dec 122016
 

Bő évtizede még elég ismeretlen volt nálunk a stollen, a németek leghagyományosabb karácsonyi süteménye, de azóta a magyarországi konyhákat is meghódította. Pedig ha úgy sütik, ahogy az a nagy (sütő)könyvben meg van írva, nem kedvez teljesen a magyar ízlésnek. A valódi stollen kissé száraz, porhanyós sütemény, ilyennek kell lennie. Aki nem ismerné: kelt tésztával készült, arányaiban rengeteg mazsolát és aszalt gyümölcsöt tartalmazó gyümölcskenyér-szerűségről van szó, aminek a tetejét több rétegben vastagon bekenik folyékony vajjal és igen vastagon még porcukrot is szórnak rá. Continue reading »

jún 122012
 

A gyors-finom-egészséges reggelik kategóriában verhetetlen lesz, ráadásul ezerféleképpen variálhatjuk.
Másfél hét után találtam a hűtőben egy doboz túrót és néhány gyümölcsöt is (a zöldségekről most mélyen hallgatok, de azóta sikerült mindet megmentenem).

Szemes túró fűszeres naranccsal
Fűszeres-narancsos szemes túró

200 g szemcsés túró (cottage cheese)
1 tk Muscovado vagy barna nádcukor
1 tk méz, agáve- vagy egyéb szirup
1 kisebb narancs
1 tk mogyoró- vagy dióolaj
kevés őrölt fahéj (vagy más fűszer)
1 ek crème fraîche (vagy tejföl, tejszín)
1 ek házi baracklekvár
csipet só

bazsalikom

A narancsot meghámozom, karikára vágom és negyedelem.
Egy mélytányér aljára rásimítok egy réteg túrót. Megszórom a barna cukorral és ráfektetem a narancsdarabokat és ráöntöm a levét is. Locsolok rá egy kevés olajat és szirupot és megszórom fahéjjal vagy egyéb fűszerrel.
A maradék túróhoz keverem a tejfölt, a baracklekvárt és egy csipet sót. A narancsok közé teszem a halmokat, ízlés szerint megszórom még egy kevés barna cukorral.
Tálalásnál tépkedett bazsalikomlevéllel is megszórhatjuk.
1 reggeli adag /

feb 182012
 

Emlékszik még valaki gyerekkorunk pacsnijára? Ó, az a pacsni!! Iskola előtt beugrottunk a pékségbe, poharas kakaót is vettünk és már a suli kapujában lerágtuk a pacsni ropogós végeit.
Pacsnit akartam, de izibe’, és ekkor beugrott a túrós-olajos-tészta. Volt otthon egy kevés ricotta, gondoltam, ezzel is bizonyára működik.

Bámulatos ez a túró alapú tészta! Könnyen gyúrható, azonnal süthető, szinte bármilyen túrót, olajat is beletehetünk, gyorsan kisül. Csak egyet nem tud ez a tészta: nem lesz olyan pihe-puha, légies, mint egy sokáig dagasztott, hosszan kelesztett élesztős tészta, ilyet ne várjunk tőle. De nem baj. Gyors reggelikhez továbbra is kiváló alternatíva, lehet bátran kísérletezni! Cserélgethetjük a lisztet, olajat, túróféléket, mindig működni fog!
Ehhez a legjobb egy német vagy osztrák krémes túró, jól ellátott üzletekben Pesten is lehet kapni a Berchtesgadener Land (pl. itt, vagy itt) márkát, ebből a Bajor étkezési túró a legjobb hozzá.

Az almás-mákos csiga is ezzel a tésztával készült
Akit még érdekel a túrós-olajos tészta, az ITT, ITT, ITT (ez utóbbi szakasztott az én csiga-receptem, nahát…) talál rá magyar receptet, németül pedig, mivel onnan származik, egy egész tárháza létezik: a sütős oldalon ITT 93 recept,  a keresőkben pedig több ezer találat ITT.

Ricottás pacsni színes sóval
Ricottás pacsni színes sóval

A ricottás-olajos tésztához
160 g ricotta
2-3 ek cukor
4 ek hidegen préselt napraforgóolaj
4 ek olívaolaj
6 ek tej
1 tojás
½ kezeletlen citrom reszelt héja (elhagyható)
2 nagy csipet só
1 tk sütőpor
300 g liszt (BL-55)
A tetejére
enyhén olvasztott vaj
színes tengeri só

Egy tálban villával szétnyomkodom a ricottát (a túrót, esetleg a szemes túrót), beleteszem a cukrot, olajat, tejet és a villával enyhén felvert tojást, majd fakanállal simára keverem. Beleteszem a többi hozzávalót (a lisztből hagyjunk ki még három kanálnyit a végleges összeállításhoz) és kézzel tésztává gyúrom. Gyorsan összeáll, nekem kell vele sokáig dolgozni. Ha kissé ragacsos, kevés lisztet adunk hozzá.
A sütőt alsó-felső állásban 190 °C-ra előmelegítem. Egy tepsit kibélelek sütőpapírral.
A tésztából 140 g-nyi darabokat levágok, golyóvá formázom, munkafelületen picit ellapítom, majd a két végén széthúzom és ráfektetem a tepsire. Ezáltal a végei vastagabbak lesznek, de kedvünk szerint is formázhatjuk.
A pacsnikat jól átkenem az enyhén megolvasztott vajjal és megszórom sóval. Azonnal betolom a sütőbe és 18-20 percig sütöm.
Melegen azonnal fogyasztható.
kb. 9 pacsni lesz belőle /

jún 012010
 

Mindig is tudtam, hogy nem árt jóban lenni a zöldségesekkel. Persze a hentesekkel sem, a sajtos sem smafu, a halasról meg már ne is beszéljünk, de most nem róluk van szó.

Több zöldségest tartok mostanában, muszáj, hogy több lábon álljon az ember, nem? Az utóbbi időben kissé elhanyagoltam a kis szicíliait, pedig régebben naponta eldiskuráltunk az olíváról meg a paradicsomról. Ritkábban térek be hozzá, de kizárólag rajtam kívül álló okok miatt. Két hete beugrottam újra, látszott rajta, hogy rémesen megörült nekem (lefordítom: annak, hogy megint komolyabb összeget hagyok nála:). Miután szokás szerint széles mosollyal kihozta a szatyraimat, megígértem neki, hogy hamarosan újból itt hagyok nála vagy harminc eurót. Ezt most megint lefordítottam az ő nyelvére, de megértettük egymást:) Hiába, válság van, különben meg nála van a környék legzamatosabb fekete olívabogyója.

