Már 012014
 

Fogalmam sincs, honnan kezdjem, elkezdem hát az elején.
2012 nyarán, jobban mondva nyarára, megelégeltem a fogyókúrákat. Ezt így is, meg úgy is ki lehet fejezni, de tény, hogy elég volt a rengő idomokból, és persze nálam is jelentkezett az a bizonyos női “itt az utolsó pillanat agyi fogyásimpulzus”, ez aztán megtette a magáét, megláttam magam egy iszonyat széles lépcsőn lefelé, és akkor dőlt el a mondat: Ezt így tovább nem. Nem!!

A túlsúly, amit cipeltem magamon minden pillanatban számszakilag inkább mosolyra adna okot mások szemében, nekem azonban mégis maga volt a teher. Ezzel keltem, ezzel a combtérfogattal tértem nyugovóra,  bármilyen keveset is ettem, nem fogyott a mérlegen látott szám, sőt, lassan növekedett is.

Cselekedni kellett. Így jött eme lefelé lépcsőzés, amikor is végképp megfogalmazódott bennem, kész, vége, emilyen rubensi alakkal nem óhajtok tovább. Le se merem írni, hogy a mérleg akkor még csak épp mutatta a hatost elöl, de nekem akkor is. Continue reading »

jún 202013
 

Gyors vacsorákban kezdek verhetetlen lenni. Ez a mostani nem teljesen az én érdemem, egy ismerősöm mesélte, hogy hetente háromszor kéri a család, eddig még nem unják. Igaz, ők még krémes bivalymozzarellát is szeleteltek mellé, és tényleg, egy fantasztikusan egyszerű saláta lesz belőle, előételként elég utána egy szelet hús is. Felüdülésként – mert nem kell mindig kaviár, akarom mondani hús -, most főtt tojást adtam mellé, így is gondoskodtam a kellő fehérjebevitelről.
Nem lehet többet mondani róla, csak azt, hogy tessék csak, tessék, nálunk biztos lesz még párszor ez a felállás. Nagy sikere volt!
Az eperszezon elmúltával pedig lehet barackkal, szőlővel, majd mézédes mangóval is Continue reading »

Már 252013
 

Van olyan, aki nem szereti a húsgombócot? Na jó, nem a vegetáriánusokra gondolok, de a húsevő gyerekek körében ez mindig biztos sikert arat. Sőt, felnőttkorban is, talán azért, mert olyan remekül variálható és elég gyorsan készen van. Ennyi érv mellett nem is értem, miért kerül nálunk olyan ritkán az asztalra… Na majd ezen változtatunk!
Az apró gombócokhoz általában egy sűrű szaftos mártást készítek, gyakorlatilag ezekben fő a gombóc. A köreten egy kicsit törtem a fejem, egy hete tologattam az édesburgonyát, mert mindig akadt más befutó a vacsorához. Kezeletlen biocitromot szinte mindig tartok otthon, hihetetlen, mennyi ételt feldob, másrészt imádom a citrom savanykás-fanyar ízét, ezért egyben is gyakran is felhasználom.  Continue reading »

Már 262012
 

Még télen, borozáshoz készült ez az előétel, néhány ciabatta, egy nagy tál olívabogyó és sült paprika társaságában. Mivel Húsvét-hangulata van már a világnak – és ennek a képnek is -, rájöttem, milyen finom kis előétel lehet ez a húsvéti asztalon. Az egyszerű, pácolt mozzarellagolyókat változtattam meg. Nem nagy dolog, tálalásnál ugyanis a kapribogyók mind leültek a tál aljára, erre fogtam magam, leszűrtem és átturmixoltam az egész pácot. Sűrűbb, finomabb szószt kaptam (a dióolaj is ekkor került bele), a társaságban mindenki oda volt, ezért megosztom itt is.
Nem kizárt, hogy nálunk is asztalra kerül Húsvétkor.

Petrezselmyes-kapribogyós mozzarellagolyók
Petrezselymes-kapribogyós pácolt mozzarellagolyók

(Bocconcini di mozzarella con capperi e prezzemolo)

1 kg mozzarellagolyó (lében, 500 g tisztán)
100 ml / 6-7 ek extraszűz olívaolaj
30-40 ml / 2-3 ek dióolaj (hidegen sajtolt)
30-40 ml / 2-3 ek frissen facsart citromlé
kevés reszelt citromhéj (opcionálisan)
kevés fehér balzsamkrém (opcionálisan)
só, bors
2 ek kapribogyó
2 maréknyi / 1 csokor petrezselyem

A mozzarellagolyókat egy szűrőben lecsöpögtetem és beleteszem egy nagyobb zárható üvegbe vagy dobozba.
Az olajat egy nagyobb csavaros üvegbe teszem, beleöntöm a dióolajat, a frissen facsart citromlevet, balzsamkrémet, sózom és borsot tekerek rá, majd alaposan összerázom. Érdemes megkóstolni, legyen harmonikus, de ne legyen még túl savas. Ráöntöm a sajtgolyókra.
Egy-két napra behűtöm, de ha csak pár óránk van, az is elég kell hogy legyen. Közben érdemes néhányszor átforgatni az üveget.

