Már 292015
 

Újabb torta, vagyis egy egyszerű sütemény. Hetekig nyaralni voltunk Chilében, alig ettem édeset, és bevallom, bár nem vagyok édesszájú, de előbb-utóbb azért hiányzik egy kicsi kis édes, és egy szeletke csokoládé azért nem opció. (Nem, egy idő után már az sem.) Jó lenne egy szelet sütemény, olyan, amit megszoktam, amit nyugodt szívvel meg tudok enni.

Ilyen természetesen nincs a földgolyó túlsó oldalán, főleg, ha ezen az oldalon a világon a legnagyobb a gabona- és a kenyérfogyasztás. Egyszerűen alig lehet mit enni, ha az ember, ha low carb módon, liszt- és főleg gluténmentesen próbál étkezni, a desszertfront az bizony szegényes.
De nem baj, otthon majd bepótoljuk. Mondtam akkor.

Continue reading »

Júl 072012
 

Egyáltalán nem vagyok szendvicsellenes, bár az alkatrészeket inkább külön szeretem enni. Egy falat kenyér, három falat sajt, egy marék saláta. Csak úgy, a tiszta ízek kedvéért.
Szendvicsből pedig annyi fajtát ki lehet találni, hogy blogot is lehetne írni rá. Neveddelaszendvicsemet.hu, még szabad. De nyugi, nem kezdek szendvicsblogba, inkább néha megmutatok itt egyet-egyet.

Ez például igen jól sikerült, bár semmi különös, de van benne elég anyag, hogy kibírjuk vele estig, és jól tocsog:). Találtam még egy üveg pestot a hűtőben, bazsalikomos-petrezselymes volt dió- és olívaolajjal, és maradt még crème fraîche is. Gabojsza kolbászából viszont már alig van…
Azoknak, akik együtt szeretik enni a cipót az alkatrészekkel :)

Pestos, kolbászos, petrezselymes szendvics
Pestós, kolbászos szendvics

1 cipó vagy mini-baguette, vagy zsömle
1 ek-nyi krémsajt vagy ricotta
1 ek-nyi házi bazsalikompesto
néhány karika paprikás kolbász
néhány levél petrezselyem
néhány pötty tejföl

Cipót felvágtam, megkentem a krémsajttal, rákentem a pestót, rátettem a kolbászt, a petrezselymet, pici tejfölt, fedelét rátettem és megettem.

feb 182012
 

Emlékszik még valaki gyerekkorunk pacsnijára? Ó, az a pacsni!! Iskola előtt beugrottunk a pékségbe, poharas kakaót is vettünk és már a suli kapujában lerágtuk a pacsni ropogós végeit.
Pacsnit akartam, de izibe’, és ekkor beugrott a túrós-olajos-tészta. Volt otthon egy kevés ricotta, gondoltam, ezzel is bizonyára működik.

Bámulatos ez a túró alapú tészta! Könnyen gyúrható, azonnal süthető, szinte bármilyen túrót, olajat is beletehetünk, gyorsan kisül. Csak egyet nem tud ez a tészta: nem lesz olyan pihe-puha, légies, mint egy sokáig dagasztott, hosszan kelesztett élesztős tészta, ilyet ne várjunk tőle. De nem baj. Gyors reggelikhez továbbra is kiváló alternatíva, lehet bátran kísérletezni! Cserélgethetjük a lisztet, olajat, túróféléket, mindig működni fog!
Ehhez a legjobb egy német vagy osztrák krémes túró, jól ellátott üzletekben Pesten is lehet kapni a Berchtesgadener Land (pl. itt, vagy itt) márkát, ebből a Bajor étkezési túró a legjobb hozzá.

Az almás-mákos csiga is ezzel a tésztával készült
Akit még érdekel a túrós-olajos tészta, az ITT, ITT, ITT (ez utóbbi szakasztott az én csiga-receptem, nahát…) talál rá magyar receptet, németül pedig, mivel onnan származik, egy egész tárháza létezik: a sütős oldalon ITT 93 recept,  a keresőkben pedig több ezer találat ITT.

Ricottás pacsni színes sóval
Ricottás pacsni színes sóval

A ricottás-olajos tésztához
160 g ricotta
2-3 ek cukor
4 ek hidegen préselt napraforgóolaj
4 ek olívaolaj
6 ek tej
1 tojás
½ kezeletlen citrom reszelt héja (elhagyható)
2 nagy csipet só
1 tk sütőpor
300 g liszt (BL-55)
A tetejére
enyhén olvasztott vaj
színes tengeri só

Egy tálban villával szétnyomkodom a ricottát (a túrót, esetleg a szemes túrót), beleteszem a cukrot, olajat, tejet és a villával enyhén felvert tojást, majd fakanállal simára keverem. Beleteszem a többi hozzávalót (a lisztből hagyjunk ki még három kanálnyit a végleges összeállításhoz) és kézzel tésztává gyúrom. Gyorsan összeáll, nekem kell vele sokáig dolgozni. Ha kissé ragacsos, kevés lisztet adunk hozzá.
A sütőt alsó-felső állásban 190 °C-ra előmelegítem. Egy tepsit kibélelek sütőpapírral.
A tésztából 140 g-nyi darabokat levágok, golyóvá formázom, munkafelületen picit ellapítom, majd a két végén széthúzom és ráfektetem a tepsire. Ezáltal a végei vastagabbak lesznek, de kedvünk szerint is formázhatjuk.
A pacsnikat jól átkenem az enyhén megolvasztott vajjal és megszórom sóval. Azonnal betolom a sütőbe és 18-20 percig sütöm.
Melegen azonnal fogyasztható.
kb. 9 pacsni lesz belőle /

feb 062012
 

Ez a mennyeien finom sütemény biztosan rászolgált a nevére (igen, tényleg így hívják), de ezt inkább majd az döntse el, aki meg is kóstolja. Ezt az itáliaszerte ismert tortát még megsütni is merő egy gyerekjáték, titok igazából nincs is, hacsak az nem, hogy mindig a legjobb alapanyagokat használjuk, ebből is keveset, de ezt már megszokhattuk az olasz konyhában.
Állítólag Lombardiából származik, ezt a vajas piskótatortát ott sütötte először egy fiatal lány. Bár temérdek receptet találhatunk, ezek valójában alig térnek el egymástól. Rengeteg vajat, lazításként keményítőt, és citromot is tartalmaz, a tetejét csupán porcukorral szórják meg.
Találkoztam már csupasz tortával is, kis falusi vendéglőkben gyakran szerepel az étlapon. A krémet sem viszik túlzásba, most felvert tejszínhabbal töltöttem, de lehet benne mascarpone, fehér csokoládékrém, ricotta is, a lényeg a hófehér krém!

torta_paradiso1

Torta Paradiso
(Tejszínhabkrémmel töltött piskótatorta)

A vajas piskótatésztához
200 g friss vaj (szobahőmérsékletű)
150 g kristálycukor
1 csipet só
4 db tojás
1 db kezeletlen citrom reszelt héja
1 tk citromlé
100 g finomliszt (BL-55)
100 g (burgonya)keményítő
1 tk sütőpor
Az összeállításhoz
kb. 6 ek házi (barack)lekvár
200 ml tejszín (min. 30% zsírtartalmú)
1 ek porcukor
kb. 150 g (krémesebb) ricotta, vagy mascarpone
porcukor a tetejére

1. Elkészítem a piskótatésztát. A sütőt alsó-felső állásban előmelegítem 180 °C-ra.
2. Egy keverőtálba teszem a kézmeleg vajat, a cukrot és a sót, majd kézi robotgéppel néhány perc alatt habosra verem.
Egyenként hozzáadom a tojásokat és mindegyikkel tovább verem, amíg a tészta egynemű nem lesz. Beleforgatom a citrom héját és levét, majd a liszteket és a sütőport. Fakanállal simára keverem.
Kivajazok – vagy sütőpapírral kibélelek – egy 26 cm-es kerek, kapcsos tortaformát és belesimítom a tésztát. Betolom a sütő középső részébe és lefedés nélkül tűpróbáig sütöm – ez kb. 35-40 perc lesz. Amikor a teteje már színesedik, onnantól kezdve figyeljük. A formát kiveszem és teljesen kihűtöm. (kb. 2 óra) Akkor leveszem a kapcsot és kiemelem a tésztát egy tálra.
3. A tejszínt majdnem keményre verem a cukorral és a sóval. A ricottát villával átforgatom, hogy fellazuljon, majd kanalanként óvatosan a felvert tejszínbe forgatom.
4. A piskótalapot keresztben elvágom. Az alsó lapot vékonyan megkenem a lekvárral (ha darabos, turmixoljuk át!), majd kanalanként ráteszem lazán a krémet és egy széles késsel elsimítom. Nem baj, ha nem lesz egyenletes, nem ez a cél, az sem baj, ha az oldalán lefolyik egy kevés.
Beborítom a piskóta másik részével, éppen hogy rányomom, csak annyira, hogy ne folyjon ki a krém. Megszórom porcukorral és már tálalható is.
26 cm-es kerek torta / 12 szelet /

torta_paradiso2

feb 052012
 

Spaghetti szárzellerrel és ricottával
(Spaghetti con sedano e ricotta)

160 g spaghetti
1 tk olívaolaj
1 széles késélnyi friss vaj
4 szál szárzeller
fél pohár száraz fehérbor
só, feketebors
½ csokor petrezselyem
kb. 120 g ricotta
pár csepp extraszűz olívaolaj


