ápr 122017
 

Pont három éve készítettem először ezt az epres süteményt, épp Húsvétra. Sajnos el voltam telve magamtól, és azt hittem, le tudom egyszerűsíteni a receptet, mert néhány lépés teljességgel feleslegesnek tűnt, és át akartam ugrani.
Mikor kész lett – az amúgy félig nyers – sütemény, kanalazni kellett, de az ízét még ma is érzem a számban, mert valami isteni lett!
Na de az állaga! Ráadásul vendég is volt nálunk, de sebaj, megbocsátotta a konyhai fauxpas-t, bár igazából ez az én hibám volt. Utólag világossá, és persze egyértelművé is vált, hogy ezeket a fölöslegesnek tűnő lépéseket, mint hogy a fagyasztott epret ide-oda toszigáljuk, leszűrjük, satöbbi, nem elhanyagolható, hisz ettől lesz olyan, amilyen.

Nem mondom, kicsit macerás, de higgyetek nekem, nagyon megéri!!
A receptet egészen pontosan, lépésről-lépésre pontosan leírtam, a 18 cm-es, és a 22 cm-es formára is, így nem gond az elkészítése. Nagyobb formát nem érdemes készíteni, mert rettentően laktató, de nem azért, mert tele van fölösleges szénhidráttal, nem, épp ellenkezőleg, rendkívül tápanyagdús. Continue reading »

dec 122016
 

Bő évtizede még elég ismeretlen volt nálunk a stollen, a németek leghagyományosabb karácsonyi süteménye, de azóta a magyarországi konyhákat is meghódította. Pedig ha úgy sütik, ahogy az a nagy (sütő)könyvben meg van írva, nem kedvez teljesen a magyar ízlésnek. A valódi stollen kissé száraz, porhanyós sütemény, ilyennek kell lennie. Aki nem ismerné: kelt tésztával készült, arányaiban rengeteg mazsolát és aszalt gyümölcsöt tartalmazó gyümölcskenyér-szerűségről van szó, aminek a tetejét több rétegben vastagon bekenik folyékony vajjal és igen vastagon még porcukrot is szórnak rá. Continue reading »

nov 222016
 

Még csak november vége, de elkezdtem a karácsonyi sütögetést, és néhány új recepttel is szeretném szélesíteni a palettánkat. Bár szeretem az egyszerű, gyorsan készíthető dolgokat, ennél a keksznél mégis vonzott az a rengeteg finom és egészséges hozzávaló. A zabpelyhet azért hagytam benne, mert ki kell próbálnom, hogy legközelebb – ha akarom -, helyettesíteni tudjam. Néhány dolgot változtattam csak a receptben és bár a zabpehelyben van a legtöbb szénhidrát, mégis meghagynám, ahogy sütöttem, egy kekszben csupán 4 g a CH, nem hiszem, hogy ezt már tovább kellene csökkenteni. Főleg nem karácsonykor :).
Az eltarthatóságról nem tudok (még) nyilatkozni, de tényleg nagyon finom, nem túl édes (nekünk pontosan megfelel), feltünően ropogós, ezért vágjuk apróra a magokat, és ha semmi nem mond ellent a vajnak, használjunk nagyon jó minőségű, 82%-os bio vagy házi vajat. Continue reading »

Júl 062016
 

A tegnapi versenynapon átértünk Limousin régióba. A tegnapi, a Tour leghosszabb szakaszát a német Marcel Kittel nyerte, ezzel karrierjének 9. futamgyőzelmét is ünnepelhette. A sárga trikót Sagan viseli.
A fiúk ma indulnak neki a 216 km hosszú első hegyi szakasznak. Az út Limoges-ból vezet Le Lioran-ba, Auvergne régióba.

