Júl 252014
 

A Tour de France tegnapi 18. etapján Nibali úgy elhúzott az utolsó tíz km-en, hogy csak egy fatális baleset menthetné meg a végső győzelemtől, az olasz tehát még mindig sárgában feszít, megszerezte negyedik szakaszgyőzelmét is.
A csapat a 145 km-es távot a Pireneusokon tekerte, Rafal Majka megmutatta, hogy képes megtartani a hegyi pöttyös trikót, Thibaut pedig második lett, de lesznek itt még meglepetések.

Még mindig Dél-Franciaországban vagyunk, a mai szakasz a Pireneusokból Aquitaine-ba vezet egyenesen északnak. Itt délen karnyújtásnyira van a spanyol határ, az észak-spanyol baszk konyha itt igen népszerű. Amikor receptet kerestem a mai napra, először Aquitaine fogásai közül kerestem egy vörösboros, bordeaux-i receptet, aztán napokig a világhíres pauillac-i bárány körül forogtak a gondolataim, de a fogás annyira bonyolult, hogy elnapoltam nyugodtabb időkre. Continue reading »

okt 142013
 

Pár éve végigfutott már egy ketchupfőzési láz a blogokon, abból az időből számtalan jó recept származik abból a befőzős-eltevős fajtából. Akkoriban – talán időhiány miatt, már nem tudom – sebtében összekevertem nyersen egy paradicsomból készült, savanykás szószt a grillezett húsok mellé, ami végül is ketchupra hajazott. A paradicsom mellett kellően édes, savanyú és fűszeres is volt. Mi ez, ha nem ketchup?
Szerettük, megmaradt, ideje végre, hogy megmutassam. Hihetetlen előnye, hogy valóban két perc alatt kész, annyit lehet belőle készíteni, amennyi el is fogy, bár néhány napig bátran lehet hűteni is. Jó minőségű olasz paradicsomkonzervet szinte mindenhol lehet már kapni, tehát akadály nincs, ez a ketchup igazi gyorssegély! Continue reading »

Sze 142012
 

Nem így gondoltam, nem így terveztem, de ez lett belőle. A blogom hatodik évfordulójára egyhetes receptdömpinggel akartam már csak magamnak is megünnepelni és megtörni ezt a hosszabb ideje tartó csendet.
No hát a jeles napon sztrájkolt kissé a freeblog a tisztogatás miatt, én meg áthelyeztem  a gyertyagyújtást a facebook-ra.

Ezt a levest meg kell addig is mutatnom, annyira finom lett, kétszer egymás után is megfőztem, finomítottam. Valami eszméletlenül jó lett az összhatás, a sült zöldségek is hozzájárultak, a fehérrépa, amit még Pestről hoztam magammal, isteni pirítva, de a kápia paprikát is bőröndben menekítettem át. Continue reading »

ápr 242012
 

A legújabb VKF! stafétáját a Tarkabárka halas blog csapata kapta meg, számomra két igen kedves személy, ezért is örültem meg a kiírásnak. A blogra is érdemes odafigyelni,  egyedülálló a magyar blogszférában, nagy fába – vagy mibe is, tengert még se mondhatok – vágták Gabáék a fejszét, vagy evezőt. Együnk minél több halat, az nem járja, hogy magyar gyerekek ezerszámra úgy nőnek fel, hogy halat elvétve is csak a fagyasztópultból ismernek, azt is halfilé néven, mert hogy ez a legelterjedtebb gyűjtőnév halaink elnevezésére, ha nem tudtátok volna.

Ezen az áldatlan, keserves állapoton próbál segíteni a blog, akinek tehát szívügye a halfogyasztás, az olvassa, főzze, de nem csak azok, hisz ez a téma mindenkinek szól!

Bele is vágok, mert rémesen túl vagyunk már a meghosszabbított határidőn is.
A VKF!-en most kimondottan hazai, édesvizi hal volt a téma, nem sokat gondolkodtam, mikor megláttam a pulton a füstölt pisztrángot, kész is volt a terv. Az egyszerű pizzát igazából a rengeteg sült zsálya dobja fel, először magam is megijedtem a saját ötletemtől, de kiváló lett, sőt, szerénytelenül mondhatom, még annál is jobb. A füstölt pisztráng, a bivalymozzarella és a zsálya remek trió, csak ajánlani tudom!!

Füstölt pisztrángos, mozzarellás, sült zsályás pizza
Pizza füstölt pisztránggal, mozzarellával és sült zsályával

A pizzatészához (1 tepsi / 2 nagy, 3 kisebb kerek pizza)
250 g / 300 g kenyér búzaliszt (BL-80)
¼ kocka friss élesztő (vagy 1 tk szárított élesztő)
1 mk só
1 mk cukor
30 ml extraszűz olívaolaj
130 ml / 165 ml langyos (ásvány)víz
A paradicsomszószhoz
1 gerezd fokhagyma
400 ml passata di pomodoro (olasz pürésített paradicsom)
½ tk tengeri só
1 mk szárított oregánó
vagy gyors, nyers paradicsomszósz

A feltéthez
2 ek olívaolaj
250 g füstölt pisztrángfilé
2 guriga (2×125 g) bivalymozzarella
1 ek extraszűz olívaolaj
1 lapos ek vaj
20-25 levél zsálya

