nov 182016
 

Nem tűntem el. Dehogy! Főzök mindennap, néha többször is. Sokat. Nyaraltunk. ÉLET van. Az a nagybötűs! :).
Kicsit eltolódtak a makrók az életünkben. Én vagyok a karmester, a kapitány, de nem élvezem, jobb lenne, ha engem vezetnének. Nem igen kívánom a vezető szerepét. De az élet nem kívánságműsor, ha nem azt kapod, amit szeretnél, változtasd meg!

Nos, megváltoztattam. Gyökeresen. :D
Pár napja egy nyers tabbouleh salátát készítettem, amit pár évvel ezelőtt, ha szembejön, simán leröhögöm. Most már nem.
Változnak az idők.

Ha vagytok még, akik követtétek anno az Orient Express blogot, ahol KicsiVúval együtt ázsiai, egzotikus recepteket osztottunk meg, akkor emlékezhettek, ott már posztoltam az autentikus, mindentvisz, full petrezselyem tabbouleh salátát. Continue reading »

Júl 052015
 

Nem szövegelek sokat, nincs is mit, mivel literszámra gyártom ebben a tikkasztó hőségben – na mit, hát ezt a limonádét.
A magyar net (is) tele van uborkás limonádé receptekkel, könnyű találni az ízlésünknek megfelelőt, ezt azért teszem fel, mert alig van benne anyag, és szerintem így a legüdítőbb. Csak csóválom néha a fejem, mikor gyerekek túlédesített löttyöket isznak nagy melegben. De felnőttek is. Continue reading »

Júl 042014
 

Mikor tegnap kikevertem ezt a caipirinhát, meg voltam győződve arról, hogy sikerült feltalálnom a spanyol viaszt. Mert hát kinek is jutna eszébe egy cukornádpálinkás-citromos koktélba uborkát tenni?? Még jó, hogy miközben késő este a teraszon kortyolgattam, ölemben a tablettel azért végignéztem a világhálót. Hát igen,  az uborkás caipirinhát nem az én nevemmel fogják már fémjelezni. Nagy kár.

Azt még nem döntöttem el, örüljek-e annak, hogy kvázi egyből, érzésre sikerült egy koktélt kikevernem – még a szemmértékem is megbízható, mert a pohárba is pontosan belefért a mennyiség -, de emiatt szerencsére nem kellett háromszor nekifutnom, így futja még a cachaçából a mai meccsre is. Continue reading »

jún 022014
 

Ez aztán igazán zöld lett, maradékokból készült, mégis az utóbbi idők egyik legjobbja lett. A savanykás gránátalma és a citrom miatt elég sok eritritet tettem bele, talán ez az édes-savanyú kontraszt tett neki a legjobbat.
Érdemes kipróbálni!! Continue reading »

máj 282014
 

Ha eljön a görögdinnye szezonja, elmesélem, hogy is kezdődött minden, ezekkel a turmixokkal. Először gyümölcsös smoothie-k készültek, de közben már váltogattam őket különféle zöldségekkel is. Néha kevés joghurtot is tettem bele, de cukrot soha, ösztönszerűen is inkább aszalt gyümölccsel, esetleg mézzel édesítettem.

Ma már csak olyan turmixok készülnek, amikben igen kevés a szénhidrát, tehát kevés a gyümölcs is, hisz egy szénhidrátbomba nem csak reggel káros (igen, uzsonnára is, de ha mindenáron bombázni szeretnénk, akkor inkább délben és délután), márpedig egy banános, még tovább cukrozott, tejes reggeli turmix csak egy fokkal jobb, mint egy lekváros vajas kalács. Igaz, ez utóbbi is rettentően finom tud lenni, de istenem, nem lehet ez minden az életben, ha azt akarjuk, hogy sokáig tartson. Mármint az élet, nem a vajas kalács. Continue reading »

aug 022013
 

Június óta folyamatosan gyártom a hideg krémleveseket, amióta tart a – szokványosan beköszöntő – kánikula. Hihetetlen, mennyire megváltoztak a levesszokásaink is, régen a nyári hűsítő a behabart, jól lehűtött gyümölcslevest jelentette, mindig az idény szerinti gyümölcsökkel. Pár szem nyersen került a tetejére, finom is volt a maga módján. A maga módján, ez kis mosolyt csalt most az arcomra.

A kilencvenes években, vagy már a nyolcvanas legvégén kezdődött a nyers, egzotikumot jelentett levesek kora, hisz egy avokádólevest nem biztos, hogy a nagymama a vasárnapi családi ebéden kifakadó örömmel bekanalazott volna. Mondjuk a kilencvenes évek elején még én sem főztem avokádókrémlevest. Continue reading »

Júl 292013
 

Úgy látom, sikerült a legjobb napot kiválasztanom a gazpacho posztolására, hisz ma lesz az év legmelegebb napja. Eddig. Délutánra eléri a hőmérő a 37 fokot, holnaptól jön a viszonylagos enyhülés, már csak 30 fokra számíthatunk.
Akkor nézzük gyorsan! Öt perc alatt össze lehet turmixolni, ha otthon jégkockát (ebben a hőségben elengedhetetlen, ugye mindenki bekészítette még este??) akkor pikk-pakk kész is a hűs ebéd.
Temérdek gazpacho-recept kering mindenhol, ebben sincs semmi különös, bár volt már sárgadinnyés és sárgabarackos is, de akár a görögdinnyés is ide sorolható, de ez a legegyszerűbb, szimpla még nem szerepelt a blogon. Pedig zseniális. Continue reading »

Júl 082013
 

Kánikulában mit is  lehetne enni, mint hideg, könnyű leveseket! Reggelire pohárban is iható, de tányérban tálalva remekül fel lehet turbózni különböző magokkal és felszeletelt gyümölcsdarabokkal. Ilyenkor nyáron nagy áldás a turmixgép, főleg az, amelyik a jégkockát is tökéletesen kásásra aprítja. Ha a levesbe pár kockát teszünk, már hűteni sem kell. Nagyon finom egy kevés alkohollal is, ha felnőttek esznek belőle, tehetünk bele pár löttyintés vodkát vagy gint is.
Az avokádón kívül a leves összes hozzávalóját kicserélhetjük, uborka helyett vehetünk kovászos uborkát, cukkinit, édesköményt, vagy akár karalábét is, a dió helyett mogyoró, vagy bármi más is megteszi, ami épp van a kamrában. Continue reading »

Júl 212012
 

Ezúttal a gombhoz a kabátot tipikus esete állt fenn, pedig köztudott, hogy az efféle manőverek eléggé nyelik a pénzneműt. Utólag egyáltalán nem bántam meg, egy hihetetlenül egyszerű, de káprázatosan jó kis fogás sikerült belőle.
De nézzük csak sorjában.

