Júl 102015
 

A Tour mai, 190 km-es 7. szakasza a sajtjáról híres Livarot és Fougères között zajlik, de az első igazi szakasz a sprinterek számára. Sok jel mutat arra, hogy ezen az egyenletes szakaszon kiugranak a sprinterek és nagy eredmények is várhatóak. Sokan a német André Greipel-re tennének, tegnap ő nem csillogott, kipihentnek tűnik és amúgy erőssége a sprint.

Mivel szinte az egész szakasz Alsó-Normandiában zajlik, konyhaügyileg mindenképpen itt maradtam, sőt, mivel Livarot Calvados megyében helyezkedik el, mi sem természetesebb, hogy Calvados-szal készítsek egy fogást. (Egyébként itt, Calvados megyében helyezkedik el kedvenc kisvárosunk, Honfleur is, ITT találtok egy kis képes össefoglalót.) Ez az almaborból készült párlat – olyan mint a konyak, csak szőlő helyett almából – rendkívül népszerű, sőt az alma meghatározó státusszal bír Normandiában. Erről már írtunk a Tour de Serpenyő kapcsán is Continue reading »

Júl 122014
 

Matteo Trentin győzelme már nem lehet véletlen, a tegnapi Épernay és Nancy közötti szakaszban nagyot hajrázott, pedig szinte tömeges bukásokat láthattunk.
A mai 8. etapban elérkeztünk a hegyekhez, a mai rajt már elindult, lássuk, ki lesz az első a Tomblaine – Gérardmer La Lauselaine szakaszon.

Lotaringiában vagyunk, a kerékpárról pedig egy nagy ívben kanyarodjunk át a konyhába. Lotaringiában látott napvilágot a madeleine, ennek a történetéről írtam már régebben. A történet még mindig ugyanaz, a receptúra viszont más, és hiába létezik temérdek madeleine-recept a földgolyón, többen állítják, hogy mégis ez a világ legjobbja.

Léa Linster több mint húsz éve süti így a madeleine-jeit. Volt ideje kísérletezni vele, apjának kis szállodája és bisztrója volt a luxemburgi Frisange-ban, Léa gyerekkorától ott segédkezett, szinte a konyhában nőtt fel. Amikor húszéves korában apja meghalt, megszakította jogi tanulmányait és átvette a kis bisztrót, de azonnal megfogadta, hogy nagyon hamar csillagos hellyé teszi. Continue reading »

máj 192014
 

Végre tényleg itt az eper, lehet tobzódni. Nem csak én vártam már a friss epret, szerintem a legszexisebb gyümölcs, amit el tudok képzelni.
Az elhúzott érlelésű eperfajták által sokáig tudjuk még élvezni, egészen késő nyárig, vagy még annál is tovább lehet szüretelni.
Idén az időjárás miatt egész Európában hamarabb ért meg az eper, de talán most lehet nyugodt szívvel vásárolni – esetleg lehet még várni egy-két hetet az igazán zamatos, szabadföldi, valóban megérett, húsos példányokra.

Addig is egy pofonegyszerű kis recept. Maradék főtt tojásfehérjével készült, jellegzetesen a Húsvéti ünnepkör környékén, de bármikor elkészíthetjük. A sok majonézkészítés melléktermékeként nálunk gyakran hevernek fehérjék a hűtőben, na most ezekből vagy pavlova és puszedli lesz, vagy egyszerűen becukrozva (eritrit) gyors nassolnivaló, olvasztott csokoládéval meglocsolva. Vagy ilyen smoothie. Aki nem fél a nyers tojásfehérjétől, azt mondanám, dobja a nyers fehérjét egyenesen a smoothie-ba, aki aggódik, az főzze meg. Continue reading »

feb 142011
 

Nagyképű kijelentés ilyet állítani, hisz biztos vagyok benne, hogy minden férfiember a saját kedvenc desszertjére esküszne.

De azért vegyük sorjába, hisz az, amit bemutatok, az a csokoládéhab ellenére sem egy pihekönnyű, nőies darab. A lényeg ugyanis az ízében rejlik!