1.  Először elkészítem a pizzatésztát. A vizet kimérem, leveszek egy pohárnyit és az élesztőt elkeverem benne. Egy nagy keverőtálba teszem a lisztet, sót és cukrot, ráöntöm a habos élesztős vizet majd az olajat. Tésztává gyúrom, és még jó negyedóráig dagasztom, amíg ruganyos tésztát nem kapok. (Ugyanezt kenyérsütőben is elvégezhetjük). Ha sok időnk van, tegyük be a tésztát lefedve a hűtőbe és hagyjuk ott fél napig. Ha nincs ennyi időnk, tegyük be a lefedett tálat a sütőbe, tekerjük fel a sütőt 50 °C-ra, majd öt perc múlva zárjuk el és ne is nyitogassuk az ajtaját.
2.  Közben elkészítem a paradicsomszószt. Egy lábasban felhevítem az olajat és beleteszem a megpucolt, kettévágott fokhagymát. Pár percig pirítom. Beleteszem a paradicsomot és egész alacsony hőfokon és néha kevergetve összeforralom. (Vigyázat, fröcsköl!). Beleteszem az oregánót, a végén pedig sózom. A fokhagymát kiszedem. (Vagy elkészíthetjük szupergyorsan, nyersen is.)
3. Ha megkelt a tészta, még egyszer átgyúrom, így kinyomom belőle a levegőt. Kivajazok egy nagy tepsit vagy a pizzasütőt, és vékonyan szétterítem benne a tésztát, hogy a sarkokba is jusson.
4. A sütőt alsó-felső állásban felkapcsolom a legnagyobb hőfokra, de jó, ha legalább 250 fokos a sütőnk.
5. Egy kisebb lábasban felhevítem az olaja és a vajat és néhány perc alatt megpirítom benne a megmosott és leszárított zsályaleveleket. Minél többet készítünk, annál finomabb lesz, ne spóroljunk vele!
6. A tésztán elsimítom a szószt és meglocsolom az olívaolajjal (ez elmaradhat, de sokkal jobb lesz így). Ráfektetem a nagyobb darabokra vágott pisztrángot. A mozzarellát lecsöpögtetem, felvágom és szintén elegyengetem rajta. Kanállal a közökbe teszem a zsályahalmokat és betolom a sütő középső sínjére.
A sütő hőmérsékletétől függően sütöm. 220 °C-on a pizza nagyjából 19, 250 °C-on 14, 275 °C-on 9 perc alat készen is van, de ez sütőfüggő.

jan 082012
 

A legegyszerűbb paradicsomszósz, amely itáliaszerte északról délre mindenhol fellelhető. És bár mint minden ételt, ezt is minden mamma máshogy készíti, az alapok hasonlóak.
Friss paradicsom hiányában most a téli változatot mutatjuk be, de nagyon fontos, hogy olasz származású, jó minőségű paradicsompürét vegyünk! Elengedhetetlen a friss bazsalikom és persze a durumlisztes spagetti.
Van, aki egy kis fej hagymát használ, van, aki fokhagymát, de ne vegyünk belőle sokat, mert csak így érvényesül a paradicsom tiszta íze! A telt, ízletes sugokkal ellentétben ezt nem kell sokáig főzni, elég, ha egy kicsit beforraljuk.
Ennyi a nagy titok, semmi több! Nos, készen álltok? :)

Spagetti bazsalikomos paradicsomszósszal
(Spaghetti al pomodoro)

320 g spagetti
kb. 2 ek extraszűz olívaolaj
4 gerezd fokhagyma
1.000 ml (1 nagy üveg) passata di pomodoro (olasz pürésített paradicsom)
1 tk tengeri só
15-20 levél bazsalikom
Parmigiano Reggiano, frissen reszelve


1. Egy lábasban felhevítem az olajat. A fokhagymagerezdeket megpucolom, kettőt éles késsel apróra vágok és a késéllel szétnyomom. Beleteszem az egész gerezdekkel együtt az olajba és néha kavargatva megpirítom, de épp csak kapjon színt!
2. Ekkor beleteszem a paradicsomot és egész alacsony hőfokon összeforralom. Néha át kell keverni, de a lábasra nem teszek fedőt, hanem csak egy egyenes szitát, mivel a paradicsompüré rendesen fröcsköl. Közben beleteszem a sót is. Ennek a szósznak nem kell sok idő, én nagyjából 20-25 percig szoktam főzni, amíg egy kicsit besűrűsödik.
3. Egy fazékban felteszek forrni két liter vizet. Ha forr, beleteszek egy bő teáskanál sót, majd a spagettit. (Minél kevesebb a víz, annál gyakrabban kell majd kevergetni a tésztát, de annál sűrűbb, keményítőben gazdag lesz a főzővíz, amivel remekül tudjuk majd hígítani a kész szószt!)
4. A bazsalikomleveleket ruha között áttörlöm és kézzel nagyobb darabokra csípkedem. Kést ne használjunk! A végén a bazsalikomot beleteszem a szószba és pár másodpercig még forralom, majd félrehúzom. A nagy fokhagymagerezdeket kihalászom.
5. A pastát most kivételesen NE al dente állapotúra főzzük, hanem egy perccel előtte szűrjük le, de előtte két bögre vizet merjünk ki. Ha szűrőbetétes fazekat használunk, emeljük ki a tésztát.
6. A tésztát beleforgatom a szószba, majd annyi főzővizet teszek hozzá, hogy a szósz kissé folyékonyabb legyen, ehhez a mennyiséghez úgy két kisebb merőkanálnyi főzővíz szükséges. A tészta ebben a szószban már gyorsan al dente állagú lesz.
7. A kész spagettit (sütőben 50 fokon előmelegített) tányérokba szedem és megszórom finomra reszelt parmezánnal.
4 személyre

