máj 122015
 

Elindult a Giro, és a  Tour de Serpenyő csapatában először ragadok – most nem serpenyőt, hanem fazekat. A csapatunk még mindig a régi, »never change the winning team« jelszóval, most stílusosan, de még mindig Chilii&CsokiLorien, Égigérő Paszuly, Al Dente valamint szerény személyem közreműködésével.
A mai szakasz Chiavari és La Spezia között zajlik, egy 150 km-es, enyhén emelkedős terepen. Még eléggé az elején járunk, így a Giro-ról még nem tudok sokat mesélni.

Terv szerint egy hagyományosan készült ligúr tőkehalat szerettem volna készíteni, de közbeszólt az élet, úgy terveztem, hogy erre az időre halközeli helyen leszek, ahol tényleg jóminőségű, friss halhoz jutnék, így gyors módosításra volt szükség. Continue reading »

feb 252015
 

Az Oscar-gála utáni vacsorán Wolfgang Puck mindig készít falatnyi, minihamburgereket is, stílusosan én is alkalmazkodtam most hozzá, de nagyestélyi nélkül – abban mégiscsak nehezebb lett volna végigfőzni az estét.
Mert ehhez a hamburgerhez főleg idő kell. Több mint két évvel ezelőtt készítettem először, mikor már nem játszott a hamburgerbuci, és a zsömle kiváltásán gondolkodtam, hogy mégis hogyan. Mert a többi alkatrész szinte adta magát, de glutén- vagy akár egy maglisztes kis bucival már túl nehéz fogás lett volna, és épp ezt akartam kikerülni. Continue reading »

máj 302014
 

Még mindig Venetoban tekerünk a hegyekben, egyenkénti időfutam lesz a mai program. A mintegy 27 km-es szakasz Bassano del Grappa és Cima Grappa között helyezkedik el, a kiinduló kisváros Jacopo Bassano középkori festőről kapta a nevét (1510–1592). Bassano nem először ad helyet a Gironak, többször adott  már otthont versenyeknek.

Ha Veneto, akkor máj, leginkább borjúé. Ha Veneto, akkor radicchio is. Több fajtája ismeretes ennek a cikóriafélének, Venetoban több város büszkélkedhet saját radicchio-fajtával, arrafelé északon igazi kultusza van. A Rosso Precoce is Tarvisioból származik, bár messze nem olyan híres, mint a Tardivo. A Radicchio di Chioggia állítólag egyenesen Velencéből került Veronába, a Goriziaból származó cikóriát pedig ne is keressük külföldön, szinte sehova sem szállítják.   Continue reading »

ápr 082014
 

Egyik este rádiót hallgattam a háttérben, de a műsorban elhangzó “gasztro” szóra felkaptam a fejem. Egy divattervezőnő mesélt arról, hogy egy leves ihlette az általa tervezett kabátot. Míg a műsorvezető pasi azon viccelődött, hogy lehet egy vöröskáposztalevesből ruhadarab (nagyon is könnyen, de engem nem kérdezett senki), azonnal rákerestem az említett vöröskáposzta-krémlevesre, melyet állítólag sült parmezáncsíkokkal tálaltak. A kereső első helyen adta ki Moha és Sáfrány levesét, én pedig két nap múlva el is készítettem.

Az még csak hagyján, hogy a közepes fej káposztámból hatalmas adag lett, de az eredeti receptből ezen kívül gyakorlatilag nem maradt semmi. (Az ötlet viszont óriási.) Lássuk be, csupán a tejszín, a vaj és a krémsajt nem ad az amúgy is visszafogott ízvilágú levesnek kirobbanó ízbombát, magyarul: fel kellett tuningolni. Mi sem egyszerűbb tehát, mint hogy a már ezerszer bevált párolt vöröskáposzta összeállítását vegyük alapul. Continue reading »

jan 302014
 

Pizzát sütni liszt nélkül, lássuk be, ez nagyjából olyan vállalkozás, mint labda nélkül focizni. Aki meg a pizza és a pasta bűvkörében élte meg eddig éveit, annak még nagyobb megrázkódtatás egy pizza nélküli élet. (Ez volnék én.) Tenni kellett tehát valamit.

Első próbálkozásom egy őrölt mandulával készült pizzatészta volt (szerencsére csak zárt körben lett dokumentálva), enyhén szólva is szörnyű emléket hagyott hátra, béke poraira. Ezután következett a mandulalisztes verzió, ahogy látjuk, a szokásos kukorica-rizsliszt-kombót teljes mértékben átugrottam, már akkor éreztem, hogy erre semmi szükség.
Találkoztam még préselt karfiol alapú pizzatésztával is, ezzel valahogy még papíron sem sikerült barátságot kötnöm. Continue reading »

Júl 032013
 

A mai etapp Marseille-be vezet, Provence-Alpes-Côte d’Azur régióban vagyunk. Chilii kollegina szinte mindent leírt tegnapi 4. etap kísérője, a fougasse kapcsán, így nem is bocsátkoznék ismétlésekbe. Egy dolgot szerencsére nem említett, meghagyta nekem. A pissaladière a provanszok pizzája, azt hiszem, ránézésre is eszünkbe jut, nem hiába hívják pissaladinának is. Két komoly különbség azonban van köztük: a pissaladière-re soha nem tesznek paradicsomot, és általában párolt hagyma, szardella és olívabogyó kerül rá. Igazi utcai snack, de borozgatós korcsolya is.
Volt már egy recept a blogon, de izgatott, el lehet-e készíteni a hagyományostól eltérő módon, gabonamentesen is. Jelentem, igen, bár az íze, a tészta állaga egészen más, de egy próbát mindenképp megér. Főleg azoknak, akik máshogy szeretnének étkezni. Continue reading »

ápr 272012
 

Volt egyszer nálunk egy olyan időszak, amikor túlzás nélkül mondhatom, hetente kétszer céklacarpaccio volt a vacsora egy része. Ennek nem elvetemült és semmi másban ki nem élhető sznobizmusunk volt az oka, csupán az, hogy a férjem rájött, ezzel ő is prezentálni tud nekem egy villantós, de egyszerű vacsorát.
Feltétel, hogy mindig legyen a hűtőben, de legalábbis a fagyasztóban készre sült cékla (részletes leírás ITT), innentől kezdve gyerekjáték a dolog. Ő pedig gyalul, kever, felvág és locsol, azután jól bezsebeli a dícséreteket. Meg is érdemli!
Bárki utána csinálhatja, a siker nem marad el! A rávalókat érdemes egy idő után váltogatni, ez a mostani dióolajjal készült és szezonálisan medvehagymás lett, de a későbbiekben mutatok még többet is.

