aug 222011
 

Palacsinta ez is, bár nem az a megszokott laposabb fajta. Régen ettünk, de pár hete hirtelen kedvet kaptam hozzá. Mi lehet szebb vasárnap reggel, kora délután, mint kibotorkálni a konyhába és kávét kortyolva, zenét hallgatni és közben palacsintát sütni?

A ráérős vasárnapi reggelik kapcsán említettem már, mennyire szeretem ezt a tipikus amerikai reggelit, hihetetlen, mennyire lehet tobzódni az édestől a sósig, gyümölcstől a kolbászkáig, ezért érdemes néha gépre ülni és átrepülni az óceánt néhány napra – utána meg jöhet a fogyókúra :)). Tavasszal jó pár palacsintát megkóstoltunk, ezekből is jön még egy-két igazán finom recept.
Na de maradjunk a pancake-nél. (A pancake egyébként serpenyőben sült édességet, süleményt jelent és a tészta lazításaként jellegzetesen szódabikarbónával ÉS sütőporral készül.) Nagyon finom darab, süssük vastagra, mindig legyen benne író, szódabikarbóna és sütőpor és maradjon levegős, úgy az igazi! Most édesen készült, és a megmaradt barackokkal kellett kezdenem valamit, így született a lekvárban átforgatott barackok ötlete.
Aki még több palacsintára vágyik, annak Flat-cat blogját ajánlom, igazi palacsinta-tudor!:))

Amerikai írós palacsinta eperlekváros sárgabarackkalAmerikai írós palacsinta eperlekváros sárgabarackkal
(Buttermilk pancakes with apricots in homemade strawberry jam)

A palacsintához

155 g búzaliszt (BL-55)
1 db tojás
300 ml író
40 g (barna nád)cukor
½ tk vaníliakivonat
1 tk szódabikarbóna
1 tk sütőpor
1 csipet só
60 ml növényi olaj
A lekváros barackhoz
1 nagy löttyintés fehérbor
kb. 2 ek eperlekvár
4 szem sárgabarack

1. Egy keverőtálba teszem a száraz hozzávalókat, összekeverem és beleöntöm a folyadékokat is. Habverővel lazán összekeverem, de ne dolgozzuk túl, akkor nem lesz légies a tészta, nyugodtan maradhat néhol darabos. Sűrű palacsintatészta állagot kapunk.
Egy 10 cm átmérőjű serpenyőt felforrósítok (7/9), beleöntök egy kanálka olajat és elosztok benne egy kisebb merőkanálnyi tésztát. Ha megsült az egyik oldala, óvatosan átfordítom és megsütöm a másikat is. Sütőben előmelegített tányérra teszem. Az összes palacsintát kisütöm.
2. Közben megmosom a barackokat és hosszában nyolcadolom. Egy kis lábasban néhány perc alatt beredukálom a bort, (ezáltal az alkoholtartalma is elpárolog, tehát gyerekek is ehetik) hozzákeverem az eperlekvárt, de épp hogy csak átmelegítem, már nem forralom! (Vízzel vagy kevés almalével is készíthetjük, a célunk az, hogy a lekvár folyékonyabb legyen.) A barackot óvatosan a lekvárba forgatom és tálalom is.
9 palacsinta lesz belőle /

ápr 122009
 

Képzeljük el, hogy vannak olyan népek, ahol értetlenül néznének a mi almás rétesünkre. Hihetetlen, ugye? Ez nem is lehet igaz! És fordítva ugyan mi a helyzet? Elfogadnánk mi idegen országok számunkra ismeretlen, de mégis nagy klasszikusait? Vagy fintorogva odébbtolnánk a tányért, hogy na de kérem, ez meg micsoda??

Szakasztott így történt ez nálunk, amint ma délben az asztalra tettem a desszertet, a nápolyi pastierát. A család bennfentes tagjai csak mosolyogtak, míg a mit sem sejtő tudatlanok néhány perces riadt szemlélődés és latolgatás után, de mégis elszántan betoltak egy falatot a szájukba. KIS falatot.
"Micsoda?? Hogy ez búza?? A tortában??
"Miért? A búzát megeszed a kenyérben, akkor a szemes már nem is jó?"
"De hát ez úgy néz ki, mint a… mint a lencse, vagy mi….
"Edd már meg, nem harap!"