feb 032011
 

Világéletemben szerettem a paradicsomlevest, talán ez az egyetlen zöldség – pardon, gyümölcs -, amiért minden egyebet becserélnék, akár egy hatalmas adag francia krémest is. Képtelen vagyok megúnni.
Szép pályát írt le nálam a paradicsomleves műfaja, kezdetét az óvodás idő jelentette berántott, betűtésztás formában, de gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Amióta tinikoromban aztán kitárult előttem a világ, a paradicsomleves is átment néhány fazonírozáson, volt köztük hígabb, fűszeres példány főtt tojással, indiai csípős, orosz fajta sok hússal és káposztával, mexikói avokádós, természetesen az olasz főzelékszerű püré is, néha fehérbabbal, az állomásait nem is részletezném, a leírásuk bizonyára megtöltene egy egész posztot is.
Így eljutunk ahhoz a ponthoz is, hogy nem csak klasszikus felfogású paradicsomleves létezik, annyi kísérletezés után én például kimondottan szeretem gyümölcsökkel együtt, igen, akár levesben is. Ilyenkor télen friss, édes, lédús ananásszal nagy élmény, sőt, még egészséges is.
Tessék csak kipróbálni!

Ezt a levest kicsiVú négyéves blogszületésnapjára készítettem, remélem ízlik majd! :)

Ananászos paradicsomleves mozzarellanyársakkal
Ananászos paradicsomleves mozzarellanyárssal

400 ml passzírozott paradicsom (Passata di pomodoro)
1 ek olívaolaj
1 kisebb fej hagyma
400 ml zöldség- vagy húsalaplé
2 vastag szelet friss ananász (kb. 250 g tisztán mérve)
1 ágacska rozmaring
chilipaprika (vagy más csípőspaprika ízlés szerint)
40 g tömzsi levestészta (pl. szarvacska)
só, bors
125 g mozzarellagolyó
olívaolaj

1. Az olajon üvegesre párolom a felvágott hagymát és beleteszem a paradicsompürét, a felvagdalt rozmaringot és a zöldségleves nagy részét. (Aki csípősebben szereti, most tegye bele az ízlés szerinti felvágott paprikát, esetleg chiliport, -pelyhet.) A levesben előírás szerint kifőzöm a tésztát is.
2. Az ananászt felvágom, két vastag karikát megtisztítok és kevés zöldséglével pürésítem. Ha forrt egy kicsit a leves, lehúzom a tűzről és belekeverem az ananászpürét. Annyi zöldségalaplével öntöm fel, hogy még egy sűrűbb levest kapjak, de ezt bízzuk az ízlésünkre, így ugyanis az ananász még nyers marad. Sózom és borsozom.
3. Közben nyársakra húzom a sajtgolyókat. Egy tálkába teszem az olajat, ezt is sózom és borsozom, majd kanállal befedem az olajjal a golyókat.
A tányérra téve tálalom.
3 személyes adag /

Sze 252010
 

Amióta néhány hete leírtam a facebook-on, hogy egy sietős és farkaséhes este egy meglehetősen felejthetős pizzát vettem, megígértem, hogy kifejlesztek egy igen gyors pizzareceptet. Mert a jó pizzához igenis nagyon sok idő kell, de ha ez még sem áll rendelkezésünkre és készek vagyunk akár bele is halni, ha nem jutunk egy tisztességes pizzához (és mi ugye tudjuk, hogy vannak ilyen és hasonló helyzetek), hát igen, azoknak – és nekem is – örömmel jelentem, most meg van a megoldás! Pár napra rá kikísérleteztem az ultimatíve szupergyors receptet, természetesen ez is azonnal fészbukkolva lett. (Jelentkezzetek be a Facebook-ra és jelöljétek be a Dalla cucinát, mert még több receptet és gondolatot osztok meg ott, ami itt a blogon nem szerepel!)
Nem szeretném érdemeimet lekicsinyíteni, de ahhoz képest, hogy egy igazi, nápolyi minőségű pizza egy legalábbis félnapos művelettel ér fel, ahhoz képest ez a gyors verzió kimondottan ínyencdarab.

Na de lássuk csak sorjában.
Előre szólok,  h o s s z ú  b e j e g y z é s  k ö v e t k e z i k ! Aki csak a receptre kíváncsi – amit fölöttébb sajnálnék – az ugorjon legalulra. Bár nem tudja, mit veszít :)

Pár hónapja megkeresett Amby, az olasz melós, hogy valami történhetett, de nem talál az oldalamon egyetlen egy pizzareceptet sem. Ez nem létezik, ugye? Szabadkozva visszaírtam, hogy nem benne van a hiba, sajnos tényleg nem talál egy árva pizzát sem a Dalla cucinán.
Pedig gyakran sütünk pizzát, ez nálunk általában kétszemélyes elfoglaltság és mulatság is egyben. Két éve Doctorpepper romantikus VKF-jén is megígértem, pár hétre rá nekigyűrkőztünk és sütöttünk is egy emlékezetes nosztalgia-pizzát :), úgy, ahogy megismerkedésünk hajnalán számtalanszor tettük.
Azóta azt vettem észre, hogy még a csapból is pizza folyik. (Meg tiramisù, bolonyai spagetti:), meg caprese saláta, meg panna cotta, na hát azzal Dunát lehetne rekeszteni :), ezért azt gondoltam, a kutya se kíváncsi arra, hogy sütöm én a pizzát. Aki eddig akarta, úgyis megtudta. Úgy látszik, tévedtem, de így négy év után egy Mamma blogja mégsem lehet meg pizza nélkül, nemde?

