okt 262011
 

Biztos sok mákos receptet nézegettem mostanában, de pár napja hirtelen rámtört a mák utáni vágy. Mivel roskadásig járunk a szőlőben, egyik este vacsorára egyszemélyes palacsintákat ütöttem össze. (Egyeseknek azért nem árt előtte egy saláta.) Kisebb serpenyőben vastagabbra süthetjük, akkor jó harapható kis darabokat kapunk. Természetesen sima búzaliszt is megteszi, de a tönkölyliszttel, főleg a teljeskiőrlésűvel olyan igazi őszies íze lett.
Még szőlőmagozással együtt is készen vagyunk negyed óra alatt.

szolos_makos_palacsinta1

Szőlős-mákos palacsinta

1 db tojás
30 g teljeskiőrlésű tönkölybúzaliszt (TGL 300) *
2 késhegynyi sütőpor
2 csipet só
1 ek méz (vagy juharszirup, agávészirup, esetleg barna nádcukor) *
1 ek dióolaj
50 ml tej (3,5%-os) *
1 tk növényi olaj
A tetejére
100-120 g szőlő, magozva
1 – 1½ ek darált mák
1 tk barna nádcukor
*

A palacsintatésztához egy keverőtálba feltöröm a tojást és beleszórom a lisztet, a sütőport, sót, édesítőszert és az olajat. Simára keverem, majd beledolgozom a tejet is és rövid időre állni hagyom.
A szőlőt megmosom, félbevágom és kimagozom. A mákot a cukorral megdarálom.
Egy 20,22 cm Ø serpenyőt épphogy kiolajozok és vágott felükkel lefelé belefektetem a szőlőszemeket. Közepes hőfokon felhevítem a szőlőt, néhány perc múlva elkezd karamellizálódni. Ekkor ráöntöm a palacsintatésztát, forgatva szétoszlatom a serpenyőben és néhány perc alatt félkészre sütöm. Mikor már barnul a széle, de a közepe még nyers, egy lapáttal óvatosan átfordítom és csupán néhány pillanatig sütöm a szőlős felét is.
Ha kész, azonnal  tányérra csúsztatom a palacsintát és bőven megszórom a cukros mákkal.
1 személyes palacsinta / 638 kcal / 36,2 g zsír / LF30: 51,1 %

szolo_serpenyoben_1

* Változatok:
Hogyan tedd gluténmentessé? – Cseréld le a búzalisztet gluténmentes lisztre, használj mandula- vagy gesztenyelisztet.
Hogyan tedd tejtermékmentessé? – Cseréld le a tejet kókusz- vagy magtejre.
Hogyan tedd paleóvá: –  Cseréld le a búzalisztet mandula- vagy gesztenyelisztre, a mézet természetes édesítőre, a tejet kókusz- vagy magtejre.
A szőlő magas CH-tartalmú, esetleg ezt is helyettesítsd meggyel vagy szilvával.

Sze 302007
 

Nem vagyok túl bensőséges viszonyban a belsőségekkel.
Na jó, mondhatná bárki is, ha valaki így gondolkodik, mit keres akkor egy belsőségekre kiírt játékon?
Azért a dolog nem volt mindig így! Kiskoromban igen rosszevő gyerek voltam, de mindig volt egy étel, amivel ki lehetett csalogatni az étkezőasztalhoz. Ez pedig a resztelt máj volt, amit én teljes szívemből imádtam. Ettem volna akár hetente is, de nem engedték:-) Ezt a sikersorozatot csupán vagy tíz év szakította meg (ami érdekes módon a lányom születésével kezdődött), amikor is rá nem bírtam nézni semmilyen májra, még a készresültre sem, nemhogy kézbe vegyem és felvágjam! Azóta a helyzet konszolidálódott májügyileg, de a húsán kívül ez maradt az egyetlen része az élő állatnak, amit hajlandó vagyok megenni.

