Júl 062016
 

A tegnapi versenynapon átértünk Limousin régióba. A tegnapi, a Tour leghosszabb szakaszát a német Marcel Kittel nyerte, ezzel karrierjének 9. futamgyőzelmét is ünnepelhette. A sárga trikót Sagan viseli.
A fiúk ma indulnak neki a 216 km hosszú első hegyi szakasznak. Az út Limoges-ból vezet Le Lioran-ba, Auvergne régióba.

Ha azt mondom, Limoges, legtöbbünknek két dolog jut eszébe: a Nemzeti Porcelánmúzeum és Muszorgszkij: Egy kiállítás képei című darabjának hetedik képe. “Szüntelenül csattogó staccatók – zongorista-kezek hírhedt erőpróbája e tétel! – jelenítik meg a veszekedő kofák sebesen pergő nyelvelését és indulatos gesztusait.” Limoges-i piac, megvan, ugye? Continue reading »

jan 012015
 

Az év első fogása, nem csak a blogon, de a való életben is. Szilveszter délutánján nem volt már időm elkészíteni, ezért éjjel gyorsan nekiálltam. Este koncerten voltunk, utána azt terveztük, hogy a városban spontán csatangolunk, és ott kapunk be valamit, ahol tetszik, majd elpezsgőzünk valahol és ott koccintunk az új évre. De nem volt szerencsénk, vagy már elszoktunk attól, vagy inkább kinőttünk már belőle :), hogy fiatalos hévvel nekiinduljunk az éjszakának, így maradt egy kis saláta egy amúgy bájos, rusztikus helyen.

A tervezett iszogatás helyett inkább gyorsan hazamentünk, felbontottunk egy üveg Amarone-t, előkaptuk a már kikészített sajtot (a férjemnek azért volt egysanda sejtése, hogy szükség lehet rá éjszaka) én pedig nekifogtam a levesnek. Continue reading »

dec 142014
 

Vajon ki mit szokott inni Adventkor, a harmadik gyertya meggyújtásánál? Legtöbben biztosan kávéznak, forrócsokiznak, itt-ott kerül bele a felnőtteknél egy kupica konyak is, a gyerekek meg biztosan boldogan hörpölik a habos kakaót.
Most újítottam, ki szerettem volna próbálni egy igazán egészséges, de mégis nagyon finom karácsonyi italt. Az én ízlésemnek telitalálat (csak merem remélni, hogy másnak is ugyanígy bejön), hisz ebből sokkal többet is meg lehet inni, és valóban minden darabja szuper jó, senkinek sem lehet lelkifurdalása, hogy hú, csak most ne hízzak, ezzel nem lesz baj! A fűszereket, az alkoholt és akár a tejtermékeket is szabadon lehet variálni.

Hirtelen jött az ötlet, és bevált. Az áfonyához nem egész magvakat tettem, hanem a Donum Terrae magkrémeit, ezeknek vitathatatlan előnyük, hogy bársonyosan krémmé vannak már őrölve, nekünk nem kell ezzel Continue reading »

Sze 122014
 

Tegnap 165-en álltak rajthoz a Vuelta 18. szakaszán, Fabio Aru tekert elsőnek a célba, de Froome szorosan a nyomában volt. Ezzel Froome összetettben már második helyen áll. A piros trikót még mindig Contador viseli, és egyre kevesebb az esély, hogy el is veszti. Meglátjuk.
A verseny végéig Galíciában maradunk, a mai szakasz Salvaterra do Miño és Cangas do Morrazo között 176 km.  Continue reading »

máj 302014
 

Még mindig Venetoban tekerünk a hegyekben, egyenkénti időfutam lesz a mai program. A mintegy 27 km-es szakasz Bassano del Grappa és Cima Grappa között helyezkedik el, a kiinduló kisváros Jacopo Bassano középkori festőről kapta a nevét (1510–1592). Bassano nem először ad helyet a Gironak, többször adott  már otthont versenyeknek.

Ha Veneto, akkor máj, leginkább borjúé. Ha Veneto, akkor radicchio is. Több fajtája ismeretes ennek a cikóriafélének, Venetoban több város büszkélkedhet saját radicchio-fajtával, arrafelé északon igazi kultusza van. A Rosso Precoce is Tarvisioból származik, bár messze nem olyan híres, mint a Tardivo. A Radicchio di Chioggia állítólag egyenesen Velencéből került Veronába, a Goriziaból származó cikóriát pedig ne is keressük külföldön, szinte sehova sem szállítják.   Continue reading »

máj 242014
 

Még mindig Piemonte tartományban teker a Giro 14. etapja, ma egy 162 km-es szakasszal küzdenek a fiúk Agliè és Oropa között, érintve az 1482 m magas Bielmonte-t, amúgy remek kis síterep. (Részletes beszámoló a szakaszról a velo.hu-n ITT.) Az első piemonti beszámolót Aldente posztjában találjátok, ő a tartomány leghíresebb boráról, a Barolo-ról ír, és ezzel készített rizottót. Tegnap Égigérő Paszuly mandulás habcsókot, amarettit sütött, nálam pedig a sajt és a szarvasgomba lesz a főszereplő. Igen, ezzel a néhány étellel és egy jó húsos második fogással már bátran nekivághatunk egy valódi piemonti vacsorának.