Ezután egy másik edénybe teszem a sajtgolyókat – a legegyszerűbb a levet átszűrni egy magasfalú pohárba, amiben pürésíteni fogunk, a mozzarellát meg visszatehetjük az üvegbe.
A kapribogyót szűrőben folyó víz alatt alaposan leöblítem. A petrezselyem nagyobb részét lecsipkedem, mindkettőt hozzáadom a mártáshoz, reszelek bele citromhéjat és az egészet pürésítem. Ezután egy finom szűrőn átszűröm, hogy a megmaradt mártás ne tartalmazzon nagyobb darabokat. Ízesítem, mehet bele só, vagy olaj és citromlé is. Visszaöntöm a mozzarellagolyókra és lefedve felhasználásig tárolom.
A páclével együtt tálalom és megszórom egészen apróra vágott petrezselyemmel.
6-8 fős előétel lesz belőle

dec 112011
 

Tagliatelle aszalt paradicsommal és dióolajjal
(Tagliatelle ai pomodori secchi e olio di noci)

160 g tagliatelle
1 ek extraszűz olívaolaj
1 db salottahagyma
1 ágacska rozmaring
kb. 40 g aszalt paradicsom
1 bő tk kapribogyó
1 nagy löttyintés (úgy fél deci) száraz marsala – vagy egyéb száraz fehérbor
4 ek hidegen préselt dióolaj
parmezán a tetejére


Először egy kis tálkába teszem az aszalt paradicsomot és annyi vízzel felöntöm, amennyi ellepi. Egy óráig – de sürgős esetben is legalább egy fél órát hagyom pihenni.
Egy lábasban felhevítem az olajat és üvegesre pirítom benne az elfelezett és vékonyra vágott salottahagymát és a rozmaringágat. Akkor hozzáadom a kanállal kiszedett aszalt paradicsomokat és a vízzel alaposan leöblített kapribogyóval együtt hozzáteszem a hagymához. Hozzáöntöm a marsalát és alacsony lángon, néha kevergetve párolgatom. A végén kiveszem a rozmaringágat.
Közben al dente kifőzöm a tésztát. Ha kész, szűrővel kiveszem egy tálba, rászedem a paradicsomos masszát, hozzáöntöm a dióolajat és alaposan átkeverem.
Sózom és borsozom.
Tányérokra szedem és megszórom reszelt parmezánnal.
2 személyre

ápr 122011
 

Lassan készülnünk kell Húsvétra, íme egy hihetetlen gyors kis bekapnivaló annak, akinek kevés ideje lesz az előkészületekre. Nem is recept, csak olyan “összetársítós” kis valami, bár feltétele, hogy legyen a kezünk ügyében némi kis medvehagymás olívaolaj. A nagyon jó dijon-i mustár sem hátrány, sem a tellicherry bors sem. Vagy a sóban eltett szicíliai kapribogyó, de ezzel vége is a listának.

Eredetileg egy erősen sós, fűszeres lében pácolódnak a tojások, akinek van rá két napja, próbálja ki, sokkal izgalmasabb, mint a sima főtt tojás, de a medvehagymás olaj még azokat is feldobja.

Ez még tavalyi prototípus, azóta cizelláltam rajta egy kicsit, a receptben már ezt írom le.
Én nem várok Húsvétkor locsolókat, de arra is bátran el tudom képzelni, adjunk mellé rusztikus, finom baguette-szeleteket, azzal jól fel lehet tunkolni az olívaolajat.

Főtt tojás kapribogyós medvehagymás olívaolajjal
Sóban pácolt tojás medvehagymás olívaolajjal

A sóban pácolt tojásokhoz
1 nagyobb fej hagyma
8 db tojás
kb. 3 tk só
1 tk currypor
1 mk tört kömény
5 szem tört feketebors
1 db babérlevél
Az összeállításhoz
medvehagymás olívaolaj
tengeri só, vagy Maldon-só
durvára őrölt fekete bors (Tellicherry bors)
brandy-ben pácolt kapribogyó
dijon-i mustár
petrezselyem, vagy egyéb zöldfűszer, saláta