Köztudott tény, hogy a férfiak többre értékelnek egy magasabb kakaótartalmú étcsokoládét. Kivételek persze vannak, hisz ettől szép a világ. A hozzá tartozó italnál sem kell sokáig keresgélnünk. Sörfogyasztásban vezet ugyan a társadalom férfiúi része, de tényleg ez lenne a férfias ízlelés legcsúcsa?

A legmacsóbb férfitípus – hát tegyük csak szívünkre a kezünket – a legtöbbünk álmában még mindig egy napbarnított, feketehajú, olasz sármos pasi megtestesítője. No és mit kortyol latin adoniszunk, miközben egy pohár itallal a kezében, halkan a fülünkbe búgva csapja nekünk a szelet? Na mit is kortyolgat valójában, kedves nőtársaim? Vörösbor? Netán egy spritz? Ramazzotti ?? Na neeee !!

A legférfiasabb italnak a whiskyt tartják – joggal. Ködös hegyek, nyers istállószag, borostás arc, whiskygőzös hang – megvan??
De még ezt is lehet ám fokozni. A lápos eredetű, tőzegfüstön szárított árpa, melyből főként a nyugati Islay-szigeten párolják le a whiskytfajtákat, különböző erősségű füstösséget eredményez. Ha orrunkat az üveghez érintjük, megcsap bennünket a tábortűz átható, füstös illata.
És pontosan ez az az illat, ez az az íz, amit kerestem a csokoládéhoz!

Egy lágy, még nem túl markáns füstösségű whiskyt kerestem, melyben még fellelhetők némi gyümölcsös jegyek is. Lehet kísérletezni, a választásom egy 12 éves Bunnahabhain-ra  esett Islay-ról.
A csokoládéhab a szokásos műfaj, magam nem szeretem tejszínhabbal keverve, ebben az esetben pedig el is utasítanám, ugyanis tejszín nélkül sokkal jobban érvényesül a whisky zord, füstös jellege.
A csokoládé legalább 70 %-os kakaótartalmú legyen, aki bírja, feljebb is mehet.

A tojáshab készítésénél rendesen újítottam. Az első receptnél még szokásos módon készült, ma már az egész tojásokat habosítom egyszerre, nincs külön fehérjével való szórakozás és tökéletes lesz így is az eredmény.
A krém textúrája azonban ugyanaz, mint az elsőnél, azon sem a tojáshab, sem a túlzott whiskymennyiség sem változtatott.

Már csak az utolsó fázis hiányzik: a gyümölcs. Merthogy tejszínhabot azért ugye mégse !! Mi jöhet szóba? Elsőre bevillant a narancs, maradtam is ennél, de kipróbálok még néhány gyümölcsfajtát. Bevetem az áfonyát és a körtét is, ezekhez fűz a legtöbb remény, az eredményről beszámolok.

Mousse au chocolat füstös whiskyvel és karamellizált naranccsal
Nos, egy fúziós, markáns, kesernyés, nem túl édes, férfias édesség lett belőle, melyet igényes férfivacsoránál bármikor feltálalhatunk.

Svájci csokoládé, francia só, madagaszkári vanília, ír vaj, skót whisky, olasz mandarin, mauritiusi cukor – és egy kreatívkodó magyar háziasszony: csupán ennyi szükséges ehhez a recepthez!

Menü:
Előétel: Olívabogyó, articsókaszív olívaolaj-balzsamecetes pácban
Főétel: Zöldfűszerekkel töltött gyöngytyúk diós bébirépával
Desszert: Füstös whiskys mousse au chocolat karamellizált naranccsal

Füstös whiskys mousse au chocolat karamelles narancsmártással
Mousse au chocolat füstös skót whiskyvel és karamellizált naranccsal

(Francia csokoládéhab füstös skót whiskyvel és karamellizált naranccsal)

