Júl 022016
 

Végre, elstartol ma a 103. Tour de France. Mi pedig, mint öt éve minden júliusban, serpenyőben elevenítjük fel egy-egy szakasz híres fogásait. Ez a mi Tour de Serpenyőnk. A szokásos tagság – AldenteChilii & Csoki, Égigérő Paszuly és jómagam – mellett most debütál Homebisztro, reméljük, tetszik neki a Serpenyő és oszlopos tagunk marad.

Ami azonban eltér a hagyományoktól, idén nem külföldön kezd a verseny, egyből belecsap a – stílszerűen francia – lecsóba.  Még bemelegítő menet, városi körbekerekezés sincs, a mai 1. szakasz a híres, és 1979-óta az UNESCO világörökség részét képező Mont-Saint-Michel lélegzetelállítan gyönyörű apátságától indul és 188 km- át a normann tengerpartig, Utah Beach-ig tart. Ez a legnyugatabbra fekvő, amerikai nevekkel ellátott partszakaszok egyike, ahol 1944. június 6-án a normandiai partszállás bevonult a történelemkönyvekbe. Ha csak egy filmet mondok, Ryan közlegény megmentése, ugye megvan?

Nos, egyik helyszínről sem tudok elfogultság nélkül beszélni, Normandia-rajongó vagyok. Mindkét helyre érdemes egyszer ellátogatni, beszívni a mély, sós levegőt, megtapogatni az ottmaradt ágyuk hideg vascsövét, játszani a tengerparti homokban, osztrigát szürcsölni a parton és párás pohárból crémant-t inni hozzá Continue reading »

jún 282011
 

Utolsó spárgarecept ebben a szezonban, ami annyira jól sikerült, hogy nem tudja megvárni a következő tavaszt.
A tejszínben párolt tökfőzelék alapján készült, ezért mondhatnám azt is, hogy főzelék, maradjunk annyiban, hogy nálunk vacsora volt lepénykenyérrel és egy pohár fehérborral.
El kell mondanom, hogy a lentebb leírt joghurtszósz nem teljesen fedi a valóságot…  Volt még benne ez meg az, de nem találom a jegyzeteimet, ahová felvéstem. Ha meglesz, itt pótolom, ugyanis igen jó kontrasztot alkotott a forró tejszínes spárga ezzel a hideg, fűszeres joghurttal. És persze a hibiszkuszsó sem volt utolsó látványnak.

Tejszínben párolt spárga joghurtszósszal és hibiszkuszsóval
Tejszínben párolt spárga joghurtszósszal és hibiszkuszsóval

A spárgaalapléhez
1 l víz
spárgamaradék
1 tk só
1 púpos tk cukor
1 ek citromlé
1 nagy löttyintés fehérbor
1 db babérlevél
A tejszínes spárgához
1 ek olívaolaj
1 db salotta
2 korty száraz marsala (vagy fehérbor)
850 g fehér spárga (kb. 550 g tisztítva)
250 ml tejszín (30%-os)
½ tk tengeri só
2 ek almabalzsam (vagy egyéb enyhe gyümölcsbalzsam)
hibiszkuszsó (pink színű Fleur de Sel)

A joghurtszószhoz
2-3 ek sűrű joghurt
pici só

1 ek üveges torma

A spárgát a szokásos módon megtisztítom és alaplevet készítek. (Ehhez az ételhez már kész, egy másik főzésből származó spárgaalaplevet használtam, de természetesen sima alaplé is megfelel.)
A megtisztított spárgasípokat falatnyi darabokra vágom. Egy lábasban felhevítem az olajat és üvegesre párolom benne a karikára vágott hagymát. Hozzáöntöm a bort és elpárologtatom. Beleteszem a spárgadarabkákat, felöntöm a tejszínnel és 10 perc alatt közepes hőn ressre párolom. Ha túl sűrű, öntögetek hozzá az alapléből.
Amikor kész, fűszerezem és kerekre igazítom az ízét.
A hozzávalókból összekeverem a joghurtszószt és behűtöm.
Tálalásnál pink színű hibiszkuszsóval meghintem, lepénykenyérrel és hideg joghurtszósszal  tálalom.
2 személyre

máj 252010
 

Teljesen benne járunk a spárgaszezonban, esszük is rendesen, ez nem is meglepő. Ez a spárgasaláta sem először készült, sőt, ha egy étel két héten belül már négyszer kerül az asztalra, akkor az már biztos sikeresnek mondható, nem?

Mint a legtöbb nagyszerű, de egyszerű étel, ez is a véletlen műve, legalábbis nálam így jött létre. A szokásos módon epres-petrezselymes spárgát akartam készíteni, meg is hámoztam a fehér spárgasípokat, de a szokástól eltérően nem törtem el, ahol el kell neki törnie. Az utóbbi időben ugyanis azt tapasztaltam, hogy a spárga még a letört részén is tökéletesen élvezhető, tehát bánjunk csak csínyján azzal a letöréssel! A rend kedvéért azt is meg kell említenem, hogy néha a spárgák sem viselkednek rendesen és néha még a törésvonalon túl is fásak mernek lenni. Continue reading »

jún 162009
 

Továbbra is nagy barátja vagyok a krémleveseknek, hisz mindenféle finomságot beléjük lehet pakolni, ami vészesen közelít felhasználhatóságuk vége felé. Így történt ez ezzel a levessel is, egy maradék zellergumó és két csenevész fehérrépát kellett ehető formába hoznom.

A krémleves meg sem érdemelne egy receptet, annyira egyszerű, viszont továbbra is próbálkozom, milyen levesbe valóval dobhatnám fel őket. Ja igen, egy kevés mascarpone is útban volt már, ebből az egészből pedig ez a végtelen egyszerű, de valami fantasztikus ízű gombóc született! Pirított mandulát és vastaghúsú narancs frissen reszelt héját tettem a mascarponeba, egy kevés francia magos mustárral pedig kikerekítettem az ízét. De még mennyire kikerekedett!