1. Legalább két nappal a fogyasztás érdemes elkészíteni a tojást.
A hagymát vékony szeletekre vágom. A tojásokat kívülről alaposan megmosom, majd a fűszerekkel együtt egy liter vízben keményre főzöm és a főzővízben hagyom, hogy kihűljenek. (A szokásos módon kivehetjük a tojást a pácból és hidegvizes öblítéssel lehűthetjük őket, akkor mehetnek vissza a pácba.) Kiveszem a tojásokat és mindegyik héját megtöröm, de nem hámozom meg. Visszateszem a pácba és hideg helyen legalább két napig pácolom.
Ezután meghámozom és felhasználásig visszateszem a lébe.
2. Tálalásnál negyedekbe vágom a tojásokat. A kapribogyót alaposan leöblítem és legalább egy-két órára brandy-be áztatom, ezután leszűröm és mozsárban durvára töröm. (Ez inkább sima főtt tojásnál érdekes, a sóban pácoltnál elhagyható.)
A medvehagymás olívaolajba forgatom a kapribogyót, enyhén sózom és borsot tekerek rá.
3. Tányérokra teszem a tojásnegyedeket, mindegyikre pöttyintek egy kevés mustárt, majd alaposan meglocsolom a kapribogyós olívaolajjal. Mellé vagy ráteszem a felvágott, pici olajjal meglocsolt, zöldfűszeres petrezselymet. Lehet rucolával, bazsalikommal, gyermekláncfűvel, madársalátával is keverni, lényeg, hogy a saláta ne legyen túl karakteres, különben elnyomja a finom olajos pácot.

dec 132010
 

A smoothie-hírlevél eheti kiadása ezúttal innen jelentkezik (aki még nem tudná: minden hétfőn egy-egy újabb smoothie-recept a DC Facebook-oldalán!). Az ok igen egyszerű: annyira jól sikerült, hogy nem csak reggelire, hanem előételnek is beillik (jobban mondva inkább ezt a célt szolgálja), annak ellenére, hogy a paradicsomok már november közepén sem tündököltek, amikor készítettem.

Azóta decembert írunk, paradicsomfronton a helyzet még rosszabb, hiába, nem a trópusokon élünk. Igaz, hogy paradicsom ugyan kapható, de napérett, zamatos példánnyal ilyenkor már nem találkozni.
Hogy miért került ez a recept még is ide? Nos, koktélparadicsommal is próbálkozhatunk (ez a smoothie is abból készült, csupán egy kicsit segítettem rá:), ezek még télen is elég élvezhetőek. Másrészt nagyon jó minőségű darabos paradicsom is jó hozzá, persze az igazi majd nyáron lesz, én is elteszem a receptet és elővesszük újra, rendben?

Az összetevők pontosan ugyanazok, mint a klasszikus paradicsomos mozzarellánál, a capresenél, mindkét réteget jól összeturmixoltam és szép kerekre, intenzívre ízesítettem. Folyékony saláta. Jó olívaolaj, kevés kapribogyó, lágy salottahagyma, rucola és tengeri só csodát tesz.

Akinek sikerül egy pohárba szép rétegesen bekanalaznia, akkor még ünnepi előételnek is beillik. Aki gondolja, a paradicsomba – akár csak a Bloody Mary esetében – tehet egy pici vodkát és worcestermártást is, ártani biztosan nem fog.
Tejhabbal is el lehetne játszadozni, de akkor nem caprese lenne, hanem cappuccino, az meg egy másik történet.

Caprese-smoothie
Caprese-smoothie

A paradicsomos réteghez
6 db koktél- vagy 4 db fürtös paradicsom
1 kisebb salottahagyma (elhagyható)
1 ek extraszűz olívaolaj
6-8 levél bazsalikom vagy rucola
só, feketebors frissen őrölve
sűrített paradicsom (opcionálisan, rásegítésnek)
1 tk kapribogyó (elhagyható)
húsleves vagy ásványvíz
A mozzarellaréteghez
1 guriga (125 g) /bivaly/mozzarella
1 ek extraszűz olívaolaj
só, feketebors frissen őrölve
szénsavmentes ásványvíz

Külön-külön mindkét réteg hozzávalóit összeturmixolom és kerekre ízesítem. (Erre való a salottahagyma, a paradicsompüré, a kapribogyó és a húsleves is, de ha nyáron érett paradicsomokkal van dolgunk, akkor ezekre nem lesz szükség.) Olyan sűrűre készítsük, hogy még iható legyen.
Kanál segítségével felváltva óvatosan egy pohárba teszem a rétegeket és fogyasztásig behűtöm.
4 pohár lesz belőle /

okt 182009
 

Csípős padlizsános-paprikás linguine
(Linguine al peperoncino con melanzane)

200 g linguine (vagy egyéb metélttészta)
1 közepes padlizsán
1 – 1 ½ db sárgahúsú paprika
1 kisebb db csípős paprika
3-4 db sózott szardella
1 ek sóban eltett kapribogyó
1 maréknyi fekete olajbogyó
1 gerezd fokhagyma
1 csokornyi vegyes zöldfűszer (pl. petrezselyem, bazsalikom, metélőhagyma, zsálya)
3 ek extraszűz olívaolaj
só és bors, frissen őrölve