Ha azt mondom, Limoges, legtöbbünknek két dolog jut eszébe: a Nemzeti Porcelánmúzeum és Muszorgszkij: Egy kiállítás képei című darabjának hetedik képe. “Szüntelenül csattogó staccatók – zongorista-kezek hírhedt erőpróbája e tétel! – jelenítik meg a veszekedő kofák sebesen pergő nyelvelését és indulatos gesztusait.” Limoges-i piac, megvan, ugye? Continue reading »

Júl 022016
 

Végre, elstartol ma a 103. Tour de France. Mi pedig, mint öt éve minden júliusban, serpenyőben elevenítjük fel egy-egy szakasz híres fogásait. Ez a mi Tour de Serpenyőnk. A szokásos tagság – AldenteChilii & Csoki, Égigérő Paszuly és jómagam – mellett most debütál Homebisztro, reméljük, tetszik neki a Serpenyő és oszlopos tagunk marad.

Ami azonban eltér a hagyományoktól, idén nem külföldön kezd a verseny, egyből belecsap a – stílszerűen francia – lecsóba.  Még bemelegítő menet, városi körbekerekezés sincs, a mai 1. szakasz a híres, és 1979-óta az UNESCO világörökség részét képező Mont-Saint-Michel lélegzetelállítan gyönyörű apátságától indul és 188 km- át a normann tengerpartig, Utah Beach-ig tart. Ez a legnyugatabbra fekvő, amerikai nevekkel ellátott partszakaszok egyike, ahol 1944. június 6-án a normandiai partszállás bevonult a történelemkönyvekbe. Ha csak egy filmet mondok, Ryan közlegény megmentése, ugye megvan?

Nos, egyik helyszínről sem tudok elfogultság nélkül beszélni, Normandia-rajongó vagyok. Mindkét helyre érdemes egyszer ellátogatni, beszívni a mély, sós levegőt, megtapogatni az ottmaradt ágyuk hideg vascsövét, játszani a tengerparti homokban, osztrigát szürcsölni a parton és párás pohárból crémant-t inni hozzá Continue reading »

máj 222016
 

El is érkeztünk a Giro-n Dél-Tirolba, Trentino-Alto Adige régióba. Ma a fiúk egyéni futamot tekernek, ez csupán egy 10,8 km-es szakasz Castelrotto/Kastelruth – Alpe di Siusi/Seiseralm között, így nem biztos, hogy nekik belefér a mai menübe egy ilyen vaskos kenyérgombóc, de nekünk igen.giro_2016_altoadige(01)

Tegnap hihetetlen és lélegzetelállító hegyi kulisszák előtt zajlott a 14. szakasz Veneto és Bolzano között (erről a facebook-on a Giro oldalán megcsodálhatunk néhány pillanatképet is.) A futam végén Steven Kruijswijk ölthette magára a rózsaszín trikót.
“A LottoNL-Jumbo kerekese Steven Kruijswijk tűnt a mezőny egyik legerősebb versenyzőjének az első kőkemény dolomitok-beli szakasz során. Az újdonsült rózsaszín trikós célja, hogy az egyenkénti hegyi időfutam során tovább növelje összetettbeli előnyét.” írja a velo.hu.
(Kép forrása: Giro d’Italia)

Aki követi a blogot, tudja, hogy szívem egyik csücskét Dél-Tirolban hagytam, ahogy Chilii kollegina is. Dolomitok-mániások vagyunk mindketten, a konyháról nem is beszélve. Sokat írtam már itt erről a konyháról, most nem zengedezek, és gombóc is akad egy pár. Mikor elkezdtük beirogatni a Giro menüterveit, természetesen azonnal lecsaptam a mai szakaszra, ki nem hagyhattam volna! Continue reading »