A szárzellert megmosom, a végét levágom és ha szükséges, lehúzom a szálait. Hosszában elvágom és keskeny darabokra szelem.
Egy nagyobb serpenyőben megolvasztom az olajat és a vajat, beleteszem a szárzellert és közepes hőfokon újrahevítéstől számítva néhány percig pirítom-karamellizálom a vajon. Ráöntöm a bort és kissé beforralom, de maradjon még alatta egy kevés sűrű folyadék. Sózom és borsozom.
Közben kifőzöm a spagettit, de maradjon még egy kicsit keményebb, mint az “al dente” állapot. (Vegyünk ki egy szálat, vágjuk félbe, a vágott részén legyen még egy kis fehér pont.) A tésztát hozzáöntöm a zellerraguhoz és néhányszor keverve átforrósítom. Lehúzom a tűzről és beleforgatom a felvágott petrezselymet.
Tányérokra szedem és ráteszek néhány kanál ricottahalmot, enyhén sózom és esetleg meglocsolom pár csepp olívaolajjal.
2 személyre

jan 282012
 

Tagliatelle ricottás, füstölt paprikás zöldborsóval és koktélparadicsommal
(Tagliatelle con pomodorini, ricotta e piselli alla paprika affumicata)


160 g tagliatelle
1,5 ek olívaolaj
1 db salottahagyma
100 g zöldborsó (fagyasztottnál felengedve)
4 ek fehérbor
1 tk füstös paprikapor (pl. Pimentón de la vera dulce)

2 ek ricotta (elhagyható, vagy tejszínnel helyettesíthető)
6 db koktélparadicsom

1. Egy lábasban (amibe majd belefér a tészta is) felhevítem az olajat és enyhén üvegesre párolom benne a vékony csíkokra vágott hagymát. Beleteszem a borsót és néhány percig közepes hőfokon párolom. Ekkor hozzáöntöm a fehérbort és annyira beredukálom, hogy csak egy kevés sűrű folyadék maradjon alatta, ez nagyjából 5 perc. Megszóróm a paprikaporral és sózom. Lefedve félrehúzom, amíg kifő a pasta.
2. Közben al dente kifőzöm a tésztát. Ha kész, leveszek egy bögrényi főzővizet.
3. A szobahőmérsékletű paradicsomokat félbevágom, a csumáját kivágom, ízlés szerint a magokat is kiveszem. (Én most benne hagytam, mert utolsó pillanatban vettem észre a kikészített paradicsomokat, de tényleg jobb kimagozni, akkor vehetünk többet is.)
4. A szószba belekeverem a ricottát (vagy a tejszínt), de ezzel már nem szabad forralni! Leszűröm és beleforgatom a tésztát és annyi főzővizet adok hozzá, hogy a mártás ne legyen száraz.
Azonnal tányérokra szedem és a tészta közé nyomkodom a paradicsomfeleket. Reszelt parmezánt is lehet rátenni.
2 személyre

nov 182011
 

Penne ricottával és vodkában érlelt citrommal
(Penne con ricotta salata e limoni alla vodka)

160 g penne rigate
kb. 150 g sós ricotta vagy tömörebb feta sajt
2 db sóban eltett citrom (készen vett, üveges is lehet, de nagyon jó hozzá a vodkában eltett citrom is)
kevés szárított oregánó (friss zöldfűszer még jobb, ha van)
1-2 ek extraszűz olívaolaj
só és feketebors


Vizet forralok és al dente kifőzöm benne a tésztát.
Közben kisebb kockákra felvágom a ricottát vagy a feta sajtot. A citromot hosszában nyolc részre vágom és ha túl nagyok, akkor el is felezem. Egy tálalótálba teszem a ricottát a citromdarabokkal, rászórom az oregánót és egy kevés olívaolajat és óvatosan átforgatom.
A tészta főzővizéből kimerek egy bögrével, a tésztát leszűröm és beleforgatom a sajtba. Annyi főzővizet adok hozzá, hogy ne legyen túl száraz.
Azonnal tálalom, a tetejére lehet még egy kevés olívaolajat locsolni és ízlés szerint borsozni.
2 személyre /

nov 062011
 
Ezt a tésztaszószt sietős napokon a lehető legegyszerűbben is elkészíthetjük. Egy villával csak összenyomjuk a burkából kivájt puha avokádóhúst, elkeverjük a ricottával, fűszerezzük és összekeverjük az éppen kifőtt tésztával. Akinek van még nyolc perc ideje, az elkészítheti ezt a finomabb verziót is.
Ricotta helyett szemes túrót is használhatunk, ha épp nincs kéznél az eredeti, de ezt majd kóstolgatni kell, hogy összhangban legyen a végeredmény.
A csípős paprikát el lehet hagyni, vagy egyszerűen tegyük bele egyben és a végén vegyük ki, átad majd egy enyhe csípősséget.

Continue reading »

okt 282011
 

A klasszikus citromos spagettit is fel lehet még dobni valamivel. De hogyan? A cukkinicsíkokat sonkával, gombapéppel is megtölthetjük, engedjük csak szabadra a fantáziánkat! Így együtt egy előételből és egy szimpla spagettiből egy vendégváró, ütős pasta lett!

Citromos spagetti ricottával töltött cukkinitekercsekkel
(Spaghetti al limone con rotoli di zucchine)

160 g spagetti
1 ek olívaolaj

1 gerezd fokhagyma
2-3 ek fehérbor
½ db kezeletlen citrom reszelt héja

2 ek citromlé
2-3 ek tejszín (elhagyható)

½ csokor petrezselyem
A cukkinitekercsekhez
1 kisebb cukkini
1 ek olívaolaj
60-80 g ricotta salata (vagy szárazabb, szemcsésebb fajta)
tengeri só
chiliolaj vagy egyéb csípős paprikás olaj (de keverhetünk a ricottába is kevés chiliport)
frissen őrölt feketebors


1. A cukkini végeit levágom és a gyalu vékonyabb betétjével vékony csíkokat vágok. Egy serpenyőben felhevítem az olajat és pár perc alatt megpirítom benne a cukkiniszeletkéket, óvatosan meg is fordítom, hogy ne törjenek el. Ha kész, lapra teszem. Mindegyik csíkra egyharmad hosszúságban elsimítok egy szűk teáskanálnyi ricottát, pici sót tekerek rá és a cukkinit feltekerem. Ha melegen szeretnénk tálalni, akkor egy lefedett tányéron betolom az 50 fokos sütőbe.

2. A serpenyőben maradt olajhoz öntök egy kanálnyit és megpirítom benne a szétnyomott fokhagymagerezdet. Öntök bele egy kevés fehérbort, később a citromlevet és a reszelt citromhéjat is beleteszem és összeforralom. Ízesítem, ízlés szerint öntök hozzá egy kevés tejszínt.

3. Közben kifőzöm a spagettit, úgy, hogy egy perccel előtte kiveszem, hogy kész lenne. (Ha ekkor szétvágjuk a spagettit, látjuk az apró fehér pontot.) A tésztát beteszem a serpenyőben lévő szószba és átforralom.

4. Tálalásnál egy kanál és egy villa segítségével fészkeket csavarok és a tányérra ültetem. A kész cukkinitekercsek végeit kevés chilis olajba mártom (akinek ez csípős lenne, az természetesen hagyja el) és a spagetti közé ültetem. Sajtot nem szórtam rá, de feketeborsot igen.
2 személyre

okt 222010
 

Aki mostanság olvasgat, azt is hihetné, hogy mi csak is előételeken élünk. Nos, ezt teljes mértékben szeretném megcáfolni, ha együtt vagyunk a konyhaasztal körül, akkor leginkább hús kerül az asztalra, mellé pedig zöldség és saláta is.

Most komolyan: olyan, de olyan szívesen bevezetném a magyar konyhába is az előételeket, hisz annyira egyszerűek és olyan finomak. Ez lehet néha csak pár szem olívabogyó vagy néhány szelet friss, olajjal megöntözött mozzarella, esetleg néhány kisütött friss halszelet, lényeg, hogy legyen pár falat, ami felkelti érdeklődésünket a további ízözönre. Olyan az előétel, mintha egy kissé időt adna. Közben lehet beszélgetni, csevegni, kortyolgatni az éppen kiöntött borból – és persze várakozni, mi is kerül a tányérunkra.
Vagyis ez az elő-étel. Antipasto, ahogy az olaszok mondják, néhány falat a pasta, vagyis az első fogás előtt. Ez a töltött mortadella egy tökéletes alternatíva.

Vegyetek igazi, bolognai mortadellát, mert csak a pöttyös az igazi :))). Hú, de humoros vagyok most:), szóval a hajszálvékonyra szelt eredeti mortadella azokkal a cuki kis szalonnapöttyökkel, nos az a legjobb – és nem csak ehhez.
Ricottából is érdemes lenne nagyon jót, vagyis eredetit beszerezni, a különbséget szinte zongorázni lehetne.
A gremolata viszont az egészet nagyon feldobja, igazi finom, citromos, friss, üde rávaló és még egészséges is.