1. A padlizsánt meghámozom (aki gondolja, rajta hagyhatja a héját) és falatnyi kockákra vágom. A paprikákat szintén megmosom, félbevágom, kivágom a torzsát és kockákra szelem, a kívánt mennyiségű csípős paprikát szintén, az olívabogyókat kimagozom és félbevágom.
2. Egy nagyon serpenyőt szárazon (olaj nélkül!) felforrósítok és beledobom a padlizsánkockákat. 5 perc múlva hozzáadom a paprikát is és jó 10-15 perc alatt gyakori kevergetés melett az egészet puhára pirítom. A végén hozzádobom az olívákat is.
3. Közben folyó víz alatt külön-külön átöblítem a szardellát és a kapribogyót. A fokhagymát szétnyomom vagy apróra vágom és összekeverem az olajjal, a szintén villával szétnyomott szardellával, az egész kapribogyóval és az apróra felvágott zöldfűszerrel.
4. Vizet forralok és al dente kifőzöm a tésztát. Mielőtt leöntöm, kevés főzőlevet kiemelek, majd leszűröm a tésztát. A serpenyőben lévő padlizsánhoz hozzákeverem a zöldfűszeres masszát és annyi főzőlevet, hogy a szósz ne legyen túl száraz. Alákeverem a linguinét és tálalom.
Nem tettem rá sajtot, viszont bőven meglocsoltam olívaolajjal.
2 személyre

ápr 272009
 

Végre itt a spárgaszezon! Igaz, mi már ettünk idén spárgát, mivel egy hónapja képtelen voltam ellenállni egy importból származó kötegnek, így egyszerűen sütve nálunk már akkor bekopogott a spárgaszezon.

Ezt a változatot sem bonyolítottam, időhiányban szenvedőknek viszont kimondottan kellemes, friss, üde vacsora lesz belőle. A spárgát most nem sütöttem, hanem szokásos módon pároltam, de a kevéske főzőlevet is igen koncentráltra hagytam. Ezt később egy kevés borral és a spárga levágott héjával még be is redukáltam, majd leszűrve és lehűtve betettem a fagyasztóba, hogy később fel is használhassam.
Ami feldobta a spárgát, az a petrezselymes rucola volt, ami nyomokban emlékeztet a ligúr zöldmártásra, a salsa verde-re, de egyáltalán nem az. Saját kreáció abból, amit frissen kaptam és ami épp a kezem ügyébe akadt.
(Aki nyomon követi a blogon megjelenő recepteket, láthatja, hogy gyakran csempészek rucolát ide-oda, hisz markáns ízét nagyon kedveljük, de nem csak magában esszük. Lásd a “rucola”-cimkét! Kisebb darabokra vágva és egyéb zöldekkel kombinálva pedig fantasztikusan jó párosításokat érhetünk el, kisebb mennyiségben szinte fűszerként lehet használni!)

A sonka volt a másik, ami hihetetlen sokat dobott a spárgán! Most aosta-völgyi (Valle d’Aosta) levegőn szárított sonkát vettem (Prosciutto crudo di Bosses), ami hasonló eljárással készül, mint a pármai és a San Daniele-sonka, csupán sósabb. Azonban bármilyen, levegőn érlelt sonka fantasztikusat alkot a spárgával! Csupán arra figyeljünk, hogy a sonka és a spárga mellett szereplő szósz vagy mártás ízerősségben azonos szinten legyenek, egyik se nyomja el a másikat!

Hozzá egy RoséSecco-t ittunk, mely Ízbolygó-ék borospincéjéből származik (ezúton is köszönet érte:), és ami nemcsak ízben, de színben is remekül harmonizált, ugyanis a Rosé ugyanabban a teltebb lazacszínben pompázott, mint a sonka.

Összefoglaló spárga-receptgyűjtemény a magyarnyelvű gasztroblogokból ITT található.

sparga_rucola_sonka1

Fehérspárga petrezselymes rucolasalátával és sonkával
(Asparagi bianchi con rucola e prosciutto crudo)

A spárgához
600 g fehérspárga
kb. 300 ml víz
1 ek cukor
1 mk só
1,5 ek sherryecet (vagy fehérborecet)
1 tk-nyi vaj
A zöldfűszersalátához
kb. 80 g rucola
kb. 40 g petrezselyem (2 kis magyar csokornyi)
1 db salottahagyma (kisméretű)
1 db tojássárgája (elhagyható)
2 ek olívaolaj
1 ek mézbalzsam (mézborból erjesztett ecetbalzsam)
1 ek-nyi kapribogyó
só (amennyi szükséges)
feketebors, frissen őrölve
Az összeállításhoz
8-10 szelet levegőn szárított sonka
néhány szem főtt burgonya (ízlés szerint)

A spárgát a szokásos módon megtisztítom. Egy méretes lábosban felforralom a vizet az összes hozzávalóval együtt és alacsony hőfokon 12-15 perc alatt roppanósra párolom a spárgát.