Zöldségfronton a cékla segítségével sikerült szociális kapcsolataimat tovább kiépítenem. Miután két hónappal ezelőtt egy közeli, kistermelő zöldségesnél felvásároltam az összes maradék, eladhatatlannak hitt céklájukat (két kilót), elkezdtünk összemelegedni. Már ott tartunk, hogy folyamatosan tájékoztat az utcai pletyikről és szól, ha valahol érdemleges dolog történik. Ezek nagyon fontos mozzanatok tudnak lenni és ezt csak az tudja értékelni, akit kisegített már egy-egy utcai szóbeszéd.
De hogy haladjunk is a történetben, múlt héten betértem rebarbarát venni. A férjem már két hete nyaggat, hogy szeretne rebarbarás süteményt enni. Anyósom, aki egyébként nagy rebarbarasüteménysütő, küldött vele egy tál sütit. Ez azon nyomban elfogyott, utánpótlásról pedig nekem kellett gondoskodnom, nehogy megszakadjon a rebarbaralánc. Valami ilyesmit magyarázott a férjem, mert azt mondta, hogy ezt folytatni kell. Mint valami diétát:).

Szóval, megyek be a zöldségeshez, és bár nem hiszem, hogy pont egy zöldségbolt lenne a legkedvezőbb fórum arra, ahol süteményrecepteket vitathatna meg az ember, de én mégis megkérdeztem L. asszonyt, hogy ő vajon hogy süti a rebarbarás süteményt. Abszolút meg voltam ugyanis győződve arról, hogy aki eladja, annak komoly családi receptek vannak a birtokában is.

Egy kiló alma, két üveg szilvabefőtt és egy doboz házi borjúmájkrém között gyorsan elmondta, hogy tejszín és tojás (abból kettő), meg persze marcipán, a tetejéről a morzsát ki ne hagyjam, úgy lesz az igazi. Meg persze gyömbér, gyömbér, gyömbér. Hát ennyi. Ebből a rendkívül pontosan vázolt receptúrából készült ez a rebarbarás quiche, amiről a férjem azt mondta (ötször), hogy jobb, mint a mamájáé :)
Ehhez nincs is mit hozzáfűznöm!

(Gyömbér helyett kevés fahéjat tettem bele. A sima omlós tészta helyett pedig ezt a túrós-olajost használtam, mert gyorsabb és mert olyanom volt, de bármilyen tészta jó alá. A megszokott quiche-ből kiindulva próbáltam eltalálni a tejszínes öntet arányait, a morzsa mennyiségét pedig leszűkítettem a tejszín miatt. A barnacukor az íze miatt került bele. A marcipánt előzőleg szeletekben tettem a rebarbarára, a receptben már rászórva írom, úgy jobb lesz. Azt hiszem, elég jól sikerült eltalálnom az arányokat, legközelebb még javítgatok rajta.)
Fázisfotókat felteszek, de ha elfelejteném, az sem lesz nagy tragédia.

Marcipános rebarbaraquiche
Marcipános rebarbaraquiche

A túrós-olajos tésztához
200 g liszt
1,5 tk sütőpor
100 g túró (20%)
4 ek (60 ml) tej
4 ek (60 ml) szőlőmag-, repce-, napraforgóolaj
csipet só
1 ek cukor
1 ek vaníliakivonat (elhagyható)
A töltelékhez
300 g rebarbara (tisztítva mérve)
3 ek (barna nád)cukor
150 g egyszeres marcipán (50%-os mandulával)
A rávalóhoz
2 db tojás (nagyméretű)
200 ml tejszín (min. 30%-os)
2,5 ek (barna nád)cukor
A morzsához
100 g liszt
50 g cukor
70 g vaj
1 csipet só
2 csipet őrölt fahéj

Egy tálba teszem a lisztet és az összes hozzávalóval együtt néhány mozdulattal tésztává gyúrom. Gyorsan összeáll, nem is kell sokáig nyomkodni, mert a tészta ragacsos lesz.
Alaposan kivajazok egy 26 cm ø-jű kapcsos torta(- vagy egy rackásszélű pite)formát és beleegyengetem a tésztát úgy, hogy 3 centis pereme is legyen.

A rebarbarát megmosom, ha szükséges, meghámozom és lehúzom az esetleges szálait, majd 4 cm-es darabokra vágom. Egy tálban összekeverem a cukorral. A marcipánt durvára lereszelem (ez legkönnyebben új megy, ha előtte betesszük a hűtőbe). A sütőt 180 °C-ra (légkeverésen 160 °C-ra) előmelegítem.
A tésztára egyenletesen ráteszem a rebarbarát és rászórom a marcipánt.
Egy tálkában villával felverem a tojásokat és hozzákeverem a tejszínt és a cukrot. Egyenletesen ráöntöm a rebarbarára.
Betolom a sütőbe és 10-15 percig sütöm, amíg a teteje picit hártyás nem lesz.

A morzsához egy tálba teszem a lisztet a cukorral és a fahéjjal, majd beleöntöm az épphogy folyósra felolvasztott vajat. Két villa segítségével lazán morzsává alakítom, majd kézzel, a hüvelyk- és a mutatóujjam segítségével egyenletesen a tészta tetejére morzsolom.
Visszateszem a sütőbe és további 30 perc alatt megsütöm.
1 db 26 cm ø-jű pite / 8 szelet /

Rövidített változat még egyszer:
– összeállítom a tésztát
– kivajazom a formát és kibélelem a tésztával
– a rebarbarát felvágom, összekeverem a cukorral
– a sütőt előmelegítem
– a tésztára elosztom a cukros rebarbarát
– a rebarbarára szórom a marcipánt
– a tojásos tejszínt ráöntöm
– 10-15 percig sütöm
– összeállítom a morzsát, rászórom és sütöm még kb. 30 percig.

Marcipános rebarbaraquiche

máj 222009
 

Talán húsz éve lehetett, hogy kezdő, vagy inkább nullszériás háziasszonyként nekiálltam egyszer pogácsát sütni. Arra már nem emlékszem, milyen fajtának futottam neki, de arra még igenis pontosan, hogy csúfos vége lett. Ehetetlen, kemény kis kövek lettek belőlük és az összes pogácsa a kukában landolt. Annyiban nem hagyom a dolgot, ezért egy hétre rá újabb próba következett, de szerencsére erre sem hívtam vendégeket. A család emlékszik még egy harmadik esetre is, az én emlékezőképességem azonban úgy látszik, kihagyja az ilyen negatív élményeket: viszont pogácsa sem tűnt fel benne.
Ennyi megdolgozott és átélt kudarcélmény után nem csoda, ha teljesen felhagytam a pogácsasütéssel. Magamban elkönyveltem, hogy soha az életben nem leszek már egy pogácsasütő tündér, sütés terén majd máshol fogok brillírozni. Ahogy a mesében most azt írná Benedek Elek, hát így is lőn. Mivel amúgy sem vagyunk a magyar konyha el- és el nem kötelezett hívei, ezért ez az elhatározás nem sújtott túlságosan mélyen, és a pogácsasütés fejezetét a lelki válság egyéb látható nyomai nélkül végképp lezártam magamban.

Tavaly a blogokban fel-felbukkanó pogácsareceptek elkezdtek kissé megingatni, de kőkemény maradtam, akár az emlékeimben élő pogácsák. Csak mosolyogtam, hogy hagyjatok csak békén, pici piroskás pogik, a mi kapcsolatunk szálai végképp elszakadtak anno. Valami hajtott azonban, hogy ennyi év után azért jó lenne egy próbát tenni, és ha nem, nnna, akkor aztán végleg legördült a függöny.
Pár hete egy összejövetelre több apróságot vittem és időben össze is állítottam a listát. Ahogy az lenni szokott, tönkre ment a gép, nem volt internet, nem tudtam a receptjeimet előcsalogatni. Mondjuk ez nem lett volna nagy baj, nem szoktam kétségbeesni egy ilyen esetben, de a buli nagyon fontos volt nekem gasztroszempontból, a pontos leírások pedig a diódák és panelek rejtett világában pihentek, akár csak egy kincsesláda a tenger mélyén. Nekem legalábbis ez volt az érzésem.

