Sze 192010
 

Ha az embernek sok a mondanivalója, akkor vagy tologatja maga előtt, vagy hadar össze-vissza, vagy belevág a közepébe, lesz ami lesz. Hát most több okból kifolyólag én is ezt választom.
Nem elég, hogy a receptekkel is jócskán el vagyok maradva, de szövegelni sem fogok most olyan sokat. Pedig lenne mit.
Múlt héten négyéves lett ez a kis blog, és higgyétek el, több A4-es oldalt meg tudnék tölteni azzal a mondókával, mennyire megváltoztatta ez az életemet. Ha nem kezdem el ezt a blogot, talán a mostani évek is máshogy alakulnak, nem is lehet, hanem biztos.
Arról már nem akartam írni hosszan, csak megemlíteni, hogy a mai nappal a hiteles és szabadalmaztatott:) Freeblog (az anyánk) számlálója szerint egymillió látogató suhant itt át a blogon négy év alatt, de ez egyrészt egy megfoghatatlan és igen pontatlan szám, és többek között ezért sem érdekes. De a négy évet mégis csak jó valamihez kötni, ez meg egy szép kerek szám, ezért leírtam, de a rajtam áttipró, feltehetően nagy számú robotokat azért még sem ünnepelném, mint lelkes olvasókat :))

Ezért a fennmaradó 824 697 letöltést ünnepelhetnénk akár egy gyors pizzával is, mert amióta leírtam a facebook-on, többen be is jelentették rá az igényüket, nota bene azóta én is többször összegyúrtam, annyira tetszett. De egy ilyen napot, akármennyire is érdektelen – meg aztán vasárnap is van – talán nem pizzával kellene megülni.
Ezért itt van most ez a körtés süti, amit a szintén új kedvenc, a tejszínes tészta alapján sütöttem, az igazi kunszt meg a körte benne, ami nem csak olyan csupaszul bele van hajigálva, de nem ám! Fél napig sütögettem a körtét, mert annyi jót hallottam a sült lekvárról, hogy ki szerettem volna próbálni. Hát, lekvár nem lett belőle (egyszerűen nem akart lekvárrá lenni), hanem egy nagyon finom sült kompót, vagy minek is nevezzem. Mentát sütöttem bele, a végén meg körtepálinkát is, tényleg nagyon jó lett.
A tetejére egy fehércsokis, mascarponekeverék került, nem állíthatom, hogy egy fogyókúrás darab, de egy szeletke nem fog megártani. Főleg úgy, hogy még két nap múlva is élvezhetó, mondom, ez egy igen finom tészta.

Kitaláltam azért egy kis játékot is, de azt majd legközelebb, vagy inkább egyet ugorva megírom, ne féljetek, nem maradtok le semmiről, ha meg igen, akkor átvisszük az ötödik évre:). Elvégre akkorra aztán tényleg kitalálok ám valamit !!

Sült körtés - tejszínes sütemény mascarponés fehércsokoládékrémmel
Sült körtés – tejszínes sütemény mascarponés csokoládékrémmel

A tejszínes kevert tésztához
4 db tojás (közepes méretű)
135 g kristálycukor
240 g finomliszt BL 55
1,5 tk sütőpor
1,5 tk vaníliakivonat vagy vaníliapaszta (vagy tejszínben felfőzött vaníliarúd)
280 ml tejszín (min. 30%-os)
400 g sült körte
A sült körtéhez
1 kg vilmoskörte (7-8 db)
2 csipet só
15-20 levél fodormenta (erősségtől függően)
60 ml körtepálinka
2 tk alma- vagy birsbalzsam (gyümölcsös ecetbalzsam)
A mascarponés csokoládékrémhez
100 g fehér csokoládé
kb. 140 g mascarpone (állagtól függően)
2 ek marcipánlikőr (narancslikőr, vagy más fehér színű, elhagyható)

Először előkészítem a körtét. Ha a leírás szerint készítjük, akkor ez nagyjából fél napot vesz igénybe.
A körtéket megmosom, a végeit levágom, negyedekbe szelem és kivágom a csutkáját. Kisebb darabokra vágom. Tepsibe vagy egy jénaiba teszem, pici sót szórok rá és alsó-felső állásban betolom a 80 °C-os sütőbe. Óránként átforgatom, de egyébként semmi teendő nincs vele. Kevés folyadékot ereszt, ami aztán meg is karamellizálódik rajta. Úgy két óra múlva aláforgatom a kézzel szétcsippentett, ízlés szerinti mennyiségű mentalevelet. Amikor már kezd sülni a körte, meglocsolom a körtepálinkával, majd ha elforrt, egy pici ecetbalzsamot is teszek hozzá és még egy órát hagyom a sütőben.
Ez így 5-6 órát vesz igénybe, ezért érdemes egyszerre akár két tepsivel is készíteni. Kerekítsük ki az ízét, ha szükséges. A körtét ezután használhatjuk magában, sült kompótként összekeverhetjük kevés almalével, mascarponeval, vagy süteménybe is tehetjük tölteléknek.

A sütőt előmelegítem 180 °C-ra. Egy keverőtálban habosra keverem a tojásokat a cukorral, majd hozzákeverem a lisztet, sütőport és vaníliát. Óvatosan hozzáadom a tejszínt, majd beleforgatom a sült körtét.
Alaposan kivajazok egy 26 cm-es kerek formát (mostanában állítható tortagyűrűt használok, amit ráteszek a sütőpapírra. Ha a tészta folyósabb, érdemes alufóliát alátenni és felhajtani) és belesimítom a tésztát. Betolom a sütő középső rácsára és kb. 40 percig, illetve tűpróbáig sütöm. Ha kész, kinyitom a sütőt, és még 10 percig benthagyom, majd a konyhapulton hagyom kihűlni.

Közben elkészítem a krémet.
Vízfürdő felett vagy a kerámialap legalsó fokozatán lassan megolvasztom a fehér csokoládét. Habverővel belekeverem a mascarponét, de ízlés szerint tehetünk még bele valamilyen világos színű, ízben harmonizáló likőrt is, én most marcipánlikőrt használtam. Ha kicsapódna a krém, semmi vész, habverőbel simára lehet verni. Hűtőben megkeményedik, langyosan viszont folyósabb lesz.
A süteményt a krémmel tálalom.
26 cm-es kerek tortaforma / 12 szelet /

Sze 152010
 

Igen, tudom, hogy szeptember van és ez a hónap nem kimondottan kötődik az eperszezonhoz. Nem is most készült ez a sütemény, hanem a szezon kellős közepén, kétszeri ismétléssel. Annyi epres recept volt itt nyáron (és maradt is még bőven), hogy egyszerűen továbbtoltam magam előtt, jusson jövőre is.
Nemrég azonban megláttam a blogokon, hogy Pesten is lehet későn érő epret kapni. Ez tényleg jó hír, no nem csak azért, mert most feltehetem ide ezt a finom és eszméletlen egyszerű epres süteményt, hanem azért is, mert a kései eper általában sokkal finomabb a tavaszinál. Amúgy pedig bármilyen lédús, piros gyümölcsből elkészíthető, akár szilvából, vagy puhább barackból is.

Az alapja egy egyszerű kevert tészta, amiben csupán annyi a trükk, hogy a vajat tejszínnel helyettesítjük. Jómagam sokat bosszankodom azon, hogy a kevert tésztához túl hideg a vaj, elfelejtettem kivenni a hűtőből, a mikróba pedig nem szeretem betenni. Nos, az ilyen esetekre találták ki a tejszínes kevert tésztát! Nem is ragozom tovább, íme a recept.
A tetejére most porcukrot szórtam, de cukormázzal is finom, fehércsokoládés mascarponekrémmel pedig egyenes isteni !:)
Elég valószínű, hogy ez a tésztafajta fel-felbukkan majd nálam, ugyanis nagyon tetszett a bársonyosabb textúrája.

Epres sütemény tejszínes kevert tésztából
Tejszínes-epres sütemény

A tejszínes kevert tésztához
3 db tojás (közepes méretű)
100 g kristálycukor
180 g finomliszt BL 55
1 tk sütőpor
1 tk vaníliakivonat vagy vaníliapaszta (vagy tejszínben felfőzött vaníliarúd)
200 ml tejszín (min. 30%-os)
450 g eper (tisztítva mérve)
Az összeállításhoz
vaj a forma kikenéséhez
porcukor a tetejére

A sütőt előmelegítem 180 °C-ra. Az epret kicsumázom, megmosom és kisebb darabokra vágom.
Egy keverőtálban habosra keverem a tojásokat a cukorral, majd hozzákeverem a lisztet, sütőport és vaníliát. Óvatosan hozzáadom a tejszínt, majd beleforgatom a felvágott eperdarabokat is.
Alaposan kivajazok egy 18 cm-es kerek formát (nagyobb formában kicsit laposabb lesz a sütemény, ami nem válik hátrányára) és belesimítom a tésztát. Betolom a sütő középső rácsára és kb. 40 percig, illetve tűpróbáig sütöm. Ha kész, kinyitom a sütőt, és még 10 percig benthagyom, majd a konyhapulton hagyom kihűlni. Kiveszem a formából és porcukorral megszórva tálalom, de cukormázat is kenhetünk a tetejére.
18-20 cm-es kerek tortaforma / 8 szelet /

La Susina receptjét alakítottam egy nagyon picit

ápr 022010
 

A múltheti szalmaözvegységem alatt szabad akaratomból kifolyólag csak úgy tobzódtam a zöldségekben. Szerencsére semmit nem kellett kidobnom belőle, pedig volt egy nap, amikor csak enyhe tuszkolással tudtam bezárni a hűtőajtót. Másnap aztán az összes zöldséget megtisztogattam, elrendeztem, és a kupacok látványosan összezsugorodtak.

