feb 102014
 

Kaptunk a szomszédtól két nagy üveg saját készítésű paradicsomlevet, mert egy hétig felügyeltük a macskát. Az öröm addig tartott, míg meg nem kóstoltuk. (A paradicsomlevet. A szerk.) A lé eszeveszetten édes volt, legalábbis nekünk, viszont teljes erővel átjött rajta az érett paradicsom összes zamata – ergo kellett vele valamit kezdeni, mert amúgy nagyon finom volt.
Saját jogán való ivás nem jött szóba, ekkor úszott be a képbe a klasszik tojásleves, amit fele-fele arányban majd a lével készítek. Egyik fele ugye a durván édes paradicsomlé, másik egy jó testes, házi alaplé. (Pho-t főztem, erről lenne szó. A szerk.) Csak elveszi így az édeset.

És lőn. Igazán finom lett, gyors is, este hazaesve gyorsan lehet valami forrót kanalazni. Persze előtte gondoskodjunk pár óra alatt elkészülő alapléről és egy hétig pesztonkázott macskáról is. Meg persze tulajról, aki ad némi kis paradicsomlevet. Continue reading »

Júl 072012
 

Egyáltalán nem vagyok szendvicsellenes, bár az alkatrészeket inkább külön szeretem enni. Egy falat kenyér, három falat sajt, egy marék saláta. Csak úgy, a tiszta ízek kedvéért.
Szendvicsből pedig annyi fajtát ki lehet találni, hogy blogot is lehetne írni rá. Neveddelaszendvicsemet.hu, még szabad. De nyugi, nem kezdek szendvicsblogba, inkább néha megmutatok itt egyet-egyet.

Ez például igen jól sikerült, bár semmi különös, de van benne elég anyag, hogy kibírjuk vele estig, és jól tocsog:). Találtam még egy üveg pestot a hűtőben, bazsalikomos-petrezselymes volt dió- és olívaolajjal, és maradt még crème fraîche is. Gabojsza kolbászából viszont már alig van…
Azoknak, akik együtt szeretik enni a cipót az alkatrészekkel :)

Pestos, kolbászos, petrezselymes szendvics
Pestós, kolbászos szendvics

1 cipó vagy mini-baguette, vagy zsömle
1 ek-nyi krémsajt vagy ricotta
1 ek-nyi házi bazsalikompesto
néhány karika paprikás kolbász
néhány levél petrezselyem
néhány pötty tejföl

Cipót felvágtam, megkentem a krémsajttal, rákentem a pestót, rátettem a kolbászt, a petrezselymet, pici tejfölt, fedelét rátettem és megettem.

jún 242012
 

A Szega Foods receptversenyén annyira felbuzdultam, hogy júniusban több fogást is készítettem rá. Lettek alkonyatban készült képek is, de időhiány miatt posztolni sem tudtam már őket a Szega oldalára. Tervezetben viszont már akkor beírtam mindegyiket, így semmi akadálya, hogy végre megmutassam őket.

Pár napja már hivatalosan is kitört a nyár, a hőmérő csak kúszik, mi meg rendre kiizzadjuk a bevitt folyadékmennyiséget, de enni kell. Ilyen melegben nem csak könnyű ételeket kívánunk, de akinek nincs a konyhában klímája, az biztos nem lesz a tűzhely rabszolgája sem ebben a kutyadöglesztő időben. Maradnak tehát a kevés főzéssel járó ételek, de egyben biztosak lehetünk: férfiembert egy üveg sörrel vagy egy, a hideg párától opálos pohárral a kezében nyugodtan odaállíthatunk a grill mellé, élvezni fogják!

Ebben a vacsorában annyi a különleges, hogy nagyon kevés zsírt tartalmaz, és még ezt is lehet csökkenteni! Kétféle halat tettünk a grillre, egy-egy kifilézett durbincsot és egy pisztrángot, mindegyik hasában nagyon sok hajszálvékonyra szelt kezeletlen citrom van, rettentő nagy üdeséget okozva, és persze friss zöld fűszer.

Citromos, zsályás pisztráng grillezés előtt
A tésztasalátához egész tojásból kevertem ki a majonézt – már ha ezt így majonéznek lehet nevezni, de ezzel a módszerrel is sikerült lefaragni a kalóriákból. A salátát természetesen bárhogy el lehet készíteni, most a sietség miatt készült így, bevallom, egy kis doboz bio gombakonzervet bontottam fel hozzá, mindenfajta lelkiismeretfurdalás nélkül.

Az igazi adu ász azonban a saláta, ugyanis semmilyen olaj nincs benne, és lám, nem feltétlenül kell egy jó salátamártásba olívaolaj; – azért tény, hogy vele sokkal finomabb, de ha nem, hát nem. A nyitja egy pici zamatos alkohol, száraz desszertbor, jól megfűszerezve, ne legyen sápadag az egész, nagyon rá lehet szokni.

Grillezésre fel, igyunk hozzá egy könnyű kis fehéret vagy proseccot, éljen a nyár!