Két hete véletlenül ráakadtam egy darab francia kéksajtra, Bleu d’Auvergne néven. Vagy egyszerűen csak Auvergne [ejtsd: overny]. Azonnal tudtam, hogy ő is beépül majd szépen a Tour de Serpenyő menüsoraiba, bár akkor még fogalmam sem volt, hogyan.
Utánaolvastam, megkóstoltam, eltátottam a szám (miközben bekaptam), és rájöttem, hogy ez a sajt valami fantasztikus! Az íze kissé más (már hogyne lenne más:), mint a már jól ismert olasz Gorgonzola vagy a világhíres, barlangban érlelt, szintén francia Roquefort.

Először a 19. század végén állították elő először az Auvergne kéksajtot, ami akkor még kísértetiesen hasonlított a Roquefort-ra. Az Auvergne-t azonban kevés kecsketejjel kevert tehéntejből készítették, nem úgy, mint a Roquefort-ot, ami tisztán juhtejből készül. A sajttömb mintegy 2,5 kilós és 10 centi magas, és kissé lágyabb ízű, mint híres társa. Két hónapig érlelik, míg piacra kerül, zsírtartalma 40%-os.

Előrebocsájtom, ez nem egy, a régióhoz kapcsolódó klasszikus recept, mint ahogy most a Tour-on készülünk, azonban jól fedi az adott terület étkezési szokásait.
Őszintén szólva büszke is vagyok kicsit erre a saját receptre, amit a hozzávalókból ki tudtam hozni. Persze egy ilyen sajtból ez igen egyszerű feladat!:)
További receptekért kattints a Blue d’Auvergne oldalára! Más kéksajttal is próbálkozhatunk, azért a magyar márványsajtot hagyjuk ki… :)
Ezt az igen intenzív ízű mártást tálalhatjuk dipként, grillezett húsokhoz, vagy akár főtt burgonya mellé is.

Ez a recept az idei Tour de France kerékpáros körversenyének konyhai változatára, a Tour de Serpenyő-re készült.

Cukkinis, magos mustáros kéksajtmártás
Cukkinis/uborkás kéksajtmártás dijoni magos mustárral

1 ½ közepes fürtös uborka (230 g tisztítva mérve)
– vagy 2 kisebb cukkini
100 g Bleu d’Auvergne AOP (francia eredetvédett kéksajt)
2 tk francia magos mustár
1-2 ek tejszín (opcionálisan)

só, bors szükség szerint

A cukkinit megmosom, levágom a végeit, és gyufaszálcsíkokra (stílusosan: julienne-re:) vágom. Ha uborkával van dolgunk, akkor azt hosszában elvágom és egy kiskanál segítségével kikaparom a magját, a további ügymenet ugyanaz. Hámozni egyiket sem szükséges.
Egy kisebb lábasban alacsony hőmérsékleten megolvasztom a felvágott sajtot. Épp hogy csak folyós legyen, nem szabad tovább melegíteni! Hozzákeverem a magos mustárt és belekeverem a cukkinicsíkokat. Ízesítem, ha szükséges, de igazából ez a keverék már teljesen jó lesz.
Lefedve állni hagyom fél órát és tálalható is.
4 személyes dip

jún 302012
 

Az uborkáról, mint zöldség, nem feltétlenül a kulinária fellegvára jut az eszünkbe, vannak ennél izgalmasabb zöldségek is. Gondoltam ezt egészen tavalyig, amikor a véletlen folytán több nagyszerű uborkás ételbe is belefutottam. Ki gondolta volna, hogy van élet az uborkasalátán túl is! Pedig van.

A szemem előtt készítettek egy bárban uborkás daiquirit, természetesen muszáj volt megkóstolni, és ugye ki lehet találni, mi lett a vége. Ízlett! Ha jól emlékszem, tequilával és mentával készült, ki kell próbálnom, hihetetlenül finom volt! Ittam uborkalikőrt is, készítettem csípős-édes uborkarelisht, mondjuk ez már nem egy nagy szám, de az uborkás süteményen még töröm a fejem.
Van már uborkafagyi is, az ázsiai konyha pedig elképzelhetetlen nélküle, remekül beilleszthető a gyorsan készülő stir-fry fogásokba is. Salátának a hagyományos vékonyra gyalult karikák helyett vághatjuk julienne-re, vagy akár hosszúkás lapokra is, remekül néz ki, ha hanyagul ráhalmozzuk a tányérra. Jégkockákkal tálalva kánikulában az egyik legjobb frissítő a joghurtos uborkaleves, de a kapros uborkafőzeléket is ismerjük, ugye?

Szóval tavaly betört az uborka a konyhába, a relish mintájára pedig készítettem egy tunkolós, amolyan mindenes szószt. Rádöbbentem, hogy sajnos megint nem én találtam fel a spanyolt viasz uborkamártást, a világháló már évek óta tele van uborkavinaigrette névre hallgató salátaöntetekkel. Ez persze elég erőltetett formája a salátadresszingnek, ha abból indulunk ki, hogy a francia vinaigrette (vinaigre = ecet) – a nevéből adódóan is egy klasszikusan csupán ecetből és olajból álló öntet, mert ha több, akkor már nem vinaigrette, hanem dressing, de mindegy, nem vagyok én nyelvész, viszont ami jó, az jó.

Neves séfek évek óta készítenek uborkás mártást, néhány éve például a Milánói Scala egyik gálavacsoráján előételként lazactatárt szolgáltak fel uborkás vinaigrette-tel és ostyával.
Vízzel, könnyebb fehérborral, vagy akár pezsgővel keverve folyékonyabb salátaöntetet kapunk, az ízesítések száma pedig szinte végtelen! Intenzíven kell ízesíteni, de csípőset is adhatunk hozzá, japánok szívesen esznek wasabival elkevert uborkát, Thaiföldön chilivel keverik, de az uborkaleves sok-sok borssal is kiváló, ebbe a keverékbe akár szecsuáni borsot is tehetünk.
Gyümölccsel keverve egyenesen fantasztikus, ha világos húsú példányokat választunk, az uborka halványzöld színét is megtartja, vanília kikapart belsejével, kevés cukorral vagy mézzel finom édesség is lehet belőle.