A rucolát és a petrezselymet alaposan megmosom, kicsapkodom és közepesen apróra vágom.
A dressinghez egy kisebb tálba teszem a tojássárgáját (ez elhagyható), majd az olajjal és az ecettel egyneművé keverem. Beleteszem a (z esetleg mozsárban durvára tört) kapribogyót, a hajszálvékony szeletekre vágott salottát és sózom, borsozom, hogy kerek legyen a mártás. A saláta alá keverem és állni hagyom.

Tálalásnál a rucolára ültetem a spárgát és összecsippentett, hajszálvékony sonkaszeletekkel tálalom. Ha elegánsabban szeretnénk tálalni, készítsünk dupla mennyiségű mártást és a felét pöttyintsük a spárgára is.
2 személyre / 

sparga_rucola_sonka2

nov 172008
 

Megbeszéltük, hogy hétvégén libacomb lesz, de Márton-napon teljesen elfelejtkeztem róla, hogy a liba miért is van, pedig az volt. Márton-nap-tudat nélkül is nagyon jó lett – miután átsült rendesen.

Abban az emlékezetben voltam, hogy én már sütöttem libacombot. Libát, egész töltött libát már sokszor, de libacombot még nem, és mivel comb, összekevertem a kacsamellel. Ez valahogy logikus, nem? Szóval úgy kezdtem neki, hogy szépen mindkét oldalról megpirítottam a combokat, aztán betettem őket a 80 fokra előmelegített sütőbe. Mint a kacsamellet… Mindezt egy órával a vacsora előtt, amíg a zöldséget gondoltam elkészíteni.

Így is lőn.
Liba be, zöldség roppanós-finomra süt, megterít, bort bontat, vizet tölt, zenét feltesz, hangulatvilágítást bekapcsol, liba ki, mártást beforral, tányérokra szervíroz. 
Asztalhoz leül, beszippantja a sült libacombból kiáradó fantasztikus illatokat, villát libába szúr, vágja az első, omlós falatot….  na és akkor ezen ponton, ahogy akár egy bungee ugrás alkalmával, átvillan az ember agyán az egész addigi, kulináris múltja, tapasztalata (??), a hús ugyanis még nyers volt:-))) Hát kérem, van ez így :-))
Nem volt mit tenni, némi tanakodás után a sütőt jól rákapcsoltam és egy óra tíz percre visszadugtam a sütőbe. Eddig volt ugyanis türelmes a férjem. (A 60. perc tájékán el kezdett a pizzafutárral fenyegetőzni.) Közben eszegettük a zöldséget és megittuk a bor felét. (Később egy másodikat is fel kellett bontani.) De hogy ne unatkozzak, kénytelen voltam még egy adag zöldséget is sütni, még jó, hogy volt mindenből.

Azt nem említeném, hogy mikor vacsoráztunk, még mediterrán életvitel esetén is – amit amúgy is folytatunk – eléggé későt mutatott az óra (bár erre megjegyezném, hogy valahol a világon mindig este nyolc óra van:-), de végül is nagyon finom lett minden. Később olvastam Gabojszánál, hogy ő 6 órát tartotta bent a saját libájának a combját a 100 fokos sütőben, hát ilyesmit írok én is a receptbe – csakhogy tudjam legközelebb…
A kép egyébként a nyers libáról készült, de egész jól mutat, nem?

Még jó, hogy nem hívtam vendégeket.
Az estet – és a nyers és a sült liba közötti idő agyonütését – egy új felfedezés is emelte: egy 2007-es apúliai Primitivot, Feudi di San Marzano-t ittunk hozzá (bár a vacsorához túl könnyűnek bizonyult), mégis annyira tetszik, hogy már három kartonnal be is táraztunk belőle. 

Továbbá szerényen megjegyezném, hogy ez egy saját recept:-)

Libacomb pirított zöldségekkel

Libacomb pirított zöldségekkel, rucolaágyon

A libacombhoz
2 db libacomb
só, bors
1 ek olívaolaj
1 ek vaj
kb. 100 ml fehérbor
kb. 100 ml csirkealaplé
néhány zsályalevél (elhagyható)
1 ek vaj a mártáshoz
A pirított zöldséghez
1 db sárgarépa (közepes)
2 db burgonya (közepes, nem szétfővő fajta)
100 g brokkoli (vagy kelbimbó)
4 db paradicsom
4 db articsókaszív (üveges is)
1 ek kapribogyó (lehetőleg sóban eltett)
1-1,5 ek pezsgőecet (vagy jófajta! fehérborecet)
1 mk só
2 maréknyi rucola
olívaolaj

feketebors, frissen őrölve

A sütőt 80 °C-ra előmelegítem.
Egy serpenyőben felhevítem a vajat és az olajat és 10 perc alatt mindkét oldalról körbepirítom benne a (megmosott, leszárított) libacombokat. Egy sütőtálba átteszem a combokat, körbeöntöm a bor és az alaplé egy részével, beleteszem a zsályát és lefedve beteszem a sütőbe. Ha szükséges, menetközben kevés folyadékot adok hozzá. Ha megsültek a combok, kiveszem, melegen tartom és a mártást beforralom, illetve kevés hideg vajjal montírozom, hogy személyenként úgy féldeci mártást kapjak.