A csokoládéhabhoz
3 db tojás (nagyon friss!)
1 db tojásfehérje
3 ek (60 g) porcukor (vagy finomítatlan nádcukor kissé őrölve) *
1 csipet tengeri só (Fleur de Sel)
1 ek vaníliakivonat
200 g étcsokoládé (min. 70%-os)
1 ek vaj *
5 ek (50-60 ml)
Bunnahabhain Scotch Islay Single Malt 12 years

1.  Egy kisebb lábasba teszem a csokoládét és vízgőz fölött – vagy a kerámialap legkisebb fokozatán – felolvasztom. Mikor már szinte felolvadt az egész, beleteszem a vajat és néhányszor óvatosan megkeverve az egészet felolvasztom. Vigyázzunk, a massza nem melegedhet 28 fok fölé!
2.  Közben egy keverőtálba teszem a tojásokat, a tojásfehérjét és a cukorral és a sóval 8-10 perc alatt habosra keverem.
3. Ha felolvadt a csokoládé, kanalanként belekeverem a whiskyt, érdemes egy habverővel folyamatosan keverni.
4. A csokikrémet óvatosan, részletekben hozzákeverem a tojáshabhoz, míg majdnem egynemű masszát nem kapok. Óvatosan keverjük, maradjon a hab levegős!
5. A krémet előkészített poharakba öntöm és lefedve a hűtőbe teszem néhány órára.
5 közepes adag / 6 kisebb adag

A karamellizált narancshoz *
100 g cukor / kókuszvirágcukor
kb. 100 ml narancslé
2 db narancs

Egy lábasba teszem a cukrot és közepes hőfokon elkezdem olvasztani. Ahogy olvad, át kell néha keverni.
Közben megtisztítom a narancsot. Mindegyiket megmosom, egy vágódeszkára állítom és éles késsel lefelé vágva körben levágom a héját. Ezután felszeletelem és kockákra vágom. A levét – ha sikerül – tálkába öntöm.
Mikor a cukor folyós lett és megbarnult, óvatosan, keverés mellett hozzáöntöm a narancslevet – a narancsok kifolyó levét is. Annyit kell hozzáönteni, hogy folyékony szirupot kapjunk. Beleteszem a narancsdarabokat, átforgatom és állni hagyom.
A kész csokoládéhab tetejére teszem a karemelles narancsot.

* Változatok:
Hogyan tedd tejtermékmentessé? – vaj > kókuszzsír
Hogyan tedd paleóvá: –  vaj > kókuszzsír, cukor > természetes édesítő. A karamellizált narancs helyett használj nyers, fűszeres gyümölcspürét vagy aszalt gyümölcs kompótot.

Már 012009
 

Ránézésre ez bizonyára egy halom habos meglepetés – pedig a belsejében igenis egy valódi sütemény lapul!

Aki kedveli a polentát, annak biztos nem csak a hagyományos sós verzió ízlik. Hisz a polenta (vagyis kukoricadara) liszt helyett is helytáll a süteményekben, mandulával pedig nálam már sokszor bizonyított. Így már akár a VKF! XXIII. fordulóján is indulhatunk vele:) Egyszerű, rusztikus, téli, kissé tömény sütemény lesz belőle, én most kettévágtam és mascarponekrémet kentem a közepébe. De hagyhatjuk magában is, úgy is jó lesz, csak alaposan porcukrozzuk meg a tetejét.

Mascarponéhoz szinte mindent keverhetünk, ami illik hozzá. Márpedig annyi mindent elbír maga mellett, hogy én egyszerre akár tíz dolgot is belekevernék! Adtam már hozzá kávét, tojást, tojáslikőrt, sűrű balzsamecetet, pürésített gyümölcsöket, gyümölcspépes ecetbalzsamot, konyakot, kakaólikőrt, fehér csokoládét, darált mákot, reszelt marcipánt, mézet, és még annyi mindent, ami a kezem ügyébe került! Most épp almalekvárral próbáltam, ez is fenséges lett, így rákentem a tésztára. Mondjuk nem is almalekvár volt, hanem sűrűre főzött, enyhén fűszeres almapüré, ezért egy kicsivel több cukrot tettem hozzá.
A tetejét fehérjehabbal vontam be, amit sütőben kiszárítottam. (A kép még előtte készült, azért olyan hóka.) A habot el is lehet hagyni, hisz az már csak hab a tortán:)
       Mandulás polentatorta
Mandulás polentatorta
(Torta di polenta)

