Júl 042015
 

“Grand Départ”, így nevezik a franciák a Tour de France kerékpárosverseny induló napját. Ma veszi kezdetét a 102. Tour!
Mint az már hagyomány, az első három napnak egy másik ország ad otthont, ezt a tradíciót most a hollandok állják az első két nappal. A mai futam Utrecht-ben zajlik, egyéni futamként. Hollandia hatodszor ad otthont a Tournak, legutóbb 2010-ben, Rotterdamban, ezért nem emlékeztem rá, mi 2012-ben indítottuk a Serpenyőt.
A következő három hétben 3.360 km-t tekernek majd a fiúk, az útvonal egyik része északon zajlik, a nagyobbik fele pedig természetesen a hegyekben, Dél-Franciaország több régióját átszelve.
Találgatni teljesen fölösleges a versenyt illetően, Alberto Contador nagy bravúrt hajthatna végre a Giro után, meglátjuk, hisz a szaksajtó úgy véli, nagy harcot láthatunk a négy nagyágyú, Contador, Nibali, Froome és Quintana között. Continue reading »

Sze 142012
 

Nem így gondoltam, nem így terveztem, de ez lett belőle. A blogom hatodik évfordulójára egyhetes receptdömpinggel akartam már csak magamnak is megünnepelni és megtörni ezt a hosszabb ideje tartó csendet.
No hát a jeles napon sztrájkolt kissé a freeblog a tisztogatás miatt, én meg áthelyeztem  a gyertyagyújtást a facebook-ra.

Ezt a levest meg kell addig is mutatnom, annyira finom lett, kétszer egymás után is megfőztem, finomítottam. Valami eszméletlenül jó lett az összhatás, a sült zöldségek is hozzájárultak, a fehérrépa, amit még Pestről hoztam magammal, isteni pirítva, de a kápia paprikát is bőröndben menekítettem át. Continue reading »

ápr 222012
 

El fognak szaporodni a minitortareceptek a blogon, mert nagyon rákaptam. (Aztán mindenki döntse el, hogy ez most jó hír-e neki, vagy sem.) Régebben a 18 cm-es, fele formában sütöttem, de azon is három napig nyammogtunk, a vége meg ment a kukába, végelszáradás okán. Tavaly azonban vettem egy pici, kerek, kapcsos sütőformát, nemrég meg két hasonló szívformát, na hát ebben aztán mindenki kiélheti hirtelen feltoluló sütési vágyát, csak a hozzávalókat ne felejtsük el arányosan lecsökkenteni. Érhetik az embert ebből kifolyólag meglepetések, csak szólok. Írok majd erről is, mármint hogyan csökkentsünk, riszájzoljunk le bármilyen süteményt, erre még kicsit várni kell.

Szóval mini, de sütemény, és ez a lényeg. Most két főre, formára, tányérra, étvágyra szól, ízlés szerint felszorozható. Az alaprecept Anitától való, és bár ő sem híve a túlcukrozásnak, még annál is kevesebb cukrot tettem bele, a tetejét pedig megszórtam – pillanat, puskázok -, mézes puffasztott búzával, pontosabban nem azzal az agyonédesesített K. betűs műremekkel, hanem bio, vadvirágmézes puffasztott tönkölybúzával, nagyon jó lett a tetején. Bár kicsit kemény lett sütés után, ezért a sütés vége felé érdemes meglocsolni vagy megspriccelni egy fél kanál alma- vagy egyéb gyümölcslével, az csak jót tehet.

Egyszemélyes nutellatorta puffasztott mézes búzával és vaníliás joghurttal
Nutellatortácska, honey pops és vaníliás joghurt

(Torta di nutella con grano soffiato)

A tésztához

2 db tojás
40 g barna nádcukor
75 g / 1,5 ek Nutella
100 ml tej (2,8%-os)
80 g búzaliszt (BL-55)
½ tk sütőpor
1 csipet tengeri só
A rávalóhoz
100 g / 2 ek Nutella
3 ek puffasztott mézes búza (bio)
4 ek zsíros joghurt
½ rúd vanília

kevés reszelt citromhéj

Egy magas keverőtálban kézi robotgéppel 6-8 perc alatt habosra keverem a tojásokat a nádcukorral. Fakanállal beleforgatom a szobahőmérsékletű Nutellát, majd a tejet is. Belekeverem a lisztet, a sütőport és a sót is.
A sütőt előmelegítem légkeverésen 160 °C-ra (alsó-felső állásban 180 °C-ra). Két kis kapcsos formát kikenek vajjal.
A formákba öntöm a hígabb állagú tésztát, majd a tetejére szórom a puffasztott búzát. Egy kanállal nem árt kissé belenyomkodni a tésztába.
Beteszem a sütő középső rácsára és 20-25 percig sütöm. Úgy lesz jó, ha nem sül teljesen át, maradjon még nedves a közepe, ezt tűpróbával ellenőrízhetjük.
Kihűtöm, lefejtem a kapcsot és tányérra teszem. Meg lehet szórni kakaóporral, de a tetejét át lehet kenni kevés, egy kanál forró vízzel elkevert baracklekvárral is, akkor még szottyosabb lesz. Citromos vaníliajoghurtot adtam mellé.
2 kis (300 ml-es) sütőforma

ápr 152012
 

Egyszemélyes kis torta, csak úgy. A tésztát érzésre kevertem ki, de ilyen kis mennyiségnél nincs szükség receptre, adja magát. Az apropót a tonkabab adta, muszáj volt kezdenem vele valamit. A tojáshoz annyi lisztet adtam, hogy épp csak kössön a tészta.
Kevés cukor, finom olívaolaj, durvára darált mák, sűrű joghurt, az idei első eper, – és vasárnap!
Aki teheti, igyon hozzá egy pohár proseccot!

Úgy tűnik, Dolce vita is nálam találta meg az inspirációt az Epres máktortácskákhoz :))

Tonkababos, mákos, epres egyszemélyes tortácska

Tonkababos, mákos, epres személyügyi tortácska

A kevert tésztához
1 db tojás (L méretű)
1 lapos ek barna nádcukor
1 csipet só
2 ek extraszűz olívaolaj (lágy, gyümölcsös)
2 lapos ek liszt (BL-55)
½ szem tonkabab
A krémhez
2 ek crème fraîche
1,5-2 ek durvára darált mák
1 ek agáveszirup
A tetejére
3 ek tejszínhab vagy zsíros joghurt
4 szem eper
fehércsokoládéforgács

1. Egy keverőtálban habosra verem a tojást a cukorral és a sóval. Fakanállal lazán belekeverem az olajat és a lisztet, majd belereszelek egy kevés tonkababot. A tésztát beleöntöm egy 3 dl-es kis sütőformába.
2. A sütőt légkeverésen előmelegítem 160 fokra.
3. A krémhez összekeverem a nem túl savas tejfölt a durvára darált mákkal és a sziruppal. Egy kiskanállal a tésztára simítom a mákos tejfölt, nem baj, ha a szélekre nem jut. Betolom a sütőbe és 20-25 percig sütöm.
4. A tortácskát langyosra hűtöm és tányérra teszem. A tetejére halmozok egy kevés felvert tejszínhabot vagy zsíros joghurtot, ráhelyezem a félbevágott eperszemeket és megszórom a csokoládéforgáccsal. Porcukrot szórok a tetejére.
Egyszemélyes tortácska 3 dl-es tortaformában

 

dec 232011
 

Ünnepi, vagy karácsonyi tésztának is beillik ez a szokatlan pasta. A cantucci édessége nem zavar be túlságosan, de igen jól kiegészíti a csípős és a savanykás.

Pici paprikával, joghurttal és cantuccinivel
(Pici con peperoni gialli, yogurt e cantuccini)

1,5 ek olívaolaj
1 kisebb salotta
1,5 kisebb sárgahúsú kaliforniai paprika
só, feketebors
kevés cayennebors vagy chilipor
6-8 db mandulás cantucci (jól olvastad)
kb. 200 ml görög joghurt (10 %-os)
1 mk-nyi koriandermag törve vagy őrölve
A tésztához
160 g pici (vagy spagetti)
1,5 l víz
300 ml száraz fehérbor
2 mk só
2 fej kisebb hagyma, négybe vágva
extraszűz olívaolaj a tetejére
kevés balzsamkrém díszítésnek