Szalonnás céklacarpaccio medvehagymával és parmezánnal
Céklacarpaccio diós dresszinggel, sült szalonnával és medvehagymával

3 közepes db sült cékla
1 közepes db salottahagyma
kb. 100 g húsos szalonna, csíkokban kisütve
8-10 levél medvehagyma
1 kis csokor petrezselyem
parmezán forgácsolva
A dresszinghez
3 ek (
hidegen sajtolt) dióolaj
1,5 ek szőlőbalzsam (vagy érlelt borecet)
1 mk méz / édesítő
kevés dijoni mustár
só, feketebors

A főtt, de még inkább sült céklát egészen vékonyra legyalulom. A hozzávalókból salátamártást keverek (kisebb csavaros üvegben, vagy bögrében, mini habverővel) és egy laposabb tálon óvatosan átforgatom benne a céklalapokat.
Közben csíkokra vágom a szalonnát és kisütöm. A medvehagymát és a petrezselymet megmosom és megszárítom. A medvehagymát nagyobb darabokra, a petrezselymet apróra vágom és összekeverem. A salottát vékony karikára vágom vagy gyalulom.
Egy nagy tányérra egymásra lerakom a cékladarabokat, közben lecsöpögtetem. Ráteszem a kisült szalonnacsíkokat, megszórom a salottával és ráhalmozom a zöldet. Meglocsolom a maradék mártással és ráforgácsolom a parmezánt.
2 személyre

feb 242012
 

Fusilli szárzellerrel, sült burgonyával és bresaolával
(Fusilli con sedano, patate e bresaola)


160 g fusilli
1 ek olívaolaj
2 gerezd fokhagyma

4 közepes szál szárzeller (zöldjével)
2 közepes burgonya (salátának való)
2-3 ek fehérbor
2 tk citromlé (ízlés szerinti mennyiség)
só, fekete bors
4-6 szelet bresaola (vagy levegőn érlelt sonka)
parmezán

1. A szárzellert vékony karikára vágom, a burgonyát meghámozom és julienne-re (gyufaszál vékonyságúra) reszelem. A bresaolát (vagy a sonkát) csíkokra vágom.
2. Egy serpenyőben felhevítem az olajat és kissé megpirítom benne a szétnyomott fokhagymát. Hozzáadom a szárzellert és a burgonyát, majd kevergetve közepes hőmérsékleten addig pirítgatom, amíg megpuhul a zöldség, de még roppanós marad. Ezzel tíz perc alatt megvagyunk. Ekkor hozzáadom a bort és kissé beredukálom. Ha a krumpli kívülről már kérgesedett, akkor nem fog átpuhulni. Beleteszem a bresaolacsíkokat is.
3. Közben al dente kifőzöm a tésztát. Ha kész a zöldség, félrehúzom, a tésztát leszűröm és beleforgatom a raguba. Hozzáadom a citromlevet, hogy kellemesen savanykás legyen és néhány kanál főzővizet és egyszer átforralom. Sózom-borsozom ízlés szerint.
4. Tányérokra szedem és megszórom sajttal.
2 személyre

A pirított szárzelleres burgonyahasábok köretnek is beillenek, vagy egy zöldsalátával könnyű vacsorának!

jan 082012
 

A legegyszerűbb paradicsomszósz, amely itáliaszerte északról délre mindenhol fellelhető. És bár mint minden ételt, ezt is minden mamma máshogy készíti, az alapok hasonlóak.
Friss paradicsom hiányában most a téli változatot mutatjuk be, de nagyon fontos, hogy olasz származású, jó minőségű paradicsompürét vegyünk! Elengedhetetlen a friss bazsalikom és persze a durumlisztes spagetti.
Van, aki egy kis fej hagymát használ, van, aki fokhagymát, de ne vegyünk belőle sokat, mert csak így érvényesül a paradicsom tiszta íze! A telt, ízletes sugokkal ellentétben ezt nem kell sokáig főzni, elég, ha egy kicsit beforraljuk.
Ennyi a nagy titok, semmi több! Nos, készen álltok? :)

Spagetti bazsalikomos paradicsomszósszal
(Spaghetti al pomodoro)

320 g spagetti
kb. 2 ek extraszűz olívaolaj
4 gerezd fokhagyma
1.000 ml (1 nagy üveg) passata di pomodoro (olasz pürésített paradicsom)
1 tk tengeri só
15-20 levél bazsalikom
Parmigiano Reggiano, frissen reszelve


1. Egy lábasban felhevítem az olajat. A fokhagymagerezdeket megpucolom, kettőt éles késsel apróra vágok és a késéllel szétnyomom. Beleteszem az egész gerezdekkel együtt az olajba és néha kavargatva megpirítom, de épp csak kapjon színt!
2. Ekkor beleteszem a paradicsomot és egész alacsony hőfokon összeforralom. Néha át kell keverni, de a lábasra nem teszek fedőt, hanem csak egy egyenes szitát, mivel a paradicsompüré rendesen fröcsköl. Közben beleteszem a sót is. Ennek a szósznak nem kell sok idő, én nagyjából 20-25 percig szoktam főzni, amíg egy kicsit besűrűsödik.
3. Egy fazékban felteszek forrni két liter vizet. Ha forr, beleteszek egy bő teáskanál sót, majd a spagettit. (Minél kevesebb a víz, annál gyakrabban kell majd kevergetni a tésztát, de annál sűrűbb, keményítőben gazdag lesz a főzővíz, amivel remekül tudjuk majd hígítani a kész szószt!)
4. A bazsalikomleveleket ruha között áttörlöm és kézzel nagyobb darabokra csípkedem. Kést ne használjunk! A végén a bazsalikomot beleteszem a szószba és pár másodpercig még forralom, majd félrehúzom. A nagy fokhagymagerezdeket kihalászom.
5. A pastát most kivételesen NE al dente állapotúra főzzük, hanem egy perccel előtte szűrjük le, de előtte két bögre vizet merjünk ki. Ha szűrőbetétes fazekat használunk, emeljük ki a tésztát.
6. A tésztát beleforgatom a szószba, majd annyi főzővizet teszek hozzá, hogy a szósz kissé folyékonyabb legyen, ehhez a mennyiséghez úgy két kisebb merőkanálnyi főzővíz szükséges. A tészta ebben a szószban már gyorsan al dente állagú lesz.
7. A kész spagettit (sütőben 50 fokon előmelegített) tányérokba szedem és megszórom finomra reszelt parmezánnal.
4 személyre

dec 112011
 

Tagliatelle aszalt paradicsommal és dióolajjal
(Tagliatelle ai pomodori secchi e olio di noci)

160 g tagliatelle
1 ek extraszűz olívaolaj
1 db salottahagyma
1 ágacska rozmaring
kb. 40 g aszalt paradicsom
1 bő tk kapribogyó
1 nagy löttyintés (úgy fél deci) száraz marsala – vagy egyéb száraz fehérbor
4 ek hidegen préselt dióolaj
parmezán a tetejére


Először egy kis tálkába teszem az aszalt paradicsomot és annyi vízzel felöntöm, amennyi ellepi. Egy óráig – de sürgős esetben is legalább egy fél órát hagyom pihenni.
Egy lábasban felhevítem az olajat és üvegesre pirítom benne az elfelezett és vékonyra vágott salottahagymát és a rozmaringágat. Akkor hozzáadom a kanállal kiszedett aszalt paradicsomokat és a vízzel alaposan leöblített kapribogyóval együtt hozzáteszem a hagymához. Hozzáöntöm a marsalát és alacsony lángon, néha kevergetve párolgatom. A végén kiveszem a rozmaringágat.
Közben al dente kifőzöm a tésztát. Ha kész, szűrővel kiveszem egy tálba, rászedem a paradicsomos masszát, hozzáöntöm a dióolajat és alaposan átkeverem.
Sózom és borsozom.
Tányérokra szedem és megszórom reszelt parmezánnal.
2 személyre

nov 062011
 
Ezt a tésztaszószt sietős napokon a lehető legegyszerűbben is elkészíthetjük. Egy villával csak összenyomjuk a burkából kivájt puha avokádóhúst, elkeverjük a ricottával, fűszerezzük és összekeverjük az éppen kifőtt tésztával. Akinek van még nyolc perc ideje, az elkészítheti ezt a finomabb verziót is.
Ricotta helyett szemes túrót is használhatunk, ha épp nincs kéznél az eredeti, de ezt majd kóstolgatni kell, hogy összhangban legyen a végeredmény.
A csípős paprikát el lehet hagyni, vagy egyszerűen tegyük bele egyben és a végén vegyük ki, átad majd egy enyhe csípősséget.

