dec 152013
 

Tegnap nem volt időm kekszet sütni, pedig két sütést is beterveztem. Ahogy hazaértem, már csak vacsorára futotta, de ma semmiképp sem maradhatunk adventi édesség nélkül. Két adventi vasárnapot is távolban töltöttünk trópusi melegben, ideje hát nekiugrani a süteményeknek.

Régóta gondolkodom már a répatorta turbósított változatán, az eredeti amerikait nagyon szeretjük. Az eredményt látva nem is értem, hogy tartott ez ennyi ideig. Vagyis persze, értem én, először meg kellett tanulnom ezt a szuper, nagyon gyors, turmixos kevert tésztát, innen már ment minden, mint a karikacsapás. Continue reading »

jún 242012
 

A Szega Foods receptversenyén annyira felbuzdultam, hogy júniusban több fogást is készítettem rá. Lettek alkonyatban készült képek is, de időhiány miatt posztolni sem tudtam már őket a Szega oldalára. Tervezetben viszont már akkor beírtam mindegyiket, így semmi akadálya, hogy végre megmutassam őket.

Pár napja már hivatalosan is kitört a nyár, a hőmérő csak kúszik, mi meg rendre kiizzadjuk a bevitt folyadékmennyiséget, de enni kell. Ilyen melegben nem csak könnyű ételeket kívánunk, de akinek nincs a konyhában klímája, az biztos nem lesz a tűzhely rabszolgája sem ebben a kutyadöglesztő időben. Maradnak tehát a kevés főzéssel járó ételek, de egyben biztosak lehetünk: férfiembert egy üveg sörrel vagy egy, a hideg párától opálos pohárral a kezében nyugodtan odaállíthatunk a grill mellé, élvezni fogják!

Ebben a vacsorában annyi a különleges, hogy nagyon kevés zsírt tartalmaz, és még ezt is lehet csökkenteni! Kétféle halat tettünk a grillre, egy-egy kifilézett durbincsot és egy pisztrángot, mindegyik hasában nagyon sok hajszálvékonyra szelt kezeletlen citrom van, rettentő nagy üdeséget okozva, és persze friss zöld fűszer.

Citromos, zsályás pisztráng grillezés előtt
A tésztasalátához egész tojásból kevertem ki a majonézt – már ha ezt így majonéznek lehet nevezni, de ezzel a módszerrel is sikerült lefaragni a kalóriákból. A salátát természetesen bárhogy el lehet készíteni, most a sietség miatt készült így, bevallom, egy kis doboz bio gombakonzervet bontottam fel hozzá, mindenfajta lelkiismeretfurdalás nélkül.

Az igazi adu ász azonban a saláta, ugyanis semmilyen olaj nincs benne, és lám, nem feltétlenül kell egy jó salátamártásba olívaolaj; – azért tény, hogy vele sokkal finomabb, de ha nem, hát nem. A nyitja egy pici zamatos alkohol, száraz desszertbor, jól megfűszerezve, ne legyen sápadag az egész, nagyon rá lehet szokni.

Grillezésre fel, igyunk hozzá egy könnyű kis fehéret vagy proseccot, éljen a nyár!

Töltött citromos pisztráng könnyű tészta- és zöldsalátával
Töltött citromos pisztráng könnyű tészta- és pillekönnyű zöldsalátával

A halakhoz
2 db hal (most pisztráng és aranydurbincs)
1 db kezeletlen citrom
12-14 levél zsálya
2 ág rozmaring
2 ek mascarpone (egy halhoz)
só, feketebors

A könnyed tésztasalátához

100 g kisebb csavart pasta
kb. 80 g fiatal gouda sajt
150 g csiperke
1 kisebb salottahagyma
néhány kanálnyi alaplé, szükség szerint
A könnyű majonézhez
1 db tojás (egészben)
1 mk só
feketebors
1 mk cukor
1 tk Old English mustár
2 ek / 30 ml olívaolaj
kb. 3 ek / 45 ml egyéb növényi olaj
2 ek tejföl

A könnyűdresszinges zöldsalátához
2 adag zöldsaláta (rucola, madárbegy, lollo, római saláta)
4 ek száraz sherry vagy száraz marsala
2 ek méz (vagy agáveszirup)
2 ek almabalzsam / mézbalzsam (5-6 sav%-os)
só, feketebors

1. Először a hozzávalókból kikeverem a majonézt. Egy magasfalú keverőpohárba beleütöm a tojást, beleteszem a hozzávalókat és az olajat lassan adagolva botmixerrel néhány percig keverem. Ha kész, hozzákeverem a tejfölt.
A hagymát apróra vágom és besózva állni hagyom.
A sajtot kisebb kockára vágom, a gombát megtisztítom, meghámozom és a kalapját vékonyra szelem.
A tésztát sós vízben al dente kifőzöm, leszűröm és tálba teszem. Gyorsan belekeverem a majonézt, hogy ne ragadjon össze. A hagymát átöblítem és beleforgatom a többi hozzávalót. Tálalásig hűtöm.

2 A salátához előkészítem a zöldsalátát. Átmosom, kicentrifugázom és tálba teszem.
A hozzávalókból egy csavaros üvegben összerázva elkészítem a salátadresszinget.

3. A halakat megtisztítom, leszárítom. A zöld fűszereket megmosom, a rozmaringot felaprítom. A citromot megmosom és nagyon vékony karikákra vágom.
A hal hasát bedörzsölöm sóval, rákenek egy kevés elkevert mascarponét, ráfektetek vagy 3 karika citromot, ráteszem a zsályát vagy a rozmaringot. Borsozom.
Egy megfelelő nagyságú alufóliát kikenek citromos olívaolajjal, ráfektetem a halat, a tetejére is teszek citromot, zsályát, sót és borsot. Betekarom a fóliával és a grillrostra teszem vagy fél órára. Kibontva kiveszem a gerincét és a filét tálalom a citrommal.

Citromos, rozmaringos durbincs grillezés előtt

feb 062012
 

Ez a mennyeien finom sütemény biztosan rászolgált a nevére (igen, tényleg így hívják), de ezt inkább majd az döntse el, aki meg is kóstolja. Ezt az itáliaszerte ismert tortát még megsütni is merő egy gyerekjáték, titok igazából nincs is, hacsak az nem, hogy mindig a legjobb alapanyagokat használjuk, ebből is keveset, de ezt már megszokhattuk az olasz konyhában.
Állítólag Lombardiából származik, ezt a vajas piskótatortát ott sütötte először egy fiatal lány. Bár temérdek receptet találhatunk, ezek valójában alig térnek el egymástól. Rengeteg vajat, lazításként keményítőt, és citromot is tartalmaz, a tetejét csupán porcukorral szórják meg.
Találkoztam már csupasz tortával is, kis falusi vendéglőkben gyakran szerepel az étlapon. A krémet sem viszik túlzásba, most felvert tejszínhabbal töltöttem, de lehet benne mascarpone, fehér csokoládékrém, ricotta is, a lényeg a hófehér krém!

torta_paradiso1

Torta Paradiso
(Tejszínhabkrémmel töltött piskótatorta)

A vajas piskótatésztához
200 g friss vaj (szobahőmérsékletű)
150 g kristálycukor
1 csipet só
4 db tojás
1 db kezeletlen citrom reszelt héja
1 tk citromlé
100 g finomliszt (BL-55)
100 g (burgonya)keményítő
1 tk sütőpor
Az összeállításhoz
kb. 6 ek házi (barack)lekvár
200 ml tejszín (min. 30% zsírtartalmú)
1 ek porcukor
kb. 150 g (krémesebb) ricotta, vagy mascarpone
porcukor a tetejére