Ricottával töltött mortadellatekercsek gremolataval
Ricottával töltött mortadella gremolataval

(Involtini di mortadella con gremolata)

200 g ricotta
80 g zöld olívabogyó
só, feketebors frissen őrölve
1 db (bio)citrom reszelt héja (elhagyható, de nem érdemes)
8 szelet (140 g) bologna-i mortadella
2 ek citromos vagy mandarinos olívaolaj
A gremolatahoz
1 kis csokor (50 g) petrezselyem

1 ek extraszűz olívaolaj
só, kevés feketebors
½ db citrom reszelt héja

1. A ricottát egy tálba teszem. Beleteszem az apróra vágott olívabogyót és belereszelem a citrom héját, majd bőven sózom és borsozom.
Egy-egy hajszálvékony mortadellaszeletet lefektetek, szétkenek rajta egy kevés ricottát, rálocsolok egy sávnyi olajat, majd szorosan feltekerem. Középen félbevágom és tányérokra fektetem. Érdemes egy kis időre fóliával lefedve behűteni.
2. Elkészítem a gremolatat. Apróra vágom a petrezselymet, hozzáadom a citrom reszelt héját, olajat, sózom és borsozom, hogy szép kerek legyen.
3. A mortadellatekercsekre teszem a gremolatát és tálalom.
4 adagnyi antipasto lesz belőle /

jún 012009
 

Végre eljött a nyári saláták, roston sült húsok és egyéb finomságok ideje. Ezek a saláták teljesen a tavasz jegyében készültek, hisz spárga, ropogós újburgonya és rengeteg petrezselyem van bennük. Igazából semmi különös, de a friss, finom hozzávalók miatt egy szelet hússal és egy pohár pincehűvös fehérborral is maradandó élményt nyújt.

Mivel a két saláta hasonlít egymásra, együtt teszem fel, de nálunk két külön alkalommal készült. Mindkét saláta fehér spárgával és könnyű tojásos öntettel készült, igazából majonéz az alapjuk. Nagyon szeretem a majonézt, de mostanában ritkán keverem ki a teljes mennyiséget. Lazítom, könnyítem, amennyire csak lehet, de úgy, hogy a lényeg ne vesszen el.
A spárgás-burgonyasalátánál joghurttal kevertem el a majonézt, itt minőségtől függően lehet játszani a joghurt mennyiségével is.

A második egészen újszerű, de nekünk nagyon bejött! Ricottával kevertem el a mártást, emiatt egy sűrűbb, ízletesebb majonézt kaptam.
Nyári salátákhoz sokkal ideálisabb, mi citromos olívaolajjal sült sügérfilével ettük, kellemes páros lett belőle.

Spárgás újburgonyasaláta petrezselymes dresszinggel
Spárgás újburgonyasaláta petrezselymes-joghurtos dressinggel

500 g újburgonya (lehetőleg azonos szemű)
500 g fehér spárga (kb. 350 g tisztítva mérve)
1,5-2 csokor petrezselyem (kb. 100 g)
A dressinghez
1 db tojássárgája
1 mk só
1 tk francia mustár
1 tk méz
1 gerezd fokhagyma
3-4 ek medvehagymás olívaolaj (vagy olívaolaj)
4-5 ek joghurt
1 tk sherryecet

A spárgát a szokásos módon előkészítem. A levágott héjából és a talpából ecetes-sós-cukros vízben alaplevet főzök és jó 15 perc múlva kiveszem a spárgahéjat.
A burgonyát megmosom, meghámozom és karikára vágom. Beteszem a spárgalébe és főzni kezdem. Jó 5 perc múlva hozzáteszem a 3-4 cm- es darabokra vágott spárgát is, ha kell, egy kevés vizet öntök alá.
Közben elkészítem a dressinget. Ehhez a tojássárgájából, mustárból és mézből egy kevés majonézt keverek az olajjal és joghurttal, majd kevés ecettel ízesítem. A petrezselymet apóra vágom. Ha a zöldségek roppanósra főttek, leszűröm (a levét jó lesz felfogni, remek alaplé lesz belőle), hűlni hagyom és összekeverem a mártással és a petrezselyemmel.
4 személyre köretsalátának / 

Sült rozmaringos sügér ricottamajonézes spárgasalátával
Sült rozmaringos sügér ricottamajonézes spárgasalátával

kb. 500 g fehér spárga (tisztítva mérve, kb. 750 g összesen)
1 tk só, 1 tk cukor, 1 ek fehérborecet
2 csokor petrezselyem (50-80 g)
A ricottamajonézhez
1 db tojássárgája
1 tk dijoni mustár
1 tk méz
4 ek lágy olívaolaj
1 ek fehérbor- vagy pezsgőecet
4 ek joghurt
kb. 80 g ricotta

A spárgát a szokásos módon megtisztítom és sós-cukros-ecetes vízben megpárolom.
A tojássárgájából mustárral, mézzel és olajjal egy gyors majonézt keverek. Annyi borecetet, valamint joghurtot és ricottát adok hozzá, hogy egy kellemes, viszonylag sűrű mártást kapjak. Sózom és borsozom.
A ricottamajonézt a spárga alá keverem és elegyítem az apróra vágott petrezselyemmel. Jó, ha egy órát állni hagyjuk.

Közben a sügérfilét megmosom és leszárítom. Egy alufóliát kikenek egy kevés citromos olívaolajjal, ráfektetem a halat és sózom, borsozom. Ráteszek 2-2 szál rozmaringot, lazán összehajtom és beteszem a 180 °C-os sütőbe. 20 perc alatt készre sütöm.
4 személyre /

máj 222009
 

Talán húsz éve lehetett, hogy kezdő, vagy inkább nullszériás háziasszonyként nekiálltam egyszer pogácsát sütni. Arra már nem emlékszem, milyen fajtának futottam neki, de arra még igenis pontosan, hogy csúfos vége lett. Ehetetlen, kemény kis kövek lettek belőlük és az összes pogácsa a kukában landolt. Annyiban nem hagyom a dolgot, ezért egy hétre rá újabb próba következett, de szerencsére erre sem hívtam vendégeket. A család emlékszik még egy harmadik esetre is, az én emlékezőképességem azonban úgy látszik, kihagyja az ilyen negatív élményeket: viszont pogácsa sem tűnt fel benne.
Ennyi megdolgozott és átélt kudarcélmény után nem csoda, ha teljesen felhagytam a pogácsasütéssel. Magamban elkönyveltem, hogy soha az életben nem leszek már egy pogácsasütő tündér, sütés terén majd máshol fogok brillírozni. Ahogy a mesében most azt írná Benedek Elek, hát így is lőn. Mivel amúgy sem vagyunk a magyar konyha el- és el nem kötelezett hívei, ezért ez az elhatározás nem sújtott túlságosan mélyen, és a pogácsasütés fejezetét a lelki válság egyéb látható nyomai nélkül végképp lezártam magamban.

Tavaly a blogokban fel-felbukkanó pogácsareceptek elkezdtek kissé megingatni, de kőkemény maradtam, akár az emlékeimben élő pogácsák. Csak mosolyogtam, hogy hagyjatok csak békén, pici piroskás pogik, a mi kapcsolatunk szálai végképp elszakadtak anno. Valami hajtott azonban, hogy ennyi év után azért jó lenne egy próbát tenni, és ha nem, nnna, akkor aztán végleg legördült a függöny.
Pár hete egy összejövetelre több apróságot vittem és időben össze is állítottam a listát. Ahogy az lenni szokott, tönkre ment a gép, nem volt internet, nem tudtam a receptjeimet előcsalogatni. Mondjuk ez nem lett volna nagy baj, nem szoktam kétségbeesni egy ilyen esetben, de a buli nagyon fontos volt nekem gasztroszempontból, a pontos leírások pedig a diódák és panelek rejtett világában pihentek, akár csak egy kincsesláda a tenger mélyén. Nekem legalábbis ez volt az érzésem.

Ott álltam hát, több mint kétszáz szakácskönyvvel előttem és rengeteg kinyomtatott, már megfőzött receptlappal a hátam mögött (ezeket szerencsére mindig félreteszem.) Így történt az, hogy Gabojsza Hippolyt süteményét (amit egyik édességnek terveztem) lekörözte Doctorpepper eszméletlen finom szilvás csokoládés süteménye, ami viszont ki volt nyomtatva, mert már többször sütöttem.
Az egyik könyvemben megtaláltam a túrós pogácsa receptjét, és azonnal eldöntöttem, ő lesz az! Miért vészhelyzetben kell nekem egy közel húszéves konyhai démont legyőzni, nem is tudom:), de tény, hogy egy lánctalpas terepjáró harci jármű elszántságával kezdtem neki a dolognak.

Azon már csak mosolyogtam, hogy szemes túrót sem tudok szerezni, viszont ricottával tele volt a hűtő, mivel két fogásba azt szerettem volna belegyártani.
Így hát ricottás pogácsa lett. (Ezért került vessző tudatosan a pogácsa után.) Vagy inkább pogacia, nem is tudom. (Legközelebb parmezánt szórok a tetejére:), akkor biztos) Mindent beleadtam, nagyon jó vajat vettem, a lisztet frissen átszitáltam, pihentettem a tésztát, hajtogattam rendületlenül, hőmérővel felügyeltem a sütőt és gubbasztottam a sütő ablaka előtt, nehogy megégjenek.
Mit mondjak? Egyszerűen csodásak lettek! Tökéletesek! A lágy tészta rétegeiben elvált egymástól, színre mosolygott, íze pedig… mint az álom:) Bebugyolálva még melegen vittem és az összes nyolc finomság közül ez ízlett mindenkinek a legjobban. Mondjuk a csokitorta is elfogyott:). Senki sem ismerte előtte a pogácsát, de mindenki elkérte a receptjét, hát kell ennél nagyobb siker?? Még azt is megkérdezte valaki, milyen a formám, amivel ilyen kerek kockástetejűt tudtam sütni:))

Én pedig beálltam a pogácsasütők népes táborába.:) Tudja azt az ember, de mégis egy komoly tapasztalattal lettem gazdagabb: a főzéshez gyakorlat kell. Nagyon sok gyakorlat!! A jó főzéshez még több gyakorlat szükséges és ez időbe telik! És akkor a pogácsa is sikerül, csak úgy, ha sosem sütöttük, akkor is!! Bármelyiket megsütöm már, tudom, mert már "érzem a tészát", ezentúl recept se kell hozzá! 

