymát és kerekre ízesítem. A mogyorót durvára töröm és száraz serpenyőben megpirítom, majd ebben kevés vajas/olajos keverékben, kevés fehérborral pár percig átsütöm a körtét. 
Ha megolvadt a sajt, már tálalható is. A félkemény körtékre szórom a mogyorót, meglocsolom a dressinggel, sózom és borsot tekerek rá.
2 személyre /
              Sajtos Hasselback -burgonya körtével és mogyoróval

feb 182009
 

Ha receptekről van szó, sok esetben el is felejtek már csodálkozni. Megszoktam, hogy rendre lélegzetelállító párosításokat találok, amiken tíz éve még bizonyára elájultam volna, de mára – számomra legalábbis- mindennapossá vált. Azokból a blogokból is hosszú már a listám, ahová meghökkenni járok, de mosolyogva távozok: hello, rokonlélek, ez az, pont erre vágytam!

Nem is kell messzire mennem. Amióta a talján konyha járja át zsigereimet, szinte mindent eszerint próbálok főzni. Többször ért is már a vád, hogy nem tudok elszakadni tőle, mindig eszerint jár az agyam és a kezem. Az azonban tény, hogy az elmúlt húsz évben nagyon sokat tanultam az olasz tájjellegű konyhákból, és nem csak ételeket, de főzési technikát, hihetetlen párosításokat, és ami a legfontosabb, hozzállást, felfogást és az étel szeretetét.

De még mindig van olyan, amitől leesik az állam. Nem a csillagos séfek újabb és még újabb kreálmányaira gondolok, mert tőlük elvárom, hogy elkápráztassanak. Nem. Olyan egyszerű, vidéki ételekre gondolok, amelyek bármelyikőnk konyhájában gyorsan elkészíthető. Lenne, ha ismernénk a titkát. És mégsem jutna eszünkbe soha, de soha, csak akkor, ha már leesett az állunk.

Pár hete egy bizonyos étel után kutattam az interneten. A történethez ennek semmi köze, tehát nem ez a fontos. Az egyik oldalon találtam is valamit, görgetek hát lefelé, olvasok, és megakad a szemem egy ételcímen:

Mákos kukorica …

Én ilyenről még életemben nem hallottam. Továbbmegyek, abban a pillanatban még el sem tudtam képzelni, milyen lehet az íze! Hirtelenszülte ötletnek tartottam, de ahogy továbbolvastam, kiderült, hogy régi paraszti édességről van szó. Azonnal feltúrtam a világ hálaját, és öt, azaz öt receptet találtam a mákos kukoricára. Arra is fény derült, hogy őshonos felvidéki illetve palóc ételről van szó, amelyet valószínűleg még a mai napig főznek kukoricaérés után, illetve a téli együttüldögélések alkalmával. (Mármint ott, ahol ápolják még ezeket a hagyományokat.)

A galgagyörki történetekben például ezt olvastam a tollfosztás idejéről:
Hagyományos mákos kukorica
„ Az ősszel kitépett és összegyűjtött kacsa- vagy libatollat minden évben télen fosztották. Összegyűlt 8-10 asszony, néha lányok is. Az anyák, nagyanyák elkészítették a vacsorát: mákos kukoricát, mákos és lekváros kalácsot. A kukoricát a padlásról hozták. Ott voltak a „bábuk” felakasztva, abból főzték a mákos kukoricát. Az asztal közepére tették a tálat és annyi kanalat, ahány asszony volt. Ittak egy kis pálinkát, és mindegyik evett a tálból. A legények, akik mentek a lányok után, verebet fogtak és a tollba engedték. Minden szétrepült, a veréb is a toll is. Nagy nevetés volt, aztán az asszonyok hosszan szedegették a szétszállt tollút.”
(A kép a Szabad Föld oldalát dícséri.) 

A hollókői Libalakoma részeként mákos kukoricát is feltálalnak. Rimóc honlapján a hagyományos ételek között szerepel például a mákos kukorica is. A Nyíregyháza környéki “tirpákok” egyik csemegéje is a mákos tengeri volt.

