Júl 122016
 

Tegnap pihenőnap volt a Tour-on, a vasárnapi, Andorrában véget érő szakasz után a fiúknak jócskán kijárt a pihenés az igen kemény hegyi tekerések után. Vasárnap különösen jó tévét nézni, szinte egész idő alatt követtem a versenyt, azért közben elugrottunk egy süteményre – stílszerűen biciklivel -, de a hajrára pont hazaértünk és a képernyőre tapadva figyeltük Dumoulin harcát a zivatarral.
Azt hiszem, a Tour eddigi legdrámaibb etapját láthattuk, bővebben a velo.hu oldalán lehet olvasni ITT.
Szakadt az eső, de még így is jól ki lehetett venni a környéket, ahol mi magunk is jártunk egy hónappal ezelőtt. Már tavaly is írtam az andorrai szakaszról, de most élőben is megtapasztaltuk ezt a törpeállamot. Erről még írnom kell, most azonban gyorsan jöjjön a poszt.

A mai szakasz szintén Andorrából indul, csak egy falucskával odébb, a rajt Escaldes-Engordany, a cél pedig 198 km-rel távolabb, Franciaország, Revel, a Pireneusokban. Continue reading »

aug 122007
 

Barátaink bejelentkeztek egy hétvégi látogatásra. Igaz ugyan, hogy egy helybéli, igen vonzó program is a segítségünkre sietett, (máskor is megkörnyékezem majd a városi programszervezőket:-), de nem csak ezért ültek repülőre – jó volt újra együtt lenni, nagyokat beszélgetni, róni az éjszaka is zsibongó, élettel teli belvárost, és persze átadni magunkat a kulináris örömöknek is.
Két hete készültem erre a vacsorára, mert még utolsó előtti nap sem tudtam eldönteni, mi legyen a fogadó menü. Azt persze régóta tudom, mit nem szeretnek, de azt is, hogy ami a főztömet illeti, arra igencsak nyitottak és vállalkozókedvűek:-)) A következő menünek végül is a kapacitáshiány szabott korlátokat, pedig szívesen próbálkoztam volna még néhány attitűddel:

Bresaola mézmártással és vegyes, málnabalzsamos salátával
Zöldséges szarvasragu sajtos polentával és karamellizált paradicsommal
Crespelle, rote Grütze és kardamomfagylalt
 

Ez utóbbi fogás sajnos már csak némi (egyéb) fagylalt formájában jelent meg, de sebaj, következő alkalommal ő is szerepel majd. A vacsorához spanyol vörösbort, utána pedig természetesen grappát ittunk. (A vacsora további részletei folyamatosan következnek majd.)

Ez a saláta nem teljesen saját találmány: néhány hónapja előételként étteremben kaptam egy forró, csípős mézzel leöntött sonkát. Érezhető volt, hogy chilipaprika pirítódott a beredukált, fűszeres mézben, amit finoman eloszlattak a vékony hússzeleteken. Ez az ízélmény, ahogy ez az édes-csípős mártás szinte egyesült a hússzeletkékkel, olyan frenetikus volt, hogy már ott *boncolgattam* is szegény mártást, hogyan is rekonstruáljam később. Végül is ez a mártás lett a kísérleteim eredménye, amihez még egy málnabalzsamos salátát is adtam. Étvágygerjesztőnek szánt adag lett, de ha megduplázzuk és forró, vajas pirítóst adunk mellé, akkor egy könnyebb vacsora is kerekedhet belőle. 
A bresaola, egy levegőn érlelt, olasz, marhahúsból készült sonka (HU/EN/IT) mellett döntöttem, ami nagyon jól kihozta a csípős mézes mártás zamatát. Vagy a mézmártás a bresaola-ét?
   