Continue reading »

Júl 092011
 

Sült zöldség, mint olyan, nem biztos, hogy bárkit is lázba hoz. Gondoltam én, eddig. Egyetlen egyszer álltam az elalélás szélén egy tál sütőben sült zöldség előtt, azóta is ez lebeg a szemem előtt, ha bezöldségelek – ami azért elég gyakran előfordul. De azt az esetet én még soha nem tudtam überelni. Talán vissza is kellene mennem Adalaide-be és jól kifaggatnom a szakácsot, szóval ott az valami hihetetlen finom tál volt, kívül ropogott a cukkini és az édesburgonya, belül omlott a sárgarépa, érti a kedves Olvasó, mit is akarok ezzel mondani.

No hát valami ilyesmit sikerült most nekem előállítani. Csak úgy csípőből, naturalmente :). Akkor most tegyük félre a nagyképűséget, mert hát minden volt, csak nem előre megtervezett :).
Sült tepsis zöldség parmezánnal
Tele a hűtő. Már megint! Minekveszedmeghanemfőzödmeg-effektus, ismerős a dialógus, ugye? Felsejlik ez a kép, ugye? A hűtő tartalma vezérelt tehát, reggel “lefotóztam” magamban, napközben pedig gondolkodtam, mit is kezdjek egy bio édesköménnyel, egy fél csomag bio sárgarépával, aztán kallódott ott még néhány kápiapaprika, cukkini, két fej karalábé és pár szem klementin, az öt darab kezeletlen citromot és három bébibanánt nem is említeném, amiért biztosan sokan besárgulva az irigységtől gondolnak most rám.

Nem szaporítom a szót, összedobtam, és Adelaide egyből fényévekre került, mivel ez valami hi-he-tet-len finom lett, a zöldségek szépen átkaramellizálódtak, de kellett rá az édeskés bor, hozzá az olívaolaj fűíze, és előtte az édeskömény fanyarsága, a répa édessége, indiai feketebors, meg úgy minden, az egész, azt hiszem, semmit sem szabadna kihagyni, ez így van jól.
Megtartjuk a héten, egész nyáron, még a telet is átvészeli majd nálunk, abban biztos vagyok.
Kérdeztem a férjemet, na mondd már, milyen, erre a válasz, egész jó, csak hiányzik mellőle egy jó kis szelet hús …

Sült tepsis zöldség parmezánnal
Sült tepsis zöldség parmezánnal

1 db közepes édesköményumó
3 db közepes sárgarépa
2 db kápiapaprika
1 db mandarin (vagy ½ narancs, vagy 50 ml narancslé)
1 gerezd fokhagyma
2 ek extraszűz olívaolaj
¼ tk só
feketebors frissen őrölve
½ tk koriander, frissen durvára törve
kb. 60 ml száraz marsala (száraz desszertbor, sherry)
A tálaláshoz
1 csokor petrezselyem
2 ek parmezán, reszelve
*
extraszűz toszkán olívaolaj

1. A sütőt alsó-felső állásban előmelegítem 180 °C-ra. A tepsit sütőpapírral kibélelem.
2. Az összes zöldséget megmosom, leszárítom. Az édesköményt elfelezem és 2 mm vékony szeletekre vágom. A répát meghámozom és hosszában négybe vágom. A paprikát kicsumázom, felezem és vékony karikákra vágom. A fokhagymát néhány vékony lapba vágom.
3. Az egészet egy nagy tálba teszem, hozzáadom a fűszereket és az olajat és kézzel jól összekeverem. A tepsire terítem és betolom a sütő középső részébe.
4. Nagyjából 20 perc múlva félig befogott szájú üveggel egyenletesen rálocsolok valamennyi marsalát / száraz desszertbort (ez nagyjából 50-60 ml lehet) és sütöm tovább.
5. 40 perc múlva aláforgatom a felvágott petrezselyem egy részét, kiveszem, tányéron még petrezselymezem és megszórom egy kanál parmezánnal. Még jobb, ha egy kevés olívaolajat is locsolunk rá.
2 személyre /

Sült tepsis zöldség, itt még munkában
* Változatok:
Hogyan tedd tejtermékmentessé? – Hagyd el a sajtot vagy tegyél rá sűrített magtejet.
Hogyan tedd paleóvá: – Hagyd el a sajtot vagy tegyél rá sűrített magtejet, vagy kompromisszumként használd a parmezánt.

 

jún 212011
 

A spárga az utolsókat rúgja, lassan kifutunk az utószezonból is, ezért hozok még egy-két egyszerű és gyors spárgareceptet.
Talán sokan nem tudják, de a spárga igen jól fagyasztható is. konyhakészen meghámozva, nyersen kell fagyasztani és még fagyottan a szokásos ízesítésű vízben megpárolni. Roppanós sütésre ez a tartósítási mód kevésbé alkalmas, de mártásokkal elkeverve sokkal szebb eredményt kapunk, mintha télvíz idején üvegeset vennénk.
Nálam általában mindig van egy köteg spárga a fagyasztóban, sosem lehet tudni alapon. (Tudom, tudom, hol marad az idényjellegű főzés? :) Pürésített spárgából igazán elegáns mártásokat lehet készíteni, akár lasagne-hoz is felhasználhatjuk.

A spárgabesamel ötletét a véletlen hozta, de biztos nem én találtam fel először. Alapja a hagyományos besamelmártás, csupán tej helyett a spárga főzőlevét használtam fel. A főzőlevet folyamatosan gyűjtöm egy nagy üvegben és néhány nap alatt felhasználom, nagyon jó zöldséglevesekhez, rizottóhoz, vagy éppen – spárgabesamelhez.

Zöldspárga sajtos spárgabesamellel
Zöldspárga sajtos spárgabesamellel

(Asparagi verdi con besciamella e formaggio)

kb. 700 g zöldspárga
1 szeletke vaj
½ tk só
1 ek citromlé
½ tk cukor
A besamelmártáshoz
1 vastag késélnyi vaj
1 ek liszt
só, bors
2-3 szem borókabogyó, mozsárban durvára törve
80-100 g sajt – fontina, pecorino, parmezán

A spárgát megmosom és a talpát lepattintom. Nem kell meghámozni. Annyi vízben, amennyi ellepi – de legalább 6 dl legyen – felteszem a vajjal, az ízesítőkkel és a lepattintott talpakkal párolódni. Mikor már ressre főtt, kiszedem a spárgarudakat és félreteszem. A főzővizet leszűröm.
Egy lábasba teszek egy kevés vajat, ráteszem a lisztet és átpirítom. Folyamatosan keverve felöntöm a spárgalével és besűrítem. Közben fűszerezem és kerekre ízesítem. A legvégén beleolvasztok egy kevés sajtot – pecorinoval nagyon jó. Ha túl sűrű, kevés alaplével/vízzel lehet hígítani, ez inkább szósz legyen, mint ételt bevonó besamelmártás.
Tálalásnál a spárgára öntöm a besamelt.
2 személyre

Sze 302010
 

A paradicsomos káposzta kapcsán írtam már arról, hogy a Pastramiban jártunk és milyen mély nyomokat hagyott bennem.
Sokan írtak már a Pastramiról, nem is az ő listájukat szeretném most hosszabbítani. Bár sohasem szoktam étteremkritikát írni, ez sem az, de néhány gondolatot most szívesen megosztanék az Olvasókkal.