Annyira rákaptam erre a szószra, hogy a héten háromszor készült. Most a lehető legegyszerűbben, fűszerek nélkül, a különleges benne az őszibarack, a gyümölcs cukortartalma elegendő a savak ellensúlyozására. Ne feledkezzünk meg a tunkolóról sem, szójaszószt kevertem össze fügebalzsammal, ez annyira ütős lett, hogy végleg bevonult a konyhámba.
Uborkára fel!
Sült kecskesajt mézzel és szójaszószos dippel, uborkavinaigrette paradicsommal
Sült kecskesajt mézzel rucolán és uborkavinaigrette paradicsommal

2 guriga / à 120 g friss kecskesajt
2 tk (levendula)méz
2 tk világos szójaszósz
2 tk fügebalzsam
1 tk fehér balzsamkrém (elhagyható)
2 maroknyi / 80 g rucola (vagy egyéb zöldsaláta
2 ek olívaolaj
2 tk lágy fehérborecet
só, bors
aprószemű paradicsom
A barackos uborkavinaigrette-hez
200 g fürtös uborka, hámozva és kimagozva
1 db fehérhúsú nektarin vagy őszibarack
1 közepes db hagyma vagy 2 salottahagyma
½ tk só
feketebors, frissen őrölve
2,5 ek extraszűz olívaolaj (lehet bazsalikomos, citrusos olívaolaj is)
1 ek lágy fehérborecet, vagy szőlőbalzsam

Mindenekelőtt elkészítem az uborkás szószt. Az uborkát meghámozom, hosszában elvágom és kiskanállal kivájom a magját. Felszeletelem és lemérek 20 dekát. A barackot nem kell meghámozni, csak felvágni. Az egészet aprítóba teszem a hagymával együtt, beleteszem a többi hozzávalót és pürésítem. Aki gondolja, tehet bele egy kevés csípős paprikát, egy csipet chilipelyhet, de tényleg csak egy leheletnyit, különben elnyomja az uborka ízét. Félreteszem.

Pici tálban elkeverek 1-1 teáskanálnyi fügebalzsamot és szójaszószt, hozzáadok egy kevés balzsamkrémet, de ez nem szükséges.

A rucolát vagy zöldsalátát előkészítem. A sütőt előmelegítem 60 °C-ra. Tálra téve beteszem a kecskesajtot és bő 10-12 percig melegítem, amíg átforrósodik.
Tányérra halmozom a salátát, meglocsolom az olajjal és a balzsammal. A tányér másik felére teszek az uborkaszószból, ráteszem a felezett paradicsomokat is. Ha a sajt kész, ráültetem a salátára, azon forrón rácsorgatok egy-egy kanálnyi mézet és a szójaszószos mártással tálalom.
2 személyre

Már 312011
 

Mogyorós-uborkás fusilli piros retekkel
(Fusilli con zucchine, ravanelli e nocciole tostate)

1,5 ek olívaolaj
1 db salotta (vagy kisebb hagyma)
2 db közepes feszes burgonya
10 szem piros retek
2 kicsi uborka / cukkini
12-14 szem törökmogyoró
só, bors
200 g fusilli (vagy egyéb)

A tésztát felteszem főni, közben elkészítem a mártást.
Serpenyőben olajat hevítek, kevergetve megpirítom benne a vékony karikára vágott hagymát. Közben a burgonyát julienne-re reszelem (gyufaszál vastagságú), a hagymához teszem. Pár perc múlva mellédobom a megtisztított és félbevágott retket is.
Újabb néhány perc múlva beleteszem a durvára tört mogyorót, a legvégén pedig a héjastól apróra vágott uborkát (ha cukkinit használunk, azt a mogyoróval együtt tegyük bele), de ezzel már nem kell pirítani tovább.
Ha kész a tészta, leszűröm, kevés főzővizet teszek a zöldséghez és tálalom.
Sajt mehet rá, én nem tettem.
2 főre

dec 202010
 

Na, ugye jól belejöttetek már a turmixolásba? Mivel úgy látom, hogy már igen, akkor mutatok Nektek egy egészséges, mégis finom smoothiet! A kettő ugyanis egyáltalán nem zárja ki egymást! Na jó, egyesek inkább csak az édes, banános, narancsos, epres dolgokért rajonganak, de a karácsonyi eszem-iszom előtt egy zöld smoothie igazán bevállalható!
Próbáljátok csak ki!
Akinek nincs cajun fűszerkeveréke, az még gyárthat gyorsan, remek gasztroajándék is egyben, a leírását ITT megtaláljátok:

A következő smoothie-híradó pedig kivételesen karácsony első napján is jelentkezik, hisz nincs is annál kellemesebb, mint pizsiben, karácsonyi énekek mellett elkortyolgatni egy finom, fűszeres napindítót! Vásároljatok jól be, hogy mi lesz benne, az még titok! :)

smoothie_narancs_szarzeller1

Narancsos szárzellerturmix cajun fűszerkeverékkel

2 szál (70 g) szárzeller zöldjével (a belső részből)
½ db kígyóuborka
2 db mandarin, vagy ½ narancs
1 maréknyi petrezselyem (elhagyható)
100-120 ml ásványvíz
½ mk cajun fűszerkeverék (vagy Raz el Hanout)
1-2 tk zöldcitromlé
1 csipet tengeri só
1 tk juharszirup (vagy más édesítő, akinek hiányzik az édes)

1. A szárzellert megtisztítom, ehhez inkább a belső, zsenge részeit érdemes felhasználni. A zöld leveleit felvágom. Az uborkát héjával feldarabolom, a mandarint meghámozom, gerezdekre szedem és kiszedem az esetleges magokat. A petrezselymet megmosom és durvára vágom.
2. Az egészet a szükséges mennyiségű vízzel és fűszerekkel együtt alaposan átturmixolom.