1. Elkészítem a piskótatésztát. A sütőt alsó-felső állásban előmelegítem 180 °C-ra.
2. Egy keverőtálba teszem a kézmeleg vajat, a cukrot és a sót, majd kézi robotgéppel néhány perc alatt habosra verem.
Egyenként hozzáadom a tojásokat és mindegyikkel tovább verem, amíg a tészta egynemű nem lesz. Beleforgatom a citrom héját és levét, majd a liszteket és a sütőport. Fakanállal simára keverem.
Kivajazok – vagy sütőpapírral kibélelek – egy 26 cm-es kerek, kapcsos tortaformát és belesimítom a tésztát. Betolom a sütő középső részébe és lefedés nélkül tűpróbáig sütöm – ez kb. 35-40 perc lesz. Amikor a teteje már színesedik, onnantól kezdve figyeljük. A formát kiveszem és teljesen kihűtöm. (kb. 2 óra) Akkor leveszem a kapcsot és kiemelem a tésztát egy tálra.
3. A tejszínt majdnem keményre verem a cukorral és a sóval. A ricottát villával átforgatom, hogy fellazuljon, majd kanalanként óvatosan a felvert tejszínbe forgatom.
4. A piskótalapot keresztben elvágom. Az alsó lapot vékonyan megkenem a lekvárral (ha darabos, turmixoljuk át!), majd kanalanként ráteszem lazán a krémet és egy széles késsel elsimítom. Nem baj, ha nem lesz egyenletes, nem ez a cél, az sem baj, ha az oldalán lefolyik egy kevés.
Beborítom a piskóta másik részével, éppen hogy rányomom, csak annyira, hogy ne folyjon ki a krém. Megszórom porcukorral és már tálalható is.
26 cm-es kerek torta / 12 szelet /

torta_paradiso2

okt 222011
 

Ehhez a tésztához paccherit használtam, ami olyan, mint egy rövid, de igen széles csőtészta. Mondjuk hosszra mint a cannelloni fele, de szélesebb is lehet, ebből a fajtából is készül bordázott.
Vastag textúrája és ezért az intenzív tésztaíze miatt nagyon szeretem, főleg nehéz, húsos ragukkal az igazi, de csöves jellege miatt tölteni is szokták. Kampániából származik, házilag pedig igen nehéz előállítani, de Magyarországon De Cecco márkájút már láttam.
(Kép forrása: kucinare.it)

Paccheri tejszínes disznóbabbal
(Paccheri al sugo di fave)

320 g paccheri
1 ek olívaolaj
2 nagyobb salottahagyma (vagy 1 közepes hagyma)
szűk 100 ml alaplé
100 ml fehérbor
néhány ek tejszín (vagy több alaplé és mascarpone keveréke)
150 g zsenge disznóbab (vagy lóbab, ha érett, akkor ki kell fejteni a héjából)
só, frissen őrölt feketebors
1 csokor petrezselyem

A zsenge babot jó 15 perc alatt enyhén sózott fehérboros vízben puhára párolom. Ha csak érett babot kaptunk, akkor azokat egyenként ki kell fejteni a burokból – nem egy leányálom, de megéri.
A babot szűrővel kiemelem a vízből.
Az olajon üvegesre pirítom a vékony karikára vágott hagymát és hozzáadok egy kevés alaplevet. Pár perc forralás után hozzávegyítem a babot, sózom-borsozom, majd kevés tejszínnel vagy inkább mascarponéval átkeverem.
Közben a bab vizét kellő mennyiségűre felöntöm és al dente kifőzöm benne a paccherit. A petrezselymet felvágom.
A kész paccherit a szószba keverem, beleforgatom a petrezselymet. Ha szükséges, a főzővízből is tehetünk még bele. A tányéron parmezánt szórok rá.
4 személyre

jún 112011
 

Ha minden maradék felhasználása ilyen finomra sikerülne!  …..
A hétvégi bográcsgulyásból megmaradt egy nagy adag kisült húsos szalonna, pár csokor petrezselyem, fél csomag rucola, házi tejföl és mascarpone.

Trofie cukkinivel, sült szalonnával és petrezselymes rucolával
(Trofie con zucchine, pancetta e alle erbe )

200 g trofie (csavart tészta)

4-5 ek sült füstölt húsos szalonna (kb. 100 g nyersen)
2 közepes salottahagyma felkarikázva
2 közepes cukkini
2-3 ek mascarpone
2,3 marék zöldfűszer (most rucola, petrezselyem)

1. A szalonnát felkockázom és kevés olajban ropogósra olvasztom. Kiveszem a zsírból.
2. Közben a tésztát felteszem főni. A salottát vékony karikára vágom, a cukkinit megmosom, és kisebb kockára vágom. A petrezselymet és a rucolát durvára nyesem.
3. A szalonna zsírjában üvegesre pirítom a felvágott salottát. Ha kész, rádobom a kockára vágott cukkinit, pár percig pirítom. Sózom és kevés borsot tekerek rá.
4. A tésztát leszűröm, de leveszek a főzővízből. A mártáshoz keverek egy kevés mascarponét (magyar viszonylatban tejföl is mehet), főzővizet, majd alákeverem a szalonnapörcöket és a felvágott zöldfűszert (bármilyen hozzáillő fűszert használhatunk, ami épp kéznél van). Az egészet összekeverem a tésztával, alaposan borsozom.
2 személyre

jan 122011
 

Jó lenne már megírnom a karácsonyi recepteket, de mindig hibádzik valami. Az azért jó benne, hogy ezek amolyan ünnepi “allround”-receptek, nálunk csak – kivételesen most – annyiban kötődtek a karácsonyhoz, hogy szerettük és nagyon beleillett a hangulatba. Éppen ezért igazából bármilyen ünnepi menüsorként megállja a helyét.
Ez a mascarponés tejberizs meg amúgy is, nem is tudom, hogy mit is tudnék belekölteni, mint karácsony, de tényleg muszáj ezt?? Nekünk így volt teljes, amúgy pedig annyira finom lett, nem hiába gyakoroltam előtte kétszer, a Facebookon meg is jelent egy egészen felejthető kép is róla:).
Azt nem mondom, hogy nem lehetne még jobban finomítani. Ez a tányéros megoldás nem túl elegáns, de rizskoch-hoz már nem volt idő, úgy még látványosabb is lenne. Így viszont lágy, krémes, a kávémártás pedig finoman ellensúlyozza a tejberizs édességét.

Két dologban ne alkudjunk meg: használjunk nagyon jó rizottónak való rizst! Készítsük ugyanúgy, mint a valódi, felnőtt rokont, kevergessük, hogy kívül roppanós, belül viszont már krémes legyen. Ezt a risottot hagyhatjuk sűrűbbre is, a mascarpone kellően hígitja majd.
A másik top secret maga a kávé. Filteres, hosszú kávéban ne gondolkodjunk! Igen jó, erős presszókávé kell hozzá, ha szükséges, ezt hígitsuk – de csak egy kortynyi vízzel. A többi már adja magát.
A brandyben eltett mazsoláról külön bejegyzést is írok majd, mert ezt nem lehet csak úgy elintézni holmi két mondattal. Addig csak áztassátok be, és uccu!

Mascarponés tejberizs pirított mandulával és brandybe áztatott mazsolás kávészósszal
Mascarponés tejberizs mandulával és mazsolás kávészósszal

(Riso al latte con mandorle e salsa al caffè)

A tejberizshez
kb. 900 ml tej (esetleg kevesebb)
150 g risottorizs
½ rúd vanília
3 ek cukor
3 ek mascarpone
A rávalókhoz
2-3 ek darabolt mandula
2 adag (kb. 120 ml) presszókávé (pl. Nespresso: Roma)
2 ek brandy-ben áztatott mazsola
1,5 – 2,5 ek cukor (ízlés szerint)
pici étkezési keményítő vagy tojássárgája

1.  Először elkészítem a tejberizst. Egy lábasban felforrósítok bő fél liter tejet és beleteszem a mosatlan rizst. Melléteszem a fél rúd vaníliát. A maradék tejet kissé felmelegítem, de nem kell felforralni. Folyamatos, egy-két perces kevergetés mellett alacsony hőfokon puhára főzöm a rizst. Ahogy fogy a tej, úgy adagolok még hozzá egy keveset. Sűrűbbre is hagyhatjuk.
Ha kész, belekeverem az ízlés szerinti cukrot és a legvégén a mascarponét, ettől lesz krémes állagú.
2.  Közben közepes hőfokon egy száraz serpenyőben megpirítom a mandulát. Vigyázat, a végén gyorsan odakap!
3.  A szószhoz lefőzök két kávét. (Gyengébbre is készíthetjük, akkor nem lesz túl intenzív az íze.) Lábasba öntöm, ízlés szerint cukrot adok hozzá és besűrítem egy fél mokkáskanálnyi keményítővel vagy egy fél tojássárgájával. A végén beleforgatom a brandyben áztatott mazsolát.
4.  A kész tejberizst tálkákba teszem, megszórom a mandulával és rácsorgatom a kávészószt.
3 adagnyi lesz /