Az étterem helyszínét egy régi textilgyár épületében építették át, ha jól emlékszem, ez a Panyova névre hallgatott. (A fiatalabb korosztály részére említeném meg csupán, hogy itt a békebeli Pamutnyomóipari Vállalatról van szó, mely 1989-ben végleg bezárta kapuit – jobban mondva bezárattatott.) A belmagasság éppen ezért szinte beláthatatlanul magas, rendkívül levegős, a belteret a nyilván a helyszínen megmaradt oszlopokkal tagolták. Van egyfajta bája a helynek, látszik, hogy nem steril tervezőasztalon készült, hanem a hely vitathatatlan értékeit szem előtt tartva saját ruhába bújtatták az éttermet.
A gyárutánzati jelleg nekem a nyugaton oly divatos loftokat juttatja eszembe (régi gyárépület egybefüggő, hatalmas terei lakássá alakítva, a factory-jelleg megtartásával), ami számomra a szürkés-barnás színekkel egyszerűen csak telitalálat. A metálcsövekkel diszített plafon nyilván nem elegáns, de mégis olyan emelkedetten vagány, könnyed.
A Pastrami első ránézésre sem pusztán étterem. Játszóház a szó legtarkább értelmében, találka-, bulihely, napközben pedig dolgozó, ahol egy nagy adag latte macchiato és egy délelőtti croissant fölött szívesen elpötyög az ember csöndben a laptopja tasztatúráján. Én nem pötyögtem – ebédeltem -, de teljesen el tudom képzelni, hogy ez a fajta munkastílus belefér a Pastrami hangulatába.
Melegben nyitva a terasz, ami felülről teljes egészében fedett, az utcafront felé pedig árkádokkal védett. Kint ülsz, de mégsem süt szemedbe a nap, nagyon klassz.

Hatalmas plusz szól a Pastrami Pastrami beltérmellett, hogy igazán gyerekbarát hely és bár nem voltunk kisgyerekkel, de látszik, hogy odafigyelnek a kicsikre: igazi játszósarok, gyerekmosdó, pelenkázó, odafigyelés – ritkán látni ilyet.

A nyitott konyhát pedig ki nem hagyhatom. Sokszor találkoztam már látványkonyhával, még több annaklátszaniakaróval, de a Pastrami konyhája ezek közül is a leglátványabb! A pulthoz felülve a szakácsok minden mozdulatát követheted, a tűzhely pár méterre tőled, még személyes kéréseket is kinyilváníthatsz, ha épp a Te tányérodat készítik. Óriási.
Még egy megjegyzés. Ki szereti a flegma, barátságtalan, vagy éppenséggel bizalmaskodó, vagánykodni akaró pincéreket? Én sem! Itt ennek nyoma sincs – nem is gondoltam erre -, a fiúk szívélyesek, rendkívül kedvesek és minden kérdésre egy mosollyal megspékelve pontosan válaszolnak. Még a leghülyébb kérdésre is :))

A Pastrami konyhája nagyon jó. Legalábbis erre jutottunk az általunk látogatott napon nagyjából hat különböző fogás elfogyasztása után. A konyha a magyar gyomor és a külföldi porond híveinek is egyaránt vonzalmat nyújt. Valahol a kettő között egyensúlyoz, de nem a túlszofisztikált, modern nyugati konyha felfogásában, hanem földközelben marad, mindezt kiváló minőségű alapanyagokkal tálalva.

Számomra éppen ez a legszimpatikusabb a Pastramiban. Nem akar túl sokat, de amit ad, az kiváló. Nem akar túlnyújtózni azon, ami, de amit ad, az legyen a maximum. Pontosan ezt szeretem! Gyönyörű alapanyagok, szinte könnybe lábad az ember szeme, ha ránéz egy malacsültre vagy belekanalaz a risottójába.
Merthogy a paradicsomos káposzta után risottót kértem, mégpedig francia behatásút. Azt ugyan nem firtattam, hogy mitől lészen egy risotto francia, mégközelebb provanszi – utólag úgy gondoltam, hogy a franciásan beredukált mártástól – de mindegy is, meg kell mondjam, hogy számtalan jobbnál jobb risottókat ettem már és magam is elég magas fokon művelem a risottofőzést, de ennél jobbal még ritkán találkoztam. Egyszerűen tökéletes volt. Igazi, majdnem venetoi risotto (én pedig így szeretem), hihetetlen aromákkal, ízbombákkal, le a kalappal a fúk, főképp Jenei Tomi előtt !

Egyszóval talán nem meglepő, hogy ezt a risottót itthon is reprodukálnom kellett. Az ízminta megvolt, az ötlet zseniális, íme a megvalósítás.
Nem egy húszperces ügy, de tényleg megéri pepecselni vele. Fantasztikus ízbomba az egész. Természetesen fogalmam sincs, hogy a Pastramis fiúk hogy csinálták, de biztos, hogy a risotto lelke a gombás alaplé beforralt leve. Valami fantasztikus volt! Ezt próbáltam megvalósítani, és bár ízre nem lett ugyanolyan, de nagyon, nagyon bombasztikus lett így is! Ha el szeretnétek készíteni, egy lépést se spóroljatok le, csakis úgy lesz az igazi! Higgyétek el, megéri nekiállni!

Risotto petrezselymes csiperkével és fügebalzsamos mártással
Risotto petrezselymes csiperkével és fügebalzsamos jus-vel
(Risotto ai funghi e prezzemolo con sugo di fichi)

A risottohoz

1 ek extraszűz olívaolaj
1 db salottahagyma
1 gerezd fokhagyma
220 g risottorizs (pl. Carnaroli)
kb. 100 ml száraz fehérbor
két löttyintés Noilly Prat (száraz francia vermut)
1 mk rózsabors, mozsárban törve
800-900 ml (lehetőleg házi) zöldségalaplé
1 nagy ek crème fraîche vagy mascarpone
2 maréknyi reszelt parmezán
A gombaraguhoz
1 ek extraszűz olívaolaj + 1 szeletke friss vaj
2 db salottahagyma
220 g (barna) csiperke (vargánya, erdei gomba jobb lenne)
1 ág kakukkfű
kevés fehérbor + kevés zöldségalaplé
1 löttyintés jóminőségű Cognac
kevés frissen reszelt citromhéj
1 csokor petrezselyem
A jus-höz
1-2 tk sűrű fügebalzsam

1 késélnyi hideg vaj

Először érdemes a gombaraguhoz hozzáfogni, lefedve félrehúzni és a risottot megfőzni.

1.  A gombát megmosom, lehúzom a héját (ha jól lesúroljuk, nem kell lehéjazni), és vékony szeletekre vágom. Egy lábasban olajat és vajat hevítek, mehet rá a vékonyra szelt salottahagyma, majd rádobom a gombát. Hozzáteszem a kakukkfüvet és kevés borral és alaplével locsolom. Ráreszelem egy fél citrom héját is. Maradjon alatta még egy bő féldeci folyadék. A végén ráöntöm a konyakot és összeforralom, kerekre ízesítem.
Most a gombát kiveszem a léből (legjobb egy szűrőn keresztül) és lefedve félreteszem.

2. Most készítsük el a risottót.
Egy lábasban közepes hőn felhevítem az olajat és üvegesre pirítom benne az apróra vágott hagymát és szétnyomott fokhagymát. Beleteszem a mosatlan rizst, egy-két percig átkeverem, majd felöntöm egy kevés borral. Ha két perc múlva elpárolgott, mehet rá a vermut, beleteszem a megtört rózsaborsot is és innentől kezdve alaplevet öntögetek alá, Mindig csak akkor öntök hozzá egy keveset, ha a nagy részét már magába szívta.
Ha a rizs majdnem kész, hagyok még rajta egy kevés folyadékot, belekeverem a crème fraîche-t és a reszelt sajtot. Egy nagyon krémes, folyékonyabb risottót kapunk.