Velem ellentétben a férjem viszont mindenre kapható, – ha valaki csak megcsinálná neki:-)
Ezért annak idején borzasztóan örült ennek a májkrémmel töltött palacsintatoronynak, ami azóta is, rendületlenül műsoron van, bár az utóbbi időben egy kicsit elfelejtkeztünk róla. Mikor kissé legörbült szájjal említettem neki a VKF újabb témáját, hogy mi a VKF-es fittyfene-csodát gyártsak én belsőségekből, egyből felcsillant a szeme: ó, persze, a palacsintája!

És lőn. Mielőtt bárki felszisszene, hogy borjúmáj, igen, tudom, jóval drágább otthon, viszont sokkal finomabb is, borjúmájjal egy kimondottan kifinomult ételt kapunk. Persze jó hozzá az egyéb is, csak úgy kicsit rusztikusabb lesz.
Kevés titka van, hogy igazán finom étel legyen belőle, és ne csak egy májkrémmel töltött palacsinta. Először is a palacsinta tényleg legyen crêpe vagy crespelle, és ne a hagyományos magyar, lisztes-ásványvizes egyveleg. Friss zöldfűszert tegyünk bele, ekkor az első sikerlépcsőt már ki is pipálhatjuk.
A második a legnehezebb, mégpedig a borjúmáj. Az utána következő minimál akadályok, mint a frissen reszelt narancshéj, jóféle konyak (brandy) vagy akár a sherryecet már igazán áthidalható bagatelleknek mondhatóak!
De most komolyan: többfajta májjal végigpróbálgattam már. Sertéssel úgymond a legsimább ízű, a marhamáj talán egy fokkal jobb. Van még ugye a csirke, de azzal egy egész más ízvilágot kapunk, de szóba jöhet még nyúl (nagyon jó), de a bárány is. Libamájat hagyjuk meg külön célokra, az ebbe már túl szép lenne.

A májkrémmel, magával a kifejezéssel kapcsolatban szeretnék eloszlatni egy tág körben elterjedt, téves nézetet.
Gyakran hallom, olvasom, hogy sokan pástétomnak nevezik a kenyérre kenhető máj-, de egyéb, akár zöldségből készült finomságokat is. Májpástétom, padlizsánpástétom, tojáspástétom, ezeket a kifejezéseket sokkal többen használják, mint a krémet, holott arról van szó. Talán, mert szebben hangzik? A májkrém dobozán is ez áll.
A pástétom egy tésztakéregben sült, valamilyen vagdaltat, nyesedéket jelent, akár formában, akár csakúgy szabadon. Egy pástétom – bármi legyen is benne -, nagy szakértelemmel és tapasztalattal, költségesen készülő, nagyon finom étel. Régen egy fiatalasszony háziasszonyi fokmérője volt, milyen pástétomot is tudott készíteni.
Ha ezt egy formába tesszük és valamivel, páldául szalonnacsíkokkal körbebugyoláljuk, hogy abban süljön meg, na az a terrin.  
Amit mi felaprítva kikeverünk, aztán kenyérre, vagy bármire kenünk, legyen az májból vagy zöldségből, az nem más, mint krém, kenőke, kence, vagy nevezzük bárhogy. 
Csak nem pástétom! 
Aki nem szeretne hinni nekem, az ITT olvashat erről egy rövid összefoglalót. 

A májkrém önmagában is megállja a helyét, akár reggelire, vagy szendvicsnek, pirítósra kenve, de óriás kagylótésztát is tölthetünk vele. A palacsintatortát pedig leönthetjük valamilyen habkönnyű mártással is (például egy sós zabaglione-val), vagy adhatunk hozzá egy zöldfűszeres, enyhe dressinges vegyes salátát is, de elképzelhető piciny formákban is, kiborítva és átsütve.

