máj 222016
 

El is érkeztünk a Giro-n Dél-Tirolba, Trentino-Alto Adige régióba. Ma a fiúk egyéni futamot tekernek, ez csupán egy 10,8 km-es szakasz Castelrotto/Kastelruth – Alpe di Siusi/Seiseralm között, így nem biztos, hogy nekik belefér a mai menübe egy ilyen vaskos kenyérgombóc, de nekünk igen.giro_2016_altoadige(01)

Tegnap hihetetlen és lélegzetelállító hegyi kulisszák előtt zajlott a 14. szakasz Veneto és Bolzano között (erről a facebook-on a Giro oldalán megcsodálhatunk néhány pillanatképet is.) A futam végén Steven Kruijswijk ölthette magára a rózsaszín trikót.
“A LottoNL-Jumbo kerekese Steven Kruijswijk tűnt a mezőny egyik legerősebb versenyzőjének az első kőkemény dolomitok-beli szakasz során. Az újdonsült rózsaszín trikós célja, hogy az egyenkénti hegyi időfutam során tovább növelje összetettbeli előnyét.” írja a velo.hu.
(Kép forrása: Giro d’Italia)

Aki követi a blogot, tudja, hogy szívem egyik csücskét Dél-Tirolban hagytam, ahogy Chilii kollegina is. Dolomitok-mániások vagyunk mindketten, a konyháról nem is beszélve. Sokat írtam már itt erről a konyháról, most nem zengedezek, és gombóc is akad egy pár. Mikor elkezdtük beirogatni a Giro menüterveit, természetesen azonnal lecsaptam a mai szakaszra, ki nem hagyhattam volna! Continue reading »

aug 182015
 

Egy tökéletesen egyszerű, és fantasztikusan finom köret, ami egyszer vacsorának is megfelelt, teljesen hús nélkül. Véletlen volt az összeállítás, megint csak úgy, amit adott a konyha, és mint tudjuk, ezek a legjobb dolgok a világon!
Tulajdonképpen egy ázsiai ihletésű, hogy ez most indonéz, vagy thai, azon nem lehet vitatkozni, mert eltér a hagyományostól, mert teljesen lecsupaszítottam, de tényleg nagyon finom, igazi comfort food.
Bármikor, bárhol el lehet készíteni, télen, nyáron egyaránt! Continue reading »

máj 122015
 

Elindult a Giro, és a  Tour de Serpenyő csapatában először ragadok – most nem serpenyőt, hanem fazekat. A csapatunk még mindig a régi, »never change the winning team« jelszóval, most stílusosan, de még mindig Chilii&CsokiLorien, Égigérő Paszuly, Al Dente valamint szerény személyem közreműködésével.
A mai szakasz Chiavari és La Spezia között zajlik, egy 150 km-es, enyhén emelkedős terepen. Még eléggé az elején járunk, így a Giro-ról még nem tudok sokat mesélni.

Terv szerint egy hagyományosan készült ligúr tőkehalat szerettem volna készíteni, de közbeszólt az élet, úgy terveztem, hogy erre az időre halközeli helyen leszek, ahol tényleg jóminőségű, friss halhoz jutnék, így gyors módosításra volt szükség. Continue reading »

jún 022014
 

Ez aztán igazán zöld lett, maradékokból készült, mégis az utóbbi idők egyik legjobbja lett. A savanykás gránátalma és a citrom miatt elég sok eritritet tettem bele, talán ez az édes-savanyú kontraszt tett neki a legjobbat.
Érdemes kipróbálni!! Continue reading »

máj 282014
 

Ha eljön a görögdinnye szezonja, elmesélem, hogy is kezdődött minden, ezekkel a turmixokkal. Először gyümölcsös smoothie-k készültek, de közben már váltogattam őket különféle zöldségekkel is. Néha kevés joghurtot is tettem bele, de cukrot soha, ösztönszerűen is inkább aszalt gyümölccsel, esetleg mézzel édesítettem.

Ma már csak olyan turmixok készülnek, amikben igen kevés a szénhidrát, tehát kevés a gyümölcs is, hisz egy szénhidrátbomba nem csak reggel káros (igen, uzsonnára is, de ha mindenáron bombázni szeretnénk, akkor inkább délben és délután), márpedig egy banános, még tovább cukrozott, tejes reggeli turmix csak egy fokkal jobb, mint egy lekváros vajas kalács. Igaz, ez utóbbi is rettentően finom tud lenni, de istenem, nem lehet ez minden az életben, ha azt akarjuk, hogy sokáig tartson. Mármint az élet, nem a vajas kalács. Continue reading »

jún 202013
 

Gyors vacsorákban kezdek verhetetlen lenni. Ez a mostani nem teljesen az én érdemem, egy ismerősöm mesélte, hogy hetente háromszor kéri a család, eddig még nem unják. Igaz, ők még krémes bivalymozzarellát is szeleteltek mellé, és tényleg, egy fantasztikusan egyszerű saláta lesz belőle, előételként elég utána egy szelet hús is. Felüdülésként – mert nem kell mindig kaviár, akarom mondani hús -, most főtt tojást adtam mellé, így is gondoskodtam a kellő fehérjebevitelről.
Nem lehet többet mondani róla, csak azt, hogy tessék csak, tessék, nálunk biztos lesz még párszor ez a felállás. Nagy sikere volt!
Az eperszezon elmúltával pedig lehet barackkal, szőlővel, majd mézédes mangóval is Continue reading »

máj 072009
 

A spárgakrémes spagetti ötletét Mennyei Mignon-nál találtam, de nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan meg is valósítom. A pürésített változat ugyan nem túl izgalmas, de nekem most pont erre volt szükségem. No persze nem egy unalmas tésztára, hanem arra, hogy igen könnyed szószt tegyek a pastánkra. 

A megnyújtott hosszú hétvégét kihasználtuk egy Parma és Genova közötti, futó kis gasztrotúrára. A trattoriák, borozók és focacceriák sűrű látogatása sehol nem maradt nyom nélkül, ezért hazatérve úgy döntöttem, most aztán ránkfér egy pár napos kis karcsúsodás! Csupa lájtos, könnyű étel, saláta lesz a vacsora, semmi olaj és vaj, zsíros szalonna, testes vörösbor! Még könnyű rozé sem:). Hát nem könnyű megállni, az biztos! De azok a hatalmas sonkahegyek, a finoman csúszó vörösek, a kézzel gyúrt raviolik, a mozsárban tört élénkzöld pesto és az olajos genovai focaccia kárpótolnak ezért a kis áldozatért. 