Töltött citromos pisztráng könnyű tészta- és zöldsalátával
Töltött citromos pisztráng könnyű tészta- és pillekönnyű zöldsalátával

A halakhoz
2 db hal (most pisztráng és aranydurbincs)
1 db kezeletlen citrom
12-14 levél zsálya
2 ág rozmaring
2 ek mascarpone (egy halhoz)
só, feketebors

A könnyed tésztasalátához

100 g kisebb csavart pasta
kb. 80 g fiatal gouda sajt
150 g csiperke
1 kisebb salottahagyma
néhány kanálnyi alaplé, szükség szerint
A könnyű majonézhez
1 db tojás (egészben)
1 mk só
feketebors
1 mk cukor
1 tk Old English mustár
2 ek / 30 ml olívaolaj
kb. 3 ek / 45 ml egyéb növényi olaj
2 ek tejföl

A könnyűdresszinges zöldsalátához
2 adag zöldsaláta (rucola, madárbegy, lollo, római saláta)
4 ek száraz sherry vagy száraz marsala
2 ek méz (vagy agáveszirup)
2 ek almabalzsam / mézbalzsam (5-6 sav%-os)
só, feketebors

1. Először a hozzávalókból kikeverem a majonézt. Egy magasfalú keverőpohárba beleütöm a tojást, beleteszem a hozzávalókat és az olajat lassan adagolva botmixerrel néhány percig keverem. Ha kész, hozzákeverem a tejfölt.
A hagymát apróra vágom és besózva állni hagyom.
A sajtot kisebb kockára vágom, a gombát megtisztítom, meghámozom és a kalapját vékonyra szelem.
A tésztát sós vízben al dente kifőzöm, leszűröm és tálba teszem. Gyorsan belekeverem a majonézt, hogy ne ragadjon össze. A hagymát átöblítem és beleforgatom a többi hozzávalót. Tálalásig hűtöm.

2 A salátához előkészítem a zöldsalátát. Átmosom, kicentrifugázom és tálba teszem.
A hozzávalókból egy csavaros üvegben összerázva elkészítem a salátadresszinget.

3. A halakat megtisztítom, leszárítom. A zöld fűszereket megmosom, a rozmaringot felaprítom. A citromot megmosom és nagyon vékony karikákra vágom.
A hal hasát bedörzsölöm sóval, rákenek egy kevés elkevert mascarponét, ráfektetek vagy 3 karika citromot, ráteszem a zsályát vagy a rozmaringot. Borsozom.
Egy megfelelő nagyságú alufóliát kikenek citromos olívaolajjal, ráfektetem a halat, a tetejére is teszek citromot, zsályát, sót és borsot. Betekarom a fóliával és a grillrostra teszem vagy fél órára. Kibontva kiveszem a gerincét és a filét tálalom a citrommal.

Citromos, rozmaringos durbincs grillezés előtt

jún 122012
 

A gyors-finom-egészséges reggelik kategóriában verhetetlen lesz, ráadásul ezerféleképpen variálhatjuk.
Másfél hét után találtam a hűtőben egy doboz túrót és néhány gyümölcsöt is (a zöldségekről most mélyen hallgatok, de azóta sikerült mindet megmentenem).

Szemes túró fűszeres naranccsal
Fűszeres-narancsos szemes túró

200 g szemcsés túró (cottage cheese)
1 tk Muscovado vagy barna nádcukor
1 tk méz, agáve- vagy egyéb szirup
1 kisebb narancs
1 tk mogyoró- vagy dióolaj
kevés őrölt fahéj (vagy más fűszer)
1 ek crème fraîche (vagy tejföl, tejszín)
1 ek házi baracklekvár
csipet só

bazsalikom

A narancsot meghámozom, karikára vágom és negyedelem.
Egy mélytányér aljára rásimítok egy réteg túrót. Megszórom a barna cukorral és ráfektetem a narancsdarabokat és ráöntöm a levét is. Locsolok rá egy kevés olajat és szirupot és megszórom fahéjjal vagy egyéb fűszerrel.
A maradék túróhoz keverem a tejfölt, a baracklekvárt és egy csipet sót. A narancsok közé teszem a halmokat, ízlés szerint megszórom még egy kevés barna cukorral.
Tálalásnál tépkedett bazsalikomlevéllel is megszórhatjuk.
1 reggeli adag /

jún 012012
 

Szerintem azóta ismerem a Szega sajtboltot, amióta létezik. Amikor a legtöbb boltban a trappista, mackósajt és a magyar edámi mellett még alig lehetett színvonalas sajtot kapni, a Szega már hihetetlen sajtválasztékkal büszkélkedett. Nem csoda, hogy rákaptunk. Azóta egyéb ínyencségekkel is bővültek, kiváló minőségű olajok, ecetek és fűszerek is várják a vásárlókat.

Most a Szega receptversenyt indított, és bár ritkán veszek részt ilyen megmérettetésben, most képtelen voltam ellenállni. De hisz minek is? A Szega szinte rámszabta ezt a versenyt, vétek lenne kimaradnom!

Többek között ezt a Munster sajttal készült rakott tojásos nokedlit készítettem, kissé merész köntösben, de szeretem ezt a sajtot, mert igazi kihívás, markáns íze mindent elfed, nehéz belőle olyan ételt készíteni, hogy a többi hozzávaló is érvényesüljön. De többek nem is mondok, tessék csak kipróbálni.

Több recepttel is szeretnék pályázni, erre, és a többire is lehet szavazni a Szegafoods facebook-oldalán a Receptversenynél ! Ha tetszik, köszönöm a szavazatokat!

Rakott tojásos nokedli Munster sajttal és dióolajos salátával
Rakott t
ojásos nokedli Munster sajttal

3 db nagyméretű tojás
½ tk tengeri só
200 g búzaliszt (BL-55)
néhány ek tej
1 ek olaj
3 salottahagyma
120 g zöldborsó
kb. ½ tk füstölt só
120 g Munster Gérome sajt
2 tojás
8 ek házi tejföl
steakbors
1 ek almás balzsamecetkrém
4 kis marék madárbegysaláta
2 k dióolaj

Az olajon néhány perc alatt megpirítom a zöldborsót. A salottákat hajszálvékony karikákra, a sajtot vékony csíkokra vágom. A salátát megmosom, levágom a gyökereket és salátacentrifugában leszárítom.
A nokedlinek felteszem a vizet.
A sütőt előmelegítem 180 °C-ra.

