Júl 022016
 

Végre, elstartol ma a 103. Tour de France. Mi pedig, mint öt éve minden júliusban, serpenyőben elevenítjük fel egy-egy szakasz híres fogásait. Ez a mi Tour de Serpenyőnk. A szokásos tagság – AldenteChilii & Csoki, Égigérő Paszuly és jómagam – mellett most debütál Homebisztro, reméljük, tetszik neki a Serpenyő és oszlopos tagunk marad.

Ami azonban eltér a hagyományoktól, idén nem külföldön kezd a verseny, egyből belecsap a – stílszerűen francia – lecsóba.  Még bemelegítő menet, városi körbekerekezés sincs, a mai 1. szakasz a híres, és 1979-óta az UNESCO világörökség részét képező Mont-Saint-Michel lélegzetelállítan gyönyörű apátságától indul és 188 km- át a normann tengerpartig, Utah Beach-ig tart. Ez a legnyugatabbra fekvő, amerikai nevekkel ellátott partszakaszok egyike, ahol 1944. június 6-án a normandiai partszállás bevonult a történelemkönyvekbe. Ha csak egy filmet mondok, Ryan közlegény megmentése, ugye megvan?

Nos, egyik helyszínről sem tudok elfogultság nélkül beszélni, Normandia-rajongó vagyok. Mindkét helyre érdemes egyszer ellátogatni, beszívni a mély, sós levegőt, megtapogatni az ottmaradt ágyuk hideg vascsövét, játszani a tengerparti homokban, osztrigát szürcsölni a parton és párás pohárból crémant-t inni hozzá Continue reading »

máj 242014
 

Még mindig Piemonte tartományban teker a Giro 14. etapja, ma egy 162 km-es szakasszal küzdenek a fiúk Agliè és Oropa között, érintve az 1482 m magas Bielmonte-t, amúgy remek kis síterep. (Részletes beszámoló a szakaszról a velo.hu-n ITT.) Az első piemonti beszámolót Aldente posztjában találjátok, ő a tartomány leghíresebb boráról, a Barolo-ról ír, és ezzel készített rizottót. Tegnap Égigérő Paszuly mandulás habcsókot, amarettit sütött, nálam pedig a sajt és a szarvasgomba lesz a főszereplő. Igen, ezzel a néhány étellel és egy jó húsos második fogással már bátran nekivághatunk egy valódi piemonti vacsorának.

A fontina sajt az egyik kedvencem, gyakran szerepelt már a blogon is, nemhiába tartják a világ – egyik – legjobb sajtjának. Erről lehet vitatkozni, azonban tény, hogy egyedi állaga és íze miatt semmivel sem lehet helyettesíteni. Nevét a svájci határ közelében lévő, az olasz Alpokban található Fontin hegységről kapta. Már a XIII. században is készítették, bár a nevét csak 1717-től jegyzik. 1955-től eredetvédett, tehát megkapta a DOP minősítést. Continue reading »

okt 232013
 

Tavaly késő ősszel sütöttem először ezt a kókusztejes karfiolt, de csak nem tudtam előbb megmutatni. Vacsorára húshoz kerestem köretet, rózsáira szedtem egy közepes karfiolt, találomra befűszereztem egy bögre kókusztejet – a fehérbort sem hagytam ki belőle, és fedő alatt bedugtam a sütőbe. Mikor kihűlt, csak ettük és ettük szótlanul, a férjem pedig két ujjal törölte ki a sütőtálat. Mondta, hogy másnap is süssek ilyet. Csakhogy volt egy bibi. Nem emlékeztem már pontosan, miket dobáltam a szószba.
Ezt követően volt még néhány kísérletem, míg rátaláltam a végleges verzióra. Persze a többit is megettük. Először a fűszerkeveréket szerettem volna posztolni, annyira Continue reading »

ápr 242008
 

A krémleves jó. A krémleves egyszerű. Szeretjük a krémleveseket. Van azonban nekik egy piciny kis bajuk: túl unalmassá vál(hat)nak. Nem, nem azért, mert a konyhai maradékok felhasználása céljából naponta ilyennel etetem a családom. Nem, az unalom jószerivel már a tányéron kezdődik, mert minden egyes falat egyforma. Ezt csak valami izgalmas levesbetéttel lehet feldobni.
Barátaim is szóvá tették ezt már, nem tudnék-e olyan finomasat készíteni, ami túlmegy a pirított zsemlekocka horizontján.