Ha már szép fehér a mártás, akkor legyen hozzá kétszínű a tészta, paglia e fieno. Széna és szalma (így magyarosabb), ez esetben kész garganellit vettem, mivel ez volt otthon. Menetközben alakítottam a mártást, a spárgához egy pici burgonyát és almát is tettem, pár szál sáfránnyal pedig izgalmasabbá tettem az ízét. A végén nagyon kevég vajat kevertem bele, de a férjem adagjába – aki nem volt hajlandó lemondani a viszonylagos kulináris örömökről – belecsaptam egy nagy kanállal. (Az enyhén vajas mártásnál is csupán 4 grammnyi zsírt veszünk magunkhoz.)  Na, úgy már tényleg finom lett, pláne, hogy még sajtot is kapott rá:). Bár így is szörnyen odavolt, a legenyhébb kifejezés, ami elhagyta a száját, az a kórházi koszt volt…. Én mondom, nem szabad a férfiakat túlságosan elkényeztetni, lám, mi lesz belőle, csak hálátlanság és zsörtölődés, ha vigyázni próbálunk az egészségükre. 

Bár azt én sem mondhatom, hogy megőrülök, ha nem ehetek minden nap almás-spárgapürés sáfrányos tésztát, de nekem kimondottan ízlett. Főleg az tetszett, ahogy reggel rámmosolygott a mérleg. 

A recept után leírtam a fejben megfőzött, nem diétás verziót is, szerintem úgy kimondottan finom és biztos, hogy kipróbálom.
Garganelli paglia e fieno sáfrányos spárgakrémmel
Garganelli paglia e fieno sáfrányos spárgakrémmel, light-osan
(Paglia e fieno alla crema di asparagi bianchi)

A spárgához
500 g fehérspárga alsó, tisztított része (200 g, spárgafejek másra használhatók)
1 tk cukor
1 ek fehérborecet
½ mk só
A spárgakrémhez
50 g (1 kisebb db) burgonya
50 g (¼ db ropogós alma)
1 db salotta
8-10 szál sáfrány
só, bors frissen őrölve
1-1,5 ek vaj (diétásan kevesebb)
Az összeállításhoz
1 maréknyi friss spenótlevél
200 g garganelli, paglla e fieno (vagy egyéb, tömzsi pasta)

A spárgát megmosom, a talpából a legalsó részét levágom és meghámozom. 200 g-nyit levágok az alsó részéből, úgy hogy egyenlő hosszú spárgafejek maradjanak (ezeket másra lehet használni). A leeső héjakból és talpakból a szokásos cukros-sós-ecetes vízben jó két és fél deci vízben 15 perc alatt spárgalevet főzök. Ha kész, leszűröm a levet.
Egy kisebb lábasban a leszűrt spárgalében felteszem az apróra vágott salottát és a kockázott burgonyát, majd jó 5 perc múlva hozzáadom a felvágott spárgát és a sáfrányt is, a vége előtt pedig beleteszem az almát. Ha majdnem puhára főtt, botmixerrel pürésítem. Sót és borsot tekerek rá (erősebben kell fűszerezni, mivel elég sápadt ízű:) és ízlés szerinti mennyiségű hideg vajjal montírozom. Sűrű püré legyen belőle.
Közben kifőzöm a tésztát. A spenótot megmosom és a tészta alá forgatom. Tálalásnál lazán összekeverem a spárgakrémmel. Sajt nem került rá.
2 személyre  vaj nélkül / 426 kcal /   1,8 g zsír / LF30 3,80% 
          kb. 1,5 ek vajjal / 542 kcal / 14,2 g zsír / LF30 23,5% 

Garganelli paglia e fieno sáfrányos spárgakrémmel, sült szalonnával
(Paglia e fieno alla crema di asparagi bianchi)

A spárgához
500 g fehérspárga alsó, tisztított része (200 g, spárgafejek másra használhatók)
1 tk cukor
1 ek fehérborecet
1 tk vaj
½ mk só
A spárgakrémhez
1 ek olívaolaj
1 mk vaj
1 db salotta
1 nagy löttyintés fehérbor
50 g (1 kisebb db) burgonya
50 g (¼ db ropogós alma)
8-10 szál sáfrány
só, bors frissen őrölve
1,5 ek vaj
3 ek tejszín (30%)
Az összeállításhoz
1 maréknyi friss spenótlevél
200 g garganelli, paglla e fieno (vagy egyéb, tömzsi pasta)
kb. 100 g pancetta vagy bacon, kockára kisütve
pecorino, frissen reszelve

Eljárás ugyanaz, mint fent. A krémhez először vajon és olajon megfuttatom a hagymát, meglöttyintem a borral, kicsit beforralom, majd ráteszem a zöldségeket és a spárga levét. A lé egy részét tejszínnel pótolom. A végén hideg vajat teszek bele.
Közben kiolvasztom a szalonnát és a kész tészta tetejére is teszek belőle. Nagyon jó (lenne:) hozzá egy kevés pecorino.
2 személyre / 892 kcal / 46,6 g zsír / LF30 47%

feb 052009
 

Ezt a tésztát nemcsak tojással és olívaolajjal kell összegyúrni, ebben ugyanis fehérbor is van!
A pansooti egy ligúr tésztakülönlegesség: a fehérborral gyúrt tésztában zöldfűszeres töltelék van, amely legfőbb összetevője a borágó. Hagyományosan diómártással tálalják. Ebben az esetben a mártás elég sok és folyós, hogy befedje a tésztákat.
Igazi ünnepi töltött tészta lesz belőle!

Zöldfűszeres ligúr tésztatáskák diómártással
(Pansoòti con salsa di noci)


A gyúrt fehérboros tésztához
300 g liszt 
200 g búzaliszt (BL-55)
100 g durumdara
1 db tojás
125 ml fehérbor
só, bors
A töltelékhez
2 hatalmas csokornyi zöldfűszer (kb. 400 g)
(borágó, bazsalikom, oregánó, petrezselyem, spenót, gyermekláncfű, stb…)
100 g ricotta
1 gerezd fokhagyma
½ mk só
40 g parmezán
A diómártáshoz
100 g dióbél
4 ek friss kenyérmorzsa
4 ek olívaolaj
3-5 ek tejszín (mennyiség szükség szerint)
tészta főzővizéből (szükség szerint)
só, feketebors
parmezán a tetejére