A fontina sajt az egyik kedvencem, gyakran szerepelt már a blogon is, nemhiába tartják a világ – egyik – legjobb sajtjának. Erről lehet vitatkozni, azonban tény, hogy egyedi állaga és íze miatt semmivel sem lehet helyettesíteni. Nevét a svájci határ közelében lévő, az olasz Alpokban található Fontin hegységről kapta. Már a XIII. században is készítették, bár a nevét csak 1717-től jegyzik. 1955-től eredetvédett, tehát megkapta a DOP minősítést. Continue reading »

feb 102014
 

Kaptunk a szomszédtól két nagy üveg saját készítésű paradicsomlevet, mert egy hétig felügyeltük a macskát. Az öröm addig tartott, míg meg nem kóstoltuk. (A paradicsomlevet. A szerk.) A lé eszeveszetten édes volt, legalábbis nekünk, viszont teljes erővel átjött rajta az érett paradicsom összes zamata – ergo kellett vele valamit kezdeni, mert amúgy nagyon finom volt.
Saját jogán való ivás nem jött szóba, ekkor úszott be a képbe a klasszik tojásleves, amit fele-fele arányban majd a lével készítek. Egyik fele ugye a durván édes paradicsomlé, másik egy jó testes, házi alaplé. (Pho-t főztem, erről lenne szó. A szerk.) Csak elveszi így az édeset.

És lőn. Igazán finom lett, gyors is, este hazaesve gyorsan lehet valami forrót kanalazni. Persze előtte gondoskodjunk pár óra alatt elkészülő alapléről és egy hétig pesztonkázott macskáról is. Meg persze tulajról, aki ad némi kis paradicsomlevet. Continue reading »

Júl 212012
 

Ezúttal a gombhoz a kabátot tipikus esete állt fenn, pedig köztudott, hogy az efféle manőverek eléggé nyelik a pénzneműt. Utólag egyáltalán nem bántam meg, egy hihetetlenül egyszerű, de káprázatosan jó kis fogás sikerült belőle.
De nézzük csak sorjában.

Két hete véletlenül ráakadtam egy darab francia kéksajtra, Bleu d’Auvergne néven. Vagy egyszerűen csak Auvergne [ejtsd: overny]. Azonnal tudtam, hogy ő is beépül majd szépen a Tour de Serpenyő menüsoraiba, bár akkor még fogalmam sem volt, hogyan.
Utánaolvastam, megkóstoltam, eltátottam a szám (miközben bekaptam), és rájöttem, hogy ez a sajt valami fantasztikus! Az íze kissé más (már hogyne lenne más:), mint a már jól ismert olasz Gorgonzola vagy a világhíres, barlangban érlelt, szintén francia Roquefort.

Először a 19. század végén állították elő először az Auvergne kéksajtot, ami akkor még kísértetiesen hasonlított a Roquefort-ra. Az Auvergne-t azonban kevés kecsketejjel kevert tehéntejből készítették, nem úgy, mint a Roquefort-ot, ami tisztán juhtejből készül. A sajttömb mintegy 2,5 kilós és 10 centi magas, és kissé lágyabb ízű, mint híres társa. Két hónapig érlelik, míg piacra kerül, zsírtartalma 40%-os.

Előrebocsájtom, ez nem egy, a régióhoz kapcsolódó klasszikus recept, mint ahogy most a Tour-on készülünk, azonban jól fedi az adott terület étkezési szokásait.
Őszintén szólva büszke is vagyok kicsit erre a saját receptre, amit a hozzávalókból ki tudtam hozni. Persze egy ilyen sajtból ez igen egyszerű feladat!:)
További receptekért kattints a Blue d’Auvergne oldalára! Más kéksajttal is próbálkozhatunk, azért a magyar márványsajtot hagyjuk ki… :)
Ezt az igen intenzív ízű mártást tálalhatjuk dipként, grillezett húsokhoz, vagy akár főtt burgonya mellé is.

Ez a recept az idei Tour de France kerékpáros körversenyének konyhai változatára, a Tour de Serpenyő-re készült.

Cukkinis, magos mustáros kéksajtmártás
Cukkinis/uborkás kéksajtmártás dijoni magos mustárral

1 ½ közepes fürtös uborka (230 g tisztítva mérve)
– vagy 2 kisebb cukkini
100 g Bleu d’Auvergne AOP (francia eredetvédett kéksajt)
2 tk francia magos mustár
1-2 ek tejszín (opcionálisan)

só, bors szükség szerint

A cukkinit megmosom, levágom a végeit, és gyufaszálcsíkokra (stílusosan: julienne-re:) vágom. Ha uborkával van dolgunk, akkor azt hosszában elvágom és egy kiskanál segítségével kikaparom a magját, a további ügymenet ugyanaz. Hámozni egyiket sem szükséges.
Egy kisebb lábasban alacsony hőmérsékleten megolvasztom a felvágott sajtot. Épp hogy csak folyós legyen, nem szabad tovább melegíteni! Hozzákeverem a magos mustárt és belekeverem a cukkinicsíkokat. Ízesítem, ha szükséges, de igazából ez a keverék már teljesen jó lesz.
Lefedve állni hagyom fél órát és tálalható is.
4 személyes dip

Júl 082012
 

Vasárnapi bónuszunk következik, ezúttal édesség formájában.
Lotaringia kulináris jellegzetességei között találtam a gesztenyehabot, amire már csak a nálunk is igen népszerű gesztenye miatt is felfigyeltem. Az ilyen fogásokat mindig is jobban szeretjük, úgy érezzük, van közöttünk valami “rokonság” az adott népekkel kapcsolatban.
Gesztenyével készült édességet más tartományokban is találtam, sőt Bretagne-ban hagyományosnak mondott desszert. Mivel nem tudtam az eredetére bukkanni, álljon ma itt, a mi esetünkben ez a kérdés, vegyük úgy, másodlagos.