További ötletek a gasztroblogokról, milyen egyszerű is májkrémet készíteni: 

Csirkemájkrém szalonna (Dolce vita)
Sertésmájkrém szalonna (Gigi a konyhában)
Csirkemájkrém fokhagyma, majoranna, babérlevél (Horasz konyhája)
Csirkemájkrém tejszín, vaj, Marsala (Domestic Goddess)
Borjúmájkrém crème fraîche, vaj, pancetta, konyak, sherryecet, narancs, zsálya, rozmaring (Dalla cucina)
Csirkemájkrém tejszín, konyak (Macikonyha)
Csirkemájkrém tejszín, konyak, aszalt paradicsom (Macikonyha)
Csirkemájkrém tejszín, vaj, mazsola, konyak, kakkukfű (Piszke)
Csirkemájkrém tejszín, vaj, gomba, vörösbor, gyrosfűszer (Gabojsza)
Csirkemájkrém sherry, bacon, majoranna, szerecsendió (Dalit)
Csirkemájkrém olívaolaj, szardella, zsálya (Egyesek szerint boszorkánykonyha)
Csirkemáj-terrine bacon, libazsír, alma, aszaltszilva, konyak, majoranna, kakukkfű, balzsamecet (Marmalade)
Kacsamájkrém tejszín, fehérbor, fokhagyma, gyömbér, chili (FlatCat)
Pulykamájkrém fűszeresen majoranna, mustár, ketchup (Narancskonyha)
Serpenyős csirkemáj póré, zöldpaprika, majoranna (Ga
bojsza)
Csirkemájkrém bacon, tejszín, bazsalikom, majoranna, kakukkfű, sherry, dijoni mustár (Ízbolygó)
Csirkemájkrém tejszín, körte, ananász, mazsola, fahéj, curry, sherry (Ízbolygó)

Crespelle fűszeres májkrémmel töltve

Crespelle fűszeres májkrémmel töltve
(Crespelle con crema di fegato)

A 7 darab crespelle-hez
120 g liszt
2 db tojás
130 ml tej
50 g vaj, olvasztva
20 levél zsálya
½ mk só
2 ek olívaolaj (a sütéshez)
A májkrémhez
2 ek olívaolaj
2 db salotta (vagy 1 lilahagyma)
1 gerezd fokhagyma
500 g borjúmáj
170 g pancetta (vagy nyers sonka)
1 ág rozmaring
20 levél zsálya
3 ek konyak (vagy brandy)
1 db narancs reszelt héja
½ db narancs leve
2 ek sherryecet
50 g vaj (2 ek)
50 ml crème fraîche (tejföl és tejszín keveréke), vagy
tejszín, kissé felverve
1,5 mk só
feketebors, frissen őrölve
A tetejére
1 ek vaj
½ csokor metélőhagyma

Először a szokásos módon a hozzávalókból elkészítem a crespelle-t. A tej egy részét lehet ásványvízzel is helyettesíteni, de szerintem ez tisztán tejjel a legjobb. A végén beleöntöm a felolvasztott vajat és a megmosott, apróra vágott zsályalevélkéket.
Úgy jó számolni, hogy 7 darab 20 cm-es palacsintát kapjunk. Lehet több tésztát is bekeverni (arányosan több tésztából), akkor biztos nem érhet gond, mert menetközben is fogy(hat) a palacsintából.
Ha kész, lefedve félreteszem.
A májkrémhez először egészen apróra vágom a hagymát és a fokhagymát, ezt legjobb az aprítóban elvégezni.
Egy lábasban felforrósítom az olajat, beleteszem a hagymát és hagyom, hogy üvegesre piruljon. Közben megmosom, megszárítgatom a májat és elkapargatom, vagy kisebb darabokra vágom, vagy az aprítóban pépesítem. (Akinek semmilyen aprító kütyüje sincs, az próbálja tényleg nagyon apróra vágni vagy kapargatni.) 6-8 perc alatt közepes hőn (5/9) a hagymán készre párolom. Közben a sonkát – vagy pancettát – apró kockára vágom, és a végén hozzáadom a készrepárolt májhoz.
A rozmaringágról letépdesem az ágait és a zsályalevélkékkel együtt apróra vágom és ezt is hozzáadom. Hozzáöntöm a narancs kifacsart levét, a konyakot, a sherryecetet és a narancs reszelt héját, majd a kissé felolvasztott vajat és a crème fraîche-t (vagy a lazán felvert tejszínt, amit akár egy kisebb, csavarzárú üvegben is össze lehet rázni.) Sózom, borsozom.
Az összeállításhoz egy tálalótálra teszek egy palacsintát, és megkenem a májkrém egyhatod részével. Folytatom úgy, hogy a tetejére palacsinta kerüljön.
Egy kis tálkában kissé megolvasztom a vajat, belekeverem az apróra csíkozott metélőhagymát és egy ecsettel rákenem a legfelső palacsintára. A tetejére borsot tekerek.
Hűtőbe lehet tenni, hogy kissé összeérjen, de tálalásnál érdemes 10 perce az előmelegített sütőben felforrósítani.
4 személyre előételnek / 205 kcal / 16 g zsír / LF30 70,2% 
2 személyre főételnek / 410 kcal / 32 g zsír / LF30 70,2%
 