Először attól tartottam, hogy cékla- és répamérgezést kapok, a férjem pedig úgy talál majd rám a konyhapadlón elterülve, hogy épp az utolsó szál répát próbálom a számba gyömöszölni. De olyannyira nem így volt, hogy amikor már egy szál répa sem volt otthon, hiányérzetem támadt. Biztos a tavasz teszi, végre kirugdostuk a telet, így a ropogós zöldségek is sokkal jobban ízlenek.

Készítettem egy izgalmas salátát és levest is, de most Húsvét előtt a répatortát teszem föl, jön azonban a többi is.
Húsvétot kissé előrehoztuk, mivel az ünnepek alatt elmegyünk egy kicsit Dublinba. Nagyon örülök a kimozdulásnak, annak, hogy pár napot együtt leszünk, mászkálunk, nézelődünk és persze jókat eszünk!

De térjünk vissza a répatortához.
Nagyon régóta sütök már répatortát, ha eljutok egyszer a klasszikus verzióig, írok még róla. Most viszont ezt a csokoládés változatot próbáltam ki. A megszokotthoz képest csak annyi a különbség, hogy csokis, ezzel nem is mondtam túl megdöbbentő dolgot, de a lényeg az, hogy a répát ugyanúgy nem lehet benne kiérezni, mint a basic-verziónál. Amúgy meg nem is csokoládés, hanem kakaós, de ezen ne akadjunk fönn, a neve így sokkal jobban hangzik, nem?
A legtöbb répatortát a lusta amerikai háziasszony ugye vaj helyett olajjal készíti, ezért mogyoróolajat tettem hozzá, biztos voltam benne, hogy nem ront majd rajta.

Tényleg nem. Nagyon finom, nedves, aromás sütemény lett. Persze mogyoróolaj hiányában remekül működik hagyományos növényi olajjal is, akkor a liszt egy részét váltsuk ki azonos súlyú őrölt mogyoróval. Mivel a fele adagot sütöttem, ezért a tojásalakú muffinformámban készült, de a receptet a teljes süteményre írom le. Igazából csokis sajtkrémbevonat lenne rá az igazi, de nekem az már túl tömény lett volna, ezért egyszerűen mascarponét csorgattam rá, amibe bőven tettem mogyorólikőrt.
Mivel sem mini marcipánrépám, sem rózsaszínfülű cukornyuszim, sem egyéb díszítőegységem nem volt kéznél, ezért a nagy fehér pacára barna nádcukrot szórtam, íz szempontjából sem volt rossz ötlet.
(Ha pedig angolszász süteményről van szó, melléírtam a cup-os értékeket is, hátha van, aki ezt szereti. Részemről sosem fogom megszokni, hogy a reszelt répát csészében mérjem le:)

Csokoládés-mogyorós sárgarépatorta (Chocolate carrot cake)
Mogyorós-csokoládés répatorta
(Chocolate carrot cake)

A csokis-répás kevert tésztához
4 db tojás (L méretű)
330 g cukor (nádcukorral vegyesen is jó) (375 ml / 1½ cup)
125 ml mogyoróolaj (½ cup)
1 tk vaníliakivonat
240 g búzaliszt (BL-55) (500 ml / 2 cups)
56 g nyers kakaópor (125 ml / ½ cup)
2 tk szódabikarbóna
½ tk só
390 g sárgarépa, reszelve (750 ml / 3 cups)
vaj a forma kikenéséhez
A tetejére
500 g mascarpone
kb. 2 ek porcukor
4-5 ek (60-75 ml) mogyorólikőr

Egy keverőtálban néhány perc alatt habosra verem a tojásokat a cukorral. Hozzáadom a mogyoróolajat, a vaníliát, majd a száraz anyagokat is. Jól átkeverem, a végén pedig beleforgatom a reszelt sárgarépát is.
Közben a sütőt előmelegítem 160 °C-ra.
Kivajazom a sütőformát és belesimítom a tésztamasszát. 40-45 perc alatt megsült, de tűpróbával ellenőrízzük. A formában hagyom kihűlni.
Közben összekeverem a krémet. Ehhez a szobahőmérsékletű mascarponéhoz keverek egy kevés porcukrot és ízlés szerinti mennyiségű mogyorólikőrt. A krém hűtésre szilárdabb lesz, szobahőmérsékleten pedig folyékonyabb.
26 cm-es torta / 22×33 cm-es tepsi / 24 db muffin

A Breakfast & Brunches szakácskönyv receptjét vettem alapnak

Sze 212009
 

Eve-nél találkoztam ezzel a – számomra – kimondhatatlan nevű:) csokis süteménnyel és elsőre szimpatikus is lett. No nem csak azért, mert mindenki oda volt érte, hanem elsősorban az egyszerű kivitelezhetősége fogott meg. A képről az látszott, hogy nem egy fújtós, száraz kevert tésztáról van szó, ami lassan már a könyökömön jön ki. Ebben a tésztában nincs tojás, viszont van benne bőven lekvár, ez adja a pikantériáját, és persze a nagyon jó állagát.

Elnézést kérek Eve-től, de a decis számokat átváltottam grammra, nekem ez jobban fekszik. A tésztához még brandyt is adtam, és nem baracklekvárban, hanem szilvában utaztam. Hogy miért? Mert kíváló talaja lett az armagnac-ban pácolt szilvámnak ! Hát ezért!
Tényleg finom, nedvesebb állagú és szerintem azért nem túl nehéz sütemény. A szilva alól az armagnac-ból még rálöttyenthetünk egy keveset, na úgy még ütősebb lesz.
A mennyiségek egy fele tepsire szólnak (Eve receptjét elfeleztem), ez kb. 25×15 cm.

Az armagnac-os szilvát egyébként mousse au chocolat-hoz gondoltam, ahhoz valami isteni, de gyakorlatilag bármihez adhatjuk. Néhány hétig érdemes pácolni, bár én pár nap után nem bírtam magammal és megkóstoltam. Remek gasztroajándék, október végén viszont már neki is lehet állni.

csokissutemeny_szilvalekvar_armagnacszilva1

Szilvalekváros csokoládés sütemény armagnac-ban pácolt aszalt szilvával

A tésztához
150 g búzaliszt
135 g cukor (opcionálisan barna nádcukor)
150 ml tej
5 ek (kb. 160 g) házi szilvalekvár
1 lapos tk szódabikarbóna (vagy sütőpor)
1 lapos tk fahéj, őrölve
1 csipet só
1 tk brandy
A töltelékhez
100 g étcsokoládé (60-70%-os)
4 ek (kb. 135 g) házi szilvalekvár
1 ek brandy
A mázhoz
100 g étcsokoládé (60-70%-os)
2 ek vaj
1 ek narancsos olívaolaj
kevés porcukor, ha szükséges

1.  A sütőt alsó-felső állásban 180 °C-ra előmelegítem.
2.  A tészta hozzávalóit egy nagy keverőtálban (kézi robotgéppel) összekeverem – egy folyékonyabb állagú tésztát kapunk. Egy fele tepsinagyságú sütőformát alaposan kivajazok és beleöntöm a tészta felét. Betolom a középső sínre és 7-8 percig sütöm, amíg a tészta felülete megszilárdul.
3.  Egy kisebb lábasban vízfürdő fölött vagy a legalacsonyabb hőfokon épphogy megolvasztom a feltördelt csokoládét és hozzákeverem a lekvárt és a brandyt. Rásimítom a tésztalapra, úgy, hogy a széléig elérjen, aztán ráöntöm a maradék tésztát. Visszatolom a sütőbe és még 10-12 percig, tűpróbáig sütöm.  Kiveszem a sütőböl és hagyom, hogy teljesen kihűljön.
4.  A mázhoz max. 40 °C-ig felolvasztom a csokoládét, félrehúzom és belekeverem a vajat, majd a narancsos olívaolajat is. (Ennek hiányában növényi olaj és reszelt narancshéj is jó lesz.) Ha kihűlt a tészta, széles pengéjű, hideg vízbe mártott késsel rásimítom és hagyom megszáradni.
Felkockázom, és a kockák tetejére ültetek egy-egy szilvát. Az addigra édes, szirupszerű armagnac-ból a tetejére is lehet pár cseppet locsolni.

Armagnac-ban pácolt szilva
(Pruneaux à l’Armagnac)

200 g aszalt szilva
200 ml armagnac (Armagnac-ból származó borpárlat)
1 rúd fahéj
1-2 db csillagánizs

A szilvát meleg víz alatt megmosom és egy fél literes üvegbe teszem a fűszerekkel együtt. Felöntöm a párlattal és lezárom. Néha érdemes átforgatni és legalább 4 hétig érni hagyni.
1 db 500 ml-es üveg

nov 192008
 

Erre a süteményre talán még szülőanyja sem ismerne rá, pedig egy az egyben Maci ropogós, mákos morzsájával megszórt szilváslepényét akartam megsütni. Sőt, hűen a recepthez neki is futottam, a feléig meg is valósult, csupán menetközben vett egy enyhe balkanyart. Ugyanis az a ropogós szilvás már első ránézésre is olyan nekemvalónak tűnt, hogy arra csábított, süssem meg.
Ugyan lassan kifutottunk a szilvából, de nem ez volt az akadály.