Sze 192010
 

Ha az embernek sok a mondanivalója, akkor vagy tologatja maga előtt, vagy hadar össze-vissza, vagy belevág a közepébe, lesz ami lesz. Hát most több okból kifolyólag én is ezt választom.
Nem elég, hogy a receptekkel is jócskán el vagyok maradva, de szövegelni sem fogok most olyan sokat. Pedig lenne mit.
Múlt héten négyéves lett ez a kis blog, és higgyétek el, több A4-es oldalt meg tudnék tölteni azzal a mondókával, mennyire megváltoztatta ez az életemet. Ha nem kezdem el ezt a blogot, talán a mostani évek is máshogy alakulnak, nem is lehet, hanem biztos.
Arról már nem akartam írni hosszan, csak megemlíteni, hogy a mai nappal a hiteles és szabadalmaztatott:) Freeblog (az anyánk) számlálója szerint egymillió látogató suhant itt át a blogon négy év alatt, de ez egyrészt egy megfoghatatlan és igen pontatlan szám, és többek között ezért sem érdekes. De a négy évet mégis csak jó valamihez kötni, ez meg egy szép kerek szám, ezért leírtam, de a rajtam áttipró, feltehetően nagy számú robotokat azért még sem ünnepelném, mint lelkes olvasókat :))

Ezért a fennmaradó 824 697 letöltést ünnepelhetnénk akár egy gyors pizzával is, mert amióta leírtam a facebook-on, többen be is jelentették rá az igényüket, nota bene azóta én is többször összegyúrtam, annyira tetszett. De egy ilyen napot, akármennyire is érdektelen – meg aztán vasárnap is van – talán nem pizzával kellene megülni.
Ezért itt van most ez a körtés süti, amit a szintén új kedvenc, a tejszínes tészta alapján sütöttem, az igazi kunszt meg a körte benne, ami nem csak olyan csupaszul bele van hajigálva, de nem ám! Fél napig sütögettem a körtét, mert annyi jót hallottam a sült lekvárról, hogy ki szerettem volna próbálni. Hát, lekvár nem lett belőle (egyszerűen nem akart lekvárrá lenni), hanem egy nagyon finom sült kompót, vagy minek is nevezzem. Mentát sütöttem bele, a végén meg körtepálinkát is, tényleg nagyon jó lett.
A tetejére egy fehércsokis, mascarponekeverék került, nem állíthatom, hogy egy fogyókúrás darab, de egy szeletke nem fog megártani. Főleg úgy, hogy még két nap múlva is élvezhetó, mondom, ez egy igen finom tészta.

Kitaláltam azért egy kis játékot is, de azt majd legközelebb, vagy inkább egyet ugorva megírom, ne féljetek, nem maradtok le semmiről, ha meg igen, akkor átvisszük az ötödik évre:). Elvégre akkorra aztán tényleg kitalálok ám valamit !!

Sült körtés - tejszínes sütemény mascarponés fehércsokoládékrémmel
Sült körtés – tejszínes sütemény mascarponés csokoládékrémmel

A tejszínes kevert tésztához
4 db tojás (közepes méretű)
135 g kristálycukor
240 g finomliszt BL 55
1,5 tk sütőpor
1,5 tk vaníliakivonat vagy vaníliapaszta (vagy tejszínben felfőzött vaníliarúd)
280 ml tejszín (min. 30%-os)
400 g sült körte
A sült körtéhez
1 kg vilmoskörte (7-8 db)
2 csipet só
15-20 levél fodormenta (erősségtől függően)
60 ml körtepálinka
2 tk alma- vagy birsbalzsam (gyümölcsös ecetbalzsam)
A mascarponés csokoládékrémhez
100 g fehér csokoládé
kb. 140 g mascarpone (állagtól függően)
2 ek marcipánlikőr (narancslikőr, vagy más fehér színű, elhagyható)

Először előkészítem a körtét. Ha a leírás szerint készítjük, akkor ez nagyjából fél napot vesz igénybe.
A körtéket megmosom, a végeit levágom, negyedekbe szelem és kivágom a csutkáját. Kisebb darabokra vágom. Tepsibe vagy egy jénaiba teszem, pici sót szórok rá és alsó-felső állásban betolom a 80 °C-os sütőbe. Óránként átforgatom, de egyébként semmi teendő nincs vele. Kevés folyadékot ereszt, ami aztán meg is karamellizálódik rajta. Úgy két óra múlva aláforgatom a kézzel szétcsippentett, ízlés szerinti mennyiségű mentalevelet. Amikor már kezd sülni a körte, meglocsolom a körtepálinkával, majd ha elforrt, egy pici ecetbalzsamot is teszek hozzá és még egy órát hagyom a sütőben.
Ez így 5-6 órát vesz igénybe, ezért érdemes egyszerre akár két tepsivel is készíteni. Kerekítsük ki az ízét, ha szükséges. A körtét ezután használhatjuk magában, sült kompótként összekeverhetjük kevés almalével, mascarponeval, vagy süteménybe is tehetjük tölteléknek.

A sütőt előmelegítem 180 °C-ra. Egy keverőtálban habosra keverem a tojásokat a cukorral, majd hozzákeverem a lisztet, sütőport és vaníliát. Óvatosan hozzáadom a tejszínt, majd beleforgatom a sült körtét.
Alaposan kivajazok egy 26 cm-es kerek formát (mostanában állítható tortagyűrűt használok, amit ráteszek a sütőpapírra. Ha a tészta folyósabb, érdemes alufóliát alátenni és felhajtani) és belesimítom a tésztát. Betolom a sütő középső rácsára és kb. 40 percig, illetve tűpróbáig sütöm. Ha kész, kinyitom a sütőt, és még 10 percig benthagyom, majd a konyhapulton hagyom kihűlni.

Közben elkészítem a krémet.
Vízfürdő felett vagy a kerámialap legalsó fokozatán lassan megolvasztom a fehér csokoládét. Habverővel belekeverem a mascarponét, de ízlés szerint tehetünk még bele valamilyen világos színű, ízben harmonizáló likőrt is, én most marcipánlikőrt használtam. Ha kicsapódna a krém, semmi vész, habverőbel simára lehet verni. Hűtőben megkeményedik, langyosan viszont folyósabb lesz.
A süteményt a krémmel tálalom.
26 cm-es kerek tortaforma / 12 szelet /

Júl 012010
 

A citromszószos tészta könnyített változata, még akkor is, ha két egész tojás van benne. Így laktatóbb, egészségesebb is lesz, könnyű és finom.

Citromhabos pillangótészta
(Farfalle al limone)

200 g farfalle (pillangó-, masnitészta)
2 db tojás
½ mk só
feketebors
1 ek citromos olívaolaj (vagy extra szűz olívaolaj)
2,5 ek zöldcitromlé
1 db citrom reszelt héja
2-3 ek mascarpone (elhagyható)
1 csokor (60 g) petrezselyem (vagy rucola)
parmezán vagy Grana padano

1. Egy lábasban felteszem a tésztának való vizet forrni. A tányérokat beteszem a sütőbe és felkapcsolom 50 °C-ra. A petrezselymet megmosom, kicsapkodom és apróra vágom.
1. A szobahőmérsékletű tojásokat alaposan megmosom, feltöröm és egy magas keverőtálba teszem. Kézi robotgépel elkezdem felverni, de közben lassan hozzáadom a fűszereket és az olajat is. Összesen 8-10 percig kell verni, amíg szép habos lesz. (Ebből a mennyiségből 8 deci hab lesz, de ez később nagyjából összeesik.) A végén ízlés szerint hozzákeverem a citromlevet, a citromhéjat, egy maréknyi frissen reszelt parmezánt és készre ízesítem.
3. A tésztát menetközben “al dente” kifőzöm. Ha kész, leszűröm és egy tálba teszem. Aláforgatom a petrezselymet / rucolát és a citromos tojáshabot is.
Azonnal az előmelegített tányérokba szedem és sajtot reszelve rá tálalom.
2 személyre

Diétázóknak egy kis számolás:
1 személyre = 617 kcal / 17,2 g zsír / LF30 25% (mascarpone nélkül)
2 személyre = 695 kcal / 25,1 g zsír / LF30 32,3% (mascarponeval)

ápr 302010
 

Ha Laura nem kommentel Gabojszánál, az életben nem tudom meg, hogy salátából is lehet krémlevest főzni. Na jó, egyszer csak rájövök erre a titokra is, de így sokkal egyszerűbb volt!

Kicsit változtattam rajta, de a lényeg megmaradt. Fejessaláta helyett jéghegysalátát vettem, mert úgy gondoltam, nem fő annyira szét. A tejszínt mascarponéra váltottam, zöldségként pedig zöldborsó is ment bele. Igazán nem ment át nagy fazonírozáson.
Almabalzsamom volt otthon, az tényleg jó hozzá, kell az a pici savasság.

A férjemnek ízlett, csupán azt mondta, a színén kellene még dolgoznom:).