A legjobb hajtogatós leírás Anánál található. A különbség csupán annyi, hogy Ana háromba, majd hatba, én kettőbe, majd négybe hajtottam a tésztát.
Hajtogatott túrós pogácsa akár ricottával is (Csicseriborsó, bab, lencse)
Pogácsa a neten
Túrós pogácsa (Pogacia alla ricotta)
Túrós pogácsa – Pogacia alla ricotta

250 g ricotta
2-3 ek sűrű joghurt
kb. 300 g búzaliszt
1 tk sütőpor
250 g vaj
1 tk só
1,5 db tojássárgája

1. A szobahőmérsékletű vajat összekeverem a ricottával, a joghurttal és a sóval. Annyi sütőporos lisztet adok hozzá, hogy jól formázható tészta legyen belőle. Lefedve legalább 2 órára a hűtőben pihentetem.
2. Kiveszem a tésztát, hagyom, hogy formázhatóra melegedjen és először kézzel, majd nyújtófával bő fél centi vastag téglalappá nyújtom. 
Most jön a hajtogatás, ami nagyon fontos, hisz ettől kap a pogácsánk szép rétegeket! A tésztát hosszanti oldalánál fogva balról és jobbról is a középvonalig ráhajtom (most két réteget kaptam), majd mint egy könyvet, egymásba hajtom. (most négy réteg tésztám van) Előttem van most egy nagyon vastag, kisebb kupac, ezt újra téglalappá nyomorászom majd téglalapra nyújtom és újra hajtogatom. Az egészet 4x kell végigcsinálni a könyv szerint, én ötször hajtottam, biztos ami biztos. A végén a tésztánk 6-8 mm vastag legyen, a fenti mennyiségből pedig nagyjából egy 25×40 cm-es téglalapot kaptam.
3. A sütőt alsó-felső állásban 180 °C-ra előmelegítem. A tésztát egy késsel fél centis közökben bevagdosom, hogy rácsmintája legyen. 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval köröket szaggatok és 20-25 pogácsát ráültetek egy kivajazott, vagy szilikonlappal kibélelt tepsire, úgy, hogy maradjon köztük egy kevés hely. Villával elkevert tojássárgájával mindegyik pogácsát ecsettel megkenek, kevés darabos sót tekerek rá (elhagyható) és betolom a sütőbe a középső sínre. Nagyjából 35-40 perc alatt megsül, amikor már színesedik a teteje. A maradék tésztát már csak egyszer hajtogattam, úgy szaggattam ki egymás után.
30 db pogácsa à 5 cm / 

ápr 122009
 

Képzeljük el, hogy vannak olyan népek, ahol értetlenül néznének a mi almás rétesünkre. Hihetetlen, ugye? Ez nem is lehet igaz! És fordítva ugyan mi a helyzet? Elfogadnánk mi idegen országok számunkra ismeretlen, de mégis nagy klasszikusait? Vagy fintorogva odébbtolnánk a tányért, hogy na de kérem, ez meg micsoda??

Szakasztott így történt ez nálunk, amint ma délben az asztalra tettem a desszertet, a nápolyi pastierát. A család bennfentes tagjai csak mosolyogtak, míg a mit sem sejtő tudatlanok néhány perces riadt szemlélődés és latolgatás után, de mégis elszántan betoltak egy falatot a szájukba. KIS falatot.
"Micsoda?? Hogy ez búza?? A tortában??
"Miért? A búzát megeszed a kenyérben, akkor a szemes már nem is jó?"
"De hát ez úgy néz ki, mint a… mint a lencse, vagy mi….
"Edd már meg, nem harap!"

A vége az lett, hogy csomagolnom kellett még egy szeletet.

A búza pedig igaz. Ebbe az omlós tésztába bújtatott ricotta-töltelékbe főtt búzát tesznek, ez pedig igen elterjedt Itália déli részén. A búzaszemeket tejben vagy vízben megfőzik és különféleképpen tálalják, akár főtel részeként, akár desszertként. Úgy kezelhetjük, mint a kuszkuszt vagy a bulgurt.
A pastierához, ehhez a híres húsvéti crostatához – amit egyébként Háromkirályok napjától egészen Húsvétig fogyasztanak – dobozos főtt búzát is lehet kapni, tehát nem kell vele bíbelődni, de ennek hiányában is könnyen elkészíthető. Durumbúza szükséges hozzá, amit előtte be is kell áztatnunk. Azt mondom, könnyű, bár elég munka-, illetve időigényes. Az eredményt – hogy is mondjam :) – magyar íznek szokni kell, bár tényleg nincs benne semmi szokatlan!! Fontos, hogy a ricottakrémbe kandírozott gyümölcsöket is tegyünk, valamit jó sok finom, lédús citromot, de elengedhetetlen a narancsvirágvíz és a fahéj is. Friss üde és légies, a búza, a ricotta és a gyümölcsök pedig tele vannak egészséggel, hát kell ennél több?

Mivel épp nem volt ricottám, magam álltam neki. Gyorsan kész, de ajánlom mindenkinek, aki nincs megelégedve a bolti ricotta minőségével.

Boldog Húsvétot kívánok mindenkinek! 
               Pastiera - nápolyi húsvéti sütemény
Nápolyi húsvéti búzás-ricottás sütemény
(Pastiera napoletana)

Az omlós tésztához
250 g búzaliszt (BL-55)
100 g (por)cukor
½ tk sütőpor
¼ mk só
1 db citrom reszelt héja
130 g vaj
1 db tojás
1 db tojássárgája
1 tk vaníliakivonat
kevés tej
A ricottás-búzás töltelékhez
kb. 450 g ricotta:
– 1,5 l tej (2,8%)
– 250 ml író (vagy élőflórás kefír)
– 250 ml tejszín (30%)
120 g cukor
3 db tojás
2 db tojássárgája
2 ek vaj, olvasztva
1 tk vaníliakivonat (vagy vanília kikapart belseje)
50 g kandírozott narancshéj
50 g kandírozott citromhéj
50 g mazsola
2 ek narancsvirágvíz
2 ek narancslikőr (Grand Marnier)
1 db citrom reszelt héja
6 ek citromlé, frissen facsarva (kb. 1 db hatalmas citrom)
½ tk fahéj, őrölt
2 csipet só
400 g főtt durumbúza (Grano cotto per pastiera):
– 120-130 g száraz, egész búza
     – 100 ml tej, kevés só, cukor

Ha nincs kész főtt búzám (Grano cotto per pastiera nevű konzervben kapható), akkor annak látok neki először.
A búzát megmosom, és 1-2 napra beáztatom. A vizet minden nap le kell önteni és friss vízzel pótolni. Ezután egy óra alatt tejjel, vízzel és kevés sóval és cukorral puhára párolom. Ha megpuhult, tiszta textilkendőbe teszem és felakasztom, hogy lecsöpögjön.
Közönséges lágy búzából is készíthető, úgy nem lesz annyira autentikus.

Az omlós tészta hozzávalóiból összegyúrom a tésztát és egy órára fóliába csomagolva a hidegre teszem pihenni.

Közben összeállítom a tölteléket.
Egy keverőtálba teszem a ricottát (saját ricotta készítését lásd lentebb), hozzáadom a cukrot, a tojásokat, az olvasztott vajat és az összes többi ízesítőt. Jól elkeverem és aláforgatom a búzát is. (Kóstoljuk meg, a krém olyan finom legyen, amit magában is szívesen megennénk, most még lehet egyengetni rajta!) mm 

A tésztát kiveszem a hűtőből, a sütőt pedig előmelegítem 180 °C-ra (légkeverésen 160 °C).
Ha a tészta már kézmeleg és formálható (pár percig nyomorgassuk szorgalmasan, vagy időben vegyük ki a hidegről), leveszek belőle kétharmad részt. Kibélelek vele egy kivajazott, 26 cm-es formát (kapcsos és rackásszélű kerámia egyaránt lehet) úgy, hogy 3 cm-es pereme is legyen. Belesimítom a tölteléket, a tetejére pedig a maradék tésztából rácsot, rodin-i képességek hiányában pedig bármilyen alakzatokat készítek és formásan a krém tetejére helyezem. 
Tetejét fóliával lefedve betolom a sütőbe és kb. 60 percig, illetve tűpróbáig sütöm. A formában hagyom kihűlni.
Akkor a legjobb, ha egy napig állni hagyjuk.
1 db 26 cm-es torta /

Ricotta készítése házilag

1,5 l tej (2,8%)
250 ml író (vagy élőflórás kefír)
250 ml tejszín (30%)

A tejet lassú tűzön felteszem forrni. Ha már gyöngyözik, hozzáadom az írót és a tejszínt (csak író, vagy kefír is megteszi), és addig keverem, amíg kiválik a savó. Ez elég hamar bekövetkezik. Ha később sósan szeretnénk használni, akkor most adhatunk hozzá egy kevés sót is. 
Ekkor tiszta textilkendőbe teszem és felakasztom lecsöpögni. Mennél többet csöpög, annál keményebb, szárazabb lesz a ricottánk.
Express megoldásként kézzel is kinyomogathatjuk a savót, de akkor a ricotta szemcsés marad.
Ebből kb. 450 g ricotta lesz.
A savót leszűrhetjük és viszonylag semleges íze miatt főzéshez is használhatjuk.

feb 232009
 

Arra már rég rájöttem, hogy az élet minden területén korszakaim vannak. Néha hetekig csak egyfajta színkombinációban járok, hetente megnézem a kedvenc filmem egy bizonyos részletét, két hónapig ugyanazt a rúzst használom és kétnaponta megveszem a kedvenc csokimat a sarki kisboltban. (Mert már van kedvenc csokim is…:) Hogy is lehetne ez másképp a konyhában, ahol szinte minden nap alkotok valamit. A legutóbbi <hullámom> is még jól kivehető a blogon, de akit megnyugtat, a narancsos-mákos őrületnek még koránt sincs vége!!:)

Az épp aktuális hullámom a cékla. Ki tudja, ez vajon meddig tart, de most egyre csak ezen jár az eszem, és állandóan új ízhatáson kombinálok. Biztos nem véletlen, de a Bűvös vadászon megjelent céklás poszt is besegített, hogy végül is vettem egy halom céklát, és óriási lendülettel nekiálltam főzni. Mi tagadás, észvesztő színe már önmagában is inspiráló, és ha emellett még tele van egészséggel is, az már kész nyereség, nem??
  