1. A sütőt 200 °C-ra előmelegítem és beleteszem a paprikát. Ha már hólyagos lett, kiveszem, bedobom egy fóliába vagy egy tálba és lezárom. Ha kihűlt, lehúzom a héját és csíkokra vágom.
2. Felteszem főni a vizet, beleteszem a hagymát, hozzáöntöm a bort és a sót, majd kifőzöm benne a tésztát.
3. Az olajon üvegesre pirítom a felvágott salottahagymát. Sózom, borsozom és ízlés / csípősség szerint beleteszek egy kevés cayenneborsot vagy chiliport. Beleteszem a paprikacsíkokat és hozzákeverem a mozsárban durvára tört cantuccit és a joghurtot is. Még egyszer kikerekítem az ízeket.
4. Ha kifőtt a tészta, egy csésze tésztavizet merek ki belőle és annyi vizet adok a joghurtos mártáshoz, hogy jól “csússzon”. (A boros főzővíz nem vész kárba, később leveshez is felhasználhatjuk.) Átforgatom benne a tésztát.
5. A picit / spaghettit tányérra szedem, megszórom a tört korianderrel, rápöttyözök egy kevés balzsamkrémet és meglocsolom olívaolajjal.
2 adag lesz belőle

jún 282011
 

Utolsó spárgarecept ebben a szezonban, ami annyira jól sikerült, hogy nem tudja megvárni a következő tavaszt.
A tejszínben párolt tökfőzelék alapján készült, ezért mondhatnám azt is, hogy főzelék, maradjunk annyiban, hogy nálunk vacsora volt lepénykenyérrel és egy pohár fehérborral.
El kell mondanom, hogy a lentebb leírt joghurtszósz nem teljesen fedi a valóságot…  Volt még benne ez meg az, de nem találom a jegyzeteimet, ahová felvéstem. Ha meglesz, itt pótolom, ugyanis igen jó kontrasztot alkotott a forró tejszínes spárga ezzel a hideg, fűszeres joghurttal. És persze a hibiszkuszsó sem volt utolsó látványnak.

Tejszínben párolt spárga joghurtszósszal és hibiszkuszsóval
Tejszínben párolt spárga joghurtszósszal és hibiszkuszsóval

A spárgaalapléhez
1 l víz
spárgamaradék
1 tk só
1 púpos tk cukor
1 ek citromlé
1 nagy löttyintés fehérbor
1 db babérlevél
A tejszínes spárgához
1 ek olívaolaj
1 db salotta
2 korty száraz marsala (vagy fehérbor)
850 g fehér spárga (kb. 550 g tisztítva)
250 ml tejszín (30%-os)
½ tk tengeri só
2 ek almabalzsam (vagy egyéb enyhe gyümölcsbalzsam)
hibiszkuszsó (pink színű Fleur de Sel)

A joghurtszószhoz
2-3 ek sűrű joghurt
pici só

1 ek üveges torma

A spárgát a szokásos módon megtisztítom és alaplevet készítek. (Ehhez az ételhez már kész, egy másik főzésből származó spárgaalaplevet használtam, de természetesen sima alaplé is megfelel.)
A megtisztított spárgasípokat falatnyi darabokra vágom. Egy lábasban felhevítem az olajat és üvegesre párolom benne a karikára vágott hagymát. Hozzáöntöm a bort és elpárologtatom. Beleteszem a spárgadarabkákat, felöntöm a tejszínnel és 10 perc alatt közepes hőn ressre párolom. Ha túl sűrű, öntögetek hozzá az alapléből.
Amikor kész, fűszerezem és kerekre igazítom az ízét.
A hozzávalókból összekeverem a joghurtszószt és behűtöm.
Tálalásnál pink színű hibiszkuszsóval meghintem, lepénykenyérrel és hideg joghurtszósszal  tálalom.
2 személyre

jan 102011
 

Úgy várom már a nyarat, hogy végre érett, lédús, ízekkel teli turmixokat ihassunk! Elég lenne már egy szelet május is, kattognak rendesen a kerekek, mi mindent tudnék eperből is kikeverni.
Ebből a szempontból a lehető legrosszabb időpontban kezdtem bele ebbe a smoothie-mizériába, de látjátok, még sincs minden nap banán, alma és narancs :)) Próbálom az évszakhoz kötött gyümölcsöket, zöldségeket felhasználni (haha, éljen az import!:)), de lehet, hogy még így is becsúszik egy-egy nem idevaló, nehezen beszerezhető valami, hát azt akkor ugorjátok át és szemezzetek a régiekből.
Itt mondanám el, hogy tervezek a blogra egy hosszabb, átfogó smoothie-tanulmányt is, hisz az elmúlt két hónapban rengeteg információt gyűjtöttem a témáról, szívesen megosztom ezeket Veletek is.

Hát akkor legyen a hétfői hörpölő szintén egy valódi, téli turmix. Jégcsapretket már használtam turmixban, elsőre kissé idegen volt az íze, de jól ki lehet kerekíteni gyümölcsökkel. Olcsó, könnyen beszerezhető, tele van vitaminokkal – C-vitaminbomba – , elősegíti az emésztést, antibakteriális hatású, sőt, vágykeltő hatásról is szól a fáma – hát kell ennél több?

turmix_jegcsap_mango_narancs1

Mangó-jégcsapretek-narancsturmix mentával

1 db mangó
1 db narancs
¼ db jégcsapretek (kb. 200 g)
150 ml joghurt
1-2 ek citromlé (vagy egy citromkarika)
5 levél menta
ásványvíz
tengeri só

1. A mangót kettévágom, kiszedem a magját, meghámozom és feldarabolom.
2. A narancsot gerezdekre szedem, a jégcsapretket meghámozom és felvágom, a citromkarikát lehéjazom.
3. Az egészet turmixgépbe teszem és a joghurttal és vízzel alaposan átturmixolom.

800 ml lesz belőle

Eredeti bejegyzés a Facebook-on!

máj 262010
 
Szupergyors tésztamártás. Amíg fő a tészta, addig kész a szósz is, csak legyen a kezünk ügyében egy kis maréknyi friss zöldfűszer!

Linguine zöldfűszeres joghurttal
(Linguine allo yogurt e alle erbe)

80 g linguine
120-150 ml zsírosabb joghurt
1 nagy maréknyi vegyes zöldfűszer (pl. bazsalikom, menta, zsálya)
só, bors, frissen őrölve
1 ek peperoncinos olívaolaj (vagy natúr olívaolaj + kevés csípős paprika)
3 db koktélparadicsom

A tésztát bő sós vízben kifőzöm.
Amíg a tészta fő, egy kis tálkába teszem a joghurtot és belekeverem az olajat. Belevágok egy maréknyi vegyes zöldfűszert, sózom és borsozom. A koktélparadicsomokat négybe vágom.
Ha a tészta megfőtt, elkeverem a fűszeres joghurttal, tányérba halmozom és ráteszem a paradicsomnegyedeket. Borsot tekerek még rá.
1 tányérnyi adag

máj 032010
 

Egy hete a semmiből, szinte egy óra leforgása alatt lebetegedtem. A szokásos, európakonform vírus, hétfő reggelre alig volt már hangom és úgy éreztem magam, mintha egy cserép kaktuszt kellett volna letuszkolni a torkomon. A hetet mégis végig kellett csinálnom, így köhögve, prüszkölve, vacogva, izzadva, de úgy ahogy végigküzdöttem magam, bár voltak órák, napok, amiket legszívesebben kitöröltem volna a naptárból.
Úgy vártam a péntek estét, mint szerelmes tini az áhított randit, hogy végre pihenéssel és henyéléssel tölthessem a munka ünnepét.
A férjem még mindig a tengerentúlról hívogat, egyszóval a hétvégén is még one-man-show-t alakítottam a konyhában, ennek ellenére pénteken azért még jóól bevásároltam, nehogy üresen tátongjon az amúgy még mindig csordultig tele hűtőszekrény.
Ha már egyedül vagyok és beteg, legalább jókat egyek, nem?

Vettem egy jégcsapretket, amiről köztudott, hogy antibakteriális és vírusölő tulajdonsága révén igen jó meghűlés esetén. (Mondjuk lehet, hogy épp ez sörretek volt, de ezen most ne akadjunk fönn.)
Régen télvíz idején egyik kedvencünk volt a jó sok tejföllel elkevert, reszelt jégcsapretek. Az idősebb bloggerkorosztály:) talán még emlékszik rá, hogy anno a Magyar Nemzetben volt egy heti sorozat Hopp- és Kopp-receptekkel. (Az egyik ládikóm mélyén még mindig őrzöm ezeket az újságkivágásokat.) Nos, az egyik héten ez a tejfölös fehérretek volt az Egyszer-Kopp-menü egyik része. Innen ismertük meg és azóta oszlopos tagja a konyhánknak.
Kicsit sóztam és borsoztam, néha ment bele még egy csokor petrezselyem is, de nem kellett bele semmi más. Rozskenyérrel vagy egy szelet sült hússal fenséges volt! (Eredeti recept legalul, máramennyire recept szükségeltetik hozzá.)
Most ezt a retket még egy kicsit egészségesebbre is turbóztam. A saláta összes résztvevőjét az egészség szolgálatába állítottam, a végén minden réteget Maldon-sóval hintegettem. Finom lett, az egész hatalmas adagot eltüntettem, de az egyszerű, tejfölös retek mégis csak a legjobb!:)

Joghurtos jégcsapretek almával és uborkával
Jégcsapretek almával és joghurttal

½ db jégcsapretek (300 g)
1 db alma (ropogós)
½ db kígyóuborka, vagy egy fürtös
1-2 db salottahagyma
kb. 350 ml zsírosabb joghurt
1 ek extraszűz olívaolaj