Hétvégére akartam sütni, aznap pedig a férjem vásárolt és hiába kötöttem a lelkére, hogy szilva, kérem szilva !! Mandarint hozott. Szilva volt ugyan, mondta, de a mandarin, az a klementin fajta jobban nézett ki. (Számomra rejtély, hogy egy cellulitiszes mandarin hogy nézhet ki jobban, mint egy hamvas pofijú szilva. Ez van.) Innentől kezdve átszabtam egy kicsit a receptet, az időközben krémmé átalakult mákos morzsa alulra került, hogy a lédús mandarin bele tudjon csöpögni. Mint utóbb kiderült, jó volt a megérzésem. A tölteléket rákentem a tésztára, ezekre fektettem a felszeletelt mandarint. Mivel aszottnak néztek ki, a likőrös ötlet közben jött, ezért gyorsan leszedtem őket és megmártottam a likőrben. Sütés közben kezdett a teteje is egy kicsit kiszáradni, ezért meglocsoltam egy kevés tejszínnel is – de szerintem bármilyen folyadék jó lesz, akár tej, narancslé vagy desszertbor is, csak ne legyen túl folyós! Ettől már tényleg olyan finom szottyos lesz a teteje, hogy azonnal bekerül a comfort food kategóriába.
A tésztával kapcsolatban Maci azt írta, hogy elég egy nagy tortaformára. Én a fele mennyiséget a kicsi, “fele mennyiség dupla élvezet” márkanevű formámban sütöttem, de ahogy a képen is látszik, a tészta olyan vastag lett, hogy felkúszott az oldalára. Az alábbi receptben megtartottam Maci arányait, mivel az nagyon jó, csupán ötödöltem a tésztát, szerintem így lesz kellemesen vékony.

Bár a kép nem lett túl jó (dolgozom még rajta, dolgozom!), de annyira finom lett, hogy ízben bárhol megállja a helyét. Utólag utánanéztem a narancs-mák párosnak, de nem sokat találtam a hálón. Nem is értem, miért, pedig ez egy fantasztikus kombináció, az enyhén savanykás, picit fanyar, esetleg alkoholos ízvilág olyan szépen simul a mákhoz, az egész meg bele a tésztába, hogy öröm enni! Csupán az arányokat kell jobban eltalálni, kicsivel jobban, mint én.

Köszönöm Maci az ötletet, a szilváslepény is meglesz egyhamar!:-)

Mákos-narancs-párosok:
Narancsos-mákos tiramisù
Narancsos-mákos muffin (Pamina)
Mákos-narancsos pite (Hedonism)
Narancsos pirítós mákos túróval (mindmegette)

              Narancsos-mákos sütemény
Narancsos-mákos sütemény

A kevert tésztához
200 g vaj
160 g kristálycukor
1 csipet só
4 db tojás (nagy, L méretű)
200 g búzaliszt (BL55)
1 tk sütőpor
A máktöltelékhez
100 g mák, darálva
50-60 g cukor
6-8 ek tej
1 marék mazsola (elhagyható) 
½ db citrom reszelt héja
1 csipet só
A tetejére
8 db mandarin (klementin)
1 ek méz
2 ek Grand Marnier (narancslikőr)
néhány kanál cukros tejszín

A kézmeleg vajat kézi robotgéppel habosra keverem a cukorral, amíg kifehéredik és könnyű habos lesz. Beleteszem a sót és egyenként a tojásokat is, úgy, hogy mindegyikkel egy percet kavarom. Végén a lisztet is beleforgatom.
A sütőt légkeverésen előmelegítem 160 °C-ra és kivajazok egy 26 cm-es kapcsos tortaformát.
A tésztát belesimítom a formába.
A töltelékhez a cukros mákot annyi tejjel forralom össze, amennyivel egy sűrű masszát kapok, majd beleteszem az ízesítőket. Az egészet óvatosan rákenem a tésztára, hogy az egész lehetőleg a tetején maradjon.
A mandarinokat meghámozom, a fehér részét lehuzigálom és a gerezdeket negyedekbe vágom. Egy tálba teszem és összekeverem a mézes narancslikőrrel. Ha van idő, egy kicsit állni is hagyom. Ráteszem a mákos töltelékre és betolom a sütőbe. 
Fél órához közeledve rálocsolok 3-4 kanálnyi, cukorral, esetleg citromhéjjal elkevert tejszínt is, amit azonnal magába szív a teteje.
35-40 perc alatt kész.
26 cm-es tortaforma /

Sze 052008
 

Kamrarendezés során mindig érik az embert meglepetések. Én meg különben sem vagyok az a tip-top háziasszony, aki előre tervez, pontosan tudja, mit főz majd a héten és ehhez és persze a kamrapolc leltárának függvényében be is vásárol. Egyáltalán létezik ilyen??
Ha igen, attól itt helyben elnézést kérek, sajnos nem én vagyok az, aki a háziasszonyok gyöngyének eme táborát tovább gyarapítaná. Continue reading »

jún 302008
 

Talán sokan emlékeznek még rá, mekkora sikere volt tavaly kicsi Vú már-már legendaszámba menő citromos süteményének. Nem csoda, hogy végigsöpört a bloggertársadalom konyháin, mert nehéz ennél könnyebb, frissebb sütit kevesebb energiával megsütni! 
Az eredeti recept egy francia blogon található, ott viszont nyomát nem találtam a gyökereknek – amit nyilván csak én kerestem:-). Továbbgombolyítva a fonalat annyi kiderült, hogy képregényekbe is beillő, amúgy bármit sejtető rózsaszín szalamander nickje mögött egy 32 éves, valószínűleg főzőőrült francia lány bújik meg (erre csupán a majd' háromezer hozzászólásából bátorkodtam következtetni), és ezen a ponton nem is érdemes tovább keresgélnünk.
Ugyanis ez a könnyű, piskótaszerű sütemény rendkívül hasonlít egy amerikai klasszikusra, amit Lemon pound cake, vagy a mákszemes változatában pedig Lemon-poppy seed cake néven sok helyen fellelhetünk.
Nehogy félreértsen valaki, ez a könnyű citromos szerintem az amerikai *rokon* légiesített változata, és nyilvánvaló, hogy emez lehetett előbb.

De nem szeretnék ebbe én most mélyebben belemászni, mivel a citromos piskóta gasztrovonatkozású kultúrtörténetéről halvány lila fogalmam sincs, úgy meg nehéz bármibe is belemélyedni. Csak égeti magát az ember…
Maradjunk annyiban, hogy vészesen feltűnt valami hasonlóság…

Szerintem a tésztafajták közül az omlós tésztát lehet legkönnyebben, fejből, egyszerű alapszabályok szerint előállítani. Aki többször sütött, az már kívülről fújja az arányokat, azon belül pedig gyerekjáték egy-egy hozzávaló helyettesítése. 2 rész liszt, 1 rész vaj, némi cukor, ha édes, folyadéknak pedig jeges víz vagy tojássárgája. A nemzeti sajátosságok is megnyilvánulnak benne: az olaszok gyakran burgonyakeményítőt vagy mandulát kevernek a liszthez, a franciák csupán jeges vízzel lazítják, a németek tojást és sárgáját tesznek bele, az amerikaiak pedig egyáltalán nem használnak tojást, csak rengeteg, többnyire a liszttel egyenlő mennyiségű, jéghideg reszelt vajat.

A második tésztaféle szerintem a kevert tészta. Ó, nem csak azért, mert villámgyorsan össze lehet kutyulni (igazából azért nem is olyan gyors:-)), hanem azért, mert elég nehéz elrontani. (Ez itt kérem a bátorítás helye!:-)) Erre is vannak szabályok, amelyek minden sütőkönyvben megtalálhatók, bár ezek az arányok már szabadabban lengenek. 1 rész liszthez jön nagyjából ugyanannyi zsíradék (na, itt már meginog egy kezdő, mert mégis, akkor az mennyi?? és milyen??), és nagyjából annyi tojás, ahány 10 deka liszt. Mennél kevesebb lisztet használunk, annál ropogósabb lesz a tésztánk. A zsíradékot, amit gyakran a vaj teszi ki, ebben az esetben bátran helyettesíthetjük nem csak olajjal, hanem más sűrű folyadékkal is, ami lehet joghurt, tejföl, de gyümölcspép is. (És igen, ettől lesz a süti diétás!!:-)
Nyilvánvaló, hogy mennél több zsíradék (főként jó minőségű vaj) és tojás, ellenben minél kevesebb liszt van a kevert tésztában, annál finomabb lesz. Ízre. És persze annál drágább. Van itt valami összefüggés, kérem?

És eljutottam végre oda, ahova a hosszú felvezetésem után ki akartam lyukadni.
Kicsi Vú könnyű sütije épp a liszt-tojás-vaj arányától olyan légies, mintha csak piskóta lett volna.
Az utóbbi évtized magyar konyhájában (nem a századelőiben, mert abban igencsak franciás könnyedséggel sütöttek-főztek) igencsak sok lisztet használtak sütéshez. A sütést a fojtó liszt uralta, mellé kevés tojás, a zsíradékot többnyire az agyonreklámozott margarin jelentette, a citromlevet pedig műanyag flakonból kaptuk. 