Elkészítem a galuskát. Egy tálba feltöröm a tojásokat és villával kissé felverem. Beleteszem a sót,  majd annyi lisztet keverek bele, hogy galuskatészta állagú legyen. Néhány kanál tejjel lazítom. A felforrt vízbe apróbb szemű galuskákat szaggatok, majd ahogy feljönnek a víz felszínére, egy szűrőkanállal kiemelem és tálba teszem. Hozzáadom a zöldborsót, a salottát, füstölt sóval ízesítem és jól átforgatom.
Kivajazok egy tűzálló tálat, egyenletesen beleteszem a zöldborsós galuskát. A tojásokat villával felverem, beleforgatom a sajtdarabokat és a balzsamecetkrémmel ízesítem. A galuska tetejére simítom és a sütőben 20 percig sütöm, amíg a sajt megolvad. A salátát átkeverem egy kevés tengeri sóval.
Közben a tejfölhöz keverem a füstölt sót. A nokedlit tányérokra szedem, köré csorgatom a tejfölt és megszórom steakborssal. Mellé teszek egy-egy kupac salátát (közvetlenül előtte sóval érdemes átforgatni) és rácsöpögtetek egy kevés dióolajat.
4 kisebb adag /

jan 282012
 

Ez egy téli leves. Egészen pontosan karácsonyi volt, ha a piros terítő nem lenne elég, akár ragyogó piros gránátalma magokat is szórhattam volna a tetejére, de az már tényleg nem volt itthon.
Ebből a bevezetőből most az következik, hogy mielőtt beköszönt a február, megmutatom a karácsonyi menüt, ami azért nem vészes, mert az év tizenkét hónapjában gyakorlatilag bármikor beilleszthető. Azért ez mégis egy télies leves, maradjunk annyiban.

Ez a leves Flatcat-től származik (eredeti recept ITT, de van még két hasonló is a blogon, ebből is látszik, hogy az aszaltszilva-krémleves a Flatcat familynél is igen nyerő.) Hosszú ideje szemeztem már vele, mert nálunk nem divat édes levest enni. Vagyis csak desszertnek tudnám elsütni az ilyet, azért megpróbáltam, és bejött, nagyon is.
Télen gyakran van itthon forralt bor, miért is ne lenne. Nem csak inni jó, de lehet belőle lekvárt, zselét készíteni, süteménybe tenni, de sós levesalapnak is remek. Hozok majd rá példát.
Emiatt kapásból lecseréltem a befűszerezett vörösbort forralt borra. Ez a leves így hihetetlenül egyszerű lesz, ha lenne nálam gyerekrovat, akkor oda is betehetném.

Remélem, másokat is érdekel még a karácsonyi menünk, ha nem, akkor is posztolom majd valamikor. Még karácsony előtt.

Forralt boros aszaltszilva-krémleves cantuccinivel

Forralt boros aszaltszilva-krémleves cantuccinivel

A leveshez
25 dkg aszalt szilva
500-600 ml fűszeres vörös forralt bor
300-400 ml víz
200 ml zsíros tejföl (crème fraîche)*
2 csipet tengeri só
kevés cukor, méz, juharszirup, édesítő, amennyiben szükséges
A cantuccinihez*
1 ek vaj
8 db cantuccini (vagy egyéb mandulás, diós keksz)

A mag nélküli aszalt szilvát legalább egy órára 3 dl-nyi friss, langyos vízbe áztatom. Ha szaftos, puha még a szilva, akkor elég egy rövid áztatás is. Ezután egy kevés vizet kiveszek a sűrítéshez a szilva alól.
Egy fazékban alacsony hőfokon felforralom a bort a szilvával és legalább 5 percig főzöm, de a szilva mindenképp puhuljon meg. Öt perc forráspont fölötti főzés már elég, hogy a borból elillanjon az alkoholtartalom. Ezután üvegfalú mixerben vagy botmixerrel pürésítem.
A tejfölt egy tálba teszem, hozzáadok egy kevés áztatóvizet és egy kisebb habverővel simává keverem. Hozzáöntöm a leveshez és ízesítem.

A cantuccinit fóliában húsklopfolóval durvára töröm. A vajat egy kis lábasban megolvasztom és néhány percig pirítom, míg barnulni nem kezd.
A forró levest tányérokba szedem, mindegyikre rászórok egy kevés cantuccinit és meglocsolom a barna vajjal. Úgy is készíthetjük, hogy a végén az olvadt vajba beleforgatjuk a kekszdarabokat.
4 tányérnyi lesz belőle

* Változatok:
Hogyan tedd tejtermékmentessé? – tejföl > kókusztejszín, vaj > kókuszzsír
Hogyan tedd paleóvá: –  Cseréld le a cantuccinit paleo kekszre

dec 162011
 

Tagliatelle vajas tejföllel és kecskesajttal
(Tagliatelle con burro, panna acida e formaggio fresco di capra)

160 g tagliatelle
1 ek vaj
3 ek sűrű tejföl vagy crème fraîche

kevés csípős paprika (vagy ¼ mk pehely)
1 csokor petrezselyem
25-30 g sós kecske- vagy fetasajt só, bors


A petrezselymet felvágom. A tésztát al dente kifőzöm, de mielőtt leszűrném, kiveszek belőle a végén egy bögrényit és félreteszem.
Közben egy lábasban felhevítem a vajat és alacsony fokozaton két percig barnítom. Hozzákeverem a mozsárban összetört csípős paprikát (vagy pelyhet), még egyszer átkeverem és félrehúzom. Belekeverem a tejfölt vagy crème fraîche-t és egy kevés főzővízzel hígítom. Enyhén sózom és borsozom.
A tésztát leszűröm és beleforgatom a szószba, majd alákeverem a petrezselymet is.
Tányérokra szedem és rászórom a kockára vágott kecskesajtot.
2 személyre