Ezt a levest később spárgából is megismételtem (ezért a dupla cím), akkor pirított diót tettem a gombócokba. Képtelen lennék eldönteni, melyik ízlett jobban!

zellerkremleves_mascarponegaluska1

Zeller- vagy spárgakrémleves diós mascarponegaluskával

A leveshez
1 ek olívaolaj
1 ek vaj
1 nagy fej hagyma
kb. 400 g fehérszínű zöldség:
– 250 g zellergumó + 2 db fehérrépa (kisebb), vagy
– kb. 500 g fehérspárga (tisztítás előtt)
1 nagy löttyintés fehérbor
800 ml alaplé
só, feketebors
1 ek limoncello, vagy kevés citromlé (elhagyható)
dióolaj a tetejére (kb. 2 ek)
A mascarponegaluskához
kb. 150 g mascarpone
1 db (kezeletlen) narancs frissen reszelt héja
3-4 ek mandula vagy dió, pirítva és durvára aprítva
2 mk magos francia mustár (a magos mustár kulcsfontosságú)
só, feketebors

1. Egy fazékban felhevítem az olajat a vajjal és megpirítom benne a felvágott hagymát.
2. Közben meghámozom és kisebb darabokra felvágom a zöldséget és kevergetve megkapatom az olajban. Rálöttyintek egy kevés bort, elpárologtatom, majd felöntöm majdnem az egész húslevessel (ízesítésre, kiegyenlítésre hagyjunk még egy keveset) és 15 perc alatt lefedve puhára párolom.
3. Ha kész, botmixerrel pürésítem. (Ehhez átöntöm egy másik edénybe, két részletben pürésítem és visszaöntöm a fazékba. Ha van üvegfalú turmixgépünk, használjuk azt.) Ha szükséges, sózom és borsozom és annyi alaplevet öntök még hozzá, hogy viszonylag sűrű leves legyen. Ehhez a mennyiségű zöldséghez nagyjából 8 dl alaplé szükséges. Hagyom, hogy langyosra hűljön.
Aki gondolja, most tehet bele egy nagyon kevés limoncellot – vagy egy teáskanálnyi citromlevet.
4. Levesbetétként elkészítem a galuskát.
Egy tálkában simára kikeverem a mascarponét. A mandulát vagy diót szárazon megpirítom (sütőben 100 °C-on, 10 percig, vagy serpenyőben gyakran rázogatva, de vigyázzunk, gyorsan odaég) és ezután durvára őrlöm, ne legyen teljesen poralakú.
5. A kezeletlen héjú narancsot megmosom, leszárítom és lereszelem a héját, az egészet beleforgatom a krémbe és annyi magos mustárt teszek bele, hogy izgalmas íze legyen. Ehhez kóstolgassuk bátran! Ezután sózom és borsozom.
6. A langyos levest tálkákba szedem. Két teáskanál segítségével – azzal a bizonyos ide-oda forgatós módszerrel – a mascarponekrémből galuskákat forgatok és a leves tetejére ültetem. Borsot tekerek rá és kevés dióolajat locsolok a tetejére.
2 hatalmas, 3 közepes adag / 1.346 kcal /
3 adag esetén spárgával / 1 adag = 448 kcal / 37,7 g zsír / LF30 75,6%

jún 012009
 

Végre eljött a nyári saláták, roston sült húsok és egyéb finomságok ideje. Ezek a saláták teljesen a tavasz jegyében készültek, hisz spárga, ropogós újburgonya és rengeteg petrezselyem van bennük. Igazából semmi különös, de a friss, finom hozzávalók miatt egy szelet hússal és egy pohár pincehűvös fehérborral is maradandó élményt nyújt.

Mivel a két saláta hasonlít egymásra, együtt teszem fel, de nálunk két külön alkalommal készült. Mindkét saláta fehér spárgával és könnyű tojásos öntettel készült, igazából majonéz az alapjuk. Nagyon szeretem a majonézt, de mostanában ritkán keverem ki a teljes mennyiséget. Lazítom, könnyítem, amennyire csak lehet, de úgy, hogy a lényeg ne vesszen el.
A spárgás-burgonyasalátánál joghurttal kevertem el a majonézt, itt minőségtől függően lehet játszani a joghurt mennyiségével is.

A második egészen újszerű, de nekünk nagyon bejött! Ricottával kevertem el a mártást, emiatt egy sűrűbb, ízletesebb majonézt kaptam.
Nyári salátákhoz sokkal ideálisabb, mi citromos olívaolajjal sült sügérfilével ettük, kellemes páros lett belőle.

Spárgás újburgonyasaláta petrezselymes dresszinggel
Spárgás újburgonyasaláta petrezselymes-joghurtos dressinggel

500 g újburgonya (lehetőleg azonos szemű)
500 g fehér spárga (kb. 350 g tisztítva mérve)
1,5-2 csokor petrezselyem (kb. 100 g)
A dressinghez
1 db tojássárgája
1 mk só
1 tk francia mustár
1 tk méz
1 gerezd fokhagyma
3-4 ek medvehagymás olívaolaj (vagy olívaolaj)
4-5 ek joghurt
1 tk sherryecet