A sárgarépát és a burgonyát meghámozom és falatnyi, egyenletes darabokra vágom. A brokkolit is előkészítem és ehető méretű rózsákra szedem. (Ennél a mennyiségnél egyszerűbb fagyasztottat venni, hacsak nem maradt kevés brokkolink, de kelbimbóval is helyettesíthetjük.) Kevés víz fölött, pároloedénybe teszem az első kettőt, pár perc után hozzáteszem a brokkolit és még kb. 4 percig párolom. Egy nagy serpenyőben olajat hevítek, beleteszem a zöldségeket és roppanósra sütöm, közben óvatosan átforgatom. A paradicsomot megmosom, félbevágom és késsel kiszedem a magját, majd csíkokra vágom. A zöldséghez adom a hosszában negyedekbe vágott articsókával együtt. Egy perc alatt kész, ne pirítsuk sokáig, minden maradjon roppanós! Hozzáöntöm a pezsgőecetet, pici cukrot és sisteregve elpárologtatom. Beleteszem a kapribogyót, sózom, és borsot tekerek rá. 
Tálalásnál a tányérra teszem a libacombot, mellé teszek egy halom rucolát, meglocsolom jófajta olívaolajjal, sóborsozom és rákupacolom a zöldséget. A mártásból a hús köré öntök egy keveset.
2 személyre / 

 

nov 152008
 

Ez a mártás most csak hirtelen összevágott szárított paradicsomból és olajbogyóból áll, de ha időnk engedi, tehetünk még bele kevés egyéb zöldséget, vagy szardellát is.

Pappardelle szárított paradicsommal
(Pappardelle con pomodori secchi)

250 g pappardelle
1-2 ek olaj a paradicsom alól
1 fej salotta
1 maréknyi szárított paradicsom
1 maréknyi fekete olívabogyó, vagy
1 ek kapribogyó (sóban eltett)
só, bors, szükség szerint

parmezánforgács a tetejére


1. Al dente kifőzöm a pappardellét, közben épp elkészül a mártás is.
2. Egy lábasban olajat hevítek, rádobom a felvágott salottát, majd a durvára vágott szárított paradicsomot és az olajbogyót (vagy az átöblített kapribogyót) is. Sózom, ha szükséges és teszek rá petrezselymet is, ha van.
Forgácsolt parmezánnal remek!
2 személyre /

aug 242008
 

Amíg nem ismertem a húsgombócoknak ezt a toszkán változatát, addig el sem tudtam képzelni, hogy a húsos masszát nem csak az unalmas zsemlemorzsával hosszabíthatják meg. Gyerekkoromban talán épp a tetemes mennyiségű kenyérmorzsa miatt nem kedveltem a húsgombócot, tologattam a tányéron ide-oda, valahogy csak nem akart lecsúszni.
Szerencsére azonban már régóta ismeretséget kötöttünk, a ricottás húsgombóc és én, így az a fajta “fújtós”:-) fasírt végérvényesen a múlté!

Ám darált húsból mindenféle kerül az asztalra.
Leggyakrabban az amerikai hamburger patty, színtiszta marhahús, és semmi más. A férjem rácsapja a grillrostra és boldog.
Aztán ott van a másik kedvencem, a sárgarépás-diós vagdalt. A bobotie, amit szerencsére egzotikus íze ellenére mindenki szeret. A klasszikus paradicsomragus lasagna, nagyanyám darálthúsos lecsója, fűszeres darált bárányhússal töltött török paprikák, és még sorolhatnám tovább.

És itt van ez a ricottás húsgombóc, ami a lányom nagy kedvence, úgy látszik, a fújtós fasírt iránti ellenszenvét elörökölte tőlem:-) Jó kompromisszum ez a húsgombóc: van is benne hús, meg nem is annyi, a túró pedig jóval egészségesebb, mint a zsemlemorzsa (főleg, ha bolti…). Egy részét szemcsés túróval is kipróbáltam – sajnos magyar túróm nem volt, kénytelen voltam cottage cheese-t használni:-) – de ki szerettem volna próbálni, milyen az állaga, működik-e. Megállapítottam, hogy igen, jól működik, és ha az íze kicsit más is lesz, de használhatunk hozzá túrót is, egyesek számára biztosan új távlatokat nyit ez a fajta húsgombóc! :-)

Ha van, egy kevés kapribogyót és petrezselymet is szoktam beletenni, belemehet még egy salotta és egy-két gerezd fokhagyma is, de ennél megszoktam, hogy nem teszek. A ricotta lágyítja a húsgombóc ízét és nem kívánkozik bele.
Az egésznek a lényege, hogy ugyanannyi ricottát vegyünk, amennyi húst, egy kevés tojást, ízesítsük és kész is a húsmasszánk. Én fele olíva-növényi olajban szoktam sütni, nem sokban, mert ha gyakran rázogatjuk, forgatjuk, akkor kevés is elég.
Köret ehhez nem jár, nem is tudnék mit tanácsolni hozzá. A hagyományos toszkán kenyeret adják hozzá, semmi mást, és egy nagy pohár testes vörösborral öblítik le.