A vajas keverttésztához

225 g vaj
200 g cukor
3 db tojás
115 g polenta (finomőrlésű kukoricadara)
200 g mandula, őrölve
1 tk sütőpor
100 ml Marsala (vagy száraz fehérbor)
A mascarponekrémhez
250 g mascarpone
1-2 ek cukor
4-5 ek sűrű almalekvár (alma-mousse)
A tojáshabhoz
180 g cukor
60 ml víz
3 db tojásfehérje

A vajat magasfalú keverőtálba teszem és kézi robotgéppel 8-10 perc alatt habosra keverem a cukorral. Utána egyenként hozzáadom a tojásokat és mindegyikkel legalább 1 percet keverem. Belekeverem a a többi száraz hozzávalót, a legvégén pedig a desszertbort.
A tésztát beleöntöm egy kivajazott, polentával megszórt 26 cm-es kapcsos formába és a középső rácson betolom a sütőbe. Kb. 45 percig, illetve tűpróbáig sütöm. Kiveszem és hagyom a formában félig kihűljön, akkor kiveszem és tortarácsra teszem.
A krémhez a mascarponét összekeverem a cukorral és az almalekvárral. (Bármivel lehet lazítani, mehet bele tojáslikőr, juharszirup, ízben jól illő lekvár, vagy gyümölcs is.)
A tojáshabhoz először sűrű cukorszirupot főzök. A tojásfehérjét keményre felverem és vékony sugárban hozzáöntöm a szirupot és addig verem, amíg ki nem hűl. A habot a sütemény tetejére és oldalára kenem és csúcsokat húzogatok rá. 50 °C-os sütőben néhány óra alatt kiszárítom.
1 db 26 cm-es torta / 12 szelet /

Júl 262008
 

A vízalapú, gyümölcsös fagylaltok közül szerintem minden bizonnyal a citromos a leghíresebb és legelterjedtebb. Okkal, hiszen könnyű elkészíteni, citrom szinte mindig van kéznél, még télen sem gond a beszerzése, és kiválóan üdít, főleg nyáron.

Talán nem meglepő, de a gyümölcsös jégkását Szicíliában találták és tálalták fel először. Na nem az olaszok, hanem arabok, akik többek között ezt a művészetet is magukkal hozták, mikor megszállták Szicíliát. Tőlük ered a cukor is, az Etna lejtőiről begyűjtötték a havat, majd az hely lábainál lévő barlangokban tárolták, majd jégtömbbé nyomták össze, így nagy hőségben is szállíthatóvá vált a jég.
Ehhez a cukros hókásához aztán kövön széttört gyümölcsöt adtak, ebből lett a granita. Ez volt a fagylalt első Continue reading »

nov 102007
 

Ahogy már említettem, a csokoládéhabot natúr voltában, magában szeretem a legjobban. Néha azonban jó lenne feldobni valamivel, de ehhez a tejszínhab – ha már nincs is benne – nemigen alkalmas. Próbálkoztam már ezzel-azzal, egyszer vendégeknek málnavelőn tálaltam a habgaluskákat, de az a málna és a csokoládé talán eltérő savas ízvilága nem jött be igazán.
Próbáltam fehér csokoládéval is, ez ellen viszont a megrögzött hagyománytiszteletem berzenkedett….
De ha már jubileumi desszert, akkor tenni kell valamit, ezért született a következő, gyümölcsös és egyben jeges finomság, aminek az ötletét
innen vettem.
Ez már igazán az én mousse-om, pontosan úgy, ahogy én szeretem!