A spárgát a szokásos módon előkészítem. A levágott héjából és a talpából ecetes-sós-cukros vízben alaplevet főzök és jó 15 perc múlva kiveszem a spárgahéjat.
A burgonyát megmosom, meghámozom és karikára vágom. Beteszem a spárgalébe és főzni kezdem. Jó 5 perc múlva hozzáteszem a 3-4 cm- es darabokra vágott spárgát is, ha kell, egy kevés vizet öntök alá.
Közben elkészítem a dressinget. Ehhez a tojássárgájából, mustárból és mézből egy kevés majonézt keverek az olajjal és joghurttal, majd kevés ecettel ízesítem. A petrezselymet apóra vágom. Ha a zöldségek roppanósra főttek, leszűröm (a levét jó lesz felfogni, remek alaplé lesz belőle), hűlni hagyom és összekeverem a mártással és a petrezselyemmel.
4 személyre köretsalátának / 

Sült rozmaringos sügér ricottamajonézes spárgasalátával
Sült rozmaringos sügér ricottamajonézes spárgasalátával

kb. 500 g fehér spárga (tisztítva mérve, kb. 750 g összesen)
1 tk só, 1 tk cukor, 1 ek fehérborecet
2 csokor petrezselyem (50-80 g)
A ricottamajonézhez
1 db tojássárgája
1 tk dijoni mustár
1 tk méz
4 ek lágy olívaolaj
1 ek fehérbor- vagy pezsgőecet
4 ek joghurt
kb. 80 g ricotta

A spárgát a szokásos módon megtisztítom és sós-cukros-ecetes vízben megpárolom.
A tojássárgájából mustárral, mézzel és olajjal egy gyors majonézt keverek. Annyi borecetet, valamint joghurtot és ricottát adok hozzá, hogy egy kellemes, viszonylag sűrű mártást kapjak. Sózom és borsozom.
A ricottamajonézt a spárga alá keverem és elegyítem az apróra vágott petrezselyemmel. Jó, ha egy órát állni hagyjuk.

Közben a sügérfilét megmosom és leszárítom. Egy alufóliát kikenek egy kevés citromos olívaolajjal, ráfektetem a halat és sózom, borsozom. Ráteszek 2-2 szál rozmaringot, lazán összehajtom és beteszem a 180 °C-os sütőbe. 20 perc alatt készre sütöm.
4 személyre /

máj 162009
 

A héten egy nagy társaságban jártam, ahol rengeteg klassz, különféle salátákat ettünk. Erről még szó lesz később, mert két-három saláta annyira ízlett, hogy elkértem a receptjüket – amiket nagy vonalakban meg is kaptam. Ha elkészültek és publikálható lesz a minőségük, megosztom az Olvasókkal is.

Szóba elegyedtünk egy négyes kis csapattal, ahol hogy, hogy nem, de két perc múlva a főzésre terelődött a szó. Mivel benne járunk az eperszezonban, elmeséltem, hogy pár hete, amióta epret veszünk, a sima porcukroson kívül még nem készítettem idén édeset. Persze gyorsan hozzátettem, hogy nekünk sem szokásunk sósan, saláta, köret vagy chutney formájában enni a finom, édes epret, de idén így jött ki a lépés és én rendkívül élvezem!
Egyre jobban kerekedtek a szemek, de azt hiszem, ennél az epres-spárgás rizottónál érték el legnagyobb méretüket. Erre viszont ők kérték el a receptet, amire még könnyen emlékeztem, mivel két nappal előtte főztem.

Valójában a véletlen szülötte lett ez a risotto. Spárgásnak készült, de menet közben megdézsmáltam az eper nagy részét, a tervezett epres sorbet-hoz pedig már alig maradt. Felnyitottam ugyanis előtte egy rosé pezsgőt, de túl édesnek találtam a sorbet-hoz, meg úgy ivásra is. (Pedig száraz:) Gondoltam, összeboronálom őket: íme, ez lett belőle!
Az epres risotto sokkal, de sokkal piszkosrózsaszínebb, de így, hogy az eperszemeket épp hogy áthúztam a rizsen, a színe még szimplán élvezhető is. Belekerült még egy kevés pirított mandula, a spárgából pedig a finom fejek kerültek bele, amit előző nap félre tettem.
Kisebb adagban desszertnek is elkészíthető, de akkor hagyjuk ki belőle a spárgát és tegyünk bele még egy kevés cukrot. Majd úgy is kipróbálom, ha lecseng a sós eper korszakom!
Egyszóval egy tipikus maradékvacsora, de egyáltalán nem látszik meg rajta!
A tetejére egy újonnan beszerzett, durvaszemcséjű, mediterrán fűszerekkel elkevert szicíliai sót szórtam, elég bőségesen, nagyon jó lett tőle!Risoto eperrel, spárgával, rozé pezsgővel és mandulávalRisotto eperrel, spárgával, rosé pezsgővel és mandulával
(Risotto agli asparagi, mandorle, spumante e fragole)

2 tk olívaolaj
1 ek vaj
1 db salotta
160 g kerekszemű rizs (pl. Arborio)
300 ml rozé pezsgő
kb. 800 ml alaplé (pl. zöldségalaplé, vagy húsleves)
4-6 szál fehérspárga
2 maroknyi (40 g) mandulalapocska
250 g eper
fűszeres tengeri só
feketebors, frissen tekerve

Egy lábasban felforrósítom az olajat és a vajat és üvegesre fonnyasztom benne az apróra vágott salottát. Ezután beleteszem a mosatlan rizst és a szokásos módon risottot főzök, úgy, hogy először két részletben hozzáöntöm a pezsgőt, amíg teljesen magába szívja a rizs, később pedig adagokban a forró alaplevet is. Egyszerre mindig csak keveset és hagyom, hogy szinte teljesen elpárologjon. A vége előtt beleteszem a megtisztított, 3-4 darabba vágott spárgát is, ennek már nem kell sok idő. Ha a rizs puha, a spárga még roppanós, annyi folyadékot hagyok alatta, hogy sűrű risotto legyen.
Közben egy serpenyőben szárazon kissé megpirítom a mandulát és belekeverem a kész risottoba. Közben az epret is megtisztítom és kisebb darabokra vágom. A risottohoz keverem, néhányat kavarok rajta óvatosan, hogy kissé átadjon a piros színéből.
Azonnal tányérokra szedem, borsot tekerek rá és megszórom a tetejét durvaszemű, fűszeres tengeri sóval. Aki nem túl bevállalós, ezt a lépést hagyja ki.
2 személyre /

máj 072009
 

A spárgakrémes spagetti ötletét Mennyei Mignon-nál találtam, de nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan meg is valósítom. A pürésített változat ugyan nem túl izgalmas, de nekem most pont erre volt szükségem. No persze nem egy unalmas tésztára, hanem arra, hogy igen könnyed szószt tegyek a pastánkra. 