A tésztát szokás szerint összegyúrom, egy órára fóliába tekerve hűtőben pihentetem, utána tésztagéppel vagy nyújtófával egy mm-nyi vastagságúra kinyújtom.
A töltelékhez a fűszereket megmosom, szárazra csapkodom (ha az idő engedi, blansírozom, hogy ne veszítsék el friss, zöld színüket), majd egészen apróra vágom. Összekeverem a többi hozzávalóval és félreteszem.
A mártáshoz pár kanálnyi vízbe teszem a kenyeret, kinyomkodom és nagy kőmozsárban vagy aprítóban sima pasztává a dióval együtt szétnyomom. Beleteszem a tejszínt és az olajat, hogy egy egynemű krémet kapjak, ha szükséges, felöntöm egy kevés főzőlével, sózom, borsozom és félreteszem.
A tésztát kinyújtom és táskákat vagy raviolit készítek. A pansoòti eredetileg egy háromszögalakú tészta, de én most a megszokott ravioliformámmal szúrtam ki a tésztát, amivel félköröket kapok. Ráteszek egy teáskanálnyi masszát és összehajtom. A széleit egy kicsit megnyomkodom, hogy ne essen szét.
Közben a tésztához vizet forralok. Ha felforrt, hagyom, hogy éppen hogy gyöngyözzön a víz és egymás után beleteszek néhány tésztatáskát. Ha feljöttek a felszínre, kész, akkor lyukas merőkanállal kiemelem és félreteszem, míg az összes tésztát kifőzöm. Ha lehet, előmelegített tányérokra adom, ráteszem a diómártást és apróra vágott zöldfűszerrel és reszelt parmezánnal megszórom a tetejét.
4 személyre /

okt 262008
 

Az elmúlt időben nagy sikere volt bloggerkörökben a spenótos-ricottás gombóckáknak. Aki ezt a spenótos gnocchit keresi, annak jó lelőhelynek bizonyul a különleges túrósok VKF!-fordulója, azt hiszem, a Szakácsok könyve is ludas lehet abban, hogy jó páran nekiveselkedtek és gyúrták a gombóckákat.

A legtöbben malfattinak nevezik, pedig olyan gyönyörűségesen kerek, szinte geometriai pontosságú labdákat hempergetett mindenki, hogy az minden volt, csak nem rosszulsikerült!:-) Annyira finom ez a spenótos labda, hogy több elnevezéssel is illették már. Nekem az a történet jobban tetszik, amikor az egyházi méltóságok képtelenek voltak abbahagyni az evést, és csak úgy nyomták magukba a kis gnoccokat, hogy szinte belefulladtak. Lehet, hogy a török imám egy asztalnál ült az olasz papi méltósággal, mert az imámot viszont a hússal töltött sült padlizsán próbálta végképp kitaszítani az élők sorából:-). No és innen ered a másik neve, strozzapreti, vagy strangolapreti néven is ugyanezt kapjuk – de a lényeg a lényeg – a spenótos ricottás gombócka jól készítve olyan finom, hogy csak úgy csúszik, mint a galuska!:-)
Strozzapreti magyarra hangolva - spenótos túrógombócok habos besamelmártással
Nemhiába, nálunk is nagy kedvenc. Az eredeti, hagyományos verziót épp két éve már megírtam itt a blogon, de most újítottam. Rég kigondoltam, hogy egyszer ricotta helyett túróból is jó lenne elkészíteni, sőt a zsályás vajat is kiváltom. Ha már nekiállok, akkor megpróbálkozom egy magyaros verzióval, hisz a ricotta beszerzése nem kis gondot jelent.

De attól a malfatti, strozzapreti, vagy ki tudja, minek nevezhető gombócka még ugyanaz marad!
Mondta is a lányom, hogy most kivételesen olyan szószt tegyek rá, ahogy már egyszer készült. Néztem nagyot, mert nem emlékszem másra, csupán arra, hogy a sült vajat szoktam variálni ilyen-olyan módon. Az ő emlékeiben a besamel tapadt meg, bár azt hiszem, azt biztos nem nálam ette, de ezzel igazán jó ötletet adott! Így aztán elkészült a fúziós spenótos gombócka, ami most tényleg inkább malfatto lett, de az is biztos, hogy az enni szerető presbiterek is dugig ették volna magukat vele, mert mindannyian rendesen lapátoltuk befelé, úgy csúszott!

Szívesen megosztok még néhány tapasztalatot.
Ha csak tehetjük, friss spenótból készítsük – na persze, ilyenkor mit tegyen az ember? Vegyen fagyasztottat, de nehogy pürét, hanem a leveles, vagy nagyobbra vágott fajtát. Azt is jól ki kell majd nyomkodni, hisz minél több lé marad benne, annál több liszttel kell majd megkötnünk. Az meg elég fölösleges, ez úgy lesz finom, ha sok benne a spenót. Általában duplamennyiségű spenóttal készül, mint amennyi a túró de még annál is lehet egy kicsivel több. Ha más zöldfűszer is kéznél van, az sem árt neki, volt, hogy rucolát is belevágtam – na ez már nem tudom, milyen fúzió -, de isteni finom lett tőle!
A tésztát folyósabbra hagytam – azért még összeállt, csak épp nem akartam gombócokat gyúrni belőle. A hagyományos kétkanalas módszerrel összeforgattam a galuskákat, úgy ejtettem őket a vízbe.
A besamelt ösztönösen hígabbra hagytam, hisz könnyű mártást gondoltam, de a végén belekevertem egy tojás sárgáját. Anélkül is nagyon jó, a tojás csak dob rajta. A tejhabosítóval még egy kevés tejet is kemény habbá csapattam, az is belement, de elég, ha habverővel egy kis levegőt verünk bele, hogy még légiesebb legyen. (Itt aztán lehet még játszani a tej-vaj-liszt arányokkal, egyéb ízesítőkkel, de még korántsem értem a dolog végére.)
A végén pedig most nem tettem be a sütőbe, hanem ahogy volt, tányérra szedtem, rá a besamel, sajtforgács, és mindenki elpusztított egy nagy tányérral.
Másnap is nagyon jó.
Strozzapreti magyarra hangolva - spenótos túrógombócok habos besamelmártással
Spenótos túrógombóc besamellel
(Gnocchi di ricotta e spinaci – Strozzapreti – alla ungherese con besciamella)

A gnocchihoz (spenótos túrógombóchoz)
500-600 g friss spenót (fagyasztott is jó, a leveles vagy az apróra vágott)
250 g túró (félzsíros, 20%-nyi)
2 db tojás
50 g félkemény sajt (pl. gouda), frissen reszelve
2-4 ek búzaliszt (szükség szerint)
1 csokor petrezselyem (elhagyható)

bors, frissen őrölt
szerecsendió, frissen őrölt
A besamelhez
2 ek vaj
1 ½ ek liszt
kb. 400 ml tej (1,5%)
½ mk só
feketebors, frissen őrölve
szerecsendió, frissen reszelve
1 db tojássárgája
A tetejére
kemény sajt (pl. érett gouda, parmezán forgácsolva)

1. Legjobb friss spenóttal készíteni, de ha nincs, a leveles, vagy darabos fagyasztott is megteszi.
A friss spenótot átválogatom, leszárazom és megmosom. Egy fazékban sós vizet forralok, két percre blansírozom benne, amíg össze nem esik, majd kiveszem. Néhány perc alatt lehűtöm (jeges vízben lenne a legjobb) és alaposan leszárítom. Vágódeszkán apróra vágom. Ilyenkor lehet hozzáadni az egyéb zöldet is, a spenót egy részét kiválthatjuk petrezselyemmel, vagy bazsalikommal, rucolával is.
Fagyasztott esetén ezt felolvasztom és egy szűrőn vagy textilpelenkán keresztül alaposan lecsöpögtetem és kézzel még alaposan kinyomkodom belőle a levet. A spenótnak elég száraznak kell lennie, különben több lisztet vesz fel a kelleténél.