máj 152016
 

Tegnap a 8. szakaszt tekerték a fiúk és Gianluca Brambilla – sokak örömére – végre magára ölthette a rózsaszín trikót. Saját magát is megdöbbenthette a siker, a beszédes képek szerint a dobogón állva csak kezébe temette az arcát.
Lássuk a mai napot, a  9.szakaszt. Tegnap átért a csapat Toszkánába, a mai, csupán 40,5 km-es szakasz Radda di Chianti-ból Reve di Chianti-ba vezet, mint látjuk, ezt a területet a chianti uralja.
Először persze chiantival készült receptet hoztam volna, de ezt hamar elvetettem, olyan snassz kihasználni a helyzeti előnyt, vörösboros húsos étel elég sok található a blogon amúgy is.
A másik favoritom a ricciarelli volt, mert nagyon szeretem, ezek kis mandulás, tojáshabos, márványos kis kekszek, amit leginkább Sienában készítenek a legjobban – legalábbis én arrafelé ettem igazán jókat, Nannini-ék cukrászdájában. Igen, a volt autóversenyző Nannini, akinek húga az énekesnő Gianna Nannini, aki 56 évesen adott életet első gyermekének. (Nagy gyerekkori kedvencem volt Gianna Nannini, csak emiatt hoztam őt be a szövegelésembe. ) De az ő kekszeik és süteményeik nem ezért jók Continue reading »

aug 282015
 

Múlt héten elstartolt a Vuelta, immár az év utolsó nagy kerékpáros körversenye, és mi öten hagyományosan újfent serpenyőt ragadtunk, hogy kulinárisan is aláfessük a fiúk verejtékes munkáját.
A tegnapi hegyi szakaszt a kolumbiai Chaves nyerte, a csupán egy hete zajló verseny alatt már másodszor, ami szerinte is egészen egyszerűen elképesztő, írja a szakirodalom.
A mai 191 km-es szakasz Jódar és La Alpurajja között zajlik, egy köztes sprinttel, és még mindig az igen nagy kiterjedésű Andalúzia tartományban tekerünk. Continue reading »

Júl 142015
 

Hosszú éveken át minden évben megsütöttem a hagyományos Sacher-tortát, de valamiért kikopott az elmúlt három évben, amióta nem fogyasztunk cukrot és lisztet. Pedig a cukrot gyerekjáték helyettesíteni, és lisztből is csak egy minimális mennyiség van benne, mert meggyőződésem, hogy az eredetibe is tettek mandulát vagy mogyorót, de ennek a receptjét még mindig hét pecsét őrzi. Igaz, púderfinomságúra őrölt mandulát, amit nehéz a textúrán észrevenni.

Két év után nekiveselkedtem és tavaly egy ünnepi alkalomra meg is sütöttem. Gabonaliszt akkor sem volt benne, csak mandula és tápiókakeményítő, cukor helyett kevés méz és édesítő, illetve vajat használtam. Most még tovább “mentesítettem” :). Azt hiszem, nagyon jó lett, de a lényeget sosem szabad szem elől téveszteni. A valódi Sacher-torta tésztájában és a tortát fedő mázban sok és igen jóminőségű csokoládé van, ettől olyan, amilyen, kakaóporral ezt az ízhatást nem érjük el – és hát akkor nem is igazán Sacher :). Continue reading »

Júl 052015
 

Elstartolt a Tour 2. etapja is Hollandiában, Utrecht és Zélande között – Rotterdam-ot is érintve – 166 km-t tekernek ma a fiúk.

Tegnap kisebb meglepetésként az ausztrál Rohan Dennis húzhatta magára a sárga trikót, ezzel nagyon sok rajongónak csalódást is okozott, ők bizony Duomolin-t várták leginkább az élre. Dennis azonban 55,4 km/h sebességgel száguldozott Utrecht belvárosában, ezzel 8 másodperccel volt gyorsabb, mint a várományos.
Sokkal többet még nem tudok mondani a tegnapi egyéni futamról, de még egészen a verseny elején tartunk.

