máj 222016
 

El is érkeztünk a Giro-n Dél-Tirolba, Trentino-Alto Adige régióba. Ma a fiúk egyéni futamot tekernek, ez csupán egy 10,8 km-es szakasz Castelrotto/Kastelruth – Alpe di Siusi/Seiseralm között, így nem biztos, hogy nekik belefér a mai menübe egy ilyen vaskos kenyérgombóc, de nekünk igen.giro_2016_altoadige(01)

Tegnap hihetetlen és lélegzetelállító hegyi kulisszák előtt zajlott a 14. szakasz Veneto és Bolzano között (erről a facebook-on a Giro oldalán megcsodálhatunk néhány pillanatképet is.) A futam végén Steven Kruijswijk ölthette magára a rózsaszín trikót.
“A LottoNL-Jumbo kerekese Steven Kruijswijk tűnt a mezőny egyik legerősebb versenyzőjének az első kőkemény dolomitok-beli szakasz során. Az újdonsült rózsaszín trikós célja, hogy az egyenkénti hegyi időfutam során tovább növelje összetettbeli előnyét.” írja a velo.hu.
(Kép forrása: Giro d’Italia)

Aki követi a blogot, tudja, hogy szívem egyik csücskét Dél-Tirolban hagytam, ahogy Chilii kollegina is. Dolomitok-mániások vagyunk mindketten, a konyháról nem is beszélve. Sokat írtam már itt erről a konyháról, most nem zengedezek, és gombóc is akad egy pár. Mikor elkezdtük beirogatni a Giro menüterveit, természetesen azonnal lecsaptam a mai szakaszra, ki nem hagyhattam volna! Continue reading »

máj 122015
 

Elindult a Giro, és a  Tour de Serpenyő csapatában először ragadok – most nem serpenyőt, hanem fazekat. A csapatunk még mindig a régi, »never change the winning team« jelszóval, most stílusosan, de még mindig Chilii&CsokiLorien, Égigérő Paszuly, Al Dente valamint szerény személyem közreműködésével.
A mai szakasz Chiavari és La Spezia között zajlik, egy 150 km-es, enyhén emelkedős terepen. Még eléggé az elején járunk, így a Giro-ról még nem tudok sokat mesélni.

Terv szerint egy hagyományosan készült ligúr tőkehalat szerettem volna készíteni, de közbeszólt az élet, úgy terveztem, hogy erre az időre halközeli helyen leszek, ahol tényleg jóminőségű, friss halhoz jutnék, így gyors módosításra volt szükség. Continue reading »

máj 082014
 

Hosszas keresés után – ahogy az már lenni szokott, egy véletlen folytán – végre megtaláltam álmaim sütőtálját. Négy-öt literes öntöttvas, vagy kerámiaedényt kerestem (inkább az utóbbit), ami, és most két igen praktikus dolog jön, nagyméretű, de nem túl magas, hisz kacsasütőm kettő is van, és saját fedéllel rendelkezik. Ha még szögletes is lenne, külön bónusz lenne, mert a kerek és ovális tálak ugyan igen szépek tudnak lenni, de a szögletes egészen egyszerűen praktikusabb, mondja belőlem a gyakorló háziasszony.
A facebook-on jött velem szemben egy piros, méretes sütőtál, így akadtam rá a belga Berghoff kőedényeire. Mondanom sem kell, innentől kezdve mindenhol fedeles sűtőtálak vigyorogtak velem szemben, de kitartottam és kezdtem szívembe zárni a Berghoff nevet. Continue reading »

ápr 252014
 

Csupa maradékokból főztem egy levest. A fehérbabot fel kellett használni, a kókuszreszelék viszont nagyon jót tett neki, kicsit kibillentette ezt az enyhén télies levest az egyhangúságból.
Ha vége az amúgy is rövid, pár hetes medvehagyma-szezonnak, bármilyen más zöldfűszerből is készíthető. Sajtot nem tettem most bele, az olívaolaj mennyiségével szabályozhatjuk a pestónk állagát, hogy jól formázható legyen.
Continue reading »