Bresaola mézmártással

Bresaola mézmártással és málnabalzsamos salátával
(Insalata mista con bresaola)

A málnabalzsamos salátához
     150 g vegyes leveles saláta (rucola, vörös és fehér endívia, madársaláta)
     100 g málna, frissen (elhagyható)
     A dressinghez
     5 ek olívaolaj
     2,5 ek málnabalzsam
     1 ek méz
     1 mk só 
     feketebors, frissen tekerve

A mézmártásos bresaola-hoz 
     20 szelet bresaola (100 g)
     4 ek méz
     4 ek ásványvíz
     ½ db peperoncino (chilipaprika, vagy chilipehely) 
     1 mk só
     ½ mk bors, frissen tekerve

A dressing hozzávalóit összekeverem, a salátát előkészítem (szétszedem, megmosom, felvágom, kicentrifugázom, vagy veszek egy kész csomag, rucolát is tartalmazó vegyes salátát.)
A mézmártáshoz a vizet felteszem az apróra vágott chilivel és a fűszerekkel lassú hőn főni, majd néhány perc múlva hozzákanalazom a mézet. Hagyom a felére redukálódni, és átszűröm. (Ehelyett chilipelyhet is lehet használni, ez viszont bennehagyható.) Kóstolgatni kell, hogy kellően sós és csípős is legyen.
Egy tálra rendezem a bresaola szeleteket, melléhalmozom a dressingbe forgatott salátát és málnaszemeket rakosgatok közé (ha van, de elhagyható). A sonkára rákanalazom a mézmártást. 
4 személyre / 249 kcal / 13 g zsír / LF30 48,6%
2 ek olívaolaj használatával (5 ek helyett) viszont már LF30 lesz: 
4 személyre / 183 kcal /   6 g zsír / LF30 29,8%

jún 022007
 

Kárminvörös, már-már pinkbe hajló színével egyből magára vonta a figyelmemet. Dobozba zárták, de a polcon is ott kellette magát, mintha azt mondaná: “Harapj már belém!”

A carmine az általunk ismert, hagyományos endívia és a chiogga, (ennek ugyanaz a neve, mint a Velencéhez közeli kisvárosnak), az olasz endívia közötti átmenet, egy ún. vörös endívia. Küllemre nagyon hasonlít a radicchiora is, csak jóval kisebb annál. Harsogó vörös színével azonnal magára vonja a figyelmet, a neve is ezt jelenti: kárminvörös.  Nagy előnye, hogy egyáltalán nem keserű, mint híresebb rokonai, épp ellenkezőleg: kimondottan ízletes, ropogós levelei vannak. (Sőt, azt kell mondanom, hogy soha nem ettem még ennyire zamatos, ropogós salátát, amely több aromával bírt, mint egy “vacak” salátalevél.) Kicsi, mint a római saláta szívek, és két napig is eláll sínylődés nélkül. Ennyi előny mellett vannak azért hátrányai is: igen ritkán kapni, ha meg lehet, elég drága…
Nos, szert tettem egy ilyen doboz carmine-re. A dobozán a recept felkeltette a figyelmemet, habár az efféle receptek nemigen szoktak jók, vagy elég izgatóak lenni a számomra. A hozzávalók láttán azonban félretettem gyanakvásomat és úgy gondoltam, most a pontos utasítás szerint el is készítem, mert a fejemben már vizualizáltam is az ízélményt. Ráadásul minden volt a konyhában, pont úgy, ahogy a recept írta (pl. friss fűszerek, sherryecet, angol mustár) csak friss gombát kellett még beszereznem. Az eredmény egy hihetetlen érdekes, lágy, harmonikus ízű saláta lett, (ez nem utolsó sorban a köménymag, a friss tárkony és a friss koriander triojának is köszönhető) a carmine pedig biztos, hogy gyakrabban kerülne az étlapra, ha nem kérnének el a három fejecskéért 3 eurot. De azért jó, hogy lehet kapni!
A kész saláta látványa lenyűgöző, és biztos, hogy vendégek előtt sűrűn lehet vele babérokat aratni.
Mindezt azért írtam le, mivel nemcsak carmine jó hozzá – bár kétségkívül ezzel mutat a legjobban. Endíviából is el lehet készíteni, esetleg római salátaszívekből is, mivel a hangsúly a harmonikusan fűszerezett gombasalátán van. 
Ritkán használok köménymagot (főleg körözöttbe teszek, vagyis szinte csak oda), de most nagyon bejött! A nyitja pedig épp az, hogy bátran használjuk egyéb fűszerekkel, jelen esetben zöldfűszerekkel is, mert izgalmas párosításokat kapunk.

