Aki szívesen enne gyakrabban házilag gyúrt tésztát, még annak is komoly fejtörést okoz, hogy vegyen-e tésztagépet, vagy maradjon a kevesebb kulináris örömöt nyújtó, de könnyen hozzáférhető, előszárított pastánál. Mert valljuk be, a tésztagép sem oldja meg az összes problémánkat.
Alapfelszereltségben kapunk hozzá egy spagetti-, és általában még két keskeny metélthez való feltétet, a lapokból pedig lasagna, cannelloni készülhet. Ha ezentúl még szobrászi tehetségekkel is rendelkezünk, akkor már formázhatjuk is a kész, lapra nyújtott tésztát.
Az én tésztagépem is csak a fent említett alapverziót tudja, de a gép repertoárjából nincs is kedvem további szerelvényekre beruházni. Csak tologatnám a kamrapolcon, mert a kezdeti lelkesedés után úgysem használnám annyit, hogy egyszeri használat tíz cent alá leamortizálja a beruházást. (Elég nagy a kubatúrája és mellesleg nagyon nehéz.)
Viszont nagyon szeretjük a pappardellét, a legszélesebb metélttésztát, amit egy és két centi közötti szélességben különböző gyártóktól is kapható. Ízlés kérdése, nekem egyszerűen finomabb.
Ezért régóta keresek már egy olyan nyújtófát, amivel a tésztagéppel nyújtott lapokból ízlés szerinti szélességű tésztát vághatnék. De legalábbis pappardellét, hisz erre játszom:-) Olaszországban sok helyen lehet ilyet kapni, az északi tartományokat kivéve szinte mindenhol láttam már (főleg a turistákkal elárasztott helyeken keressük:-), de nagyrészt csak a keskenyebb kivitelűt, a tagliatellének valót árulják.
Egy jól felszerelt konyhaszaküzletben viszont az alábbi szerkezettel találkoztam:
(Zseniális kis kütyü, a fahengert darabokra szedve 5 mm-től akár 2 centiig is szabályozni lehet a tésztametélt szélességét, sőt raviolisort is lehet vele vágni.) Viszont a majd’ 30 eurós árával vetekszik a tésztagép feltétjének beruházásával. Szóval beruházás fájó szívvel elvetve. Ajánlom viszont minden barkácsoló kedvű férj szíves figyelmébe, megfelelő gyártóberendezés birtokában nem lehet nehéz az előállítása!
Aztán végre meg is találtam a szélesebb nyújtófát! A hengerek távszélessége másfél centi, szóval tökéletes! Hazaérve pedig alig vártam, hogy birtokba vehessem. Persze kételkedtem, hogy a fahenger elég éles lesz-e, hogy elvágja a tésztát. Éles volt.
További előnye, hogy akinek nincs nyújtódeszkája, az akár lisztezett munkalapon is használhatja, a szuper másik kütyühöz viszont elő kell venni a fadeszkát, mert a szilikont is szétszabdalná!
Hogy gyorsabban végezzek, mohóságomban vastagabbra hagytam a tésztát, természetesen legközelebb vékonyabb lesz.
Öröm a köbön, mostantól hetente ilyet eszünk!!
Pappardelle házilag, tejszínes-citromos spárgával
A gyúrt tésztához
200 g búzaliszt (BL 55, egy része lehetőleg durumliszt)
2 db tojás (L, nagy méretű)
2 ek olívaolaj
1-2 ek spárgalé
½ mk só
A spárgás mártáshoz
1 ek olívaolaj (vagy sima olívaolaj)
1 tk vaj
500 g fehér spárga
30 ml (2 ek) fehérbor
50-100 ml alaplé (vagy spárgalé)
1 db citrom reszelt héja
2 ek citromlé
30 ml (2 ek) tejszín (30%)
bors, frissen tekerve
A tésztához belekeverem a lisztbe a hozzávalókat és néhány perc alatt kézzel összegyúrom. (Az olaj mellett lehet még 1-2 kanálnyi spárgalevet is beletenni, ha már kész van. Ettől a tésztának is spárgásabb aromája lesz!) A folyadékokat azonban úgy adagoljuk, hogy a tészta rugalmas legyen, ne repedezzen szárazon, de ne is ragadjon. Fóliába csomagolom és 1 órát a hűtőbe teszem.
Utána kisebb gombócokat vágok belőle és tésztagéppel vékony lapokat nyújtok vele a tésztagéppel. Ennek hiányában a tésztát nyújtófával is ki lehet nyújtani. A munkafelületet mindig lisztezzük, különben ragad a tészta! Laponként kivágom a pappardellet.
Nagyanyám régen úgy járt el, hogy nyújtófával vékonyan egy nagy kerek lappá nyújtotta a tésztát (ez legalább fél óra…), majd az egészet feltekerte a fára. Egy helyen hosszában elvágta a tésztát, majd a keletkezett köteget jól megfogva éles késsel ismét hosszában elvágta, amilyen széles tésztát akart. Vékony nyújtófánál elég két vágás, hogy pappardellét kapjunk.
A mártáshoz a spárgákat megmosom, végeit eltöröm ott, ahol könnyen törik, majd a fej alatt 1-2 centire meghámozom. (Akinek van kedve, a hulladékokból készítsen spárgalevet: ehhez a letördelt részeket és a levágott spárgahéjat felteszem két deci vízbe forrni, teszek bele egy kevés sót, cukrot és citromlevet. Negyedóra múlva átszűröm és kész a spárgás alaplé.), A spárgafejeket nagyvonalúan levágom, a többit falatnyi darabokra szeletelem.
Egy lapos lábasban felforrósítom a vajat és az olajat, beleteszem a spárgadarabokat, ráöntök egy kevés alaplevet vagy a spárgalevemet, két kortynyi bort és félig lefedve párolni kezdem. Ha szükséges, öntök még alá, de ne tocsogjon. 5 perc múlva hozzáreszelem a citrom héját, beleteszem a spárgafejeket és mikor már majdnem kész, finoman hozzákeverek egy-két kanálnyi tejszínt és annyi citromlevet, hogy pikáns legyen. A spárga maradjon roppanós, az alatta lévő kevés mártás pedig legyen sűrűnfolyó. Sóborsozom, készre ízesítem.
Közben vizet forralok és 3-4 perc alatt kifőzöm benne a tésztát. A mártással tálalom. Most nem tettem rá sajtot, mivel élvezni akartuk a spárga friss ízét.
2 személyre /