A megnyújtott hosszú hétvégét kihasználtuk egy Parma és Genova közötti, futó kis gasztrotúrára. A trattoriák, borozók és focacceriák sűrű látogatása sehol nem maradt nyom nélkül, ezért hazatérve úgy döntöttem, most aztán ránkfér egy pár napos kis karcsúsodás! Csupa lájtos, könnyű étel, saláta lesz a vacsora, semmi olaj és vaj, zsíros szalonna, testes vörösbor! Még könnyű rozé sem:). Hát nem könnyű megállni, az biztos! De azok a hatalmas sonkahegyek, a finoman csúszó vörösek, a kézzel gyúrt raviolik, a mozsárban tört élénkzöld pesto és az olajos genovai focaccia kárpótolnak ezért a kis áldozatért. 

Ha már szép fehér a mártás, akkor legyen hozzá kétszínű a tészta, paglia e fieno. Széna és szalma (így magyarosabb), ez esetben kész garganellit vettem, mivel ez volt otthon. Menetközben alakítottam a mártást, a spárgához egy pici burgonyát és almát is tettem, pár szál sáfránnyal pedig izgalmasabbá tettem az ízét. A végén nagyon kevég vajat kevertem bele, de a férjem adagjába – aki nem volt hajlandó lemondani a viszonylagos kulináris örömökről – belecsaptam egy nagy kanállal. (Az enyhén vajas mártásnál is csupán 4 grammnyi zsírt veszünk magunkhoz.)  Na, úgy már tényleg finom lett, pláne, hogy még sajtot is kapott rá:). Bár így is szörnyen odavolt, a legenyhébb kifejezés, ami elhagyta a száját, az a kórházi koszt volt…. Én mondom, nem szabad a férfiakat túlságosan elkényeztetni, lám, mi lesz belőle, csak hálátlanság és zsörtölődés, ha vigyázni próbálunk az egészségükre. 

Bár azt én sem mondhatom, hogy megőrülök, ha nem ehetek minden nap almás-spárgapürés sáfrányos tésztát, de nekem kimondottan ízlett. Főleg az tetszett, ahogy reggel rámmosolygott a mérleg. 

A recept után leírtam a fejben megfőzött, nem diétás verziót is, szerintem úgy kimondottan finom és biztos, hogy kipróbálom.
Garganelli paglia e fieno sáfrányos spárgakrémmel
Garganelli paglia e fieno sáfrányos spárgakrémmel, light-osan
(Paglia e fieno alla crema di asparagi bianchi)

A spárgához
500 g fehérspárga alsó, tisztított része (200 g, spárgafejek másra használhatók)
1 tk cukor
1 ek fehérborecet
½ mk só
A spárgakrémhez
50 g (1 kisebb db) burgonya
50 g (¼ db ropogós alma)
1 db salotta
8-10 szál sáfrány
só, bors frissen őrölve
1-1,5 ek vaj (diétásan kevesebb)
Az összeállításhoz
1 maréknyi friss spenótlevél
200 g garganelli, paglla e fieno (vagy egyéb, tömzsi pasta)

A spárgát megmosom, a talpából a legalsó részét levágom és meghámozom. 200 g-nyit levágok az alsó részéből, úgy hogy egyenlő hosszú spárgafejek maradjanak (ezeket másra lehet használni). A leeső héjakból és talpakból a szokásos cukros-sós-ecetes vízben jó két és fél deci vízben 15 perc alatt spárgalevet főzök. Ha kész, leszűröm a levet.
Egy kisebb lábasban a leszűrt spárgalében felteszem az apróra vágott salottát és a kockázott burgonyát, majd jó 5 perc múlva hozzáadom a felvágott spárgát és a sáfrányt is, a vége előtt pedig beleteszem az almát. Ha majdnem puhára főtt, botmixerrel pürésítem. Sót és borsot tekerek rá (erősebben kell fűszerezni, mivel elég sápadt ízű:) és ízlés szerinti mennyiségű hideg vajjal montírozom. Sűrű püré legyen belőle.
Közben kifőzöm a tésztát. A spenótot megmosom és a tészta alá forgatom. Tálalásnál lazán összekeverem a spárgakrémmel. Sajt nem került rá.
2 személyre  vaj nélkül / 426 kcal /   1,8 g zsír / LF30 3,80% 
          kb. 1,5 ek vajjal / 542 kcal / 14,2 g zsír / LF30 23,5% 

Garganelli paglia e fieno sáfrányos spárgakrémmel, sült szalonnával
(Paglia e fieno alla crema di asparagi bianchi)

A spárgához
500 g fehérspárga alsó, tisztított része (200 g, spárgafejek másra használhatók)
1 tk cukor
1 ek fehérborecet
1 tk vaj
½ mk só
A spárgakrémhez
1 ek olívaolaj
1 mk vaj
1 db salotta
1 nagy löttyintés fehérbor
50 g (1 kisebb db) burgonya
50 g (¼ db ropogós alma)
8-10 szál sáfrány
só, bors frissen őrölve
1,5 ek vaj
3 ek tejszín (30%)
Az összeállításhoz
1 maréknyi friss spenótlevél
200 g garganelli, paglla e fieno (vagy egyéb, tömzsi pasta)
kb. 100 g pancetta vagy bacon, kockára kisütve
pecorino, frissen reszelve