A vége az lett, hogy csomagolnom kellett még egy szeletet.

A búza pedig igaz. Ebbe az omlós tésztába bújtatott ricotta-töltelékbe főtt búzát tesznek, ez pedig igen elterjedt Itália déli részén. A búzaszemeket tejben vagy vízben megfőzik és különféleképpen tálalják, akár főtel részeként, akár desszertként. Úgy kezelhetjük, mint a kuszkuszt vagy a bulgurt.
A pastierához, ehhez a híres húsvéti crostatához – amit egyébként Háromkirályok napjától egészen Húsvétig fogyasztanak – dobozos főtt búzát is lehet kapni, tehát nem kell vele bíbelődni, de ennek hiányában is könnyen elkészíthető. Durumbúza szükséges hozzá, amit előtte be is kell áztatnunk. Azt mondom, könnyű, bár elég munka-, illetve időigényes. Az eredményt – hogy is mondjam :) – magyar íznek szokni kell, bár tényleg nincs benne semmi szokatlan!! Fontos, hogy a ricottakrémbe kandírozott gyümölcsöket is tegyünk, valamit jó sok finom, lédús citromot, de elengedhetetlen a narancsvirágvíz és a fahéj is. Friss üde és légies, a búza, a ricotta és a gyümölcsök pedig tele vannak egészséggel, hát kell ennél több?

Mivel épp nem volt ricottám, magam álltam neki. Gyorsan kész, de ajánlom mindenkinek, aki nincs megelégedve a bolti ricotta minőségével.

Boldog Húsvétot kívánok mindenkinek! 
               Pastiera - nápolyi húsvéti sütemény
Nápolyi húsvéti búzás-ricottás sütemény
(Pastiera napoletana)

Az omlós tésztához
250 g búzaliszt (BL-55)
100 g (por)cukor
½ tk sütőpor
¼ mk só
1 db citrom reszelt héja
130 g vaj
1 db tojás
1 db tojássárgája
1 tk vaníliakivonat
kevés tej
A ricottás-búzás töltelékhez
kb. 450 g ricotta:
– 1,5 l tej (2,8%)
– 250 ml író (vagy élőflórás kefír)
– 250 ml tejszín (30%)
120 g cukor
3 db tojás
2 db tojássárgája
2 ek vaj, olvasztva
1 tk vaníliakivonat (vagy vanília kikapart belseje)
50 g kandírozott narancshéj
50 g kandírozott citromhéj
50 g mazsola
2 ek narancsvirágvíz
2 ek narancslikőr (Grand Marnier)
1 db citrom reszelt héja
6 ek citromlé, frissen facsarva (kb. 1 db hatalmas citrom)
½ tk fahéj, őrölt
2 csipet só
400 g főtt durumbúza (Grano cotto per pastiera):
– 120-130 g száraz, egész búza
     – 100 ml tej, kevés só, cukor

Ha nincs kész főtt búzám (Grano cotto per pastiera nevű konzervben kapható), akkor annak látok neki először.
A búzát megmosom, és 1-2 napra beáztatom. A vizet minden nap le kell önteni és friss vízzel pótolni. Ezután egy óra alatt tejjel, vízzel és kevés sóval és cukorral puhára párolom. Ha megpuhult, tiszta textilkendőbe teszem és felakasztom, hogy lecsöpögjön.
Közönséges lágy búzából is készíthető, úgy nem lesz annyira autentikus.

Az omlós tészta hozzávalóiból összegyúrom a tésztát és egy órára fóliába csomagolva a hidegre teszem pihenni.