Több receptet átnéztem, a gesztenyehab gyakorlatilag a francia csokoládé-mousse mintájára készül, nyers tojáshabbal, friss, felvert tejszínnel és némi alkohollal.
Volt olyan szerencsém, és francia gesztenyekrémet használtam, ez annyira finom, hogy egyszerűen a tubusból is ki lehet enni, ha maradna. Persze, melyik gesztenyével nem lehet ezt megtenni? (A fent említett Clément Faugier oldalán remek gesztenyés recepteket is találunk!)

Ez a recept az idei Tour de France kerékpáros körversenyének konyhai változatára, a Tour de Serpenyő-re készült.

mousse_marrons2

Francia gesztenyehab
(Mousse aux marrons)

2 db tojás (nagyméretű)
2 ek finom kristálycukor
2 csipet tengeri só
200 g gesztenyepüré (valódi, enyhén édesített)
1 ek Cognac vagy Kirsch (meggy- vagy cseresznyepálinka)
200 ml tejszín (min. 30%-os)

Egy magas keverőtálban 8 perc alatt fehérre és habosra keverem a tojásokat a cukorral és a sóval.
Egy kisebb tálba teszem a gesztenyepürét és elkeverem a konyakkal. Óvatosan, adagonként beleforgatom a pürébe a tojáshabot, egy szilikonlapáttal nagyon egyszerűen ki lehet “tisztogatni” a tálat
Most a már üres tojásos keverőtálba teszem a hideg tejszínt és keményre verem. Figyeljünk oda a végén, nehogy vaj legyen belőle!
Ha kész a tejszínhab, közzé keverem a gesztenyés-tojásos masszát.
Tálkákba teszem és legalább 4-5 órára behűtöm. Csokoládéforgáccsal, meggyel, keksszel lehet tálalni.
5 kisebb adag /

ápr 152012
 

Egyszemélyes kis torta, csak úgy. A tésztát érzésre kevertem ki, de ilyen kis mennyiségnél nincs szükség receptre, adja magát. Az apropót a tonkabab adta, muszáj volt kezdenem vele valamit. A tojáshoz annyi lisztet adtam, hogy épp csak kössön a tészta.
Kevés cukor, finom olívaolaj, durvára darált mák, sűrű joghurt, az idei első eper, – és vasárnap!
Aki teheti, igyon hozzá egy pohár proseccot!

Úgy tűnik, Dolce vita is nálam találta meg az inspirációt az Epres máktortácskákhoz :))

Tonkababos, mákos, epres egyszemélyes tortácska

Tonkababos, mákos, epres személyügyi tortácska

A kevert tésztához
1 db tojás (L méretű)
1 lapos ek barna nádcukor
1 csipet só
2 ek extraszűz olívaolaj (lágy, gyümölcsös)
2 lapos ek liszt (BL-55)
½ szem tonkabab
A krémhez
2 ek crème fraîche
1,5-2 ek durvára darált mák
1 ek agáveszirup
A tetejére
3 ek tejszínhab vagy zsíros joghurt
4 szem eper
fehércsokoládéforgács

1. Egy keverőtálban habosra verem a tojást a cukorral és a sóval. Fakanállal lazán belekeverem az olajat és a lisztet, majd belereszelek egy kevés tonkababot. A tésztát beleöntöm egy 3 dl-es kis sütőformába.
2. A sütőt légkeverésen előmelegítem 160 fokra.
3. A krémhez összekeverem a nem túl savas tejfölt a durvára darált mákkal és a sziruppal. Egy kiskanállal a tésztára simítom a mákos tejfölt, nem baj, ha a szélekre nem jut. Betolom a sütőbe és 20-25 percig sütöm.
4. A tortácskát langyosra hűtöm és tányérra teszem. A tetejére halmozok egy kevés felvert tejszínhabot vagy zsíros joghurtot, ráhelyezem a félbevágott eperszemeket és megszórom a csokoládéforgáccsal. Porcukrot szórok a tetejére.
Egyszemélyes tortácska 3 dl-es tortaformában

 

feb 062012
 

Ez a mennyeien finom sütemény biztosan rászolgált a nevére (igen, tényleg így hívják), de ezt inkább majd az döntse el, aki meg is kóstolja. Ezt az itáliaszerte ismert tortát még megsütni is merő egy gyerekjáték, titok igazából nincs is, hacsak az nem, hogy mindig a legjobb alapanyagokat használjuk, ebből is keveset, de ezt már megszokhattuk az olasz konyhában.
Állítólag Lombardiából származik, ezt a vajas piskótatortát ott sütötte először egy fiatal lány. Bár temérdek receptet találhatunk, ezek valójában alig térnek el egymástól. Rengeteg vajat, lazításként keményítőt, és citromot is tartalmaz, a tetejét csupán porcukorral szórják meg.
Találkoztam már csupasz tortával is, kis falusi vendéglőkben gyakran szerepel az étlapon. A krémet sem viszik túlzásba, most felvert tejszínhabbal töltöttem, de lehet benne mascarpone, fehér csokoládékrém, ricotta is, a lényeg a hófehér krém!

torta_paradiso1

Torta Paradiso
(Tejszínhabkrémmel töltött piskótatorta)