2. A túrót egy tálba teszem, villával kissé áttöröm, hozzákeverem a felvert tojásokat, a sajtot, a fűszereket, majd hozzávegyítem a spenótot. Annyi lisztet keverek bele, amennyitől egy sűrű, de jól formálható masszát kapok, minél lédúsabb a spenót, annál többet kell.
Egy nagy lábasban vizet forralok – úgy 2 litert. Ha forr, csendesre veszem és egy evőkanál segítségével a kanálforgatós módszerrel galuskákat formázok és belepottyantom a vízbe. Pár perc múlva a galuskák feljönnek a víz felszínére. Ekkor egy nagy szűrőkanállal kiemelem őket és egy tálba teszem. Ez a mennyiség két adagban készül el.
A besamelhez egy kis lábasban felmelegítem a vajat, belekeverem a lisztet, majd ha elvegyültek egymással, egy habverővel kisebb adagonként hozzákeverem a tejet is. Mindig akkor öntök hozzá tejet, mikor már a besamel elkezdett sűrűsödni. Közben sózom, borsozom, bőven reszelek bele szerecsendiót is, és a végén, mikor már elég sűrűnek látszik, beledolgozok egy tojássárgáját. Még egy kevés tej, hogy a szokástól eltérően kicsit folyósabb maradjon, kóstolgatás, hogy harmonikus íze legyen és kész is.
Közvetlen tálalás egy kevés tejet a habosítóval keményre habosítottam, ezt kevertem bele óvatosan a besamelbe, de az is elég, ha előtte habverővel vagy botmixerrel még egyszer habosra verjük.
Tálalásnál a gnocchira öntök a besamelből és forgácsolt parmezánnal díszítem.
4 személyre / 207 kcal / 9,26 g zsír / LF30 40,3% (besamel nélkül)
4 személyre / 373 kcal / 20,6
g zsír / LF30 49,6% (besamellel)

aug 102008
 

Lehet, hogy a fehérbabból készült ételek nem kimondottan nyáriak, de ehhez a salátához friss, üde hozzávalókat adtam. Ettől pedig olyan nyaralós érzése támad az embernek, hogy a teraszon csücsülve és egy pohárka bort kortyolgatva is szinte hallja távolból a toszkán tengerpart felől érkező morajlást:-)
Egyebekben pedig egy fehérbabsaláta remek kiegészítője a grillezésnek, amikor nem is kell több egy pár szelet hús és egy nagy adag friss zöldsaláta mellé. Pardon, de kell: egy flaska jóféle, savakban szegény, de ízekben gazdag vörösbor:-)

Fehérbabsaláta spenóttal, paradicsommal és mortadellával

Annyira finom ez a saláta, hogy mostanában hetente kétszer is asztalra kerül, de mindig változtatgatok rajta, mikor mihez van gusztusunk. A lényeg, hogy a fehérbabhoz lecsöpögtetett, felszeletelt paradicsomot adok, amihez még egy hatalmas adag zöldfűszert is keverek. Ez lehet bármi, ami friss, vagy megterem a kertben. Rucolával igazán markáns étek lesz belőle, de készült már zsályával is, bazsalikom, medvehagyma, madárbegy, gyermekláncfű is szóba jöhet, és még sorolhatnám.

Amitől tartalmasabb, de könnyű ebéd vagy vacsora lesz, az egy kevéske húsnemű. A legfinomabb, ha hajszálvékonyra szelt, levegőn érlelt sonkát, mortadellát vagy szalámit adunk hozzá, de valóban szinte olyan vékony legyen, hogy szinte át lehessen rajta látni! Amikor az ujjaimmal felcsippentve egy ilyen harmatvéknya, nyers sonkaszeletet betolok a számba, hát annál nagyobb, egyszerűen előállítható, mennyei ízélményt nehéz elképzelni!

Az utóbbi időben rákattantam a mortadellára, amit régebben, főleg gyerekkoromban sohasem tudott volna szegény nagyanyám belémdiktálni. Szinte viszolyogtam tőle, egyszerűen nem ízlett, nem is beszélve azokról a rettentően rosszul kinéző, fehér foltokról a belsejében, amikre mindig is baljós szemekkel pislogtam. Talán nem is véletlenül, a csuda tudja, mit daráltak bele, de tény, hogy nekem a mortadella amolyan gyerekkori mumus lett. 

De az eredeti olasz mortadella annyira más élményt ad, hogy amikor először – persze óvatosan:-) – megkóstoltam, a véleményem egy csapásra megváltozott! Onnantól kezdve megbonthatatlan barátság alakult ki köztünk:-)

              Fehérbabsaláta spenóttal, paradicsommal és mortadellával

Fehérbabsaláta spenóttal, paradicsommal és mortadellával

100 g száraz fehérbab, cannellini fajta (vagy kb. 200 g főtt)
60 g bébispenót (vagy rucola, bazsalikom, stb.)
10 db koktélparadicsom
16 db fekete olívabogyó
3 ek extraszűz olívaolaj
1 ek folyékonyabb balzsamecet (néha gyümölcsös ecetbalzsam, pl. málnabalzsam)
1 gerezd fokhagyma
só, bors
Továbbá
6-8 szelet olasz mortadella, hajszálvékonyra szelve

A fehérbabot megfőzöm (részletesen a toszkán fehérbabnál írtam róla), esetleg veszek egy, már több helyen kapható doboz cannellini babot.
A spenótot leszárazom, megmosom és kicentrifugázom. Egy tálba teszem a babbal és a félbevágott koktélparadicsommal és a szintén elfelezett olívával együtt. Összekeverem a dressinget és összeforgatom a salátával. Jót tesz neki, ha legalább fél óráig hűvös helyen összeérhet.
Akkor tálakra halmozom, mellé teszek néhány, fátyolosan összefogott, hajszálvékonyra vágott mortadellát és a salátára csorgatok még egy kanálnyi nagyon friss, zamatos olívaolajat. Rusztikus fehérkenyér jár hozzá, amivel az olajat fel is itathatjuk.
2-3 személyre /

              Fehérbabsaláta spenóttal, paradicsommal és mortadellával

Már 112008
 

Egy üde, csupazöld menübe illeszkedő főételnél nehezen tudunk valami zöldes húst elképzelni, ugye? Erről az emberlánya ide nem illő dolgokra asszociál – amit én itt most nem részleteznék -, tehát marad a sarjadó tavaszi rétekre emlékeztető köret, ami a legkézenfekvőbb módon friss zöldfűszer lesz. Hisz mi más is lehetne a tavasz küszöbén!