Ricottás húsgombóc paradicsommártással

Ricottás húsgombócok paradicsommártással
(Polpettine di ricotta in sugo di pomodoro)

A ricottás húsgombócokhoz
300 g borjúhús, darálva (vagy marhahús)
300 g ricotta (hiányában szemcsés túró)
1 db tojás
1 ek olívaolaj
1 ek kapribogyó (elhagyható)
3-4 ek parmezán, finomra reszelve
1 mk só
bors, frissen őrölve
liszt a hempergetéshez
olaj a sütéshez

A darált húst összegyúrom a ricottával, a tojással, az olajjal és a sajttal, sózom és borsozom, majd kisebb, golflabda-nagyságú gombócokat formálok belőlük. (Én ezt egy kilökőkaros fagylaltos kanállal szoktam, így pontosan egyforma méretű gombócokat kapok.) Egy tálkában kevés lisztben megforgatom és serpenyőben, kevés forró – lehetőleg olíva-, vagy fele-fele arányban olíva- és növényi olajban – forgatva közepes hőn, jó 10 perc alatt megsütöm. Nem kell hozzá sok olaj, csak annyi, hogy a gombócokat negyedig ellepje, ennek a mennyiségnek a kisütéséhez nem kell egy decinél több.
Közben elkészítem a paradicsommártást és azzal tálalom. Hagyományosan nem jár hozzá köret, csupán fehér rusztikus falusi kenyeret adnak hozzá, amivel a mártást is ki szokták tunkolni.

Paradicsomszósz
(Sugo di pomodoro)

1 ek olívaolaj
1 kis fej hagyma
3-4 ek-nyi fehérbor
400 g paradicsom (húsos fajta, lehéjazva és kimagozva), vagy
– 400 ml darabos paradicsom (polpa di pomodoro, pl. MUTTI)
1 ág bazsalikom, frissen
1 mk só
bors, frissen őrölve
1 ek olívaolaj

Olajat hevítek, közepes hőfokon beleteszem a hagymát, majd ha már üvegesre pirult, hozzálöttyintek egy kevés fehérbort. Hagyom, hogy elpárologjon, akkor hozzáadom a paradicsomot és a bazsalikomágat is. Legalább félórát, de ha lehet, akár egy órát is hagyom gyöngyözni. Ha úgy látjuk, hogy leragadni készül, akkor egy kortynyi vizet hozzá lehet önteni. A vége előtt sózom, borsozom, kihalászom a bazsalikomot és a legvégén belekeverek egy kanálnyi nagyon jó olívaolajat is.

18 db húsgombóc / 4 személyre /

Sze 102007
 

Vannak étkek, melyeket olyan kis keskeny mesgye választ el egymástól, hogy nehéz nevet adni nekik, vagy urambocsá, valamilyen kategóriába betuszkolni őket. Nem engedik, ellenben elvárják, sőt megkövetelik tőlünk, hogy úgy élvezzük őket, ahogy vannak. És ez így is van rendjén.

Akkor lettem figyelmes a receptre, amikor Eszter blogjában közzétette az isteni Sophia Loren egyik spagettis receptjét és föleszméltem, hogy már csillagévek távlatából sem készítettem újra ilyet. (A könyvet még abból az időkből ismerem, amikor kis hazánkban a nagy többségnek még elvétve voltak fogalmai az olasz konyhakultúrával kapcsolatban, és most igen visszafogottan fogalmaztam…)
Sophia Loren ezen könyve, az *Eat with Me* mára igazi kinccsé lett: az 1972-ben  kiadott könyv mára horrorisztikus árakon kél el.

A recept roppant egyszerű és szerintem itt a Pasta alla checca átdolgozott változatáról van szó (a pasta itt többnyire a spagettit jelenti, mivel ez a nyers, darabos mártás igen jól harmonizál vele, de találkoztam másfajta tésztával is, mint a farfalle, vagy penne.) A Róma környéki születésű – akkor még – Sofia édesanyja nyilván jól ismerte és gyakran készítette ezt a pastát, amit aztán a neve miatt (checca (e: kekka) = mondjuk így, a *kézmeleg* mártás után nevezték el, de némely átíratban akár utcalányt is jelent, helytelenül…) nem bizonyult túl nyomdaképesnek. Mindez csupán az én feltevésem, de a Spaghetti con pomodori freschi (vagyis spagetti friss paradicsommal) ugyan nem bővelkedik annyi izgalomban (mint egy *melegen* tálalt spaghetti), de egy könyv számára azért mégiscsak szalonképesebbnek bizonyult.