Crespelle-torta fűszeres májkrémmel töltve

aug 302007
 

Desszertnek kissé keveseltem a palacsintába göngyölt, lekvárszerű rote Grütze tálalását. Gondoltam, lehetne egy egyszerű kis vaníliamártást is adni mellé, mert kívánt még egy kísérőt, amely ellensúlyozza ezt a gyümölcsös ízvilágot. 
Keresgélve akadtam rá a kulfi-ra, erre az indiai kardamomfagylaltra, amelyet arrafelé nem is fagylaltformában tálalnak, hanem parféként. Megfelelő technika hiányában a háziasszonyok tudománya ugyanis kimerül egy egyszerű, fagyasztott alapban. Ezt a receptet is lehet azonban finomítani, ezért tovább keresgéltem, de végül a fagylaltot a saját ízlésem szerint alakítottam. Segítségemre volt, hogy épp készült egy tejszínes-joghurtos mangófagylalt is, a másik felét ebbe tettem bele, vagyis ez a fagylalt ugyan nem teljesen autentikus, viszont a vendégeknek is nagyon ízlett:-) A mangót nyugodtan el lehet hagyni, de azért érződik a gyümölcsössége, ezért ha nincs, inkább beletennék egy pürésített, érett őszibarackot.

A desszert mindegyik tagja nyugodtan élhetne önálló életet is, vagy akár külön-külön is lehet őket társítani (mint ahogy Kalinka Grütze-jét a kókuszmártással), de így együtt egy remek fúziós triót alkotnak. 
Az elkészítésnél bátran használja mindenki a saját ízlését, hisz ez a fagylalt végül is egy fűszeres, sűrű tejberizs, amit készítés során is addig lehet kóstolgatni, amíg meg nem felel. Nekem eléggé besűrűsödött és kis adagokban öntöttem hozzá a tejet, adagoltam a kardamomot, amíg úgy éreztem, na most már jó lesz! Fagyasztás szempontjából pedig nyugodtan fűszerezhetjük erősebben is, a hideg többet is elbír!
Szokásomtól eltérően – indiai ihletésű étel kapcsán – nem tettem bele semmilyen likőrt, viszont mandulaszirup (MONIN márkájú, koktéloknál használatos szirupok) igen jó bele, ha nem lenne elég a mandula ízhatása. 

A mangófagylalt pedig a következőképpen készült:
½ db mangó húsa, apróra vágva
100 g cukor (5 ek)
150 ml tej
150 ml tejszín (esetleg fele arányban joghurt)
1 ek narancslikőr (Grand Marnier, vagy Contreau)
1 ek mangóbalzsam

Crespelle, rote Grütze és kardamomfagylalt

Kardamomfagylalt

450 ml tej
150 tejszín
1 ek zöld kardamom (széttörve, esetleg őrölve, de akkor több)
20 g őrölt mandula (1 ek, esetleg több, ízlelgetés után)
40 g kerekszemű rizs (2 ek, őrölve vagy mozsárban törve)
½ mk db mangó húsa (vagy 1 db érett őszibarack)
50 g cukor (2,5 ek)
1 ek mandulaszirup (MONIN márkájú)
1 csipet só
1 ek vaníliakivonat (vagy fél vanília rúd)