300 ml lesz belőle

Eredeti bejegyzés a Facebook-on!

dec 102010
 

Gyors vacsora és bár a tojásos galuska zsenge fejessalátával inkább tavaszias étel, ezt most ütöttem össze. Semmi különös nincs benne, csupán annyi, hogy finoman csípős lett a zöldborstól, illetve mind a galuska, mind az uborka kapott egy kevés extraszűz olívaolajmázat, amitől, meg persze a francia vermuttól, a konyakban eltett zöldborstól és a sűrű franciás tejföltől az egész nem lett túl magyaros :).
A férjem meg is jegyezte, hogy egyre jobban kedveli a magyar konyhát, igazán főzhetnék gyakrabban:)

Tojásos galuska, szalonna, eltett bors, crème fraîche, olívaolajas uborka
Tojásos galuska, másképp

A galuskához
3 db tojás (nagyméretű)
½ tk tengeri só
200 g búzaliszt (BL 55)
néhány ek tej
Az összeállításhoz
1 ek (olíva)olaj
2 kis fej hagyma
50 g sonkaszalonna
kevés fehérbor vagy vermut
1 tk üveges bors
2 db tojás
100 ml crème fraîche

½ kígyóuborka
extraszűz olívaolaj

Összekeverem a galuskatésztát és félreteszem.
Az olajra ráteszem a vékony karikára szelt hagymát és a felvágott sonkaszalonnát is, majd kevergetve üvegesre pirítom. Hozzálöttyintek egy kevés bort (száraz vermut még jobb), beleteszem a leöblített zöldborsot és átkeverem.
Közben felvágom az uborkát és elrendezem a tányérokon.
Kifőzöm a galuskát, ha kész, elkeverem a mártásban és hozzáadom a felvert tojásokat is. Kevergetve összeforralom, hogy a tojás ne legyen száraz.
A kész nokedlit az uborkák közé halmozom, crème fraîche-t pöttyözök rá, majd meglocsolom egy kevés olívaolajjal.
2 személynek elég

nov 062010
 

Nem csoda, hogy reggelire rákattantam ezekre a gyümölcslevekre. Egy mandarinos-paradicsomos változatot már megírtam a Facebook-on, de a téma sokkal hosszabb ennél, így inkább itt folytatom.

(Update! Minden hétfőn a DC-Facebook-oldalán egy új, Hétkezdő Ébresztő Turmix receptje! Ne késd le!)

Nem, itt most nem a gyümölcs frissen facsart leve a lényeg, hanem az egész gyümölcs, szinte úgy, ahogy van. Egyesek smoothie néven emlegetik, és habár a név Amerikában ütötte fel a fejét először, a gyökere még sem onnan származik. Ott, ahol trópusi környezetben szinte tonnaszám terem gyümölcs, a friss gyümölcspép kötelező eleme a reggelinek – is.
Ázsiában, anélkül, hogy tisztában lennének a dolog trendiségével, naponta isszák literszámra, a variációinak a száma pedig egyenesen elképesztő. Hihetetlen egészséges, főleg, ha fűszereket, vagy zöldfűszert is teszünk bele. Pontos recept éppen ezért nem is létezik, hogy is lehetne, hisz gyümölcspüré bármiből készíthető, akár zöldségből is.

De ami a legfontosabb! Reggelire jobb ébresztő, mint a kávé! Igaz, ehhez nem elég előkotorni a kávészacskót, vagy berakni a gépbe a kapszulát és megnyomni a gombot, de sokkal több időbe ez sem tellik. Na jó, el kell utána mosogatni két célcuccot, de aztán annyi. Egy nagyobb, három-négy decis adaggal simán el van az ember délig, ezt tapasztalatból mondhatom.
És hogy mennyire egészséges? Háá, az nem kifejezés! Tudvalevő, hogy folyékony formában az élelmiszerek gyorsabban emésztődnek, hamarabb felszívódnak és teret adnak a szervezetnek, hogy erőforrásait jobban beossza. De a turmixban lévő értékes anyagok ugyanúgy megmaradnak, mintha egy almát rágcsálnánk el.

Többet nem is regélek róla, ITT olvasható Zsófi írása a smoothie-ról, ebben minden benne van. Magam részéről pedig hetente felteszek egy újabb receptet a Facebook-on, a smoothie – bocsánat, gyümölcsturmix-sztorit kövessétek ott a továbbiakban!

Hoppá, csak még annyi, hogy ezek a pürék nem csak reggelire valóak. Nem ám, vízzel hígítva, kevés alkohollal, például vodkával, ginnel nagyon finom aperitif is lehet belőlük! Próbáljátok ki akár ezt is, ginnel nagyon jó!

Banános-uborkás-gyömbéres gyümölcsturmix
Banános-uborkás-gyömbéres gyümölcsturmix

1 db (100 g) kisebb banán (tisztítva mérve)
½ db (200 g) kígyóuborka (tisztítva mérve)
1 db mandarin (vagy fél narancs)
1,5 cm gyömbér
1 maroknyi petrezselyem
1 ek mandula- vagy kókuszszirup /édesítő (elhagyható)
kevés szénsavmentes ásványvíz

Az egészet egy magasfalú pohárba teszem és botmixerrel pürésítem. Kevés hideg ásványvizet keverek hozzá, hogy folyékonyabb legyen.
kb. 350 ml lesz belőle

Júl 192010
 

Most már le sem lehetne tagadni, hogy itt a nyár. Több mint nyár. Ez már az ötödik évszak, de lehet, hogy a hatodik, mert volt itt már minden. Nyári ősz, júniusi tél, de nem panaszkodom, elég csak arra gondolnom, hogy vacogott a fogam hónapokon keresztül. Mindjárt jobban is vagyok.
Enni eszünk hőségben is, csak legfeljebb várunk egy kicsit, hogy ki lehessen ülni, mert késő este is még egyhelyben ácsorog a forróság. Végre grillezünk is, több klassz saláta, krém, ez-az készült, igyekszem megosztani ezeket is, míg újra kitör az ősz.
Ez a panzanella férjtávollétben készült, gyakorlatilag ezt ettem egész nap, jó sok gyümölcsbalzsamos ásványvíz társaságában.