Még mindig Hollandiában vagyunk, és meséltem tegnap, hogy egy hónapja kész volt a kétnapi menüm, de utolsó nap hirtelen váltottam. Ezért mára maradt a tegnapi favoritom, amiről éreztem, hogy ütős lesz. Így igaz. Continue reading »

Júl 042015
 

“Grand Départ”, így nevezik a franciák a Tour de France kerékpárosverseny induló napját. Ma veszi kezdetét a 102. Tour!
Mint az már hagyomány, az első három napnak egy másik ország ad otthont, ezt a tradíciót most a hollandok állják az első két nappal. A mai futam Utrecht-ben zajlik, egyéni futamként. Hollandia hatodszor ad otthont a Tournak, legutóbb 2010-ben, Rotterdamban, ezért nem emlékeztem rá, mi 2012-ben indítottuk a Serpenyőt.
A következő három hétben 3.360 km-t tekernek majd a fiúk, az útvonal egyik része északon zajlik, a nagyobbik fele pedig természetesen a hegyekben, Dél-Franciaország több régióját átszelve.
Találgatni teljesen fölösleges a versenyt illetően, Alberto Contador nagy bravúrt hajthatna végre a Giro után, meglátjuk, hisz a szaksajtó úgy véli, nagy harcot láthatunk a négy nagyágyú, Contador, Nibali, Froome és Quintana között. Continue reading »

máj 242015
 

A mai dél-tiroli marhalábszár után ígértem még egy desszertet is. Semmiképp sem akartam kihagyni, ha már ezen a környéken tekerünk, ráadásul egyszerű, könnyen, akár maradékokból is elkészíthető édességről van szó. Természetesen ez is az osztrákoktól maradt meg, viszont az olaszok adták hozzá a bort.

Nálunk részeges kapucinusok néven ismerjük (borba fulladt kapucinusok milyen lenne már), ami nem más, mint édes bundás kenyér (ez a maradék), amit mazsolával és fűszerekkel, sziruposra felfőzött vörösborral átsütnek. Hasonló, mint a Pofézni, ezeknél két kenyeret lekvárral töltenek meg, úgy sütik ki, tojásba Continue reading »

ápr 172015
 

Ha azt mondom, bögrés süti, akkor fogadjunk, hogy mindenki arra a klasszikus tepsis kevert süteményre gondol, aminek a hozzávalóit kényelmesen egyazon pohárral ki lehetett mérni.
Nem, ez nem az, egy hétig gondolkodtam, minek nevezzem. Ez a fajta gyors, szinte semmilyen képességet nem igénylő minisütemény honnan is jöhetne, ha nem Amerikából, így a neve is >Mug Cake<, ami ugye bögrét jelent. Rendben, hisz a >Cup Cake< foglalt, pedig ezt tényleg csészében kell sütni, de hogy néz az már ki, hogy csészés süti, hát nem?? Continue reading »

ápr 062015
 

Újabb sütemény, lassan senki nem hiszi el, hogy alig sütök, pedig így van, szinte csak annyi édességet eszünk, ami felkerül a blogra. Na jó, néha van ismétlés, mert nem sikerül minden elsőre, persze a tesztalanyok sem a kukában végzik.

Még mindig úgy érzem, hogy igen kicsi a liszt- és cukormentes repertoárom, ezért újabb és újabb süteményeket sütök. Ezt a zserbót – vagy inkább pitét, mert tényleg az – pénteken késő este vettem észre a falamon, mikor Piszke kommentelt alatta. Rákattintottam az eredetire, azonnal megtetszett, mert egy végtelen egyszerű, ugyanakkor raffinált süteményről van szó – az más kérdés, hogy kissé felháborított, hogy mint kiderült, valaki úgy vette át a receptet (Sherpa konyhája), hogy nem linkelte be Piszke eredetijét, ami alapján megsütötte. Continue reading »

Már 292015
 

Újabb torta, vagyis egy egyszerű sütemény. Hetekig nyaralni voltunk Chilében, alig ettem édeset, és bevallom, bár nem vagyok édesszájú, de előbb-utóbb azért hiányzik egy kicsi kis édes, és egy szeletke csokoládé azért nem opció. (Nem, egy idő után már az sem.) Jó lenne egy szelet sütemény, olyan, amit megszoktam, amit nyugodt szívvel meg tudok enni.

Ilyen természetesen nincs a földgolyó túlsó oldalán, főleg, ha ezen az oldalon a világon a legnagyobb a gabona- és a kenyérfogyasztás. Egyszerűen alig lehet mit enni, ha az ember, ha low carb módon, liszt- és főleg gluténmentesen próbál étkezni, a desszertfront az bizony szegényes.
De nem baj, otthon majd bepótoljuk. Mondtam akkor.