Ott álltam hát, több mint kétszáz szakácskönyvvel előttem és rengeteg kinyomtatott, már megfőzött receptlappal a hátam mögött (ezeket szerencsére mindig félreteszem.) Így történt az, hogy Gabojsza Hippolyt süteményét (amit egyik édességnek terveztem) lekörözte Doctorpepper eszméletlen finom szilvás csokoládés süteménye, ami viszont ki volt nyomtatva, mert már többször sütöttem.
Az egyik könyvemben megtaláltam a túrós pogácsa receptjét, és azonnal eldöntöttem, ő lesz az! Miért vészhelyzetben kell nekem egy közel húszéves konyhai démont legyőzni, nem is tudom:), de tény, hogy egy lánctalpas terepjáró harci jármű elszántságával kezdtem neki a dolognak.

Azon már csak mosolyogtam, hogy szemes túrót sem tudok szerezni, viszont ricottával tele volt a hűtő, mivel két fogásba azt szerettem volna belegyártani.
Így hát ricottás pogácsa lett. (Ezért került vessző tudatosan a pogácsa után.) Vagy inkább pogacia, nem is tudom. (Legközelebb parmezánt szórok a tetejére:), akkor biztos) Mindent beleadtam, nagyon jó vajat vettem, a lisztet frissen átszitáltam, pihentettem a tésztát, hajtogattam rendületlenül, hőmérővel felügyeltem a sütőt és gubbasztottam a sütő ablaka előtt, nehogy megégjenek.
Mit mondjak? Egyszerűen csodásak lettek! Tökéletesek! A lágy tészta rétegeiben elvált egymástól, színre mosolygott, íze pedig… mint az álom:) Bebugyolálva még melegen vittem és az összes nyolc finomság közül ez ízlett mindenkinek a legjobban. Mondjuk a csokitorta is elfogyott:). Senki sem ismerte előtte a pogácsát, de mindenki elkérte a receptjét, hát kell ennél nagyobb siker?? Még azt is megkérdezte valaki, milyen a formám, amivel ilyen kerek kockástetejűt tudtam sütni:))

Én pedig beálltam a pogácsasütők népes táborába.:) Tudja azt az ember, de mégis egy komoly tapasztalattal lettem gazdagabb: a főzéshez gyakorlat kell. Nagyon sok gyakorlat!! A jó főzéshez még több gyakorlat szükséges és ez időbe telik! És akkor a pogácsa is sikerül, csak úgy, ha sosem sütöttük, akkor is!! Bármelyiket megsütöm már, tudom, mert már "érzem a tészát", ezentúl recept se kell hozzá! 

A legjobb hajtogatós leírás Anánál található. A különbség csupán annyi, hogy Ana háromba, majd hatba, én kettőbe, majd négybe hajtottam a tésztát.
Hajtogatott túrós pogácsa akár ricottával is (Csicseriborsó, bab, lencse)
Pogácsa a neten
Túrós pogácsa (Pogacia alla ricotta)
Túrós pogácsa – Pogacia alla ricotta

250 g ricotta
2-3 ek sűrű joghurt
kb. 300 g búzaliszt
1 tk sütőpor
250 g vaj
1 tk só
1,5 db tojássárgája

1. A szobahőmérsékletű vajat összekeverem a ricottával, a joghurttal és a sóval. Annyi sütőporos lisztet adok hozzá, hogy jól formázható tészta legyen belőle. Lefedve legalább 2 órára a hűtőben pihentetem.
2. Kiveszem a tésztát, hagyom, hogy formázhatóra melegedjen és először kézzel, majd nyújtófával bő fél centi vastag téglalappá nyújtom. 
Most jön a hajtogatás, ami nagyon fontos, hisz ettől kap a pogácsánk szép rétegeket! A tésztát hosszanti oldalánál fogva balról és jobbról is a középvonalig ráhajtom (most két réteget kaptam), majd mint egy könyvet, egymásba hajtom. (most négy réteg tésztám van) Előttem van most egy nagyon vastag, kisebb kupac, ezt újra téglalappá nyomorászom majd téglalapra nyújtom és újra hajtogatom. Az egészet 4x kell végigcsinálni a könyv szerint, én ötször hajtottam, biztos ami biztos. A végén a tésztánk 6-8 mm vastag legyen, a fenti mennyiségből pedig nagyjából egy 25×40 cm-es téglalapot kaptam.
3. A sütőt alsó-felső állásban 180 °C-ra előmelegítem. A tésztát egy késsel fél centis közökben bevagdosom, hogy rácsmintája legyen. 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval köröket szaggatok és 20-25 pogácsát ráültetek egy kivajazott, vagy szilikonlappal kibélelt tepsire, úgy, hogy maradjon köztük egy kevés hely. Villával elkevert tojássárgájával mindegyik pogácsát ecsettel megkenek, kevés darabos sót tekerek rá (elhagyható) és betolom a sütőbe a középső sínre. Nagyjából 35-40 perc alatt megsül, amikor már színesedik a teteje. A maradék tésztát már csak egyszer hajtogattam, úgy szaggattam ki egymás után.
30 db pogácsa à 5 cm / 

okt 262008
 

Az elmúlt időben nagy sikere volt bloggerkörökben a spenótos-ricottás gombóckáknak. Aki ezt a spenótos gnocchit keresi, annak jó lelőhelynek bizonyul a különleges túrósok VKF!-fordulója, azt hiszem, a Szakácsok könyve is ludas lehet abban, hogy jó páran nekiveselkedtek és gyúrták a gombóckákat.

A legtöbben malfattinak nevezik, pedig olyan gyönyörűségesen kerek, szinte geometriai pontosságú labdákat hempergetett mindenki, hogy az minden volt, csak nem rosszulsikerült!:-) Annyira finom ez a spenótos labda, hogy több elnevezéssel is illették már. Nekem az a történet jobban tetszik, amikor az egyházi méltóságok képtelenek voltak abbahagyni az evést, és csak úgy nyomták magukba a kis gnoccokat, hogy szinte belefulladtak. Lehet, hogy a török imám egy asztalnál ült az olasz papi méltósággal, mert az imámot viszont a hússal töltött sült padlizsán próbálta végképp kitaszítani az élők sorából:-). No és innen ered a másik neve, strozzapreti, vagy strangolapreti néven is ugyanezt kapjuk – de a lényeg a lényeg – a spenótos ricottás gombócka jól készítve olyan finom, hogy csak úgy csúszik, mint a galuska!:-)
Strozzapreti magyarra hangolva - spenótos túrógombócok habos besamelmártással
Nemhiába, nálunk is nagy kedvenc. Az eredeti, hagyományos verziót épp két éve már megírtam itt a blogon, de most újítottam. Rég kigondoltam, hogy egyszer ricotta helyett túróból is jó lenne elkészíteni, sőt a zsályás vajat is kiváltom. Ha már nekiállok, akkor megpróbálkozom egy magyaros verzióval, hisz a ricotta beszerzése nem kis gondot jelent.