Sze 022013
 

Sült csülök káposztával, ez akár magyaros fogás is lehetne. Lehetne, hisz ezek az ételek a monarchiával kerültek át hozzánk a szomszédos Ausztriából, ugyanúgy, ahogy Dél-Tirolba is a politika kényszere folytán. Erről már többször írtam, mennyire szeretem ezt a “rusztikus-fúziós” konyhát, ez a káposztás csülök is a fűszerezés és a bor által lesz olaszosabb, mint magyaros. A titka pedig – ha van ilyen egyáltalán – csupán annyi, hogy alacsonyabb hőfokon süssük a csülköt akár öt órán keresztül is, a végén pedig süssük ropogósra a tetejét. Continue reading »

okt 132010
 

A külső szemlélőnek csak az tűnhet fel, hogy majd két hete nem írtam semmit, az is egy háromhónapos receptről szólt. Ha valaki hiányolna, igen, az utóbbi időben kicsit sűrű volt az élet. Ilyenkor kénytelen vagyok háttérbe szorítani a blogot, pedig nagyon hiányzik. A Dalla cucina az életem szerves részévé vált és lehet, hogy ezek olyan mondvacsinált, nagy szavaknak hangzanak, pedig higgyétek el nekem, nem azok.

Nagyon lehet ám szeretni egy ilyen kis blogot, sokat nőttem vele, pedig bukdácsoltunk is együtt eleget. Mára igen jó egyetértésben vagyunk egymással, ő sem vár el tőlem semmit, én sem tőle, azt adjuk egymásnak, amink van. (Egyébként épp ma volt egy kis eszmecsere ez ügyben a facebook-on, érdemes elolvasni Napmátka gondolatébresztő bejegyzését is.)
De hogy szavamat ne felejtsem, vannak viharosabb időszakok is, amikor a hobbi (tessék, szegény kis blogot lehobbizálom, na de ilyet!) – bármi fájó is – de háttérbe szorul.
Ezért úgy döntöttem, hogy az elkövetkező időkben – persze szigorúan visszavonásig -, tompított üzemmódban üzemelek, ami azt jelenti, hogy nagyjából nem lesznek maratoni hosszúságú (magyarán fölöslegesen bő lére eresztett:)) bejegyzések, hanem kizárólag a lényegre szorítkozó, kurta, információs receptleírások. Fogalmam sincs, hogy a beszélőkém hogyan fogja ezen kurtításokat túlélni, hisz igen sok mondanivalóm van mindig, legalábbis én mindig is így éreztem. Persze lehet, hogy Ti ezt örömmel fogadjátok és íme, kiderül majd, hogy az összes szócséplésem csupán saját önmegvalósításom rügye, Ti meg majd jót mosolyogtok magatokban, hogy nahát, végre rövidre fogja magát Mamma, miért is nem rögtön így, szóval ez majd mind kiderül.

Na tessék. Mégse bírok egy épkézláb, egyszerű, rövid bevezetőt megírni. Persze lehet majd ellenkezni meg vétózni mindenféle fórumokon, fogalmam sincs, mennyi hatása lesz. No akkor megpróbálom leírni, milyen lesz az a bizonyos, rövid, egyszerű kis poszt. Remélem, maradtok, hisz még annyi, de annyi mondanivalóm van még!! :) És még mennyi kép, recept a meghajtón:)

“Könnyű vacsora, amit valóban húsz perc alatt össze lehet dobni. Lehet hozzá kenyeret szelni, én most – megmaradt – tortilla chipset tettem mellé, így is nagyon jó lett.”

Na? Így rendben lesz? :)) Annyit még hozzátennék, hogy az áfonyát a kényszer adta, szerencsére igen strapabíró gyümölcs, amely még engem is kibír:), a káposztával való párosítása pedig olyan jó lett, hogy bátran bevetem majd őket. Amúgy tényleg nagyon finom lett, kiegyensúlyozott ízek és csupa egészség. Egy pohár fehérborral remek.

Áfonyás-almás-dióolajos párolt káposzta balzsamecettel
Áfonyás-dióolajos párolt káposzta

1 ek olívaolaj
1 közepes fej hagyma
½ fej zsenge fehér káposzta
1 mk-nyi só
feketebors, frissen őrölve
1 db alma
2-3 ek dióolaj (hidegen sajtolt)
150-180 g áfonya
kevés fehér balzsamkrém
sötét balzsamkrém vagy sűrű balzsamecet