1 ek zöldcitromlé
Maldon-só

A jégcsapretket meghámozom. Az almát megmosom, negyedelm és kivágom a csutkáját. Az uborkát hosszában kettévágom és egy kiskanállal kivájom a magját. A retket és az almát julienne-re reszelem, az uborkát és a salottát vékonyra szelem. Az egészet beleteszem egy nagy tálba és elkeverem a joghurttal és az olajjal. Hozzáadok egy kevés zöldcitromlevet és pici sót. (Érdemes borsozni, én a torkom miatt most kihagytam.)
Legalább félórára lefedve állni hagyom. Ahogy kanalazom, Maldon-sót szórok minden réteg tetejére.
3 salátástányérnyi / 

Tejfölös jégcsapretek, az eredeti

1 db jégcsapretek (600 g)
2 pohár (400 ml) magyar! tejföl, 20%-os
só, bors
kevés tört koriandermag
1 csokor petrezselyem

A retket julienne-re reszelem és egy tálba téve besózom. Ekkor levet ereszt, ebből le is önthetünk egy keveset. (Később ki is lehet nyomkodni a sót és átmosni, én nem szoktam.) Hozzáadom a frissen megtört koriandert, tejfölt, petrezselymet és borsozom. Egy órára érdemes lefedve érni hagyni.

jan 292010
 

Bejegyzésmentés lesz a jelszó januárban, ugyanis nehezen viselném, ha ez a hónap recept nélkül múlna el. Jelenleg azonban csak a piszkozatban lévő bejegyzéseimhez tudok hozzáférni, így jöjjön egy krémes desszert (pohárkrém, micsoda egy szó ez:)), mivel csak ehhez írtam anno pontos receptet és töltöttem fel közel egy éve egy képet.

Hihetetlen, de ennek az egyszerű, minden esetben szigorúan fehér kis krémnek rendkívül komoly gasztrotörténete van (erre utal a neve is), amibe most lehetőség- és idő hiányában nem mennék bele, de pótolom, amint odajutok.
Sokan arab gyökerekre gyanakszanak, bár francia (blanc manger) és olasz konyhákban is otthon van. Szicíliában a legegyszerűbb változat terjedt el, ehhez még mandulát (vagy akár pisztáciát is) szoktak társítani, és itt kanyarodhatunk vissza ugyebár az arab befolyáshoz. Continue reading »

jún 012009
 

Végre eljött a nyári saláták, roston sült húsok és egyéb finomságok ideje. Ezek a saláták teljesen a tavasz jegyében készültek, hisz spárga, ropogós újburgonya és rengeteg petrezselyem van bennük. Igazából semmi különös, de a friss, finom hozzávalók miatt egy szelet hússal és egy pohár pincehűvös fehérborral is maradandó élményt nyújt.

Mivel a két saláta hasonlít egymásra, együtt teszem fel, de nálunk két külön alkalommal készült. Mindkét saláta fehér spárgával és könnyű tojásos öntettel készült, igazából majonéz az alapjuk. Nagyon szeretem a majonézt, de mostanában ritkán keverem ki a teljes mennyiséget. Lazítom, könnyítem, amennyire csak lehet, de úgy, hogy a lényeg ne vesszen el.
A spárgás-burgonyasalátánál joghurttal kevertem el a majonézt, itt minőségtől függően lehet játszani a joghurt mennyiségével is.

A második egészen újszerű, de nekünk nagyon bejött! Ricottával kevertem el a mártást, emiatt egy sűrűbb, ízletesebb majonézt kaptam.
Nyári salátákhoz sokkal ideálisabb, mi citromos olívaolajjal sült sügérfilével ettük, kellemes páros lett belőle.

Spárgás újburgonyasaláta petrezselymes dresszinggel
Spárgás újburgonyasaláta petrezselymes-joghurtos dressinggel

500 g újburgonya (lehetőleg azonos szemű)
500 g fehér spárga (kb. 350 g tisztítva mérve)
1,5-2 csokor petrezselyem (kb. 100 g)
A dressinghez
1 db tojássárgája
1 mk só
1 tk francia mustár
1 tk méz
1 gerezd fokhagyma
3-4 ek medvehagymás olívaolaj (vagy olívaolaj)
4-5 ek joghurt
1 tk sherryecet

A spárgát a szokásos módon előkészítem. A levágott héjából és a talpából ecetes-sós-cukros vízben alaplevet főzök és jó 15 perc múlva kiveszem a spárgahéjat.
A burgonyát megmosom, meghámozom és karikára vágom. Beteszem a spárgalébe és főzni kezdem. Jó 5 perc múlva hozzáteszem a 3-4 cm- es darabokra vágott spárgát is, ha kell, egy kevés vizet öntök alá.
Közben elkészítem a dressinget. Ehhez a tojássárgájából, mustárból és mézből egy kevés majonézt keverek az olajjal és joghurttal, majd kevés ecettel ízesítem. A petrezselymet apóra vágom. Ha a zöldségek roppanósra főttek, leszűröm (a levét jó lesz felfogni, remek alaplé lesz belőle), hűlni hagyom és összekeverem a mártással és a petrezselyemmel.
4 személyre köretsalátának / 

Sült rozmaringos sügér ricottamajonézes spárgasalátával
Sült rozmaringos sügér ricottamajonézes spárgasalátával

kb. 500 g fehér spárga (tisztítva mérve, kb. 750 g összesen)
1 tk só, 1 tk cukor, 1 ek fehérborecet
2 csokor petrezselyem (50-80 g)
A ricottamajonézhez
1 db tojássárgája
1 tk dijoni mustár
1 tk méz
4 ek lágy olívaolaj
1 ek fehérbor- vagy pezsgőecet
4 ek joghurt
kb. 80 g ricotta

A spárgát a szokásos módon megtisztítom és sós-cukros-ecetes vízben megpárolom.
A tojássárgájából mustárral, mézzel és olajjal egy gyors majonézt keverek. Annyi borecetet, valamint joghurtot és ricottát adok hozzá, hogy egy kellemes, viszonylag sűrű mártást kapjak. Sózom és borsozom.
A ricottamajonézt a spárga alá keverem és elegyítem az apróra vágott petrezselyemmel. Jó, ha egy órát állni hagyjuk.

Közben a sügérfilét megmosom és leszárítom. Egy alufóliát kikenek egy kevés citromos olívaolajjal, ráfektetem a halat és sózom, borsozom. Ráteszek 2-2 szál rozmaringot, lazán összehajtom és beteszem a 180 °C-os sütőbe. 20 perc alatt készre sütöm.
4 személyre /

máj 222009
 

Talán húsz éve lehetett, hogy kezdő, vagy inkább nullszériás háziasszonyként nekiálltam egyszer pogácsát sütni. Arra már nem emlékszem, milyen fajtának futottam neki, de arra még igenis pontosan, hogy csúfos vége lett. Ehetetlen, kemény kis kövek lettek belőlük és az összes pogácsa a kukában landolt. Annyiban nem hagyom a dolgot, ezért egy hétre rá újabb próba következett, de szerencsére erre sem hívtam vendégeket. A család emlékszik még egy harmadik esetre is, az én emlékezőképességem azonban úgy látszik, kihagyja az ilyen negatív élményeket: viszont pogácsa sem tűnt fel benne.
Ennyi megdolgozott és átélt kudarcélmény után nem csoda, ha teljesen felhagytam a pogácsasütéssel. Magamban elkönyveltem, hogy soha az életben nem leszek már egy pogácsasütő tündér, sütés terén majd máshol fogok brillírozni. Ahogy a mesében most azt írná Benedek Elek, hát így is lőn. Mivel amúgy sem vagyunk a magyar konyha el- és el nem kötelezett hívei, ezért ez az elhatározás nem sújtott túlságosan mélyen, és a pogácsasütés fejezetét a lelki válság egyéb látható nyomai nélkül végképp lezártam magamban.

Tavaly a blogokban fel-felbukkanó pogácsareceptek elkezdtek kissé megingatni, de kőkemény maradtam, akár az emlékeimben élő pogácsák. Csak mosolyogtam, hogy hagyjatok csak békén, pici piroskás pogik, a mi kapcsolatunk szálai végképp elszakadtak anno. Valami hajtott azonban, hogy ennyi év után azért jó lenne egy próbát tenni, és ha nem, nnna, akkor aztán végleg legördült a függöny.
Pár hete egy összejövetelre több apróságot vittem és időben össze is állítottam a listát. Ahogy az lenni szokott, tönkre ment a gép, nem volt internet, nem tudtam a receptjeimet előcsalogatni. Mondjuk ez nem lett volna nagy baj, nem szoktam kétségbeesni egy ilyen esetben, de a buli nagyon fontos volt nekem gasztroszempontból, a pontos leírások pedig a diódák és panelek rejtett világában pihentek, akár csak egy kincsesláda a tenger mélyén. Nekem legalábbis ez volt az érzésem.