A vajas piskótatésztához
200 g friss vaj (szobahőmérsékletű)
150 g kristálycukor
1 csipet só
4 db tojás
1 db kezeletlen citrom reszelt héja
1 tk citromlé
100 g finomliszt (BL-55)
100 g (burgonya)keményítő
1 tk sütőpor
Az összeállításhoz
kb. 6 ek házi (barack)lekvár
200 ml tejszín (min. 30% zsírtartalmú)
1 ek porcukor
kb. 150 g (krémesebb) ricotta, vagy mascarpone
porcukor a tetejére

1. Elkészítem a piskótatésztát. A sütőt alsó-felső állásban előmelegítem 180 °C-ra.
2. Egy keverőtálba teszem a kézmeleg vajat, a cukrot és a sót, majd kézi robotgéppel néhány perc alatt habosra verem.
Egyenként hozzáadom a tojásokat és mindegyikkel tovább verem, amíg a tészta egynemű nem lesz. Beleforgatom a citrom héját és levét, majd a liszteket és a sütőport. Fakanállal simára keverem.
Kivajazok – vagy sütőpapírral kibélelek – egy 26 cm-es kerek, kapcsos tortaformát és belesimítom a tésztát. Betolom a sütő középső részébe és lefedés nélkül tűpróbáig sütöm – ez kb. 35-40 perc lesz. Amikor a teteje már színesedik, onnantól kezdve figyeljük. A formát kiveszem és teljesen kihűtöm. (kb. 2 óra) Akkor leveszem a kapcsot és kiemelem a tésztát egy tálra.
3. A tejszínt majdnem keményre verem a cukorral és a sóval. A ricottát villával átforgatom, hogy fellazuljon, majd kanalanként óvatosan a felvert tejszínbe forgatom.
4. A piskótalapot keresztben elvágom. Az alsó lapot vékonyan megkenem a lekvárral (ha darabos, turmixoljuk át!), majd kanalanként ráteszem lazán a krémet és egy széles késsel elsimítom. Nem baj, ha nem lesz egyenletes, nem ez a cél, az sem baj, ha az oldalán lefolyik egy kevés.
Beborítom a piskóta másik részével, éppen hogy rányomom, csak annyira, hogy ne folyjon ki a krém. Megszórom porcukorral és már tálalható is.
26 cm-es kerek torta / 12 szelet /

torta_paradiso2

okt 282011
 

A klasszikus citromos spagettit is fel lehet még dobni valamivel. De hogyan? A cukkinicsíkokat sonkával, gombapéppel is megtölthetjük, engedjük csak szabadra a fantáziánkat! Így együtt egy előételből és egy szimpla spagettiből egy vendégváró, ütős pasta lett!

Citromos spagetti ricottával töltött cukkinitekercsekkel
(Spaghetti al limone con rotoli di zucchine)

160 g spagetti
1 ek olívaolaj

1 gerezd fokhagyma
2-3 ek fehérbor
½ db kezeletlen citrom reszelt héja

2 ek citromlé
2-3 ek tejszín (elhagyható)

½ csokor petrezselyem
A cukkinitekercsekhez
1 kisebb cukkini
1 ek olívaolaj
60-80 g ricotta salata (vagy szárazabb, szemcsésebb fajta)
tengeri só
chiliolaj vagy egyéb csípős paprikás olaj (de keverhetünk a ricottába is kevés chiliport)
frissen őrölt feketebors


1. A cukkini végeit levágom és a gyalu vékonyabb betétjével vékony csíkokat vágok. Egy serpenyőben felhevítem az olajat és pár perc alatt megpirítom benne a cukkiniszeletkéket, óvatosan meg is fordítom, hogy ne törjenek el. Ha kész, lapra teszem. Mindegyik csíkra egyharmad hosszúságban elsimítok egy szűk teáskanálnyi ricottát, pici sót tekerek rá és a cukkinit feltekerem. Ha melegen szeretnénk tálalni, akkor egy lefedett tányéron betolom az 50 fokos sütőbe.

2. A serpenyőben maradt olajhoz öntök egy kanálnyit és megpirítom benne a szétnyomott fokhagymagerezdet. Öntök bele egy kevés fehérbort, később a citromlevet és a reszelt citromhéjat is beleteszem és összeforralom. Ízesítem, ízlés szerint öntök hozzá egy kevés tejszínt.

3. Közben kifőzöm a spagettit, úgy, hogy egy perccel előtte kiveszem, hogy kész lenne. (Ha ekkor szétvágjuk a spagettit, látjuk az apró fehér pontot.) A tésztát beteszem a serpenyőben lévő szószba és átforralom.

4. Tálalásnál egy kanál és egy villa segítségével fészkeket csavarok és a tányérra ültetem. A kész cukkinitekercsek végeit kevés chilis olajba mártom (akinek ez csípős lenne, az természetesen hagyja el) és a spagetti közé ültetem. Sajtot nem szórtam rá, de feketeborsot igen.
2 személyre

okt 222011
 

A forró, szájban szétolvadó krémlevesek korát élem megint. Ez egy jó kis őszi leves, azt nem mondhatni, hogy a rozsos kenyértől, a római köménytől és a kecskesajttól lett az, pedig valahogy igen. Egy hihetetlen intenzív, a rozsos kenyértől és a római köménytől pedig fűszeres, sűrű leves lett az eredmény.
Édesköménytől óvakodóknak ajánlom, mert megfőzve, ízesítve már csak egy letompult, finoman elegáns édesköményt ízt kapunk, adjatok neki egy esélyt!