Jéghegysaláta-krémleves zöldborsóval
Salátakrémleves zöldborsóval

1 db jéghegysaláta
1 ek olívaolaj
1 nagy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyem
1 ek búzacsíra (vagy liszt a sűrítéshez)
800 ml zöldségalaplé (ebből esetleg 1 pohárnyi fehérbor)
kb. 120 g mascarpone
80 g zöldborsó
2 ek almabalzsam
só, bors

Az olajon üvegesre pirítom a vékonyra szelt hagymát és a zúzott fokhagymát.
A jéghegysaláta külső leveleit leszedem, negyedbe vágom, kivágom a torzsát és vékonyra metélem. Hozzáadom a hagymához és néhány percig együtt pirítom.
Ekkor kiveszek néhány kanálnyi hagymás salátát és félreteszem.
A maradék zöldséghez adom a búzacsírát vagy lisztet és keverve felöntöm az alaplével. (Még ne önstsük bele az egészet!) A levest közepes hőmérsékleten hagyom jó 10 percig. Ha ropogósabban, frissebbnek szeretnék, kevesebb idő is elég.
Közben a félretett salátához keverem a zöldborsót és az apróra vágott petrezselymet, sózom, borsozom.
Ha úgy gondolom, hogy a leves kész, hozzákeverem a mascarponét, hagyom, hogy egyszer felforrjon és kész is. Részben vagy egészben lehet pürésíteni is.
Sóval, borssal és az almabalzsammal kerekre ízesítem és minden tányér tetejére teszek a félretett hagymás salátából.
4 személyre /

ápr 022010
 

A múltheti szalmaözvegységem alatt szabad akaratomból kifolyólag csak úgy tobzódtam a zöldségekben. Szerencsére semmit nem kellett kidobnom belőle, pedig volt egy nap, amikor csak enyhe tuszkolással tudtam bezárni a hűtőajtót. Másnap aztán az összes zöldséget megtisztogattam, elrendeztem, és a kupacok látványosan összezsugorodtak.

Először attól tartottam, hogy cékla- és répamérgezést kapok, a férjem pedig úgy talál majd rám a konyhapadlón elterülve, hogy épp az utolsó szál répát próbálom a számba gyömöszölni. De olyannyira nem így volt, hogy amikor már egy szál répa sem volt otthon, hiányérzetem támadt. Biztos a tavasz teszi, végre kirugdostuk a telet, így a ropogós zöldségek is sokkal jobban ízlenek.

Készítettem egy izgalmas salátát és levest is, de most Húsvét előtt a répatortát teszem föl, jön azonban a többi is.
Húsvétot kissé előrehoztuk, mivel az ünnepek alatt elmegyünk egy kicsit Dublinba. Nagyon örülök a kimozdulásnak, annak, hogy pár napot együtt leszünk, mászkálunk, nézelődünk és persze jókat eszünk!

De térjünk vissza a répatortához.
Nagyon régóta sütök már répatortát, ha eljutok egyszer a klasszikus verzióig, írok még róla. Most viszont ezt a csokoládés változatot próbáltam ki. A megszokotthoz képest csak annyi a különbség, hogy csokis, ezzel nem is mondtam túl megdöbbentő dolgot, de a lényeg az, hogy a répát ugyanúgy nem lehet benne kiérezni, mint a basic-verziónál. Amúgy meg nem is csokoládés, hanem kakaós, de ezen ne akadjunk fönn, a neve így sokkal jobban hangzik, nem?
A legtöbb répatortát a lusta amerikai háziasszony ugye vaj helyett olajjal készíti, ezért mogyoróolajat tettem hozzá, biztos voltam benne, hogy nem ront majd rajta.

Tényleg nem. Nagyon finom, nedves, aromás sütemény lett. Persze mogyoróolaj hiányában remekül működik hagyományos növényi olajjal is, akkor a liszt egy részét váltsuk ki azonos súlyú őrölt mogyoróval. Mivel a fele adagot sütöttem, ezért a tojásalakú muffinformámban készült, de a receptet a teljes süteményre írom le. Igazából csokis sajtkrémbevonat lenne rá az igazi, de nekem az már túl tömény lett volna, ezért egyszerűen mascarponét csorgattam rá, amibe bőven tettem mogyorólikőrt.
Mivel sem mini marcipánrépám, sem rózsaszínfülű cukornyuszim, sem egyéb díszítőegységem nem volt kéznél, ezért a nagy fehér pacára barna nádcukrot szórtam, íz szempontjából sem volt rossz ötlet.
(Ha pedig angolszász süteményről van szó, melléírtam a cup-os értékeket is, hátha van, aki ezt szereti. Részemről sosem fogom megszokni, hogy a reszelt répát csészében mérjem le:)

Csokoládés-mogyorós sárgarépatorta (Chocolate carrot cake)
Mogyorós-csokoládés répatorta
(Chocolate carrot cake)

A csokis-répás kevert tésztához
4 db tojás (L méretű)
330 g cukor (nádcukorral vegyesen is jó) (375 ml / 1½ cup)
125 ml mogyoróolaj (½ cup)
1 tk vaníliakivonat
240 g búzaliszt (BL-55) (500 ml / 2 cups)
56 g nyers kakaópor (125 ml / ½ cup)
2 tk szódabikarbóna
½ tk só
390 g sárgarépa, reszelve (750 ml / 3 cups)
vaj a forma kikenéséhez
A tetejére
500 g mascarpone
kb. 2 ek porcukor
4-5 ek (60-75 ml) mogyorólikőr

Egy keverőtálban néhány perc alatt habosra verem a tojásokat a cukorral. Hozzáadom a mogyoróolajat, a vaníliát, majd a száraz anyagokat is. Jól átkeverem, a végén pedig beleforgatom a reszelt sárgarépát is.
Közben a sütőt előmelegítem 160 °C-ra.
Kivajazom a sütőformát és belesimítom a tésztamasszát. 40-45 perc alatt megsült, de tűpróbával ellenőrízzük. A formában hagyom kihűlni.
Közben összekeverem a krémet. Ehhez a szobahőmérsékletű mascarponéhoz keverek egy kevés porcukrot és ízlés szerinti mennyiségű mogyorólikőrt. A krém hűtésre szilárdabb lesz, szobahőmérsékleten pedig folyékonyabb.
26 cm-es torta / 22×33 cm-es tepsi / 24 db muffin

A Breakfast & Brunches szakácskönyv receptjét vettem alapnak

nov 252009
 

Errefelé még nincs igazán hideg. Ahogy visszaemlékszem gyerekkorom teleire, az időjárás előhírnökeit tekintve nehéz elhinni, hogy épp egy hónap múlva Karácsony. Akkoriban tapostuk még a méteres, jeges havat, mert volt még tél és volt még hó. És hideg is, orrfacsaró, lábzsibbasztó, kegyetlen hideg.

Azóta megváltozott egy-két dolog. A globális felmelegedésnek hála a hó már röptében elolvad, így esélye sincs arra, hogy finom szőnyegtakarót képezzen szerte a városban. A marketing minden évben rendre – és egyre korábban – visszatérő mechanizmusa viszont gondoskodik arról, nehogy véletlenül is elfelejtsünk szeretteinknek – vagy akinek akarunk – ajándékot tenni a – virtuális – fa alá. Continue reading »

okt 082009
 

Véget ért a móka mára, zár a Miki mókatára… Ez az idétlen kis mondat, vagy inkább idejétmúltság jutott az eszembe, mikor bepötyögtem a szüreti VKF utolsó fogását, a desszertet. Nem jutottam időben hozzá, de sebaj, jövőre is lesz még szüret, bor, szőlő és vigadalom!

A bormártás elnevezés kissé csalóka, hisz egy egyszerű vörösboros redukcióról van szó. Ezt is ugyanúgy sangiovese fajtából főztem, ahogy a mustban párolt kacsamellet is, csak itt bor formájában. A szőlő itt is inkább borszőlő legyen, a redukció igen intenzív és már magában is édes. Amint kész, belemárthatjuk a szőlőt vagy az áfonyát (igazából erre teremtették, de szőlővel is kiváló).
A mártás már igazán csak kisebb munka, a végeredmény pedig kárpótol az apró fáradtságért.