Ez a kenyérsaláta egy igazi klasszikus nyári toszkán fogás, amihez a maradék szikkadt kenyér nem csak díszként szolgál, hanem az alapja is. Igen régi étel Toszkána-szerte, “mosott kenyér” néven már Boccaccio is tett róla említést, igaz, akkor még nem volt benne paradicsom, hanem téli, párolt káposztával (cavolo nero, nagylevelű fekete káposzta, ezzel készül a ribollita is) keverték össze a vízben áztatott, száraz kenyeret, majd olajjal és ecettel fűszerezték.
Vitatják a nevének az eredetét és persze a kialakulását is. Valószínű, hogy halászhajókon jött létre, ahol nem tudtak mit kezdeni az ehetetlenre száradt kenyérrel, ezért tengervízbe áztatták, hagyma, ecet és olaj pedig mindig akadt a fedélzeten.
Szerintem a cucina povera, a szegény vidéki konyha egyik gyöngyszeme.

Mióta megkapta Európa a paradicsomot, azóta nyaranta már így készítik. Autentikusan sótlan toszkán kenyeret használnak hozzá, amit párnaposan vízbe áztatnak, jól kinyomkodják és összekeverik paradicsommal, uborkával és vékonyra szelt lilahagymával. Sok olívaolaj és kevés fehérborecet vagy balzsamecet a fűszere, néha bazsalikom is megy még bele. Ez utóbbit nem kell megmosni, csak letörölgetni a leveleit, így az illatát is jobban megtartja.

Azért a panzanella óriási tereket hagy a fantáziának. A kenyér lehet fehér, kevert, akár magos is, tehetünk bele rucolát, petrezselymet, oregánót, vagy mentát, olívabogyót, kapribogyót, vagy sózhatjuk szétnyomkodott szardellával is, a zöldségekről meg már ne is beszéljünk.
Most egy enyhén magos kenyeret használtam, olyan jót tett neki a fűszeres ízével, hogy máskor is megpróbálom így. Az avokádót a hűtőm adta, de a panzanellába való legdurvább beavatkozás talán a borsos fűszerkeverékem.
A héttenger keverék (7seas spice) japán eredetű, többfajta bors az alapja, aminek hatására elég csípős, viszont zamatos. Évek óta használom a saját keverékemet, gyakorlatilag nem sok köze van szerintem az eredetihez, de én nagyon kedvelem, és fogalmam sincs, miért nem jutott még eszembe feltenni ide. Talán azért, mert mindig ott van a tűzhely mellett és megszoktam:) Egyébként borsörlőben tárolom, használat előtt kissé megrázom és a szükséges mennyiséget őrlöm vele. A koriandertől és a narancshéjtól lesz igazán különleges.

Most, hogy ezeket leírtam, megint kedvet kaptam egy nagy tál panzanellára. Maradt még kenyér a hétvégi grillezésből, holnaputánra szépen megszárad.

Avokádós panzanella
Avokádós panzanella

kb. 100 g legalább kétnapos szikkadt kenyér
1 db (vajpuha) avokádó (ha még kemény, érlelni kell!)
2 db (140 g) paradicsom (húsos fajta)
½ db (180 g) fürtös uborka
1 db lilahagyma
1 db csípős paprika (elhagyható)
néhány ág bazsalikom
A dressinghez
3 ek extraszűz (toszkán) olívaolaj
1 tk lágy fehérborecet
pár csepp balzsamecet
tengeri só
½ tk 7sea fűszerkeverék

A héttenger fűszerkeverékhez
1 tk feketebors
1 tk zöldbors
1 tk rózsabors
1 tk szecsuáni bors
1 tk koriander
1 tk reszelt narancshéj, szárítva
½ tk chilipehely (elhagyható)
½ tk fehérmák (elhagyható)

A kenyeret harapásnyi darabokra tépem és hideg vízbe áztatom. Az avokádót félbevágom, kiszedem a magját, meghámozom és felszeletelem.  A paradicsomot és az uborkát falatnyi kockákra vágom. A hagymát elfelezem és hajszálvékonyra szeletelem.A paprikát ízlés szerint kierezem és apróra vágom.
A kenyeret jól kinyomkodom és az összes hozzávalóval egy tálba teszem. Kikeverem a salátadressinget és a fűszerkeverékkel, kevés sóval a saláta alá forgatom.
Érdemes egy órára behűteni, hogy az ízek összeérjenek.
2 adag saláta

máj 212010
 

Régóta foglalkoztat az uborka és az eper párosa. Pár évvel ezelőtt találkoztam vele először, már nem emlékszem hol, könyvben, újságban, vagy éppen a világháló széles hasábjain, talán egy fotó bűvölt el, már nem is tudom. Teljesen megmozgatta a fantáziámat, egy ilyen elképesztő és lehetetlen duó mellett nem lehet csak úgy elmenni!
Képzeljétek csak el, uborka és eper! Szélesebb disszonanciát nehéz elképzelni, de ízben egymáshoz csiszolódhatnak.

Múlt héten kipróbáltam és tényleg, csiszolódtak rendesen. Szerencsésen elkaptam még az utolsó utáni és azutáni medvehagymát. Mutassatok nekem egy olyan földrajzi helyet, ahol egyszerre érik be az eper és a medvehagyma! Csomagolok és már megyek is! Ugyanis ez egy olyan klassz páros, hogy elzarándokolnék én arra a helyre, ahol pár hétig mindkettőt élvezném. Lehet, hogy április 38-áig kell várni vele, de megéri!
Ja és persze az uborka! Mert uborka, az azért van még tovább is:)

Ha már nem kaptok sehol sem medvehagymát, ne csüggedjetek, nagyon jó lesz petrezselyemmel és rucolával is. És jövőre tegyetek félre pár levél medvehagymát, ha már érik az eper. Higgyetek nekem, megéri!