Ezt a céklás salsát – nem találtam eddig még találóbb elnevezést rá – háromszor készítettem egy hét alatt, míg elnyerte jelenlegi formáját. (Nem, gyömbér még mindig nincs benne:), most még nincs.) Folyós, kissé kesernyés, darabos narancslekvárt használok, amiről már annyit áradoztam itt a blogban is. Nem túl édes, ezért tökéletesen illik a céklához. Mustárból mindenképp magosat kell venni, egy keveset próbáltam sima (de jó minőségű) mustárral, hát nem mondanék róla többet…. ehhez a sültek pácolásához használt magos fajta a legjobb (ezért nevezik ezt a fajtát Moutarde du Rôtisseur-nek), még akkor is, ha a végén nem lesz homogén a salsánk.
Folyadékként Noilly Prat-t használtam (száraz francia vermut), de szerintem bármilyen száraz, 18-20% vol. körüli desszertbor megteszi, csak ne legyen édes! Sózni és borsozni elég alaposan kell, mert a cékla önmagában elég semleges, de földes ízű. A végén ezt a visszafogott ízt dobja fel a dióolaj és az almabalzsam, de próbáltam mogyoróolajjal (annyira nekem nem passzolt) és Cassis-balzsammal is, itt végül is többfajta bogyós gyümölcsből készült sűrű ecettel is próbálkozhatunk. Lényeg azonban, hogy kell még bele egy kevés savas hatás.

Gorgonzolás krémet kevertem ki hozzá, de erről nem írok most hosszan, mert másra, más formában is felhasználtam, ezért érdemes lesz róla egy külön posztban is megemlékeznem.

Itt szeretném megemlíteni, hogy igencsak megirígyeltem Beatbull-tól a foodpairing-es oldalait. Mármint azt, hogy többnyire onnan (is:) szerzi be az inspirációit. Való tény, mostmár én is gyakran látogatok oda, de: !! 
Tadamm! Elkészítettem a saját foodpairinges oldalamat, elsőre persze csupán a céklára. Még nem forrt fel teljesen, picit dijáznolom, de amint készen lesz, itt, ezen a helyen közzé is teszem – hamarosan:)) 

Sült céklás salsa gorgonzolakrémmel
Sült céklás salsa gorgonzolakrémmel
(Salsa di barbabietola con crema al gorgonzola)

A céklás salsához
2-3 db cékla (kb. 200-300 g tisztítva)
1 -1,5 tk narancslekvár
1 mk magos francia mustár (Moutarde du Rôtisseur)
2 löttyintés Noilly Prat (száraz vermouth)
1 gerezd fokhagyma
só, feketebors
1 tk dióolaj
1 tk almabalzsam (sűrű, gyümölcspépes almaecet)

A gorgonzolakrémhez
100 g gorgonzola
kb. 100-150 g ricotta
kevés tejszín

A céklát meghámozom és félcentis apró kockákra vágom. Elő lehet félig sütni vagy főzni, de mindenképpen maradjon még ropogósan nyers.
A céklakockákat egy lábasba teszem, hozzáadok egy kevés narancslekvárt, a magos mustárt és a zúzott fokhagymát, majd közepes hőfokon majdnem készre párolom, úgy, hogy kevés kérget is kapjon. Akkor hozzálöttyintek egy kevés vermutot, bőven sót és borsot tekerek rá, és összepárolom, hogy majdnem száraz legyen.
A végén ízlés szerint hozzáöntöm egy kevés aromás dióolajat és kikerekítem az almabalzsammal.

A krémhez összekeverem a sajtot egy kevés tejszínnel és fellazítom egy kevés ricottával. Legjobb pirított, sötétebb kenyérrel tálalni.
2 személyre /
Sült céklás salsa gorgonzolakrémmel

feb 052009
 

Ezt a tésztát nemcsak tojással és olívaolajjal kell összegyúrni, ebben ugyanis fehérbor is van!
A pansooti egy ligúr tésztakülönlegesség: a fehérborral gyúrt tésztában zöldfűszeres töltelék van, amely legfőbb összetevője a borágó. Hagyományosan diómártással tálalják. Ebben az esetben a mártás elég sok és folyós, hogy befedje a tésztákat.
Igazi ünnepi töltött tészta lesz belőle!

Zöldfűszeres ligúr tésztatáskák diómártással
(Pansoòti con salsa di noci)


A gyúrt fehérboros tésztához
300 g liszt 
200 g búzaliszt (BL-55)
100 g durumdara
1 db tojás
125 ml fehérbor
só, bors
A töltelékhez
2 hatalmas csokornyi zöldfűszer (kb. 400 g)
(borágó, bazsalikom, oregánó, petrezselyem, spenót, gyermekláncfű, stb…)
100 g ricotta
1 gerezd fokhagyma
½ mk só
40 g parmezán
A diómártáshoz
100 g dióbél
4 ek friss kenyérmorzsa
4 ek olívaolaj
3-5 ek tejszín (mennyiség szükség szerint)
tészta főzővizéből (szükség szerint)
só, feketebors
parmezán a tetejére

A tésztát szokás szerint összegyúrom, egy órára fóliába tekerve hűtőben pihentetem, utána tésztagéppel vagy nyújtófával egy mm-nyi vastagságúra kinyújtom.
A töltelékhez a fűszereket megmosom, szárazra csapkodom (ha az idő engedi, blansírozom, hogy ne veszítsék el friss, zöld színüket), majd egészen apróra vágom. Összekeverem a többi hozzávalóval és félreteszem.
A mártáshoz pár kanálnyi vízbe teszem a kenyeret, kinyomkodom és nagy kőmozsárban vagy aprítóban sima pasztává a dióval együtt szétnyomom. Beleteszem a tejszínt és az olajat, hogy egy egynemű krémet kapjak, ha szükséges, felöntöm egy kevés főzőlével, sózom, borsozom és félreteszem.
A tésztát kinyújtom és táskákat vagy raviolit készítek. A pansoòti eredetileg egy háromszögalakú tészta, de én most a megszokott ravioliformámmal szúrtam ki a tésztát, amivel félköröket kapok. Ráteszek egy teáskanálnyi masszát és összehajtom. A széleit egy kicsit megnyomkodom, hogy ne essen szét.
Közben a tésztához vizet forralok. Ha felforrt, hagyom, hogy éppen hogy gyöngyözzön a víz és egymás után beleteszek néhány tésztatáskát. Ha feljöttek a felszínre, kész, akkor lyukas merőkanállal kiemelem és félreteszem, míg az összes tésztát kifőzöm. Ha lehet, előmelegített tányérokra adom, ráteszem a diómártást és apróra vágott zöldfűszerrel és reszelt parmezánnal megszórom a tetejét.
4 személyre /

nov 092008
 

Ha valakinek a cím láttán azonnal a tócsni vagy lepcsánka jutna az eszébe: igen, ez az, vagy valami olyasmi.
Nagyon rég sütöttem ilyet, már az idejét sem tudom, de a blogokon annyit sütöttek mostanában, hogy kedvet kaptam. De nem ám olyan egyszerűen gondoltam! Valami kívánkozott bele, de elsőre nem tudtam, hogyan. Aztán épp akkortájt Zsuzsa kommentelt nálam a gesztenye kapcsán, és hát Zsuzsa egyenlő gomba, így ugrott be, hogy valami gombással lenne jó feltuningolni.
Vettem is rókagombát (egyrészt akkor mást nem kaptam, pedig nagyon jó lett volna frissen szedett erdei gombával is kipróbálni – ebben viszont apósom a spíler). Első gondolatom az volt, hogy a gombát egyszerűen a masszához keverem, de menetközben jobb ötletem támadt: a gombát megpároltam és a burgonyamassza közé kentem. A végén az egész olyan lett, mint egy szendvics!:-) (Biztos nem én találtam föl vele a spanyol viaszt, de nekem nagyon tetszett:-)

További újításom – valójában ezzel kellett volna kezdenem – hogy nem tocsogó zsírban, kisebb korongonként sütöttem ki a ropogóst (ezek után ez már se nem tócsni, se nem lepcsánka:-), marad a ropogós) , hanem egyben, egy nagy serpenyőben, mindössze a legminimálisabb olajban. Hát nem ártott neki, az biztos! A burgonyát még jó alaposan le is csöpögtettem – túl alaposan is, ezáltal egy kicsit bebarnult -, így tényleg olyan kevés lisztet vett föl, hogy na még. Finom, friss, zsenge ízű lett! Egészséges lepcsánka a köbön!

