jún 152008
 

Igen hálás lennék, ha valaki meg tudná mondani, miért is terem nálunk ily kevés gyöngyhagyma. Vagy csak én keresem rossz helyen?? Terebess is írja, hogy csak mostanság kezd nálunk elterjedni, pedig megfelelőek lennének a termesztési feltételek. Nem szabad összetéveszteni sem a salottával, sonkahagymával, vagy az ezüsthagymával, másról van szó. 

A gyöngyhagyma (Allium ampeloprasum, GB: pearl onion, DE: Perlzwiebel, IT: cipollina perlina) a hagymafélék családjába tartozik, és inkább a póréhagymával (Allium porrum) van közelebbi rokonságban, mint a közönséges vöröshagymával (Allium cepa). Nevét a héjának gyöngyházszínű csillogásáról kapta, és ez mindhárom színre érvényes: fehér, vörös és aranyló színekben is termesztik. Egy-egy gumó átmérője 1 cm körüli, a negyedkilós kiszerelés nagyságtól függően 20-40 szemet is tartalmaz.
Ízre gyümölcsösebb, édeskésebb, elegánsabb, a táp- és élvezeti értéke még a lilahagymáénál is magasabb. 100 g-ja 28 kalóriát tartalmaz, ezen kívül viszonylag gazdag A és C-vitaminban is.
A konzervipar már rég felfedezte magának, sajnos többnyire csak ecetben eltéve, üveges formában lehet kapni, például az angolszász konyhákban elterjedt Mixed Pickles egyik összetevője is. 
Európában Németországban, Hollandiában és Olaszországban termesztik nagyobb mennyiségben, de főleg az észak-amerikai kontinensen kapni nyersen is, ott mindennapos a használatuk. 
Kár érte, mert valódi ínyencségeket lehet belőle varázsolni, ugyanis nagymértékben hiányoznak belőle azok az illóolajok, amelyek a vörös- és a főzőhagymát annyira konyhaellenessé teszik. Ha nem kapnánk, esetleg salottával is ki lehet próbálni (privát hiánygazdaságomban én is azzal szoktam helyettesíteni), de mindenképp más lesz az íze.

Ebből a rakomány fehér gyöngyhagymából eredetileg besameles, fehérboros hagymát szerettem volna készíteni, de bor sem volt (meg más se nagyon:-), ezért ez a kényszer-szülte sörös-narancsos lett belőle. Mert sör, az persze volt:-)) A mennyiségeket nem írtam fel pontosan, csak öntögettem, párolgattam, azért nagyon nem lehet elrontani. Talán látszik, hogy a folyadék – a sörön kívül – a klasszikus orange vinaigrette (narancsos salátadressing) egyik változata, ehhez öntöttem a sört, és ízesítettem egy kicsit. Talán jobb is, hogy elszakadtam a fehérbor uralmától:-), a sör naranccsal való párosítását pedig amúgy is régóta kedvelem. 
Előnye, hogy egy kis lábasban is meg lehet főzni, és kihűlve, hidegen is nagyon klassz, szóval ideális piknikcucc.

Gyöngyhagyma narancsmártással

Sörös-narancsos gyöngyhagyma

1 ek vaj
1 ek olívaolaj
250 g gyöngyhagyma (kb. 22-30 db)
kb. 100 ml narancs kifacsart leve (kb. 1,5 – 2 db narancs)
1 db narancs reszelt héja (elhagyható)
világos sör (kb 200 ml)
1 leheletnyi mustár (lehetőleg Old English Mustard)
1 pici cukor, kóstolás után
kevés aceto balsamico, vagy fehér-, vörösborecet
1 mk keményítő (kukorica-, búza-, vagy burgonya)
só, bors
½ db zöldcitrom

Először meg kell tisztítani a gyöngyhagymát. Ehhez vizet forralok és a hagymákat héjával együtt 3 percig lobogva főzöm. Leszűröm és hagyom kicsit kihűlni, majd levágom a két végét és lehántom a héját. Ezzel a módszerrel könnyen lejön, bár elég hosszadalmas ügymenet…, viszont egyáltalán nem csíp.
Egy serpenyőben felhevítem a vajat, az olajat (olajat még később az állagától, ízétől függően bele lehet keverni), beleteszem a hagymákat és pár percig pirítom őket. akkor beleöntöm a narancsok levét és a sört is, úgy, hogy a folyadék egy ujjnyira ellepje a hagymákat. Összesen negyedóra alatt ropogósra puhul és sűrűbb folyadék lesz alatta, akkor ízesítem, hogy kerek legyen az íze. A végén egy kevés keményítőt elkeverek egy kanálka sörrel és picit besűrítem vele a mártást. Ízesítem sóval, borssal és sok zöldcitrommal.