Ott álltam hát, több mint kétszáz szakácskönyvvel előttem és rengeteg kinyomtatott, már megfőzött receptlappal a hátam mögött (ezeket szerencsére mindig félreteszem.) Így történt az, hogy Gabojsza Hippolyt süteményét (amit egyik édességnek terveztem) lekörözte Doctorpepper eszméletlen finom szilvás csokoládés süteménye, ami viszont ki volt nyomtatva, mert már többször sütöttem.
Az egyik könyvemben megtaláltam a túrós pogácsa receptjét, és azonnal eldöntöttem, ő lesz az! Miért vészhelyzetben kell nekem egy közel húszéves konyhai démont legyőzni, nem is tudom:), de tény, hogy egy lánctalpas terepjáró harci jármű elszántságával kezdtem neki a dolognak.

Azon már csak mosolyogtam, hogy szemes túrót sem tudok szerezni, viszont ricottával tele volt a hűtő, mivel két fogásba azt szerettem volna belegyártani.
Így hát ricottás pogácsa lett. (Ezért került vessző tudatosan a pogácsa után.) Vagy inkább pogacia, nem is tudom. (Legközelebb parmezánt szórok a tetejére:), akkor biztos) Mindent beleadtam, nagyon jó vajat vettem, a lisztet frissen átszitáltam, pihentettem a tésztát, hajtogattam rendületlenül, hőmérővel felügyeltem a sütőt és gubbasztottam a sütő ablaka előtt, nehogy megégjenek.
Mit mondjak? Egyszerűen csodásak lettek! Tökéletesek! A lágy tészta rétegeiben elvált egymástól, színre mosolygott, íze pedig… mint az álom:) Bebugyolálva még melegen vittem és az összes nyolc finomság közül ez ízlett mindenkinek a legjobban. Mondjuk a csokitorta is elfogyott:). Senki sem ismerte előtte a pogácsát, de mindenki elkérte a receptjét, hát kell ennél nagyobb siker?? Még azt is megkérdezte valaki, milyen a formám, amivel ilyen kerek kockástetejűt tudtam sütni:))

Én pedig beálltam a pogácsasütők népes táborába.:) Tudja azt az ember, de mégis egy komoly tapasztalattal lettem gazdagabb: a főzéshez gyakorlat kell. Nagyon sok gyakorlat!! A jó főzéshez még több gyakorlat szükséges és ez időbe telik! És akkor a pogácsa is sikerül, csak úgy, ha sosem sütöttük, akkor is!! Bármelyiket megsütöm már, tudom, mert már "érzem a tészát", ezentúl recept se kell hozzá! 

A legjobb hajtogatós leírás Anánál található. A különbség csupán annyi, hogy Ana háromba, majd hatba, én kettőbe, majd négybe hajtottam a tésztát.
Hajtogatott túrós pogácsa akár ricottával is (Csicseriborsó, bab, lencse)
Pogácsa a neten
Túrós pogácsa (Pogacia alla ricotta)
Túrós pogácsa – Pogacia alla ricotta

250 g ricotta
2-3 ek sűrű joghurt
kb. 300 g búzaliszt
1 tk sütőpor
250 g vaj
1 tk só
1,5 db tojássárgája

1. A szobahőmérsékletű vajat összekeverem a ricottával, a joghurttal és a sóval. Annyi sütőporos lisztet adok hozzá, hogy jól formázható tészta legyen belőle. Lefedve legalább 2 órára a hűtőben pihentetem.
2. Kiveszem a tésztát, hagyom, hogy formázhatóra melegedjen és először kézzel, majd nyújtófával bő fél centi vastag téglalappá nyújtom. 
Most jön a hajtogatás, ami nagyon fontos, hisz ettől kap a pogácsánk szép rétegeket! A tésztát hosszanti oldalánál fogva balról és jobbról is a középvonalig ráhajtom (most két réteget kaptam), majd mint egy könyvet, egymásba hajtom. (most négy réteg tésztám van) Előttem van most egy nagyon vastag, kisebb kupac, ezt újra téglalappá nyomorászom majd téglalapra nyújtom és újra hajtogatom. Az egészet 4x kell végigcsinálni a könyv szerint, én ötször hajtottam, biztos ami biztos. A végén a tésztánk 6-8 mm vastag legyen, a fenti mennyiségből pedig nagyjából egy 25×40 cm-es téglalapot kaptam.
3. A sütőt alsó-felső állásban 180 °C-ra előmelegítem. A tésztát egy késsel fél centis közökben bevagdosom, hogy rácsmintája legyen. 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval köröket szaggatok és 20-25 pogácsát ráültetek egy kivajazott, vagy szilikonlappal kibélelt tepsire, úgy, hogy maradjon köztük egy kevés hely. Villával elkevert tojássárgájával mindegyik pogácsát ecsettel megkenek, kevés darabos sót tekerek rá (elhagyható) és betolom a sütőbe a középső sínre. Nagyjából 35-40 perc alatt megsül, amikor már színesedik a teteje. A maradék tésztát már csak egyszer hajtogattam, úgy szaggattam ki egymás után.
30 db pogácsa à 5 cm / 

jan 052009
 

A halról nem akartunk lemondani az ünnepek alatt, de bajlódni sem akartam vele sokat. Gondolom, ezt minden háziasszony megérti, amúgy meg soha nem bíbelődtem még halbontással, pikkelyezéssel, filézéssel és egyebekkel, ezért e téren nem feltétlenül Karácsonykor szerettem volna debütálni.
Így maradt az abszolút konyhakész halszelet, mégpedig friss fogas formájában, amit a férjem kora reggel hozott a halastól. (De lehet, hogy süllő volt, ezt szétbontott állapotában már nem lehetett megállapítani.) Olyan étvágygerjesztőek voltak még frissen is, hogy azonmód elhatároztam, nyersen is megpróbálkozom velük valamilyen formában, de előtte majd tanulmányozom a szakirodalmat is, mit lehet velük kezdeni.

Ránézésre ugyan egyszerű vacsora, de mint tudjuk, a gusto a részletekben rejlik. A hagyományos majonézes burgonyasalátán annyit könnyítettem, hogy a kevesebb tojásból készült majonézt joghurttal – és az ünnepi vonal miatt – még egy pici kis pezsgővel is lazítottam. (Ami annyira jó lett, hogy a szilveszteri aioliba is került pezsgő, szerintem ez a szokás már így is marad :) Amúgy nem kedvelem az ilyesmit, ha már majonéz, akkor adjuk meg a módját, de most tényleg jól esett, és az alma és a citromos olívaolaj visszalendítette a saláta egyensúlyát is.
A hal mellé remekül passzolt a citromos gremolata, amibe most kevés pirított kenyérmorzsát is kevertem, és ahogy a hal mártásába, ebbe is került egy kortynyi vermut.

A desszert ezen a napon mákos guba lett, de egyáltalán nem hagyományos módon. Kép nem készült róla, mert fotózáshoz félretettem egy kisebb adagot, aminek az éj leple alatt lába kélt. Sebaj, mert közkívánatra ebből is lesz hamarosan ismétlés, és akkor lesz fotó is :)

Emlékezetes vacsora lett belőle.
Roston sült fogas burgonyasalátával és gremolataval
Roston sült fogas könnyű burgonyasalátával és gremolátával

A könnyű burgonyasalátához
1 kg burgonya (apróbb szemű, salátának való)
1 db alma (feszes, ropogós)
2 db salotta
1 db tojássárgája
1 tk mustár (Old English, esetleg Dijoni natúr)
1 mk cukor
1 gerezd fokhagyma
½ mk só
bors, őrölve
50 ml növényi olaj
50 ml citromos olívaolaj
4-5 ek joghurt (1,5%-os, jó minőségű)
crème fraîche (ízlés  szerint)
kortynyi pezsgő

A burgonyát héjában megfőzöm és hideg vízzel leöblítve hagyom kihűlni. Ha már meg lehet fogni, meghámozom és a szemeket elfelezve egész vékonyra szelem. Az almát nyolcadolom és szintén egész vékonyra vágom, a salottával együtt.
A hozzávalókból egy nagyobb tálban majonézt keverek. Anyi joghurttal (esetleg crème fraîche-sel) és pezsgővel szabályozom,  hogy mártássűrű legyen. Jót tesz neki, ha tálalás előtt hidegre téve áll egy-két órát.
A saláta 4-6 adagnyi lesz, de nem érdemes keveset készíteni belőle.

A gremolata-hoz
1 csokor petrezselyem
1 db citrom reszelt héja
2 gerezd fokhagyma (esetleg 1)
1 ek kenyérmorzsa

bors, őrölve
1-2 ek citromos olívaolaj (kóstolás szerint)
pár csepp Noilly Prat (vermouth)

A petrezselymet apróra vágom, hozzáadom a citrom reszelt héját, a zúzott fokhagymát, a (lehetőleg pirított) kenyérmorzsát, sózom és borsot tekerek rá, majd állagától függően kevés olajjal és pár cseppnyi vermuttal elkeverem. Intenzív, markáns íze legyen, úgy lesz jó.