Sze 272011
 

Rég nem jelentkeztem a blogon, de most sem fogom magam hosszú lére ereszteni. (Ez egészen frappáns megjegyzés egy pohár vörösbor képe fölött, nem? :)
Sok a pótolnivaló recept, tudom, mert azért közben is élünk, eszünk, néha főzünk…. aztán megint eszünk, megint élünk, sűrű az élet, ebbe most kevéssé fér bele még a posztolás is.
De azért igyekszem én, sokasodnak a félig megírt piszkozatok, előbb-utóbb bejegyzés is lesz. Halkan megjegyzem, elképzelhető, hogy egy ideig kevés lesz a szöveg és inkább a receptek dominálnak, tudom, nem így kellene működnie egy gasztroblognak, de még mindig jobb, mint egy kéthónapos posztot bámulni, nem?
Elég a mosakodásból, mutatom, mit sütöttem hétvégén. Klasszikus hagymás pite, quiche-szerűség (olyan is lesz), most szőlővel, ez aztán igazán feldobta.
Nagyon finom, mindenhez jó, reggelire is, kipróbáltuk. A tészta kissé vastag lett, elég 20 deka lisztből is, de már nem volt kedvem áttenni egy nagyobb formába.

hagymas_szolos_lepeny1

Kékszőlős hagymás lepény

A kelt tésztához
250 g kenyérliszt (BL-80)
½ tk só
1 tk szárított élesztő
3 ek olívaolaj
kb. 170 ml (szénsavmentes ásvány)víz
A töltelékhez
200 ml tejföl
kevés tejszín
2 korty száraz fehérbor
2 db tojás
¼ tk só
feketebors
4 nagy fej lilahagyma
400-450 g kékszőlő (mag nélkül)
vaj a forma kikenéséhez

1. A hozzávalókból kelt tésztát gyúrok, jól átdagasztom és bő óráig kelni hagyom.
Közben meghámozom a hagymát, félbevágom és hajszálvékonyra felszetelelem. A szőlőt – ha nem mag nélküli – kimagozom. (Megmosom, a szemeket félbevágom és egy mokkáskanál segítségével kikaparom a magját.)
2. A töltelékhez egy tálban összekeverem a tejföl a tejszínnel és a felvert tojásokkal és kevés bort adok hozzá, hogy még sűrű massza legyen belőle.
3. A sütőt alsó-felső állásban 200 °C-ra előmelegítem.
4. Kivajazok egy 26 cm-es kerek piteformát, elsimítom benne a tésztát, és peremet is húzok rá. Beleöntöm a masszát, rászórom a hagymát majd a szőlőt is, egy kicsit bele is nyomkodom. Betolom a sütőbe és addig sütöm, amíg a tészta széle elválik a formától, vagyis átsült, ez ennél a vastagságú tésztánál nagyjából 45-50 perc.
26 cm-es kerek piteforma / 8 szelet

Júl 242011
 

Itt a nyár és végre itt az igazi, aromás paradicsom. Illetve már hetek óta itt van, de én csak most értem ide, hogy írjak is róla, bocsánat ezért a kissé sablonos és enyhén szólva is teátrális beugróért.

Viszont tényleg itt a friss, érett, jóízű paradicsom. Térdig járunk benne és enni kell, mert hihetetlenül egészséges. A spanyolok azt ajánlják, hogy három darabot együnk meg belőle naponta. Az olaszok nem ajánlanak semmit, ők mellépakolnak egy kis mozzarellát és tálalják. Vagy megfőzik. Sugonak. De ez egy másik történet.

Csak kapkodom a fejem, mennyi színes paradicsom terem manapság a piacon. Idestova háromezer fajta létezik és a számuk szinte hetente nő. A nevüket sem tudom pontosan és az az érzésem támad, hogy nem is érdemes őket megjegyezni – jó esetben még húszig sem jutnék el. Újabb és újabb nevű paradicsomokba botlok, és minden nap, igen, tényleg minden nap veszek is egy halommal. Reggel egyet leturmixolok, napközben bekapok kettőt, este pedig felvágom salátának. Csak úgy.

Egy olvasó, Martina osztotta meg azt a hihetetlen érdekes infót, hogy Ausztriában, a határhoz közeli Burgenlandban Erich Stekovics megszállott paradicsomtermesztő. Több, mint ezer fajtát termeszt, amit nyaranta naponta személyesen be is mutat egy háromórás vezetés során, a weboldalán pedig számtalan paradicsomfajta képét és leírását is megtaláljuk.

Én biztos, hogy elmegyek, amint csak tehetem! Nagyon köszönöm, köszönjük ezt a megjegyzést!

Erich Stekovics, Schäferhof 13, 7132 Frauenkirchen, Ausztria
http://www.stekovics.at
Vezetés személyenként 45 Euro (15 Euro levásárolható)

Paradicsomok
Tessenek enni, most, tele a paradicsom a C- és B-csoport vitaminjaival, a piros színű gyümölcs pedig különösen előnyös.

Hogy a paradicsomsaláta ne legyen unalmas, összedobtam néhány fajtát, amelyeknek nem csak a színe más, hanem külön-külön az íze is. A tetejére most nem a szokásos oívaolajos-ecetes duó került, hanem egy crème fraîche-sel összekevert mártás. Plusz egy kevés rucola és néhány óriás olívabogyó. Mi hajszálvékony mortadellaszeleteket ettünk hozzá, friss bagettet és egy üveg fehérbor is lett mellé.