Megpróbáltam. És próbálkozom továbbra is, sőt Lorien is csak bátorított, főzzek több levest.
Bár levesben nem szenvedünk hiányt, mindig sok kerül az asztalra, de a krémleves…. amióta a férjem bébipapinak nevezte az egyik remekbe menő művemet, azóta komoly távolságtartás alakult ki köztem és a krémlevesek között. Szegények, pedig nem ők tehetnek róla.
Ezekből a levesekből nem lehet nagyot alkotni, ahányat ettem eddig, nem volt valami túl ütős. De egy többfogásos menü részeként, kisebb, csészényi adagban jó szolgálatot tehet, finoman megnyitja a gyomrot a további élvezetek felé, anélkül, hogy elnyomná vagy túlharsogná azokat.

Ezt a próbálkozásomat azonban siker koronázta. Egyszerű, de ízletes, jó sűrű is, és én bár az egészbe belenyomtam a botmixert, érdemes néhány kanálnyit villával összetörni, és darabosan visszatenni a levesbe.
És mitől lesz egy krémleves venetoi? Attól, hogy édesköményes szalámi, finocchiona fő benne. Ezt a fajta szalámit Toscanaban készítik, a sertéshúsból és szalonnából készült, durvára darált szalámit édeskömény magokkal, feketeborssal és egy jó nagy mennyiségű, testes Chiantival ízesítik. De ahogy én ismerem, a levesbe belefőzve inkább Venetoban terjedt el, ott már ettem is hasonlót. De bármilyet vehetünk, isteni finom levesünk lesz, és végre lesz is rajta mit harapni.

Karfiolkrémleves édesköményes szalámival

Venetoi karfiolkrémleves édesköményes szalámival
(Zuppa di cavolfiore con finocchiona)

1 ek olívaolaj
1 tk vaj
1 fej hagyma (közepes)
1 szál póréhagyma
1 db burgonya (közepes)
400 g karfiol (1 nagy fej fele)
1-1,2 l zöldségalaplé
     fehérbor (kb. 50 ml)    
     tejszín (kb. 50 ml)
A tálaláshoz
100 g édesköményes olasz szalámi (finocchiona)
1 maroknyi petrezselyem
1 ek olívaolaj
só, bors

Először megtisztítom a karfiolt, a torzsáról körben levágom a rózsákat és 10 percre sós hideg vízbe teszem.
Egy lábasban felhevítem az olajat és a vajat, beleteszem a felvágott hagymát, pórét, burgonyát és a kisebb rózsákra szedett karfiolt. Hozzáöntöm az alaplevet (a teljes mennyiséget csak a végén tegyük hozzá) és addig párolom, amíg puha nem lesz. (Esetleg egy fél pohárnyi fehérbort hozzá lehet adni.) Ha kész, részletekben botmixerrel pürésítem és visszaöntöm a lábasba. Ha túl sűrű lenne, hozzá lehet önteni egy kevés alaplevet, de ennek a levesnek (mint szinte minden olasz krémlevesnek) olyan sűrűnek kell lennie, hogy nehezen folyjon le a kanálról. A végén egy kevés tejszínt teszek bele, de ez is elmaradhat.
A szalámiról lehántom a héját (legjobb forró víz alá tartva megdörzsölni, törlőpapírral megszárítani és a héját késsel lehúzni.) és pálcikaformára vágom. A levesben főzöm még vagy 5 percet, hogy kioldódjanak az ízei, ekkor már lehet sózni, borsozni.
Tányérokba szedve mindegyikre vágott petrezselymet teszek, meglocsolom egy kanál olívaolajjal és borsot őrlök rá.
4 személyre /

Karfiolkrémleves édesköményes szalámival