A VKF! V. fordulójára a fűszer tehát a köménymag, latin nevén Carum carvi.
Ezt a fűszert már több, mint 3500 éve ismeri az emberiség., és a legismertebb 20 gyógynövény között tartják számon. Tudta valaki is, hogy a legtöbb köménymagot a németek és az osztrákok fogyaszták? A nehéz ételekek fűszere, mivel segíti az emésztést, görcsoldó hatású, viszonylag magas a C-vitamin tartalma és még számos jótékony hatással is rendelkezik. Sőt, azt is megtudtam, hogy szerelmi bájitalokba is szívesen keverték, mert állítólag képes megakadályozni a búcsúzást… Ha pedig Zöldcsütörtökön (Húsvét előtt) köménymagos zsemlét eszünk, megszabadulhatunk a bolháktól is!

A fűszerkömény további nevei: Gernot Katzer 52 nyelven, Woxikon 8 nyelven 
A köménymagról többet magyarul a Gourmandneten, vagy az Édenkertben lehet olvasni.
Wikipedia (németül), Gernot Katzer (németül)
Wikipedia (angolul), Gernot Katzer (angolul)

Vörös saláta endíviával és gombával

Vörös endívia köménymagos gombával
(Insalata carmine e funghi al cumino)

300 g carmine (vagy endívia)
300 g champignon (lehetőleg barna)
2 db salottahagyma (vagy 1 db lila-, vöröshagyma)
1 szeletke vaj
½ mk köménymag, őrölve
1 ek tárkony, frissen aprítva (vagy 1 tk szárított)
1 ek koriander, frissen aprítva (vagy 1 tk szárított)

bors, frissen őrölve
A dressinghez
3 ek olívaolaj
1 ek sherryecet
1 tk porcukor (ízlés szerint)
1 tk angol mustár (Colman’s)

zöldbors, frissen tekerve

A carmine-t leveleire szedem, megmosom, megszárítom és egy tálban elrendezem.
A hagymát megtisztítom és vékony karikára vágom, úgyszintén a gombát is lábával együtt. Egy kis lábasban felforrósítom a vajat és alacsony hőn elkezdem benne párolni a hagymát, majd 2 perc múlva hozzáteszem a gombát és 10 perc alatt puhára párolom. (Lila- vagy vöröshagymánál több ideig kell a hagymát párolni, de érdemes ropogósra hagyni.)
Ha kész, hozzákeverem a frissen megőrölt köménymagot (még jobb mozsárban összetörni) és a felvágott fűszereket (esetleg szárított is megteszi, ha nincs más, az íze a fontos), majd sózom, borsozom. Elkészítem a dressinget (érzésem szerint 1 tk-nyi cukrot is tettem bele, de ezt elfelejtettem a főzésnél feljegyezni) és összeforgatom a gombával, majd a maradék carmine-t apróra felvágom és azt is beleforgatom. Az egészet a carmine levelek tetejére pakolom és bőven tekerek rá borsot.
2 személyre / 192 kcal / 18 g zsír / LF30 82%

Borajánlat:
Tutto Bene, Bianco Toscana I.G.T. Tenimenti Angelini, 2006
Egy igen sikeres, toszkán párosítás Chardonnay és Trebbiano szőlőből.  
Aubergine borajánlata:
Hilltop Prémium Pinot Grigio, 2004
Zamatos, lágy savakkal, finom gyümölcsösséggel rendelkező nedü