Fontos, hogy csakis friss tojást használjunk. A csokoládé ízlés kérdése, én nem szeretem a 60-70%-nál töményebb csokoládét, de kevesebb kakaótartalommal viszont nem lesz elég markáns. Fontos még, hogy a vaj is nagyon jó legyen, mivel a vizes vajtól morzsássá ugrik a csokikrém. A rum vagy brandy nem létszükséglet, de kifejezetten jót tesz neki, szóval kár lenne kispórolni. Én spanyol brandyt használok mostanában, bár a francia, hagyományosabb receptek gyümölcspárlatokat javasolnak.
A granita igen jó lett és sokrétűen felhasználható más desszertekhez is. A só-borssal azért jó, ha csínján, óvatosan bánunk, de egy pici valóban kell bele, ez a csokoládéhabbal különösen jó és friss kontrasztot alkot.
A narancspüréhez inkább mandarint választanék (egyébként is azzal szoktam, ha kapok megfelelő mandarint), de teljességgel el is hagyható, mert a granita önállóan is megállja a helyét.

                                  Mousse au chocolat bazsalikomos granitával

Csokoládéhab naranccsal és bazsalikomos granitával

A csokoládéhabhoz
3 db tojássárgája
60 g porcukor
1 ek vanília kivonat

200 g csokoládé (min. 60%)
1 ek vaj
1 ek rum (vagy brandy)

5 db tojásfehérje
1 csipet só

Egy kis edényben a tojássárgákat habosra keverem a cukorral.
Egy akkora lábasban – amiben majd az egész masszát össze tudom vegyíteni -, alacsony hőn épphogy felolvasztom a csokoládét a vajjal, majd hozzákeverem a rumot.
Egy keverőtálban a tojásfehérjét a sóval keményre felverem.
Először az olvasztott csokoládét belekeverem a tojáskrémbe, majd a tojásfehérjét is lazán beleforgatom. Vizezett tálkákba teszem és legalább 2 órára behűtöm, hogy megszilárduljon.
4-5 ehetetlenül hatalmas, vagy 6-8 kisebb adag /

A bazsalikomos granitához
500 ml víz
75 g cukor
1 ek citromlé
1 csipet só
1 csipet bors, őrölve
1 csokor bazsalikom

     Az eredeti bazsalikom-granita
     750 ml víz
     100 g cukor
      1 db tojásfehérje
      1 db citrom leve
      kevés frissen tekert bors
      5 ek bazsalikom, apróra vágva

Cukorszirupot főzök, majd lazán fűszerezem és kihűtöm. A bazsalikom leveleit megmosom és 2 kanál vízzel az aprítóban felvágom vagy késsel apróra vágom és beleforgatom a szirupba. Ezután lehűtöm és fagylaltgépben kifagyasztom, ekkor finomszemcsés darát kapok.
Az egyszerűbb és egyben hagyományosabb módszer szerint durvaszemcsés granitát kapunk, ha egy lapos fém edénybe simítjuk, betesszük a fagyasztóba és félóránként egy villával átkapargatjuk, fellazítjuk. Ezzel a módszerrel a granita 4-5 óra alatt készen van. 
A víz egy részét pezsgővel is lehet helyettesíteni, ekkor a pezsgőt már a kész cukorsziruphoz öntsük hozzá. 

A narancspüréhez

1 db narancs (vagy 2 db édes mandarin)
1 ek porcukor
1 ek Grand Marnier (narancslikőr, de csak opcionálisan)

A narancsot meghámozom, gerezdeire szedem, megfosztom az esetelges fehér hártyáiról és az aprítóban pürésítem. Hozzáteszek annyi cukrot és likőrt, amennyi jólesik.

Ezután már csak az összeállítás következik:
A pohár aljára teszek egy kevés narancspürét, ráteszem a frissen készített csokoládéhabot és néhány órára behűtöm. Fogyasztáskor a tetejére rákanalazom a granitát. Én a granita és a hab közé is tettem narancsot, de ez az ízkavalkád már túl soknak bizonyult – az alján viszont egy vékony réteg nagyon jó.