Continue reading »

feb 252015
 

Az Oscar-gála utáni vacsorán Wolfgang Puck mindig készít falatnyi, minihamburgereket is, stílusosan én is alkalmazkodtam most hozzá, de nagyestélyi nélkül – abban mégiscsak nehezebb lett volna végigfőzni az estét.
Mert ehhez a hamburgerhez főleg idő kell. Több mint két évvel ezelőtt készítettem először, mikor már nem játszott a hamburgerbuci, és a zsömle kiváltásán gondolkodtam, hogy mégis hogyan. Mert a többi alkatrész szinte adta magát, de glutén- vagy akár egy maglisztes kis bucival már túl nehéz fogás lett volna, és épp ezt akartam kikerülni. Continue reading »

jan 192015
 

Még régebben vettem egy pici, 12 cm-es kapcsos tortaformát, aztán bedobtam a többi közé, és ahogy lenni szokott, elfelejkeztem róla. Biztos ismerős :). Pedig épp azzal a céllal csaptam le rá, hogy milyen jó is lesz kísérletezgetni, mert nem kell majd egy nagyobb sütit kidobni, ha valami mégsem sikerülne. (Ilyen ugye mégsem fordulhat elő, de ha mégis … ).
Egyik nap nyúlok a fiókba és kezembe kerül ez a pici forma, meg még egy … nemhiába, régen is jó előrelátó voltam :). Continue reading »

dec 152014
 

A macaronláz idején tele voltak az üzletek szilikonos sütőlapokkal, akkor persze nem vettem, mivel eszem ágában sem volt macaron sütni. Ezek olyan épphogy mélyedéssel ellátott sütőlapok, amikből nem folyik szét a könnyű tészta, mert az alig félmiliméteres perem meggátolja. Aztán lecsengett az őrület és egyre több helyen lehetett már fillérekért is megkapni.
Így vettem egyet, mert folyósabb tésztájú kekszekhez remek lehet.
Legalább egy éve lapul már a fiókban, de most végre elővettem. Napok óta szeretnék valamilyen magmentes kekszeket sütni, kerülgettem a a Donum Terrae sárgabarackmagkrémjét, mert még mindig a tojás- és csonthéjasmentesség a lényeg – legalábbis egy ideig. Continue reading »

nov 282014
 

Számtalanszor készítettem már és többször nekifutottam a fotózásnak is, de soha nem sikerült még megközelítőleg sem valami elfogadhatóan gusztusosat fotóznom erről a barna pacniról, pedig szuperfinom! Na nem mintha bármi összefüggés is lenne a küllem és a belbecs között, de ezt már úgy is tudjuk.
Hihetetlen egyszerű pedig, a facebook-on is sikere volt, három perc alatt készen van és nem lódítok, nem hatásvadászok, tényleg!! Csak nyers tojást kell a turmixgépbe tenni, beletördelni a csokoládét, és amíg forog a gép, beletehetjük a többi apró hozzávalót. Gyors vízforralás – én a Nespresso kávéfőzőt szoktam ehhez Continue reading »

nov 052014
 

Lássuk csak, hova is tűnt el az a fantasztikus csokoládékrém! Tologattam már egy ideje pár üveg régi lekvárt a kamrapolcon, magában, vagy tölteléknek már nem jött szóba, cukortartalmuk is még magasabb, hagyományos módon készültek. De kidobni még sem akartam, hisz teljesen jó volt mindegyik. Egy sűrűbb eperlekvárral készítettem egy kevert tésztát, kanalankét adagoltam hozzá a végén a kókuszlisztet, figyelve, mennyit vesz fel.
Igazán jó lett, tele van lehetőségekkel, bár ezt a verziót hetente kétszer sütöttem, alaposan le lett tesztelve, lekvár elfogyott. Hurrá, de van még másik :). Continue reading »