Akkor vágjunk is bele.
Ahogy említettem, a cél most nem egy igazi, vékony és ropogóstésztájú, zamatos, hosszanfőzött paradicsomszósszal betakart nápolyi pizza. Majd olyan is jön.
De mi is a célunk? Hát persze, hogy egy igazi, vékony és ropogóstésztájú, zamatos, hosszanfőzött paradicsomszósszal betakart nápolyi pizza az álmunk, de a napi rohanások közepette néha azzal is beérjük, ha este valami hasonlót, de mégis sajátkészítésűt összedobhatunk. Mirelit szóba sem jöhet, a pizzás fiúra sem vágyunk – éhesen semmiképp sem :) -, viszont a pizzánk legyen sajátsütésű, gyors, finom és természetesen minden adalékanyagtól mentes.


Egy gyors pizzarecept esetében mindenképp a tésztából kell elindulni, ezért amikor elkezdtem gyorsan elkészülő tészták után keresgélni, két verziót is találtam.
Az egyik szerint készítsük el a hagyományosan összegyúrt kelttésztát és azonnal nyújtsuk is ki. Ez ismerős, párszor sütöttem már így quiche-t kelttésztából, és amíg az ember szöszmötöl a rávalóval, addig a tészta is kel egy picit a langyosra feltekert sütőben. Megkockáztatom, hogy nagy különbség nincs is az éppenhogy vagy a hosszan kelt tészta között, ha nem az játsza a főszerepet. (Persze azért van.)
A másik verzió is szinte szembeköszönt. Főként gyorsan készülő kelttésztáknál kutakodtam és egy ilyennél találtam rá a sörrel készült verzióra. Na, ez azonnal mosolyt is csalt az arcomra, négy éve már sütöttem egy élesztő nélküli, de sörrel készült kenyeret, és bár az sem dagadt a háromszorosára, de működött.

Hopp, meg is van! Sör! Kérdezhetitek persze, hogy miért sör, hisz sima porélesztőt is tehetnék a tésztába, az sem tart sokkal tovább, minek bűvészkedünk itt a sörrel. Ha ugyanis nincs ideje a tésztának, akkor teljesen mindegy, MIVEL nincs ideje megkelni! Igen ám, de azt tapasztaltam, hogy a sörben lévő élesztő már egy kicsit “előredolgozott”, ezért a tészta hamarabb megkel. Tudományos magyarázatot nem tudok rá, de a tapasztalatom ezt alátámasztja. (De igen, azóta rájöttünk, lásd lentebb Lilahangya hozzászólását.) Nem kapunk látványos eredményt, de gyorsabban beindul a kelés és most nekünk éppen erre van szükségünk!
Már az első sörös kísérlettel is igen elégedettek voltunk, pedig akkor nehezített pályán mozogtam. Ritkán, szinte soha nem fordul elő, de épp akkor nem volt otthon sima liszt, csak teljeskiőrlésű, ezért másodpercnyi gondolkodás után mégis belevágtam. Jól tettem, a pizza tésztája sötétebb lett, ízre rusztikusabb, azonban ropogós és finom.
Ezek után mondanom sem kell, szárnyakat kaptam. A különböző lisztekkel és többfajta sörrel végigpróbáltam a tésztát, órával az asztalon jegyzeteltem, sikerül-e megdönteni saját rekordomat.

Az alábbiakban összegzem a tapasztalataimat.
Ez a sörös tészta kiváló lapos kelttésztákhoz, hajszálvékony lepényekhez, pizzához. Nagyobb terjedelmű pékáru nem süthető belőle, még akkor sem, ha eleget kelesztjük. De a sörben lévő élesztő már néhány perc langyosan eltöltött helyen is lágyítja a tésztát, ez pedig elegendő egy pizzához.
Nagyjából mindegy, milyen fajta sört használunk. A sör íze egyáltalán nem érződik ki, viszont még ennél a kis mennyiségnél is érdemes jóminőségűt vennünk. Jobb, ha nem a hűtőből vesszük elő, lényegesen jobb eredményt értem el vele, de ez várható volt. A megkezdett üveget visszatehetjük a hűtőbe és ihatjuk majd tovább.

A kelttésztát tojással gyúrtam össze, de anélkül is megy, akkor annál több sört tegyünk bele. Ez 90 ml helyett nagyjából 150 ml lesz. Ebben az esetben a tészta még levegősebb is lesz.
Újabb érdekes tapasztalat, hogy az élesztővel kelt tésztával szemben ez gyúrt tésztaként viselkedik, sokkal könnyebben ki lehet nyújtani a tepsiben, nem ugrik vissza a széle, mint a hagyományos, hosszankelt pizzatészta. Természetesen a széle nem lesz olyan vastag, de ez nem nagy gond.

Ez eddig – tehát a tészta gyúrása és a tepsibe nyújtása – nagyjából 12 percet vett igénybe. Időben vagyunk, nem? :)
Most jön a következő lépcsőfok! Oké, a tészta kész, bent csücsül, illetve fekszik a langyosra felkapcsolt sütőben és szép lassan emelkedik. De mi legyen a szósszal? Nincs időnk másfél óráig sugót főzni, ha express, akkor a szósznak is hipp-hopp meg kell lennie!
Ne féljetek, készen is leszünk ! Most jön ugyanis trükk numero 2!