Mousse au chocolat bazsalikomos granitával

Sze 062007
 

A citromos sütemény eredetileg Dél-Olaszországból származik, de lédús, zamatos, óriási citromok szinte mindenhol tonnaszám teremnek egészen Délig, ezért mára nem is lehet tudni, hol sütötték az eredetit. Egyes források szerint a campaniai verzió ricottával készül egy vajas omlóstészta ágyon, viszont Campaniaban sehol sem láttam, se nem ettem ilyet. (A ricotta felhasználása igen elterjedt, de nem épp ebben a formában.) Citromos süteményből (amit mindig tortának neveznek a kerek formája miatt) viszont ez a fajta hódít, állítólag ő is Capri szigetéről érkezett, mint mandulás rokona, könnyű piskótaszerű tésztalap, szinte légies, krém nélkül, a krémszerűségét a rákent, majd szép lassan beleszivárgó sűrű citromos sziruptól kapja.

Sokáig kerestem a megfelelő receptet, ami pont olyan, mint amit Nápolyban és környékén ettünk. A férjem azóta nyaggat, mert akármelyik, magát eredetinek valló receptet is sütöttem, sosem volt az igazi, mint épp az, amit a Di Matteo-ban ettünk. Többszöri nekifutásomat végül is díjazta, azt mondta: "Hmm, ez már közelít." Ez már tényleg hasonlít a Matteo-féle etalonhoz, légies, könnyű és hihetetlen citromos! 

Egyszerű, délutánra (vagy nálunk reggelire) való sütemény, melyben a cukor és a tetemes citrommennyiség (amiből kell bele vagy 4 darab) igazán jól harmonizál egymással.

Mivel nincs benne tojássárgája, csak a fehérje (abból is 6 darab), ezért a maradék tojásfehérje-projekthez is kiváló felhasználási terület. Könnyebb is lesz tőle.

Torta al limone

Citromos sütemény Capri szigetéről
(Torta al limone)

A tésztához
400 g búzaliszt, vagy
     250 g búzaliszt
     150 g burgonyaliszt
200 g cukor
2 tk sütőpor
1 csipet só
1 db citrom leve és reszelt héja
150 g vaj, kissé felolvasztva
320 ml tej
6 db tojásfehérje
A citromos sziruphoz
125 ml citromlé (2-3 db) 
125 ml víz
200 g cukor
1 db citrom reszelt héja

A sütőt 180 ºC-ra (160 ºC/légkeverésen) előmelegítem.
Egy nagy keverőtálba teszem a lisztet, cukrot, sütőport, sót, a citrom héját, levét és az olvasztott vajat, majd hozzáöntöm majdnem az egész tejet (érdemes előtte lemérni, nehogy túlöntsük) és az egészet alaposan összekeverem. Közepesen sűrű, folyós massza legyen, a tej mennyiségével ezt lehet utólag korrigálni. A tojásfehérjét keményre felverem és beleforgatom a tésztába.
Egy kapcsos tortaformát (Ø 28cm) kivajazok, belesimítom a tésztát és beteszem az előmelegített sütőbe.
Közben elkészítem a citromos szirupot. A hozzávalókat egy lábasban felforralom és gyenge lángon addig gyöngyöztetem, amíg kissé sűrűbb lesz – ez 10-15 perc.
A torta 35 perc alatt kész, akkor kiveszem a sütőből, egy lapra teszem és a kapcsot is lefejtem róla. Mivel a teteje egyenetlen lesz, levágtam vízszintesen a kalapját, de így a szirupot is jobban felveszi – amit egy ecsettel még forrón mindjárt rá is kenek. (Ahogy hűl a szirup, annál sűrűbb lesz.) Kenegetem, de közben hagyom, hogy beigya a szirupot, így néhány menetben rá lehet kenni az egészet, ez a procedúra így akár 1 órág is eltarthat. (Ha a szirup nem túl sűrű, akkor egy fecskendővel is be lehet nyomkodni, bár ez nem igazán autentikus megoldás:-)
Ha kihűlt a torta és a szirup is megszáradt, a tetejét porcukorral megszórom.
1 db kerek torta – 12 szelet /  377 kcal / 11 g zsír / LF30 26,8%