De attól a malfatti, strozzapreti, vagy ki tudja, minek nevezhető gombócka még ugyanaz marad!
Mondta is a lányom, hogy most kivételesen olyan szószt tegyek rá, ahogy már egyszer készült. Néztem nagyot, mert nem emlékszem másra, csupán arra, hogy a sült vajat szoktam variálni ilyen-olyan módon. Az ő emlékeiben a besamel tapadt meg, bár azt hiszem, azt biztos nem nálam ette, de ezzel igazán jó ötletet adott! Így aztán elkészült a fúziós spenótos gombócka, ami most tényleg inkább malfatto lett, de az is biztos, hogy az enni szerető presbiterek is dugig ették volna magukat vele, mert mindannyian rendesen lapátoltuk befelé, úgy csúszott!

Szívesen megosztok még néhány tapasztalatot.
Ha csak tehetjük, friss spenótból készítsük – na persze, ilyenkor mit tegyen az ember? Vegyen fagyasztottat, de nehogy pürét, hanem a leveles, vagy nagyobbra vágott fajtát. Azt is jól ki kell majd nyomkodni, hisz minél több lé marad benne, annál több liszttel kell majd megkötnünk. Az meg elég fölösleges, ez úgy lesz finom, ha sok benne a spenót. Általában duplamennyiségű spenóttal készül, mint amennyi a túró de még annál is lehet egy kicsivel több. Ha más zöldfűszer is kéznél van, az sem árt neki, volt, hogy rucolát is belevágtam – na ez már nem tudom, milyen fúzió -, de isteni finom lett tőle!
A tésztát folyósabbra hagytam – azért még összeállt, csak épp nem akartam gombócokat gyúrni belőle. A hagyományos kétkanalas módszerrel összeforgattam a galuskákat, úgy ejtettem őket a vízbe.
A besamelt ösztönösen hígabbra hagytam, hisz könnyű mártást gondoltam, de a végén belekevertem egy tojás sárgáját. Anélkül is nagyon jó, a tojás csak dob rajta. A tejhabosítóval még egy kevés tejet is kemény habbá csapattam, az is belement, de elég, ha habverővel egy kis levegőt verünk bele, hogy még légiesebb legyen. (Itt aztán lehet még játszani a tej-vaj-liszt arányokkal, egyéb ízesítőkkel, de még korántsem értem a dolog végére.)
A végén pedig most nem tettem be a sütőbe, hanem ahogy volt, tányérra szedtem, rá a besamel, sajtforgács, és mindenki elpusztított egy nagy tányérral.
Másnap is nagyon jó.
Strozzapreti magyarra hangolva - spenótos túrógombócok habos besamelmártással
Spenótos túrógombóc besamellel
(Gnocchi di ricotta e spinaci – Strozzapreti – alla ungherese con besciamella)

A gnocchihoz (spenótos túrógombóchoz)
500-600 g friss spenót (fagyasztott is jó, a leveles vagy az apróra vágott)
250 g túró (félzsíros, 20%-nyi)
2 db tojás
50 g félkemény sajt (pl. gouda), frissen reszelve
2-4 ek búzaliszt (szükség szerint)
1 csokor petrezselyem (elhagyható)

bors, frissen őrölt
szerecsendió, frissen őrölt
A besamelhez
2 ek vaj
1 ½ ek liszt
kb. 400 ml tej (1,5%)
½ mk só
feketebors, frissen őrölve
szerecsendió, frissen reszelve
1 db tojássárgája
A tetejére
kemény sajt (pl. érett gouda, parmezán forgácsolva)

1. Legjobb friss spenóttal készíteni, de ha nincs, a leveles, vagy darabos fagyasztott is megteszi.
A friss spenótot átválogatom, leszárazom és megmosom. Egy fazékban sós vizet forralok, két percre blansírozom benne, amíg össze nem esik, majd kiveszem. Néhány perc alatt lehűtöm (jeges vízben lenne a legjobb) és alaposan leszárítom. Vágódeszkán apróra vágom. Ilyenkor lehet hozzáadni az egyéb zöldet is, a spenót egy részét kiválthatjuk petrezselyemmel, vagy bazsalikommal, rucolával is.
Fagyasztott esetén ezt felolvasztom és egy szűrőn vagy textilpelenkán keresztül alaposan lecsöpögtetem és kézzel még alaposan kinyomkodom belőle a levet. A spenótnak elég száraznak kell lennie, különben több lisztet vesz fel a kelleténél.

2. A túrót egy tálba teszem, villával kissé áttöröm, hozzákeverem a felvert tojásokat, a sajtot, a fűszereket, majd hozzávegyítem a spenótot. Annyi lisztet keverek bele, amennyitől egy sűrű, de jól formálható masszát kapok, minél lédúsabb a spenót, annál többet kell.
Egy nagy lábasban vizet forralok – úgy 2 litert. Ha forr, csendesre veszem és egy evőkanál segítségével a kanálforgatós módszerrel galuskákat formázok és belepottyantom a vízbe. Pár perc múlva a galuskák feljönnek a víz felszínére. Ekkor egy nagy szűrőkanállal kiemelem őket és egy tálba teszem. Ez a mennyiség két adagban készül el.
A besamelhez egy kis lábasban felmelegítem a vajat, belekeverem a lisztet, majd ha elvegyültek egymással, egy habverővel kisebb adagonként hozzákeverem a tejet is. Mindig akkor öntök hozzá tejet, mikor már a besamel elkezdett sűrűsödni. Közben sózom, borsozom, bőven reszelek bele szerecsendiót is, és a végén, mikor már elég sűrűnek látszik, beledolgozok egy tojássárgáját. Még egy kevés tej, hogy a szokástól eltérően kicsit folyósabb maradjon, kóstolgatás, hogy harmonikus íze legyen és kész is.
Közvetlen tálalás egy kevés tejet a habosítóval keményre habosítottam, ezt kevertem bele óvatosan a besamelbe, de az is elég, ha előtte habverővel vagy botmixerrel még egyszer habosra verjük.
Tálalásnál a gnocchira öntök a besamelből és forgácsolt parmezánnal díszítem.
4 személyre / 207 kcal / 9,26 g zsír / LF30 40,3% (besamel nélkül)
4 személyre / 373 kcal / 20,6
g zsír / LF30 49,6% (besamellel)

Már 312008
 

A konyhámban elfekvő banánkészlet épp keresztezte Ízbolygó szintén túlérett példányait, innen jött az ötlet erre a krémre. Valóban nagyon jó hasznosítás, hisz a banán húsa pőrén már nem élvezetes, kissé csípős ízű, de épp jó arra, hogy egy viszonylag semleges krémsajtban jó szolgálatot tegyen.
Ízbolygó több tojássárgáját tett bele és zselatinnal is stabilizálta, én viszont a tiramisú krémjéhez hasonlóan a felvert tojásfehérjéket is egyenlő számban beletettem. Ettől rendkívül légies, könnyű kis desszert lett belőle, amiből – a zöld panna cottával ellentétben – nyugodtan ehetünk akár egy hatalmas pohárral is, meg sem érezzük majd!