Közben összeállítom a tölteléket.
Egy keverőtálba teszem a ricottát (saját ricotta készítését lásd lentebb), hozzáadom a cukrot, a tojásokat, az olvasztott vajat és az összes többi ízesítőt. Jól elkeverem és aláforgatom a búzát is. (Kóstoljuk meg, a krém olyan finom legyen, amit magában is szívesen megennénk, most még lehet egyengetni rajta!) mm 

A tésztát kiveszem a hűtőből, a sütőt pedig előmelegítem 180 °C-ra (légkeverésen 160 °C).
Ha a tészta már kézmeleg és formálható (pár percig nyomorgassuk szorgalmasan, vagy időben vegyük ki a hidegről), leveszek belőle kétharmad részt. Kibélelek vele egy kivajazott, 26 cm-es formát (kapcsos és rackásszélű kerámia egyaránt lehet) úgy, hogy 3 cm-es pereme is legyen. Belesimítom a tölteléket, a tetejére pedig a maradék tésztából rácsot, rodin-i képességek hiányában pedig bármilyen alakzatokat készítek és formásan a krém tetejére helyezem. 
Tetejét fóliával lefedve betolom a sütőbe és kb. 60 percig, illetve tűpróbáig sütöm. A formában hagyom kihűlni.
Akkor a legjobb, ha egy napig állni hagyjuk.
1 db 26 cm-es torta /

Ricotta készítése házilag

1,5 l tej (2,8%)
250 ml író (vagy élőflórás kefír)
250 ml tejszín (30%)

A tejet lassú tűzön felteszem forrni. Ha már gyöngyözik, hozzáadom az írót és a tejszínt (csak író, vagy kefír is megteszi), és addig keverem, amíg kiválik a savó. Ez elég hamar bekövetkezik. Ha később sósan szeretnénk használni, akkor most adhatunk hozzá egy kevés sót is. 
Ekkor tiszta textilkendőbe teszem és felakasztom lecsöpögni. Mennél többet csöpög, annál keményebb, szárazabb lesz a ricottánk.
Express megoldásként kézzel is kinyomogathatjuk a savót, de akkor a ricotta szemcsés marad.
Ebből kb. 450 g ricotta lesz.
A savót leszűrhetjük és viszonylag semleges íze miatt főzéshez is használhatjuk.

nov 032008
 

Lassan minden levesfajtát megismerünk hazánkban, és semmilyen leves előtt nem torpanunk meg. A krémlevesekre, mindenféle nemzetségű halászlevekre, ilyen-olyan húslevesekre már csak legyintünk, az ázsiai csípős, esetleg édes-savanyú levesekkel pedig már bízvást lekörözzük a sarki kis kínait. Édes gyümölcslevesekben verhetetlenek vagyunk, de már az olaszos, sűrű, olívaolajjal bőven meglocsolt zöldségleves sem teljesen idegen számunkra. Sőt, a gyümölccsel édesített húsos levesekkel is találkoztam már a blogokon. (Hogy ne menjek messzire, akár nálam is.)

De létezik olyan leves, amivel én még csak nemrég találkoztam!
Pár éve birtokomban van egy szász szakácskönyv és lelkem rajta, de eddig nemigen forgattam. Pedig kár lenne parlagon hagyni, sok klasszikus receptet tartalmaz, az ilyenekre meg nagy vevő vagyok.
Ebben találtam egy édes levest, ami íróból készült. A leves roppant egyszerű, és bár cukorral édesített – emiatt bizonyára főleg gyerekek kedvence is lehet – de mégis savanykás, és a kettőnek a kombinációja igazán fenséges! Meg is főztem és rá is kaptunk az ízére, a receptet viszont egy kicsit megváltoztattam. Hogy ez autentikus marad-e, azt kétlem, de itt most nem ez a lényeg! Szívesen teszem közkinccsé, bár a kép elég csapnivaló, ez is az egyik oka annak, hogy még nem jelent meg a blogon. (Egy további főzésnél szebb képpel pótolom:-)

A leves alapvető hozzávalója a jó minőségű író, ami egy kissé savanykás, sűrűn folyó tejtermék. Ha ilyet nem találnánk, kefírrel helyettesíthetjük. Én cukor helyett mézzel édesítettem, de barna cukrot szórtam a tetejére. A lényeg mindenképp az íróleves, amibe bármit belefőzhetünk, ami szerintünk jól illik hozzá, én most kicsi vajgaluskával szaporítottam. A savanykássága miatt nem kimondottan az édes levesek közé tartozik, amolyan édes-savanyú, de szerintem mindenki döntse el maga.