Az ilyenhez valamilyen tejfölös, túrós szósz is kell, hogy jobban csússzon. Nekem sem túróm, sem tejfölöm nem volt, ezért ricottából, joghurtból és tejszínből kevertem ki egy mártást. Pont úgy egyensúlyoztam az ízekkel, hogy kellően savanykás, de még sűrű is legyen. És sikerült, egy csomó zöldfűszert és apróra vágott paprikát is tettem még hozzá, hát nagyon finom lett, az biztos! Az ilyen (hagyományosan ugye tejfölös-túrós) mártásokhoz mindig teszek egy kanál lenmagolajat is, hogy legalább ebben a formában a szervezetünkbe juttassuk ezt a rendkívül jótékony olajat! Többet sajnos képtelen vagyunk, annyira intenzív az íze:-), és az ételt elsősorban élvezni kell, utána viszont jöjjön az egészség!  
Sört ittunk hozzá.

Rókagombával töltött burgonyaropogós zöldfűszeres joghurtmártással

Rókagombával töltött burgonyaropogós zöldfűszeres joghurtmártással

A burgonyarogogóshoz
1 kg burgonya (lisztesen szétfővő fajta)
1 fej hagyma (nagyméretű)
2 db tojás
2 ek búzaliszt
1 mk só
feketebors
A rókagombához
1 ek olívaolaj
1 fej salotta
200 g rókagomba
2 ek fehérbor (szükség szerint)

feketebors
½ csokor petrezselyem
A mártáshoz
6 ek ricotta
100 ml joghurt
2-3 ek tejszín
1 gerezd fokhagyma
1 csokornyi metélőhagyma
½ csokor petrezselyem
1 db húsos paprika
1 ek lenmagolaj (hiányában: olívaolaj)
1 mk tengeri só
feketebors bőven, frissen tekerve

A burgonyát apróra reszelem. (Én a V-gyalum legkisebb betétjével reszeltem le, ez gyakorlatilag láthatatlan csíkokra metéli a zöldséget, az egész kb. 10 percig tartott.) A reszelt burgonyát egy textilpelenkába vagy konyharuhába teszem és hagyom, hogy kicsöpögjön. (A fürdőszobában a mosdó fölé helyezem, ott a konyharuha két-két végét összecsomózva felakasztom a csapra – így a konyhában a csap továbbra is használható:-) Kézzel kinyomom belőle a folyadékot, míg már alig csöpög belőle valami. (Alá szoktam tenni egy kis mérőskálával ellátott poharat, így pontosan látom, mennyi lé csöpögött ki belőle, vagyis nagyjából mennyi zöldség van még a ruhában.)
Közben egy kisebb serpenyőben felhevítem az olajat, beleteszem az apróra vágott salottát, ha üvegesre pirult, beleforgatom a megmosott és felvágott rókagombát. Jó 10 percig alacsony hőfokon párolom, ha túl száraz lenne, adok hozzá egy-két kanál fehérbort. Ha megpuhult a gomba, alákeverem az apróra vágott, fél csokornyi petrezselymet is és félreteszem. 
Ha lecsöpögött a burgonya (az eredetileg 1 kilónyi meghámozott, lereszelt és lecsöpögtetett burgonya most 480 g súlyt nyom), egy tálba borítom, hozzáteszem az apróra vágott hagymát, majd belekeverem a villával kissé felvert, sóval és borssal elkevert tojást és lisztet. Az egészet kézzel egy masszává gyúrom.
Egy kb. 28 cm-es serpenyőbe teszek egy kevés olajat és amint felforrósodott, egy falapáttal szétterítem benne a massza felét. Lefedem és alacsony hőfokon 10 percig párolom. Ekkor a tetején elsimítom a gombát, úgy, hogy mindenhol szépen befedje. Rákenem a massza másik felét és további 5-8 perc alatt készre sütöm. Ekkor a a serpenyőre borítok egy nagy tányért és átfordítom a ropogóst a tányérra. Tortaként lehet szeletelni.
Közben a hozzávalókból összekeverem a fűszeres túrós- / ricottás- / tejfölös- / joghurtos-masszát, ollóval belevagdosom a petrezselymet és a metélőhagymát. A paprikát megmosom, félbevágom, a torzsát kivágom, és vékony szeletekre vágom. A szeletkéket összefogom és brunoise-ra vágom. (A csíkokat összefogva merőlegesen kockákat vágok.) A paprikakockákat a joghurtos masszába keverem, sózom és borsozom.
A felvágott ropogós mellé teszek egy nagy halom fűszeres joghurtot, a legjobb mellé a sör.
4 személyre /

Rókagombával töltött burgonyaropogós zöldfűszeres joghurttal

okt 062008
 

Néhány héttel ezelőtt egy nagyszabású vacsorát főztünk.
A család már egy éve készült erre az emlékezetes eseményre, a szállodát és a vacsora színhelyét is időben lefoglalták, nehogy bármilyen porszem is akadjon a gépezetbe. A ruhákat és persze az ajándékokat is már fél éve kiválasztották, az ékszerésznél már ott várakozott a helyre kis csomag. Pár hónapja pedig a hosszú szerelmes levél  mondatai is kezdtek megfogalmazódni, hogy majd élesben jobban peregjenek a szívből jövő mondatok.

Aztán az Élet közbeszólt. 

Szerencsére volt az Életnek annyi lélekjelenléte, hogy mindezt pár héttel a Nagy Esemény előtt tette, így volt még idő, hogy átgondoljuk a haditervet.
Gyönyörű, romantikus szálloda, hozzákapcsolódó, megannyi nüansszal technikai okok miatt mind le lettek fújva, és maradt a puszta kérdés, hogy most aztán hogyan legyen a nagy ünneplés. Meg hogy legyen-e egyáltalán… Mert anyósomék – mivel róluk van most szó – az Élet emígyen történt balcsapása után semmi hajlandóságot nem mutattak afelé, hogy e jeles napról bárhogy is meg szeretnének emlékezni. Túlságosan más dolgokkal voltak akkor elfoglalva, a saját, megszokott életüket is alig tudták hirtelen egyenesbe hozni.

Felajánlkoztunk, hogy ne csüggedjenek, maradjon az eredeti terv, csupán más helyszínnel, mi -legjobb tudásunk szerint – megfőzzük majd az egész vacsorát, náluk, a jól ismert környezetben. Annyi vendéget hívnak rá, amennyit csak szeretnének, ez nem lehet akadály!
Hosszas tanakodás után végül is igent mondtak, de nem volt ez egy egyszerű menet, napokig győzködtük őket, hogy értsék meg, ha ezt kihagyják, később nagyon megbánják. Mi közben már lázasan gondolkodtunk a menün és a kivitelezésen is, hisz nem egy városban élünk, és ha egy idegen konyhában kell egy emlékezetes menüt lábra állítanunk, az azért elég nagy kihívás….

A menüt azonban igen rövid idő alatt talpra állítottuk. Ahogy ez később be is igazolódott, jól is sejtettem – a főzés terén gyakorlatilag két komoly nehézséggel kellett szembenéznünk. Egyrészt biztosak voltunk benne, hogy mindent, de tényleg mindent, képtelenség az ő konyhájukban előállítani (mivel az én konyhám sokkal jobban felszerelt…), vagyis amit csak lehet, készen kell elszállítani. A másik meggondolást igénylő pont az volt, hogy megkapunk-e minden alapanyagot úgy, abban a minőségben, ahogy azt szeretnénk. Ahol mi lakunk, bármi legyen is a kívánságom, nagy biztonsággal akár délután hatkor is megkapom. Legyen az zsenge rucola, gyönyörű, friss vörös tonhal, báránycomb, caciocavallo, vagy akár Pink Lady. Mindezek beszerzése – főleg ebben a minőségben – náluk azért már komolyabb nehézségekbe ütközik. 

Miután véglegesítettük és a szülőkkel meg is beszéltük a menüt, eldöntöttük, hogy péntek este elhozzuk az előzőleg megrendelt húsokat és halakat, hűtőtáskába pakoljuk őket és lekocsizunk. Szombaton aztán újult erővel nekiállunk Az Emlékezetes Vacsorának.
Természetesen csodás menükártyákat is legyártottunk, amiket aztán szombaton – némi hirtelen menüváltozás okán – újra ki is kellett nyomtatni.

Így is lett. Pénteken, késő éjjel, mire megérkeztünk, telepakoltuk a harmadik hűtőt is, aztán nyugovóra tértünk. Szombat reggel pedig elkezdődött a nagy hadművelet:-) Először minden zöldfűszert megvásároltunk a piacon, a konyha csak úgy tobzódott az illatokban! Aztán mindketten kötényt öltöttünk, először a tiramisùt készítettem el, hogy kellő ideje legyen az összeéréshez. Ezután némi kis pihenő következett. Közben kávéztunk, még szűk körben eldurrant az első pezsgő is, hozzá pedig házi süteményeket eszegettünk (itt én is hozzájárultam egy sárgabarackos, chantillykrémes süteménnyel) és élveztük a finom napsugarakat. Kora délután aztán uccu, nekiláttunk!!