Kókuszos mascarponekrém szőlős borredukcióval
Kókuszos mascarponekrém szőlős vörösbormártással

A krémhez
250 g mascarpone
4 ek kókusztej
2 tk méz
1 csipet tengeri só
A vörösborredukcióhoz (alkoholmentes)
kb. 500 ml száraz vörösbor
2 ek cukor
kb. 200 g kékszőlő (eredetileg áfonya)

1. Először felforralom a bort a cukorral és jó 2 órát hagyom, hogy lassú tűzön legalább a felére, inkább a harmadára beforrjon.
2. Akkor megmosom az áfonyát (vagy a szőlőt, de ezt előbb félbevágom és mindig kimagozom!) és hozzákeverem a borredukcióhoz. Félrehúzom és kész is. Pár napig jól el van a hűtőben.
3. A mascarponehéz keverem a kókusztejet, majd hozzáadom a mézet vagy a cukrot.
Tálalásnál a poharak aljára teszek egy kevés krémet, majd rálocsolok egy több-kevesebb szőlős / áfonyás mártást is.
Ez 2 személyre szól

aug 252009
 

Szerintem nincs is olyan ember, aki ne tudna tiramisùt készíteni. Aki ezt állítja magáról, az vagy nem evett még eddig életében, vagy kezdő a konyhában. No, mindkettőn könnyen lehet segíteni, hisz a tiramisù egy rémesen egyszerű krémes desszert. Nálunk az alapverzió is gyakran készül, de mostanában újítgatok ezen a téren is. Így született a narancsos-mákos változat, aminek hihetetlen sikere lett.

Lehet, hogy ez a curryvel megszórt példány nem lesz olyan népszerű, de nagyon finom volt!

Mire összeállítottam az első pohár krémet és fotózni vittem, hiányzott valami a tetejéről. Semmi nem volt kéznél, amivel díszíthettem volna, bazsalikom vagy zsályalevél azért mégsem passzol rá igazán. A narancssárgacsíkos krém mögött ott virított a likőrös üveg és ahogy bukott le a délutáni nap, a színe megbabonázott. Így jutottam el a curry-ig, amit először csak díszként szórtam rá, de megkóstolva egy fantasztikus ízvilág tárult elém! A következő poharat már curryvel rétegeztem, igaz, csak nagyon keveset szórtam rá. A curry saját készítés, egy nagyon meleg, fűszeres keverék, alig csípős. Pont jó, sőt azt hiszem, telitalálat az ilyenfajta desszertekhez. Ha újra pontosan lemérem, beírom a mennyiségeket is, egyelőre csak az összetételét írtam le.

A cukor mennyisége a likőr (és persze a barack) édességétől is függ, az enyém viszonylag alacsony alkoholtartalom mellett egy igen aromás, kevésbé édes darab, ezért mindenki a saját ízlése után édesítsen. Finomítatlan barna nádcukorral vagy muscovadoval messze jobb lenne, de akkor a krém nem lesz teljesen fehér.

tiramisu_oszibarack1

Őszibarackos-currys tiramisù
(Tiramisù alle pesche e curry)

3 db tojás
2-3 ek cukor (ízlés szerint)
250 g mascarpone
4 db őszibarack vagy nektarin
kb. 120 ml (8 ek) őszibaracklikőr
8 db babapiskóta (vagy egyéb kekszféle)
1 tk-nyi házi currypor

Egy magasfalú keverőtálban kézi robotgéppel 6-8 perc alatt habos-fehérre keverem a tojásokat a cukorral. A szobahőmérsékletű mascarponét villával széttöröm és óvatosan belekeverem a tojáshabba.
A barackot negyedekbe vágom és vékonyan felszeletelem.
Négy pohár aljára teszek egy-egy széttört piskótát (vagy más kekszet, pl. cantuccinit) és meglocsolom egy kevés likőrrel. Keményebb kekszre több folyadék szükséges és tovább is kell állni hagyni. Ráteszek egy-két rétegnyi barackszeletet és megszórom egy leheletnyi curryporral. Rákenek egy réteg habot és az egészet megismétlem. A hab tetejére is curryt szórok.
4 pohárnyi /

Meleg, fűszeres-fás currypor

fahéj
kardamom
koriander
gyömbér
rózsavirág, szárítva
levendulavirág, szárítva
vanília
pirospaprika
chilipehely, -por
kurkuma

Őrölt fűszerekkel is elkészíthető, de úgy lesz a legjobb, ha a fahéjat, kardamomszemeket (héj nélkül), a koriandert és a gyömbért szárazon megpirítjuk és megőröljük. Csak ezután adjuk hozzá ízlés szerint a többi hozzávalót. Törjük össze egy mozsárban, úgy nem veszít az aromájából.

jún 162009
 

Továbbra is nagy barátja vagyok a krémleveseknek, hisz mindenféle finomságot beléjük lehet pakolni, ami vészesen közelít felhasználhatóságuk vége felé. Így történt ez ezzel a levessel is, egy maradék zellergumó és két csenevész fehérrépát kellett ehető formába hoznom.

A krémleves meg sem érdemelne egy receptet, annyira egyszerű, viszont továbbra is próbálkozom, milyen levesbe valóval dobhatnám fel őket. Ja igen, egy kevés mascarpone is útban volt már, ebből az egészből pedig ez a végtelen egyszerű, de valami fantasztikus ízű gombóc született! Pirított mandulát és vastaghúsú narancs frissen reszelt héját tettem a mascarponeba, egy kevés francia magos mustárral pedig kikerekítettem az ízét. De még mennyire kikerekedett!

Ezt a levest később spárgából is megismételtem (ezért a dupla cím), akkor pirított diót tettem a gombócokba. Képtelen lennék eldönteni, melyik ízlett jobban!

zellerkremleves_mascarponegaluska1

Zeller- vagy spárgakrémleves diós mascarponegaluskával

A leveshez
1 ek olívaolaj
1 ek vaj
1 nagy fej hagyma
kb. 400 g fehérszínű zöldség:
– 250 g zellergumó + 2 db fehérrépa (kisebb), vagy
– kb. 500 g fehérspárga (tisztítás előtt)
1 nagy löttyintés fehérbor
800 ml alaplé
só, feketebors
1 ek limoncello, vagy kevés citromlé (elhagyható)
dióolaj a tetejére (kb. 2 ek)
A mascarponegaluskához
kb. 150 g mascarpone
1 db (kezeletlen) narancs frissen reszelt héja
3-4 ek mandula vagy dió, pirítva és durvára aprítva
2 mk magos francia mustár (a magos mustár kulcsfontosságú)
só, feketebors

1. Egy fazékban felhevítem az olajat a vajjal és megpirítom benne a felvágott hagymát.
2. Közben meghámozom és kisebb darabokra felvágom a zöldséget és kevergetve megkapatom az olajban. Rálöttyintek egy kevés bort, elpárologtatom, majd felöntöm majdnem az egész húslevessel (ízesítésre, kiegyenlítésre hagyjunk még egy keveset) és 15 perc alatt lefedve puhára párolom.
3. Ha kész, botmixerrel pürésítem. (Ehhez átöntöm egy másik edénybe, két részletben pürésítem és visszaöntöm a fazékba. Ha van üvegfalú turmixgépünk, használjuk azt.) Ha szükséges, sózom és borsozom és annyi alaplevet öntök még hozzá, hogy viszonylag sűrű leves legyen. Ehhez a mennyiségű zöldséghez nagyjából 8 dl alaplé szükséges. Hagyom, hogy langyosra hűljön.
Aki gondolja, most tehet bele egy nagyon kevés limoncellot – vagy egy teáskanálnyi citromlevet.
4. Levesbetétként elkészítem a galuskát.
Egy tálkában simára kikeverem a mascarponét. A mandulát vagy diót szárazon megpirítom (sütőben 100 °C-on, 10 percig, vagy serpenyőben gyakran rázogatva, de vigyázzunk, gyorsan odaég) és ezután durvára őrlöm, ne legyen teljesen poralakú.
5. A kezeletlen héjú narancsot megmosom, leszárítom és lereszelem a héját, az egészet beleforgatom a krémbe és annyi magos mustárt teszek bele, hogy izgalmas íze legyen. Ehhez kóstolgassuk bátran! Ezután sózom és borsozom.
6. A langyos levest tálkákba szedem. Két teáskanál segítségével – azzal a bizonyos ide-oda forgatós módszerrel – a mascarponekrémből galuskákat forgatok és a leves tetejére ültetem. Borsot tekerek rá és kevés dióolajat locsolok a tetejére.
2 hatalmas, 3 közepes adag / 1.346 kcal /
3 adag esetén spárgával / 1 adag = 448 kcal / 37,7 g zsír / LF30 75,6%

ápr 242009
 

Strawberry fields forever (Beatles, akinek mond ez valamit) – számomra legkésőbb a zöldborsos eperlekvár óta eldőlt, hogy az eper valami zseniális duót alkot zöldborssal! Számtalan recept és összeállítás létezik erre a kombinációra és azt hiszem, ugyanolyan klasszikusnak mondható, mint a fetasajttal dúsított görögdinnye. (Ami mára egy eléggé elavult klasszikusnak számít, de ne hamarkodjuk el a dolgot!) Először meghökkent, aztán mindennapjaink gasztroszenvedélyévé válik! Continue reading »

Már 012009
 

Ránézésre ez bizonyára egy halom habos meglepetés – pedig a belsejében igenis egy valódi sütemény lapul!