Eljárás ugyanaz, mint fent. A krémhez először vajon és olajon megfuttatom a hagymát, meglöttyintem a borral, kicsit beforralom, majd ráteszem a zöldségeket és a spárga levét. A lé egy részét tejszínnel pótolom. A végén hideg vajat teszek bele.
Közben kiolvasztom a szalonnát és a kész tészta tetejére is teszek belőle. Nagyon jó (lenne:) hozzá egy kevés pecorino.
2 személyre / 892 kcal / 46,6 g zsír / LF30 47%

ápr 272009
 

Végre itt a spárgaszezon! Igaz, mi már ettünk idén spárgát, mivel egy hónapja képtelen voltam ellenállni egy importból származó kötegnek, így egyszerűen sütve nálunk már akkor bekopogott a spárgaszezon.

Ezt a változatot sem bonyolítottam, időhiányban szenvedőknek viszont kimondottan kellemes, friss, üde vacsora lesz belőle. A spárgát most nem sütöttem, hanem szokásos módon pároltam, de a kevéske főzőlevet is igen koncentráltra hagytam. Ezt később egy kevés borral és a spárga levágott héjával még be is redukáltam, majd leszűrve és lehűtve betettem a fagyasztóba, hogy később fel is használhassam.
Ami feldobta a spárgát, az a petrezselymes rucola volt, ami nyomokban emlékeztet a ligúr zöldmártásra, a salsa verde-re, de egyáltalán nem az. Saját kreáció abból, amit frissen kaptam és ami épp a kezem ügyébe akadt.
(Aki nyomon követi a blogon megjelenő recepteket, láthatja, hogy gyakran csempészek rucolát ide-oda, hisz markáns ízét nagyon kedveljük, de nem csak magában esszük. Lásd a “rucola”-cimkét! Kisebb darabokra vágva és egyéb zöldekkel kombinálva pedig fantasztikusan jó párosításokat érhetünk el, kisebb mennyiségben szinte fűszerként lehet használni!)

A sonka volt a másik, ami hihetetlen sokat dobott a spárgán! Most aosta-völgyi (Valle d’Aosta) levegőn szárított sonkát vettem (Prosciutto crudo di Bosses), ami hasonló eljárással készül, mint a pármai és a San Daniele-sonka, csupán sósabb. Azonban bármilyen, levegőn érlelt sonka fantasztikusat alkot a spárgával! Csupán arra figyeljünk, hogy a sonka és a spárga mellett szereplő szósz vagy mártás ízerősségben azonos szinten legyenek, egyik se nyomja el a másikat!

Hozzá egy RoséSecco-t ittunk, mely Ízbolygó-ék borospincéjéből származik (ezúton is köszönet érte:), és ami nemcsak ízben, de színben is remekül harmonizált, ugyanis a Rosé ugyanabban a teltebb lazacszínben pompázott, mint a sonka.

Összefoglaló spárga-receptgyűjtemény a magyarnyelvű gasztroblogokból ITT található.

sparga_rucola_sonka1

Fehérspárga petrezselymes rucolasalátával és sonkával
(Asparagi bianchi con rucola e prosciutto crudo)

A spárgához
600 g fehérspárga
kb. 300 ml víz
1 ek cukor
1 mk só
1,5 ek sherryecet (vagy fehérborecet)
1 tk-nyi vaj
A zöldfűszersalátához
kb. 80 g rucola
kb. 40 g petrezselyem (2 kis magyar csokornyi)
1 db salottahagyma (kisméretű)
1 db tojássárgája (elhagyható)
2 ek olívaolaj
1 ek mézbalzsam (mézborból erjesztett ecetbalzsam)
1 ek-nyi kapribogyó
só (amennyi szükséges)
feketebors, frissen őrölve
Az összeállításhoz
8-10 szelet levegőn szárított sonka
néhány szem főtt burgonya (ízlés szerint)

A spárgát a szokásos módon megtisztítom. Egy méretes lábosban felforralom a vizet az összes hozzávalóval együtt és alacsony hőfokon 12-15 perc alatt roppanósra párolom a spárgát.

A rucolát és a petrezselymet alaposan megmosom, kicsapkodom és közepesen apróra vágom.
A dressinghez egy kisebb tálba teszem a tojássárgáját (ez elhagyható), majd az olajjal és az ecettel egyneművé keverem. Beleteszem a (z esetleg mozsárban durvára tört) kapribogyót, a hajszálvékony szeletekre vágott salottát és sózom, borsozom, hogy kerek legyen a mártás. A saláta alá keverem és állni hagyom.

Tálalásnál a rucolára ültetem a spárgát és összecsippentett, hajszálvékony sonkaszeletekkel tálalom. Ha elegánsabban szeretnénk tálalni, készítsünk dupla mennyiségű mártást és a felét pöttyintsük a spárgára is.
2 személyre / 

sparga_rucola_sonka2

máj 142008
 

Aki szívesen enne gyakrabban házilag gyúrt tésztát, még annak is komoly fejtörést okoz, hogy vegyen-e tésztagépet, vagy maradjon a kevesebb kulináris örömöt nyújtó, de könnyen hozzáférhető, előszárított pastánál. Mert valljuk be, a tésztagép sem oldja meg az összes problémánkat.
Alapfelszereltségben kapunk hozzá egy spagetti-, és általában még két keskeny metélthez való feltétet, a lapokból pedig lasagna, cannelloni készülhet. Ha ezentúl még szobrászi tehetségekkel is rendelkezünk, akkor már formázhatjuk is a kész, lapra nyújtott tésztát.