A rusztikus név mögött nyilván az egyszerű elkészítési mód is rejlik: a kifőtt pastát – jelen esetben a spagettit – egy nyersen összevágott, főként kötöttebb típusú paradicsomból készült nyers salsa-ban forgatjuk meg. Ha ezt még azon melegében tesszük, akkor a pastánk tényleg langyos lesz és semmi nyomát nem leljük tésztasalátának vagy épp egy állott, hideg tésztafogásnak. Egy savas dressinggel viszont már egy klassz tésztasalátát is kapnánk, ha tennénk bele valamilyen ec etet, de nem teszünk…

Talán mondanom sem kell, hogy egy nyers mártásnál, salsa-nál, ha az nincs összefőzve, még jobban érvényesül az alapanyagok minősége. Az igazi, bivalytejből készült mozzarella (és itt végképp nem a gumis, ízetlen, szuperpiacokon vásárolt sajtra gondolok), egy igazán fantasztikus, nyers fűízre emlékeztető, toszkán olívaolaj, egy tömör, ropogós, zamatos paradicsom, néhány frissen csippentett oregano- vagy bazsalikomlevél csodákra képes!
Én az eredeti mozzarella helyett pecorinoval készítettem, ettől nem lett olyan színtelen, vagyis jóval aromásabb fogást kaptunk. (Más sajtot is elbír, de érdemes a lágy vagy félkemény sajtok terén mozogni.) De bárhogy készíthetjük, a friss zöldfűszereket is variálhatjuk attól függően, mi van kéznél, tegyünk bele egy kevés fekete olívabogyót és kapribogyót is (ha lehet, sóban eltett kapribogyót használjunk, de ezt is jól öblítsük le és mossuk át), és igen jófajta olívaolajjal locsoljuk meg: kész is az egyik zseniálisan egyszerű pastafogásunk.

Spaghetti friss paradicsommal (Spaghetti con pomodori freschi)
Spagetti friss paradicsommal
(Spaghetti alla checca)

400 g spaghetti
A friss zöldségmártáshoz
600 g paradicsom (San Marzano, Lukullus, vagyis tojásalakú, keményebb fajta)
50 g Pecorino (vagy 1 db mozzarella di Buffala)
2 fej salottahagyma
50 g fekete olívabogyó, magozva
2 ek kapribogyó
½ csokor petrezselyem, apróra vágra
5 levél oregano vagy bazsalikom (vagy több)
2 gerezd fokhagyma

bors, frissen tekerve
2,5 ek olívaolaj (60 ml)

Először is előveszek egy hatalmas pastás tálat, amiben az egészet majd tálalom, ebbe gyűjtögetem a nyers ragu hozzávalóit.
A paradicsomot megmosom, majd egészen apróra vágom. (Félbe, harmadba, majd azt is 4-5 darabkára, egyes receptek szerint meg is kell hámozni, én ezt itt fölöslegesnek tartom.) A mozzarellát kisebb darabokra (vagy a pecorinot pici, vékony hasábokra), a salottát vékony karikára, az olívát félbe, a fokhagymát pici darabokra vágom. A petrezselymet és az oreganot (vagy bazsalikomot) ollóval (esetleg hintakéssel) felaprítom.
Az összes apróra vágott és a többi hozzávalót a tálban alaposan, de óvatosan összeforgatom. Kifőzöm a spagettit és még forrón a tálban lévő hozzávalókhoz forgatom, így a hideg, nyers hozzávalók ellenére is még melegen tálalható.
4 személyre /

Borajánlat:
Soave Superiore, Villa Erbice, DOCG, Veneto, 2004
A főként garganega-szőlőből készült, trópusi ízekkel bíró fehérbor ananászra, mangóra és őszibarackra emlékeztet. Igen kis területen termelik, ezért gazdagabb koncentrációjú, a 2004-es pedig különösen  jó évjárat az Erbice-birtok számára.
Aubergine borajánlata:
Pannonhalmi Tramini, Apátsági pince, 2005
Í
nycsiklandó ételhez símogatóan finom bort válasszunk, ez alkalommal talán az Apátsági pincéből egy
Pannonhalmi Traminit, a 2005-ös évjáratból (vagy ha már nem találunk belőle, a 2006-os is tökéletesre sikeredett!). Rózsára és citrusokra, talán leginkább narancsra emlékeztető illatjegyek, amik
egyértelműen a traminit jellemzik, egy jó adagnyi barackossággal. Olyan az egész, mintha egy nagy, lédús gyümölcskosárba készülnénk beleharapni!