Júl 062008
 

Nem kell mindig kaviár, és tésztát sem kell mindig nagykanállal enni. De azért legyen változatos, gyorsan összedobható, és főleg finom, hisz hetente többször kerül az asztalra.
Ez a hét a telepátia jegyében telt nálam, Ízbolygóval keresztbesütöttünk egy kis citromos sütit, phzs königsbergi húsgombócokat főzött, Gabah pedig épp tegnap kezdte el a pastás hetét (amit kiváncsian követek!).
Mi azért nem eszünk hétszer tésztát egy héten, de elég gyakran ahhoz, hogy ha bekukkantok a hűtőbe, legyen miből improvizálni. Többnyire a hűtő, utána a kamra, majd a saját hangulatom dönti el, mi kerül a tetejére, pedig a legegyszerűbb dolgokat a legjobb variálni, és máris valami új ízt kapunk.
Egyszerűbb és gyorsabb pastát elképzelni is nehéz, mint ez a mascarponeval összedobott mártás – talán az olajos-fokhagymás tartozik még ebbe a vonalba. De helyettesíthetjük ricottával is, akkor nem lesz annyira krémes. A mascarpones mártáshoz lehet még sonkát, pancettát, kapribogyót, mandulát, fenyőmagot, vagy bármi mást is adni, mikor mit rejt a hűtő.
Egyéb zöldségekkel is lehet még turbózni: adhatunk hozzá spenótot (egyik kedvencünk a már kissé elcsépelt, de megunhatatlan spenótos-gorgonzolás mártás), zöldborsót, rucolát és zöldfűszereket, de akkor az már egy egész más fogás lesz:-)

Most maradék tésztát használtam, előző nap ugyanis elszámoltam magam, vagy megtörpült az étvágyunk, mindegy. Maradt azonban egy jó adagnyi zöld tagliatelle, amit nem volt szívem kidobni – frissen készült pasta még másnap is jó lehet, ha alaposan átforgatom szószban, gondoltam:-)) -, amihez előzőleg paradicsomos padlizsánmártás készült (pasta alla Norma-szerű lett). Az viszont elfogyott az utolsó falatig, ezért ezt dobtam gyorsan össze.
Valóban seperc alatt kész, ideális mondjuk iskolából hazatérő, farkaséhes gyermek táplálására is. Mivel épp volt még pár szem zöld olíva a hűtőben, így az is belekerült, de ha nincs, ne rohanjunk le érte a sarki közértbe, nyugodtan elhagyható!
Természetesen sajt is ment a tetejére, de csak a fotoshooting után.

tagliatelle_hagymas_mascarpone1

Tagliatelle hagymás mascarponeval
(Tagliatelle al mascarpone)

1 ek olívaolaj
1 fej lilahagyma (nagyméretű)
1-2 gerezd fokhagyma
2 ek mascarpone (hiányában: krémsajt)

feketebors, frissen őrölve
10 szemnyi zöld olívabogyó
1 adag pasta

Egy lábasban olajat hevítek és megpárolom benne a durvára vágott hagymát. Hozzáteszem a szintén darabokra vágott fokhagymát, ha kissé megpirult, akkor belekeverem a mascarponet, hogy egynemű legyen. Sózom és borsozom, majd beleforgatom a kifőtt tésztát – ez most zöld tagliatelle volt. Alákeverem a félbevágott olívabogyókat, tányérra szedem és megszórom csak egy kevés sajttal, nálam épp juhsajt volt.
1 személyre /

Sze 192007
 

Úgy gondoltam, a 200-as nyitórecept, vagyis a 101-edik valamiféle blogsaláta kellene hogy legyen, valami olyasmi, ami a blogban legtöbbet felhasznált hozzávalókból állna. Az ötletet hiába találtam zseniálisnak, csak nem akart összejönni. Gondoltam még a 101 kiskutyára, de fehér-fekete foltos ételkülönlegességet sem bírtam kreálni, hogy a főbb blogos hozzávalók is bennelegyenek.

Ki enne meg ugyanis egy olyan kutyulmányt, ami nota bene, természetesen olasz és pasta lészen, aminek az elején valamilyen ízesítésű olívaolajon hagymát és fokhagymát pirítanék, aztán paradicsomot és paprikát is vágnék bele, esetleg egy kevés zöldspárgát is belekockáznék (na jó, ez eddig még nem tűnik gáznak), hozzátennék egy kevés forgácsolt mandulát is (itt már alakul), majd jócskán reszelnék bele egy kis szerecsendiót, fűszerezném még egy csipet fahéjjal is, aztán löttyintenék bele némi kis fehérbort és alaplevet is. (Ezen a ponton én már feladnám.)
Hagynám egy kicsit saját levében fortyogni, majd hozzáöntenék egy fél pohárka tejszínt is, majd belereszelném egy citrom és egy narancs héját is, sőt egy citrom levét is belefacsarnám. Ja, és nehogy már elfeledkezzünk a málnabalzsamról! (Na jó, ez esetben mézbalzsamról is beszélhetünk.) Persze valahol félúton sóznám és zöldborsot is törnék rá, rendesen.
Ha kész a blogragunk (brrr!), összeforgatnám – mondjuk tagliatelle-vel, mert ezt használtam a legtöbbet -, rászórnám a petrezselymet és ráreszelnék némi parmezánt.
Be egy percre a sütőbe és voilá, tálalható is a Dalla cucina blogsaláta, akarom mondani blogpasta!!