Uborkasaláta eperrel és medvehagymával
Uborkasaláta eperrel és medvehagymával

1 db kígyóuborka / 2 fürtös uborka, vagy cukkini
10 db medvehagymalevél / rucola
200 g eper (tisztítva mérve)
3 ek extraszűz olívaolaj (gyümölcsösebb fajta, pl. ligúr olívaolaj)
1 ek mézbalzsam
só, frissen őrölt bors
1 csokor (50 g) petrezselyem

Az uborkát megmosom, a végeit levágom, majd hosszában négybe vágom és felkockázom. (Az uborkának most nem vágtam ki a magjait.)
A medvehagymát egyenként megmosom, leszárítom és vékony csíkokra vágom.
Az epret óvatosan megmosom, lecsumázom és elfelezem. Az egészet egy tálba teszem és óvatosan összeforgatom. Összekeverem az olajat a mézbalzsammal és
összekevertem a salátával.
A petrezselymet szintén megmosom, leszárítom, harapható nagyságúra vagdosom. (Én úgy szeretem, ha a petrezselyem harapható, nagyobb darabokban marad.) és a saláta alá forgatom.
talán 4 szeméyes adag /

máj 032010
 

Egy hete a semmiből, szinte egy óra leforgása alatt lebetegedtem. A szokásos, európakonform vírus, hétfő reggelre alig volt már hangom és úgy éreztem magam, mintha egy cserép kaktuszt kellett volna letuszkolni a torkomon. A hetet mégis végig kellett csinálnom, így köhögve, prüszkölve, vacogva, izzadva, de úgy ahogy végigküzdöttem magam, bár voltak órák, napok, amiket legszívesebben kitöröltem volna a naptárból.
Úgy vártam a péntek estét, mint szerelmes tini az áhított randit, hogy végre pihenéssel és henyéléssel tölthessem a munka ünnepét.
A férjem még mindig a tengerentúlról hívogat, egyszóval a hétvégén is még one-man-show-t alakítottam a konyhában, ennek ellenére pénteken azért még jóól bevásároltam, nehogy üresen tátongjon az amúgy még mindig csordultig tele hűtőszekrény.
Ha már egyedül vagyok és beteg, legalább jókat egyek, nem?

Vettem egy jégcsapretket, amiről köztudott, hogy antibakteriális és vírusölő tulajdonsága révén igen jó meghűlés esetén. (Mondjuk lehet, hogy épp ez sörretek volt, de ezen most ne akadjunk fönn.)
Régen télvíz idején egyik kedvencünk volt a jó sok tejföllel elkevert, reszelt jégcsapretek. Az idősebb bloggerkorosztály:) talán még emlékszik rá, hogy anno a Magyar Nemzetben volt egy heti sorozat Hopp- és Kopp-receptekkel. (Az egyik ládikóm mélyén még mindig őrzöm ezeket az újságkivágásokat.) Nos, az egyik héten ez a tejfölös fehérretek volt az Egyszer-Kopp-menü egyik része. Innen ismertük meg és azóta oszlopos tagja a konyhánknak.
Kicsit sóztam és borsoztam, néha ment bele még egy csokor petrezselyem is, de nem kellett bele semmi más. Rozskenyérrel vagy egy szelet sült hússal fenséges volt! (Eredeti recept legalul, máramennyire recept szükségeltetik hozzá.)
Most ezt a retket még egy kicsit egészségesebbre is turbóztam. A saláta összes résztvevőjét az egészség szolgálatába állítottam, a végén minden réteget Maldon-sóval hintegettem. Finom lett, az egész hatalmas adagot eltüntettem, de az egyszerű, tejfölös retek mégis csak a legjobb!:)

Joghurtos jégcsapretek almával és uborkával
Jégcsapretek almával és joghurttal

½ db jégcsapretek (300 g)
1 db alma (ropogós)
½ db kígyóuborka, vagy egy fürtös
1-2 db salottahagyma
kb. 350 ml zsírosabb joghurt
1 ek extraszűz olívaolaj

1 ek zöldcitromlé
Maldon-só

A jégcsapretket meghámozom. Az almát megmosom, negyedelm és kivágom a csutkáját. Az uborkát hosszában kettévágom és egy kiskanállal kivájom a magját. A retket és az almát julienne-re reszelem, az uborkát és a salottát vékonyra szelem. Az egészet beleteszem egy nagy tálba és elkeverem a joghurttal és az olajjal. Hozzáadok egy kevés zöldcitromlevet és pici sót. (Érdemes borsozni, én a torkom miatt most kihagytam.)
Legalább félórára lefedve állni hagyom. Ahogy kanalazom, Maldon-sót szórok minden réteg tetejére.
3 salátástányérnyi / 

Tejfölös jégcsapretek, az eredeti

1 db jégcsapretek (600 g)
2 pohár (400 ml) magyar! tejföl, 20%-os
só, bors
kevés tört koriandermag
1 csokor petrezselyem

A retket julienne-re reszelem és egy tálba téve besózom. Ekkor levet ereszt, ebből le is önthetünk egy keveset. (Később ki is lehet nyomkodni a sót és átmosni, én nem szoktam.) Hozzáadom a frissen megtört koriandert, tejfölt, petrezselymet és borsozom. Egy órára érdemes lefedve érni hagyni.

dec 092009
 

Eddig is sok salátát ettünk, bár inkább én szeretem és próbálom rátukmálni a család másik, salátaidegen felére. Nem szeretném salátaügyben a már oly sokszor előkapott nagy mestert idézgetni (miszerint minden saláta, amit mi annak eszünk), de tény, hogy ezt a műfajt lehet szerintem a legsokszínűbben előadni.

Nemrég egy alkalomra több különféle salátát kellett készítenem és mindegyiknek adtam egy-egy személyiséget. Ezt az alábbit téli védősalátának neveztem el magamban, ugyanis megfontoltan úgy válogattam össze a hozzávalókat, hogy magas C-vitamin tartalmuk mellett ebben a hideg, latyakos időben igazán egészségesek is legyenek. Hogy ránézni is öröm, az már külön bónusz, nem? Continue reading »

Júl 022008
 

Meleg van. Július elején nem meglepő kijelentés ez, és az is biztos, hogy – örök hála a globális felmelegedésnek:-) – még jó néhány fülledt, homlokizzasztó napnak nézünk elébe.
Azt tudjuk (legalábbis biológiaórán így tanította nekünk P. tanár úr), hogy a melegben a hőháztartásunk egyensúlyban tartására forró italt kellene innunk, de kinek jut eszébe ekkora badarság, hogy forró levest kortyolgasson, amikor ott áll előtte egy jeges limonádé, vagy egy jégbehűtött saláta? Lefogadom, hogy a tanár úr képe ködbevész, és mohón kapunk a deres hűsítők felé!!