A krémsajtos banánkrém eléggé semleges, mondhatni kimondottan unalmas ízű. Valamit tenni kellett vele, mert az egész adagot így nemigen tudtam volna odaadni a családnak. De van nekem ugye egy titkos fegyverem, és ez nem más, mint az ecetbalzsamjaim népes kis hada! A múltkori banán- és narancsfagylaltba is mangóbalzsamot löttyintettem, most is ez volt az adu ász. Az enyhén, de tényleg csak nagyon enyhén savanykás íz (aki ismeri, már tudja, miről beszélek!:-) épp kiegészíti, sőt még fel is dobja ezt a sima kis krémet. Még egy kortynyi banánlikőrt is dobtam mellé, amikor meg kissé megdermedt és csokoládés cantucciniket tunkolgattunk bele.
(Zsírszegény túróval is készíthetjük, nem lesz ugyan olyan krémes, mint mascarponeval, de botmixerrel elég jól lehet pürésíteni. Így elkészítve rengeteg kalóriát megspórolhatunk! Persze ebben az esetben ne csokoládés, mandulás kekszet adjunk hozzá, hanem például házi készítésű babapiskótát.)

Mascarponehab banánnal (Spuma di mascarpone alla banana)

Mascarponehab banánnal és mangóbalzsammal
(Spuma di mascarpone alla banana)

300 g banán (2 nagy, vagy 3 kicsi érett banán)
250 g mascarpone (vagy ricotta, esetleg szemcsés túró)
3 ek tej (1,5%)
4 ek barnacukor (vagy kristálycukor)
3 db tojás (L méretű)
1 db citrom reszelt héja (esetleg narancs héja)
1 ek citromlé, frissen facsarva
1 ek banánlikőr (Pl. Pisang Ambon)
2 ek mangóbalzsam
1 csipet só

Egy nagy tálba teszem a mascarponet és karikára belevágom a banánt. Hozzáadok egy kevés tejet, a cukrot és az ízesítőket, majd egy botmixerrel pürésítem. (A mangóbalzsamból először csak keveset tegyünk bele, a végén érdemes kikerekíteni.) Egy magasfalú edényben a tojásokat egy csipet sóval az elektromos habverővel legalább 5 percig verem, amíg kifehéredik és a térfogata a háromszorosa nem lesz. (A habot hagyományos módon is fel lehet verni külön, a sárgáját pedig a mascarponeval elkeverni.) Akkor beleforgatom a krémbe, ha szükséges, adok még hozzá cukrot, citromhéjat, mangóbalzsamot, hogy telt, kerek íze legyen. Poharakba töltöm és legalább 3-4 órára, de inkább egy éjszakára behűtöm. Én csokoládés cantuccinit adtam hozzá, de akár a tiramisú-nál, itt is tehetünk közé is babapiskótát vagy egyéb kekszet.
6 nagy pohár / összesen:
mascarponeval:             1.659 kcal / 117,5 g zsír / LF30 63,7%
zsírszegény ricottával:      994 kcal /   39,7 g zsír / LF30 35,9%
10%-os túróval:              909 kcal /   35 g    zsír / LF30 24,6%

Mascarponehab banánnal és mangóbalzsammal (Spuma di mascarpone alla banana)

dec 112007
 

Az Ági könyvéből készült vacsora mellé körözöttel töltött paprikát is tettem – noha nemigen illik, de megkívántam és talán Ági sem neheztel, hogy íly módon egy újabb finomság került tőle az asztalra.
Ritkán készítek mostanában körözöttet, és ahogy megláttam, gondoltam, nosza, ez jó lesz az elképzelt ételek mellé is. Épp otthon voltam, pesti levegőt szívtam, kaptam tehát zöldpaprikát és pirospaprikát is, és ami a legfontosabb: magyar szemes túrót.

Külföldön élve egyszer előételként vendégeknek akartam ilyenmód igazi magyaros, körözöttel töltött paprikát készíteni. Sejtettem, hogy egyáltalán nem ismerik és vélhetőleg sikere is lesz. A bökkenő csak az volt, hogy arrafelé se szemcsés tehéntúró, se a magyarhoz hasonlatos juhtúró, se zöldpaprika nem volt, így a fél várost bebarangolva végül is számomra elég szégyenletes, de öszvér megoldást találtam: sárga kaliforniai paprikába tuszkoltam bele a feta sajtból és ricottából készült (mert az volt), és grúz őrölt paprikával ízesített (mert csak az volt) körözöttet – vagy amit végül is annak neveztem. A kedves magyar honfi- és blogtársak talán el tudják képzelni, mit is éreztem, de nota bene, a vendégeknek annyira ízlett, hogy a feleség még a receptjét is el szerette volna kérni!
Mondanom sem kell, a tejfölös-kapros juhtúróval töltött, grillezett gombafejek is hasonló sorsra jutottak:-)

A körözöttel kapcsolatban aztán eszembe jutottak a régvolt gondolatok. Nagyanyám juhtúróból és vajból keverte, ezért aztán olyan kemény volt mindig, hogy nem lehetett azonnal megkenni vele a kenyeret. Bár nagyon ízes és fűszeres volt, azt meg kell hagyni. 

Paprika körözöttel töltve

Körözöttel töltött paprika

250 g tehéntúró (25%-os)
2 ek tejföl (24%-os)
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 tk édes pirospaprika
1 tk köménymag, őrölve
1 tk só

A túrót egy tálban villával összetöröm. A hagymát egészen apróra vágom, majd a szétnyomott fokhagymával és a többi hozzávalóval alaposan kikeverem.
A paprikáknak kivágom a torzsát és megtöltöm a körözöttel. Néhány órára behűtöm, akkor éles késsel szeleteket lehet vágni belőle.

Körözött, a ma façon

A paprikába Ági eredeti receptje szerint készítettem a körözöttet. Szeretném viszont ezúttal közzétenni a saját verziómat is, amit néhány évvel ezelőtt egy ajándékba kapott, vaskos könyvben olvastam. Így főz a Tisztelt Ház, szólt a könyv címe, amiből kiderült, hogy a honatyák nemcsak egymással vitáznak a Parlamantben, nem, otthon még a fakanalat is forgatja némelyik. Innen ered a recept, amit én némi módosítással néha kikeverek és ami gyerekkorom ízeit is felidézi olykor, hisz hasonlóan készült nálunk is. Ebben a verzióban ez szigorúan hungarikum, hisz sem szemcsés tehéntúró, sem juhtúró nem található máshol. Két érdekes összetevője van ennek a változatnak: egyik a ketchup, amit én sűrített paradicsommal váltottam ki, másik viszont a barnasör, ami mindenképp menjen bele, mert nagyon jó ízt ad neki! És jó alaposan tessék megfűszerezni, csak úgy lesz jó.
Én talán galád módon nem fehér kenyérre teszem, hanem a legjobban még forró, friss pirítóson szeretem! Hmm, ahogy lágyan olvad rajta a finom körözött, az valóban mennyei!