Édesköményleves kenyérrel, római köménnyel és kecskesajttal

Édesköményleves kenyérrel és kecskesajttal

450 g édeskömény (1 nagy fej, tisztítva mérve)
100 ml marsala (vagy egyéb száraz desszertbor)
kb. 80 g házijellegű, szikkadt kenyér (lehet rozsos, vagy egyéb is)
kb. 600 ml zöldség- vagy húsalaplé
½ tk római kömény
100 ml tejszín
só, feketebors, frissen őrölve
125 g kecske brie (Chèvre d’Argental, francia lágy kecskesajt, vagy egyéb, krémesen olvadó, markánsabb sajt, akár bivalymozzarella is)

Az édeskömény talpát levágom, megmosom, negyedelem és az egészet falatnyi darabokra vágom. Egy nagyobb lábasba teszem, felöntöm a borral és néhány perc alatt közepes hőfokon felére befőzöm. Bőven felöntöm az alaplével. A kenyeret kockára vágom és a római köménnyel együtt a levesbe teszem. Jó negyed órát alacsonyabb hőn hagyom főni. Ezalatt a kenyér összeesik és a levesünk jó szottyos lesz. Néhányszor óvatosan átkeverem.
Ha az édeskömény megpuhult, hozzáöntöm az ízlés szerinti mennyiségű tejszínt, ízesítem és tányérokba merem. A sajtot apró falatokra vágom és a még forró levesben a kenyerek közé dugdosom, hogy felolvadjon.
A tetejére olívaolajat lehet locsolni.
3 tányérnyi lesz belőle

okt 222011
 

Ehhez a tésztához paccherit használtam, ami olyan, mint egy rövid, de igen széles csőtészta. Mondjuk hosszra mint a cannelloni fele, de szélesebb is lehet, ebből a fajtából is készül bordázott.
Vastag textúrája és ezért az intenzív tésztaíze miatt nagyon szeretem, főleg nehéz, húsos ragukkal az igazi, de csöves jellege miatt tölteni is szokták. Kampániából származik, házilag pedig igen nehéz előállítani, de Magyarországon De Cecco márkájút már láttam.
(Kép forrása: kucinare.it)

Paccheri tejszínes disznóbabbal
(Paccheri al sugo di fave)

320 g paccheri
1 ek olívaolaj
2 nagyobb salottahagyma (vagy 1 közepes hagyma)
szűk 100 ml alaplé
100 ml fehérbor
néhány ek tejszín (vagy több alaplé és mascarpone keveréke)
150 g zsenge disznóbab (vagy lóbab, ha érett, akkor ki kell fejteni a héjából)
só, frissen őrölt feketebors
1 csokor petrezselyem

A zsenge babot jó 15 perc alatt enyhén sózott fehérboros vízben puhára párolom. Ha csak érett babot kaptunk, akkor azokat egyenként ki kell fejteni a burokból – nem egy leányálom, de megéri.
A babot szűrővel kiemelem a vízből.
Az olajon üvegesre pirítom a vékony karikára vágott hagymát és hozzáadok egy kevés alaplevet. Pár perc forralás után hozzávegyítem a babot, sózom-borsozom, majd kevés tejszínnel vagy inkább mascarponéval átkeverem.
Közben a bab vizét kellő mennyiségűre felöntöm és al dente kifőzöm benne a paccherit. A petrezselymet felvágom.
A kész paccherit a szószba keverem, beleforgatom a petrezselymet. Ha szükséges, a főzővízből is tehetünk még bele. A tányéron parmezánt szórok rá.
4 személyre

okt 132011
 

“Nem, ehhez a recepthez most nincs fotó. Biztosan lesz majd valamikor, mert nagyon finom lett, de most nincs. Nem fotóztam késő este, egyszerűen nekiestünk és elfogyott, mire észbe kaptam, hogy legalább két kanállal félretegyek.
És most be kell vallanom, hogy rettentően kényelmes így posztot írni, hogy nincs ez a hercehurca a képpel, jó-e, nem-e, meg hogy majd hónapokig dekkol itt a tárban, aztán karácsony lesz, eljő a húsvét, jövőre meg nem is jut eszembe, és így tovább, lehet továbbszövögetni a dolgokat.
No azért ez nem jelenti azt, hogy most már soha nem lesz kép, de azért ez így rém kellemes, szó ami szó. Azért el lehet képzelni egy nagyjából karalábéfőzelékszerű valamit sok-sok petrezselyemmel, ugye? Nahát, ez pont olyan. Csak sokkal finomabb !”

Ezt írtam egy bő hónapja, amikor posztolni akartam, ki tudja, mikor van mostanában karalábészezon, nem vagyok igazán egy locavore fajta. Aztán elkészült még egyszer, és szépen lefotóztam. Remélem tetszik, mert az ízét nem tudom átadni. Mondom, olyan, mint a karalábéfőzelék, csak sokkalta finomabb.
Tényleg cidre kell hozzá. Az az igazi francia, kézműves fajta, amit Normandiában készítenek még az igazi öregek, nem a szuperpiacokon kapható, édesített szájder. De a spanyol sidra is jó, nagyon jó az is.

karalabe_cidre1

Cidre-ben párolt petrezselymes karalábé

1 nagyobb fej karalábé
1 ek extraszűz olívaolaj

1 nagyobb fej hagyma
kb. 300 ml száraz cidre (francia almabor)
kevés jóminőségű alaplé
1 mk koriander, mozsárba törve
1 nagy csokor petrezselyem
só, bors
kevés citromlé
1-2 ek tejszín (vagy crème fraîche)
*
olívaolaj a tetejére