3. A megmaradt gombalevet felhevítem, kisebb habverővel belekeverem a jéghideg vajat, majd hozzáadom a sűrű fügebalzsamot.
Azonnal előmelegített tányérokba szedem a risottót, a tetejére halmozom a gombát, megszórom petrezselymemmel és a rizs köré öntöm a jus-t.
2 személyre /

Sze 252010
 

Amióta néhány hete leírtam a facebook-on, hogy egy sietős és farkaséhes este egy meglehetősen felejthetős pizzát vettem, megígértem, hogy kifejlesztek egy igen gyors pizzareceptet. Mert a jó pizzához igenis nagyon sok idő kell, de ha ez még sem áll rendelkezésünkre és készek vagyunk akár bele is halni, ha nem jutunk egy tisztességes pizzához (és mi ugye tudjuk, hogy vannak ilyen és hasonló helyzetek), hát igen, azoknak – és nekem is – örömmel jelentem, most meg van a megoldás! Pár napra rá kikísérleteztem az ultimatíve szupergyors receptet, természetesen ez is azonnal fészbukkolva lett. (Jelentkezzetek be a Facebook-ra és jelöljétek be a Dalla cucinát, mert még több receptet és gondolatot osztok meg ott, ami itt a blogon nem szerepel!)
Nem szeretném érdemeimet lekicsinyíteni, de ahhoz képest, hogy egy igazi, nápolyi minőségű pizza egy legalábbis félnapos művelettel ér fel, ahhoz képest ez a gyors verzió kimondottan ínyencdarab.

Na de lássuk csak sorjában.
Előre szólok,  h o s s z ú  b e j e g y z é s  k ö v e t k e z i k ! Aki csak a receptre kíváncsi – amit fölöttébb sajnálnék – az ugorjon legalulra. Bár nem tudja, mit veszít :)

Pár hónapja megkeresett Amby, az olasz melós, hogy valami történhetett, de nem talál az oldalamon egyetlen egy pizzareceptet sem. Ez nem létezik, ugye? Szabadkozva visszaírtam, hogy nem benne van a hiba, sajnos tényleg nem talál egy árva pizzát sem a Dalla cucinán.
Pedig gyakran sütünk pizzát, ez nálunk általában kétszemélyes elfoglaltság és mulatság is egyben. Két éve Doctorpepper romantikus VKF-jén is megígértem, pár hétre rá nekigyűrkőztünk és sütöttünk is egy emlékezetes nosztalgia-pizzát :), úgy, ahogy megismerkedésünk hajnalán számtalanszor tettük.
Azóta azt vettem észre, hogy még a csapból is pizza folyik. (Meg tiramisù, bolonyai spagetti:), meg caprese saláta, meg panna cotta, na hát azzal Dunát lehetne rekeszteni :), ezért azt gondoltam, a kutya se kíváncsi arra, hogy sütöm én a pizzát. Aki eddig akarta, úgyis megtudta. Úgy látszik, tévedtem, de így négy év után egy Mamma blogja mégsem lehet meg pizza nélkül, nemde?

Akkor vágjunk is bele.
Ahogy említettem, a cél most nem egy igazi, vékony és ropogóstésztájú, zamatos, hosszanfőzött paradicsomszósszal betakart nápolyi pizza. Majd olyan is jön.
De mi is a célunk? Hát persze, hogy egy igazi, vékony és ropogóstésztájú, zamatos, hosszanfőzött paradicsomszósszal betakart nápolyi pizza az álmunk, de a napi rohanások közepette néha azzal is beérjük, ha este valami hasonlót, de mégis sajátkészítésűt összedobhatunk. Mirelit szóba sem jöhet, a pizzás fiúra sem vágyunk – éhesen semmiképp sem :) -, viszont a pizzánk legyen sajátsütésű, gyors, finom és természetesen minden adalékanyagtól mentes.


Egy gyors pizzarecept esetében mindenképp a tésztából kell elindulni, ezért amikor elkezdtem gyorsan elkészülő tészták után keresgélni, két verziót is találtam.
Az egyik szerint készítsük el a hagyományosan összegyúrt kelttésztát és azonnal nyújtsuk is ki. Ez ismerős, párszor sütöttem már így quiche-t kelttésztából, és amíg az ember szöszmötöl a rávalóval, addig a tészta is kel egy picit a langyosra feltekert sütőben. Megkockáztatom, hogy nagy különbség nincs is az éppenhogy vagy a hosszan kelt tészta között, ha nem az játsza a főszerepet. (Persze azért van.)
A másik verzió is szinte szembeköszönt. Főként gyorsan készülő kelttésztáknál kutakodtam és egy ilyennél találtam rá a sörrel készült verzióra. Na, ez azonnal mosolyt is csalt az arcomra, négy éve már sütöttem egy élesztő nélküli, de sörrel készült kenyeret, és bár az sem dagadt a háromszorosára, de működött.

Hopp, meg is van! Sör! Kérdezhetitek persze, hogy miért sör, hisz sima porélesztőt is tehetnék a tésztába, az sem tart sokkal tovább, minek bűvészkedünk itt a sörrel. Ha ugyanis nincs ideje a tésztának, akkor teljesen mindegy, MIVEL nincs ideje megkelni! Igen ám, de azt tapasztaltam, hogy a sörben lévő élesztő már egy kicsit “előredolgozott”, ezért a tészta hamarabb megkel. Tudományos magyarázatot nem tudok rá, de a tapasztalatom ezt alátámasztja. (De igen, azóta rájöttünk, lásd lentebb Lilahangya hozzászólását.) Nem kapunk látványos eredményt, de gyorsabban beindul a kelés és most nekünk éppen erre van szükségünk!
Már az első sörös kísérlettel is igen elégedettek voltunk, pedig akkor nehezített pályán mozogtam. Ritkán, szinte soha nem fordul elő, de épp akkor nem volt otthon sima liszt, csak teljeskiőrlésű, ezért másodpercnyi gondolkodás után mégis belevágtam. Jól tettem, a pizza tésztája sötétebb lett, ízre rusztikusabb, azonban ropogós és finom.
Ezek után mondanom sem kell, szárnyakat kaptam. A különböző lisztekkel és többfajta sörrel végigpróbáltam a tésztát, órával az asztalon jegyzeteltem, sikerül-e megdönteni saját rekordomat.

Az alábbiakban összegzem a tapasztalataimat.
Ez a sörös tészta kiváló lapos kelttésztákhoz, hajszálvékony lepényekhez, pizzához. Nagyobb terjedelmű pékáru nem süthető belőle, még akkor sem, ha eleget kelesztjük. De a sörben lévő élesztő már néhány perc langyosan eltöltött helyen is lágyítja a tésztát, ez pedig elegendő egy pizzához.
Nagyjából mindegy, milyen fajta sört használunk. A sör íze egyáltalán nem érződik ki, viszont még ennél a kis mennyiségnél is érdemes jóminőségűt vennünk. Jobb, ha nem a hűtőből vesszük elő, lényegesen jobb eredményt értem el vele, de ez várható volt. A megkezdett üveget visszatehetjük a hűtőbe és ihatjuk majd tovább.

A kelttésztát tojással gyúrtam össze, de anélkül is megy, akkor annál több sört tegyünk bele. Ez 90 ml helyett nagyjából 150 ml lesz. Ebben az esetben a tészta még levegősebb is lesz.
Újabb érdekes tapasztalat, hogy az élesztővel kelt tésztával szemben ez gyúrt tésztaként viselkedik, sokkal könnyebben ki lehet nyújtani a tepsiben, nem ugrik vissza a széle, mint a hagyományos, hosszankelt pizzatészta. Természetesen a széle nem lesz olyan vastag, de ez nem nagy gond.