Az olajat egy széles lábasban felhevítem és megpárolom benne a vékony szeletekre vágott hagymát.
Közben előkészítem a káposztát. Leszedem a külső héját, négybe vágom, ék alakban kivágom a torzsáját, hosszában még egyszer elvágom és félcenti szélesre csíkokra metélem. Rádobom a hagymára és bő negyedóráig néha kevergetve közepes hőn pirítgatom.
Sóborsozom, az almát is szeletekre vágom, hozzáadom. Meglocsolom a diólajjal, majd az áfonyát is beleteszem. Úgy is jó, ha frissnek hagyjuk az áfonyát, de úgy is, ha kissé hagyjuk szétfőni, ez esetben lilára festi a káposztát. Mindkettő jó és meg van a létjogosultsága.
Ha állagra kész, átforgatom a fehér balzsamkrémmel és kikerekítem.
Tányérra szedem és sűrű balzsamecettel vagy sötét balzsamkrémmel díszítem.
2 tányérral /

aug 182010
 

Jó messzire vissza kellene most mennem ehhez a káposztához, de megpróbálom rövidre fogni hosszúnak vélt mondókámat.
Többször belefogtam már itt a blogon, miért nem szeretem a főzeléket (vagy azt, amit én annak gondolok), a paradicsomos káposztát meg kiváltképp. Egy fél bejegyzést az is megérne, mi is a főzelék, hol kezdődik egyáltalán és persze hol ér véget, főzelék-e az, amiben nincs liszt és tejföl, mert ha már itt tartunk, akkor a szicíliai caponata is főzelék, de még sem mondják annak. Hehe.

Meg arról is írnék, hogy már igen rég jártunk a Pastramiban, mert annyi jót hallottam róla. Nagyon tetszett, előtte fel is hívtam kicsi Vút és Gabojszát, mert ők is dícsérték. Gabojsza mondta, attól is függ a konyha, ki főz épp aznap. Hát én azzal indítottam a Pastramiban, hogy megkérdeztem, ki viszi aznap a konyhát. Tamás főztjét egy legközelebbi posztban agyon is fogom dícsérni, annyira finom volt. Megpróbáltam ugyanis magam is rekonstruálni, igazán jól sikerült.

Meg arról is írnék, mennyire klassz, ha egy ételt olaszosnak hívnak, mert akkor teljesen biztos lehetsz benne, hogy épp olyan, mint huszonöt évvel ezelőtt a hamburgernek nevezett, fasírozottal és üveges csalamádéval megtöltött buci, amit a Déli aluljárójában árultak talán először Pesten. Bár az sem volt rossz annak, aki nem evett előtte igazit. Én most egy ilyesmi öszvér dolgot főztem, csak hát ez sokkal finomabb, még ha se nem magyar, se nem talján. Hanem olyan olaszos :))

De amiről most tényleg írok, az a paradicsomos káposzta, amit a Pastramiban – ha jól emlékszem – párolt malac mellé adtak. Én sem malacot, sem másfajta főételmizériát nem kértem, viszont abszolút meg szerettem volna kóstolni, mert biztos voltam benne, hogy ezt én ott szeretni fogom. És tényleg. Iszonyúan finom volt, és semmi, de semmi köze nem volt a valódinak vélt, hetvenes évekbeli paradicsomos káposztához. Lehet, hogy ez főzelék, lehet, hogy nem, ezt a kérdést most nem vitatnám meg magammal. Ha nevesítenem kellenne, akkor amolyan párolt, fűszeres zöldséges egytál lenne. Hú. megvan!! Ezt most leírom egész nagyban is:
PÁROLT, FŰSZERES ZÖLDSÉGEGYTÁL, hurrá!!

Megpróbáltam ezt a káposztát is felidézni, káposzta helyett most póréhagymával és cikóriával, mivel még nem volt zsenge káposztapéldány.
Ebben a formában überel bármilyen jólsikerült menzai példányt, azt garantálom!

Paradicsomos káposzta újragondolva
Paradicsomos káposzta, itáliai módon

2 ek olívaolaj
2 db kisebb póréhagyma (120 g), vékony karikára vágva
½ pohár száraz fehérbor
2 doboz (800 g) darabos paradicsomkonzerv (Polpa di pomodoro, pl. MUTTI)
6-8 ág kakukkfű
1 fej cikória (170 g), vagy ½ fej kisebb fehér káposzta
kevés zöldségalaplé
só, bors
olíva- vagy chiliolaj a tetejére

Egy lábasban felhevítem az olajat és beleteszem a vékony karikára vágott pórét. Ha elkezd puhulni, hozzáöntöm a bort, egy kicsit redukálom, majd hozzákeverem a paradicsomot. (Szezonban érdemes friss, húsos paradicsomból készíteni, de inkább lészegény, húsos példányokat keressünk, különben sose sűrűsödik be:). Egyben mellédobom a kakukkfűágakat, ha szükséges, öntök még hozzá egy kevés alaplevet és hagyom fődögélni.
Közben megtisztítom a cikóriát, vékony szeletekre vágom és száraz serpenyőben kissé megpörkölöm. (Pirítás nélkül is mehet, de úgy nem lesz ennyire intenzív.) Hozzáadom a paradicsomhoz, összefőzöm és készre fűszerezem. Ha szükséges, alaplével igazítok a sűrűségén. Tálalásnál rálocsolok egy kevés olívaolajat és egy szelet hússal vagy enyhén pirított kenyérrel tálalom.
Természetesen zsenge káposztával az igazi.
3-4 személyre /