Na de végre rátérek postom küldetésére, erre a süteményre.
Ami nem más, mint egy egyszerű, reggeli vagy délutáni sütemény, igen népszerű az amerikai kontinensen (inkább a keleti parton találkozni vele), a legtöbb coffeeshopban, kávézóban, pékségben megtalálható és bármilyen alkalomra megfelel. Nem annyira piskótaszerű, viszont a vaj egy részét (ahogy fentebb már írtam) joghurttal váltottam ki. Ez lehet kefír vagy író, esetleg alma- vagy más gyümölcspüré is, amitől lényegesen könnyebb lesz. Az amerikaiak ebbe a süteménybe mákszemeket is szoktak tenni, mégpedig nyersen, de ez nekem nagyon nem fekszik…. Most durvára darált mákot tettem bele, ami éppeg csak meg lett törve, hogy szétroppantak a szemek. Az eredmény nagyon jó lett, főleg, hogy még egy citromos mázat is rákentem, a friss mázba pedig vékony citromhéj-csíkokat pottyantottam. (Pl. egy ilyen eszközzel) 

Mákszemes joghurtos-citromos sütemény

Mákszemes citromos-joghurtos sütemény

A kevert tésztához
125 g vaj
160 g (por)cukor
3 db tojás (nagy, L méretű)
½ mk só
100 ml joghurt vagy kefír (1,5%)
½ rúd vanília (vagy 1 tk vanília kivonat)
1 tk citromhéj (kb. ½ citrom reszelt héja)
4-5 ek citromlé (kb. 2 db citrom frissen facsart leve)
200 g liszt:
     – 100 g búzaliszt (BL 80)
     – 100 g keményítő (kukorica-, búza- vagy burgonya)
1 mk szódabikarbóna
1 mk sütőpor
3 ek mák, durva szeműre darálva
A tetejére
100 g porcukor
1½-2 ek citromlé
1 db citrom forgácsolt héja

Mindent vegyünk ki időben a hűtőből, hogy minden alapanyag kézmeleg legyen.
A sütőt légkeverésen 160 ºC-ra előmelegítem.
Először egy keverőtálban elkeverem a lágy vajat a cukorral és a kézi robotgéppel néhány perc alatt habosra kavarom. Akkor egyenként (fontos!) hozzáadom a tojásokat (ezeket külön egy kis tálban feltöröm, úgy teszem a masszába), és mindegyik tojással 2-3 percig magas fokozaton keverem, így lesz levegős a tészta.
Hozzáadom a joghurtot. A vaníliarúdat felhasítom és késsel kikaparom belőle a szemeket, ezt is beleteszem. (A vaníliarudat még nyugodtan belefőzhetjük később bármibe.)  Beleteszem a citrom reszelt héját, a citromlevet, majd fakanállal beledolgozom a maradék száraz anyagokat. 
Egy hosszúkás, 24 cm-es formát alaposan kivajazok és belesimítom a tésztát, úgy, hogy a massza a forma teteje alatt egy bő ujjnyira legyen. Most a tészta felébe tettem csak a mák felét, ezt úgy csináltam, hogy egy duplán összehajtott alufóliát beleállítottam a formába, így öntöttem bele a tésztát. A fóliát aztán csak kihúztam, így kétféle tésztát kaptam, ami persze a közepénél egy kicsit összefolyt.
A formát betolom a sütőbe (nem kell lefedni), 10 perc múlva leveszem a hőt 150 ºC-ra. Ha szükséges, később le lehet fedni fóliával. 40 perc alatt kész (tűpróba!), akkor kinyitom az ajtót és még benne hagyom 15 percig, utána kiveszem és hagyom teljesen kihűlni, csak utána borítom ki a formából.
A cukorból és a citromléből sűrű mázat keverek és rápemzlizem. Még frissiben ráforgácsolom a citrom héját.
16 szelet sütemény / 197 kcal / 8,5 g zsír / LF30 38,7%

Mákszemes joghurtos-citromos sütemény

Már 222008
 

Az idei Húsvétunk nem úgy alakul, ahogy eddig megszoktuk. Ami a menüt illeti, idén nem lesz hagyományos értelemben vett sonka, emiatt nagy bánatomra most először sonkagombóc-leves sem vezeti föl az ünnepi ebédet. Még sonkát sem vettem az idén, mert Húsvét után egy bő hétre elutazunk és nem lesz, aki elfogyassza a maradékokat. A már-már családi hagyománynak számító húsvéti menünk felrúgásának egyetlen, profán indoka van: anyósomékat látjuk vendégül és az ő kulináris befogadóképességük ugyancsak véges.

Az ebédet ezért nagy gonddal kellett összeállítanunk, de nem úgy, ahogy ezt ebben az esetben mindenki gondolná! Azon a vékony mesgyén kell egyensúlyoznunk, ami egy könnyített, de mégis klasszikusnak mondható húsos menü és egy olaszos beütésű vacsora jelenthet. Nem könnyű feladat, ezt most le kell szögeznem.

A menüről esetleg később írok, most csak a süteményt mutatom be, amit már tegnap éjjel megsütöttem. Ezt a tojáslikőrrel készült kuglófot hosszú évekkel ezelőtt sütöttem, nagyjából hosszúkás formában, mert ahhoz van tálalókészletem is (ezért régebben tojáslikőrös sütemény névre hallgatott). Kissé feledésbe merült, de most, mivel nem tálalhatok túl “flancos”, krémes süteményt, sőt olyat sem, amit idegen íze miatt esetleg nem szívesen ennének meg, biztosra mentem és ez valóban kapóra jött. És lám, rá kellett jönnöm, hogy eddig méltatlanul bántam vele ennyire mostohán. Pedig egy teljesen egyszerű, klasszikus recept, a leírása apró finomításokkal szinte mindenhol megtalálható, nincs is rajta mit variálni. Próbáltam, de beláttam, ez úgy van jól, ahogy. Annyit azért változtattam, hogy a növényi olaj helyében repceolajat használtam, mert ez mindig van a konyhában. Semleges ízű, nagyon egészséges olaj, általában ezt használom az olíva mellett. A liszt mellett burgonyalisztet is tettem hozzá, mert csodásan lazítja a tésztát, de búzakeményítő is megteszi. A tojáslikőrt magam készítem, ez került bele is, a formát pedig nem zsemlemorzsával hintettem be, hanem őrölt mandulával. Ez valóban nagyon jót tett neki.

Bár ez valóban nem egy száraz sütemény és alufóliába csomagolva még napokig nedves is marad, egy finom öntet azért nem maradhat el. Sem gyümölcsmártás friss gyümölcsökből, sem az unalmas tejszínhab nem passzol hozzá igazán. Ezért némi találgatás után a még elfekvő készleteimből felhasználtam hozzá a juharszirupot, nem is keveset! Belekevertem egy kis próbányi mennyiségű mascarponéba és crème fraîche-be is (felvert tejszínnel és ricottával nem is kísérleteztem) és ez utóbbinál döntöttem. A crème fraîche enyhén savanykás íze nagyon jól kiegészíti az édes, finom juharszirupot. (Aki nem tudná beszerezni, az zsíros tejföl és tejszín keverékéből előállíthatja, lényeg, hogy sűrű legyen.) Ráforgácsoltam egy kevés narancshéjat, de elnyomta a szirup igen jellegzetes ízét, ezért maradt úgy, más már nem is kell az öntetbe. Akinek sűrű, tehet bele egy kevés tejszínt is, de akkor finom, ha még jól átsejlik a juharszirup.

Látszólagos puritánsága ellenére ez a sütemény mégsem egyszerű, hisz a tojáslikőr és a juharszirup gondoskodik egyfajta letisztult eleganciáról. Remélem, jól mutat majd az ünnepi asztalon.

Húsvéti tojáslikőrkuglóf juharszirupos öntettel

Húsvéti tojáslikőrös kuglóf juharszirupos öntettel

A kevert tésztához
200 g kristálycukor
5 db tojás (L, nagyméretű)
1 ek vaníliakivonat
1 csipet só
250 ml tojáslikőr (lehetőleg házi)
250 ml szőlőmagolaj (vagy más növényi olaj)
250 g liszt
125 g búzaliszt (BL 80)
125 g burgonyakeményítő (burgonyaliszt)
1 tk sütőpor
A forma kikenéséhez
1 ek vaj
1 ek mandula, őrölt
A juharszirupos öntethez
300 ml crème fraîche (esetleg mascarpone)
200 ml juharszirup