Ez eddig – tehát a tészta gyúrása és a tepsibe nyújtása – nagyjából 12 percet vett igénybe. Időben vagyunk, nem? :)
Most jön a következő lépcsőfok! Oké, a tészta kész, bent csücsül, illetve fekszik a langyosra felkapcsolt sütőben és szép lassan emelkedik. De mi legyen a szósszal? Nincs időnk másfél óráig sugót főzni, ha express, akkor a szósznak is hipp-hopp meg kell lennie!
Ne féljetek, készen is leszünk ! Most jön ugyanis trükk numero 2!

A paradicsomszósz ugyanis abból áll, hogy felbontunk egy doboz mélypiros, zamatos, olasz (!!) paradicsomkonzervet, összekeverjük néhány fontos dologgal, és már mehet is a pizzára! Apró megjegyzés csupán: készséggel elhiszem,
hogy mindenki a saját, titkos receptúrájú, otthon főzött paradicsomszószára esküszik, de higgyétek el, olasz tésztára csak olasz paradicsom a jó, abból is a megfelelő fajta. (Ez épp olyan lényegi vita, mint hogy kaliforniai paprikából sem lehet magyar lecsót főzni. Vagyis lehet, csak az nem lesz olyan.) Tehát a legjobb, ha olasz paradicsomkonzervet használunk, ez különben is minden évszakban, minden élethelyzetben megfelelő, nem árt, ha van mindig öt darab a kamrapolcon.
Jaj, majd elfelejtettem, nehogy elővegyetek egy újabb edényt, amiben a tésztát kevertük, abban remekül össze lehet mindent kutyulni!
Hát kérem, mire itt tartunk, nagyjából 18 percnél tartunk, és még azt is beleszámoltam, hogy feltúrtunk öt fiókot, mire meglett a konzervnyitó.

Összegzek:
eltelt 18 perc, a tésztánk a sütőben, rajta a szósz, már csak valami rávalót kellene összecsapnunk. Ha 45 percen belül akarunk maradni, akkor sok időnk nincs, nyolc perc alatt tele kell pakolnunk a pizzánkat.
Érthető, hogy csak azonnal felhasználható, szuperegyszerű, de kiváló minőségű dolgok jöhetnek szóba. Senki ne fogjon bele articsóka vagy folyami rák tisztításába, ez sajnos nem fér bele a keretbe. Ennyi idő alatt azonban felvághatjuk a mozzarellát, kibonthatjuk a sonkás papírt, sőt még a rucolát is megmoshatjuk. Én első alkalommal négy nagyobb gombát is vettem, lehúztam a héját, felvágtam, ez is elég gyorsan ment.
Egyik alkalommal lapkasajttal is bepróbálkoztunk, és be kell valljam, ez zseniális ötletnek bizonyult. A lapkasajt finom krémesen ráolvadt a paradicsomra, és helyretette azt, ami hiányzik egy gyors pizzából. Egy hagyományos pizzát természetesen vétek lenne ezzel elrontani, de az express verziónál tökéletesen helytállt.
A recept alatt beírtam néhány igen gyors pizzarávalót, de ha valakinek van még ötlete, kérem, ne tartsa vissza magát, szívesen veszem!

Szóval gyorsan rápakoljuk a rávalókat és úgy öt perccel előtte, mielőtt végleg elkészülnénk, kivesszük a tepsit és felkapcsoljuk a sütőt a legmagasabb fokozatra. Egy 430 °C-os pizzakemencében a pizzák szűk négy perc alatt készen is vannak (mindenki állt már pizzakemence előtt és megcsodálta a pizzasütő fiúkat, amíg várt a sorára, nem?:) Ehhez viszonyítsuk a saját sütési időnket is. Az én sütőm 275 °C-ot visz, nálam 9 perc alatt kész a pizza (vagyis öt perccel többet szöszmötölhetek a rávalókkal:)), de a receptnél írtam még két sütési időt is.
Nos, megpakoljuk a pizzánkat, aztán betoljuk a sütőbe és figyeljük az eredményt!

Kedves barátaim, ennyi! Teljesen megrészegültem a sikertől, az első prototípus óta talán nyolcszor sütöttem eddig, egyszer még pizzakenyeret is. Nem, a hagyományosan, szép lassan kelt, finom pizzatésztát nem fogja sohasem kiszorítani, de a sietős napokon legalább tudjuk, mit eszünk.
És higgyétek el, tényleg gyorsabb, mint a pizzafutár ! :)

Pizza gombával, sonkával és mozzarellával
Express pizza

(Pizza veloce)

A gyors kelttésztához
250 g búzaliszt BL-55 (esetleg BL-80)
1 db tojás (közepes méretű, elhagyható)
2 ek extraszűz olívaolaj
1 mk tengeri só
1 mk cukor
90 ml sör (tojás nélkül kb. 140 ml)
A nyers paradicsomszószhoz
1 doboz (400 ml) darabos paradicsomkonzerv
2 ek
extraszűz olívaolaj
2 gerezd fokhagyma
1 mk tengeri só
feketebors, frissen őrölve
1 mk oregánó, morzsolva

A szalonnás paradicsomszószhoz
1 doboz (400 ml)  paradicsomkonzerv (darabos vagy pürésített)
150 g pancetta (hasaalja szalonna)
2 gerezd fokhagyma
2 marék rucola
só szükség szerint
feketebors, frissen őrölve
2-3 ek fehérbor, vagy víz

Úgy lesz a legjobb, ha a tészta hozzávalóihoz minden legalább szobahőmérsékletű, jobb esetben langyos, mivel úgy hamarabb kel meg a tészta. Ha nem, hát akkor nem:)
Egy nagy keverőtálba sorrendbe beleteszem az összes hozzávalót és kézzel néhány perc alatt ruganyos tésztává gyúrom. A tepsit egy papírtörlővel alaposan kivajazom (csak vaj jó, kézmeleg állapotban ez jobban kenhető) és kézfejjel és az ujjakkal szétnyújtom rajta a tésztát. (Ebből a mennyiségű tésztából igazi vékony – megfelelő sütés mellett – kopogós pizzatésztát kapunk, de kezdőknek elég nehéz hajszálvékonyra kinyújtani! Gyakorolni kell!:)) Betolom a sütő középső rácsára és alsó-felső állásban felkapcsolom 50 °C-ra, ami egészen a sütésig végig így marad.
A paradicsomkonzervet belelöttyintem a tésztás tálba (azt épp ezért nem kell elmosni!) hozzáteszem az összes hozzávalót és elkeverem. Kóstolás után egy evőkanál hátával elsimítom a tésztán és visszatolom a sütőbe kelni.
Most fel lehet vagdosni mindazt, ami rákerül a szupergyors pizzára. Lecsöpögtetjük a mozzarellát, kinyitjuk a tonhalat, lemossuk a kapribogyót, vagy lereszeljük a sajtot. A szószt meglocsoljuk egy kevés olívaolajjal, mindent ráteszünk a pizzára, pizza vissza a sütőbe és ekkor feltekerjük a sütőt, amennyire csak tudjuk, illetve amennyink van. Mennél magasabb a hőfok, annál hamarabb sül át, illetve vékony, kopogós tésztát kapunk.
220 °C-on a pizza nagyjából 19 perc alatt, 250 °C-on 14 perc alatt készen is van, de ez sütőfüggő.

Mit is tehetünk a pizzára, ami express-gyorsasággal elő is készíthető? Lássunk néhány klasszikus ötletet!