Azonnal nekiálltam és elkészítettem életem első mákos kukoricáját. Sajnos csak konzerv volt otthon, így az első próbálkozás nem ajándékozott meg túl nagy gasztrokatarzissal, de tudtam hová fejlődni. (Tanulság: soha ne használj konzervkukoricát! Várj nyárig, vagy próbálj legalábbis fagyasztotthoz jutni!)
Második próbálkozásom már a magasokat verdeste. Sikerült fagyasztott kukoricára szert tennem, így benne volt minden nyers íz, majdnem úgy, ahogyan nyáron. De nem értem be ennyivel, hanem új próbát tettem.
A mákot mascarponeval kevertem össze, így rétegeztem a kukoricával, a végső simítást pedig – mert annyira, de annyira kellett rá valami -, pirított fenyőmag adta, amit mogyoróolajjal kevertem össze. Eme színfoltról még későbbiekben bőven szó lesz, ugyanis újabban ebbe szerettem bele – de ne rohanjunk előre, adott időben írok róla többet is. (Bár ezen a rávalón még dolgoznom kell, nem győzött meg teljesen. A mákhoz jól illett volna egy savas-gyümölcsös ellentét, de a kukoricához viszont nem.)

Tehát függöny fel, íme a mákos kukorica, enyhén olasz beütéssel:), viszont mérhetetlenül finoman, pikánsan, ellenálhatatlanul!
Mindenkinek ajánlom, próbálja ki, hisz az alaprecept is lenyűgöző!! (Ez lentebb a második recept.) 
              Mákos kukorica mascarponeval
Mákos kukorica mascarponeval

100-120 g kukorica (nyáron morzsolt, télen fagyasztott)
4-5 ek tej
1 tk méz
1 csipet só
A mascarponés mákhoz
50 g mascarpone
2 ek tejszín
30 g mák, darálva
1 ek porcukor
½ db citrom reszelt héja
A tetejére
1 marék fenyőmag
1 ek dió-, mogyoró- vagy mákolaj

Egy kisebb lábasban melegíteni kezdem a tejet a mézzel és a sóval. Ha forró, hozzáadom a kukoricát és alacsony hőfokon kevergetve puhára párolom, hogy majdnem elforrjon alóla a tej.
Közben egy tálba teszem a mascarponét, kevés tejszínnel lazítom és hozzákeverem a darált mákot, porcukrot és a citrom héját. Úgy lesz jó, ha finom, telt, pikáns és bársonyos.
Közben egy pici serpenyőben szárazon megpirítom a fenyőmagot, de óvatosan, mert hamar odakap! Összekeverem az olajjal (én most mogyoróolajat használtam) és a kukorica alól fennmaradt tejjel.
Tányérra szedem a lecsöpögtetett kukorica felét, rásimítok egy kevés mákot, majd megint kukorica, a tetejére pedig szintén mák jön. Köré hintem a fenyőmagos mártást és tálalom.
1 személyre /

Álljon itt most az eredeti receptek egyike:
“Ezt az ételt a nagyszüleim még morzsolt, főtt kukoricából készítették nagypéntekre, és a főzéséhez egy ősrégi kuktát használtak.

Mákos kukorica

100 g kukorica
1,5 ek méz
50-75 g darált mák
50 g porcukor
2 cs vaníliás cukor
½ db citrom leve

A morzsolt kukoricát forrásban lévő vízben kifőzzük, majd ha megpuhult, egy késsel lefejtjük a szemeket a csutkáról. Tálban megöntözzük mézzel, meghintjük cukros mákkal, jól elkeverjük és feltálaljuk. Tálaláskor citromos mézzel is meglocsolhatjuk.”

Egy kis zene, csak úgy. Most fél éjjel ezt hallgattam.
Negrita: Rotolando verso sud. A video egyébként Rioban játszódik.