A sütőt 180ºC-ra (160 ºC/légkeverésen) előmelegítem.
Egy nagy keverőtálba felütöm az egész tojásokat, hozzáadom a cukrot, vaníliát és a sót, majd a kézi robot habverőjével jó 10 perc alatt habosra keverem, úgy, hogy a mennyisége megduplázódjon. Hozzákeverem a tojáslikőrt és az olajat és alacsonyabb fokozaton 1-2 percig tovább keverem. Beleteszem az átszitált búzalisztet, a keményítőt és a sütőport, motor nélkül beleforgatom a masszába, majd teljesen bedolgozom.
Egy hagyományos méretű kuglófformát (vagy egy 26 cm-es hosszúkás formát) kézmeleg vajjal alaposan kivajazok, körben megszórom az őrölt mandulával, beleöntöm a masszát és a középső sínen betolom a sütőbe. A formát nem kell letakarni.
50-55 perc alatt kész, akkor lekapcsolom a sütőt és kissé nyitott ajtó mellet benthagyom 15 percig. Akkor kiveszem a formát és egy deszkára borítom. Ha az alja nem sült át egyenletesen, hogy vízszintesen megálljon, akkor azt levágom.
A tetejét porcukoral megszórom.
Az öntethez egy tálkában simára keverem a crème fraîche-t, és annyi juharszirupot teszek bele, amennyitől sűrűn folyós lesz. Kevesebb juharsziruppal nem lesz túl édes, de akkor érdemes egy kevés friss tejszínt is beletenni. A tejszínhabbal ellentétben ez az öntet hűtőben sokáig eláll, érdemes az egész adagot egyszerre elkészíteni.
1 db hagyományos kuglóf / 12 szelet /

Húsvéti tojáslikőrkuglóf juharszirupos öntettel

Sze 062007
 

A citromos sütemény eredetileg Dél-Olaszországból származik, de lédús, zamatos, óriási citromok szinte mindenhol tonnaszám teremnek egészen Délig, ezért mára nem is lehet tudni, hol sütötték az eredetit. Egyes források szerint a campaniai verzió ricottával készül egy vajas omlóstészta ágyon, viszont Campaniaban sehol sem láttam, se nem ettem ilyet. (A ricotta felhasználása igen elterjedt, de nem épp ebben a formában.) Citromos süteményből (amit mindig tortának neveznek a kerek formája miatt) viszont ez a fajta hódít, állítólag ő is Capri szigetéről érkezett, mint mandulás rokona, könnyű piskótaszerű tésztalap, szinte légies, krém nélkül, a krémszerűségét a rákent, majd szép lassan beleszivárgó sűrű citromos sziruptól kapja.

Sokáig kerestem a megfelelő receptet, ami pont olyan, mint amit Nápolyban és környékén ettünk. A férjem azóta nyaggat, mert akármelyik, magát eredetinek valló receptet is sütöttem, sosem volt az igazi, mint épp az, amit a Di Matteo-ban ettünk. Többszöri nekifutásomat végül is díjazta, azt mondta: "Hmm, ez már közelít." Ez már tényleg hasonlít a Matteo-féle etalonhoz, légies, könnyű és hihetetlen citromos! 

Egyszerű, délutánra (vagy nálunk reggelire) való sütemény, melyben a cukor és a tetemes citrommennyiség (amiből kell bele vagy 4 darab) igazán jól harmonizál egymással.

Mivel nincs benne tojássárgája, csak a fehérje (abból is 6 darab), ezért a maradék tojásfehérje-projekthez is kiváló felhasználási terület. Könnyebb is lesz tőle.

Torta al limone

Citromos sütemény Capri szigetéről
(Torta al limone)

A tésztához
400 g búzaliszt, vagy
     250 g búzaliszt
     150 g burgonyaliszt
200 g cukor
2 tk sütőpor
1 csipet só
1 db citrom leve és reszelt héja
150 g vaj, kissé felolvasztva
320 ml tej
6 db tojásfehérje
A citromos sziruphoz
125 ml citromlé (2-3 db) 
125 ml víz
200 g cukor
1 db citrom reszelt héja

A sütőt 180 ºC-ra (160 ºC/légkeverésen) előmelegítem.
Egy nagy keverőtálba teszem a lisztet, cukrot, sütőport, sót, a citrom héját, levét és az olvasztott vajat, majd hozzáöntöm majdnem az egész tejet (érdemes előtte lemérni, nehogy túlöntsük) és az egészet alaposan összekeverem. Közepesen sűrű, folyós massza legyen, a tej mennyiségével ezt lehet utólag korrigálni. A tojásfehérjét keményre felverem és beleforgatom a tésztába.
Egy kapcsos tortaformát (Ø 28cm) kivajazok, belesimítom a tésztát és beteszem az előmelegített sütőbe.
Közben elkészítem a citromos szirupot. A hozzávalókat egy lábasban felforralom és gyenge lángon addig gyöngyöztetem, amíg kissé sűrűbb lesz – ez 10-15 perc.
A torta 35 perc alatt kész, akkor kiveszem a sütőből, egy lapra teszem és a kapcsot is lefejtem róla. Mivel a teteje egyenetlen lesz, levágtam vízszintesen a kalapját, de így a szirupot is jobban felveszi – amit egy ecsettel még forrón mindjárt rá is kenek. (Ahogy hűl a szirup, annál sűrűbb lesz.) Kenegetem, de közben hagyom, hogy beigya a szirupot, így néhány menetben rá lehet kenni az egészet, ez a procedúra így akár 1 órág is eltarthat. (Ha a szirup nem túl sűrű, akkor egy fecskendővel is be lehet nyomkodni, bár ez nem igazán autentikus megoldás:-)
Ha kihűlt a torta és a szirup is megszáradt, a tetejét porcukorral megszórom.
1 db kerek torta – 12 szelet /  377 kcal / 11 g zsír / LF30 26,8%

Italajánlat:
Limoncello, természetesen jégbehűtve, jégbehűtött poharakból
 

Sze 022007
 

"Anyaaaa! Één is akarok már olyatat sütni, mint teee!"
Ez a szívszaggató mondat a legnagyobbikamtól csengett a fülemben, amikor a polcon végre megláttam. Anya legyen a talpán, aki az ilyen mondatoknak ellen tud állni, én nem is akarok. És tessék, hosszas keresgélés után csak megtaláltam Donald Kacsa gyerekszakácskönyvét és persze rohamtempóban le is csaptam rá. (Nehogy megint elvigyék az orrom elől, mint a múltkor, na:-( Bár többet fizettem így is érte, mint ami az eredeti ára volt (110 Forint, nem vicces?). Rögtön elő is kaptam otthon. Helyes kis könyv, nagyobb gyerekek is elkezdhetnek belőle sütni-főzni, mert olyan gyerekbarát receptek vannak benne. Kicsit ámerikai, kicsit megdöncis, de ha a gyerekek élvezik, akkor majd behúnyom egy szemem. Átlapoztam a könyvet, és minden hozzávaló természetes, ez is valami. Egyszerű spagetti, fasírt, hamburger és csirketál, meg édességek is szép számmal. Milyen jó is lesz majd a babazsúrra! 
Valamit azonnal ki is kellett próbálnom. Dézi mogyorós tortácskáihoz pedig szerencsére, minden volt itthon. Meg ez teljesen olyan muffinszerű. Mert a mogyorót nem használtam el a múltkor, mivel sajnos még sem sütöttem meg azt, amit akartam. Most viszont jobb helye lesz itt!
Tudod, mit? Tegyél  bele még mazsolát is. Ha elvágom a tortácskákat és lekvárral megkenem, attól jobban fog csúszni a rosszevőknek is, a felére azért porcukrot szórtam. A tetejét a gyerekek ki is díszíthetik, úgy még mókásabb lesz! Persze, ha lesz hozzá kedvük.  […..]

Mogyorós tortácskák

Dézi mogyorós tortácskái

17,5 dkg vaj
12,5 dkg cukor
1 zacskó vaníliáscukor
2 tojás
5 dkg darált mogyoró
1 narancs lereszelt héja
4 evőkanál narancslé
10 dkg liszt
1 marék mazsola
kis tortaformák papírból, vagy muffintepsi

Ez megy bele

néhány kanál narancs- vagy baracklekvár
néhány kanál tejszín

Melegítsd elő a sütőt 200 fokra. Jól keverd ki egy tálban a szobahőmérsékletű vajat a cukorral és a vaníliáscukorral.
A tojásokat lassacskán add a masszához.
Tedd bele a mogyorót is.
Öntsd hozzá a narancslevet.
A lisztet fokozatosan keverd hozzá, úgy, hogy ne maradjon csomós a massza. Keverd bele a mazsolát is.
Töltsd meg a formákat a tésztával. Ha fémformát használsz, előtte zsírozd ki.
Tedd a sütőbe a formákat és közepes hőn 10-15 perc múlva már kész is a nyalánkság.
Ha kihűlt, vágd keresztbe, és kend meg a lekvár és tejszín keverékével, de úgy, hogy ne folyjon ki belőle. A tetejére is kenj a lekvárból és várj, amíg megszárad. 

Júl 292007
 

Régóta sütögetem már az olívás kenyeremet és akik ott voltak a GBT első találkozóján, élőben is megkóstolhatták. Nem is kenyér ez, hanem a négy tojás jóvoltából valamiféle átmenet a kenyérféle és a fűszeres, sós sütemény között – ezért lett a neve kenyérsütemény. Nem tudom semmilyen kategóriába sem betuszkolni, de azt hiszem, nem is kell: reggelire is szoktuk enni, de borkísérőnek is kiváló, sőt egyszer még egy sűrűn mártásos hús köreteként is adtam, mintegy a szalvétagombóc kissé meghasonlott alteregójaként.   