A menü a következő volt:

Antipasto: Nagy előételtál – hogy miből állt, az a receptben látható
Primo: Ricottás vargányával töltött tortelloni zsályás barna vajjal (ezt előzőleg elkészítve már készen vittük, helyben már csak a mártást kellett elkészíteni)
Secondo: Saltimbocca alla romana, mandulás pirított paprikával édes-savanyú módon és mascarponés ceruzababbal
(sült borjúszelet levegőn szárított sonkával és zsályalevélkével)
Dolce: Tiramisù, marcipános keksz, Sablé Viennois

Italok:
Aperifitként rosé francia pezsgőt ittunk, ami sajnos nem felelt meg igazán az elvárásunknak. Borból végig – a menü hatására – fehérbor folyt (ezt sajnáltuk hogy végképp nem sikerült vöröset becsempészni, de a hús miatt a menüt nem akartuk megbolygatni), mégpedig egy Loire-menti Sancerre és egy venetoi Bianco di Custoza, digestifként pedig limoncino (apósom vésztartalékából, hogy, hogy nem, de előkerült még egy üveg Ramazzotti is:-) és természetesen grappa, ezúttal Brunello Montalcino – ami azért túl karaketeresnek bizonyult. És természetesen kávé. 

Aki az alábbi előételtálat túl gazdagnak – no, mondjuk csak ki! -, már-már túlzottnak találja, annak igazat kell adnom. Az is volt. Viszont így is próbáltunk csökkenteni és megint abba a hibába estem, hogy minden finomat szerettem volna egyszerre a tányérra pakolni, pedig ez túl sok! Ennek ellenére talán épp ennek az előételnek volt a legnagyobb sikere. Ez nem azt jelenti, mintha a többi fogás messze alulmaradt volna, de addigra pillegtek a vendégek, és a kezdeti mardosó éhséget már feledtette a látvány….

Anyósom és apósom az 50. házassági évfordulójukat ünnepelték. Ezen az úton is kívánunk Nekik nagy-nagy boldogságot, akik életükkel olyan példát mutatnak nekünk, amit máshol csak keresni tudunk…. Jó tudni, hogy vannak még ilyen szívhez szóló kapcsolatok… Most, a nagy bajban, mutatkozott csak meg, mit tudnak az  "öregek", amire mi talán már képtelenek lennénk. De remélem, tanulunk belőle.

Vegyes előételtál - Antipasti misti
  
A Nagy előételtál – Antipasti misti

Középen a töltött citrom, majd felülről az órajárással megegyezezően:
ricottás lazaccal töltött citrom petrezselymes rucolaágyon
– milánói szalámi
– mozzarella dresszingelt rucolával (szicíliai olívaolaj, pezsgőecet és banánbalzsam, só+bors) 
– toszkán édesköményes vaddisznószalámi
– pármai sonkába tekert füge balsamicoval
roséra sült tonhalszeletek sűrű balzsamecettel, petrezselymes rucolaágyon
marinált padlizsán és paprika
– nyers lazacszeletek
marinált articsóka
– bolognai mortadella
marinált cukkini

Egy werkkép, még a konyhából

aug 272008
 

Ennek a mártásnak egy klasszikus paradicsomszósz az alapja, amibe ricottát kevernek. Lehet még olívabogyót és/vagy kapribogyót is beletenni, vagy petrezselyemmel, bazsalikommal is feldobni. Az egyik legelterjedtebb mártás a sima paradicsom után, gyakran “rózsaszín” mártásnak is hívják a színe után. Sajt sem feltétlen kell rá, hisz túró már van benne, de nem árt neki.
A paradicsommártást külön is leírom.
Ezt a szószt is mindenki másképp csinálja, amit leírtam, az egy általános, egyszerű változozat. Van, aki nem tesz bele hagymát, vagy fokhagymát. Van, aki borral főzi, van, aki húslevessel, de a bor teljesen forrjon el. A bazsalikom helyett pedig rozmaringot, babérlevelet, esetleg zsályát is bele lehet főzni. Legalább 30 percig, de akár 1 órát is lehet lassan gyöngyöztetve főzni, amíg kész.


Penne rózsaszínű mártással
(Penne con salsa rosa)

200 g rövid pasta (pl. fusilli, penne, stb.)
kb. 200 ml kész paradicsomszósz
100 g ricotta (esetleg mascarpone)
50 g fekete olívabogyó (elhagyható)
kevés kapribogyó
zöldfűszer, frissen
só, bors

A pastát felteszem főni. A kész paradicsommártásba belekeverem a ricottát, és esetleg a félbevágott olívabogyót és az egész kapribogyót is. Hozzákeverem a készre főtt tésztát, tálalásnál sajtot lehet rá szórni.
2 személyre /

A paradicsomszószhoz

1 ek olívaolaj

1 kis fej hagyma
400 ml darabos paradicsom (polpa di pomodoro, pl. MUTTI)
1 ág bazsalikom frissen
1 mk só
bors, frissen őrölve

A paradicsomszószhoz olajat hevítek, beleteszem a hagymát, majd ha üvegesre pirult, hozzáteszem a paradicsomot is. Egy kevés fehérbort is bele lehet tenni. Legalább félórát, de ha lehet, még tovább hagyom gyöngyözni. A vége előtt belekavarom a felvágott bazsalikomot és sózom, borsozom.

aug 262008
 

Ha ricottából készült édességre gondolok, akkor többnyire a ricottatorta jut az eszembe narancsosan. Aztán a ricottatorta citromosan, aztán a ricottapuding, és a ricottini. Na, ez mind nem igaz, mert leginkább Szicília jut az eszembe és az ott kapható, legfinomabb ricottakrémmel töltött édességek. Ugyanis ez a délolasz sziget a hazája a híres cassatának és a hírnévben nálunk talán kissé hátrébb kullogó, de ízélményben legalább olyan gazdag cannolinak. Mindkettő alapja egy szinte azonosan készülő édes, aszalt gyümölcsökkel és csokoládéval dúsított ricottakrém, csupán a "kabátkája" más. A cassatára egy későbbi alkalommal majd rátérek, ugyanis valódi cassatát készíteni nem egy egyszerű dolog. Azt is mondhatnám, hogy nagyon nehéz:-) Puritán stílusban, sallang nélkül is el lehet ugyan készíteni, de ha az ember egy ilyennek nekiáll, akkor adja meg a módját. 
No de térjünk most rá a cannolira. Azért ez sem egy amolyan féloktávos nóta, amit este hat és negyed hét között összedobhatunk. 

                                 Cannoli siciliana

A cannolo neve csövecskét, illetve vízcsapot jelent, ilyen csövekből állt ugyanis a vízrendszer, de az is lehet, hogy a nádból készült (nád = canna) formázóhenger után kapta a nevét. Hogy mikor keletkezett, már nem tudni, de feltehetőleg még a X. századra, az arab hódítás idejére vezethető vissza. Egyesek források szerint Palermotól nem messze egy caltanissettai háremből származik (Kalt El Nissa = arabul: asszonyok kastélya), ott süthették először, talán a ház urának kiengesztelésére:-)
Manapság igazi karneváli édesség, akkor tonnaszám állítják elő. Több méretben is sütik ezeket a kis csövecskéket: Palermoban sütik a legkisebbeket, a cannulicchi ujjnyi vékony és mindössze pár centi hosszú, a legnagyobb, és úgy mondják, a legfinomabb cannolot Piana degli Albanesi-ben kapni.

(Ezt az óriás cannolot egy taorminai
kirakatban fotóztam, de ez sajnos
csak dekoráció.)

A cannolonak mind a tésztája, de a
krémje is különleges. A csövecske 
egyfajta omlóstészta, de attól lesz 
más, hogy fehérbort, szicíliai desszert-
bort – marsalát – és kakaóport is tartalmaz.
 Akkor a legjobb, ha frissen készül, és a
krém nem áztatja el az ostyát. A tészta
különben elég hamar felpuhul, éppen
ezért, ha otthon sütjük, csak épp
fogyasztás előtt töltsük meg a 
hengereket. Ezeket amúgy lezárva
napokig is frissen tarthatjuk.
A krémhez való ricotta juhtejből készül, és pontosan ez egyik oka annak, hogy nehéz nálunk előállítani. Sőt, a tavaszi ricotta még finomabb, üde, nyers, picit fűízre emlékeztet. Mindig van a krémben néhány fajta kandírozott gyümölcs, vanília és apróra vágott csokoládé is. Ha otthon készítjük, a ricottát nem csak leszűrni érdemes, de ha szitán áttörjük, még finomabb lesz.
Manapság nem csak a hagyományos krémmel töltik, de a csokoládékrém mellett már mindenfajta gyümölcsös, egyéb krém is létezik. Őszintén szólva ezek nekem nem ízlettek.

Azt hiszem, nem csak az alapanyagok jelentik a nehézséget, de a sütőforma is! Az arab időkre utalva még ma is használnak erre a célra bambuszból készült csöveket, hisz azok bírják a magasabb hőt is. (Ázsiában is bambuszpálcikára húzzák a nyársakat.) Évekkel ezelőtt már próbálkoztam egyszer cannoloval, de egy vékony, fóliával beborított fanyélre tekertem a tésztát, és hát nem jártam túl nagy sikerrel:-))
Szó ami szó, évek óta vágytam már ezekre a cannolo-csövecskékre. És hol lehet ezeket a legbiztosabban beszerezni? Palermoban! Nekem legalábbis ott sikerült!

A híres hely nem más, mint Luigi szentélye, Palermo cukrászkellékboltja a régi arab negyedben:
Via Calderai, 57, 90133 Palermo (google.maps itt) 

      

Namármost, ránézésre is látszik, hogy Luigi boltocskája nem éppen egy Kátay:-). Omladozó vakolatú, egy, a via Maqueda-ból nyíló, szűk, poros kis utcában található, ahol girhes macskák túrkálnak a kukákban:-), de jóval több minden van benne, mint egy csilivili szuperüzletben! Az egyszerű polcokon roskadozik mindaz a temérdek kincs, amit képtelenség otthagyni, ha az ember végre odatalál a Via Calderai 57 alá:-)) Tucatnyi méretű cassataforma, dariolformák, kekszkiszúrók, martorana-formák, üstök, hengerek, habzsáksipkák, díszítőformák, kézi tésztahengerek, desszertkínáló-tálcák, háromrészes pastafőző betétek, és, és, és….