A sült fogashoz
4 szelet fogas, filézve
kevés só, liszt
4 ek olívaolaj
3-5 ek Noilly Prat (vagy egyéb vermut, száraz sherry)
húsleves
1,5 ek vaj

A filézett, előkészített hallal már semmi dolog nincs, ezt csak leöblítem és szárazra törlöm. A szeleteket sózom és alaposan meghintem liszttel, majd leporolom róla a fölösleget.
Bordázott vagy simaaljú serpenyőben kevés olajat hevítek és néhány perc alatt megsütöm benne a szeleteket. Letakarva félreteszem.
A serpenyőbe teszek még olajat, majd kevés sherryvel vagy vermouthtal és húslevessel pár perc alatt összeforralom.  Sóval és borssal egyengetek az ízén, és alákeverem a hűtőhideg vajat. Az eredmény egy kerekízű, közepesen folyó mártás legyen.
4 személyre /

nov 092008
 

Ha valakinek a cím láttán azonnal a tócsni vagy lepcsánka jutna az eszébe: igen, ez az, vagy valami olyasmi.
Nagyon rég sütöttem ilyet, már az idejét sem tudom, de a blogokon annyit sütöttek mostanában, hogy kedvet kaptam. De nem ám olyan egyszerűen gondoltam! Valami kívánkozott bele, de elsőre nem tudtam, hogyan. Aztán épp akkortájt Zsuzsa kommentelt nálam a gesztenye kapcsán, és hát Zsuzsa egyenlő gomba, így ugrott be, hogy valami gombással lenne jó feltuningolni.
Vettem is rókagombát (egyrészt akkor mást nem kaptam, pedig nagyon jó lett volna frissen szedett erdei gombával is kipróbálni – ebben viszont apósom a spíler). Első gondolatom az volt, hogy a gombát egyszerűen a masszához keverem, de menetközben jobb ötletem támadt: a gombát megpároltam és a burgonyamassza közé kentem. A végén az egész olyan lett, mint egy szendvics!:-) (Biztos nem én találtam föl vele a spanyol viaszt, de nekem nagyon tetszett:-)

További újításom – valójában ezzel kellett volna kezdenem – hogy nem tocsogó zsírban, kisebb korongonként sütöttem ki a ropogóst (ezek után ez már se nem tócsni, se nem lepcsánka:-), marad a ropogós) , hanem egyben, egy nagy serpenyőben, mindössze a legminimálisabb olajban. Hát nem ártott neki, az biztos! A burgonyát még jó alaposan le is csöpögtettem – túl alaposan is, ezáltal egy kicsit bebarnult -, így tényleg olyan kevés lisztet vett föl, hogy na még. Finom, friss, zsenge ízű lett! Egészséges lepcsánka a köbön!

Az ilyenhez valamilyen tejfölös, túrós szósz is kell, hogy jobban csússzon. Nekem sem túróm, sem tejfölöm nem volt, ezért ricottából, joghurtból és tejszínből kevertem ki egy mártást. Pont úgy egyensúlyoztam az ízekkel, hogy kellően savanykás, de még sűrű is legyen. És sikerült, egy csomó zöldfűszert és apróra vágott paprikát is tettem még hozzá, hát nagyon finom lett, az biztos! Az ilyen (hagyományosan ugye tejfölös-túrós) mártásokhoz mindig teszek egy kanál lenmagolajat is, hogy legalább ebben a formában a szervezetünkbe juttassuk ezt a rendkívül jótékony olajat! Többet sajnos képtelen vagyunk, annyira intenzív az íze:-), és az ételt elsősorban élvezni kell, utána viszont jöjjön az egészség!  
Sört ittunk hozzá.

Rókagombával töltött burgonyaropogós zöldfűszeres joghurtmártással

Rókagombával töltött burgonyaropogós zöldfűszeres joghurtmártással

A burgonyarogogóshoz
1 kg burgonya (lisztesen szétfővő fajta)
1 fej hagyma (nagyméretű)
2 db tojás
2 ek búzaliszt
1 mk só
feketebors
A rókagombához
1 ek olívaolaj
1 fej salotta
200 g rókagomba
2 ek fehérbor (szükség szerint)

feketebors
½ csokor petrezselyem
A mártáshoz
6 ek ricotta
100 ml joghurt
2-3 ek tejszín
1 gerezd fokhagyma
1 csokornyi metélőhagyma
½ csokor petrezselyem
1 db húsos paprika
1 ek lenmagolaj (hiányában: olívaolaj)
1 mk tengeri só
feketebors bőven, frissen tekerve

A burgonyát apróra reszelem. (Én a V-gyalum legkisebb betétjével reszeltem le, ez gyakorlatilag láthatatlan csíkokra metéli a zöldséget, az egész kb. 10 percig tartott.) A reszelt burgonyát egy textilpelenkába vagy konyharuhába teszem és hagyom, hogy kicsöpögjön. (A fürdőszobában a mosdó fölé helyezem, ott a konyharuha két-két végét összecsomózva felakasztom a csapra – így a konyhában a csap továbbra is használható:-) Kézzel kinyomom belőle a folyadékot, míg már alig csöpög belőle valami. (Alá szoktam tenni egy kis mérőskálával ellátott poharat, így pontosan látom, mennyi lé csöpögött ki belőle, vagyis nagyjából mennyi zöldség van még a ruhában.)
Közben egy kisebb serpenyőben felhevítem az olajat, beleteszem az apróra vágott salottát, ha üvegesre pirult, beleforgatom a megmosott és felvágott rókagombát. Jó 10 percig alacsony hőfokon párolom, ha túl száraz lenne, adok hozzá egy-két kanál fehérbort. Ha megpuhult a gomba, alákeverem az apróra vágott, fél csokornyi petrezselymet is és félreteszem. 
Ha lecsöpögött a burgonya (az eredetileg 1 kilónyi meghámozott, lereszelt és lecsöpögtetett burgonya most 480 g súlyt nyom), egy tálba borítom, hozzáteszem az apróra vágott hagymát, majd belekeverem a villával kissé felvert, sóval és borssal elkevert tojást és lisztet. Az egészet kézzel egy masszává gyúrom.
Egy kb. 28 cm-es serpenyőbe teszek egy kevés olajat és amint felforrósodott, egy falapáttal szétterítem benne a massza felét. Lefedem és alacsony hőfokon 10 percig párolom. Ekkor a tetején elsimítom a gombát, úgy, hogy mindenhol szépen befedje. Rákenem a massza másik felét és további 5-8 perc alatt készre sütöm. Ekkor a a serpenyőre borítok egy nagy tányért és átfordítom a ropogóst a tányérra. Tortaként lehet szeletelni.
Közben a hozzávalókból összekeverem a fűszeres túrós- / ricottás- / tejfölös- / joghurtos-masszát, ollóval belevagdosom a petrezselymet és a metélőhagymát. A paprikát megmosom, félbevágom, a torzsát kivágom, és vékony szeletekre vágom. A szeletkéket összefogom és brunoise-ra vágom. (A csíkokat összefogva merőlegesen kockákat vágok.) A paprikakockákat a joghurtos masszába keverem, sózom és borsozom.
A felvágott ropogós mellé teszek egy nagy halom fűszeres joghurtot, a legjobb mellé a sör.
4 személyre /

Rókagombával töltött burgonyaropogós zöldfűszeres joghurttal

aug 062008
 

Ezt a levest még két éve főztem először, amikor az az emlékezetes hőhullám végigsöpört Európán. Maradékokból állt össze, de nemcsak finom, de igen üdítő is lett. El is feledkeztem róla, amikor azonban Ízbolygó, majd Beatbull is olajpöttyöket csöpögtetett a levesére, azon nyomban eszembe juttatta, hogy ezen a levesen próbáltam ki először, és lám, egy mokkáskanál segítségével egész helyes kis minitócsákat sikerült elhelyeznem. És lám, már akkor is fotóztam, és sikerült is előkotornom a képet egy régi meghajtóról.
Úgy látszik, már akkor is kedveltem a pirított szezámolajat, és már akkor is hajtottam a hideg, nyári levesekre :-)) Így van ez, amikor az embert behozza a múltja:-))

Arra emlékszem, hogy első alkalommal a joghurt (pontosabban annak minősége) nem tetszett benne, de utána már odafigyelve házi joghurtot használtam. Tényleg fontos, a legjobb hozzá a görög joghurt, ami tömény, savanykás, rendkívül ízgazdag, de akkor egy kicsivel több folyadékot kell hozzáadni.
Nyáron nem nehéz friss kukoricát vásárolni, azzal lesz a legfinomabb!
A végén a sima joghurtos savasságot is fokozni lehet, például egy kevés cukorszirup és citromlé keverékével egy nagyon klassz édes-savanyú egyensúlyt tudunk teremteni, de ez valóban egyéni ízlés kérdése. Nekem mindenesetre nagyon bejön!
A szezámolaj és a chilipor pedig az egyéni heppem volt, de nagyon bejött! Összességében egy lágy ízű, üdítő leves lett, amit jócskán feldobtam az olajjal és egy kevés chilivel.