Egy hete grillezéshez újra elővettem ezt a kenyérsüteményt (ha valakinek jobb nevesítési ötlete van, szívesen fogadom:-), de ezúttal elhagytam a sonkát, helyette viszont bőséggel belevágtam a szárított paradicsomot.  
A véletlen hozta, hogy épp olvastam Gabojszánál, hogy már többször elkészítette a dagasztás nélküli sörös kenyeremet – és épp azokkal a hozzávalókkal kísérletezett, amikkel én is, épp ennél a kenyérnél.
No kérem, hogy fokozzuk a véletleneket (véletlenek pedig ugye nincsenek!), C&V jóvoltából a magyar gasztroblogszférában épp kezd szárnyra kapni a paradicsom aszalási láz (ahogy C&V fagyilobbizásának eredményét megismertük, nem is csodálkoznék, ha a fél magyar gasztroblog társadalom előbb-utóbb csak aszalna (magamat is beleértve), már ha lesz elég napsütése, az pedig lesz még, ahogy látom.) Nem kell ilyen melegben a sütő előtt görnyedezni, mert még is csak az az igazi. […..]

Jómagam ebből egyelőre kimaradok – nem, mintha nem lenne kedvem hozzá, de a fűszeres olajban eltett, szárított paradicsomot készen szoktam venni – és szerencsére nincs is olyan horribilis ára (amikről hallok), amit nem engedhetnénk meg magunknak elég sűrűn. Mivel sokáig eláll, általában mindig van a hűtőben, mert szinte bármit feldob, ami épp feldobásra vár és ezernyi dolgot lehet vele művelni. Eddig ugyan meg voltam elégedve a minőségével (egyszer egy fél dobozzal el is majszoltam, csak úgy), de gyanítom, hogy a házi napoztatású vagy süttetésű még ennél is jóvalta finomabb, zamatosabb.
Most ebbe a kenyérkébe is ezt került, de két fél adagot sütöttem abban a pont a fele formámban, amiről már írtam. Elkészítettem az alaptésztát, majd az utolsó hozzávalónak a felét (a recept egy teljes kenyér mennyiségéhez szól) beletéve két fél kenyeret sütöttem egymás után. Az egyikbe fekete olívabogyót tettem, a másikba brandy-be áztatott aszaltszilvát – ez azoknak jó, akik nem kedvelik az olajbogyót: nehezen tudom elképzelni, hogy létezne ilyen, de biztos akad.
Az alapreceptet ennél ugyanolyan jól lehet variálni, mint a sörös kenyérnél is, ha betartjuk a száraz- és a nedves anyagok arányát. A szilvás kenyér visszafogott, semlegesebb ízű lett, a favorit mindenképpen a jóféle, hatalmas fekete olajbogyóval készült kenyér lett!

Olívás-paradicsomos kenyér

Olívás-paradicsomos kenyér

250 g búzaliszt (BL55)
1 cs szárított élesztő
100 ml olívaolaj
100 ml fehérbor, száraz
4 db tojás
250 g szárított paradicsom, fűszeres olajban eltéve (150 g + 100 ml olaj)
100 g Gruyère, reszelve
Az olívabogyós változathoz
200 g fekete, nagyszemű olívabogyó, magozva (ha lehet, kimérve) 
Az aszaltszilvás változathoz
200 g aszaltszilva
2 ek brandy
1 csipet só

A sütőt 170 °C-ra (légkeverés) előmelegítem.
Egy hosszúkás sütőformát egy kevés olvasztott vajjal egy ecset segítségével kikenek. A szárított paradicsomot kisebb darabokra vágom. Az olívabogyós változathoz az olívákat felébe vágom, a szilvás változathoz a szilvákat kisebb darabokra vágom és egy tálkában beáztatom a brandybe.
Egy nagy keverőtálban elkeverem a lisztet az élesztővel, hozzáöntöm az olajat, bort, majd egyenként hozzákeverem a tojásokat. Beleforgatom az apróra vágott paradicsomot, majd a reszelt sajtot is. Hozzáteszem az olívát vagy az aszaltszilvát a brandyvel együtt és egy kevés sót .  
A tésztát beleöntöm a formába és 45 perc alatt készre sütöm. A vége felé érdemes tűpróbát tartani. A formában hagyom kihűlni.
16 szelet / 189 kcal / 11,5 g zsír / LF30 54,8%

ápr 132007
 

Ez a fejezet a "Facér férfiak főzőkanállal" című sorozat sokadik része.
Érdekes dologra lettem ugyanis figyelmes, amióta blogot írok. A férjem elvétve eddig is odaállt a tűzhely elé és szívesen összekutyult a családnak ezt-azt. A hangsúly inkább a kutyuláson van… Vesztemre elég kulináris érdeklődésű, amióta meg blogba öntöm a fölös energiámat, különösen meg akarja mutatni, miket tud. Mármint a konyhában. Kápráztatásának eredményét meg rendszerint nekem kell eltakarítanom:-((  (Illetve takarít ő, 5 perc alatt sitty-sutty kész van a rendrakással, nekem viszont a takarítás utótakarítását kell elvégeznem.)
(Másnál is olvasgatok efféle energialevezetést – kicsi Vú élete párja szendvicset gyárt, de Mr. Fakanál is próbálkozik, konkrét recept itt. (Sőt itt még egy férfiaknak szóló szakácskönyv is olvasható). 

A vajas-mandulás sütemény előkészületeiAztán a múltkoriban hosszab ideig volt kénytelen önellátónak lenni, telefonon keresztül hosszasan ecsetelte az épp aktuális konyhai aktivitását. Hát, írtó büszke volt magára, mikor megsütötte ezt a mandulás süteményt. (Később aztán kiderült, hogy anyósom nehezményezte, hogy a tészta félig nyers maradt, ami viszont jobban előhozta, hogy a mandula meg avas volt.) Szóval a művet vissza kellett tapsolni, ezért megkaptam egy hétvégi reggelire.

Az úr nagy precizitással látott munkához. Muszáj volt lefényképeznem! Először mindent kimért, külön tálkákba rakott, úgy látott hozzá. Aztán elővette a robotgépet, hogy a tésztát összekeverje. Hiába bizonygattam, hogy ezt fakanállal is el lehet végezni! Nem! Ezt így kell! Mindent akkurátusan, precíz technikai kivitelezéssel végzett.
A receptben az állt, hogy 15 percig kell sütni másodszorra. Erre fogta, és kikapcsolta a sütőt. Persze mondta, nézzem csak, 15 perc van ideírva, nem kell azt tovább sütni! 
Azért én hozzáadtam még azt az 5 percet.
A sütemény nagyon jó lett. A mandula nem volt avas – önnön kezemmel vettem előző nap- , bár kissé nyers maradt a tészta, kellett volna neki még 5 perc. Ez nem látszik ugyan, mert a massza beissza magát a tésztába és kissé krémes állagú lesz. De ez legyen a legkevesebb! 
A mennyiséget tekintve egy fél tepsit sütött (ahogy a képen is látszik) – ez 1 kapcsos formának felel meg -, a receptben viszont egy egész tepsi hozzávalóit írtam. És ahogy már megtettem, az úr hozzájárulásával első szám első személyben íródik, de ez mit sem von le az Ő érdemeiből!

Vajas-mandulás sütemény
(Torta di mandorle)

A tésztához
250 g kristálycukor
250 g búzaliszt, vagy
     150 g búzaliszt
     100 g burgonyaliszt
75 g vaj
200 ml tejszín (30%-os)
1 tk sütőpor
4 db tojás
A tetejére
200 g vaj
250 g kristálycukor
100 g mandula, darabos
100 g mandulalapocska
4 ek tej

A sütőt 180 ºC-ra (légkeverésen) előmelegítem.
A tészta hozzávalóit a receptben írt sorrendben egy keverőtálba teszem (a vajat kicsit folyékonnyá olvasztom előtte) és robotgéppel alaposan összedolgozom, amíg kissé habos lesz. Ezután kivajazok egy hagyományos méretű tepsit és beleöntöm, majd elsimítom benne a tésztát. Az előmelegített sütőben 15 percig sütöm.
Amíg sül a tészta, elkészítem a mandulás rávalót. A vajat felolvasztom és összedolgozom a cukorral és mindkét fajta mandulával, majd annyi tejet adok hozzá (kanalanként a legjobb), hogy krémes állagú legyen. A krémet közvetlen előtte kell összekeverni, mivel álltában a mandula és a cukor felszívja a vajat és megkeményedik.
Ha letelt a 15 perc, kiveszem a tésztát és a mandulás masszát egy lapáttal rásimítom a tetejére. Visszateszem a sütőbe és további 20 percig sütöm.
Hagyom a tepsiben kihűlni és felvágom.
1 nagy tepsi (16 szelet) vagy 2 kapcsos tortaforma (2 x 12 cikk)
16 szelet esetén / 1 szelet = 445 kcal / 26 g zsír / LF30 53%
2 x 12 cikk esetén / 1 cikk = 296 kcal / 17 g zsír / LF30 53% 
 

Már 162007
 

Amúgyan szól a fáma, hogy Stanislaw Leszczynski herceg, miután elveszítette a lengyel koronára való eshetőségét, mint Lotaringia hercege vaudemont-i birtokaira vonult vissza. Nagy ínyenc volt, vagy inkább csak torkosságával vígasztalta magát, már nem tudni.
Egy napon lakomát kívánt adni, de juszt is aznap hagyta el kedves cukrásza. (És ahogy már más is megmondta, no sütemény, no lakoma!)
Ugye rémlik már, hogy is megy tovább a történet? Hát persze! Egy szobalány az udvarból készséggel felajánlotta, hogy egy régen őrzött családi recept alapján megmenti hercege becsületét és lakomáját.
Megsütötte a formás, kagyló alakú kekszeket, amik aztán – hogy is lehetne másképp (különben én ezt a posztot most meg sem tudtam volna írni) -, nagy sikert arattak. Igy született a Madeleine de Commercy és ugye nem nehéz kitalálni, hogy a Commercy-ből származó lánykát Madeleine-nek hívták!