Aki kedveli a polentát, annak biztos nem csak a hagyományos sós verzió ízlik. Hisz a polenta (vagyis kukoricadara) liszt helyett is helytáll a süteményekben, mandulával pedig nálam már sokszor bizonyított. Így már akár a VKF! XXIII. fordulóján is indulhatunk vele:) Egyszerű, rusztikus, téli, kissé tömény sütemény lesz belőle, én most kettévágtam és mascarponekrémet kentem a közepébe. De hagyhatjuk magában is, úgy is jó lesz, csak alaposan porcukrozzuk meg a tetejét.

Mascarponéhoz szinte mindent keverhetünk, ami illik hozzá. Márpedig annyi mindent elbír maga mellett, hogy én egyszerre akár tíz dolgot is belekevernék! Adtam már hozzá kávét, tojást, tojáslikőrt, sűrű balzsamecetet, pürésített gyümölcsöket, gyümölcspépes ecetbalzsamot, konyakot, kakaólikőrt, fehér csokoládét, darált mákot, reszelt marcipánt, mézet, és még annyi mindent, ami a kezem ügyébe került! Most épp almalekvárral próbáltam, ez is fenséges lett, így rákentem a tésztára. Mondjuk nem is almalekvár volt, hanem sűrűre főzött, enyhén fűszeres almapüré, ezért egy kicsivel több cukrot tettem hozzá.
A tetejét fehérjehabbal vontam be, amit sütőben kiszárítottam. (A kép még előtte készült, azért olyan hóka.) A habot el is lehet hagyni, hisz az már csak hab a tortán:)
       Mandulás polentatorta
Mandulás polentatorta
(Torta di polenta)

A vajas keverttésztához

225 g vaj
200 g cukor
3 db tojás
115 g polenta (finomőrlésű kukoricadara)
200 g mandula, őrölve
1 tk sütőpor
100 ml Marsala (vagy száraz fehérbor)
A mascarponekrémhez
250 g mascarpone
1-2 ek cukor
4-5 ek sűrű almalekvár (alma-mousse)
A tojáshabhoz
180 g cukor
60 ml víz
3 db tojásfehérje

A vajat magasfalú keverőtálba teszem és kézi robotgéppel 8-10 perc alatt habosra keverem a cukorral. Utána egyenként hozzáadom a tojásokat és mindegyikkel legalább 1 percet keverem. Belekeverem a a többi száraz hozzávalót, a legvégén pedig a desszertbort.
A tésztát beleöntöm egy kivajazott, polentával megszórt 26 cm-es kapcsos formába és a középső rácson betolom a sütőbe. Kb. 45 percig, illetve tűpróbáig sütöm. Kiveszem és hagyom a formában félig kihűljön, akkor kiveszem és tortarácsra teszem.
A krémhez a mascarponét összekeverem a cukorral és az almalekvárral. (Bármivel lehet lazítani, mehet bele tojáslikőr, juharszirup, ízben jól illő lekvár, vagy gyümölcs is.)
A tojáshabhoz először sűrű cukorszirupot főzök. A tojásfehérjét keményre felverem és vékony sugárban hozzáöntöm a szirupot és addig verem, amíg ki nem hűl. A habot a sütemény tetejére és oldalára kenem és csúcsokat húzogatok rá. 50 °C-os sütőben néhány óra alatt kiszárítom.
1 db 26 cm-es torta / 12 szelet /

feb 182009
 

Ha receptekről van szó, sok esetben el is felejtek már csodálkozni. Megszoktam, hogy rendre lélegzetelállító párosításokat találok, amiken tíz éve még bizonyára elájultam volna, de mára – számomra legalábbis- mindennapossá vált. Azokból a blogokból is hosszú már a listám, ahová meghökkenni járok, de mosolyogva távozok: hello, rokonlélek, ez az, pont erre vágytam!

Nem is kell messzire mennem. Amióta a talján konyha járja át zsigereimet, szinte mindent eszerint próbálok főzni. Többször ért is már a vád, hogy nem tudok elszakadni tőle, mindig eszerint jár az agyam és a kezem. Az azonban tény, hogy az elmúlt húsz évben nagyon sokat tanultam az olasz tájjellegű konyhákból, és nem csak ételeket, de főzési technikát, hihetetlen párosításokat, és ami a legfontosabb, hozzállást, felfogást és az étel szeretetét.

De még mindig van olyan, amitől leesik az állam. Nem a csillagos séfek újabb és még újabb kreálmányaira gondolok, mert tőlük elvárom, hogy elkápráztassanak. Nem. Olyan egyszerű, vidéki ételekre gondolok, amelyek bármelyikőnk konyhájában gyorsan elkészíthető. Lenne, ha ismernénk a titkát. És mégsem jutna eszünkbe soha, de soha, csak akkor, ha már leesett az állunk.

Pár hete egy bizonyos étel után kutattam az interneten. A történethez ennek semmi köze, tehát nem ez a fontos. Az egyik oldalon találtam is valamit, görgetek hát lefelé, olvasok, és megakad a szemem egy ételcímen:

Mákos kukorica …

Én ilyenről még életemben nem hallottam. Továbbmegyek, abban a pillanatban még el sem tudtam képzelni, milyen lehet az íze! Hirtelenszülte ötletnek tartottam, de ahogy továbbolvastam, kiderült, hogy régi paraszti édességről van szó. Azonnal feltúrtam a világ hálaját, és öt, azaz öt receptet találtam a mákos kukoricára. Arra is fény derült, hogy őshonos felvidéki illetve palóc ételről van szó, amelyet valószínűleg még a mai napig főznek kukoricaérés után, illetve a téli együttüldögélések alkalmával. (Mármint ott, ahol ápolják még ezeket a hagyományokat.)

A galgagyörki történetekben például ezt olvastam a tollfosztás idejéről:
Hagyományos mákos kukorica
„ Az ősszel kitépett és összegyűjtött kacsa- vagy libatollat minden évben télen fosztották. Összegyűlt 8-10 asszony, néha lányok is. Az anyák, nagyanyák elkészítették a vacsorát: mákos kukoricát, mákos és lekváros kalácsot. A kukoricát a padlásról hozták. Ott voltak a „bábuk” felakasztva, abból főzték a mákos kukoricát. Az asztal közepére tették a tálat és annyi kanalat, ahány asszony volt. Ittak egy kis pálinkát, és mindegyik evett a tálból. A legények, akik mentek a lányok után, verebet fogtak és a tollba engedték. Minden szétrepült, a veréb is a toll is. Nagy nevetés volt, aztán az asszonyok hosszan szedegették a szétszállt tollút.”
(A kép a Szabad Föld oldalát dícséri.) 

A hollókői Libalakoma részeként mákos kukoricát is feltálalnak. Rimóc honlapján a hagyományos ételek között szerepel például a mákos kukorica is. A Nyíregyháza környéki “tirpákok” egyik csemegéje is a mákos tengeri volt.

Azonnal nekiálltam és elkészítettem életem első mákos kukoricáját. Sajnos csak konzerv volt otthon, így az első próbálkozás nem ajándékozott meg túl nagy gasztrokatarzissal, de tudtam hová fejlődni. (Tanulság: soha ne használj konzervkukoricát! Várj nyárig, vagy próbálj legalábbis fagyasztotthoz jutni!)
Második próbálkozásom már a magasokat verdeste. Sikerült fagyasztott kukoricára szert tennem, így benne volt minden nyers íz, majdnem úgy, ahogyan nyáron. De nem értem be ennyivel, hanem új próbát tettem.
A mákot mascarponeval kevertem össze, így rétegeztem a kukoricával, a végső simítást pedig – mert annyira, de annyira kellett rá valami -, pirított fenyőmag adta, amit mogyoróolajjal kevertem össze. Eme színfoltról még későbbiekben bőven szó lesz, ugyanis újabban ebbe szerettem bele – de ne rohanjunk előre, adott időben írok róla többet is. (Bár ezen a rávalón még dolgoznom kell, nem győzött meg teljesen. A mákhoz jól illett volna egy savas-gyümölcsös ellentét, de a kukoricához viszont nem.)

