Már 042013
 

Rég jártam a saját blogomon, ezért kicsit rendet kellett teremtenem. Egy gombnyomással kénytelen voltam többszáz spamjellegű kommentet kitörölni, ezért ha valaki hiányolná a hozzászólását, kérem, tegye meg újra – bár nem hiszem, hogy sok kommentet süllyesztőbe sikerült volna küldenem:)
Kis bemelegítés lesz ez a poszt, gyorsan összeállítható kis előétel. A kaprigyümölcsről már írtam, ha igazán jóminőségűt kapunk – mivel az olcsóbb fajta gyakorta ikrás, kásás, akkor legegyszerűbb előételnek, szinte pőrén felhasználni. Aszalt szilvát tettem hozzá, a dupla adag seperc alatt elfogyott.
Tekerési útmutató a recept alján található. Continue reading »

dec 022011
 

Spagettisaláta paradicsommal, mandarinnal és kaprigyümölccsel
(Insalata di spaghetti tiepida con pomodorini, mandarini e capperi giganti)

Rövid az az idő, amíg érett szabadföldi datolyaparadicsomot és már mandarint is kapunk. Egyszer elcsíptem és ez az egyszerű “irodabarát” ebéd lett belőle.

160 g spagetti
1 db salottahagyma (ha nincs, hagyjuk ki)
2 db szardellafilé
2 db mandarin (vagy klementin, érett, édes fajta)
12 db koktél- vagy datolyaparadicsom (érett fajta)

6-8 db kaprigyümölcs
½ maroknyi petrezselyem, apróra vágva (vagy vészhelyzetben ½ tk szárított oregánó)
2-3 ek extraszűz olívaolaj

nagyszemű tengeri só (vagy Maldon-só)
feketebors
bivalymozzarella (opcionálisan a tetejére)

A mandarinokat meghámozom, a gerezdeket megfosztom a fehér résztől és esetleg félbe vágom. A paradicsomot felezem vagy negyedelem, a kaprigyümölcsöt leöblítem és szintén felvágom, és egy nagy tálba teszem.
A salottát és a petrezselymet apróra vágom és egy mozsárban a szardellával együtt kissé szétnyomkodom, majd összekeverem a tál tartalmával. Jót tesz neki, ha fél órát állni hagyjuk.
A spagettit al dente kifőzöm. Leveszek egy kevés főzővizet, a tésztát leszűröm. A tálban lévő “ragu”-hoz olívaolajat és egy kevés vizet adok, majd összekeverem a tésztával.
Ha valaki sajtot szeretne rátenni, akkor kisebbre vágott bivalymozzarella illik hozzá a legjobban.
2 személyre

feb 132011
 

Ha nem lenne az olasz konyha a világ élvonalában, akkor ki kéne azt oda találni. Örök és elcsépelt igazság ez, bocsánat is érte, hogy ezt a suta hasonlatot felhoztam, de az igazságmagja továbbra is megmarad. Egyszerűen lenyűgöző, amit ez a rétegkonyha véghezvitt a világgal. Kénytelen vagyok így fogalmazni, hisz Itália nem zsebelt be megannyi gyarmatot, nem terjeszkedett szét a világban, mégis meghatározó szerepe volt a világ gasztrokultúrájában.

Hogy hogy csinálta ezt Itália? Erről vaskos regényeket írtak már, minden bizonnyal vissza kellene menni a Római Birodalomig, most maradjunk mégis a jelennél. Mint óvodai tökfőzeléken, tejbegrízen és párizsin felnőtt vidéki magyar leányzó magam is rácsodálkozom, milyen egyszerű dolognak tűnik néhány természetes alapanyagból valami óriásit alkotni. Végy négy-öt alapanyagot – persze minőségit – és néhány perc alatt egy teljesen újszerű ételt kapsz.

Jó, persze, mondhatja bárki, ehhez ismerni kell az itáliai konyha alapjait ! Igen, és?? Olyan nehéz ez? Az olasz konyhai felfogást, hozzáállást nagyon könnyű elsajátítani, csak akarni kell!

Az egyik ilyen fontos terület, amit az olasz konyhából tanultam, az az előételek világa. Milyen fontos, hogy valami inycsiklandozó, de egészséges, nyers étellel indítsuk az étkezést! Antipastoként általában felvágottat, szalámit, halat, olívabogyót vagy olajban-balzsamecetben marinált zöldséget kapunk. Ehetünk egy szelet, valamilyen krémmel megkent, pirított kenyérszeletet is, de elég csupán pár falat, és már nem esünk neki farkaséhesen a főfogásnak. Nem fantasztikus?

No, akkor elég az ömlengésből, bár még órákig tudnám folytatni, elhihetitek! A sonkába tekert mozzarella már szerepelt itt a blogon, most ropogós kaprigyümölcsöt tekertem bele a sonkába.
A kaprigyümölcs Magyarországon még bizonyára nem túl ismert, ez a kapricserje kifejlett gyümölcse, míg mi eddig a bogyót, tehát a rügyeket ismertük inkább. A kész, érett gyümölcs akár 2 cm-es is lehet, ízre érett, tehát már nem fanyar gyümölcs és igen sokrétűen felhasználható. Általában sós pácban eltéve, üvegben árulják, a levét leöntve akár el is lehet csipegetni. Bár a gyümölcs maga így elég nagy, hosszában el is vághatjuk, rengeteg apró kis magot találunk benne.

Ez az óriásira nőtt kapri amúgy is egy csemege – oké, nem tartozik a kimondottan olcsón beszerezhető alapanyagok közé -, de olajban kisütve ezt az élvezetet is lehet még fokozni. A receptnél leírom, hogyan. Ezután csak betekerjük a sonkába, meglocsoljuk finom olívaolajjal, mehet rá még egy kis balzsamecet, esetleg megforgathatjuk felvágott petrezselyemmel és tálalhatjuk is.
Egyébként ugyanúgy használhatjuk, élvezhetjük, akár az olívabogyót.
Ennyi!
Óriás kaprigyümölcs levegőn érlelt sonkába tekerve, olívaolajjal és balzsamecettel
Sült kaprigyümölcs sonkába tekerve
(Prosciutto crudo e capperi giganti)

óriás kaprigyümölcs
olívaolaj
levegőn érlelt sonka
petrezselyem
feketebors

1. A kaprigyümölcsöt lecsöpögtetem és papírtörlővel leszárítom őket, ezáltal jobban tapad rajtuk az olaj. A végüket lenyesem. Egy serpenyőben olajat hevítek és közepes hőfokon, rázogatva megpirítom benne a kaprigyümölcsöket.
2. Ha kész, tálra szedem és félbevágott sonkaszeletekbe göngyölöm. (Érdemes úgy göngyölni, akár a töltött káposztát: egyszer betekerjük a bogyót, aztán balról végig ráhajtjuk a sonkát és végigtekerjük.) A kis csomagokat tálra teszem, borsot tekerek rá, esetleg megszórom apróra vágott petrezselyemmel, meglocsolom nagyon jó olívaolajjal és sűrűbb balzsamecettel.