A paradicsomszósz ugyanis abból áll, hogy felbontunk egy doboz mélypiros, zamatos, olasz (!!) paradicsomkonzervet, összekeverjük néhány fontos dologgal, és már mehet is a pizzára! Apró megjegyzés csupán: készséggel elhiszem,
hogy mindenki a saját, titkos receptúrájú, otthon főzött paradicsomszószára esküszik, de higgyétek el, olasz tésztára csak olasz paradicsom a jó, abból is a megfelelő fajta. (Ez épp olyan lényegi vita, mint hogy kaliforniai paprikából sem lehet magyar lecsót főzni. Vagyis lehet, csak az nem lesz olyan.) Tehát a legjobb, ha olasz paradicsomkonzervet használunk, ez különben is minden évszakban, minden élethelyzetben megfelelő, nem árt, ha van mindig öt darab a kamrapolcon.
Jaj, majd elfelejtettem, nehogy elővegyetek egy újabb edényt, amiben a tésztát kevertük, abban remekül össze lehet mindent kutyulni!
Hát kérem, mire itt tartunk, nagyjából 18 percnél tartunk, és még azt is beleszámoltam, hogy feltúrtunk öt fiókot, mire meglett a konzervnyitó.

Összegzek:
eltelt 18 perc, a tésztánk a sütőben, rajta a szósz, már csak valami rávalót kellene összecsapnunk. Ha 45 percen belül akarunk maradni, akkor sok időnk nincs, nyolc perc alatt tele kell pakolnunk a pizzánkat.
Érthető, hogy csak azonnal felhasználható, szuperegyszerű, de kiváló minőségű dolgok jöhetnek szóba. Senki ne fogjon bele articsóka vagy folyami rák tisztításába, ez sajnos nem fér bele a keretbe. Ennyi idő alatt azonban felvághatjuk a mozzarellát, kibonthatjuk a sonkás papírt, sőt még a rucolát is megmoshatjuk. Én első alkalommal négy nagyobb gombát is vettem, lehúztam a héját, felvágtam, ez is elég gyorsan ment.
Egyik alkalommal lapkasajttal is bepróbálkoztunk, és be kell valljam, ez zseniális ötletnek bizonyult. A lapkasajt finom krémesen ráolvadt a paradicsomra, és helyretette azt, ami hiányzik egy gyors pizzából. Egy hagyományos pizzát természetesen vétek lenne ezzel elrontani, de az express verziónál tökéletesen helytállt.
A recept alatt beírtam néhány igen gyors pizzarávalót, de ha valakinek van még ötlete, kérem, ne tartsa vissza magát, szívesen veszem!

Szóval gyorsan rápakoljuk a rávalókat és úgy öt perccel előtte, mielőtt végleg elkészülnénk, kivesszük a tepsit és felkapcsoljuk a sütőt a legmagasabb fokozatra. Egy 430 °C-os pizzakemencében a pizzák szűk négy perc alatt készen is vannak (mindenki állt már pizzakemence előtt és megcsodálta a pizzasütő fiúkat, amíg várt a sorára, nem?:) Ehhez viszonyítsuk a saját sütési időnket is. Az én sütőm 275 °C-ot visz, nálam 9 perc alatt kész a pizza (vagyis öt perccel többet szöszmötölhetek a rávalókkal:)), de a receptnél írtam még két sütési időt is.
Nos, megpakoljuk a pizzánkat, aztán betoljuk a sütőbe és figyeljük az eredményt!

Kedves barátaim, ennyi! Teljesen megrészegültem a sikertől, az első prototípus óta talán nyolcszor sütöttem eddig, egyszer még pizzakenyeret is. Nem, a hagyományosan, szép lassan kelt, finom pizzatésztát nem fogja sohasem kiszorítani, de a sietős napokon legalább tudjuk, mit eszünk.
És higgyétek el, tényleg gyorsabb, mint a pizzafutár ! :)

Pizza gombával, sonkával és mozzarellával
Express pizza

(Pizza veloce)

A gyors kelttésztához
250 g búzaliszt BL-55 (esetleg BL-80)
1 db tojás (közepes méretű, elhagyható)
2 ek extraszűz olívaolaj
1 mk tengeri só
1 mk cukor
90 ml sör (tojás nélkül kb. 140 ml)
A nyers paradicsomszószhoz
1 doboz (400 ml) darabos paradicsomkonzerv
2 ek
extraszűz olívaolaj
2 gerezd fokhagyma
1 mk tengeri só
feketebors, frissen őrölve
1 mk oregánó, morzsolva

A szalonnás paradicsomszószhoz
1 doboz (400 ml)  paradicsomkonzerv (darabos vagy pürésített)
150 g pancetta (hasaalja szalonna)
2 gerezd fokhagyma
2 marék rucola
só szükség szerint
feketebors, frissen őrölve
2-3 ek fehérbor, vagy víz