Már 252010
 

Vannak olyan napok, amikor kimondottan azt főzhetek, amit csak én szeretnék. Vannak napok, amikor nemigen kívánom a húst, sőt, sok ilyen nap van, de többnyire a férjem határozottan igényli, tehát kerül egy-két szelet a tányérjára. Két naaagy szelet, csak hogy pontosítsunk.

Most viszont olyan napokat élek, amikor senkire sem kell tekintettel lennem. A férjem a világ túlsó részén szolgálja a cégét potom egy hétig, tehát épp egy hetem van rá, hogy cincogjanak az egerek. Márha ezt cincogásnak lehet nevezni, hogy reggel bemegyek a munkába és késő este térek vissza a kerámialap melegéhez, bár ha látná, hogy két nap leforgása alatt miket is halmoztam én fel a hűtőben, azt hiszem, vissza is fordulna Ázsiába zsibbasztott tonhalat enni.

Kicsit túlvásároltam magam. Nehogy kerülgessen az éhhalál, most roskadozik a hűtő a répától, van alma, körte, avokádó, papaya és ananász, két fej radicchio, két kiló friss cékla, sütni való spanyol paprika, szárzeller és újhagyma, fehérretek, több csokor petrezselyem, bazsalikom és koriander, gruyere, fiatal parmezán és fontina, ja, és vettem vagy fél kiló mortadellát, mert anélkül nem élet az élet. Mindezt egy személyre:)
Figyelitek?
Első nap vettem egy szép fej káposztát is, gondoltam, elleszek vele vagy három napig. Felszeleteltem és begyújtottam a sütőt. Fölnyitottam egy üveg fehér regalealit, és pont ekkor döntöttem el, mi legyen belőle.

Sült káposzta lett belőle. Nagyon finom. A második negyednél éreztem, hogy ez nem véd meg az éhkíntól, ezért gyorsan betoltam a második felet is a sütőbe.
A férjemnek ez is egy komplett vacsora lett volna, egy félkilós hússzelet társaságában.

Sült káposzta szicíliai módra
Sült káposzta szicíliai módra

1 db kisebb, zsenge fehérkáposzta
2-3 ek olívaolaj
3 gerezd fokhagyma
2 cm gyömbér
kb. 100 ml száraz marsala (szicíliai desszertbor, esetleg több is)
só, feketebors

1. A káposzta külső héját lefejtem és négy részre szelem. A káposzta torzsát éles késsel ék alakban kivágom. A sütőt előmelegítem 180 °C-ra.
2. Egy kisebb lábasban felhevítem az olajat. Beleteszem a durvára vágott fokhagymát, majd a szintén apróra vágott gyömbért is. Ha már kissé pirul és az egész konyhát belengte a fokhagymás gyömbérillat, hozzáöntöm a marsalát (vagy más száraz desszertbort, pl. szamorodni) és közepes hőfokon hagyom, hogy néhány perc alatt kissé beforrjon. Akkor sózom és borsozom.
3. Egy tűzálló tálba teszem a káposztanegyedeket és leöntöm a marsalás keverékkel. Fedetlenül betolom a sütőbe és jó 20-30 perc alatt puhára sütöm, míg a teteje elkezd megbarnulni.
4. Ha kész, tányérra szedem és markáns ízű olívaolajjal meglocsolom.
Jó lesz sült hús mellé köretnek, de a legegyszerűbb, ha csak sonka jár mellé.

feb 202010
 

Eldöntöttem, hogy ír gulyást kell főznöm a skót zabpelyhes kekszek elé. Még életemben nem főztem, de úgy gondoltam, ennek pont akkor jött el az ideje, mikor jó nagy társaságot kell vendégül látnom. Már januárban nekiálltam a receptkeresésnek, átnéztem az összes ismert magyar, és rengeteg angol nyelvű receptet, de a keksszel ellentétben itt mégsem ejtettem meg a próbafőzést – ebben a mennyiségben kicsit bajos lett volna, tehát biztosra kellett mennem.
(Ha minden igaz, akkor nyáron eljutok Skóciába egy whiskytúrára:) és ott majd jól meg tudom kóstolni az igazit!)
Continue reading »