Hát épp egy ilyen napon készült ez a saláta is, igaz, már este felé, amikor enyhült a hőség, és az ember már megkíván valami értelmes emberi ételt. Grillezett húsok mellé egy könnyű, csak dressinges tésztasalátát, mangóbalzsamos paradicsomot és ezt a salátát készítettem, és alaposan behűtöttem, hogy még a szánkat is alaposan lehűtse. Semmi különös, egyszerű joghurtos uborkának indult, aztán gondoltam egyet, és ráloccsantottam egy kis vodkát, hadd ácsorogjon benne egy kicsit. Csak nem árthat neki az alkohol. Aztán mikor már úgy gondoltam, hogy eléggé megszívta magát, kicsavartam, és összekervertem a többi szerelvénnyel. Mostanában mindig van otthon cottage cheese, ebből kevertem alá, és tetszett, hogy nem lesz a leve olyan egyneműen összevissza, hanem szépen előjönnek a túrószemek.
Épp volt otthon friss kapor, de mégsem tettem bele, mert olyan jól mutatott anélkül! Viszont a végén eszembe jutott, hogy milyen jó lett volna mellé Rossamela uborkagranitája, abba tettem volna a kaprot. Vagy mentát. Legközelebb így csinálom.
Annyira hidegen akartam a salátát, hogy előtte egy negyedórára be is tettem a fagyasztóba.
Jólesett.
Ha gyerekek is esznek belőle, akkor természetesen hagyjuk el a vodkát, anélkül is nagyon üdítő lesz!

Joghurtos uborkasaláta vodkával

Joghurtos uborkasaláta vodkával

1 db kígyóuborka (még jobb 2 db fürtös)
1 nagy lötty jégbehűtött vodka
1 ek olívaolaj
1 tk sherryecet
1-2 ek zöldcitromlé
2 szál újhagyma
2 gerezd fokhagyma (ízlés szerint változtatható)
150 ml joghurt (1,5%)
150 ml cottage cheese (4,5%, akár fűszeres ízesítésű is)
1 mk só
feketebors, frissen tekerve
1 csokor kapor (opcionálisan)

Az uborkát megmosom, a végét levágom és julienne-re vágom. (A kígyóuborkát héjával, de a fürtös uborkát meg kell hámozni.) Egy tálba teszem, besózom, összekeverem, öntök rá vodkát és legalább egy órára jól behűtöm, de lehet tovább is.
Kiveszem a hűtőböl és kinyomkodom belőle a levet vagy egy szűrőbe teszem, hogy jól kicsöpögjön belőle a folyadék. A tálban összekerverem a joghurtot/kefírt az ízesítőkkel és beleteszem az uborkát. Alákeverem a cottage cheese-t és esetleg a kaprot is.
Aki úgy gondolja, tálalás előtt rálöttyinthet még egy kevés, jégbehűtött vodkát.
3 személyre / 176 kcal / 5,4 g zsír / LF30 27,6%

feb 242008
 

Ha valaki szereti az egyszerű, enyhén csípős ételeket, amelyekben a hús, a rizs és a bab játsza a főszerepet, akkor a kubai konyhában nagy valószínűséggel kedvét leli majd.
A világ eme szegletének konyhájáról nem lehet ugyan szakácskönyvnyi információkat felhalmozni, kulináris titkokat szájra-szájra adni, ennek ellenére érdemes vele egy kicsit megismerkednünk.

A gyökereiből eredően Kuba konyháját elsősorban a hódító spanyolok, az afrikai rabszolgák no és persze a (nem csak) kedvtelésből és pénzkereseti céllal Kubába átruccanó amerikaiak formálták, mely a helybeli alapanyagokra, szokásokra, és természetesen a mindig jelenlévő hiánygazdálkodásra építkezett. Ismerjük, hova futottak a történelem kerekei, ezt nem részletezném, de ez nem is dolgom most. A Disznó-öbölben végső soron lezajlott események azonban megpecsételték az ország sorsát, ezzel együtt eléggé erősen annak kulináriáját is. 
Hiába terem(ne) meg szinte minden csábító zöldség és gyümölcs a trópusokon, ne várjunk akkora bőséget és készletet, mint az azonos szélességi fokon elterülő, többi ország esetében. Kubában kevés alapanyagból főznek, de azt megpróbálják ízletesen elkészíteni. Persze, ha úgy vesszük, szinte minden bio, eredeti, természetes ízekkel.

Az étlapot mindet kétséget kizáróan néhány alapanyag határozza meg: a rizs (arroz) és a fekete bab (frijoles negros) szinte egy étkezésből sem hiányozhat (talán inkább úgy fogalmaznék, hogy egyáltalán nem is hiányzik), ehhez jön a hagyma, a fokhagyma és a paprika.  Ezekből készül az úgynevezett sofrito, egyfajta fűszeres egyveleg, amelynek segítségével már a többi fogást is ízesítik. Persze léteznek számunkra egzotikus zöldégek és gyümölcsök is, mint például az édesburgonya, vagy a yuca, de ezekkel ritkábban találkozhatunk. Ha valakinek netán feltűnt volna: igen, a sziget konyhája is a kreol konyhára emlékeztet, illetve annak az egyszerűbb, vidéki formájára, a cajun-re. A sofrito pedig nem más, mint a cajun Holy Trinity.

Talán sejthetjük, hogy Kubában elsősorban a bendő jóllakatása a cél, kulináris célja kevés embernek lehet az evéssel. A húsfogyasztást nem minden család engedheti meg magának, ha igen, akkor főleg sertés és csirke akad a tányéron (de ezek viszont rendkívül változatosak), a marhahús csak kivételes ünnepek ajándéka.
Mi a helyzet a hallal? Kubát tenger veszi körül, de a halfogyasztás mégis alacsony. A halat a tenger adja, ezért az a szegény ember étke volt (sok más országban is így vélték régen), jómódú család emiatt nem fogyasztotta. Másrészt nem is volt lehetőség a hal hűtésére, ezért a sziget belsejébe alig jutott el. Ha viszont valakinek Kuba felé akad útja, azt tanácsolom, semmiképp se hagyjon ki egy kiadós halvacsorát, amiben élenjárnak a nyugati látogatóknak fenntartott különlegességek! A vajpuha, egyszerűen grillezett, de valami megfoghatatlan ízvilágú homár ízét még sokáig fogja emlegetni!