Színes paradicsomsaláta rucolával és óriás olívabogyóval
Színes paradicsomsaláta rucolával és óriás olívabogyóval

(Insalata di pomodori colorata con rucola e olive giganti)

400 g paradicsom (különböző, színes fajta)
2 marék (60 g) rucola
12 szem óriás olívabogyó
kevés morzsolt szicíliai oregánó
A dressinghez
2 ek extraszűz olívaolaj
1 púpos ek crème fraîche (esetleg tejföl)
1 ek szőlőbalzsam (vagy lágy fehér balzsamecet)
1 kortynyi fehérbor
½ tk cukorszirup

feketebors, frissen őrölve

A rucola szárát levágom, megmosom, leszárítom és 3 cm-es darabokra vágom. A paradicsomot megmosom, kivágom a csumáját, félbe, majd hosszanti darabokra vágom.
A hozzávalókból összekeverem a mártást. Ízesítsük a mártást ízlésünk szerint.
A tányérok aljára teszek egy réteg rucolát, ráfektetem a paradicsomdarabokat, közéhelyezem a félbevágott olívabogyókat. A paradicsomokat hagyjuk békén, nem kell összekeverni. Sózom és borsot tekerek rá, majd rámorzsolok egy kevés szárított oregánót. Kanállal rácsorgatom a mártást és tálalom.
2 személyre /

Színes paradicsomsaláta

Sze 172010
 

Nagyon retró. És igazi magyar soulfood. Hungarikum. Szeretnivaló darab.
Hosszú évekkel ezelőtt, még kezdő háziasszony koromban talán egy újságban bukkantam rá a receptjére. Én szerettem, de a családom masszívan ellenállt, ezért teljesen kikopott a repertoárból.
Évek óta forgatom a fejemben, hogy egyik este neki kellene állni, persze csak magamnak. A héten egyedül vagyok itthon és végre nekifogtam.
Kár volt ennyit várni, talán könnyítek rajta egy kicsit és akkor a férjem elé is bátran merem tálalni. Csodálkoznék, ha nem szeretné meg.
A nokedli szerintem még mindig úgy a legjobb, ha sok tojással készül, nagyon sokkal! Ugrós marad és szép sárga, persze aki az egy-két tojásos, vizes verziót kedveli, az is megy persze.
A legtöbb, neten fellelhető recepttel ellentétben sok hagyma szükségeltetik hozzá, sok bársonyos tejföl és sok paprika a tetejére is. Ha van, egy kis békebeli savanyúság sem ártana, de legalább egy uborkasaláta. Hmmm!:)

Somogyi galuska
Somogyi galuska

A galuskához
3 db tojás (nagyméretű)
½ tk tengeri só
200 g búzaliszt (BL 55)
néhány ek tej
Az összeállításhoz
1 ek (olíva)olaj
80-100 g húsos szalonna, bacon
2 kis fej hagyma
1 gerezd fokhagyma (elhagyható)
1 – 1½ tk pirospaprika
250-300 ml tejföl (vagy crème fraîche)

Egy lábasban felhevítem az olajat és kiolvasztom az apróra felvágott bacon-t. Ha megsült, kiszedem és félreteszem. A maradék zsíradékban üvegesre párolom a felvágott hagymát, bőven megszórom a paprikával és belekeverem a tejfölt. Lefedve félrehúzom.

Közben felteszem forrni a vizet a galuskának.
Egy keverőtálba feltöröm a tojásokat és villával kissé felverem. Beleteszem a sót,  majd annyi lisztet keverek bele, hogy galuskatészta állagú legyen. Néhány kanál tejjel lehet lazítani.
Ha felforrt a víz, beleszaggatom a galuskákat. Két perc múlva, ahogy feljönnek a víz felszínére, egy szűrőkanállal kiveszem őket és beleforgatom a tejfölös masszába.
2 tányérnyi /

Somogyi galuska

máj 032010
 

Egy hete a semmiből, szinte egy óra leforgása alatt lebetegedtem. A szokásos, európakonform vírus, hétfő reggelre alig volt már hangom és úgy éreztem magam, mintha egy cserép kaktuszt kellett volna letuszkolni a torkomon. A hetet mégis végig kellett csinálnom, így köhögve, prüszkölve, vacogva, izzadva, de úgy ahogy végigküzdöttem magam, bár voltak órák, napok, amiket legszívesebben kitöröltem volna a naptárból.
Úgy vártam a péntek estét, mint szerelmes tini az áhított randit, hogy végre pihenéssel és henyéléssel tölthessem a munka ünnepét.
A férjem még mindig a tengerentúlról hívogat, egyszóval a hétvégén is még one-man-show-t alakítottam a konyhában, ennek ellenére pénteken azért még jóól bevásároltam, nehogy üresen tátongjon az amúgy még mindig csordultig tele hűtőszekrény.
Ha már egyedül vagyok és beteg, legalább jókat egyek, nem?

Vettem egy jégcsapretket, amiről köztudott, hogy antibakteriális és vírusölő tulajdonsága révén igen jó meghűlés esetén. (Mondjuk lehet, hogy épp ez sörretek volt, de ezen most ne akadjunk fönn.)
Régen télvíz idején egyik kedvencünk volt a jó sok tejföllel elkevert, reszelt jégcsapretek. Az idősebb bloggerkorosztály:) talán még emlékszik rá, hogy anno a Magyar Nemzetben volt egy heti sorozat Hopp- és Kopp-receptekkel. (Az egyik ládikóm mélyén még mindig őrzöm ezeket az újságkivágásokat.) Nos, az egyik héten ez a tejfölös fehérretek volt az Egyszer-Kopp-menü egyik része. Innen ismertük meg és azóta oszlopos tagja a konyhánknak.
Kicsit sóztam és borsoztam, néha ment bele még egy csokor petrezselyem is, de nem kellett bele semmi más. Rozskenyérrel vagy egy szelet sült hússal fenséges volt! (Eredeti recept legalul, máramennyire recept szükségeltetik hozzá.)
Most ezt a retket még egy kicsit egészségesebbre is turbóztam. A saláta összes résztvevőjét az egészség szolgálatába állítottam, a végén minden réteget Maldon-sóval hintegettem. Finom lett, az egész hatalmas adagot eltüntettem, de az egyszerű, tejfölös retek mégis csak a legjobb!:)