Ezután már csak az a kérdés marad, honnan volt Madeleine-nek épp ilyen sütőformája!

Azóta az alapreceptet többször változtatgatták, lehet a tésztát citrommal, naranccsal, csokoládé darabkákkal, vagy egész apró kandírozott gyümölcsökkel is gazdagítani, vagy mandulával, mogyoróval, ahogy az alábbi receptben is. Kiváló délutáni teához. Vagy bármihez.

mogyoros_madeleine1

Mogyorós madeleine

4 db tojás
180 g kristálycukor
90 g búzaliszt
90 g mogyoró, darálva (vagy dió)
1 tk sütőpor
180 g vaj, olvasztva

A sütőt 180 ºC-ra (alsó-felső) előmelegítem. A madeleine-formát egy ecset segítségével olvasztott vajjal kikenem, majd beteszem a hütőbe, hogy a vaj megdermedjen. (Nem fontos, de a vaj így lassabban olvad a sütőben és nem sül bele a tésztába.)
Egy nagy keverőtálban a tojásokat a cukorral fehér-habosra keverem – legalább 5 percig. A legegyszerűbb robotgéppel. A végén egy laza, habos krém legyen. Egymás után belekeverem a többi hozzávalót is és sűrű krémmé keverem.
Egy teáskanálnyi krémet teszek a madeleine forma mélyedéseibe, úgy, hogy csak félig legyen. Ha kész, beteszem a sütőbe a 2. sínre. Nálam (szilikon formában) 5 perc alatt kész lett, hagyományos formában 1-2 perccel több. Azonnal kifordítom és megsütöm a többi tésztát.
Ha kihűlt, jól záró süteményes dobozban pár napig is eltartható.
40 darab madeleine / 83 kcal / 5,7 g zsír / LF30 62,2%

jan 192007
 

Többen közkívánták már ezt a receptet, így kötelességemnek éreztem, hogy minél előbb eleget tegyek ezeknek a kívánságoknak.
A cím elég csalóka, mint ahogy sokszor, most is nehéz nevet adni egy-egy ételnek. Mivel a tésztában nincs limoncello, ezért így neveztem el – remélem találó.
Joghurtból ez esetben a zsírdúsabb fajtát vettem, de nagyon jó, krémes állagút. Vaníliából természetesen még mindig a kikapart vaníliarúd a legjobb, mivel azonban van kivonatom, azt használom. A kristályvanillinnal dúsitott kristálycukrot ez esetben felejstük el….   Egyáltalán nem érződik.
Én egy ideje szívesen használom az úgynevezett cupcake (ejtsd: kapkék) formát, amit inkább minimuffin forma néven árusítanak. A cupcake egyfajta miniatűr muffin, de sokkal díszesebb, kisebb remekmű, elegáns, pici süti. Több cégtől lehet már kapni ilyen formát szilikonból, ezek gyártófüggően 15-19 apróbb gödröcskével rendelkeznek. Számomra az a valódi előnye, hogy ezeknél a piciny, kétharapásnyi minisütiknél szinte minden harapáshoz "kapok" egy kis mázt, nem úgy, mint a nagyobb társaiknál, ahol nagyrészt már a "szárazabb" tésztát rágcsálom, máz nélkül.

Nem egy gyerekbarát sütemény, de néha ilyen is kell. Gyerekbarátságosan viszont pont a lényeg vész el.
Ez a recept 12 muffinra szól, ezért egy 6-os hagyományos és egy cupcake formát készítettem.
A limoncelloról bővebben itt írtam.

Krémsajtos-limoncellos muffin 

Krémsajttal töltött limoncellos muffin

A kevert tésztához
2 db tojás
200 ml joghurt (3,5%)
6 ek növényi olaj
150 g kristálycukor
1 ek vanília kivonat
180 g búzaliszt (BL 55%)
1,5 tk sütőpor
0,5 tk szódabikarbóna
A töltelékhez
100 g krémsajt (Philadelphia 12%)
2 ek kristálycukor
3 ek Limoncello
A cukormázhoz
100 g porcukor
3 ek Limoncello
1 db citrom reszelt héja

A muffinformát kivajazom és beteszem a fagyasztóba. (Ezáltal nem olvad le a vaj azonnal az oldaláról.) A sütőt 170 °C fokra előmelegítem.
A tésztához először a tojást alaposan elkeverem a joghurttal és az olajjal, majd belekeverem a többi hozzávalót. 
A krémhez szintén összekeverem a hozzávalókat. Mivel a limoncello jéghideg (a fagyasztóból vettem elő), ezért érdemes a szükséges mennyiséget előbb kivenni és szobahőmérsékleten tartani, úgy könnyebb lesz elkeverni a krémsajttal. A krémhez porcukor is megfelel. 
Most kiveszem a muffinformákat a fagyasztóból és a hagyományos forma mélyedéseibe 1 evőkanálnyi tésztát teszek, a kisebbikbe egy teáskanálnyit. Ráteszek egy kiskanállal a krémsajtból, úgy, hogy az egész mennyiség elfogyjon. Ekkor a kupacokra teszem a maradék tésztát. Nem baj, ha szétfolyik és a rétegek nem fedik egymást, a végén így lesz jó.
Beteszem a sütőbe. Nálam 170 °C fokon 25 perc alatt kész volt.
Kiveszem a formákat, majd 5 perc múlva, amikor kissé kihűltek, kiborítom a muffinokat egy lapra.
A cukormázat összekeverem és egy ecsettel mindegyik tetejét bekenem a mázzal.
(A cukormáznak az a titka, hogy sűrű, épphogy kenhető legyen – akkor jól befedi a sütemény tetejét és sűrű cseppben folyik rajta végig. Ha látom, hogy hígabb, nem fed eléggé, adok még cukrot hozzá.) 
12 db muffin / 30 db minimuffin  

jan 062007
 


Egy ideje nem kísérleteztem újabb kenyérsütéssel, a bevált módszerrel már sütöttem az elmúlt hetekben. Viszont kezembe akadt egy régi recepteskönyvem, egy magánkiadású, házi receptgyűjtemény az óceán túlsó partjáról. Ebben találtam ezt a sörös kenyeret, ami díjat is nyert – egy amerikai kisváros kenyérversenyén lett első helyezett. A receptben 3 csésze "self-rising flour" szerepelt – ezért azt az alkotórészeire szedtem és működött.
Sörrel, vagy joghurttal és sütőporral készült kenyeret korábban is
sütöttem már, de azok mind elég tömörek lettek. Most viszont bíztam a kenyérsütő verseny zsürijének ítélőképességében és íme: ennek a kenyérnek legnagyobb erénye a gyorsaság ! Attól a pillanattól kezdve, hogy eldöntöm, igenis kenyeret sütök, csupán 1 óra telik és fel is szeletelhetem a kenyeret. 
Nem mondom, nem az a csúcs, ropogós kérgű, lyukacsos, légies kenyércsoda, egy sütőporral készült kenyértől ezt nem is lehet elvárni. De az eredménnyel mégis nagyon meg vagyok elégedve.

Ennél a receptnél nem kell túldimenzionálni a sör jelentőségét, mert nincs arányban a végtermék jelentőségével, bár az alapízt döntően befolyásolja. Nem érdemes olcsó nedüt venni, mert a kenyérnek alig lesz plusz íze. Egy jó, erősebb pilseni fajta mehet bele, bár egy Kilkenny, netán egy Leffe brune is sokat emelhet. (Kérdés: megéri-e?) Ugyanis barna sört használtam, mert aromásabb, csak arra kell vigyázni, ne legyen túl édes (ahogy a barna sörök általában), ekkor a cukor mennyiségét kell csökkenteni. 
Ez a sörös kenyér hasonlít kissé a már sütött olívabogyós kenyérsüteményhez, de ez mégis "kenyeresebb".
A köménymag most egészben került bele, de következő alkalommal ezt a keveréket próbálom ki:
1 ek fűszerkeverék:
– kömény, őrölt
– koriander, őrölt
– fehérbors, őrölt
– szegfűbors, őrölt

½ ek köménymag, egészben

Sörös kenyér

Sörös kenyér
(dagasztás nélkül, sütőporral) 

360 g búzaliszt
2 tk sütőpor
½ tk szódabikarbóna
1 tk só
1,5 ek cukor
1,5 ek köménymag (egészben)
1 db tojás
360 ml sör (barna)