A rizst aprítóban megdarálom (ez ennél a kis mennyiségnél elég nehéz, jobb mozsárban törni), a kardamomot összetöröm. (Belemehet a héja is, úgyis kidobom a végén.) A tejet és a tejszínt összeöntöm, beleteszem a kardamomot és gyenge hőn felforralom. Állni hagyom, hogy az ízek összeérjenek egy kicsit. (Ez 1 óra is lehet). A végén leszűröm, beleteszem a rizst (ez akár risottorizs is lehet, hisz az a lényeg, hogy minél több keményítő kioldódjon belőle) és a mangón és a szirupon kivül az összes hozzávalót. Lassú hőn addig kell párolgatni, amíg a rizs megpuhul és az egész egy kissé sűrű nem lesz, ez legalább 20-25 perc. Közben kóstolgatom, mi kell még bele – esetleg még több fűszer. stb. Amikor kész, hagyom kihűlni és beleteszem a fél mangó apróra vágott húsát és a mandulaszirupot, ha van.
Lehet hűteni,  hagyományosan egy dobozformába érdemes önteni és parféként kifagyasztani, de fagylaltként elkészítve krémesebb lesz.

aug 172007
 

Egy palacsinta nem más, mint serpenyőben, valamilyen zsiradékon sült, tojásból, lisztből és tejből készült vékony lepényféle. Mondanánk, ha meg kellene határoznunk, mivel mi magyarok igenis jól ismerjük a palacsintát. Hmm… vagyis a mi palacsintánkat.

A crespelle a vacsoránk utolsó szereplője lett volna, sajnos azonban nem lett, pedig a hűtő meg én is készültünk rá – jól kifogott rajtunk:-) (Itt azért látható egy kivonatos kép a desszertről.) Könyebb a crespelle-t leírni, de amúgy is jobban szeretjük a francia vagy olasz palacsintát. Hogy miért??
Egy basic magyar palacsintánál – átlagosan – 25 deka liszthez 1 tojásnál 4 deci folyadékot, 2 tojásnál pedig 3 decinyi folyadék mennyiséget ad az erre hivatkozó recept, a folyadék pedig tej és szódavíz keveréke. 
A mediterrán palacsinták viszont ennél jóval bőkezűbben bánnak a tartalmas jóval: az átlagosan 4 főre szóló recepteknél a liszt mennyisége szinte sosem haladja meg a 15 dekát, ehhez egy francia háziasszony vagy az olasz mamma legalább 3, de többnyire 4 tojást kever, de többször találkoztam már az öttojásos, harapósabb fajtával is. És azt se feledjük, hogy ezek a tojások általában nagyobb méretűek a mieinknél!
Nem nehéz kitalálni, hogy ezek a crêpe-ek és crespellek az öt-vagy hétszeres tojásmennyiségük mellett önmagukban is zamatosabbak, harapósabbak – egyszerűen finomabbak, mint a lisztes magyar társaik, melyek számomra inkább csak a beléjük töltött anyag hordozójaként kerülnek asztalra.

Kisebb serpenyőben, vajon sütöm őket és ha lehet, azonmód frissen esszük. Ezért nekiállok sütögetni és amint megvan egy körre való adag, barnacukrot szórok rá és finoman bevillázuk. Ezután jön a következő kör. Ezekből így minden különösebb fáradtság nélkül simán megeszünk vacsora után is vagy öt-hat darabot. De készítettem már édesen mascarponekrémmel töltve is, ekkor a crespelle-t nem tekerem fel, csak egymásra hajtom.
Egyébként a crespelle inkább sós változatban létezik és pastamártásszerű töltelékkel töltik meg. Épp ezért a pastákhoz sorolják és primoként ott van a helye az olasz ételsorban.