Joghurtos jégcsapretek almával és uborkával
Jégcsapretek almával és joghurttal

½ db jégcsapretek (300 g)
1 db alma (ropogós)
½ db kígyóuborka, vagy egy fürtös
1-2 db salottahagyma
kb. 350 ml zsírosabb joghurt
1 ek extraszűz olívaolaj

1 ek zöldcitromlé
Maldon-só

A jégcsapretket meghámozom. Az almát megmosom, negyedelm és kivágom a csutkáját. Az uborkát hosszában kettévágom és egy kiskanállal kivájom a magját. A retket és az almát julienne-re reszelem, az uborkát és a salottát vékonyra szelem. Az egészet beleteszem egy nagy tálba és elkeverem a joghurttal és az olajjal. Hozzáadok egy kevés zöldcitromlevet és pici sót. (Érdemes borsozni, én a torkom miatt most kihagytam.)
Legalább félórára lefedve állni hagyom. Ahogy kanalazom, Maldon-sót szórok minden réteg tetejére.
3 salátástányérnyi / 

Tejfölös jégcsapretek, az eredeti

1 db jégcsapretek (600 g)
2 pohár (400 ml) magyar! tejföl, 20%-os
só, bors
kevés tört koriandermag
1 csokor petrezselyem

A retket julienne-re reszelem és egy tálba téve besózom. Ekkor levet ereszt, ebből le is önthetünk egy keveset. (Később ki is lehet nyomkodni a sót és átmosni, én nem szoktam.) Hozzáadom a frissen megtört koriandert, tejfölt, petrezselymet és borsozom. Egy órára érdemes lefedve érni hagyni.

dec 112007
 

Az Ági könyvéből készült vacsora mellé körözöttel töltött paprikát is tettem – noha nemigen illik, de megkívántam és talán Ági sem neheztel, hogy íly módon egy újabb finomság került tőle az asztalra.
Ritkán készítek mostanában körözöttet, és ahogy megláttam, gondoltam, nosza, ez jó lesz az elképzelt ételek mellé is. Épp otthon voltam, pesti levegőt szívtam, kaptam tehát zöldpaprikát és pirospaprikát is, és ami a legfontosabb: magyar szemes túrót.

Külföldön élve egyszer előételként vendégeknek akartam ilyenmód igazi magyaros, körözöttel töltött paprikát készíteni. Sejtettem, hogy egyáltalán nem ismerik és vélhetőleg sikere is lesz. A bökkenő csak az volt, hogy arrafelé se szemcsés tehéntúró, se a magyarhoz hasonlatos juhtúró, se zöldpaprika nem volt, így a fél várost bebarangolva végül is számomra elég szégyenletes, de öszvér megoldást találtam: sárga kaliforniai paprikába tuszkoltam bele a feta sajtból és ricottából készült (mert az volt), és grúz őrölt paprikával ízesített (mert csak az volt) körözöttet – vagy amit végül is annak neveztem. A kedves magyar honfi- és blogtársak talán el tudják képzelni, mit is éreztem, de nota bene, a vendégeknek annyira ízlett, hogy a feleség még a receptjét is el szerette volna kérni!
Mondanom sem kell, a tejfölös-kapros juhtúróval töltött, grillezett gombafejek is hasonló sorsra jutottak:-)

A körözöttel kapcsolatban aztán eszembe jutottak a régvolt gondolatok. Nagyanyám juhtúróból és vajból keverte, ezért aztán olyan kemény volt mindig, hogy nem lehetett azonnal megkenni vele a kenyeret. Bár nagyon ízes és fűszeres volt, azt meg kell hagyni. 

Paprika körözöttel töltve

Körözöttel töltött paprika

250 g tehéntúró (25%-os)
2 ek tejföl (24%-os)
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 tk édes pirospaprika
1 tk köménymag, őrölve
1 tk só

A túrót egy tálban villával összetöröm. A hagymát egészen apróra vágom, majd a szétnyomott fokhagymával és a többi hozzávalóval alaposan kikeverem.
A paprikáknak kivágom a torzsát és megtöltöm a körözöttel. Néhány órára behűtöm, akkor éles késsel szeleteket lehet vágni belőle.

Körözött, a ma façon

A paprikába Ági eredeti receptje szerint készítettem a körözöttet. Szeretném viszont ezúttal közzétenni a saját verziómat is, amit néhány évvel ezelőtt egy ajándékba kapott, vaskos könyvben olvastam. Így főz a Tisztelt Ház, szólt a könyv címe, amiből kiderült, hogy a honatyák nemcsak egymással vitáznak a Parlamantben, nem, otthon még a fakanalat is forgatja némelyik. Innen ered a recept, amit én némi módosítással néha kikeverek és ami gyerekkorom ízeit is felidézi olykor, hisz hasonlóan készült nálunk is. Ebben a verzióban ez szigorúan hungarikum, hisz sem szemcsés tehéntúró, sem juhtúró nem található máshol. Két érdekes összetevője van ennek a változatnak: egyik a ketchup, amit én sűrített paradicsommal váltottam ki, másik viszont a barnasör, ami mindenképp menjen bele, mert nagyon jó ízt ad neki! És jó alaposan tessék megfűszerezni, csak úgy lesz jó.
Én talán galád módon nem fehér kenyérre teszem, hanem a legjobban még forró, friss pirítóson szeretem! Hmm, ahogy lágyan olvad rajta a finom körözött, az valóban mennyei!