A karalábét meghámozom és hasábokra vágom. (Ehhez a karalábét félbe, majd félcentis szeletekbe vágom, a szeleteket pedig hasábokra.)
Egy lábasban felhevítem az olajat és üvegesre pirítom benne a felvágott hagymát. Beleteszem a karalábéhasábokat, majd többször átforgatva elkezdem párolni. Folyamatosan felöntöm a cidre-rel és kevés alaplével is. Fűszerezem és alacsony hőfokon, félig lefedve roppanósra párolom. Csupán egy kevés folyadék maradjon az alján. A végén lehet egy kevés tejszínt vagy crème fraîche-t alákeverni, kinek mi esik jól.
A petrezselymet felvágom és a karalábé alá keverem. Tálalásnál olívaolajat locsolok a tetejére.
2 személyre /

Karalábé cidre-ben párolva1

* Változatok:
Hogyan tedd tejtermékmentessé? – A tejszínt cseréld le kókusz- vagy bármely más magkrémre.
Hogyan tedd paleóvá: – A tejszínt cseréld le kókusz- vagy bármely más magkrémre.

Sze 272011
 

Rég nem jelentkeztem a blogon, de most sem fogom magam hosszú lére ereszteni. (Ez egészen frappáns megjegyzés egy pohár vörösbor képe fölött, nem? :)
Sok a pótolnivaló recept, tudom, mert azért közben is élünk, eszünk, néha főzünk…. aztán megint eszünk, megint élünk, sűrű az élet, ebbe most kevéssé fér bele még a posztolás is.
De azért igyekszem én, sokasodnak a félig megírt piszkozatok, előbb-utóbb bejegyzés is lesz. Halkan megjegyzem, elképzelhető, hogy egy ideig kevés lesz a szöveg és inkább a receptek dominálnak, tudom, nem így kellene működnie egy gasztroblognak, de még mindig jobb, mint egy kéthónapos posztot bámulni, nem?
Elég a mosakodásból, mutatom, mit sütöttem hétvégén. Klasszikus hagymás pite, quiche-szerűség (olyan is lesz), most szőlővel, ez aztán igazán feldobta.
Nagyon finom, mindenhez jó, reggelire is, kipróbáltuk. A tészta kissé vastag lett, elég 20 deka lisztből is, de már nem volt kedvem áttenni egy nagyobb formába.

hagymas_szolos_lepeny1

Kékszőlős hagymás lepény

A kelt tésztához
250 g kenyérliszt (BL-80)
½ tk só
1 tk szárított élesztő
3 ek olívaolaj
kb. 170 ml (szénsavmentes ásvány)víz
A töltelékhez
200 ml tejföl
kevés tejszín
2 korty száraz fehérbor
2 db tojás
¼ tk só
feketebors
4 nagy fej lilahagyma
400-450 g kékszőlő (mag nélkül)
vaj a forma kikenéséhez

1. A hozzávalókból kelt tésztát gyúrok, jól átdagasztom és bő óráig kelni hagyom.
Közben meghámozom a hagymát, félbevágom és hajszálvékonyra felszetelelem. A szőlőt – ha nem mag nélküli – kimagozom. (Megmosom, a szemeket félbevágom és egy mokkáskanál segítségével kikaparom a magját.)
2. A töltelékhez egy tálban összekeverem a tejföl a tejszínnel és a felvert tojásokkal és kevés bort adok hozzá, hogy még sűrű massza legyen belőle.
3. A sütőt alsó-felső állásban 200 °C-ra előmelegítem.
4. Kivajazok egy 26 cm-es kerek piteformát, elsimítom benne a tésztát, és peremet is húzok rá. Beleöntöm a masszát, rászórom a hagymát majd a szőlőt is, egy kicsit bele is nyomkodom. Betolom a sütőbe és addig sütöm, amíg a tészta széle elválik a formától, vagyis átsült, ez ennél a vastagságú tésztánál nagyjából 45-50 perc.
26 cm-es kerek piteforma / 8 szelet

jún 282011
 

Utolsó spárgarecept ebben a szezonban, ami annyira jól sikerült, hogy nem tudja megvárni a következő tavaszt.
A tejszínben párolt tökfőzelék alapján készült, ezért mondhatnám azt is, hogy főzelék, maradjunk annyiban, hogy nálunk vacsora volt lepénykenyérrel és egy pohár fehérborral.
El kell mondanom, hogy a lentebb leírt joghurtszósz nem teljesen fedi a valóságot…  Volt még benne ez meg az, de nem találom a jegyzeteimet, ahová felvéstem. Ha meglesz, itt pótolom, ugyanis igen jó kontrasztot alkotott a forró tejszínes spárga ezzel a hideg, fűszeres joghurttal. És persze a hibiszkuszsó sem volt utolsó látványnak.

Tejszínben párolt spárga joghurtszósszal és hibiszkuszsóval
Tejszínben párolt spárga joghurtszósszal és hibiszkuszsóval

A spárgaalapléhez
1 l víz
spárgamaradék
1 tk só
1 púpos tk cukor
1 ek citromlé
1 nagy löttyintés fehérbor
1 db babérlevél
A tejszínes spárgához
1 ek olívaolaj
1 db salotta
2 korty száraz marsala (vagy fehérbor)
850 g fehér spárga (kb. 550 g tisztítva)
250 ml tejszín (30%-os)
½ tk tengeri só
2 ek almabalzsam (vagy egyéb enyhe gyümölcsbalzsam)
hibiszkuszsó (pink színű Fleur de Sel)