Legközelebb körtét pürésítek, azt teszem bele a megfőtt levesbe. Szerintem nagyon jó lesz vele.

Mézes íróleves vajgaluskával

Mézes íróleves vajgaluskával

1 liter író (esetleg kefír)
kb. 150 ml desszertbor
3 ek méz (vagy cukor)
1 db citrom reszelt héja
½ rúd vanília
1 csipet só
1 ek keményítő
1 db tojássárgája
A vajas galuskához
kb. 150 g liszt
2 db tojás
1 ek vaj, olvasztva
1 csipet só
kevés tej
A tetejére
barna nádcukor

Az írót egy lábasban felteszem főni és hozzáadom a bort és a mézet (vagy a kristálycukrot, barna nádcukrot). Beleteszem a citrom reszelt héját és a felhasított fél rúd vaníliát, csipet sót és alacsony hőn felforralom. Ha átvette az ízeket, a vaníliát kiveszem (megmosva és megszárítva a vaníliarudat később másra is lehet még használni, vétek lenne kidobni!) és besűrítem a keményítővel és a tojás sárgájával. A tojást el is lehet hagyni, de szerintem sokkal finomabb lesz vele, ez nem vitás, de egy kevés keményítő szükséges ahhoz, hogy a levesből ne csapódjon ki a túró. A sárgája hozzáadása után fontos, hogy ekkor már ne főzzük, tehát a galuskákat előbb tegyük bele, ha tojással dolgozunk! 
A hozzávalókból gyorsan összekeverem a lágy tésztát és mokkáskanál segítségével vajas galuskákat szaggatok a levesbe.
Egy perc múlva kész, akkor tányérba teszem és barna nádcukorral megszórom a tetejét.
4 személyre /  

feb 132008
 

Tényleg olyan vagyok néha, mint egy gyerek. Megállok egy kirakat vagy egy polc előtt, és elkezdek toporzékolni, hogy ez nekem pedig kell!! És lélekben tényleg ott taposom a lelkemet, a fenébe is, hát már rég kinőttem ebből a korból!

Bevásárlás után betévedtem az egyik kedvenc helyemre (kell is nekem mindig előtte elmenni, persze, hogy kell, arra visz az út), és meglátom ezt a helyes kis tojásformájú … valamit, sütőformát. Szilikonból. Vaníliasárga. Végigfutott az eszemen (hol van az ilyenkor??), hogy a múltkor ricottasütéskor épp feketére égettem a muffinformámat. Igaz, hogy szinte sosem sütök muffint, de azért van három darab, hátha elégetem az egyiket, és legyen rögtön másik. Meg a pralinéknak is kell a mini.

Szóval, mivel egyik muffinformámat sem használom rendeltetésének megfelelően, gondoltam, ebben bármilyen tésztát is süthetek. És úgyis kell egy új.
Gyorsan haza, formát kézzel elmos, sütőt begyújt, 2 perc alatt receptet túr (ez nem nehéz, egyszerű kevert vagy muffintészta érzésből is megy), tésztát bekever, fél óra múlva eszi a tésztatojást…. és gondolkodik, mi mindent ken majd rá húsvétkor, hogy még szebb legyen a tojásmuffin.  Mazsolás-túrós zsömlének is kiváló lesz:-), esetleg madonnás tojások lesznek benne, Cserke után szabadon.

Ja, igen, recept is van:-)), tele mindenféle jóval. A mennyiségből 7 tojás lett volna, hagyományos muffinsütőben valószínűleg hatba belefér.