250 g tehéntúró (25%-os)
250 g juhtúró
100 g vaj
200 ml tejföl (24%-os)
2 fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 ek édes pirospaprika
2 tk köménymag, őrölve
1 ek mustár
1 ek sűrített paradicsom (vagy jóminőségű ketchup)
2 ek barnasör
2 tk só
1 tk feketebors, frissen őrölve

Egy nagy tálban a vajat szobahőmérsékleten kissé habosra keverem. Hozzákeverem a villával összetört kétféle túrót, beleteszem a nagyon apróra vágott (vagy aprítóban a fokhagymával együtt felaprított) hagymát, fokhagymát és az összes többi hozzávalót. A tejföl egy részét érdemes a végére hagyni, hogy lássuk, mennyire lett sűrű. Én úgy szeretem, ha már a hűtőből kivéve is kenhető állagú. A végén alaposan ízesítem: nekem akkor jó, ha nem halvány sem a színe és az íze és gazdagon használjuk a fűszereket – no és nem utolsó sorban a barnasör is megteszi a magáét.
1 hatalmas tálnyi /  

Júl 052007
 

Idejét sem tudom már, olyan rég volt, amikor egyszer Bécsben egy káprázatos túrógombócot ettem. Hogyne ismertem volna a túrógombócot, sokszor csináltam addig magam is, de olyanra sosem sikerült, mint amit ott, akkor ettem. Nemcsak a gombócok megjelenésében volt különbség: mákos volt, sőt ebből a belsejébe is jutott, vanília mártásra is emlékszem talán, és az elmaradhatatlan szilvarösztire is. De nem csak ezért ízlett kimondhatatlanul, hanem azért is, mert a gombóc szinte lebegett, olyan könnyed volt!
Persze azonnal tudni szerettem volna a receptjét. De annak idején még azt a szót sem ismertük, hogy internet, (ha-ha, ilyen is volt egyszer) ezért sokáig várnom kellett, míg végre osztrák üzlettársakra tettem szert. 
És akkor megtudtam a gombócok titkát!
Szóval senki se higgye azt, hogy kedves túrógombócunk magyar eredetű! Dehogyis! A túrógombóc sok más egyébbel együtt a monarchia idején jött át hozzánk, és mi magyarok egy kissé leegyszerűsítettük az elkészítését.
Két nagy különbség van a két elkészítési mód között. Fogalmam sincs, hogy a magyar gombócot miért búzadarával dúsítják, mikor az eredetiben nem is azzal készült. Azért nem értem igazán, mert ettől a gombóc elnehezül, sőt egy csomó időt kell várni, amíg a dara felszívja a szükséges nedvességet.

Mivel Dél-Tirol lassan egy kerek százada Olaszországhoz tartozik, így az északon élő taljánok is magukévá tették ezt a receptet. A gombócot ricottából készítik és általában gyümölcsmártással öntik le, de egyéb változatoknak sem állnak ellen:-))

Az osztrák gombóchoz kenyér- de mára már inkább kétszersült morzsát adnak, ettől lesz olyan könnyed, nem kell állni hagyni, még csak idő sem kell neki, gyakorlatilag azonnal feldolgozható.
Az sem elhanyagolható tény, hogy egy habkönnyű túrógombóchoz bizony fel kell verni a tojásfehérjét…. Nincs mese.
A második igen fontos szempont, hogy a morzsát vajban hempergetik. Színtiszta friss vaj, semmi olaj, ettől lesz az íze – hát igen, finomabb, elegánsabb, valahogy légiesebb. Noch dazu, ha csak lehet, a morzsa egy részéhez mandulát vetnek be, amitől az egész már önmagában is csodás lesz, ha nem lenne a neve az, hogy Topfenknödel. A mákkal töltött verzióba aztán mákos tölteléket tesznek, ami egy cukros tejfölrétegen csücsül, mellé pedig szilvaröszti dukál. Én a tetejét szórtam meg a porcukros mákkal, de alá szintén bőségesen került a cukros tejfölből. A röszti készülhet meggyből, szilvából, vagy fehérborral felfőzve sárgabarackból is.
Mákos túrógombócMákos túrógombóc
(Ausztriában: Topfenknödel mit Mohn)
(Dél-Tirolban: Canèderli di ricotta con semi di papavero)

500 g tehéntúró (20%), vagy ricotta
40 g vaj
3 db tojássárgája
2 ek kristálycukor
2 csipet só
120 g kétszersült
3 db tojásfehérje
A hempergetőhöz
50 g vaj
2 ek kristálycukor
2 ek zsemlemorzsa
2 ek mandula, őrölve
Az elkészítéshez
300 ml tejföl
2 ek porcukor
2 ek mák, darálva
1 ek porcukor
A szilvarösztihez
500 g szilva
2 ek cukor
100 ml vörösbor
1 db fahéj
5 db szegfűszeg

A gombóchoz összekeverem a hozzávalókat, ehhez a kétszersültből aprítóban morzsát készítek. (Ha nincs aprító, akkor ezt egy fóliába betéve a húsklopfolóval is el lehet végezni.) A tojásfehérjét keményre felverem és a végén a masszához keverem. (Ha lustának érzem magam, akkor a tojásokat kissé habosra verve teszem bele, de tojáshabbal sokkal jobb lesz.) Egy kis ideig állni hagyom, de elég neki egy negyed óra.
Felteszek főni 2 liter vizet. Ha fő a víz, a túrós masszából vizes kézzel egyforma gombócokat formálok és a vízbe teszem. Egész kis hőn (2/9) forralom, amíg a gombócok a felszínre nem jönnek, ez úgy 10-15 perc lesz. Ha feljöttek a víz felszínére , még pár percig benne hagyom.
Közben elkészítem a hempergetőt.
Egy nagy, széles lábasban felmelegítem a vajat és beleteszem a hozzávalókat. Ha a gombócok készen vannak, egy szűrőkanállal kiveszem és belehempergetem őket. Ettől hempergető, mert csak a lábast kell ide-oda rázogatni. A fenti mennyiség pont elég lesz a túrógombócokhoz.
Közben a tejfölbe beleforgatom a porcukrot és elkészítem a cukros mákot is.
Ha minden kész, egy tányérra szedem a hempergetett gombócokat, tejfölt csorgatok rá és bőven megszórom a cukros mákkal. A rösztihez a negyedekbe vágott szilvához adom a hozzávalókat és 10 perc alatt majdnem puhára párolom, hogy a lekvárnál folyósabb maradjon. 
4 személyre /
A receptet saját tapasztalat alapján állítottam össze.