Az már csak csepp a levesen:-)), hogy igen alakbarát, nyári levesről van szó.

Hideg kukorica-krémleves joghurttal

Hideg kukoricakrémleves joghurttal

1 ek olívaolaj
1 fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
200 g kukorica (frissen főtt, vagy konzerv)
1 db kaliforniai paprika (lehetőleg sárga)
500 ml zöldségalaplé
100 száraz fehérbor
200 ml joghurt
2 mk só
bors
1 mk zöldcitromlé (elhagyható)
1 mk cukorszirup (elhagyható)
pár csepp (pirított) szezámolaj
chilipor

A hagymát karikára vágom és a fokhagymával együtt megpirítom az olajban. Ha puha, a kukoricával, a feldarabolt paprikával és egy kevés alaplével együtt botmixerrel pépesítem. Érdemes pár kanálnyi kukoricát féretenni, azt a végén egészben beletehetjük a levesbe.
Visszateszem a lábasba, hozzáöntöm a maradék levet és a bort. Attól függően, milyen sós volt az alaplé, sózom és borsozom. Egy kisebb edényben külön habverőbel felverem a joghurtot, hogy sima és egynemű legyen, összekeverem egy kevés alaplével és beleöntöm a levesbe. Egy kevés citromlével lehet még savanyítani, ha szükséges, sőt, egy kevés cukorszirup és citromlé segítségével még tovább ízesíthetjük. Forralni már nem kell. Néhány órára érdemes behűteni, úgy lesz az igazi.
Tálalásnál meglöttyintem néhány csepp pirított szezámolajjal és chiliport szórok rá.
3 tányérra való / 

Júl 022008
 

Meleg van. Július elején nem meglepő kijelentés ez, és az is biztos, hogy – örök hála a globális felmelegedésnek:-) – még jó néhány fülledt, homlokizzasztó napnak nézünk elébe.
Azt tudjuk (legalábbis biológiaórán így tanította nekünk P. tanár úr), hogy a melegben a hőháztartásunk egyensúlyban tartására forró italt kellene innunk, de kinek jut eszébe ekkora badarság, hogy forró levest kortyolgasson, amikor ott áll előtte egy jeges limonádé, vagy egy jégbehűtött saláta? Lefogadom, hogy a tanár úr képe ködbevész, és mohón kapunk a deres hűsítők felé!!

Hát épp egy ilyen napon készült ez a saláta is, igaz, már este felé, amikor enyhült a hőség, és az ember már megkíván valami értelmes emberi ételt. Grillezett húsok mellé egy könnyű, csak dressinges tésztasalátát, mangóbalzsamos paradicsomot és ezt a salátát készítettem, és alaposan behűtöttem, hogy még a szánkat is alaposan lehűtse. Semmi különös, egyszerű joghurtos uborkának indult, aztán gondoltam egyet, és ráloccsantottam egy kis vodkát, hadd ácsorogjon benne egy kicsit. Csak nem árthat neki az alkohol. Aztán mikor már úgy gondoltam, hogy eléggé megszívta magát, kicsavartam, és összekervertem a többi szerelvénnyel. Mostanában mindig van otthon cottage cheese, ebből kevertem alá, és tetszett, hogy nem lesz a leve olyan egyneműen összevissza, hanem szépen előjönnek a túrószemek.
Épp volt otthon friss kapor, de mégsem tettem bele, mert olyan jól mutatott anélkül! Viszont a végén eszembe jutott, hogy milyen jó lett volna mellé Rossamela uborkagranitája, abba tettem volna a kaprot. Vagy mentát. Legközelebb így csinálom.
Annyira hidegen akartam a salátát, hogy előtte egy negyedórára be is tettem a fagyasztóba.
Jólesett.
Ha gyerekek is esznek belőle, akkor természetesen hagyjuk el a vodkát, anélkül is nagyon üdítő lesz!

Joghurtos uborkasaláta vodkával

Joghurtos uborkasaláta vodkával

1 db kígyóuborka (még jobb 2 db fürtös)
1 nagy lötty jégbehűtött vodka
1 ek olívaolaj
1 tk sherryecet
1-2 ek zöldcitromlé
2 szál újhagyma
2 gerezd fokhagyma (ízlés szerint változtatható)
150 ml joghurt (1,5%)
150 ml cottage cheese (4,5%, akár fűszeres ízesítésű is)
1 mk só
feketebors, frissen tekerve
1 csokor kapor (opcionálisan)

Az uborkát megmosom, a végét levágom és julienne-re vágom. (A kígyóuborkát héjával, de a fürtös uborkát meg kell hámozni.) Egy tálba teszem, besózom, összekeverem, öntök rá vodkát és legalább egy órára jól behűtöm, de lehet tovább is.
Kiveszem a hűtőböl és kinyomkodom belőle a levet vagy egy szűrőbe teszem, hogy jól kicsöpögjön belőle a folyadék. A tálban összekerverem a joghurtot/kefírt az ízesítőkkel és beleteszem az uborkát. Alákeverem a cottage cheese-t és esetleg a kaprot is.
Aki úgy gondolja, tálalás előtt rálöttyinthet még egy kevés, jégbehűtött vodkát.
3 személyre / 176 kcal / 5,4 g zsír / LF30 27,6%

jún 302008
 

Talán sokan emlékeznek még rá, mekkora sikere volt tavaly kicsi Vú már-már legendaszámba menő citromos süteményének. Nem csoda, hogy végigsöpört a bloggertársadalom konyháin, mert nehéz ennél könnyebb, frissebb sütit kevesebb energiával megsütni! 
Az eredeti recept egy francia blogon található, ott viszont nyomát nem találtam a gyökereknek – amit nyilván csak én kerestem:-). Továbbgombolyítva a fonalat annyi kiderült, hogy képregényekbe is beillő, amúgy bármit sejtető rózsaszín szalamander nickje mögött egy 32 éves, valószínűleg főzőőrült francia lány bújik meg (erre csupán a majd' háromezer hozzászólásából bátorkodtam következtetni), és ezen a ponton nem is érdemes tovább keresgélnünk.
Ugyanis ez a könnyű, piskótaszerű sütemény rendkívül hasonlít egy amerikai klasszikusra, amit Lemon pound cake, vagy a mákszemes változatában pedig Lemon-poppy seed cake néven sok helyen fellelhetünk.
Nehogy félreértsen valaki, ez a könnyű citromos szerintem az amerikai *rokon* légiesített változata, és nyilvánvaló, hogy emez lehetett előbb.

De nem szeretnék ebbe én most mélyebben belemászni, mivel a citromos piskóta gasztrovonatkozású kultúrtörténetéről halvány lila fogalmam sincs, úgy meg nehéz bármibe is belemélyedni. Csak égeti magát az ember…
Maradjunk annyiban, hogy vészesen feltűnt valami hasonlóság…

Szerintem a tésztafajták közül az omlós tésztát lehet legkönnyebben, fejből, egyszerű alapszabályok szerint előállítani. Aki többször sütött, az már kívülről fújja az arányokat, azon belül pedig gyerekjáték egy-egy hozzávaló helyettesítése. 2 rész liszt, 1 rész vaj, némi cukor, ha édes, folyadéknak pedig jeges víz vagy tojássárgája. A nemzeti sajátosságok is megnyilvánulnak benne: az olaszok gyakran burgonyakeményítőt vagy mandulát kevernek a liszthez, a franciák csupán jeges vízzel lazítják, a németek tojást és sárgáját tesznek bele, az amerikaiak pedig egyáltalán nem használnak tojást, csak rengeteg, többnyire a liszttel egyenlő mennyiségű, jéghideg reszelt vajat.

A második tésztaféle szerintem a kevert tészta. Ó, nem csak azért, mert villámgyorsan össze lehet kutyulni (igazából azért nem is olyan gyors:-)), hanem azért, mert elég nehéz elrontani. (Ez itt kérem a bátorítás helye!:-)) Erre is vannak szabályok, amelyek minden sütőkönyvben megtalálhatók, bár ezek az arányok már szabadabban lengenek. 1 rész liszthez jön nagyjából ugyanannyi zsíradék (na, itt már meginog egy kezdő, mert mégis, akkor az mennyi?? és milyen??), és nagyjából annyi tojás, ahány 10 deka liszt. Mennél kevesebb lisztet használunk, annál ropogósabb lesz a tésztánk. A zsíradékot, amit gyakran a vaj teszi ki, ebben az esetben bátran helyettesíthetjük nem csak olajjal, hanem más sűrű folyadékkal is, ami lehet joghurt, tejföl, de gyümölcspép is. (És igen, ettől lesz a süti diétás!!:-)
Nyilvánvaló, hogy mennél több zsíradék (főként jó minőségű vaj) és tojás, ellenben minél kevesebb liszt van a kevert tésztában, annál finomabb lesz. Ízre. És persze annál drágább. Van itt valami összefüggés, kérem?