Így történt ez most is. Ez a zöldfűszerpüré kissé kalandos módon született, illetve nagyjából úgy, ahogy már sok egyéb fogás is a konyhámban. Talán már említettem, hogy szenvedélyes szakácskönyvolvasó vagyok, de ezt nem csak otthon teszem, hanem órákat töltök a könyvesboltokban is. Az egyik kedvenc üzletemben egy kis sarkot is kialakítottak a kávéfőzőgép mellett, ahol már hosszú és izgalmas délutánokat töltöttem néhány könyv társaságában. Ezt a pürét egy séf könyvében találtam az egyik ilyen kiruccanásom alkalmával (másnapra már azt is elfelejtettem, hogy melyikben, mivel a könyvet azonban a potom 60 eurós ára miatt egyetlen receptért kissé sokaltam, kénytelen voltam otthagyni.) és azonnal tudtam, mi lesz a vacsora. Az eredeti recept azonban bonyolultabb és kifinomultabb volt (a hozzávalók jóval hosszabb listájával), de a konyhámba hazaérve már nem emlékeztem minden részletére. A körítése pedig egy rafinált zöldséges tekercs volt egy pici redukált mártással, az egészet pedig, ha jól emlékszem, sült nyúlérmék társaságában fotózták.

Én csirkét sütöttem hozzá, úgy, ahogy a narancsos csirkénél, de még jobb hozzá a zöldfűszeres joghurtban pácolt csirke, vagy a sült kacsamell. Az általam hőn szeretett sajtos polenta pedig a legjobb választás, bár ebben az esetben inkább egy könnyebb, enyhébb sajtot válasszunk, nehogy elnyomja a friss püré légiességét. Nagyon fiatal bárány esetén még a Húsvéti menü része is lehet, főleg, ha még több friss spenótot teszünk bele. 

Ami a zöldpürét illeti, ez az én válaszom a magyaros főzelékekre. Egy magyar háziasszony ehhez a – csodálatos és friss ízvilágú püréhez – esetleg hozzáöntene egy fél pohár vizet és behabarná egy kanálka liszttel, hogy főzeléket kapjon.
Ezúton is elnézést kérek minden főzelékszerető olvasótól, de föleszmélő óvodás korom óta nem szeretem (mintha már akkor is ösztönösen a mediterrán ízek felé vonzódtam volna?) és épp ezért kerülök minden, agyonlisztezett fogást, még az egy kanálka sűrítést is beleértve. Természetesen szeretem a mártásokkal bevont zöldségeket is, de csak akkor, ha roppanósak maradtak, és semennyi lisztet nem láttak. Tisztában vagyok vele, mekkora luxus csak úgy pőrén, hosszabbítás nélkül enni a zamatos (és valljuk be, ilyenkor még méregdrága) zöldeket, de oly nagy vétek lenne a tavasz ajándékát egy lötty vízzel elrontani! És hogy ez mennyivel egészségesebb, azt már meg sem kell említenem. (Mondjuk a tejszín nem kimondottan a mérleg egészség oldalát nyomja, de ez egy másik kérdés:-)

További zöld színű főfogások, köretek:
Brokkolifelfújt mandulával (Mixed pickles, Cserke)
Brokkolis vagdalt (Ízbolygó)
Golyolyfőzelék (zöldborsó) (Gabojsza)
Kapros cukkinifőzelék és fusilli cukkinivel (Ízbolygó)
Medvehagymapüré joghurttal (Ízbolygó)
Mentás zöldborsópüré (Ízbolygó)
Mentás zöldborsópüré (egyszerű változat) (Dolce vita)
Sajttal rakott cukkini (Ízbolygó)
Spenót, bundás kenyér, tojás (Chili&Vanília)
Zöldborsóhab (Fűszer és Lélek)
Zöld spárga Gribiche mártással (Ízbolygó)

Sajtos polenta zöldpürével és csirkével

Sajtos polenta zöldpürével és csirkével

A zöldpüréhez
1 ek olívaolaj (zöldfűszeres ízesítésű)
2 db salotta
75 g rucola
30 g spenót
1 cserépnyi bazsalikom
3 ág menta
még több zöldfűszer (pl. medvehagyma, zsálya …)
150 ml tejszín (30%)
50 ml fehérbor, száraz (még jobb a száraz marsala)
¼ szem szerecsendió, frissen reszelve
1 mk só
zöldbors, frissen őrölve

A hagymát apróra vágom és egy lábasban az olívaolajban üvegesre pirítom. Hozzáöntöm a bort, néhány percig forralom, majd a tejszínt is, és majdnem a felére beforralom. A püréhez megmosom az összes zöldet, egy nagy deszkán részletekben kisebb darabokra vágom (ezt most ne tegyük bele az aprítóba, mert tönkremennek a rostjai és ez ízveszteséggel jár). A bazsalikom egy részét még félreteszem és az egészet hozzáadom a redukált tejszínhez. Összeforralom és fűszerezem. Gyenge hőn addig párolgatom, amíg sűrű pürévé fő, majd a végén hozzáadom még a maradék bazsalikomot egészben vagy félbe tépve, hogy friss íze legyen.
Előtte készítsük el a sült csirkét és a sajtos polentát (példákat lásd fentebb). Tálalásnál a tetejére zöldborsot tekerek és egy kevés szerecsendiót reszelek.
2 személyre /

Már 032008
 

A Zöld menüt egy friss, zöld salátával kezdem, de hogy ne legyen csupa, unalmas, halom zöld a tányéron, ezért megtörtem harsogó narancsszínnel. A hagyma lilája még jobban kiemeli a kontrasztot, de ebben az enyhén szicíliai ihletésű salátában nem is ez az újszerű: mivel tört dióval szórtam meg a tetejét, ezért az öntetbe is dióolajat tettem. De ez még mindig nem elég! Az ízek orgiájáért itt még a feketeribizli is ludas, ami az amúgy sem simulékony, hanem rendkivül markáns dióolajat még tovább kiemeli. Csak két kanálnyit tettem bele, mivel egy friss szüretelésű, eszméletlen finom, nagyon zöld, nagyon fűízű, nagyon nyers toszkán olívaolajra is szert tettem. Continue reading »

feb 152008
 

Azt már tudjuk, hogy a spenóttal mennyi mindent lehet kezdeni, és nem csak párolt spenót formájában lehet azt fogyasztani. Ezernyi formája van, az egyszerű, fűszerekkel való dinszteléstől kezdve az egészen bonyolult kreációkig. Ha nem csak önmagában adjuk, hanem még egyéb zöldséggel is feldobjuk, akkor hús mellé nem is kell más kísérő. (Köretet is írhatnék, de itt gálánsan kísérjük a húst, ahelyett, hogy elnyomnánk az egyéniségét. Mármint a köretét.)