Italajánlat:
Limoncello, természetesen jégbehűtve, jégbehűtött poharakból
 

aug 212007
 

Lassan közeledünk a vacsoránk vége felé, a főételnél hiányzik még a karamellizált paradicsom.
Nem arattam vele osztatlan sikert a tálalásnál, pedig szerintem igazán jó találat volt frissítő, zamatos köretként a szarvasragu és a sajtos polenta mellé. Ez egyfajta átmenet a sült és a készre aszalt paradicsom között, attól függően, meddig hagyjuk a sütőben.
Aztán elérkeztünk a desszerthez (ami sajnos nem a tervezett szerint valósult meg) és már csak egy-két fagylaltgombócra lett a társaságnak kapacitása.
Férjem ekkor megszólalt: “Vedd csak elő azt a kecskesajtfagylaltot is!” Na de hallani kellett volna azt a félre nem érthető, apró kis élcet a hangjában! Ez a fagylalt neki, ki tudja, miért, valami oknál fogva nagy mumus. Egy évek óta dédelgetett, rakosgatott receptet pár hete elkészítttem, akkor kipróbálta, de egy nyalat után közölte, .. na ezt inkább nem írom le. Szóval nem igen ízlett neki – na jó, mentsége, hogy ő a gyümölcsfagylaltokat szereti inkább – pedig szerintem zseniális! A nemtetszése azért nem tépázta meg a lelkemet, ezért itt is az asztalra, illetve tálkákba került. Csak úgy, egyedül. Erre barátnőm megszólalt: “Hmm. Ez nem is rossz az aszalt paradicsommal.” és bekanalazott egy piros félgömböt egy kanálka kecske mellé.

Hát így lett születőben ez a recept.

Ezek után valami “alávalót” kellett már csak keresnem. A sors úgy hozta, hogy másnap orvosi váróban ücsörögtem és mivel sajnos elég sokat járok mostanság ide (nem kell aggódni), már az összes újságot kiolvastam. Hétfő lévén, volt új is, persze én az újságokat a vége felé kezdem nézegetni, a recepteknél. És tessék, azonmód szembejött velem az alávaló, egy mandulás kosárka képében! A hozzávalókat gyorsan bepötyögtem a  telefonomba, (apró dolgokat változtattam rajta) és íme, kész lett az adaptált desszert. Nem mindennapi, de éppen ezért olyan klassz. Nem túl édes, kellően megvan benne az egyensúly. A paradicsom így, desszertnek édesebb, húsos köretnek a plusz cukor talán már sok lehet, a kosárkák ropogósak és kimondottan gazdagok ízben, nem olyan fűrészpor alátét, mint egy sima fagylaltos ostya. 
Másnap a férjem a manduláskosárkájára kért banánfagylaltot és a maradék grütze-t, és felsóhajtott: “De hát miért nem így tálaltad?” Csak.   

Kecskesajtfagylalt mandulakosárka karamellizált paradicsom

Kecskesajtfagylalt manduláskosárban, karamellizált paradicsommal

A manduláskosárhoz
2 db tojásfehérje
100 g mandula, darabosan
70 g kristálycukor, finomított
15 g búzaliszt (1 lapos ek)
20 g vaj, olvasztva
1 csipet só

Egy keverőtálban a tojásfehérjét villával kissé felverem, majd hozzákeverem az összes hozzávalót. Félórára hidegre teszem pihenni.
A sütőt légkeverésen 180 °C-ra előmelegítem. Egy tepsit sütőpapírral kibélelek (vagy szilikonlapot teszek bele) és a masszából egy evőkanállal segítségéevel 6 darab lapos, lehetőleg kerek, 10 cm széles halmokat teszek rá. 10 percig (esetleg 12 percig) sütöm, amíg a széle barnulni nem kezd. Ekkor egyenként kiveszem a lapokat (a szélüket egy késsel körben óvatosan fellazítottam) és egy tálka megfordított aljára teszem és körben jól lenyomkodom. (Mindezt érdemes nem puszta kézzel végezni, mert forró.) Igy teszek a többivel is. (Én három tálkát készítettem elő, a negyediknél már megkötött az első, azt óvatosan lefejtettem a tálkáról és folytattam tovább.) Felhasználásig lazán, egymásra téve alufóliába tekerem a kosárkákat, igy jó pár napig ropogósak maradnak.