Az ételek hatalmas mennyiségben, magasra pakolt tányéron érkeznek, de viszonylag könnyűek. Nem főznek sok zsírral, és nem szokás a bő olajban sütés sem. A kubai ételek másik érdekes tulajdonsága, hogy az anyagokat – gyakran egytálként – addig párolják, amíg azok szinte szét nem esnek. A húsok leolvadnak a csontról, a zöldségek pedig nem roppanósak, hanem már-már szinte atomjaira főttek.
Az édességekre egyértelműen a spanyol konyha a jellemző: szeretik a flant, a dulche di leche típusú, borzasztóan édes krémeket, de a kukoricából készült sütemények sem ritkák.

E rövid kis bevezető után mi mást is főztem volna, mint csirkét, rizst és babot!:-) Ez a havannai módra sült csirke sem túl egzotikus és különleges, de benne vannak azok a tipikus fűszerek, amiket nap mint nap használnak. Fontos, hogy sokáig pácoljuk a húsokat, hogy a pác ízét kellően átvegyék. Ennél sokkal híresebb, elterjedtebb a fekete babbal, fűszerekkel párolt, igen gazdag rizs, aminek a neve Moros y Cristianos – vagyis mórok és keresztények. Itt akár a spanyol, hasonló nevű, hagyományos fiesztára is gondolhatunk, de itt nem erről van szó! Itt természetesen a bab jelenti a sötétebb bőrű, mór hódítókat, míg a fehér rizs a keresztények képviseletében jelenik meg a tányéron. (Kuba lakosságának 60%-a a fehér spanyolok és az afrikai rabszolgák leszármazottai után mulattok.) Kubában ugyan köretként adják a fűszeres, párolt, rendszerint különféle sertéshúsokhoz, de annyira tartalmas, hogy mifelénk szinte egytálételnek is beillene. Mint minden nemzeti fogásnál szerte a világon, itt is sokféle recept létezik erre is.
Itt a vén Európában bajosan tudunk fekete babhoz jutni, akkor használjunk vörösbabot. Ekkor persze már más lesz a neve is, éspedig Arroz Congri. (Na de én ennek ellenére maradtam az oly szépen hangzó, eredeti elnevezésnél.)

Ehhez egy egyszerű uborkasalátát szoktak adni, ami szinte semmiben sem tér el a mienktől, ha kellő mennyiségű hagymát és fokhagymát is teszünk bele.

Ha a havannai csirkéből, a babos rizsből és fokhagymás uborkasalátából egy igazán hagyományos kubai vacsorát szeretnénk rittyenteni, akkor azt javaslom, hogy igyunk meg előtte egy mojito-t vagy egy daiquiri-t. Mindkettő Hemingway kedvence volt hosszú havannai tartózkodása alatt, előbbit a világhíres Floridita bárban iszogatta, majd néhány órával később a másik italra átballagott a La Bodeguita del Medio-ba. Mindezt naponta, persze.
Ezután tálaljunk egy egyszerű rákkoktélt, vagy egy kevert salátát néhány friss zöldségből, olívaolajos öntettel. A csirkés bab után pedig jöhet egy egyszerű flan vagy cafiroleta, egy édesburgonyából és kókusztejből készült – tartalmas kis desszert.
Ezek után már hátradőlhetünk, és egy kubai szivar társaságában elkortyolhatunk még egy rumos koktélt – természetesen el ron, vagyis Havana Club-bal készültet (ES/EN/DE), mert a nagy titkokat tudók szerint ez az igazi. (A forradalom előtt ugyanis a Bacardi család tulajdona volt a Havana Club. A márka a mai napig vezető helyet foglal el, viszont a Bacardi puerto rico-i cukornádból készül.)

Mellé pedig akár kubai ritmusokat is élvezhetünk. Vagy akár ilyet is. Ha kedvünk van, táncolhatunk salsát is.
Havannai csirkecomb babos rizzsel
Havannai csirkecomb fűszeres, babos rizzsel
(Pollo habanero con Moros y cristianos)

A csirkéhez

2 db csirkecomb
2 ek olívaolaj
1 faj vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 ek zöldcitromlé, frissen facsarva
1 mk kömény, frissen őrölve
1 csipet római kömény, őrölt
1 mk só
feketebors, frissen őrölve

A csirkecombokat megmosom, leitatom. A hagymát és a fokhagymát apróra vágom, elkeverem az olajjal és az összetört fűszerekkel. Bedörzsölöm vele a húst, fóliazacskóba teszem és behűtöm. Néha kiveszem és a zacskóban átmaszírozom a húst, hogy átjárja a fűszer. Legjobb néhány óráig benne hagyni. Ha kész, serpenyőben kevés vízzel vagy alaplével kisütöm.

Babos rizs (Moros y cristianos)
130 g vörösbab (= 260 g főtt bab = 1 kis konzerv)
2 ek olívaolaj
2 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 db kaliforniai paprika, piros
1 db chilipaprika (elhagyható, de megéri)
200 g hosszúszemű rizs
500 ml csirkealaplé
1 mk római kömény (esetleg hagyományos kömény)
1 mk oregano, morzsolt
1 db babérlevél
2 ek fehérborecet
2 ek sűrített paradicsom
1 tk só
feketebors, frissen őrölve

Ha száraz babot használok, akkor átválogatom, megmosom és legalább 10 órára beáztatom. Utána leöntöm róla a vizet, annyi vízben, amennyi bőven ellepi, felteszem főni és puhára párolom. Ha kész, leszűröm, de a főzőlevet felfogom. Konzervbab esetén nincs teendő, csak le kell szűrni.
Egy nagy lábasban felforrósítom az olajat, ráteszem a durvára vágott hagymát, fokhagymát, kissé megpirítom, majd ráteszem a jól átmosott rizst. Hozzáteszem a kisebb darabokra vágott paprikát, a fűszereket és a csirkelevet. Jó 20-25 percig félig lefedve párolom, amíg puha nem lesz. Közben ízesítem, ahogy jó lesz.
Ne legyen túl száraz, ha kész, hozzákeverem a készre főtt babot és átforgatom vele.
Az íze legyen telt, gazdag, fűszeres és enyhén csípős.

Az uborkasalátához
2 db fürtös uborka (vagy 1 db kígyóuborka)
1 db vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
3 ek olívaolaj
2 ek friss citromlé
1/2 mk só
feketebors, frissen őrölve

Az uborkát megmosom, vékonyra legyalulom és tálba teszem. Elkészítem a dressinget, beleforgatom az uborkát és rövid ideig állni hagyom.

2 személyre /