Tehát függöny fel, íme a mákos kukorica, enyhén olasz beütéssel:), viszont mérhetetlenül finoman, pikánsan, ellenálhatatlanul!
Mindenkinek ajánlom, próbálja ki, hisz az alaprecept is lenyűgöző!! (Ez lentebb a második recept.) 
              Mákos kukorica mascarponeval
Mákos kukorica mascarponeval

100-120 g kukorica (nyáron morzsolt, télen fagyasztott)
4-5 ek tej
1 tk méz
1 csipet só
A mascarponés mákhoz
50 g mascarpone
2 ek tejszín
30 g mák, darálva
1 ek porcukor
½ db citrom reszelt héja
A tetejére
1 marék fenyőmag
1 ek dió-, mogyoró- vagy mákolaj

Egy kisebb lábasban melegíteni kezdem a tejet a mézzel és a sóval. Ha forró, hozzáadom a kukoricát és alacsony hőfokon kevergetve puhára párolom, hogy majdnem elforrjon alóla a tej.
Közben egy tálba teszem a mascarponét, kevés tejszínnel lazítom és hozzákeverem a darált mákot, porcukrot és a citrom héját. Úgy lesz jó, ha finom, telt, pikáns és bársonyos.
Közben egy pici serpenyőben szárazon megpirítom a fenyőmagot, de óvatosan, mert hamar odakap! Összekeverem az olajjal (én most mogyoróolajat használtam) és a kukorica alól fennmaradt tejjel.
Tányérra szedem a lecsöpögtetett kukorica felét, rásimítok egy kevés mákot, majd megint kukorica, a tetejére pedig szintén mák jön. Köré hintem a fenyőmagos mártást és tálalom.
1 személyre /

Álljon itt most az eredeti receptek egyike:
“Ezt az ételt a nagyszüleim még morzsolt, főtt kukoricából készítették nagypéntekre, és a főzéséhez egy ősrégi kuktát használtak.

Mákos kukorica

100 g kukorica
1,5 ek méz
50-75 g darált mák
50 g porcukor
2 cs vaníliás cukor
½ db citrom leve

A morzsolt kukoricát forrásban lévő vízben kifőzzük, majd ha megpuhult, egy késsel lefejtjük a szemeket a csutkáról. Tálban megöntözzük mézzel, meghintjük cukros mákkal, jól elkeverjük és feltálaljuk. Tálaláskor citromos mézzel is meglocsolhatjuk.”

Egy kis zene, csak úgy. Most fél éjjel ezt hallgattam.
Negrita: Rotolando verso sud. A video egyébként Rioban játszódik.

             

jan 082009
 

Hirtelen ötlettől vezérelve született ez a krém. Úgy is hívhatnánk, hogy pohárkrém, de valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag én ezt a szót nem kedvelem :), mást meg eddig – a poharas desszerten kívül – nem találtam rá. Ezért elneveztem tiramisùnak, végül is az összes vele szemben állított kritériumnak megfelel, ugyanis – pozitív értelemben véve – úgy felhúzta a férjemet, hogy másnapra is követelt magának egy adagot! Szerinte annyira finom lett, hogy repetáznia kellett, és mellesleg – szerénytelen állíthatom -, szerintem is! Csak minden ilyen hirtelen ötlet ilyen jól sikerülne!! :)
A hagyományos(nak mondható) tiramisùnak annyiban mond csak ellent, hogy a krémben nincs tojás, és a mák sem egy elterjedt olaszföldi hozzávaló:), kivéve az északi régiókat, de sebaj, egy kis fúziós csavar belefér.

Pedig csupán a maradékoknak kerestem egy célhelyet. A mákos gubából maradt még egy tálkányi cukros mák, a mascarpone ott hűsölt már rég a hűtőben, a piskótába meg belebotlottam a szekrényben (amit én magam nem szoktam venni, de a férjem által kreált meglepetéssütiből maradt), így végül az is elfogyott. Narancslekvár (az a nem túl édes, darabos, sűrűnfolyós, mennyei ízű lekvár!) meg ugye mindig van otthon, de akinek nincs, nehogy elcsüggedjen! Vígan lehet egy pürésített naranccsal vagy két mandarinnal helyettesíteni, csak tegyünk bele még egy kevés cukrot.

narancsos-mákos sütemény óta ez a páros ott motoszkált a fejemben, így ha narancs, akkor mák, ha meg mák, akkor nálam narancs is, szóval úgy vagyok most ezzel, mint az az ember, akinek a pszichológusa a legkülönfélébb képeket mutogatja neki, de a jóembernek mindenről csak az az egy jut az eszébe. Ismerős a sztori, ugye? :) No, ez most nálam is így van, csak hát a mákos naranccsal. (Lehet, hogy kreálok is egy mákosnarancs cimkét:)
Ezt a kanalas édességet (pohárkrémet:) egyszerűbben nem is lehetne összedobni, de a mák mennyiségével is szerencsém volt: egy kanállal lehetett volna több, de így is hihetetlen bársonyosan beitta magát a likőrös, szétomló piskótába (na ez az, amiért én inkább cantuccinit, vagy valamilyen rusztikusabb kekszfélét használok, bár azzal várni kell vagy fél napot), nem volt túl édes, és a narancs adott egy gyümölcsös frissességet is. Még narancslével, majd reszelt héjjal is meg lehet szórni az egészet, de ami igazán feldobja, az valóban a mák! Innetől kezdve pedig való igaz az elnevezés: Dobj fel! Örök barátságban maradunk mi ketten, a mákosnarancs meg én, ez már úgy néz ki.

Munkálkodom egy vendégvárós, ütősebb, kifinomultabb verzión is, mert megérdemli, hogy egy szinttel feljebb lépjen. Akit nem riaszt el a téma, lesz még, szóval stay tuned!

Narancsos tiramisu – mák nélkül:) (Doctorpepper)
Narancsos tiramisù (Ízbolygó)
Narancsos tiramisu-torta (Katakonyha)
Tiramisù all’arancia (panemiele)
Narancsos-mákos tiramisù
Narancsos-mákos tiramisù
(Tiramisù all’arancia e semi di papavero)

12 db babapiskóta
kb. 150 ml tej
3-4 ek narancslikőr (Grand Marnier)
8-10 ek narancslekvár
8-10 ek cukros mák (4-5 ek darált mák + 3-4 ek porcukor)
250 g mascarpone
1 ek narancsvirágvíz (elhagyható)
1 ek vaníliakivonat (elhagyható)
80-130 ml tej vagy tejszín
2 ek cukor (vagy méz)
A tetejére
szirupban eltett narancshéjforgácsok

A narancslikőrt beleöntöm a hideg tejbe és a félbetört piskótát 2 másodpercre belemártom, majd begyömöszölöm a pohár aljára. (A likőrt rá is lehetne locsolni, de így a kis felület miatt nem olyan intenzív.) Rászórok egy kevés cukros mákot, rákenek egy kis lekvárt és befedem egy réteg mascarponekrémmel. Ehhez cukrot, narancsvirágvizet, esetleg vaníliakivonatot és annyi tejet vagy tejszínt teszek, hogy még jó sűrű maradjon. Az egészet még egyszer megismétlem, a mascarpone tetejére pedig cukrozott narancshéjcsíkokat vagy bármi egyebet teszek.
Ha van idő, 1 órára behűtöm, de másnapra még jobb lesz, de végszükségben azonnal is lehet fogyasztani.
4 nagy adagnyi / 637 kcal / 58,9 g zsír / LF30 51,1% (tejjel)

Sze 082008
 

Az éppen aktuális maradékok felhasználása számomra mindig izgalmas tevékenység. Mivel gyakran főzök olyan ételeket, amelyeknél nem igen szeretnék eltérni a megadott, akár az általam kiszabott, konkrét mennyiségtől, elég gyakran keletkeznek ilyen-olyan, itt-ott elfekvő készletek. Ez egy nagyobb háztartásban biztos nem probléma, elkopnak azok hamarosan, én azonban kénytelen vagyok azokat a hűtőben tologatni. Nincs annál ugyanis rosszabb, mint ha "ne maradjon maradék, dobjuk bele hát az egészet" vezényszóval végképp elrontjuk az adott ételt.

Persze az lenne a legkönnyebb, ha ezek valamilyen zöldséglevesben végeznék, aztán abban is kimúlnak persze, de ha sokfajta zöldség, kisebb mennyiségű hús maradt, akkor abból már érdemes valami újabb maradandót alkotni.