Gyors rávaló 1 (pizzával sütve):
1 adag nyers paradicsomszósz
2 guriga (2×125 g) mozzarella
150 g nyers sonka (levegőn érlelt sonka)
60 g parmezán

Gyors rávaló 2 (pizzával sütve):
1 adag nyers paradicsomszósz
2 fej hagyma
1 kis doboz tonhal olajban eltéve
2 guriga
(2×125 g) mozzarella
morzsolt oregánó

A hagymát megtisztítom és hajszálvékony karikákra vágom. Rászórom a szósszal megkent pizzára, rámorzsolom a tonhalat és ráfektetem a vékonyra szelt mozzarellát. Oregánóval megszórom.

Gyors rávaló 3 (pizzával sütve):
1 adag nyers paradicsomszósz
1 nagy marék friss zöldfűszer (bazsalikom, petrezselyem, menta, rozmaring, stb.)
150 g olasz szalámi, vékonyra szelve
2 ek kapribogyó, lecsöpögtetve
2 guriga
(2×125 g) mozzarella

A paradicsomszószba szárított fűszer helyett egy halom friss zöldet botmixerrel beledolgozok. A pizzára teszem a szalámit, a kapribogyót és a mozzarellát.

Gyors rávaló 4 (pizzával sütve):
1 adag szalonnás paradicsomszósz
2 guriga (2×125 g) mozzarella

Ehhez a szószhoz elő kell venni a botmixert. Az összes hozzávalót pépesítem. Ha sűrű lenne, néhány kanál fehérborral (vagy vízzel) lehet hígítani.  Rákenem a pizzára, a tetejére fektetem a felszeletelt mozzarellát.

Gyors rávaló 5 (sütés után):
150 g koktélrák
1 ek olívaolaj
1 gerezd fokhagyma
kevés só
2 marék rucola

Mialatt sül a pizza, egy serpenyőben felhevítem az olajat, beledobom a szétnyomott fokhagymát és a rákokat, kicsit átpirítom. Ha kész a pizza, kiveszem, elterítem rajta a rákot. Megmosok két marék rucolát, papírtörlőben megszárítom és rászórom a pizzára.

Mindegyik recept egy tepsire = két 30 cm-es pizzára szól

Sze 182010
 

Szarvasgombás pici
(Pici al tartufo)



200 g pici (vagy spaghetti) 

1 késélnyi friss vaj
1 ek extraszűz olívaolaj
2 gerezd fokhagyma
2 darabka szardella (üveges)
60 g parmezán, reszelve
só, bors
1 kisebb szarvasgomba

Egy kisebb lábasban felhevítem a vajat és az olajat, majd beleteszem az apróra vágott és szétnyomkodott fokhagymát. Némi pirítás után beleteszem a szintén szétnyomkodott szardellát is.
Közben felforralom a vizet és kifőzöm a tésztát.
Vékony gyalun hajszálvékonyra szelem a szarvasgombát, a sajtot pedig lereszelem.
Mielőtt átszűrném a tésztát, leveszek egy kevés főzővizet.
A kifőtt picit egy nagy tálba teszem, hozzákeverem a mártást, a reszelt sajtot és ha szükséges, kevés levet is teszek hozzá. A szarvasgombával tálalom.
A tetejére borsot tekerünk, olívaolajat csorgathatunk és tehetünk még rá sajtot.
2 személyre

aug 292010
 

Évente előjön a gond, mit is kezdjek a szárzellerrrel. Tudom, persze, kisebb adagokban is meg lehetne venni, de minek, a piac meg messze van. Fűszerezéshez, ízesítéshez csak egy-két szál szükséges, de erről már regéltem sokat.
A héten főztem egy nagy adag húsos ragut és mivel épp nem volt otthon sárgarépa, hát több szárzeller ment bele. (Igen, úgy is nagyon rendben.) A ragu nagy részét pappardellével megettük, kisebb része sült paprikában végezte, de még mindig maradt kilenc szál szárzeller.

Leves lett belőle. Pár szem burgonya, egy jó kis alaplé (most zöldséges), két maroknyi frissen szedett bazsalikomlevél (a teraszról), egy jó pohár finom fehérbor (most épp Trebbiano), néhány szelet házi fehérkenyér (most a reggeliből megmaradt briós), jófajta olívaolaj, amiben kisülnek a kenyérszeletek (most bazsalikomos extraszűz olívaolaj), és voilá, kész is egy finom, laktató leves. A tetejére parmezánt is lehet szórni, de tegnap este annyi sajtot ettünk egy kis proseccoval, hogy köszöntem, most nem kértem rá :))

Szárzellerleves olajban sült pirítóssal
Bazsalikomos szárzellerleves olajban sült pirítóssal

(Zuppa di sedano con basilico e fette di pane fritte)

1 ek olívaolaj
1 késélnyi vaj
1 nagy fej hagyma
2 db burgonya (közepes méretű, 200 g tisztítva)
9 szál szárzeller (kb. 350 g tisztítva, a zöldje külön)
100 ml száraz fehérbor
700-750 ml zöldséges alaplé
kb. 30 levél bazsalikom
A rávalóhoz
6-8 szelet baguette vagy más fehérkenyér, kalács, briós
5-6 ek (bazsalikomos) extraszűz olívaolaj
parmezán a tetejére

A hagymát megtisztítom, negyedelem és hajszálvékony szeletekre vágom. A szárzellert megtisztítom, levágom a leveles zöldjét és félreteszem, ez mehet a tetejére is. A burgonyát negyedelem és kisebb darabokra szelem.
Egy lábasban felhevítem az olajat és a vajat. Beleteszem az apróra vágott hagymát és 6-8 perc alatt közepes hőn üvegesre párolom. Hozzáöntöm a bort, amikor félig elpárolgott, beleteszem a megtisztított, vékony karikára vágott szárzellert. Jó tízenöt perc múlva, közben gyakran keverve beleteszem a burgonyaszeleteket is. Hagyom, hogy saját saját levében piruljon egy kicsit, majd hozzáöntöm az alaplevet. Félig lefedve hagyom fődögélni. Beledobom a széttépett bazsalikomlevelet és a kezdettől számítva jó 45 perc alatt készre főzöm. Viszonylag sűrű leves lesz belőle.
Közben felhevítek egy serpenyőt. Felszeletelem a kenyeret, mindkét oldalára bőven olajat csorgatok és beleteszem a forró serpenyőbe. Megfordítva megpirítom.
Tányérba teszem a kenyérdarabokat, rámerem a levest és megszórom reszelt parmezánnal.
3-4 tál leves

aug 242010
 

Spaghetti szarvasgombásolajos petrezselyempestoval
(Spaghetti al pesto di prezzemolo)

320 g spaghetti
1 nagy csokor petrezselyem (kb. 25 g tisztítva)
2-3 ág rozmaring
2-3 ág fodormenta
3-4 ek szarvasgombás extraszűz olívaolaj
2 gerezd fokhagyma
2 ek mandula
só, feketebors
kevés vaj
A tetejére
parmezán
lágy (ligúr) olívaolaj


A zöldfűszereket – ha szükséges – megmosom, alaposan megszárítom és lecsippentem. Az olajjal, a fokhagymával és a mandulával együtt aprítóba teszem és pár másodperc alatt pépesítem. (Akinek van, használjon kőmozsarat!)
Közben a spagettit kifőzöm és leszűrés előtt kiveszek belőle egy pohárnyi főzővizet.
A pestoba keverek egy kevés főzvizet és beleteszek jó két kanálnyi reszelt parmezánt. Kerekre ízesítem.
A tésztába beleolvasztom a vajat, majd összekeverem a kész pestoval. A tányérokon meglocsolom olívaolajjal és parmezént reszelek rá.
4 személyre

Ha tetszik, kedveld a Facebookon is!