És eljutottam végre oda, ahova a hosszú felvezetésem után ki akartam lyukadni.
Kicsi Vú könnyű sütije épp a liszt-tojás-vaj arányától olyan légies, mintha csak piskóta lett volna.
Az utóbbi évtized magyar konyhájában (nem a századelőiben, mert abban igencsak franciás könnyedséggel sütöttek-főztek) igencsak sok lisztet használtak sütéshez. A sütést a fojtó liszt uralta, mellé kevés tojás, a zsíradékot többnyire az agyonreklámozott margarin jelentette, a citromlevet pedig műanyag flakonból kaptuk. 

Na de végre rátérek postom küldetésére, erre a süteményre.
Ami nem más, mint egy egyszerű, reggeli vagy délutáni sütemény, igen népszerű az amerikai kontinensen (inkább a keleti parton találkozni vele), a legtöbb coffeeshopban, kávézóban, pékségben megtalálható és bármilyen alkalomra megfelel. Nem annyira piskótaszerű, viszont a vaj egy részét (ahogy fentebb már írtam) joghurttal váltottam ki. Ez lehet kefír vagy író, esetleg alma- vagy más gyümölcspüré is, amitől lényegesen könnyebb lesz. Az amerikaiak ebbe a süteménybe mákszemeket is szoktak tenni, mégpedig nyersen, de ez nekem nagyon nem fekszik…. Most durvára darált mákot tettem bele, ami éppeg csak meg lett törve, hogy szétroppantak a szemek. Az eredmény nagyon jó lett, főleg, hogy még egy citromos mázat is rákentem, a friss mázba pedig vékony citromhéj-csíkokat pottyantottam. (Pl. egy ilyen eszközzel) 

Mákszemes joghurtos-citromos sütemény

Mákszemes citromos-joghurtos sütemény

A kevert tésztához
125 g vaj
160 g (por)cukor
3 db tojás (nagy, L méretű)
½ mk só
100 ml joghurt vagy kefír (1,5%)
½ rúd vanília (vagy 1 tk vanília kivonat)
1 tk citromhéj (kb. ½ citrom reszelt héja)
4-5 ek citromlé (kb. 2 db citrom frissen facsart leve)
200 g liszt:
     – 100 g búzaliszt (BL 80)
     – 100 g keményítő (kukorica-, búza- vagy burgonya)
1 mk szódabikarbóna
1 mk sütőpor
3 ek mák, durva szeműre darálva
A tetejére
100 g porcukor
1½-2 ek citromlé
1 db citrom forgácsolt héja

Mindent vegyünk ki időben a hűtőből, hogy minden alapanyag kézmeleg legyen.
A sütőt légkeverésen 160 ºC-ra előmelegítem.
Először egy keverőtálban elkeverem a lágy vajat a cukorral és a kézi robotgéppel néhány perc alatt habosra kavarom. Akkor egyenként (fontos!) hozzáadom a tojásokat (ezeket külön egy kis tálban feltöröm, úgy teszem a masszába), és mindegyik tojással 2-3 percig magas fokozaton keverem, így lesz levegős a tészta.
Hozzáadom a joghurtot. A vaníliarúdat felhasítom és késsel kikaparom belőle a szemeket, ezt is beleteszem. (A vaníliarudat még nyugodtan belefőzhetjük később bármibe.)  Beleteszem a citrom reszelt héját, a citromlevet, majd fakanállal beledolgozom a maradék száraz anyagokat. 
Egy hosszúkás, 24 cm-es formát alaposan kivajazok és belesimítom a tésztát, úgy, hogy a massza a forma teteje alatt egy bő ujjnyira legyen. Most a tészta felébe tettem csak a mák felét, ezt úgy csináltam, hogy egy duplán összehajtott alufóliát beleállítottam a formába, így öntöttem bele a tésztát. A fóliát aztán csak kihúztam, így kétféle tésztát kaptam, ami persze a közepénél egy kicsit összefolyt.
A formát betolom a sütőbe (nem kell lefedni), 10 perc múlva leveszem a hőt 150 ºC-ra. Ha szükséges, később le lehet fedni fóliával. 40 perc alatt kész (tűpróba!), akkor kinyitom az ajtót és még benne hagyom 15 percig, utána kiveszem és hagyom teljesen kihűlni, csak utána borítom ki a formából.
A cukorból és a citromléből sűrű mázat keverek és rápemzlizem. Még frissiben ráforgácsolom a citrom héját.
16 szelet sütemény / 197 kcal / 8,5 g zsír / LF30 38,7%

Mákszemes joghurtos-citromos sütemény

jún 242008
 

Lehet, hogy ezzel a salátával várnom kellene a VKF! következő fordulójáig, de mégsem teszem. Míg megtelik Dolce vita Saláta-bárja, addig nem egy, nem két salátát dobok még össze, bőven jut majd a fordulóra is.
Ez amúgy megint csak egy “benyúlok-a-hűtőbe-és-szétnézek-odabent” alapú vacsora része volt, és igazán jól sikerült. Untam a szokványos salátadressinget, a majonézt, de volt sűrű, görögszerű joghurt és cottage cheese is, ez az amerikai, nedves, nagyszemű túró, ami sokkal lágyabb és egyáltalán nem savas, mint a mienk. Úgy mondanám, hogy az olasz ricotta pendant-ja, úgyanolyan sokrétűen felhasználható, mint amaz. Megfogadtam, hogy nem csak uzsonnakenyérre kenem zöldfűszerrel, nem csak grillezett zöldséget töltök meg vele, hanem izgalmasabb fogásokhoz is bevetem majd.

Cottage cheese már itthon is sok helyen kapható, de ahogyan a ricottát, vagy a mascarponet, ezt is elő lehet állítani házi körülmények között is. Ezt az angol nyelvű receptet még nem próbáltam, de amint átesik a tűzkeresztségen, írok róla!

A salátaöntet inkább egy sűrű túrós massza lett, a savat pedig most nem ecet, hanem egyszerűen zöldcitrom leve és mustár adta. A zöldcitrom amúgy nagyon jó ízesítő is, sózáshoz is helyettesíteni lehet, mivel jóval gyengébbek a savai, mint a citromnak. Egy egész zöldcitrom levével kiválthatunk akár egy hatalmas csipet sót is, de nem lesz savanyúbb, mint pár csepp citromlétől.
A saláta tetejére most pekándiót szórtam (csak a kép miatt ilyen keveset, hogy jobban látszódjon, később több is került rá), de dióval nyugodtan lehet helyettesíteni.

Sárgarépa-saláta joghurttal, juhsajttal és pekándióval

Sárgarépasaláta joghurttal, juhsajttal és pekándióval

6 ek joghurt (lehetőleg sűrű, görög joghurt, 6%-os)
1 ek olívaolaj
3-4 ek cottage cheese (amerikai szemcsés túró, 20%-os)
2 gerezd fokhagyma
1 ek mustár (Old English, Dijoni)
1 ek zöldcitromlé
1 mk chilipehely (esetleg kevesebb, ízlés szerint)
60 g (3 ek) juhsajt, durvára reszelve (pl. Pecorino)
250 g sárgarépa, julienne-re vágva
50 g pekándió (vagy dió)
só, bors

Egy salátástálban összekeverem a joghurtot az olajjal és a cottage cheese-zel, és beleteszem a többi hozzávalót. Sózom, borsot tekerek bele, a végén pedig beleforgatom a julienne-re vágott sárgarépát. Pár órára jégbehűtöm, hogy ne csak kellemesen hűvös legyen, de az ízek is összeérjenek. A tetejét bőven megszórom pekándióval.
2 személyre / 852 kcal / 71,4 g zsír / LF30 75,4%

Ha sovány joghurtot használunk és elhagyjuk az olajat, a juhsajtot és a diót, akkor messze nem lesz ilyen telt, finom íze, de alacsony zsírtartalmú diétába már azonnal beilleszthető! Ebben az esetben vágjunk bele egy salottát vagy két szál újhagymát, a tetejére pedig néhány összetört diószemet is tehetünk (plusz 3 g dióval épp elérjük a 30%-os zsírtartalmat):
2 személyre / 186 kcal / 5 g zsír / LF30 24,6%

ápr 092008
 

Engem (még) nem kapott el a medvehagymaőrület, bár kétség kívül kedvelem a medvehagymát. Lehet, hogy jövőre szorítok a magoknak egy kevés helyet és három hétig medvehagymával is medvehagymát eszünk, de egyelőre beérem azzal, hogy néha veszek egy csokorral és valami finomsággá alakítom át. Tavaly a medvehagymás olívaolajam által egészen őszig élveztük a zamatát, és bár frissen az igazi, azért az sem megvetendő. Jófajta olívaolajból idén is készítek egy nagyobb adagot (a medvehagyma ízéhez tényleg a hidegen préselt, nyers, fűízű toszkán olajak illenek a legjobban!)