Most éppen egy fél fej kelkáposztát szemeltem ki áldozatként. Első, külső feléből tejszínes-fűszeres párolt káposzta készült köretként, a megmaradt, belső részéhez pedig a La cucina italiana egyik tavalyi számából egy kelkáposztás tornyot néztem ki. Aztán a receptet átfutva rájöttem, hogy ezekből nekem csupán kelkáposztám van (az virított ugyanis a tetején), – újabb elfekvő készletek kitermelésétől pedig most ódzodtam -, ezért inkább a saját, "szegényesebb " készletemből álltam neki.
Az ötlet azonban remek, egyszer azt a tornyot is felépítem majd csicsókából, karfiolból, póréból, tökből és fontinából – ez most azonban egy hűtőre szabott változat lett.

Elsőre talán túlzottnak tűnhet a fűszerezés, viszont egy csupán hagymás párolt zöldséghalom nyilván elég unalmas és lagymatag lett volna, ezért mindhárom zöldségnek adtam egy kis pofásítást: a sárgarépa india beütésű lett, a cukkini friss boros-fűszeres, a káposzta pedig picit egzotikus – épp annyira, hogy külön-külön ki sem lehet érezni a fűszerezést. A közepébe egy mascarpone-réteget kentem, ezt fel lehetett volna még valamivel túrbózni, de nem volt időm ezen még járatni a fejem, de így sem lett rossz. (Tökmagolaj nem lehet rossz hozzá, abból még úgyis van egy rakásnyi, de inkább valószínűbb, hogy sült zsályaleveleket tennék rá.) Mellé az épp elkészült balzsamos hagymából tettem, innen jött az ötlet, hogy még a tetejére is csorgassak a levéből.

Ezt az összedobott vacsorát még fotózni sem akartam, de mivel hála a desszertes gyűrűknek, szép formásra sikerült, gyorsan lőttem pár képet, csak úgy, állvány nélkül, villanyfényben. Mikor azonban megkóstoltuk, már abban reménykedtem, csak hogy használhatóak legyenek a képek!, mert olyan finom lett, hogy nem csak bejegyzés lett belőle, de folytatás is várható! Egy halom előételnek nagyon jól megállja a helyét, kettő egy kis sült hús társaságágban pedig már egy vacsoraadag. 
 
                    Zöldséges torony balzsamesetes hagymával

Zöldséges torony balzsamecetes hagymával

A sárgarépához
2 db sárgarépa (közepes méretű)
1 ek olívaolaj
1 tk vaj
1 db salotta (½ fej hagyma) 
2 ek whisky
2 ek narancslé
3-4 ek ásványvíz
1 mk currypor
1 mk só
feketebors, frissen őrölve
A cukkinihez
1 db cukkini
1 ek olívaolaj
1 db salotta (½ fej hagyma) 
1 gerezd fokhagyma
2 db babérlevél
1 nagy lötty fehérbor
1 db citrom reszelt héja
1 csipet barnacukor
2 maréknyi vegyes zöldfűszer (pl. petrezselyem, bazsalikom, rucola, kapor, stb.)
1 mk só
feketebors, frissen őrölve
A kelkáposztához
½ fej kelkáposzta (a belső fele)
alaplé a blansírozáshoz
só (amennyiben szükséges)
kevés szerecsendió, reszelve
2-3 db curry lime levél
Az összeállításhoz
6 ek mascarpone
pici só
3-4 ek pácolt hagyma leve

Először is külön-külön julienne-re reszelem a répát és a cukkinit.
Egy lábasban felfőzöm az alaplevet és beleteszem a fűszereket. A kelkáposztát szeletekre majd vékony csíkokra vágom, és ha a víz már gyöngyözik, néhány perc alatt megpárolom benne. A káposzta úgy lesz jó, ha már önmagában is ízletes. Szűrővel kiveszem és lefedve félreteszem.

Közben két külön kis lábasban felforrósítom az olajat, ha forró, beleteszem az apróra vágott hagymát és üvegesre pirítom. Külön beleteszem a répát és a cukkinit.
A sárgarépához öntök egy kevés whiskyt, egy perc múlva beleöntöm a narancslevet és kicsivel később egy kevés vizet is. Fűszerezem és roppanósra párolom, 8-10 perc alatt készen van.

A cukkini alá öntök egy kevés bort, beleteszem a babérlevelet, a citrom reszelt héját (esetleg egy kevés levet is), a végén pedig beleforgatom a felvágott zöldeket is, így megmaradt a zamatuk.
Arra figyeljünk, hogy a cukkini alatt ne legyen túl sok folyadék, épp időre párologjon el.
Ha minden zöldség kész, felépítem a tornyot. Nagyjából úgy próbáltam szétosztani a zöldségeket, hogy a végén mindegyik adaghoz ugyanannyi jusson.
Egy-egy desszertes gyűrűt teszek a tányérra, az aljára teszek egy kevés cukkinit és kiskanállal egy kicsit lenyomkodom. Következik egy réteg sárgarépa, nyomkodás, majd erre teszek 1-2 evőkanálnyi mascarponet és egy bevizezett kiskanál hátával elsimítom. Erre jön egy adag kelkáposzta, esetleg egy kevés sózás, szintén nyomkodás. A tetejére cukkinit teszek, újfent gyömöszölöm, és óvatosan lehúzom a toronyról a gyűrűt.
A tetejére a balzsamecetes hagyma páclevéből öntöttem egy keveset, ami szépen végigcsorgott a belsejében. (A páclé olívaolaj, balzsamecet, só, bors és némi fűszer keveréke.)

Lehetne egy kis mártást még köréönteni, de így is egy igen nedvdús valami lett belőle.
4 db zöldségtorony /

Zöldséges torony balzsamecetes hagymával

aug 222008
 

Vettem almát, szőlőt és szilvát, elég sokat. Voltak velük terveim, de mire hazaértem, ez utóbbi még kissé éretlennek tűnt. Bepakoltam az egészet a gyümölcskosárba és kitettem a napra, hogy másnapra kissé beérjenek.
Aztán elkezdtem padlizsánt sütni, ki is sütöttem egy hatalmas adagot, hogy a következő napokban legyen belőle marinált zöldség, no és persze saláta is. Ahogy végeztem, a tekintetem elrévedt a teraszon napozó, de lágyulni még mindig nem akaró szilvák felé, és úgy gondoltam, talán nekik sem árthat egy kis grillezés!
Így, mielőtt elmostam volna a serpenyőt, kisütöttem még benne néhány félbevágott szilvát. Azért annyira még sem lehettek éretlenek, mert fröcsögött mind rendesen, de jól lenyomkodtam őket, aztán hagytam kihűlni.

A kronológiát megbontva annyit még megemlítenék, hogy egész nap az járt a fejemben, hogy Gabojsza ananászt sütött. Nemcsak a fejemben nyüzsgött, de egész álló nap a számban éreztem a zamatos ananász ízét, felidéztem édes illatát és irígykedtem is picit Gabojszára, amint befalatozza az éppen kisült, napsárga, édes gyümölcsszeleteket. 
Ekkor azonban nem ébredtem föl álmomból, hanem kisütöttem a szilvákat. Mire kihűltek, visszaállt a szerkezetük, akkor egy kevés mascarponet kentem rájuk és először mézzel, később balzsamecettel, legkésőbb meg mindkettővel meglocsoltam.
Akinek merésznek tűnik a balsamico, az csak pár csöppet tegyen bele, vagy hagyja el egészen, bár szerintem épp ettől kapunk ilyen izgalmas, bizsergető kombinációt! Ehhez csakis sűrűbb, aromás balzsamecetet érdemes használni, de biztos vagyok benne, hogy egy 3 savszázalékos gyümölcsös ecetbalzsammal is elégedettek lennénk.

Egyszerűen mennyei volt, csak azt nem tudom, hova soroljam: előétel vagy desszert legyen?
Ugye fölösleges mondanom, hogy ebben a sült szilvában is még annyi potenciál rejlik!:-)Sült szilva balzsamos-mézes mascarponévalSült szilva balzsamos-mézes mascarponeval
(Prugne grigliate, mascarpone, miele e balsamico)

2 db szilva
1 ek mascarpone
1 ek méz
1 ek sűrűbb balzsamecet
1 csipet szerecsendió

A szilvát megmosom, félbevágom, magját kiszedem. Egy bordás, picit olajozott forró serpenyőbe teszem és néhány perc alatt mindkét oldalát megsütöm. (Faszenes grillen vagy az ún. kontaktgrillben is jó, de óvatosan, mert minden esetben fröcsög!) Úgy 10 perc alatt kihűtöm, különben a felületén olvadásnak indul a mascarpone.
Tányérra teszem és pici szerecsendiót reszelek a tetejére. Mindegyik félszilvára biggyesztek egy halomnyi mascarponet és bőven csorgatok rá balzsamecettel elkevert mézet.
1 személyre /