Úgy lesz a legjobb, ha a tészta hozzávalóihoz minden legalább szobahőmérsékletű, jobb esetben langyos, mivel úgy hamarabb kel meg a tészta. Ha nem, hát akkor nem:)
Egy nagy keverőtálba sorrendbe beleteszem az összes hozzávalót és kézzel néhány perc alatt ruganyos tésztává gyúrom. A tepsit egy papírtörlővel alaposan kivajazom (csak vaj jó, kézmeleg állapotban ez jobban kenhető) és kézfejjel és az ujjakkal szétnyújtom rajta a tésztát. (Ebből a mennyiségű tésztából igazi vékony – megfelelő sütés mellett – kopogós pizzatésztát kapunk, de kezdőknek elég nehéz hajszálvékonyra kinyújtani! Gyakorolni kell!:)) Betolom a sütő középső rácsára és alsó-felső állásban felkapcsolom 50 °C-ra, ami egészen a sütésig végig így marad.
A paradicsomkonzervet belelöttyintem a tésztás tálba (azt épp ezért nem kell elmosni!) hozzáteszem az összes hozzávalót és elkeverem. Kóstolás után egy evőkanál hátával elsimítom a tésztán és visszatolom a sütőbe kelni.
Most fel lehet vagdosni mindazt, ami rákerül a szupergyors pizzára. Lecsöpögtetjük a mozzarellát, kinyitjuk a tonhalat, lemossuk a kapribogyót, vagy lereszeljük a sajtot. A szószt meglocsoljuk egy kevés olívaolajjal, mindent ráteszünk a pizzára, pizza vissza a sütőbe és ekkor feltekerjük a sütőt, amennyire csak tudjuk, illetve amennyink van. Mennél magasabb a hőfok, annál hamarabb sül át, illetve vékony, kopogós tésztát kapunk.
220 °C-on a pizza nagyjából 19 perc alatt, 250 °C-on 14 perc alatt készen is van, de ez sütőfüggő.

Mit is tehetünk a pizzára, ami express-gyorsasággal elő is készíthető? Lássunk néhány klasszikus ötletet!

Gyors rávaló 1 (pizzával sütve):
1 adag nyers paradicsomszósz
2 guriga (2×125 g) mozzarella
150 g nyers sonka (levegőn érlelt sonka)
60 g parmezán

Gyors rávaló 2 (pizzával sütve):
1 adag nyers paradicsomszósz
2 fej hagyma
1 kis doboz tonhal olajban eltéve
2 guriga
(2×125 g) mozzarella
morzsolt oregánó

A hagymát megtisztítom és hajszálvékony karikákra vágom. Rászórom a szósszal megkent pizzára, rámorzsolom a tonhalat és ráfektetem a vékonyra szelt mozzarellát. Oregánóval megszórom.

Gyors rávaló 3 (pizzával sütve):
1 adag nyers paradicsomszósz
1 nagy marék friss zöldfűszer (bazsalikom, petrezselyem, menta, rozmaring, stb.)
150 g olasz szalámi, vékonyra szelve
2 ek kapribogyó, lecsöpögtetve
2 guriga
(2×125 g) mozzarella

A paradicsomszószba szárított fűszer helyett egy halom friss zöldet botmixerrel beledolgozok. A pizzára teszem a szalámit, a kapribogyót és a mozzarellát.

Gyors rávaló 4 (pizzával sütve):
1 adag szalonnás paradicsomszósz
2 guriga (2×125 g) mozzarella

Ehhez a szószhoz elő kell venni a botmixert. Az összes hozzávalót pépesítem. Ha sűrű lenne, néhány kanál fehérborral (vagy vízzel) lehet hígítani.  Rákenem a pizzára, a tetejére fektetem a felszeletelt mozzarellát.

Gyors rávaló 5 (sütés után):
150 g koktélrák
1 ek olívaolaj
1 gerezd fokhagyma
kevés só
2 marék rucola

Mialatt sül a pizza, egy serpenyőben felhevítem az olajat, beledobom a szétnyomott fokhagymát és a rákokat, kicsit átpirítom. Ha kész a pizza, kiveszem, elterítem rajta a rákot. Megmosok két marék rucolát, papírtörlőben megszárítom és rászórom a pizzára.

Mindegyik recept egy tepsire = két 30 cm-es pizzára szól

jan 132008
 

A paradicsomalapú kísérő mártások szerintem minden háziasszonynál olyan népszerűségnek örvendenek, hogy szinte minden háznál akad belőle valami titkos, házi recept. Itt most nem az olasz, pastára való meleg mártásokról van szó, hanem azokról a szószokról, amelyek a paradicsomos salsák és az amerikai barbecue mártások között valahol félúton elakadtak és amelyekről ezerszámra találhatunk idevágó irodalmat.
Az amerikaiak hozzánk képest soha el nem érhető magasságokba repítették a faszénen sült marhasteakhez, csirkeszárnyakhoz és sertésoldalasakhoz kijáró szószók intézményét – ezekhez képest mi, vén európaiak még összevont erőkkel sem tudunk egy ilyen arzenál ellen harcképesen fellépni.
De azt hiszem, nem is akarunk! Tudunk mi enélkül is igazi magyarosch cigojnerszósz, a pusztaszósz szintén (arra azért kiváncsi lennék, miért gondolja rólunk az egész világ, hogy mi torkot égető, csípős paradicsomszósszal bírjuk csak a nyereg alatt puhított hússzeleteinket megenni??), csak épp a tartósítót meg a glutamátot spóroljuk ki belőle…. és talán még élvezhetőbbé is tesszük őket. Mert hogy lehet. Megoldjuk mi azt magunk is! Sőt!!

Magam is többfajta mártással kísérleteztem, és ez sem AZ a mártás, csak egy a sok közül. Nagyon jó mindenféle sült húshoz, húsfondühöz, raclette-hez, grillezéshez, hisz ezeknek a szószoknak az olasz paradicsommártás az alapja: ahhoz, hogy grillszósszá avanzsáljon, meg kell teremteni a kellő egyensúlyt a cukor és a savasság között. Szinte bármit beletehetünk, amitől úgy gondoljuk, hogy a javára válhat.
Kaliforniai vagy kápiapaprikát aprítok bele (a színe miatt pirosat), a fűszerezést viszont egy nagy és tévedhetetlen klasszikusra bíztam: a híres, louisianai cajun-konyhát* (EN/DE) hívtam segítségül. Az első cajun fűszerkeverékemet még készen kaptam. Hihetetlen jó minőségű, ezért sokáig nem álltam neki a saját készítésnek. A savasságot a sherryecet adta, de csupán egy evőkanálnyi: ennyi elég is, hogy húsok mellé kísérőként léphessen elő, de bármilyen más, lágy ecetféleséggel lehet próbálkozni.
Nagyon fontos, hogy a paprikát csak a végén, nyersen adtam hozzá, ezáltal a szósz friss és üde és persze vitamindús is maradt, nem főtt szét benne már semmi.