De ha már palacsinta, rendezzünk egy kis körképet. Csak egy rövid áttekintésre futja (mert akkor nem beszéltünk még az arabok palacsintájáról, a burekről, a mexikói tortillákról, az indiai dószáról és sorolhatnám még tovább ezeket az átmenetnek minősülő étkeket a palacsinta és a kenyérféle lepény között) mert tojáslepény gyűjtőnév alatt könyveket is meg lehetne tölteni a témával.
Következzen tehát egy rövid kis palacsintológia:

Francia (breton) galette
Állítólag Bretóniában kezdte el hódító útját a palacsinta, még pedig az olcsó hajdinalisztből készült változata, a galette formájában. A hajdinalevesből maradt keveréket használták galette sütéséhez, ebből aztán később önálló, de mindig egy sós fogás lett.
A lepedőnyi méretű galette-et általában reggelire szolgálják fel, de vacsoraidőben is kapunk a mindenhol fellelhető galetterie-kben. A legkülönbözőbb módon töltik sajttal, sonkával, halfajtákkal, húsokkal vagy zöldségekkel.
A La Galette (Kispad)   Francia reggeli, galette (Marmalade)   Galette (NLC)

Francia crêpes
A finomabb búzalisztből, vajon sütik az igen vékony, kisméretű crêpe-eket. Ezeket sós, de többnyire édes változatban kínálják a szinte minden sarkon megtalálható Crêperie-kben. Úgy szép, ha világos marad és nem keletkeznek rajta tipikus sütési mintázatok.
Neve a latin crispa = fodros szóból ered, ami valószínűleg a palacsinta csipkézett szegélyére utal.

Olasz crespelle
Nagyban hasonlít az francia crêpe-hez, viszont általában sósan készítik. A legkülönbözőbb, pastára való tölteléket tesznek bele, néha göngyölik, vagy négyrét hajtják és besamellel vagy a hagyományos paradicsommártással leöntve forró sütőben megsütik.
Emellett a cr
êpe hatására természetesen édes változata is ismert.

Svájci omelette
A hagyományos omlett, ahogy mi ismerjük, egy pusztán tojásból készült lepény, de crêpe-ként, 
vagyis liszttel elkeverve. Svájcban sós töltelékkel tálalt palacsinta lesz belőle.

Osztrák Palatschinken
A szomszédok palacsintája épp olyan, mint a miénk, ezért itt nagy meglepetés nem érhet bennünket.
A palacsinta szó egyébként a latin placenta szóból ered, melynek jelentése lepény és Románián keresztül honosodott meg nálunk (palacsinta románul = clătită). Innen már csak egy ugrás volt a Palatschinken

Német Pfannkuchen

A németek palacsintája hasonlít a legjobban a miénkhez, mivel kevesebb tojással készül, mint a francia, de több van benne, mint a magyarban. Olajban sütik és szintén sós és édes változatban is készül. Csak akkor vastagabb, ha felvágott- vagy szalonnadarabkák, édesen pedig gyümölcs van benne, mint a mi almás palacsintánkban.
A neve egyszerű: a Pfanne = serpenyő és Kuchen = sütemény pontosan megmutatja, hogyan is készül.

Holland
Poffertjes
A legkisebb palacsinta a sorban alig nagyobb egy érménél.
A leginkább talkedlisütőre emlékeztető, mélyedéses vas- vagy rézserpenyőben sütött vastag lepénykéket alaposan megkenik vajjal és megszórják porcukorral. A forradalommal került át Franciaországból Hollandiába, épp ezért még ma is búza- és hajdinaliszt keverékéből sütik.
Poffertjes (EN/DE)

Brit flapjack
Ez a hagyományosan zabpehelyből, de tej és tojás nélkül készült "zabpehelyszelet" azért került a felsorolásba, mivel az Újvilágba érkezvén már pancake formát vett fel, de nevét a bevándorlók – nyilván nosztalgiából – megtartották. Az amerikai flapjack már rendkívül hasonlatos a pancake-re, csak kevesebb tojást, de több vajat tartalmaz. 
Scottish flapjacks  Flapjack (EN)

Norvég lefser
Inkább lepényféle, vagy inkább waffel, mint palacsinta a lefser, de azért kerül a felsorolásba, mivel serpenyőben sütik, akárcsak a palacsintát.
Norvég lefser (csomópont) 