A sütőt 180 °C-ra előmelegítem.
A hozzávalókat egy fakanállal összekeverem, beleöntöm egy kivajazott, 25 cm-es szögletes formába és beteszem a sütőbe. Nálam 50 perc alatt készre sült.
Kiborítom a formából a kenyeret és a tetejét hideg vízzel egy ecsettel bekenem.
1 db 780 g-os kenyér 

dec 172006
 

10 évvel ezelőtt a Bad Ischl-ben lévő híres Zauner cukrászda karácsonyi sütemény műsorral lepte meg a nézőket, amelyben maga Zauner úr készítette el legújabb kreációit. Az egyik sütemény az Ischli csokoládés kocka nevét viselte – hűen a helyhez, ahol készült.
Akkoriban sok főzős műsort videóra rögzítettem, mint ahogyan ezt is. A műsor láttán életem párja azonnal közölte: "Ezt én megcsinálom!" (Mielőtt bárki is azt hinné, netalán titkolt mesterszakácsi képességekről van szó: nem, nem tud főzni.)
Igy is lett. Egy hétre rá Zauner úr Ischli csokis kockája – nem kis gyötrődés árán – elkészült, bár erre az időre nekem el kellett hagynom otthonunkat.  Ez a procedúra azóta minden évben egyszer, pontosan decemberben megismétlődik, azzal a különbséggel, hogy most már finom bort kortyolgatva ücsöröghetek a konyhában és kedvtelve nézegethetem, ahogyan életem párja mér, önt, kever, süt, vág, ken, majd elkészül a nagy mű. Időközben olyan mérhetetlen fontos dolgokat is megtanult, hogy mi is az a vízfürdő, mire jó a szilikonlapát, vagy mi szükség a tortafűrészre.
Sütés előtt gondos szakács módjára mindig maga vásárol be. Mérlegeli, melyik ribizlilekvárnak van a legjobb konzisztenciája, és melyik csokoládé olvad majd a legkönnyebben. Párom közölte továbbá, hogy ez a recept, mivel ő is meg tudta csinálni, önmagában is idiótabiztos, ennek ellenére a könnyebb elkészíthetőség kedvéért néhány megjegyzéssel, ahogy szoktam, kiegészítettem, idegen tollakkal ékeskedve első szám első személyt használva.
A süti valóban méltó Zauner úr nevéhez, nagyon csokis és finom. 

Ischli csokoládés kocka
(Ischler Schokowürfel)

A kevert tésztához
150 g vaj
100 g kristálycukor
4 db tojás
150 g étcsokoládé (min. 50%)
150 g natúr földimogyoró, őrölve (vagy mandula, esetleg dió)
150 g búzaliszt
400 g feketeribizli dzsem
A csokoládémázhoz
4 ek forró víz
120 g étcsokoládé (min 50%)
150 g porcukor
1 ek vaj

A sütőt légkeverésen 180 °C-ra, alsó-felsőn 200 °C-ra előmelegítem.
A kézmeleg vajat a kristálycukorral – lehetőleg robotgéppel – habosra keverem. A tojásokat egyenként adom hozzá és mindegyikkel 2 percig keverem. Eközben az étcsokoládét vízfürdőben felolvasztom, de arra vigyázzunk, hogy 40 °C-nál ne legyen melegebb. (Ha nincs vízfürdőhöz alkalmas kisebb edény, akkor egy nagy lábasba beleállítok egy kisebb lábast, úgy, hogy az alja ne érjen le, a két fülénél kapaszkodjon a nagy lábas peremébe. A nagy lábasba annyi vizet teszek, hogy a kisebbik alját éppen elérje. A víz csak csendesen forrjon. Ha nincs cukorhőmérőnk, amivel a hőt mérhetjük, akkor egyszerűen végezzünk ajakpróbát, ami még az ajkunknak kellemes, az 40 fok körül lesz.) A csokoládét kissé lehűtöm.
Most a vajas masszába belekeverem a lehűtött csokoládét, majd óvatosan belekeverem a mogyorót és a lisztet is. 
A tepsibe sütőpapírt helyezek és a tésztát 2 cm vastagon belesimítom. (Ez kb. egy 20×30 cm-es téglalap lesz és mivel a tészta elég sűrű, magától megáll, nem folyik el. De a kisebb szabványméretű, 26×16 cm-es sütőtepsi is megfelel, ekkor kisebb süteményt kapunk, viszont magasabb lesz.)
Beteszem a tésztát a sütőbe és 15 percig sütöm. Kiveszem és hagyom kihűlni – ez legalább 30 perc. Leveszem róla a sütőpapírt. (Legegyszerűbb a süteményre rátenni egy nagy deszkát, majd az egészet átfordítani és a hátáról lefejteni a papírt.) A süteményt vízszintesen két lapba vágom. (Több gyártótól létezik egy tortavágó kis fűrész, ami egy mini lombfűrészhez hasonlít, persze egy hosszabb kés is megteszi.) A ribizlidzsemet egy szűrőn átpaszírozom vagy a botmixerrel pürésítem, hogy homogén elegyet kapjak. (Ha nem kapható piros ribizlidzsem, a Pacific Óceán cég gyárt feketeribizliből.) A dzsem felével megtöltöm az alsó lapot, ráfektetem a felsőt és ezt is megkenem a dzsem maradékával.
A csokoládémázhoz felforrósítom a vizet, majd belekeverem a többi hozzávalót. Óvatosan keverve forralom, ezt sem szabad 40 °C fölé melegíteni. A kész csokoládémázt egy vízbe mártott széles pengéjű késsel egyenletesen rásimítom a kész süteményre.
Hagyom, hogy a máz megszáradjon, ez 1 óra is lehet. Ekkor 5×10 db kockára vágom. A tetejét az ünnepnek megfelelően még díszíteni is lehet.
50 db süteménykocka /

Making off ischli csokiskocka

Sze 192006
 

Ezt a sajtos-olívás süteményt nem nevezném kenyérnek, hisz nem lehet megkenni. De sütemény sem, vagyis pont a kettő között valami – ezért lett kenyérsütemény a neve -, ami remek házibuliba, bor mellé, még melegen, vagy már kihűlve, vagy csak úgy magában. Olyan sokféleképpen lehet tálalni, hogy nálunk gyakran van az asztalon, néha csak reggelire esszük és a hozzávalóktól függően jól is lehet variálni.
Nagyon egyszerűen el lehet készíteni, kelttésztából készült, de nem szükséges keleszteni, csak a tésztát összekeverni és zsupsz be a sütőbe ! (Ha persze van idő, akkor érdemes neki időt hagyni, de így is működik.) Ha kihűlt, szeletekre vágva fagyasztani is lehet.
A legjobb hozzá  a jóminőségű olívabogyó: lehetőleg fekete Kalamata, de legalábbis zamatos, érett fajta, az az üveges, aszott, zöldbogyó – azt inkább hagyjuk a polcon. A sajtnál a Gruyère a legjobb, ha ezt nem kapnánk, pótoljuk valamilyen alpesi, igen aromás sajttal, esetleg emmentáli is szóba jöhet. A sonkaszalonnánál én általában pancetta-t használok, de jó a sonka, vagy a füstölt tarja is.
(A gruyère sajt [grüjer] a svájci Fribourg kantonból származó, tehéntejből készült, zsíros kemény, jellegzetes, markáns ízű sajt, több érettségi fokban kapható. Ha mégsem kapnánk, akkor svájci emmentálival vagy cheddar-ral helyettesíthető. Magyar gyártmányt nem érdemes venni, mert az íze miatt igen meghatározó lesz és az nem elég markáns vagy jellegzetes.)

Olívabogyós kenyérsütemény

200 g olívabogyó, magozott, keverve
olívaolaj a formához
250 g liszt
1 cs szárított élesztő
50 ml olívaolaj (esetleg több, érzés után)
50 ml fehérbor, száraz (esetleg több, érzés után)
4 db tojás
200 g sonkaszalonna
100 g Gruyère, reszelve

A sütőt (légkeverésen) 180 °C-ra előmelegítek.
Egy hosszúkás sütőformát olívaolajjal egy ecset segítségével kipemzlizek. Az olívabogyót 4-be vágom. (Az olívabogyó fekete és zöld legyen keverve, de lehetőleg minél nagyobb szemű, legjobb kimérve a görög Kalamata típus.)
Egy tálban elkeverem a lisztet az élesztővel (ezt a tésztát nem kell keleszteni), hozzáöntöm az olajat, bort, majd egyenként hozzákeverem a tojásokat. Beleforgatom az apró kockára vágott sonkát (ez lehet bacon, vagy főtt tarja is), majd végül hozzákeverem az olívát és a reszelt sajtot is. A tésztának sűrűn folyósnak kell lennie, (ez a tojások nagyságától is függ), ha elég szilárd, akkor még egyenlő arányban olajat és bort öntsünk hozzá.   
A tésztát beleöntöm a formába és úgy 45 percig sütöm. A vége felé érdemes egy száraz villát beleszúrni, ha nem ragad, akkor megsült. A legjobb a formában hagyni, amíg kihűl.

16 szelet / 189 kcal / 11,5 g zsír / LF30 54,8%

Sze 122006
 

Ez egy igazán keleties, amolyan diós-mézes nyalánkság.
Hogy mitől lesz azonban az örmények nemzeti süteményéből egyszer csak cseh marlenka, nem tudtam, pedig így is, úgy is hallottam már.
Nos, kikutakodtam, hogy Gevorg Avetisian családjával együtt elhagyta Örményországot (az időpontra sajnos nem derült fény), így telepedett le Csehországban. A nővére, Hasmik sütötte először cseh földön egy 1000 éves (igen, ezer éves, így olvastam) családi recept alapján ezt a süteményt, de arra még nem jöttem rá, hogy miért marlenka lett a neve.
Az üzlet beindult, így az észak-moráviai kezdetek után mára egy 100 fős családi vállalkozássá nőtte ki magát. Continue reading »