Az én tésztagépem is csak a fent említett alapverziót tudja, de a gép repertoárjából nincs is kedvem további szerelvényekre beruházni. Csak tologatnám a kamrapolcon, mert a kezdeti lelkesedés után úgysem használnám annyit, hogy egyszeri használat tíz cent alá leamortizálja a beruházást. (Elég nagy a kubatúrája és mellesleg nagyon nehéz.)
Viszont nagyon szeretjük a pappardellét, a legszélesebb metélttésztát, amit egy és két centi közötti szélességben különböző gyártóktól is kapható. Ízlés kérdése, nekem egyszerűen finomabb.

Ezért régóta keresek már egy olyan nyújtófát, amivel a tésztagéppel nyújtott lapokból ízlés szerinti szélességű tésztát vághatnék. De legalábbis pappardellét, hisz erre játszom:-) Olaszországban sok helyen lehet ilyet kapni, az északi tartományokat kivéve szinte mindenhol láttam már (főleg a turistákkal elárasztott helyeken keressük:-), de nagyrészt csak a keskenyebb kivitelűt, a tagliatellének valót árulják.
Egy jól felszerelt konyhaszaküzletben viszont az alábbi szerkezettel találkoztam:
(Zseniális kis kütyü, a fahengert darabokra szedve 5 mm-től akár 2 centiig is szabályozni lehet a tésztametélt szélességét, sőt raviolisort is lehet vele vágni.) Viszont a majd’ 30 eurós árával vetekszik a tésztagép feltétjének beruházásával. Szóval beruházás fájó szívvel elvetve. Ajánlom viszont minden barkácsoló kedvű férj szíves figyelmébe, megfelelő gyártóberendezés birtokában nem lehet nehéz az előállítása!

kezi_pastavago1

Aztán végre meg is találtam a szélesebb nyújtófát! A hengerek távszélessége másfél centi, szóval tökéletes! Hazaérve pedig alig vártam, hogy birtokba vehessem. Persze kételkedtem, hogy a fahenger elég éles lesz-e, hogy elvágja a tésztát. Éles volt.
További előnye, hogy akinek nincs nyújtódeszkája, az akár lisztezett munkalapon is használhatja, a szuper másik kütyühöz viszont elő kell venni a fadeszkát, mert a szilikont is szétszabdalná!

kezi_pastavago_pappardelle2

Hogy gyorsabban végezzek, mohóságomban vastagabbra hagytam a tésztát, természetesen legközelebb vékonyabb lesz.
Öröm a köbön, mostantól hetente ilyet eszünk!!

pappardelle_citromos_sparga4

Pappardelle házilag, tejszínes-citromos spárgával

A gyúrt tésztához
200 g búzaliszt (BL 55, egy része lehetőleg durumliszt)
2 db tojás (L, nagy méretű)
2 ek olívaolaj
1-2 ek spárgalé
½ mk só
A spárgás mártáshoz
1 ek olívaolaj (vagy sima olívaolaj)
1 tk vaj
500 g fehér spárga
30 ml (2 ek) fehérbor
50-100 ml alaplé (vagy spárgalé)
1 db citrom reszelt héja
2 ek citromlé
30 ml (2 ek) tejszín (30%)
bors, frissen tekerve

A tésztához belekeverem a lisztbe a hozzávalókat és néhány perc alatt kézzel összegyúrom. (Az olaj mellett lehet még 1-2 kanálnyi spárgalevet is beletenni, ha már kész van. Ettől a tésztának is spárgásabb aromája lesz!) A folyadékokat azonban úgy adagoljuk, hogy a tészta rugalmas legyen, ne repedezzen szárazon, de ne is ragadjon. Fóliába csomagolom és 1 órát a hűtőbe teszem.
Utána kisebb gombócokat vágok belőle és tésztagéppel vékony lapokat nyújtok vele a tésztagéppel. Ennek hiányában a tésztát nyújtófával is ki lehet nyújtani. A munkafelületet mindig lisztezzük, különben ragad a tészta! Laponként kivágom a pappardellet.
Nagyanyám régen úgy járt el, hogy nyújtófával vékonyan egy nagy kerek lappá nyújtotta a tésztát (ez legalább fél óra…), majd az egészet feltekerte a fára. Egy helyen hosszában elvágta a tésztát, majd a keletkezett köteget jól megfogva éles késsel ismét hosszában elvágta, amilyen széles tésztát akart. Vékony nyújtófánál elég két vágás, hogy pappardellét kapjunk.

A mártáshoz a spárgákat megmosom, végeit eltöröm ott, ahol könnyen törik, majd a fej alatt 1-2 centire meghámozom. (Akinek van kedve, a hulladékokból készítsen spárgalevet: ehhez a letördelt részeket és a levágott spárgahéjat felteszem két deci vízbe forrni, teszek bele egy kevés sót, cukrot és citromlevet. Negyedóra múlva átszűröm és kész a spárgás alaplé.), A spárgafejeket nagyvonalúan levágom, a többit falatnyi darabokra szeletelem.
Egy lapos lábasban felforrósítom a vajat és az olajat, beleteszem a spárgadarabokat, ráöntök egy kevés alaplevet vagy a spárgalevemet, két kortynyi bort és félig lefedve párolni kezdem. Ha szükséges, öntök még alá, de ne tocsogjon. 5 perc múlva hozzáreszelem a citrom héját, beleteszem a spárgafejeket és mikor már majdnem kész, finoman hozzákeverek egy-két kanálnyi tejszínt és annyi citromlevet, hogy pikáns legyen. A spárga maradjon roppanós, az alatta lévő kevés mártás pedig legyen sűrűnfolyó. Sóborsozom, készre ízesítem.
Közben vizet forralok és 3-4 perc alatt kifőzöm benne a tésztát. A mártással tálalom. Most nem tettem rá sajtot, mivel élvezni akartuk a spárga friss ízét.
2 személyre /

máj 092008
 

Ha eszembe jut egy-egy – számomra szokatlan és még ismeretlen – alapanyagtársítás, akkor rendszerint megnézem a világhálón, eszébe jutott-e ez másnak is. Többnyire nem veregethetem magam vállon, hisz a legtöbb izgalmas kombináció már foglalt és régóta gazdára talált. Miért is épp én lennék az, akinek először eszébe jut a tengeri moszat, a szőlőhegyi őszibarack és az afrikai vadászpinty fazékban való, spontán házasítása? (Ne tessék kipróbálni, most találtam ki.)