A zöldborsó és a menta nem egy újszerű párosítás, viszonylag gyakran találkoztam már vele én is. Spenóttal most készítettem először és biztos kísérletezek még vele ilyen-olyan formában. Tavasszal, ha friss spenót kapható, még frissebbet, finomabbat lehet belőle készíteni, addig marad a fagyasztott leveles.
Cajun-fűszerezésű sült csirke mellé ettük, és talán még meglepőbb párosítás, de salátával akár önállóan is megállja a helyét. 
  
Spenót zöldborsóval és mentával

Spenót zöldborsóval és mentával

1 ek olívaolaj
1 fej salotta
1 gerezd fokhagyma (esetleg elhagyható)
50 ml (2 ek) fehérbor
kevés alaplé
200 g spenót, fagyasztott is lehet (de leveles!)
250 g zöldborsó, fagyasztott is lehet
3 ágnyi menta, frissen (ízlés szerint akár több is)
esetleg egyéb zöldfűszer (pl. rozmaring)

bors, frissen tekerve

Az olívaolajban megpirítom az apróra vágott hagymát és a fokhagymát. Ráteszem a zöldborsót, aláöntök egy kevés bort és alaplevet és beforralom. Beleteszem a spenótot is (ha fagyasztott, akkor teljesen felengedem és kinyomkodom) és összeforralom. Ha szükséges, aláöntök még egy kevés alaplevet, hogy ne legyen túl száraz és hagyom, hogy összeforrjon. Sózom, borsot tekerek rá, és beleteszem a levelekben hagyott mentát. (Apróra is lehet vágni, ízlés szerint, nekem egészben hagyva jobb.) A tetejére durvára reszelt kenyér- vagy kétszersültmorzsát is lehet szórni, amit előtte kevés olívaolajban megkapattunk. Így nagyon finom! 
Ha kész, azonnal tálalom hús mellé, kísérőként.
2 személyre / 187 kcal / 5,8 g zsír / LF30 28,2%

ápr 212007
 

A tavaszt nem csak az egyre melegedő napsugár jelenti, de előkerülnek lassan a tavaszi zöldek is. Nem tudtam megállni, hogy ne vásároljak össze néhány zsenge dolgot, így született ez a ropogós, csupa zöld penne, aminek az a lényege, hogy csakis zöldszínű (na jó, majdnem) zöldségek vannak benne. Először a zöldspárgát láttam meg, a többi már adta magát. Ezután jött a ceruzabab és a cukorborsó, és persze a friss spenót. Minél több, annál jobb, ebben épp 8 fajta van és persze minden friss. Brokkolival nem akartam elrontani az összhatást, de bátran lehet bármivel kísérletezni. Bort nem öntöttem hozzá, bár elbírta volna (naná!!), de annyira friss, tavaszi az íze, hogy bor ezúttal csak a poharakban volt.
Még sajt sem kell feltétlenül, én szórtam rá ugyan parmigianot, de nem szükséges.

Összefoglaló spárga receptgyűjtemény a magyarnyelvű gasztroblogokból ITT található.

Tavaszi zöldszínű penne (Penne primavera verde)

Tavaszi zöldszínű penne
(Penne primavera verde)

1 ek olívaolaj
½ ek vaj
2 db salotta
100 g zöld spárga
80 g ceruzabab
100 g cukorborsó
80 g spenót
3 szál újhagyma
100 ml alaplé
½ csokor bazsalikom
5 ág menta
2 ág zsálya
1 mk sóbors, frissen tekerve
250 g penne (vagy rigatoni, fusilli, gemelli, stb.)

Először az összes zöldséget előkészítem, hogy kéznél legyenek.
A hagymát apróra vágom. A spárgát megtisztítom és pár centis darabokra vágom. A ceruzabab végeit lenyesem és kettévágom, a cukorborsót és az újhagymát szintén. A spenótot és a fűszereket megmosom, leszedem a száraikat és falatokra tépkedem.
Egy serpenyőben felolvasztom az olajat és a vajat, majd hozzáadom az apróra vágott hagymát. Néhány perc múlva hozzáadom a spárgát, de a fejüket még félreteszem. Beleöntöm az alaplevet, de először csak keveset, ne ússzon, csak párolódjon. 10 perc múlva beleteszem a zöldbabot, majd a cukorborsót, ha félig puha, az újhagymát és a leveleseket, legvégén pedig a spárgafejeket. Ezzel már csak épp hogy össze kell főzni és kész. Só és bors szükség szerint. A zöldségek maradjanak ropogósak.
3 személyre 

Borajánlat:
Vicomte De Castelbajac, Gascogne, 2005
Vernaccia, Podere la Casa Rossa, Toscana, 2006
Aubergine borajánlata:
Frittmann Irsai Oliver 2005
Szép magyar fajta bora a “rettegett” alföldi borvidékről. Muskotályos illatú, szelid savakkal bíró, élénk bor. Illatos bor révén akár gyümölcsös édességek kísérőjeként is telitalálat; de igazi arcát a zöldségekkel (spárga, spenót) esetleg szárnyashúsból készült ételekkel mutatja meg.

Már 022007
 

Amikor megláttam a Vigyázz, kész, főzz! gasztrojáték 2. fordulójának kiírását a titkos töltelékekről, abban a pillanatban tudtam, ez lesz az! Már hetek óta készültem ugyanis elkészíteni, de Nemisbéka (a jelenlegi játék háziasszonya, akarom mondani házi istennője) telepatikus hatalmának jóvoltából most valóban elkészült a mű. (Nemisbéka kolleginával egyébként már régebb óta telepatikus vonzáskörben állunk.)

A céklával töltött ravioli Casumziei ampezzani néven Veneto tartományának egyik jellegzetes fogása, talán fellelhető itt némi összefüggés a velencei karnevál rejtőzködő arcai és a mi tésztánk harapásig titkolt belső élete között? A neve – casumziei – annyit tesz, hogy ez a speciális formájú, céklával töltött ravioli a Dolomitok környékéről, Ampezzo-ból származik – ezt jelenti az ampezzani.

A venetoi ravioli ricottás céklatölteléket rejt, a tetején pedig a gnocchi mintájára barnára olvasztott vajat locsolnak, amire még maréknyi, egészben hagyott mákszem kerül. Én annyit változtatgattam rajta, hogy eredeti nevét már meg sem érdemelte: a céklához őrölt mandulát tettem, ezáltal ropogósabb, aromásabb lett, (de még a diót is elbírja) másrészt egy másik tölteléket is készítettem, hogy ne legyen annyira unalmas.
Mindezt azért gondoltam, mert többször ettem már ezt a céklás tésztát (a céklát nagyon szeretem, a pastáról szóló hitvallásom pedig minden bizonnyal jócskán átsütött már ezen a blogon is), de akármennyire is vonzott a friss pasta (mert ezt véleményem szerint csakis remekül lehet elkészíteni), néhány harapás után mégis kicsit elég volt, és továbbléptem volna valami új ízek felé. Hiába, ez az egytálételek egyhangúsága és kell a változatosság !
A töltelékek egyébként hihetetlen gyorsan készen vannak, csak össze kell keverni némi aprítás után.
A tetejére mártásnak pedig a klasszikussal ellentétben egy tejszínes-póréhagymás bevonat került.