Júl 012010
 

A citromszószos tészta könnyített változata, még akkor is, ha két egész tojás van benne. Így laktatóbb, egészségesebb is lesz, könnyű és finom.

Citromhabos pillangótészta
(Farfalle al limone)

200 g farfalle (pillangó-, masnitészta)
2 db tojás
½ mk só
feketebors
1 ek citromos olívaolaj (vagy extra szűz olívaolaj)
2,5 ek zöldcitromlé
1 db citrom reszelt héja
2-3 ek mascarpone (elhagyható)
1 csokor (60 g) petrezselyem (vagy rucola)
parmezán vagy Grana padano

1. Egy lábasban felteszem a tésztának való vizet forrni. A tányérokat beteszem a sütőbe és felkapcsolom 50 °C-ra. A petrezselymet megmosom, kicsapkodom és apróra vágom.
1. A szobahőmérsékletű tojásokat alaposan megmosom, feltöröm és egy magas keverőtálba teszem. Kézi robotgépel elkezdem felverni, de közben lassan hozzáadom a fűszereket és az olajat is. Összesen 8-10 percig kell verni, amíg szép habos lesz. (Ebből a mennyiségből 8 deci hab lesz, de ez később nagyjából összeesik.) A végén ízlés szerint hozzákeverem a citromlevet, a citromhéjat, egy maréknyi frissen reszelt parmezánt és készre ízesítem.
3. A tésztát menetközben “al dente” kifőzöm. Ha kész, leszűröm és egy tálba teszem. Aláforgatom a petrezselymet / rucolát és a citromos tojáshabot is.
Azonnal az előmelegített tányérokba szedem és sajtot reszelve rá tálalom.
2 személyre

Diétázóknak egy kis számolás:
1 személyre = 617 kcal / 17,2 g zsír / LF30 25% (mascarpone nélkül)
2 személyre = 695 kcal / 25,1 g zsír / LF30 32,3% (mascarponeval)

nov 012009
 

El lehet azon vitatkozni, mely fogások képezik Szicília rusztikus, de igen sokszínű konyhájának az alapját. Az azonban biztos, hogy a délolasz sziget kulináris jéghegyének csúcsaként a caponata, a cassata és a cannoli mellett az arancini, ezek a sült kis rizsgombóckák biztosan dobogós helyen végeznének.

Aki komppal érkezik Szicíliába, azt már nem sokkal indulás után megcsapja a hajón a frissen kisütött arancino finom illata. Nem túlzás, az első meleg étel, amellyel szicíliai utunk során találkozhatunk, minden bizonnyal arancini lesz. Ezután minden sarkon találkozhatunk vele – mindig frissen, forrón kisütve. Az arancini, “narancsocskák” – ahogy a neve is jelzi -, hisz kisütve aranysárga gombóc lesz belőle, akárcsak egy kisebb narancsméretű mandarin.

Megszámlálhatatlan variációban készül és természetesen minden háziasszony a sajátjára esküszik. Alapja azonban a risottónak való rizs, és talán meglepő, hisz Szicília nem a risottójáról híres, a rizs csupán ebben a formában terjedt el. A risottóból megmaradt rizsből is könnyű elkészíteni, hagyjuk másnapig kihűlni és töltsük meg.

A sáfrány még arab örökségből érkezett, ettől lesz sárgább és keleties izű a rizs. A sáfrányt elsősorban Palermo környékén teszik bele, a sziget keleti részén paradicsommal érik el ezt a sötétebb színt. A rizshez juhtejből készült pecorinot adnak, ezt esetleg parmezánnal is helyettesíthetjük. A legelterjedtebb töltelék minden bizonnyal a ragù – amely általában borjú, vagy borjú és sertéshús keveréke, és többnyire nem is darálják, hanem nyesik a húst – nagyon kevés paradicsommal, ami általában pancettát, vagyis húsos szalonnát is tartalmaz, a végén pedig zöldborsóval gazdagítják.
Ezen kívül még számtalan variáció létezik. Természetesen hús nélkül is készülhet, akkor tehetünk bele csupán sajtot is. (Ha a rizst kevés húsos raguval és sonkával keverjük össze, a belsejét pedig bivalymozzarellával töltjük meg, akkor nagyon hasonlatos lesz a Róma környékén elterjedt Supplì al telefono nevű rizsgolyóra, ami arról kapta a nevét, hogy a sajt telefonzsinórszerűen kunkorodik, ha beleharapunk.)
Catania környékén például padlizsános töltelékkel készül, amibe pirított fenyőmagot tesznek, sőt édes változat is ismert, akárcsak a tejberizsnél. Néha egy kis marcipángolyó is kerül a belsejébe és kakaóporba hempergetik a gombócokat. Szicília keleti partján általában csúcsosra, kúpszerűere formázzák, a többi vidéken kerek gombóc lesz belőle.

Ha túl sok rizst kevertünk be, tegyük hűtőbe és mindig frissen süssük ki.

Akinek videós segítségre is szüksége van, annak az Epicurious lépésben is bemutatja, angolul:

Arancini máshol:
Arancini (A bűvös szakács)

arancini1

Arancini – szicíliai sült rizsgombócok

A rizshez
300 g risottorizs
½ dobozka sáfrány (vagy kevesebb, esetleg elhagyható)
60 g pecorino vagy parmezán, reszelve
2 db tojás
1 késélnyi friss vaj
A töltelékhez
2 ek olívaolaj
1 fej vöröshagyma
50-80 g pancetta (hasaalja szalonna)
½ szár szárzeller
kevés húsleves (alaplé)
50 g gomba szárítva (pl. vargánya, elhagyható)
200 g borjú és sertéshús, darálva
3-4 ek paradicsompüré (3-szorosan koncentrált, olasz)
néhány levél zsálya, esetleg kevés petrezselyem
60 g (egy maréknyi) zöldborsó
kevés pecorino
A kisütéshez
bő olívaolaj (esetleg növényi olajjal keverve)
kb. 2 db tojás
frissen reszelt kenyérmorzsa

A rizst két és félszeres mennyiségű sós vízben a sáfránnyal együtt felteszem főni és úgy, mint a risottót, gyakran kevergetve fogkeményre főzöm. Akkor félrehúzom és hagyom, hogy teljesen kihűljön.

A töltelékhez kevés olajon megfonnyasztom a felvágott hagymát, ráteszem az apróra vágott húsos szalonnát, a vékonyan felszelt szárzellert és pirítani kezdem. Közben öntök hozzá egy kevés alaplevet, ne száradjon ki. Hozzákeverem a szárított, esetleg mozsárban megtört gombát, de helyettesíthetjük friss erdei gombával is.
Hozzáadom a darált húst és a paradicsompürét is és majdnem készre párolom. A végén hozzáadok egy kevés zöldborsót és a zöldfűszert. Tehetünk bele bazsalikomot, oreganót, vagy petrezselymet is. Beleteszem az apró kockára vágott (nem reszelt) sajtot és készre ízesítem, ha szükséges. A töltelék legyen egy kissé sűrű.

A kihűlt rizsbe belekeverem a tojást, a reszelt sajtot majd az éppen folyós vajat is. Közben egy magasfalú serpenyőben olajat hevítek. Nem szükséges extra szűz olívaolaj, de íze miatt jó, ha olívát használunk. Egy tálban habosra verem a tojásokat, egy másikba zsemlemorzsát teszek.
Vizes kézzel nagyobb gombócokat formázok, kézzel ellapítom és a két hüvelykujjammal mélyedést képzek, amit megtöltök egy kevés töltelékkel, majd összezárom a gombócokat. Belemártom a tojásba, majd meghempergetem a morzsában és forró olajban néha átforgatva kisütöm.
Langyosan, hidegen is nagyon jó.