250 g tehéntúró (25%-os)
250 g juhtúró
100 g vaj
200 ml tejföl (24%-os)
2 fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 ek édes pirospaprika
2 tk köménymag, őrölve
1 ek mustár
1 ek sűrített paradicsom (vagy jóminőségű ketchup)
2 ek barnasör
2 tk só
1 tk feketebors, frissen őrölve

Egy nagy tálban a vajat szobahőmérsékleten kissé habosra keverem. Hozzákeverem a villával összetört kétféle túrót, beleteszem a nagyon apróra vágott (vagy aprítóban a fokhagymával együtt felaprított) hagymát, fokhagymát és az összes többi hozzávalót. A tejföl egy részét érdemes a végére hagyni, hogy lássuk, mennyire lett sűrű. Én úgy szeretem, ha már a hűtőből kivéve is kenhető állagú. A végén alaposan ízesítem: nekem akkor jó, ha nem halvány sem a színe és az íze és gazdagon használjuk a fűszereket – no és nem utolsó sorban a barnasör is megteszi a magáét.
1 hatalmas tálnyi /  

Júl 152007
 

Egy hosszabb blog- és konyhai absztinencia után végre újra a saját konyhámban vagyok – nem mintha szomorúvá tett volna, hogy annyit főztek rám azok a csodás séfek! – remek ötleteket szereztem, és kimondottan feltöltődtem. Egy vidéki munka után az egyre jobban szeretett Dél-Tirolba vonultunk, ahol bevettük a kétezres hegyeket, friss írót ittunk és csodás gasztronómiai helyeket fedeztünk fel. De erről majd később, mivel Chilii akarva sem adhatott volna jobb témát a VKF! VII. fordulójára! Csak úgy tobzódom az ötletekben, és persze ezekből itt is lesz bőven ízelítő a közeljövőben!

Most viszont kanyarodjunk vissza a konyhámba.
A férjemmel van egy kis bibi. No, nem kell rosszra gondolni, az ilyet úgysem kötném senkinek az orrára: a gond az, hogy egyre jobban teret kér magának a konyhai ügyködésekben. Az alábbi süteményt például már hetekkel ezelőtt kinézte magának a süteményes könyvből (amiben igencsak szeret lapozgatni), és már 2 hete kijelentette, ha hazamegyünk, azonnal megcsinálja.
És ma eljött a nap. Tegnap szokása szerint mindent gondosan összeírt és bevásárolt, mindent kipakolt az asztalra, ma pedig kiparancsolt a konyhából, hogy szórakoztassam magam egyedül. Közben volt azért néhány technikai kérdés, ezekre készséggel válaszoltam, hisz támogatom én a sarjadó szenvedélyt! A legjobban azon szórakoztam, amikor hallom, hogy bekapcsolta a hajszárítót. A konyhában. A meggyet a recept szerint meg kellett szárítani….

Aztán egyszer csak széles mosollyal behozta nekem a kész süteményt.
Hát, elállt a szám, az biztos!! Gyönyörű lett! Aztán felvágtuk és egy csésze kávé mellett a felét el is pusztítottuk. 
A fotózásról nem ejtenék túl sok szót, tény, hogy legalább húsz képet kellett csinálnom, mire megelégedett a végsővel….. Bezzeg, ha a saját főztömet fotózom…..  

Az elkészítéshez tennék néhány megjegyzést. A csokoládét érdemes egy széles lábasban vagy serpenyőben felolvasztani, mert könnyebb vele dolgozni és a csokoládé nagyobb felületen éri a pelyheket is. Miután összekevertük, érdemes egy fakanállal kissé megtörni, így jobban formázható kupacokat kapunk.
Mivel ez egy sütés nélküli édesség, nem fontos kimondottan tortaformába tenni, bármilyen nagyobb formázó gyűrű is megteszi – ha van- , ugyanis ha az alja nem elég tömör, könnyen széteshet. Legegyszerűbb a tálalótálon készíteni.
A lapzselatin-zselatinpor arányához – ki mit szeretne használni – t3v postjában találunk hasznos megjegyzéseket az átváltási aránnyal együtt. 
A képen látható, hogy a mi tortánk egy mini, 18 cm-es formában készült, (ezért van rajta kevesebb pehely), de a recept a hagyományos formára szól.

Itt pedig egy nem túl esztétikus, de látványos kép a sütemény belsejéről. 
Csokoládés cornflakes krémsajttorta
Csokoládés cornflakes torta

A csokoládépehelyhez
100 g vaj
150 g étcsokoládé (min 60%)
150 g cornflakes (sima kukoricapehely, pl. Kelloggs)
A krémhez
6 lap zselatin (kis méretű, 7,5cm x 12cm) (vagy 24 g = 3 ek zselatinpor)
2 db tojásárgája
100 g kristálycukor
1 db citrom kifacsart leve
250 g ricotta (vagy krémes túró, sovány krémsajt, 15-20%)
400 ml tejszín (30%)
350 g meggy, magozva
2 ek étcsokoládé, forgácsolva (opcionálisan, a tetejére)

A vajat egy széles lábasban felolvasztom a csokoládéval, majd hozzákeverem a cornflakes-et. Egy fakanállal kissé megtöröm, hogy a pelyhek jobban formázhatóak legyenek. 
Egy sütőpapírt vajjal kikenek és egy teáskanál segítségével 12 kerek kis kupacot teszek rá és hagyom megdermedni.
Egy 24 cm-es kapcsos tortaformát az oldalával együtt vajjal kikenek és a maradék csokoládés masszát jól lenyomkodva, tömören elsimítom az alján. Mindkettőt beteszem a hűtőbe, hogy jobban megdermedjen.
A zselatinlapokat egy kis tálban kevés vízbe 10 percre beáztatom. (A zselatinport fél deci vízben olvadásig felmelegítem, ebben az esetben annyival kevesebb tejszínt használjunk.)
Egy keverőtálban 5 perc alatt habosra keverem a tojássárgákat a cukorral, majd hozzáöntöm a citromlevet és a ricottát (túrót, krémsajtot). A tejszínt egy külön edényben keményre felverem.
Most kinyomom kissé a zselatint és egy kis lábasban megmelegítem, hogy épp hogy felolvadjon. Ha kész, a folyékony zselatint és a felvert tejszínt belekeverem a tojásmasszába.
Ha friss a meggy, akkor kimagozom, ha üveges, akkor lemérem és leszárítgatom, hogy ne áztassa el a krémet. (5 percre egy széles tálra szétterítve sütőbe is bele lehet tenni.)
Mindkét csokoládés pelyhet kiveszem a hűtőből. A tortára egyenletesen rákenem a krém harmadát, erre ráteszem a kissé megszárított meggyet, majd rásimítom a maradék krémet. 
A tortát legalább 2 órára behűtöm, hogy megdermedjen, ha kész, akkor a tetejére ültetem a csokoládés pelyheket. Forgácsokkal lehet díszíteni.