A medvehagymáról szinte mindent leírtak a blogtársak, ehhez nem tudnék új és izgalmas dolgot hozzáfűzni. A gyűjtőoldalon érdemes azonban nézelődni. A medvehagymás-rucolás pesto olyan izgalmasan hangzik, hogy abból biztos készítek és néhány üvegcse erejéig kihúzhatjuk a medvehagyma nélküli időszakot is, a medvehagymás vajat pedig fagyasztani is lehet és korongokra vágva elővenni.

Ez a panna cotta akár a VKF! legújabb fordulóján is részt vehetne, de addigra vége lesz a szezonnak, kár lenne addig talonban tartanom.
Nem úgy készül, mint az ősrégi előd, valójában nem is “panna cotta”, hisz nem csak tejszínből készült. Mivel előételként kiborítva, salátával körülvéve szerettem volna tálalni, ezért elengedhetetlen volt a zselatin. Csak annyit tettem bele, amennyi feltétlen szükséges hozzá, megállt a talpán, de krémes maradt. Ha kenhető krémnek készítjük, érdemes két lapot beletenni, akkor óriás kagylótésztát, zöld színű paprikahengereket vagy bármi egyebet is tölthetünk vele, de pirított kenyérszeletre kenve és átpirítva kíváló crostini is lehet belőle.
Medvehagymás panna cotta

Medvehagymás panna cotta
(Panna cotta con piselli e foglie di aglio orsino)

1 ek vaj
1 db salotta
100 g zöldborsó (fagyasztott is lehet)
200 ml tejszín (30%)
½ mk só
bors, frissen tekerve
3-4 lap zselatin
12-15 levél medvehagyma
80 ml joghurt (3-10%)
100 g krémsajt (mascarpone, vagy még tejszín felverve)

Egy lábasban felhevítem a vajat, megpárolom benne az apróra vágott salottát és ráteszem a zöldborsót. Néhány percig pirítom, majd hozzáöntöm a tejszínt és 10 perc lassú hőn párolom. A végén sózom, borsozom.
A zselatinlapokat néhány percre hideg vízbe teszem, kicsavarom és a krém alá keverem. (3 lappal krémesebb, 4 lappal szilárdabb lesz.)
A medvehagymát megmosom, és éles késsel apróra vágom. A joghurttal és a krémsajttal együtt szintén a panna cottába keverem. (A krémsajt lehet felvert tejszín is, de szinte bármilyen hozzáillő, 180 ml mennyiségű sűrűbb tejterméket vagy ezeknek a keverékét használhatjuk.)
Most lehet még ízesíteni. (Még több medvehagyma, bors, esetleg kevés nagyon jó mustár, 1 kanál házi majonéz, stb.)
Négy (150 ml-es) szufléformát vizzel kiöblítek és belekanalazom a panna cottát. Legalább 4 órára hidegre teszem, hogy megdermedjen.
Tálaláshoz egy vékony pengéjű, lehetőleg hajlítható késsel óvatosan körben a talpáig fellazítom és tányérra borítom. Előkészített salátát halmozok köré és koktélparadicsommal, esetleg fürjtojással díszítem.
4 szufléforma / Medvehagymás panna cottaA Bärlauch & Rucola című könyv receptjét módosítottam

feb 192008
 

Egy könnyű, húsos vacsora hogy is kezdőthetne másképp, mint csirke, amely valamilyen zöldfűszerekkel társított zöldséggel végződik. Ennél könnyebbet, egyszerűbbet nem is tudok elképzelni, ha húst és zöldséges köretet szeretnék az asztalra varázsolni. Egy joghurtos pácban sült csirke mindig bejön, főleg akkor, ha zamatos, ízben gazdag és némiképp laktató is. Ez pedig ilyen, a pác pont erről gondoskodik. Az egyedüli titka az, hogy hosszú ideig, lehetőleg egy éjszakán át tartsuk is benne. 

A csirkét most sült cukkinis kuszkusz és töltött sült paprika kísérte. Az enyhén savanykás, joghurtos mártásban pácolódott, majd kisütött csirkecombokat remekül kiegészítette a kissé édeskés, fokhagymás, kenyérmorzsával töltött kaliforniai paprika. 
Ez a fajta töltelék főleg a római konyhához kötődik, de máshol is találkozni vele. A kenyérbelet folyadékkal elkeverik, kissé pépesítik, majd fokhagymával, zöldfűszerekkel és általában még szardellával is ízesítik, ami a sózást is pótolja. Így töltik általában az articsókát, de játszhatunk még a töltelékkel és tehetünk bele sajtot, gombát, vagy egyéb fűszereket is. 
A zöldséget, ha lehet, a leggyakrabban a grill rostján sütik meg, ha ez nem megy, akkor olívaolajon. Éveken keresztül én is íly módon sütöttem töltött paradicsomot, később próbálkoztam paprikával, cukkinivel és padlizsánnal is. Néha morzsát használok a töltelékhez, de nem a készen vettet, hanem kenyeret megpirítok, majd az aprítóban megzúzom. Ez a szokásom a kétszersült porrá őrléséből ered, amit gyakran használok liszt helyett, mártások hosszabbítására, vagy a túrógombóchoz is. Nem autentikus, kissé más is az íze, de a maga nemében ez is nagyon jó. 

A morzsát (illetve a kenyeret) most borral kevertem el, kevés gombát is tettem bele. Érdemes kaliforniai paprikát használni, mert a mi zöldpaprikánknak egyrészt egész más íze van, másrészt jobban szétesik párolás után, míg a másik megtartja az alakját. Az eredmény egy rendkívül ízgazdag, mártásos zöldség lesz, amit bármilyen frissen sült húshoz tálalni tudunk. Ha sütőben sütjük, akkor természetesen a mártást is variálhatjuk, tehetünk bele még friss zöldfűszereket, citrushéjakat, esetleg apróra vágott olívabogyót is.

Joghurtos csirke morzsával töltött paprikával

Joghurtban pácolt csirke
(Pollo allo yoghurt)

4 db csirkecomb, egészben
1 fej fehérhagyma (vagy 2 db kisebb)
2 gerezd fokhagyma
2 ek olívaolaj
1 csokornyi zöldfűszer (petrezselyem, bazsalikom, zsálya)
200 ml joghurt (1%-os)
1 db citrom reszelt héja
2 ek borpárlat
1 mk só
bors

A csirkecombot megmosom, lebőrözöm és kettévágom. Aprítóban pépesre keverem a hagymát, a fokhagymát és a zöldfűszereket, elkeverem a joghurttal, citromhéjjal, borpárlattal, sózom, borsot tekerek bele. A combokat a joghurttal együtt egy neylonzacskóba teszem (1 l-es fagyasztózacskót használok) és legalább fél napig (de még jobb este bekészítve másnap este kisütni) hűtőben pácolom, úgy, hogy néha átmasszírozom a zacskóban a húsokat.
Egy nagy serpenyőben felhevítem az olajat, kiveszem a joghurtból a combokat és mindkét oldalról erős tűzön megkapatom az oldalát és megsütöm. Néhány kanál alaplevet és/vagy bort teszek alá, hogy ne száradjon ki. Átfordítom, ha 10 perc múlva jól átsült, hozzáöntöm a maradék joghurtos mártást és összeforralom. Sűrű joghurtmártás legyen alatta. Ha szükséges, még ízesítem.
4 személyre /  

Morzsával töltött paprika, sütőben sütve
(Peperoni ripieni)

4 db kaliforniai paprika
8 ek zsemlemorzsa (saját készítésű)
1 db salotta
3 gerezd fokhagyma
4 ek olívaolaj
4 db szardella
50 g (1 maréknyi) csiperke (elhagyható)
1 ek kapribogyó (elhagyható)
100-150 ml száraz fehérbor
só (ha még szükséges)
bors, frissen tekerve
A sütéshez
100 ml száraz fehérbor
100 ml alaplé (lehetőleg csirke- vagy marha)
50 ml olívaolaj

bors

A paprikákat megmosom, közel a csumához levágom a kalapjukat, kiszedem és eltávolítom az esetleges magokat. A széttördelt kenyérszeleteket (vagy a frissen reszelt morzsát, kétszersültmorzsát) elkeverem az apróra vágott vagy aprítózott hagymával és fokhagymával, olajjal, a szétnyomkodott szardellával, a borral és a fűszerekkel. Annyi bor vagy alaplé kell hozzá, hogy folyósan sűrű legyen a massza. Ezt egy kiskanál segítségével lazán benyomkodom a paprikákba és egy tűzálló tálba állítom, lehetőleg nyitott fejükkel felfelé. Aláöntöm a bor-alaplé-olaj keveréket és légkeverésen 175 °C-os sütőbe tolom. Úgy 20-30 perc múlva kész, az alatta lévő mártás az esetleg kifolyt morzsától is sűrű, de ne legyen túl folyós. Pihentetem még 10 percet a kikapcsolt sütőben és tálalom. 
4 személyre /