Itt végre sikerült – többek között – jó néhány cannolo-formát is magamévá tenni. A hivatalos csőforma 12 cm hosszú és 2 cm átmérőjű, és egyébként egy filléres jószág, egy mesterember könnyen elő tudná állítani.
Itt megjegyezném, hogy Szicíliában ezeket a tésztahengereket sok helyen meg lehet készen is vásárolni, vagyis a háziasszonyok nem feltétlenül bajlódnak az előállításukkal.

Végre nekiálltam megsütni a cannolikat.
Milyen lett? Fantasztikus. A tészta könnyedén ropogott, a krém édesen, olvadva belesimult egy minent átfogó ízélménybe. Egyszerűen tökéletes! :-)

Szicíliai cannoli másoknál:
Cannolo (Limoni Lunari)
Cannoli (Macikonyha)
Cannoli (Moha & Sáfrány)

További túrós-ricottás édességek nálam:
Almás-mákos csiga (túró)
Citromos ricottatorta
Csokoládés cornflakes-torta (túró)
Mákkal leöntött túrógombóc (ricotta, túró)
Narancsos-ricottás lepény
Narancsos tripla krémsajttorta (ricotta, mascarpone, krémsajt)
Ricottás mascarponekrém cantuccival          
Tésztakosárkák ricottával, sajttal és nektarinnal

Cannoli alla siciliana

Cannoli siciliani
(Ricottakrémmel töltött szicíliai ostyahenger)

Az omlós tésztához
180 g liszt
40 g vaj
1 db tojássárgája
2 ek cukor
2 ek marsala (desszertbor) vagy brandy
2 ek fehérbor
1 csipet só
1 csipet fahéj
1 tk kakaópor (elmaradhat)
A töltelékhez
300 g ricotta
150 g porcukor
1 ek narancsvirágvíz (ha lehet, ne hagyjuk el!)
60-80 g kandírozott gyümölcs (citrom és narancs)
30 g csokoládé (ez inkább elhagyható)
A sütéshez
olaj a forma kikenéséhez
olaj a sütéshez

Az omlós tésztához a szokásos módon összegyúrom a tésztát. Ebben az esetben a folyadékok is legyenek hidegek, könnyebben össze áll majd. Ha kész, fél órára fóliába csomagolva beteszem a hűtőbe.
Közben elkészítem a tölteléket. Ha a ricotta elég folyós, érdemes egy ruhán át kicsöpögtetni belőle egy kevés savót, különben a töltelék sem lesz elég szilárd. (Jó minőségű olasz, vagy házi ricottánál ez természetesen nem szükséges.) Belekeverem a cukrot, a narancsvirágvizet, a kisebb darabokra vágott kandírozott gyümölcsöt, és aki gondolja, a csokoládét is. Csokipasztillát is használhatunk, azt már nem is kell felvágni.
A tésztát kiveszem a hűtőből, meleg kézzel kicsit nyomkodom, hogy mozgathatóvá váljon, és vékonyra (1 mm) kinyújtom. Jó 10-12 cm átmérőjű köröket vagy négyszögeket vágok belőle. Egy lábasban felforrósítom az olajat. Egy ecsettel vékonyan beolajozom a fémhengereket, különben nem lehet majd róluk lehúzni a kész tésztacsöveket, de a tészta tetejét is be lehet kenni. Minden csőre feltekerek egy tésztát és beleteszem az olajba. Egyszer-kétszer átforgatom, hogy mindenhol megsüljön. Ha kész, fémcsipesszel vagy egy beleszúrt késsel kiemelem, deszkára teszem és a sült tésztából kitolom a fémhengert. (Ezt a műveletet célszerű védőkesztyűben végezni.) Így módon folyamatosan kisütöm a tésztát.
Ha kihűltek a tésztahengerek, megtöltöm a ricottával. (Ez szélescsőrű nyomózsákkal, vagy egyszerű kiskanállal is jól működik, mivel a henger elég széles.) A tetejére porcukrot szórok, a kibuggyanó krém tetejére pedig vágott mandulát, pisztáciát, csokoládét vagy kandírozott meggyet is lehet tenni.
kb. 12 db cannolo / 

                            

aug 242008
 

Amíg nem ismertem a húsgombócoknak ezt a toszkán változatát, addig el sem tudtam képzelni, hogy a húsos masszát nem csak az unalmas zsemlemorzsával hosszabíthatják meg. Gyerekkoromban talán épp a tetemes mennyiségű kenyérmorzsa miatt nem kedveltem a húsgombócot, tologattam a tányéron ide-oda, valahogy csak nem akart lecsúszni.
Szerencsére azonban már régóta ismeretséget kötöttünk, a ricottás húsgombóc és én, így az a fajta “fújtós”:-) fasírt végérvényesen a múlté!

Ám darált húsból mindenféle kerül az asztalra.
Leggyakrabban az amerikai hamburger patty, színtiszta marhahús, és semmi más. A férjem rácsapja a grillrostra és boldog.
Aztán ott van a másik kedvencem, a sárgarépás-diós vagdalt. A bobotie, amit szerencsére egzotikus íze ellenére mindenki szeret. A klasszikus paradicsomragus lasagna, nagyanyám darálthúsos lecsója, fűszeres darált bárányhússal töltött török paprikák, és még sorolhatnám tovább.

És itt van ez a ricottás húsgombóc, ami a lányom nagy kedvence, úgy látszik, a fújtós fasírt iránti ellenszenvét elörökölte tőlem:-) Jó kompromisszum ez a húsgombóc: van is benne hús, meg nem is annyi, a túró pedig jóval egészségesebb, mint a zsemlemorzsa (főleg, ha bolti…). Egy részét szemcsés túróval is kipróbáltam – sajnos magyar túróm nem volt, kénytelen voltam cottage cheese-t használni:-) – de ki szerettem volna próbálni, milyen az állaga, működik-e. Megállapítottam, hogy igen, jól működik, és ha az íze kicsit más is lesz, de használhatunk hozzá túrót is, egyesek számára biztosan új távlatokat nyit ez a fajta húsgombóc! :-)

Ha van, egy kevés kapribogyót és petrezselymet is szoktam beletenni, belemehet még egy salotta és egy-két gerezd fokhagyma is, de ennél megszoktam, hogy nem teszek. A ricotta lágyítja a húsgombóc ízét és nem kívánkozik bele.
Az egésznek a lényege, hogy ugyanannyi ricottát vegyünk, amennyi húst, egy kevés tojást, ízesítsük és kész is a húsmasszánk. Én fele olíva-növényi olajban szoktam sütni, nem sokban, mert ha gyakran rázogatjuk, forgatjuk, akkor kevés is elég.
Köret ehhez nem jár, nem is tudnék mit tanácsolni hozzá. A hagyományos toszkán kenyeret adják hozzá, semmi mást, és egy nagy pohár testes vörösborral öblítik le.

Ricottás húsgombóc paradicsommártással

Ricottás húsgombócok paradicsommártással
(Polpettine di ricotta in sugo di pomodoro)

A ricottás húsgombócokhoz
300 g borjúhús, darálva (vagy marhahús)
300 g ricotta (hiányában szemcsés túró)
1 db tojás
1 ek olívaolaj
1 ek kapribogyó (elhagyható)
3-4 ek parmezán, finomra reszelve
1 mk só
bors, frissen őrölve
liszt a hempergetéshez
olaj a sütéshez

A darált húst összegyúrom a ricottával, a tojással, az olajjal és a sajttal, sózom és borsozom, majd kisebb, golflabda-nagyságú gombócokat formálok belőlük. (Én ezt egy kilökőkaros fagylaltos kanállal szoktam, így pontosan egyforma méretű gombócokat kapok.) Egy tálkában kevés lisztben megforgatom és serpenyőben, kevés forró – lehetőleg olíva-, vagy fele-fele arányban olíva- és növényi olajban – forgatva közepes hőn, jó 10 perc alatt megsütöm. Nem kell hozzá sok olaj, csak annyi, hogy a gombócokat negyedig ellepje, ennek a mennyiségnek a kisütéséhez nem kell egy decinél több.
Közben elkészítem a paradicsommártást és azzal tálalom. Hagyományosan nem jár hozzá köret, csupán fehér rusztikus falusi kenyeret adnak hozzá, amivel a mártást is ki szokták tunkolni.

Paradicsomszósz
(Sugo di pomodoro)

1 ek olívaolaj
1 kis fej hagyma
3-4 ek-nyi fehérbor
400 g paradicsom (húsos fajta, lehéjazva és kimagozva), vagy
– 400 ml darabos paradicsom (polpa di pomodoro, pl. MUTTI)
1 ág bazsalikom, frissen
1 mk só
bors, frissen őrölve
1 ek olívaolaj

Olajat hevítek, közepes hőfokon beleteszem a hagymát, majd ha már üvegesre pirult, hozzálöttyintek egy kevés fehérbort. Hagyom, hogy elpárologjon, akkor hozzáadom a paradicsomot és a bazsalikomágat is. Legalább félórát, de ha lehet, akár egy órát is hagyom gyöngyözni. Ha úgy látjuk, hogy leragadni készül, akkor egy kortynyi vizet hozzá lehet önteni. A vége előtt sózom, borsozom, kihalászom a bazsalikomot és a legvégén belekeverek egy kanálnyi nagyon jó olívaolajat is.

18 db húsgombóc / 4 személyre /