*Louisianaban alakult ki a cajun [ˈkeidʒn̩] és a kreol konyha (ezt Cajun & Creole Cooking néven tartják számon), amelyet a Kanadából érkezett cajun-ök és a már ott élt francia kreolok alakítottak ki. Ez egy egyszerű, de ízekben igen gazdag konyha, mely ügyesen egyesíti az európai és (a behurcolt rabszolgák által) az afrikai konyhát is, igazi fúziós specialista, sok érdekes és izgalmas behatással. Francia révén érezhető némi mediterrán behatás, de az afrikai konyha által viszont rettentően csípős.
Az ott élő indián őslakosoknak is megvan a saját konyhája, soul food néven, ez is gyakorolt némi hatást a kreol konyhára.

Természetesen létezik némi különbség a kétfajta konyha között! Mindkettőt a francia inspirálta, de mégis más.
A spanyolok criollo-nak nevezték New Orleans 18. századból, Európából származott lakosságát. Ebből a szóból lett később a creole elnevezés, amivel a művelt, francia családokat illették – és illetik ma is. A kreol konyha ezáltal a francia, a spanyol és az afrikai vonulatokból táplálkozik, és szofisztikáltabb, úgymond elegánsabb, kifinomultabb a cajun konyhánál. A kreol konyha központja vitathatatlanul New Orleans.
A cajun-ök a Kanadából 1785-ben a britek által elüldözött akádok leszármozattjai, akik végülis Louisianaban találtak menedékre. Az ő konyhájuk egyszerűbb, vidékiesebb stílusú, mint a kreol, hisz a mocsaras vidéken éltek, nem pedig a nagyvárosokban.
Viszont Louisianaban egymásra talált a két konyha, ezért mindkettőben igen elterjedt három fajta zöldség használata: ez a zöldségpaprika, a hagyma és a szárzeller. Ők ezt Szentháromságnak hívják mindkét konyhában, vagyis Holy Trinity.

Fűszeres paradicsommártás

Cajun fűszeres paprikás paradicsommártás
(Spicy cajun tomato relish)

1 ek olívaolaj
2 fej salotta (vagy 1 fej vöröshagyma)
2 gerezd fokhagyma
500 ml passzírozott paradicsom
(Passata di pomodoro, pl. MUTTI)
1 tk só
1 tk barna nádcukor / természetes édesítő
1 db piros kaliforniai paprika
1 db piros chilipaprika
1 tk cajun fűszerkeverék (lásd lentebb)
1 ek sherryecet

1. Egy lábasban felforrósítom az olajat és üvegesre pirítom benne az aprítóval felvágott hagymát és fokhagymát.
2. Hozzáöntöm a paradicsomot és legalább fél órán keresztül, félig lefedve csendben főzöm. Menetközben sózom és kevés cukrot teszek bele, majd félrehúzom a tűzhelyről.
3. Aprítóban pépesítem a felvágott paprikát és chilit (ha a cajun fűszerkeverékünk már tartalmaz elég chilit v agy cayenne-borsot, akkor csak óvatosan bánjunk a chilipaprikával), majd hozzákeverem a mártáshoz, de nem főzöm vele többet. Ízesítem a cajun fűszerkeverékkel, esetleg még borsozom és hozzáteszek egy kevés sherryecetet (vagy más, enyhe gyümölcsecetet). Jó tesz neki, ha fogyasztás előtt néhány órát áll.
500 ml mártás /

A cajun fűszerkeverékhez
2 tk só 1
1 tk feketebors 1
1 tk római kömény, őrölt 1
2 tk pirospaprika, édes 1
1 tk hagymagranulátum 1
1 tk fokhagyma-granulátum 1
1 tk kakukkfű, szárított 1
½ tk oregano, szárított 1
1 tk koriander, megtörve
1 mk édeskömény, megtörve
1 mk kardamommag, megtörve
1 mk cayenne-bors / chili, őrölt 1

A fűszereket kávédarálóba teszem és viszonylag finomra őrlöm. Légmentesen lezárva egy-két évig eltartható aromaveszteség nélkül.
Vannak egyszerűbb keverékek is, de az 1-el jelölt hozzávalók alap, ezeket feltétlenül így, ebben a formában tegyük bele!
60 ml fűszerkeverék lesz

feb 172007
 

Nem kell megijedni a hosszú címen, amilyen hosszú, annyira könnyű elkészíteni. Több részből áll, amit külön-külön is lehet variálni.

A paradicsommártás ezúttal egyszerűbb kivitelű lett, nem cifráztam, viszont minden egyidőben készen is lett. Mivel apróra darabolt paprikát is tettem bele, ezért a passzírozott paradicsom a legmegfelelőbb. (Nem püré, és nem ivólé! A “Passata di pomodoro” feliratút kell keresni, ha jól emlékszem, a Mutti és a Despar márkát otthon is lehet kapni. Ha valaki tud még ilyet, nyugodtan írja meg. Köszönöm) A mártásban nincs hagyma, (Szükségből kreáltam ilyenre, mivel épp elfogyott a hagyma, ezért némi kóstolás után fűszerekkel feltúrbóztam.) ami jócskán lerövidíti a főzési időt, de akinek van ideje, természetesen tehet bele.