Nem akarom én itt újradefiniálni az olasz pastairodalmat, hogy is jönnék én ahhoz !!, de ebben a felállásban a ravioli, a harapós, markánsabb céklával, mellékharapásként a spenótos bugyolálás, tetején egy krémes, fűszeres, olvadós pórés mártás, ez a már régebben kóstoltakhoz képest valóban egy újszerű ízvilágot mutatott!

A tésztát, hát azt ebben az esetben tényleg magunknak kell gyúrni. Egyszerűbb, ha házi gyúrt tésztánál az alapszabály szerint járunk el és 10-tojásos tésztát készítünk, mert ezzel van a legkevesebb gond: minden 100 g lisztre 1 tojás, 1 ek olívaolaj, és némi só. Kézzel gyorsan össze lehet gyúrni, aztán 1 órát a hűtőben pihentetni.
A neheze ezután jön. Én tésztagéppel nyújtottam, de ez tényleg kényelmi dolog, nagyanyáink is sodrófával nyújtották a tésztát, ez meg nem akkora mennyiség. Töltött tésztánál nem is kell olyan vékonyra hagyni, sőt. A 9 fokozatú tésztagépen általában 6-ig nyújtom (2-4-6), kiszúrkálom a formával, egy kanálka masszát teszek rá, behajtom, jól összenyomom és kész. Ezután már csak 4 perc alatt a szokásos módon ki kell főzni.

Amikor tésztát gyúrok, mindig az a régi olasz film jut az eszembe, amelyikben Monica Vitti meghív egy pasit a lakására, de nincs mit enniük (vagy lenne, de nem ez a lényeg), ezért komótosan elkezd tésztát gyúrni, nyújtani, vágni, kifőzni, aztán egyszer csak kész lesz és leülnek vacsorázni. Semmi másra nem emlékszem a filmből, elég gyerek is voltam még, de ez a jelenet megmaradt. 

És ilyen lesz, mire a jól megérdemelt munka végén leülhetünk és egy jó üveg bor mellett (ez esetben ez egy 2005-ös Chablis Domaine des Héritières volt) elfogyaszthatjuk vacsoránkat. És ez tényleg nem más, mint
Cucina della felicità !

Céklával és spenóttal töltött ravioli
(Casumziei ampezzani, – de csak majdnem)

A raviolihoz
300 g liszt
3 db tojás
3 ek olívaolaj
1 mk só
A céklás töltelékhez
250 g cékla
60 g ricotta (vagy krémsajt)
1 mk só
bors, őrölve
20 g mandula, vagy dió, őrölt
A spenótos töltelékhez
250 g spenót (darabos)
100 g ricotta
1 db tojás
1 mk só
bors, őrölve
2 csipet szerecsendió, őrölt
A pórés mártáshoz
1 ek olívaolaj
200 g póréhagyma (1 nagy szál)
200 ml tejszín
100 ml tej
½ mk só
bors, őrölve
½ mk szerecsendió, őrölt
A sűrítéshez (opcionálisan valamelyik)
– 2 ek parmigiano reggiano vagy grana padano, reszelve
– 1 db tojássárgája
– 1 tk keményítő vagy burgonyaliszt

Elkészítem a töltelékeket. A céklát 20 perc alatt megfőzöm, meghámozom és julienne-re reszelem, majd összekeverem a többi hozzávalóval. (Ha lehet natúr főtt céklát kapni, az is jó, de nem az üveges savanyúság !)
A spenótos töltelékhez felengedem a spenótot és alaposan kinyomkodom, hogy minél szárazabb legyen, majd azt is összekeverem a többi hozzávalóval.
A mártáshoz a pórét negyed karikákra vágom és azt a felforrósított olajban pár percig pirítom, hogy még roppanós maradjon. (Ekkor esetleg ki is lehet venni, hogy biztosra menjünk, amíg elkészül a mártás.) Hozzáöntöm a tejszínt és a tejet, fűszerezem és összeforralom. Reszelt parmezánnal, tojássárgájával, esetleg 1 tk keményítővel lehet sűríteni, de folyósabb is maradhat.
A tésztához belekeverem a lisztbe a hozzávalókat és néhány perc alatt összegyúrom. A tészta legyen rugalmas, ne legyen száraz és ne ragadjon. Fóliába csomagolva 1 órát pihentetem a hűtőben. Utána kisebb darabokat gyúrok és a kellő vékonyságig átengedem a tésztagépen. Ennek hiányában kisebb darabokat nyújtófával lehet nyújtani. A munkafelület mindig elég lisztes legyen, különben ragad! Ha vékony lapokat nyújtottam, a ravioli formázó sima oldalával kivágom a karikát, majd ráteszem a másik felére. Érdemes a formázót egy kis tányérba öntött lisztbe mártogatni, így nem ragad a tészta. Most egy kiskanálnyi tölteléket teszek a közepébe és összenyomom. Kiemelem belőle a raviolit, még kézzel is összenyomom egy kicsit. A nagyobb formából személyenként 10 darabot készítettem.
Egy nagy lábasban vizet forralok, ha forr, visszaveszem a hőt és egyenként beleteszem a raviolit. 3-4 perc alatt kész, egy szűrőkanállal kiemelem a tányérokra. Meglocsolom a mártással, teszek rá egy kevés petrezselymet és tálalható is.
5 személyre / 50 db ravioli

Borajánlat:
Soave Classico, Olinto Gini, Veneto, 2005
Aubergine borajánlata:
Figula Olaszrizling 2005/2006
Szinte kötelező gyakorlat egy balatonfelvidéki borász számára, hogy tökéletes olaszrizlinget készítsen. Figula Mihály olaszrizlingjét azok az illatok teszik különlegessé, amelyek a hagyományos mandulás-kesernyés ízjegyek mellett felruházzák a bort egy üde könnyedséggel: fűszeres-édes virágos jegyek; illetve üde, élénk savak.
Chardonnay biopezsgő, Mátraalja, Cavern Italgyártó Zrt.
Ez az étel-kombináció meleg előételként egy száraz pezsgővel is elképzelhető.