A kecskesajtfagylalthoz
180 g kristálycukor
180 ml víz
300 g kecskekrémsajt, vagy
     150 g kecskekrémsajt
     150 g friss krémsajt
4 ek citromlé, frissen facsarva
4 ek narancslé, frissen facsarva
1 ek mézbalzsam (vagy fehérborecet)
1 tk zöldbors, durván szétnyomkodva (vagy üveges)
1 csipet só

Cukorszirupot főzök és hagyom teljesen kihűlni. Egy keverőtálban szétnyomkodom a krémsajtot, hozzáadom a cukorszirupot és a többi hozzávalót. Közben érdemes ízlelgetni, kinek hogyan lesz jó. (Mennyi ecetbalzsam vagy citromlé, mennyi bors, esetleg üveges, eltett bors mehet még bele, hogy harmonikus legyen.)
Lehűtöm és elkészítem a fagylaltot. (A fagylaltból természetesen több lesz, mint az ehhez szükséges mennyiség.)

A karamellizált paradicsomhoz
12 db koktélparadicsom (vagy kisméretű paradicsom)

feketebors, őrölve
porcukor
2 ek olívaolaj

A sütőt alsó-felső hőn 160 °C-ra előmelegítem.
A paradicsomokat félbevágom és nyitott felükkel felfelé egy helyes kis tűzálló tálba helyezem. Sózom és borsot tekerek rájuk, majd kiskanál segítségével mindegyikre egy kevés porcukrot szórok. Megöntözöm az olívaolajjal. (Itt használhatunk ízesített olajat is, a fantáziának nincs határa!)
Betolom a sütőbe és attól függően, mennyire szeretném a paradicsomot aszaltszerűen, alacsony hőn sütögetem. Legalább 1 órát érdemes benthagyni, de két óra alatt még ízletesebb lesz. Értelemszerűen minél alacsonyabb a hő, annál több időre van szüksége, de annál ízesebb is lesz a paradicsom.
Ha késznek gondolom, (ez lehet 30 perctől két és fél óráig bármi) kiveszem, még egyszer porcukrot szórok a tetejére és a cukrot egy karamellizáló pisztollyal megolvasztom. (Ez a mozzanat elmaradt a szarvasragunál, de ennél a fagylaltnál nem hagynám ki.) Akinek nincs ilyen alkalmatossága, az tolja a grill alá, vagy hagyja el, esetleg tegyen rá már az elején több cukrot. 
Ha már nekiállunk, érdemes nagyobb adagot betolni a sütőbe, mert jó pár napig eláll. 
6 személyre

aug 072007
 

Ha nívósabb helyen szándékozunk kávénkat elfogyasztani (az olyan kávézókat értem ezalatt, ahol még tiszteletben tartják a kávézás rituáléjának a modern korunkra vetített hagyományait), akkor bizton számíthatunk rá, hogy a kávé mellé kapunk még egy pohárka vizet és valami rágcsálnivaló kekszfélét is. A vizet ugye értjük (ami mellesleg sima csapvíz, jobb esetben szénsavmentes ásványvíz), a keksz meg a kávézás örömét hivatott még nagyobb magasságokba emelni. Vagy valahogy így, ízlés szerint.

Egy ilyen aprócska keksz, vagy inkább habcsók – mivel tojásfehérje az alapja -, az amaretti, vagy ha sikerült fillérnyi méretűt sütni belőle, akkor amarettini. Nagyon egyszerű, rendkivül könnyen előállítható kis korongocska, amelybe nevét illetően is (amaro=keserű) valami kesernyés ízt kellenne becsempészni. (Épp ezért remekül illik a kávé édes-kesernyés harmóniájához.) Continue reading »