Szárnyasként pulykasteaket használtam, de a csirkemell is nagyon jó természetesen, hamarabb is kész van. Éles késsel a húst vízszintesen mélyen pillangóvágással bevágtam (ha szétnyitom a húst, pillangóformája lesz) és ráhelyeztem a sajtot. A sajtválasztás nem egyszerű, én egy igen aromás sajtot kerestem: taleggiot néztem ki, ez nem volt, (a Mamma a sarki boltban már bezárt) viszont francia Morbier-t kaptam, ez igen jó választásnak bizonyult. Mondjuk kicsomagolásnál erősen megcsapott ama sajtnak ama erős illatja….. de sütésnél ez a legjobb, nem kell tőle félni. A legjobb egy lágy, intenzív, érlelt sajt, vastag szeletre vágva. Nem kell összetűzni a hússal, csak ügyesen átforgatni.

A gremolata (magyarul itt, angolul itt, C&V-nél itt) ezúttal nem a hagyományos verzió. (Ez egy olasz kence, amit hagyományosan a híres ossobuco-hoz, a milánói módra készült párolt borjúlábszárhoz tálalnak, és apróra vágott petrezselyem, fokhagyma és reszelt citromhéj bőséges, intenzív keveréke.) Ezúttal narancshéjból készítettem némi olívaolajjal és mézbalzsammal dúsítva, ami nagyon jól harmonizált a – picit édeskés – paradicsommártáshoz. A narancsnál meg kell jegyezni, hogy csak kezeletlen narancsot vegyünk – tudom, nehéz találni, viszont a legtöbb az eltarthatóság miatt viasszal van felületkezelve, és ezt jobb nem elfogyasztani….  Ha valaki nem találna bionarancsot, akkor sajnos nem tudok rá alternatívát mondani. Akkor legyen inkább citromhéj, de az is kezeletlen.
A komplett vacsora fél óra alatt kész van, igazából 4 személyes kisebb adag, de 2 fő is simán megbírkózik vele. Jázminrizst adtam hozzá.

Sajttal töltött szárnyas paradicsommártásban, narancsos gremolata-val

A gremolata-hoz
1 csokor petrezselyem
1 db narancs reszelt héja
2 gerezd fokhagyma (esetleg 1)

bors, őrölve
1 ek olívaolaj (kóstolás szerint)
1 ek mézbalzsam (kóstolás szerint)
A paradicsommártáshoz
500 ml passzírozott paradicsom (Passata di pomodoro, pl. MUTTI)
2 gerezd fokhagyma
2 tk gyömbér, őrölve
1 tk koriander, őrölve
1 tk barna cukor vagy 1 ek méz
½ mk chilipehely (opcionálisan)
½ mk fahéj, őrölve
1 db narancs leve (kóstolás szerint)
1 mk só
bors, tekerve (½ mk)
1 db piros kaliforniai paprika
A töltött szárnyashoz
500 g szárnyas (pulykasteak, csirkemell)
4 vastag szelet sajt (5 mm, morbier, munster, taleggio)
1 ek olívaolaj
só, bors

Gremolata – Először ezt készítem el, mivel ez állhat.
A petrezselymet igen apróra vágom (vagy beteszem az aprítóba), majd hozzáadom a megmosott és megszárított narancs reszelt héját, a préselt fokhagymát, sózom és borsot tekerek rá, majd állagától függően kevés olajjal és mézbalzsammal elkeverem.
Rizs főzése
Ekkor felteszem a rizst főni.
Paradicsommártás
A paradicsomot beleöntöm egy lábasba és kis hőn elkezdem forralni (4/9). Beleteszem az összes hozzávalót (nekem így volt jó, ez egy kissé keleties ízvilág lesz, chili nélkül pedig nem lesz csípős.) Ha ízre megfelelő, elkezdem a csirkét előkészíteni. (Ugyanis így lesz egyszerre kész.) Majd beledobom az apró kockákra felvágott paprikát és ezzel pontosan 8 percig párolom, így lesz roppanós. (Én a konyhai órát is beállítom, hogy biztosan ne lépjem túl az időt.)
Töltött szárnyas
Közben pillangóvágással bevágom a húst, belülről borsozom, beteszem a sajtszeletet, kívülről is só-bors, majd olajat teszek egy serpenyőbe és megvárom, amíg az olaj teljesen forró lesz. (Akkor forró, ha egy apró kenyérszelet beledobva 15 ms alatt megpirul.) A hús ugyanis csak sütésre felhevített olajban sül meg idő szerint. Ekkor beteszem a husikat és mindkét oldalát 4-4 percig sütöm, közben óvatosan megfordítom. A sajt kiolvad belőle egy kicsit, de ez nem baj, lapáttal rá lehet simítani a húsra.
Egyszerre kész van, egy tányérra halmozom a mártást, ráültetem a szárnyast, annak a tetejére pedig bőven gremolata-t halmozok. Jázminrizst adok hozzá.
2-4 személyre / 

Borajánlat:
Bardolino Classico, Zeni, Veneto, 2005
Aubergine borajánlata:
Dúzsi Kékfrankos Rosé 2006
Halovány színű, eperre és banánra emlékeztető illatvilágú, gyümölcsízű savakkal bíró bársonyos bor.