nov 142006
 

Pár éve Dél-Tirolban, a Dolomitok lábánál egy Hütte-ben, vagyis egy igazi hegyi menedékház konyháján részt vettem egy délelőttöt betöltő főzőtanfolyamon. Miközben a ház asszonya a dél-tiroli paraszti konyha egyszerűségéről mesélt, néhány egyéb helyi finomság mellett ezt a spenótos mini gombóckákat, vagyis gnocchettit készítettük el.
Ami akkor föl sem tűnt, a sonkás mártást tejföllel sűrítette, ami a dél-ausztriai gyökerekhez híven az olasz tejszín helyettesítésére szolgált. A neve is ez volt: panna acida, ami a német “saure Sahne” (vagy az angol “sour cream”) pontos olasz fordítása, holott tejfölt az olaszországi üzletekben az északi régiókon kívül talán csak az import tejtermékek polcain lehet fellelni. Sőt még recepteket is jócskán találni arra, hogyan lehet tejszínből, joghurtból és citromléből házilag tejfölt előállítani.
Észak-Olaszország kulináris csomópont azok számára – így nekem is -, akik szívesen hódolnak a valódi itáliai ízeknek, ugyanakkor szintén nem vetik meg a rokon osztrák, magasszintű, bár kissé nehéz házi kosztot. Dél-Tirol konyhája alapvetően a német konyhában gyökerezik, de a történelem és hazánk geográfiai közelsége miatt némi magyar vonást is fellelhetünk, ezért ebben a konyhában a raffinált és mediterrán elemek a hagyományos, a régióra jellemző paraszti konyhával vegyülnek. A dél-tiroli étlapokon jól megfér egymás mellett a lasagne és a tiroli szalonnagombóc leves, vagy a tiramisù és a túrós rétes, így a dualizmus – jóval békésebben – a politikából átvonult a konyhába is. És így születhettek olyan fúziós fogások is, mint például az osztrák gulyás polentával, vagy az almás rétes, amit píniamaggal dúsítanak. Olyan ez, mintha az osztrák-magyar határon asztalhoz ülnénk, és mindkét nemzet tányérjából egyszerre csipegethetnénk. Egyszóval fantasztikus!

A spenótos gnocchetti klasszikus fogás és északtól dél felé haladva ugyanilyen mennyiségű tejszínnel készítik, mivel az olasz konyha nem ismeri a tejfölt.
A kézzel készített, kissé félresikeredett tésztaféléket az olaszok kedvesen csak “malfatti”-nak nevezik. Malfatto annyit tesz, hogy küllemre “rosszul sikerült” és biztos nem lenne helyezett egy pasta szépségversenyen… Így az én spenótos gnocchettimet magam is malfatti-nak neveztem el.

gnocchetti_spinaci_prosciutto(01)

Spenótos gnocchetti sonkás mártásban
(Malfatti di spinaci al prosciutto)

A gnocchettihez
300 g spenót (fagyasztott, darabos)
200 ml víz
1 tk só
1 mk szerecsendió, őrölt
2 db tojás
300 g liszt
A mártáshoz
1 ek vaj (82%)
100 g sonka
100 ml fehérbor, száraz
200 ml tejföl (12%)
½ tk só
bors, őrölve
A tetejére
parmezán, reszelve

A spenótot felolvasztom (legjobb hozzá a vágott, darabos, nem a pürésített. Természetesen amikor szezonja van, friss spenótból is lehet készíteni, akkor dupla súlyú friss spenót szükséges hozzá.) és elkeverve hozzáöntöm a vizet, a sót és a szerecsendiót. Egy keverőtálba teszem a lisztet és a tojással és a spenóttal kikeverem a tésztát. Galuskatészta sűrűségű masszát kapok.
Egy széles lábasban, amibe majd kiszedem a kész gnocchettit, felforrósítom a vajat. A sonkát kis kockákra vágom és hozzáteszem, majd beleöntöm a bort és a tejfölt. Sóborsozom, amennyi szükséges. Ezzel kész is a mártás.
Egy nagy lábasban felforralok legalább 2 l vizet. Amikor forr, beleszaggatom a spenótos galuskát, úgy, ahogy jónak látom. Lehet kézzel szaggatni, vagy átengedni a galuskaszaggatón, ekkor kisebb lesz – végül ettől lesz gnocchetti. 2 perc alatt ahogy készen lesznek, egy lapos szűrőkanállal kiszedem őket a mártásba.
Tányéron reszelt parmezánt lehet rászórni.
4 személyre /
1 személyre = 464 kcal / 14,6 g zsír / LF30 28,3%

nov 032006
 

Ez a gnocchi nem tartozik ugyan szorosan a pasták közé, hisz ricottával és spenóttal készült, frissen kifőzött tésztagombóc. A tetejére a szerintem legklasszikusabb mártást szokták tenni, a zsályás, pirított vajat, ami bármelyik más tészta egyszerű kísérője is lehet.

gnocchi_spenotos_ricottas(01)

Spenótos-ricottás gnocchi
(Gnocchi di ricotta e spinaci con burro di salvia)

A gnocchihoz
450 g spenót (apróra vágva)
250 g ricotta (15%)
2 db tojás

100 g pecorino, frissen reszelve
2 ek búzaliszt (vagy szükség szerint)
1 csokor petrezselyem
sóbors, frissen őrölve
szerecsendió, frissen reszelve
A zsályás vajhoz

2 ek vaj
1 ek olívaolaj
10 levélke zsálya

A spenótot felolvasztom. Ez elég sokáig tart, közben kicsöpögi szépen a levét. A spenótnak elég száraznak kell lennie, ezért mikor felengedett, két kézzel még alaposan kinyomkodom belőle a folyadékot.
A ricottát egy tálba teszem, hozzákeverem a felvert tojásokat, a sajtot, az apróra vágott petrezselymet, (a petrezselyem elhagyható, de kellemes ízt ad neki) a fűszereket, majd hozzávegyítem a spenótot. Ha szükséges, lisztet keverek bele, de ha a ricotta és a spenót nem túl lédús, akkor nem kell. Egy nagy lábasban vizet forralok – úgy 2 litert. Ha forr, csendesre veszem és egy teáskanál segítségével gombóckákat szaggatok a vízbe – hasonlóan a mi galuskánkhoz. Aki nem elég gyors ebben a műveletben, az kiszaggathatja külön egy deszkára, és a végén belecsúsztathatja a forró vízbe.
Lassú hőnél néhány perc alatt a gnocchik feljönnek a víz felszínére. Ekkor egy nagy szűrőkanállal kiemelem őket és egy tálba teszem.
A zsályás vajhoz a vajat és az olajat összemelegítem, beleteszem az egészben hagyott zsályaleveleket és kissé megpíritom, amíg a levélkék fantasztikusan illatoznak és kissé összekucorodnak, majd pici sót tekerek rá. Ezt a mártást ráöntöm a gnocchira.
4 személyre / 385 kcal / 26,8 g zsír / LF30 62,7%