Most őszintén, Ti ezt megennétek?? Mert én nem, ezért inkább valami mást főztem ki.
Maradt ez a – már régebben készült – pasta. Tessék, tagliatelle is, paradicsom is, no meg alkohol is van benne jócskán! Annyira extrém az íze, hogy eddig nem is akartam feltenni, de most igencsak kapóra jött – és milyen egyszerű elkészíteni!

Az alap egyszerűen tejszín és grappa keveréke, amit elég sokáig kell fődölögtetni. Ne kóstolgassuk az elején, mert menten elmegy tőle a kedvünk, tömény, valami tejszínben úszkákó alkoholon kivül nem is érzünk mást! Hagyjuk csak vagy negyedóráig a saját levében fortyogni, akkor jönnek csak ki a valódi, fantasztikus, kifinomult ízek! (Két deci tömény grappa mellett nem csoda:-) Hoppá, elfelejtettem említeni, hogy személyenként 1 deci grappa megy bele, elég emberes mennyiség, nem? A grappánál valami lágyabb fajtában gondolkozzunk, mondjuk Chardonnay, Pinot Grigio, vagy Prosecco legyen, végképp ne az aranysárga színű és erőteljesebb Moscato, Brunello, és még sorolhatnám. Mondjuk kár nem lenne érte, az biztos, de visszafogottabb íze miatt jobb lesz emez. (Ezzel persze nem azt mondom, hogy a legolcsóbbat tegyük bele, hanem a lágyabbat….)
Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy a beletett sajtot, a fontinát túlfőztem, ami jól megbosszúlta magát. Pedig nem jellemző a fontinára, hogy így túllő a célon:-) Szépen elolvadt és hirtelen tömbbé állt össze, ezért inkább azt ajánlom, vágjuk apró darabokra és a végén a paradicsommal együtt csak forgassuk bele. Vagy inkább a tányéron tegyünk rá némi kis grana padanot, abból baj nem lehet. Pedig a fontina valóban fenséges hozzá, ha nem olvad el.
Paradicsomból mindenképpen egy tömörebb fajtát, és ne lédúsat vegyünk, ez igen fontos. Legjobb lenne a San Marzano, vagy otthon a Lukkulus, de erre a célra nagyon jó még a fürtös koktélparadicsom is (ez nagyobb, mint a hagyományos koktél.)
Hosszú mártást kapunk, persze lehetne ezt röbidebben is, de ami ilyen jó, minek azt lerövidíteni?
Utólag tudatosnak látszik, de tényleg apróra vágott petrezselymet szórtam a tetejére, így aztán valóban valamiféle Dallacucina-pastám lett!

tagliatelle_tejszin_grappa1

Tagliatelle grappával és paradicsommal
(Tagliatelle alla grappa)

200 g tagliatelle (vagy linguine, spaghetti, esetleg pappardelle)
1 ek olívaolaj
1 db salotta
1 gerezd fokhagyma
200 ml tejszín (30%)
200 ml Grappa di Chardonnay (vagy egyéb lágy grappa)
1 db citrom reszelt héja (elmaradhat, de kellemes)
1 mk só
bors, őrölve
4 db fürtös koktélparadicsom
3 ág petrezselyem
100 g fontina (vagy grana padano)

Először elkezdem a mártást.
Egy széles lábasban felforrósítom az olajat és beleteszem az apróra vágott hagymát és fokhagymát. (Az olaj épp csak annyi legyen, amennyi elég a pirításhoz.) Ha üveges lett, hozzáöntöm a tejszínt és alacsony hőn (4/9) néhány perc alatt összeforralom. Hozzáöntöm a grappát is, fűszerezem és úgy 15 percig gyenge hőn forralgatom. Az elején még nem érdemes kóstolgatni, de negyedóra elteltével már igen.
Közben a megszokott módon kifőzöm a pastát, úgy, hogy egyidőben legyen kész a mártással.
A mártást félrehúzom és belekeverem a kis darabokra vágott fontinát (ha nincs, akkor semmit nem kell) és a szintén apróra vágott paradicsomot. Ezzel már nem kell továb főzni.
Összekeverem a tagliatelle-vel és ha kell, a pastás tálban betolom két perce a  180 °C fokra előmelegített sütőbe.
Tányérra szedem, rászórom a petrezselymet és a grana padanot (ha nincs benne a fontina, de még akkor is mehet rá.)
2 személyre 

máj 082007
 

Maradékok felhasználása volt a cél, viszont nem egy összedobott salátára gondoltam, hanem valami önálló fogást akartam kreálni.
Körte volt itthon és egy jó doboznyi ricotta. Az tudvalevő, hogy a körte milyen jól illik sajtokhoz és sajtkrémekhez, sőt a diót, vagy más csonthéjast is nagyon kedveli.
Azzal kezdtem, hogy olívaolajon kevés újhagymát pirítottam (ez lehet salotta vagy lilahagyma, de póré is, csak a vöröshagyma túl rusztikus hozzá). A ricottát tejszínnel elkevertem, hozzáöntöttem, majd kanalanként hozzátettem a megtört diót Continue reading »