Most viszont hasonló dolog történt, legalábbis kulináris fantáziám legújabb eredménye leves formájában nem köszönt szembe a világhálón! Találtam ugyan spárgás almakompótot (hmm, nem is rossz), almás spárgasalátát és természetesen fűszerezett köret formájában is, de a leves – stippi-stoppi, húú, az az enyém!!

Nem nagy történet az egész, árválkodott egy köteg spárga a hűtőben, és néhány szem Granny Smith, meg egyéb gyümölcsök is, de azokat nem tudtam beépíteni a levesbe. Összefőztem, ízesítettem, de fűszer már nem akaródzott bele, szerintem így, természetes ízeivel maradt a legfinomabb. Talán egy szárzellert elbírt volna még Continue reading »

ápr 142008
 

Amikor Gabojszánál megláttam a sajtban bundázott csirke receptjét, azonnal két dolog is eszembe jutott. Egyrészt, hogy ezt mihamarabb el kell készítenem, másrészt pedig a sajtban panírozott és sütőben, mártással sütött hússzelet régebbről már ismerős volt.
Úgy 15-20 éve igen újszerűnek, szinte "trendinek" számított (de nem szeretem ezt a szót!, de itt most találó), mára már elavult, kissé dekadens étek lett belőle. Ellenben kiváló példa arra, hogy nemcsak a régi, klasszikus, falusi ízeket lehet és érdemes feltámasztani, de a 70-80-as évek tipikus gasztronómiai vonala is megérdemli az ismétlést.
Ez a sajtos pulyka tipikus retro ebből az időből, amit mára egyszerű eszközökkel modernizálni is lehet.

Annak idején – vagyis azokban a szépemlékű nyolcvanas években (sóhaj, márakinek…) trappista sajtban forgattuk meg a csirke-, vagy még inkább sertéscomb-szeleteket, majd tejszínt öntöttünk rá, és néhány recept leírása szerint – olasz darabolt paradicsomkonzerv hiányában, amit akkor még nem is ismerhettünk – tömény mennyiségű ketchupot tettünk bele. (Planétás kártyák, emlékszik még erre valaki?) Ennek ellenére nem volt rossz, nálam például sokszor tarkította a vasárnapi asztalt.

Szóval mindez az eszembe jutott, amikor Gabojsza receptjét olvastam és nosztalgiáztam egy csöppet felette. Természetesen az idők szelével megváltoztattam, ami kimondottan jót tett neki. (Hisz én sem szeretek a tavalyelőtti ruhámban végiglejteni a Nagykörúton:-)) Olyan sajtokat használtam, amik épp itthon voltak, erre nagyon jók a maradékok. Nálam Pecorino és Appenzeller is volt, Goudát tettem hozzá, de minden sajt jó, csak vegyük figyelembe, hogy ez határozza meg az összhatást! A tejszínt első körben sokkaltam, de rájöttem, igenis kell bele. Viszont kimondottan hiányzott a bor zamata, ezért fehérbort és alaplevet jól beforraltam (szerencsém volt, mert az előző főzésből maradt még egy kiváló, készen vett borjúalaplé), a tejszínnel elkeverve ezt öntöttem a húsokra. Előtte azonban hagymát apró karikára vágtam és rászórtam a tetejére.

Hogy el ne felejtsem, citromos spárgát ettünk hozzá és jóféle fehérbort ittunk mellé.

Gabojsza, férjem üdvözletét küldi, és mindig Rád gondol, ha ez készül nálunk. Mert gyakran lesz, arról meg ő gondoskodik!:-))

Sajtos-tejszínes pulykaszelet citromos spárgával

A bundázott pulykaszeletekhez
500 g pulykafilé
4 ek liszt
1 db tojás
1 csipet só
180 g sajt (vegyesen, pl: Pecorino, Appenzeller, Gouda)
2 db salotta
100 ml fehérbor
100 ml alaplé
200 ml tejszín
bors, frissen tekerve
A citromos spárgához
1 ek medvehagymás olívaolaj (vagy sima olívaolaj)
1 tk vaj
500 g fehér spárga
50 ml fehérbor
50-100 ml alaplé
1 db citrom reszelt héja
2 ek citromlé
bors, frissen tekerve

A sütőt 180ºC-ra (160 ºC/légkeverésen) előmelegítem.
A húst megmosom, leszárítom, (nem kell kiklopfolni) 6 tenyérnyi darabba vágom és bepanírozom őket. Külön tányérban először lisztbe, felvert, sózott tojásba, majd a reszelt sajtkeverékbe hempergetem, a sajtot még rá is nyomkodom, hogy minden elfogyjon. (Minél finomabb, sajtokat használunk, annál jobb lesz az eredmény. Lehetőleg félkemény sajtokat vegyünk, 2-3 fajtát feltétlenül.) Egy nagy tűzálló tálba lefektetem a bundázott szeleteket. A salottát megtisztítom, és nagyon vékony karikákra vágom, majd egyenletesen rászórom a tetejére. A bort, alaplevet és tejszínt elkeverem és a húsok tetejére öntöm. (Még jobb lesz, ha először a bort felére beforraljuk az alaplével, ezt öntjük rá. Ekkor kicsivel több folyadék kell hozzá.) A tálat lefedve betolom a sütőbe és 45-50 percig sütöm, illetve addig, amíg sűrű mártás nem lesz alatta.