A joghurtszószhoz
2-3 ek sűrű joghurt
pici só

1 ek üveges torma

A spárgát a szokásos módon megtisztítom és alaplevet készítek. (Ehhez az ételhez már kész, egy másik főzésből származó spárgaalaplevet használtam, de természetesen sima alaplé is megfelel.)
A megtisztított spárgasípokat falatnyi darabokra vágom. Egy lábasban felhevítem az olajat és üvegesre párolom benne a karikára vágott hagymát. Hozzáöntöm a bort és elpárologtatom. Beleteszem a spárgadarabkákat, felöntöm a tejszínnel és 10 perc alatt közepes hőn ressre párolom. Ha túl sűrű, öntögetek hozzá az alapléből.
Amikor kész, fűszerezem és kerekre igazítom az ízét.
A hozzávalókból összekeverem a joghurtszószt és behűtöm.
Tálalásnál pink színű hibiszkuszsóval meghintem, lepénykenyérrel és hideg joghurtszósszal  tálalom.
2 személyre

jún 142011
 
Garganelli paglia e fieno sáfrányos spárgakrémmel, sült szalonnával 
(Paglia e fieno alla crema di asparagi bianchi)

A spárgához
500 g fehérspárga alsó, tisztított része (200 g, spárgafejek másra használhatók)
1 tk cukor
1 ek fehérborecet
1 tk vaj
½ mk só
A spárgakrémhez
1 ek olívaolaj
1 mk vaj
1 db salotta
1 nagy löttyintés fehérbor
50 g (1 kisebb db) burgonya
50 g (¼ db ropogós alma)
8-10 szál sáfrány
só, bors frissen őrölve
1,5 ek vaj
3 ek tejszín (30%)
Az összeállításhoz
1 maréknyi friss spenótlevél
200 g garganelli, paglla e fieno (vagy egyéb, tömzsi pasta)
kb. 100 g pancetta vagy bacon, kockára kisütve
pecorino, frissen reszelve

1. A spárgát megmosom, a talpából a legalsó részét levágom és meghámozom. 200 g-nyit levágok az alsó részéből, úgy hogy egyenlő hosszú spárgafejek maradjanak (ezeket másra lehet használni). A leeső héjakból és talpakból a szokásos cukros-sós-ecetes vízben jó két és fél deci vízben 15 perc alatt spárgalevet főzök. Ha kész, leszűröm a levet.
2. Egy kisebb lábasban a leszűrt spárgalében felteszem az apróra vágott salottát és a kockázott burgonyát, majd jó 5 perc múlva hozzáadom a felvágott spárgát és a sáfrányt is, a vége előtt pedig beleteszem az almát. Ha majdnem puhára főtt, botmixerrel pürésítem. Sót és borsot tekerek rá (erősebben kell fűszerezni, mivel elég sápadt ízű:) és ízlés szerinti mennyiségű hideg vajjal montírozom. Sűrű püré legyen belőle.
Közben kiolvasztom a szalonnát és a kész tészta tetejére is teszek belőle.
Kifőzöm a tésztát. A spenótot megmosom és a tészta alá forgatom. Tálalásnál lazán összekeverem a spárgakrémmel. Sajtot teszek a tetejére.
2 személyre

máj 262011
 

Úgy látszik, menthetetlenül öregszem. Vagy csak gyorsabban forgatják mostanában az idő kerekét, ki tudja.
Pedig még három hete sincs, hogy ezt a pudingot kétnaponta sorozatgyártásnak vetettem alá, mára pedig úgy szétszóródtak a receptfoszlányok a fejemben, hogy szemenként kellett felszedegetnem őket. De azért sikerült.
Mondtam már, ugye, hogy van egy nagy kockás füzetem, amibe főzés közben szépen felvésem a mennyiségeket. Később elég a hozzávalók végleges listája, így hetek után is elég jól tudom rekonstruálni a receptet.

Ennél a pudingnál ez máshogy volt. Nem is tudom, miért. Az egész egy vacsora utáni, hirtelen édességvágyból született, egy pudingot összeütni ugye gyerekjáték, nem kell ahhoz kockás füzet.
Igen ám, de a dolog valahol, konkrétan már az elején fordulatot vett, mivel nem volt otthon tej – tejszín viszont dögivel, mert valamire készültem. Egy barátnőm meg különben is azt mondta, hogy ne főzzek annyit tejjel, inkább hígítsam vízzel a tejszínt, még a reggeli kávémhoz is. Hát ezt még nem fogadtam meg, de nem is ez a lényeg.
Szóval elindult a puding – tejszínből – és a végén hirtelen ötlettől vezérelve, amit a mai napig nem tudok megmagyarázni, beleolvasztottam egy kevés mogyoróvajat. Aztán még egy kicsit.
Hihetetlen jó lett, amit fokoztam egy kevés levendulás sóval is. A harmadik pudingfőzésnél járhattam ekkor (kétnaponta készült), próbáltam szofisztikálni a pudingomat, ezért langyosan, pontosan EGYSZER keverve rajta beleszórtam a levendulás, darabos tengeri sót. Ettől ropogós és hihetetlen izgalmas marad!

Most megkérdezhetitek, hogy lehet-e ezt még fokozni? Azt gondoltam először, hogy nem, de hiányzott az összképhez egy kevés gyümölcs.
Eper, gyömbéres balzsamkrém, mi más??
Az összhatás szenzációs, viszont azért kell hozzá némi bevállalós hozzáállás, mi tagadás. A férjem speciell imádta, pedig mogyoróvajjal, gyömbérrel és levendulával ki lehet kergetni a világból.