Borajánlat:
Tramin pincészet Alto Adige/Dél-Tirol, Moscato, 2006
Aubergine borajánlata:
Tokaji 4 puttonyos aszu, Monyók József, 1996
Sűrű, gyönyörű borostyánszínű bor; aszalt gyümölcsös illatokkal, s az uralkodó sárgabarackos ízzel.

nov 142006
 

Pár éve Dél-Tirolban, a Dolomitok lábánál egy Hütte-ben, vagyis egy igazi hegyi menedékház konyháján részt vettem egy délelőttöt betöltő főzőtanfolyamon. Miközben a ház asszonya a dél-tiroli paraszti konyha egyszerűségéről mesélt, néhány egyéb helyi finomság mellett ezt a spenótos mini gombóckákat, vagyis gnocchettit készítettük el.
Ami akkor föl sem tűnt, a sonkás mártást tejföllel sűrítette, ami a dél-ausztriai gyökerekhez híven az olasz tejszín helyettesítésére szolgált. A neve is ez volt: panna acida, ami a német “saure Sahne” (vagy az angol “sour cream”) pontos olasz fordítása, holott tejfölt az olaszországi üzletekben az északi régiókon kívül talán csak az import tejtermékek polcain lehet fellelni. Sőt még recepteket is jócskán találni arra, hogyan lehet tejszínből, joghurtból és citromléből házilag tejfölt előállítani.
Észak-Olaszország kulináris csomópont azok számára – így nekem is -, akik szívesen hódolnak a valódi itáliai ízeknek, ugyanakkor szintén nem vetik meg a rokon osztrák, magasszintű, bár kissé nehéz házi kosztot. Dél-Tirol konyhája alapvetően a német konyhában gyökerezik, de a történelem és hazánk geográfiai közelsége miatt némi magyar vonást is fellelhetünk, ezért ebben a konyhában a raffinált és mediterrán elemek a hagyományos, a régióra jellemző paraszti konyhával vegyülnek. A dél-tiroli étlapokon jól megfér egymás mellett a lasagne és a tiroli szalonnagombóc leves, vagy a tiramisù és a túrós rétes, így a dualizmus – jóval békésebben – a politikából átvonult a konyhába is. És így születhettek olyan fúziós fogások is, mint például az osztrák gulyás polentával, vagy az almás rétes, amit píniamaggal dúsítanak. Olyan ez, mintha az osztrák-magyar határon asztalhoz ülnénk, és mindkét nemzet tányérjából egyszerre csipegethetnénk. Egyszóval fantasztikus!

A spenótos gnocchetti klasszikus fogás és északtól dél felé haladva ugyanilyen mennyiségű tejszínnel készítik, mivel az olasz konyha nem ismeri a tejfölt.
A kézzel készített, kissé félresikeredett tésztaféléket az olaszok kedvesen csak “malfatti”-nak nevezik. Malfatto annyit tesz, hogy küllemre “rosszul sikerült” és biztos nem lenne helyezett egy pasta szépségversenyen… Így az én spenótos gnocchettimet magam is malfatti-nak neveztem el.

gnocchetti_spinaci_prosciutto(01)

Spenótos gnocchetti sonkás mártásban
(Malfatti di spinaci al prosciutto)

A gnocchettihez
300 g spenót (fagyasztott, darabos)
200 ml víz
1 tk só
1 mk szerecsendió, őrölt
2 db tojás
300 g liszt
A mártáshoz
1 ek vaj (82%)
100 g sonka
100 ml fehérbor, száraz
200 ml tejföl (12%)
½ tk só
bors, őrölve
A tetejére
parmezán, reszelve

A spenótot felolvasztom (legjobb hozzá a vágott, darabos, nem a pürésített. Természetesen amikor szezonja van, friss spenótból is lehet készíteni, akkor dupla súlyú friss spenót szükséges hozzá.) és elkeverve hozzáöntöm a vizet, a sót és a szerecsendiót. Egy keverőtálba teszem a lisztet és a tojással és a spenóttal kikeverem a tésztát. Galuskatészta sűrűségű masszát kapok.
Egy széles lábasban, amibe majd kiszedem a kész gnocchettit, felforrósítom a vajat. A sonkát kis kockákra vágom és hozzáteszem, majd beleöntöm a bort és a tejfölt. Sóborsozom, amennyi szükséges. Ezzel kész is a mártás.
Egy nagy lábasban felforralok legalább 2 l vizet. Amikor forr, beleszaggatom a spenótos galuskát, úgy, ahogy jónak látom. Lehet kézzel szaggatni, vagy átengedni a galuskaszaggatón, ekkor kisebb lesz – végül ettől lesz gnocchetti. 2 perc alatt ahogy készen lesznek, egy lapos szűrőkanállal kiszedem őket a mártásba.
Tányéron reszelt parmezánt lehet rászórni.
4 személyre /
1 személyre = 464 kcal / 14,6 g zsír / LF30 28,3%