1 db 24 cm-es kapcsos forma – 12 szelet / 380 kcal / 27 g zsír / LF30 68%
Dr. Oetker recept

Júl 052007
 

Idejét sem tudom már, olyan rég volt, amikor egyszer Bécsben egy káprázatos túrógombócot ettem. Hogyne ismertem volna a túrógombócot, sokszor csináltam addig magam is, de olyanra sosem sikerült, mint amit ott, akkor ettem. Nemcsak a gombócok megjelenésében volt különbség: mákos volt, sőt ebből a belsejébe is jutott, vanília mártásra is emlékszem talán, és az elmaradhatatlan szilvarösztire is. De nem csak ezért ízlett kimondhatatlanul, hanem azért is, mert a gombóc szinte lebegett, olyan könnyed volt!
Persze azonnal tudni szerettem volna a receptjét. De annak idején még azt a szót sem ismertük, hogy internet, (ha-ha, ilyen is volt egyszer) ezért sokáig várnom kellett, míg végre osztrák üzlettársakra tettem szert. 
És akkor megtudtam a gombócok titkát!
Szóval senki se higgye azt, hogy kedves túrógombócunk magyar eredetű! Dehogyis! A túrógombóc sok más egyébbel együtt a monarchia idején jött át hozzánk, és mi magyarok egy kissé leegyszerűsítettük az elkészítését.
Két nagy különbség van a két elkészítési mód között. Fogalmam sincs, hogy a magyar gombócot miért búzadarával dúsítják, mikor az eredetiben nem is azzal készült. Azért nem értem igazán, mert ettől a gombóc elnehezül, sőt egy csomó időt kell várni, amíg a dara felszívja a szükséges nedvességet.

Mivel Dél-Tirol lassan egy kerek százada Olaszországhoz tartozik, így az északon élő taljánok is magukévá tették ezt a receptet. A gombócot ricottából készítik és általában gyümölcsmártással öntik le, de egyéb változatoknak sem állnak ellen:-))

Az osztrák gombóchoz kenyér- de mára már inkább kétszersült morzsát adnak, ettől lesz olyan könnyed, nem kell állni hagyni, még csak idő sem kell neki, gyakorlatilag azonnal feldolgozható.
Az sem elhanyagolható tény, hogy egy habkönnyű túrógombóchoz bizony fel kell verni a tojásfehérjét…. Nincs mese.
A második igen fontos szempont, hogy a morzsát vajban hempergetik. Színtiszta friss vaj, semmi olaj, ettől lesz az íze – hát igen, finomabb, elegánsabb, valahogy légiesebb. Noch dazu, ha csak lehet, a morzsa egy részéhez mandulát vetnek be, amitől az egész már önmagában is csodás lesz, ha nem lenne a neve az, hogy Topfenknödel. A mákkal töltött verzióba aztán mákos tölteléket tesznek, ami egy cukros tejfölrétegen csücsül, mellé pedig szilvaröszti dukál. Én a tetejét szórtam meg a porcukros mákkal, de alá szintén bőségesen került a cukros tejfölből. A röszti készülhet meggyből, szilvából, vagy fehérborral felfőzve sárgabarackból is.
Mákos túrógombócMákos túrógombóc
(Ausztriában: Topfenknödel mit Mohn)
(Dél-Tirolban: Canèderli di ricotta con semi di papavero)

500 g tehéntúró (20%), vagy ricotta
40 g vaj
3 db tojássárgája
2 ek kristálycukor
2 csipet só
120 g kétszersült
3 db tojásfehérje
A hempergetőhöz
50 g vaj
2 ek kristálycukor
2 ek zsemlemorzsa
2 ek mandula, őrölve
Az elkészítéshez
300 ml tejföl
2 ek porcukor
2 ek mák, darálva
1 ek porcukor
A szilvarösztihez
500 g szilva
2 ek cukor
100 ml vörösbor
1 db fahéj
5 db szegfűszeg

A gombóchoz összekeverem a hozzávalókat, ehhez a kétszersültből aprítóban morzsát készítek. (Ha nincs aprító, akkor ezt egy fóliába betéve a húsklopfolóval is el lehet végezni.) A tojásfehérjét keményre felverem és a végén a masszához keverem. (Ha lustának érzem magam, akkor a tojásokat kissé habosra verve teszem bele, de tojáshabbal sokkal jobb lesz.) Egy kis ideig állni hagyom, de elég neki egy negyed óra.
Felteszek főni 2 liter vizet. Ha fő a víz, a túrós masszából vizes kézzel egyforma gombócokat formálok és a vízbe teszem. Egész kis hőn (2/9) forralom, amíg a gombócok a felszínre nem jönnek, ez úgy 10-15 perc lesz. Ha feljöttek a víz felszínére , még pár percig benne hagyom.
Közben elkészítem a hempergetőt.
Egy nagy, széles lábasban felmelegítem a vajat és beleteszem a hozzávalókat. Ha a gombócok készen vannak, egy szűrőkanállal kiveszem és belehempergetem őket. Ettől hempergető, mert csak a lábast kell ide-oda rázogatni. A fenti mennyiség pont elég lesz a túrógombócokhoz.
Közben a tejfölbe beleforgatom a porcukrot és elkészítem a cukros mákot is.
Ha minden kész, egy tányérra szedem a hempergetett gombócokat, tejfölt csorgatok rá és bőven megszórom a cukros mákkal. A rösztihez a negyedekbe vágott szilvához adom a hozzávalókat és 10 perc alatt majdnem puhára párolom, hogy a lekvárnál folyósabb maradjon. 
4 személyre /
A receptet saját tapasztalat alapján állítottam össze.


Borajánlat:
Tramin pincészet Alto Adige/Dél-Tirol, Moscato, 2006
Aubergine borajánlata:
Tokaji 4 puttonyos aszu, Monyók József, 1996
Sűrű, gyönyörű borostyánszínű bor; aszalt gyümölcsös illatokkal, s az uralkodó sárgabarackos ízzel.

nov 172006
 

Zsófi inspirált, hogy újra lehetne már almás csigát sütni, ezúttal mákkal dúsítva.
A tésztaalapot nem hagyományos módon, hanem túrós-olajos tésztából készítettem. Ez a tészta szinte ismeretlen még nálunk, szélesebb elterjedését bizonyára az is gátolta, hogy a tésztát valójában a krémes állagú túrókra találták ki (szinte mindenhol a világon csak ilyet kapni), a mi szemcsés túrónk kevésbé alkalmas rá. A krémes, homogén állagú túró sima tésztát képez, de a mi szemcsés túrónkat villával összetörve és a folyadékokkal elkeverve is elég jó eredményt ad – ha nem is lesz tökéletes. Néha magyar üzletekben is találni – főként osztrák import túrót, az elnevezése Speisequark – ilyenkor érdmes néhány dobozzal venni és túrótortát vagy épp ilyen tésztát gyúrni belőle. Egyébként olasz ricottából is tökéletes!
Ezt a tésztafajtát azért kedvelem, mert azonnal összeállítható, nem kell bajlódni a vajjal, mert nincs benne, nem kell pihentetni és jól formázható. Pizza- és lepényalapnak is alkalmas, kekszeket is lehet belőle gyártani, különböző töltetű csigákat pedig ebből szoktam készíteni. Azért némi hátránnyal is rendelkezik: érdemes frissen elfogyasztani, és valljuk be, hiányzik az omlós tészta morzsassága és a kelttészta lágy puhasága. A tészta jól fagyaszható.