A citromos spárgához a spárgákat meghámozom, a végét letöröm vagy levágom, a fejét is nagyvonalúan levágom és félreteszem. Egy lapos lábasban felforrósítom a vajat és az olajat, beleteszem a spárgasípokat, ráöntöm az alaplevet és a bort (azt, amit iszunk hozzá) és félig lefedve párolni kezdem. Ha szükséges, mehet még alá folyadék. Úgy 5 perc múlva hozzáreszelem a citrom héját, beleteszem a spárgafejeket, mikor már majdnem puha, beleöntöm a citromlevet és addig párolom, amíg kész nincs, de a spárga maradjon roppanós. A spárgát kiveszem, melegen tartom. A mártást néhány perc forralással egy kissé beredukálom, hogy sűrűbb legyen. Maradjon 6-8 evőkanálnyi, kissé sűrű, aromás mártás alatta, hideg vajjal lehet még montírozni. Ízesítem, hogy kellően savas-egyensúlyos legyen. Azonnal tálalom a pulykaszeletekkel.
2 személyre /

Borajánlat:
Podere la Casa Rossa, Vernaccia di San Gimignano D.O.C.G., Alessandro Chiti, 2007

Sajtos-tejszínes pulykaszeletek 

jún 092007
 

Ezzel a párossal már akkor szemeztem, amikor Beatbull elkészítette. Amikor azonban Lila Füge is megvalósította, belevágtam. A férjem ugyan kézzel-lábbal tiltakozott, mivel meg nem eszi a gyümölcsös, édes húst (eddig, mert mint a későbbiekben látni fogjuk, megfelelő kiszerelésben eszi ő azt), ezért a csirkehusin osztoztunk, de a spárgát neki a szokott, mezei módon sütöttem, és csak a sajátom lett epres. A recept azonban 2 személyre szól.
Azért lett ebből önálló bejegyzés, mert bár szinte teljesen Lila Füge vonalát követtem, de ami az édességet illeti, ott néhány apróságban eltértem.
A csirkéhez tettem még némi mézbalzsamot, de Lila Füge verziója is csak kellemesen édes lett, magamnak ezt épp így tálaltam volna. 
A spárgát vele szemben olajban sütöttem ki és mellette felhevítettem az epret, ez már nem kapott több mézet, az én ízlésemnek épp elég volt az eperből kioldódó édesség is. A mártást sem sűrítettem – mert nem volt mit. Az egész 1 perc alatt 2 kanálnyira besűrűsödött, így dobtam hozzá az epret és a zöldborsot.
Kísérleteztem még grappával (mert mindig oda nyúlok először), de be kellett látnom, hogy itt a konyak, a borpárlat a legjobb. Én Osborne Veterano brandyt használtam.
A körete vízben főtt újburgonya lett.

Sült epres spárga mézes csirkével

Sült epres spárga mézes csirkével

1 db csirkemellfilé (350 g)
1 ek olívaolaj
2 ek ásványvíz
2 ek méz
1 ek mézbalzsam
Az epres spárgához
2 ek medvehagymás olívaolaj (vagy sima)
400 g fehér spárga (10 db)
3 ek konyak (brandy, vagy egyéb borpárlat) 
200 g eper

zöldbors, őrölve
10 szem páclében eltett zöldbors (üveges)

A csirkemellet megmosom, leitatom, majd szeletkékre vágom. Ujjal kicsit szétnyomkodom, majd sót tekerek rá. Egy serpenyőben felforrósítom az olajat, beteszem a hússzeleteket és mindkét oldalukat megpirítom. A hőt kissé leveszem (5/9) alálocsolok egy kevés vizet, majd borsozom és hozzáadom a mézet. Mikor forgatva majdnem kész, alálocsolom a mézbalzsamot is és elzárom. Kis pinentetés után a húsérméket alufóliába csomagolom és beteszem a sütőbe felhasználásig. (Ha túl lassú vagyok, akkor a sütőt 50 °C-ra felmelegítem.)
A serpenyőben maradt pecsenyelevet (ha maradt) olajjal 2 evőkanálnyira kiegészítem, felforrósítom és beleteszem a közben megtisztított és 4 cm-re vágott spárgát, a feje nélkül. Sózom és 10 percig párolom.
Közben előkészítem az epret: megmosom, lenyesem a bajuszát, a szemeket félbe vagy negyedbe vágom, majd 2 darabot villával összetörök.
Mikor a spárga majdnem kész, hozzáteszem a spárgafejeket, aláöntöm a konyakot, ami szinte azonnal sisteregve a felére csökken. A serpenyőben a spárgát a szélére tolom, és a lébe keverem a tört epret. Hozzáadom az üveges zöldbors szemeket, a felvágott epret és az egészet egyszer óvatosan összeforralom, hogy az eper ne törjön össze.
A fóliából kiveszem a húst, és az epres spárgával tálalom.
2 személyre /

Borajánlat:
Rosato "Terre Lontane", Val di Neto, I.G.T. 2005
Ez a kalábriai rosé gaglioppo és cabernet franc párosa. Száraz, meggyre és málnára emlékeztető, harmonikus savakkal rendelkező bor.

Aubergine borajánlata:
Riverview Chardonnay-Pinot Grigio, 2002
A tolnai borvidék egyik gyöngyszeme, a telt, nehéz chardonnay nagyon jól kiegészül a szürkebarát fűszeres, gyümölcsös illatával.