ápr 232009
 

Túl sok dolgot nem fűznék hozzá ehhez a vacsorához, mivel nincs mit.
Késő délután korgó gyomorral ballagtam haza, ilyenkor betérni egy üzletbe – mint tudjuk – nem jó ómen. A sajtboltban megláttam a fadobozba rejtett krémes, francia sajtokat és ebben a pillanatban eldőlt a vacsora. Mint azonban brit tudósok többszörösen is közzétett kísérletei által is megtudhatjuk, hogy az éhségérzettel küzdő női személy hímnemű párjával ellentétben nehezebben tudja kordában tartani élelmiszer-vásárlási szokásait, így ez alól én sem voltam kivétel.

Régebben sütöttem már fokhagymával megspékelt és fehérborral locsolt camembert-t, így azonnal lecsaptam a fadobozos sajtra. Mont d'Or nem volt, viszont kaptam Le Sanglé-t, ami hasonló eljárással készül és ugyanúgy lehet fogyasztani. A Mont d'Or körüli vita igen érdekes, de erről most nem írnék sokat, akit érdekel, olvassa el a Gusto-n, illetve a Wiki-n (/EN/FR/DE).
             
Vettem még Isigny-ben készült, eredetvédett Camembert sajtot, és Tomme de Savoie-t (eredetileg Tomme-ot szerettem volna sütni, ez volt a cél). A pékségben vettem még egy langyos baguette-t, a zöldségesnél egy tál finoman illatozó epret, aztán befordultam Maria-hoz egy dobozka házi mascarpone-ért és rohantam haza.

Otthon először felbontottam egy flaska apúliai vörösbort, benyomtam az épp futó kedvenc cédémet (milyen kúl lenne, ha most azt mondanám, hogy ütközésig felnyomtam a potmétert – de ennek hiányában csak nyomtam a hangerőgombot), majd felkapcsoltam a sütőt. Azt 160 fokig.
A sajtot kibontottam, kortyoltam a boromból, ütemesen mozogtam a meglehetősen hangos zenére (meglátjuk, milyen arcot vágnak holnap a szomszédok), majd a sajt felét áttettem egy szufléformába. 
             

             
Megkerestem a Calvadost és öntöttem rá valamennyit majd meglocsoltam egy kevés mézzel. Fenyőmagmézet öntöttem rá, de nagyon jó hozzá a gesztenye- vagy egyéb, nem túl édes méz is. (Nagyon szeretem sajthoz a mézet, erről már írtam a diós radicchioval körített mézes sajttál kapcsán is.) Betoltam a sütőbe és közben előkészítettem a fotózás körülményeit. Közben kétszer törtem a baguette-ből és a bor mellett rágcsáltam a puha kenyeret.
Az epret megtisztítottam és felvágtam, a borsot megtörtem, ezt szántam ugyanis desszertnek.
Mikor megolvadt a sajt, gyorsan kikaptam és lefotóztam. Aztán egy feltöltött pohár borral lehuppantam a kanapéra és a kenyérkét a forró sajtba tunkolva megvacsoráztam. Mennyei volt!

Ami a legjobb: a grillezés cimke nem véletlen: a sajtot öntsük fel a fadobozban és fedetlenül tegyük rá a már szunnyadó parázsú grillre: finomabbra sül, mint a sütőben!! Tegyünk mellé néhány szelet baguette-t is és az enyhén pirított kenyérszeletekkel tunkoljuk ki a sajtot.
             
Ó, igen, elfelejtettem megemlíteni, hogy egyedül voltam, és micsoda kellemes estét töltöttem magammal! :)  

Sült vacherin-sajt mézzel és Calvados-szal

1 guriga vacherin típusú sajt
1 naagy löttyintés – kb. 3 ek. – Calvados
kb. 2 ek píniaméz (vagy egyéb zamatos, jóminőségű méz)
feketebors a tetejére
baguette a tunkoláshoz
 

A sajtot kiveszem a fóliából és visszateszem a fadobozába vagy beteszem egy kisebb kerámiaedénybe. Bőven öntök rá Calvadost és mézet csorgatok rá. Beteszem a 180 °C-os sütőbe és kb. 10 perc alatt megolvasztom a sajtot. Kiveszem, borsot tekerek rá és rusztikus kenyérszeleteket adok mellé, amivel ki lehet tunkolni a sajtot.
2 személyre /