Az almát és a mákot is szeretjük, így jöhet mindkettő, ezért az almás csiga alá még egy mákréteget is terítettem, de körtével és dióval is elképzelhető ugyanezzel a módszerrel.

Kétszer is átszámoltam, de az almás-mákos csiga LF30 értéke messze 30% alatt marad. A legnagyobb zsírforrás az olaj, a mák és a vaj, mégha kis mennyiségben is van jelen. Ami magas zsírtartalmukat ellensúlyozza, az a cukor – ezért is érdemes cukormázzal bevonni -, így érhető el ez az igen szimpatikus 24,5%.

Akit még érdekel a túrós-olajos tészta, az itt, itt, itt (érdekes, ez szakasztott az én receptem, kissé átfogalmazva…) talál rá magyar receptet, németül pedig, mivel onnan származik, egy egész tárháza létezik: a sütős oldalon itt 93 recept,  a keresőkben pedig több ezer találat itt.

Túrós zsemle (Étel, ital, kicsi Vú)
Dupla túrós fűszeres pogácsa (Piszke)
Szilvás párna (Lilahangya)
Húsos tekercs (Receptvarázs)
Almás-mákos csiga
Almás-mákos csiga

A túrós-olajos tésztához
150 g liszt
1,5 tk sütőpor
80 g túró (20%)
3 ek tej (2,8%)
3 ek semleges növényi olaj (napraforgóolaj, földimogyoróolaj)
csipet só
1 ek cukor
1 ek vanília kivonat
Az almás töltelékhez
350 g alma
2 ek citromlé
1 ek cukor
1 ek vaníliakivonat
50 g mazsola
1 ek rum
A máktöltelékhez
60 g mák, darálva
1 ek cukor
20 g vaj (82%)
2 ek tej
A cukormázhoz
80 g porcukor
2 ek citromlé
1 ek víz

A mazsolát beáztatom a rumba, a sütőt légkeverésen 160 °C-ra előmelegítem.
Az almát meghámozom és apró darabokra vágom (le is lehet reszelni, lényeg, hogy igen apró legyen, mert a töltelék könnyen kicsúszik a csigákból), majd összekeverem a többi hozzávalóval. Beleteszem egy szitába, hogy közben a leve kicsorogjon. A levét a cukormázhoz is fel lehet használni.
A máktöltelékhez egy lábasban elkeverem a hozzávalókat és egyszer felforralom. (A tejet érdemes pici adagonként hozzáönteni, nehogy túl folyós legyen, inkább maradjon szárazabb.)
Elkészítem a túrós-olajos tésztát. Egy tálba teszem a túrót, simára keverem a tejjel és az olajjal, majd hozzákeverem a száraz hozzávalókat. Néhány mozdulattal kész tésztává formázható. Egy 40 x 20 cm-es lappá kinyújtom, (én erre egy “tésztavonalzót” használok, ami elég széles, hogy azzal rásegítve könnyebben fel is tudom tekerni a tésztát) rásimítom a mákos masszát, (ha száraz, kissé nehéz, de nem érdemes több tejet hozzáadni) majd erre ráhalmozom az almát és szintén elsimítom. Most a keskenyebb szélénél fogva óvatosan feltekerem (nem kell félni, nem szakad és nem is kell alálisztezni) és egy késsel 10 szelet csigára vágom.
A tepsit sütőpapírral kibélelem, és a felvágott csigákat óvatosan ráültetem. Nálam 15 perc alatt megsült. Hagyom kihűlni, akkor elkészítem a cukormázat és ecsettel rájuk kenem.
10 db / 225 kcal / 6,1 g zsír / LF30 24,5%

Sze 132006
 

Gondolkodtam, milyen címet is adhatnék ennek a levesnek:

Tavaszi hagymakorongocskákkal megszórt túrós-olajos balzsamecetes leves

Vagy ezt:
Hófehér, gerezdelt újhagymával meghintett tejfölös leves illatos olívaolajjal meglocsolva
De ez is lehetne:
Apró burgonyakockás tejfölleves aceto balsamico öntettel
Vagy csupán ez:
Zamatos tejfölös leves

Végül is Sz. barátnőm megjegyzésére kapta a fenti nevet, mivel nagyon megtetszett.

A lényeg ugyanaz: ez a leves nemesen egyszerű, tartalmasan forró, és
a tálalásnál ráhelyezett alkatrészektől nyeri el végleges küllemét.
Tagadni sem lehet, hogy kissé hasonlít a szárd pásztorlevesre, hisz a ricottát szemes túróra cseréltem, sajtot szórtam a tetejére, de a gazdagabb ízhatás érdekében még nagy adag balzsamecetet is belecsempésztem. Egy fúziós olasz-magyar levessé lépett elő.
Igaza van Sz.-nek, üde, friss, valódi tavaszi leves lett belőle, pedig lassan elkezdjük az őszt :)
Zöldpettyes leves
Zöldpettyes leves

300 g burgonya, brunoise-ra vágva (apró kockára)
800 ml alaplé vagy húsleves
400 ml tejföl, (12%-os)
125 g túró (10%-os)
4 ek aceto balsamico (balzsamecet)
4 szál újhagyma
némi parmigiano-reggiano (parmezán)
só, bors frissen őrölve
olívaolaj

A burgonyát meghámozom és apró kockákra vágom. (Valóban apró kockákra, amit így csinálhatsz: a burgonyát 4 lapra vágd, azt szintén 4-5 hasábra, majd azokat apró kockákra. Így megkapod a brunoise-ra vágott burgonyát.)
Felteszem főni a húslevessel együtt. (ha ez nincs, akkor se vegyél leveskockát – inkább ugyanennyi – akár szénsavas – ásványvizet és forrásnál tegyél bele 1 kk sót) Amikor megfőtt, akkor egy kis tálban elkeverem a tejfölt egy kevés főzőlével, hogy homogén elegyet kapjak. Az újhagymát nagyon vékony karikára vágom. (valóban hajszálvékonyra, hálás dolog lesz.) Ezzel tálalható is a leveske.
Tálkába, és ne tányérba tedd a levest, mert sokkal jobban mutat. A tálka aljára a mennyiséget elosztva morzsolok egy kis túrót, erre rámerem a levest. Ha lenne éppen egy kis fűszeres cottage cheese, az még jobb. Kanállal rácsorgatok 1-1- evőkanálnyi balzsamecetet, amit nem keverek el, rászórom az újhagyma karikákat, megszórom a parmezánnal, (még jobb, ha a sajt még tömbben van, így a zöldséghámozóval rá tudod forgácsolni) rátekerek egy kis zöldborsot és mindennek koronájaként alaposan meglocsolom olívaolajjal.
Voilà!
4 személyre / 259 kcal / 15,8 g zsír / LF30 55%