Muffin joghurttal és diákcsemegével - tésztatojás

Joghurtos-mazsolás tésztatojás

130 g búzaliszt (BL-80)
1 mk sütőpor
½ mk szódabirkarbóna
100 g diákcsemege-keverék:
– dió, mogyoró, kesudió, mandula, mazsola, szultanina, aszalt gyümölcs
1 db tojás (nagyméretű)
200 ml joghurt (1,5%-os), íróval keverve
40 g barnacukor
3 ek dióolaj (45 ml)
2 csipet tengeri só

A sütőt előmelegítem légkeverésen 170 °C-ra.
A hozzávalókat egy tálban összekeverem és a sütőformát 3/4 részig megtöltöm, nem kell kivajazni. Beteszem a középső sínre és 20-25 percig sütöm. Lekapcsolom a sütőt, kinyitom az ajtót és benthagyom még 10 percig. Akkor kinyomkodom a tojástésztákat a formából, porcukrozom és gyönyörködöm bennük:-)
7 db lett belőle / 235 kcal / 11,5 g zsír / LF30 44,4%  
  olaj nélkül: /    178 kcal /   5,2 g zsír / LF30 26,4%

feb 072008
 

Továbbra sem vagyok hajlandó tojással készíteni a fagylaltot, és ez alól még a tél sem kivétel. Nem, egyáltalán nincs tojásfóbiám, nyersen is elég sok tojássárgáját és fehérjét használok, de egy gyümölcsös, friss krémet, fagylaltot kár lenne befőzött tojással elrontani. Ráadásul a procedúra is tovább tart. Na jó, valamivel finomabb, ez igaz, de nincs is jobb egy könnyű, gyümölcsös édességnél, amit bármikor elő lehet kapni a fagyasztóból.

Az alap most is hasonló, mint eddig, csak néhány dolgot alakítottam rajta. A tej-tejszín keveréket kedvem és a gyümölcsök szerint variálom, joghurt (0,1%-tól 10%-osig) író és kefír is kerülhet bele (tejfölt csak egyszer próbáltam a paradicsomfagylaltnál, gyümölcsösnél azt nem használnám), csak az arányokra kell odafigyelni. Ezzel a módszerrel akár egy igazi fogyókúrás édesség is készíthető. (van ilyen egyáltalán?:-)

Azért is kedvelem ezt a fajta készítési módot, mert élesben lehet kóstolgatni, és addig fűszerezni, ezt-azt beletenni, amíg kész nincs. Félóra múlva pedig már ehető is. 
Ahhoz, hogy az ízek kellően előtérben legyenek, kissé édes-savanyúra szoktam készíteni, különben nekem tiszta sápadt lesz az íze. (Ezt az iparilag készült fagylaltoknál egyértelműen ízfokozókkal érik el.) Vagyis mindig teszek bele a gyümölcsnek megfelelően valamilyen ecetbalzsamot, málna-, eper-, méz-, mangóbalzsam került már bevetésre illetve bekavarásra. Most a narancshoz kerestem "ízfokozókat", ezért az obligát narancslikőr mellé beledobtam egy kevés mangó chutney-t is. Első ránézésre bizarr, tudom!! Persze először óvatosan kóstolgattam, de fantasztikus, telt íze lett, a csípősséget meg szinte alig érezni. (Nem tettem bele eleget:-)) Mivel a mangó chutney már rég elfogyott, de az darabos is volt, ezért most üvegesből tettem bele. Most előny volt, ami amúgy hátrány: nem kellett pürésíteni.

                                        Narancsfagylalt

Narancsfagylalt mangó chutney-val

2 db lédús narancs (300-350 g narancshús)
80 g cukor (4 ek)
300 ml tejtermék
     150 ml író
     100 ml tej (1,5%)
     50 ml tejszín (30%)
3 ek narancslikőr (Grand Marnier)
1-2 ek mangó chutney
2 csipet gyömbér, őrölt (kóstolás alapján)
2 csipet kardamom, őrölt (kóstolás alapján)

A narancs héját lereszelem. (Lehetőleg kezeletlen, bionarancsot vegyünk!) A héját vastagon levágom, hogy ne maradjon rajta fehér rész, szétszedem, kiszedem a magot, a húsát pedig felvágom és aprítóban pürésítem. Összekeverem a többi hozzávalóval.
Beteszem a gépbe, a likőrt és a chutney-t a forgó gépben szoktam belekeverni, kóstolgatás után.
700 ml fagylalt / 672 kcal / 19 g zsír / LF30 25,5%
    15 gombóc /     45 kcal / 1,3 g zsír / LF30 25,5%