Amerikai pancake

Szinte fogalom egy tipikus amerikai reggelinél a vastag, általában juhar- vagy édes sziruppal leöntött, sütőporral készült, kisebb méretű lepény, amihez ők jóétvággyal fogyasztanak akár kisült szalonnát is. Többféle néven fut, ezért akár flapjack, vagy griddle cake, Ausztráliában pedig pikelet néven is találkozhatunk vele, a különbség szinte csak a régiókból adódik. Ha könnyebbé akarjuk tenni, válasszuk szét a tojásokat és a felvert habot adjuk a tésztájához.
Neve szintén német mintára honosodott meg, feltehetőleg a német bevándolrók által. A pan = serpenyő és cake = sütemény mindent kifejez.
Pancake (Macikonyha)   Amerikai palacsinta (Taverna)

Orosz blini
A gluténmentes, markáns ízű hajdinalisztből, folyósabb kelttésztaként készülnek a vajban kisütött kisebb orosz lepénykék.  A blini a palacsinták luxuskategóriájába tartozik, hiszen általában előételként, kaviárral vagy füstölt lazaccal adják fel, sűrű orosz tejföllel megkenve. Emellett természetesen édes változata is ismert.
Kaviáros blini (terasz.hu)   Blini (ideál.hu)

Kínai palacsinta
Ez a fajta palacsinta tej nélkül, de vízzel készül és a tojás mennyisége is nagyobb a mienknél. (120 g búzaliszt/2 tojás/300 ml víz) Vékony, könnyen szakadó palacsintákat kapunk, melyeket mindig sós, alaposan lecsöpögtetett töltelékkel töltenek meg. A kínai palacsinta a híres pekingi kacsa körete is, ilyenkor a feltrancsírozott húst az előzetesen felcsíkozott palacsintába göngyölik és kézzel bekapják.

Mexikói tortilla – enchilada, fajita, quesadilla, burrito és taco
A hagyományos spanyol tortillát, ami az olasz frittatahoz hasonlít és egy vastag tojásos omlettet takar, már nem, de lágyabb, kukorica- és búzalisztből készült mexikói társait viszont nyugodtan bevehetjük a sorba. Általában egy gazdag, csípős, húsos tölteléket tekernek bele, amit rendszerint még egy szintén chilivel készült szósz vagy egyéb mártás is kísér. A különböző nevek az elkészítési és összeállítási módokat tükrözik.

Ha egy gonosz kis konyhamanó most azt mondaná nekem holnap, hogy csak egy palacsintát választhatnék már ezentúl, nem is tudnék! Mindegyiket kóstoltam eredetiben is – némelyiket hosszabb ideig – és mindegyik ízlett, nagyon is.    

Néhány oldal azoknak, akik többet szretnének tudni:
Rövid palacsinta-körkép (NLC)
Különleges palacsinták (origo)
Palacsinta, amit mindenki másképpen csinál (ePresso)
Palacsintaoldal (Startlap)
Paddington pancakes (angolul)
Palacsinta a magyar gasztroblogokban (miner.hu) 
Palacsinták (Wikibooks)
  
Olasz palacsinta - Crespelle

Olasz palacsinta
(Crespelle)

150 g liszt
3 db tojás
1 ek vaj (20 g, olvasztva)
150 ml tej
150 ml szénsavas ásványvíz

A sütéshez
olívaolaj (sósan)
olvasztott vaj (édesen)

Egy keverőtálba teszem a lisztet, ráütöm a tojásokat, beleteszem a vajat, sót és kevés tejjel csomómentesre keverem, majd hozzáöntöm a maradék tejet is. Félórára pihentetem.
Ekkor közvetlenül előtte hozzákeverem az ásványvizet, ettől lazább lesz a tészta.
Vajat olvasztok és egy tálkában a kezem ügyébe teszem.
Egy kisebb átmérőjű (15-18 cm) serpenyőbe teszek egy teáskanálnyi vajat és ráöntök egy kisebb, fél merőkanálnyi tésztát, hogy közepes vastagságú lepénykéket kapjak. Pár perc múlva megfordítom a crespelle-t és a másik oldalát is megsütöm. 
Azonnal tálalom. Egy tányérra teszem, megszórom barnacukorral, négyrét hajtom és a tetejére is szórok.  
15 db kisebb crespelle /