Mogyoróvajas tejszínpuding levendulás sóval és gyömbérbalzsamos eperrelMogyoróvajas tejszínpuding levendulás sóval és gyömbéres eperrel

A mogyoróvajas pudinghoz

150 ml tejszín
200 ml víz
2 lapos ek cukor
1 tk étkezési keményítő
2 enyhén púpozott tk mogyoróvaj
kevés levendulás tengeri só
A gyömbéres eperhez
200 g eper
gyömbéres balzsamkrém
kevés porcukor

Egy lábasban felforralom a tejszínt, a vizet és a cukrot. Egy tálkába teszem a keményítőt és simára keverek benne néhány kanál meleg, de még nem forró tejszínt. Ha felforrt a tejszín, hozzáadom a keményítőt, egyet rottyantok rajta és félrehúzom. Belekeverem a mogyoróvajat, ez azonnal el is olvad benne. Lazán belekeverem a sót,  nem szükséges, hogy elolvadjon benne, izgalmasabb, ha a szemek egyben maradnak.
Pohárba vagy tálkába szedem a pudingot és félreteszem.
Az epret megtisztítom és félbevágom. Egy tálban összekeverem az ízlés szerinti porcukorral és a még langyos puding tetejére teszem. Rálocsolom a gyömbéres balzsamkrémet.
2 személyre

nov 132010
 

Ezzel a főzelékkel biztosan nem lehetett volna engem az óvodából kikergetni, mert ez nem OLYAN főzelék. amit én nem szeretek, semmi liszt, semmi tejföl, semmi szétázás. Ez luxusfőzelék, ha egyáltalán lehet annak nevezni, de mindegy is, sőt az is lehet, hogy óvodáskoromban még az ilyenért sem rajongtam volna.

De ma már igen. Nem is főzelék ez számomra, de kiokoskodtam magam már a főzelék determinációján, szóval hagyjuk, nevezzük inkább párolt, fűszeres zöldséges egytálnak, jó?:). Ez amúgy jó, ahogy van. A recept Gabojszától származik és most a képet is tőle lopikáltam el, mert a mienkről technikai felszerelés – és feltehetőleg lehetőség hiányában is – kép nem készült. Amúgy szerintem mindenki el tud képzelni egy tál tökfőzeléket, rajta egy szeletke hússal, optikában sok újat az enyém sem tudott volna mutatni, na de az íze!

Életem első tökfőzeléke további tökfőzelékfőzést von majd maga után, ez már biztos.
Amúgy kicsit trükkösre sikerült, ami még jobban feldobta a főzeléket. A hús boros szaftját sütés után beredukáltam, ezt kevertem bele a főzelékbe, az intenzitása ezek után nyilvánvaló, nagyon finom lett. A gyalult tököt a Nagycsarnokban vettem, a borjú Gál Józsitól származik, de természetesen másnemű hússal is sikert lehet aratni, az eljárást ugyanúgy el lehet  játszani a többivel is. Ha a tököt kevesebb tejszínben főzve roppanósabbra hagyjuk, kiváló köret lesz belőle, akár petrezselyemmel is.

Helló tökfőzelék, te már maradsz! :)

Tejszínes tökfőzelék
Tejszínes kapros tökfőzelék marsalában párolt borjúszelettel

1,5 ek (extraszűz olíva)olaj
1 nagyobb fej hagyma
1 kg gyalult főzőtök (1 nagy zacskónyi)
200 ml tejszín (min. 30 %-os) *
kb. 100 ml tej (min. 2,8 %-os) *
1 lapos tk-nyi tengeri só
feketebors, frissen őrölve
1 nagy csokor kapor (a tök mellől plusz opcionálian több)
1,5 ek almabalzsam
A borjúsülthez
2 szelet (kb. 300 g) borjúcomb
1 ek olívaolaj
só, bors
2 nagy korty száraz marsala (vagy egyéb száraz desszertbor)

A tököt kisebb szálakra vágom (elég egyszer átvágni), besózom és fél órára állni hagyom, majd leöblítem és kicsavarom.
A hagymát vékonyra felszelem és egy lábasban üvegesre pirítom az olajon. Hozzáadom a tököt, átforgatva párolom néhány percig, majd hozzáöntöm a tejszínt és szükség szerint kevés tejet is. Sózom, borsozom és jó tíz percig alacsony hőfokon párolom, amíg a tök ress nem lesz. Tovább is lehet, ha valaki málósabban szereti.
Ha kész, hozzáadom a felvágott kaprot és az almabalzsammal savanyítva kikerekítem az ízét.

Közben – mikor már a hagymára tettem a tököt – elkészítem a húst.
A szeleteket megmosom, leszárítom, tenyérnyi darabokra vágom és fólia alatt egy nyújtófával úgy 3-4 mm vastagra nyújtom. Egy serpenyőben olajat hevítek, ha forró, beleteszem a szeleteket, sóborsozom és rápirítok. Közepébe öntök egy kevés bort és félig lefedve közepes hőn a hústól függően megsütöm. Fiatal borjúnál nem kell több néhány percnél. Ha kész, tányérra téve lefedem, a visszamaradt pecsenyelevet pedig  2-3 kanálnyira beredukálom. Ezt a redukciót belekeverem a már kész tökfőzelékbe és tálalom.
2 hatalmas, vagy 3 átlagos adagnyi lesz

* Változatok:
Hogyan tedd tejtermékmentessé / vegánná? – Cseréld le a tejszínt kókusztejre, a tejet magtejre, vagy használj csak kókusztejet.
Hogyan tedd paleóvá: –  Cseréld le a tejszínt kókusztejre, a tejet magtejre, vagy használj csak kókusztejet.