aug 242016
 

Ha augusztus vége, akkor nálunk folytatódik a Serpenyős kerékpárverseny, ezúttal Spanyolországba mentünk a Vueltára.
Én most kissé nyárias üzemmódban vagyok, ezért kevesebb ma a szövegelés, de táplálékot ugye ilyenkor is veszünk magunkhoz. Még nem rázódtam bele teljesen, de ami késik, nem múlik.

Ma már 5. napon tekertek a fiúk, és még mindig Galíciában vagyunk, a Viveiro és Lugo közötti szakasz ma kerek 170 km. Lugoról nagyon szép emlékeim vannak, bár az pont nem a gasztrovonalat erősíti. A mostani Vuelta alkalmával nagyon sok tapast ígértünk, mert bár elég bátor kijelentés azt mondani, hogy a spanyol konyha főként előételekből állna, de valahogy mégis. Ennek ellentmondásaként ma egy végtelenül egyszerű főételt hoztam. Szégyen, de kellő alapanyag hiányában képtelen voltam autentikusan elkészíteni, mert tarlórépa zöldjét sehol nem leltem, de még tarlórépát sem. Így a brassicafélék családjából az egyik rokonával helyettesítettem, talán brokkolival közelebb állunk az eredihez.  Continue reading »

Sze 042015
 

Nem tehetek róla (bár biztosan igen), de Aragóniáról, errő, az észak-spanyol tartományról első hallatra nekem még mindig aragóniai Ferdinánd és kasztíliai Izabella frigye és az arról készült – hát most nem nem mondom, mennyire izgalmas – színjáték jut az eszembe. Úgy rémlik, nagyon élveztem az előadást, mély nyomot is hagyott bennem, azóta meg különösképpen érdekelnek a különböző királyi dinasztikák sorsa.

Na de térjünk rá a tegnap napra. A szakasz Andorrából indult és Leidában, ebben a Nyugat-Katalóniai városban futottunk be, közvetlenül Aragónia határánál. Fabio Aru vezet, és magára húzhatta a piros trikót.
Mindig sajnálom, hogy olyan kevés az idő, pedig hihetetlen mennyiségű érdekességet és információt lehetne magunkba szívni az érintett helyekről, ahol átahalad a Tour, Giro, Vuelta. Ezért is szeretem annyira a mi kis Serpenyőnket, nélküle ma már kevesebb lennék…. Continue reading »

máj 242015
 

Tegnap egyéb teendőim miatt nem tudtam a Giro-t követni, bár az egyenkénti időfutam még sem annyira izgalmas, mint egy hegyi verseny.
Térjünk is át ezért a mai napra. Venetoból átkerekezik a csapat Dél-Tirolba, egészen pontosan Madonna di Campiglio-ba. Biztos sokan hallottak már róla, Madonna di Campiglio az egyik legremekebb síterep Trentino tartományban, a Brenta-Dolomitok lábánál – vagy inkább úgy mondanám, elegáns és felkapott, ha valaki rongyot szeretne rázni sielésnél és közben celebeket nézegetni, akkor feltétlen itt a helye. Maga a falucska 1.550 m magasan fekszik és az alig ezres lélekszámú lakosság szinte kivétel nélkül turizmusból él. A sí világkupa egyik helyszíne, sőt, januárban a Ferrari-sínapoknak is otthont ad, még Michael Schumacher-ről is neveztek el pályát .
Budapesttől 950 km-re fekszik, és ha az időjárás engedi, 10-11 óra alatt meg is tehetjük autóval a távot, de a környéken nyáron is remekül lehet vakációzni. Continue reading »

feb 182014
 

Télen nem túl egyszerű a köreteket variálni, ezzel mindig bajban vagyok. Mivel a hús mellé rengeteg zöldséget eszünk, a rizs-burgonya és egyéb keményítős dolgok nálunk nem jönnek szóba, ezért már reggel azon töröm a fejem, hol és mit vegyek, saláta, vagy sült köret, avagy főzelékszerűség legyen-e. Általában többfajta zöldséget készítek, és vannak átfedések is, az egyik nagyobb adag maradéka átmenekszik a következő napra.

Egy szép nagy, hamburger formájú húspogácsával meg aztán nincs is sok bíbelődés, általában mindenki szereti, amíg sül, elkészül a köret is. Itt most épp három, és jól ütemezett munkával készen is vagyunk 45 perc alatt. (Bár nem mértem.) Még elbírt volna egy kanálka majonézt, de nem volt kedvem kikeverni, nagyobb tásaságnál viszont nagyon tudnám ajánlani.
A csőben sült zellerhasábok rendkívüli módon emlékeztetnek a sültkrumplira, csak sokkal finomabb. Hogy mennyire egészségesebb, az nem is vitás. Ezt még finnyásak is állították, tessék kipróbálni! Mi nagyon szeretjük. Continue reading »

Júl 072012
 

Évente kétszer-háromszor nekiállok, és nagyobb társaságnak főzök egy hatalmas adag húsos káposztát. Hosszú évek óta főzök hasonlót, egy ősrégi francia szakácskönyvben találtam a receptet, ami emlékeim szerint akkoriban eléggé magyarosra hajlott.
Két éve rájöttem, hogy nem véletlen hívom én ezt a mindentbele-egytálamat elzászi káposztának, mert ugyancsak hajaz az ő híres choucroute-jukra.
A choucroute [sukrut] olyan, mint nálunk a töltött, vagy inkább a húsos káposzta több fajta hússal: egy hatalmas fazékban legalább három, de inkább négy-ötféle különböző húsneművel savanyú káposztát főznek, ami jellegéből adódóan másnap, sőt harmadnap felmelegítve sokkal finomabb lesz. Az ízek összeérnek és kiforrnak, akárcsak a mi töltött káposztánknál.

A choucroute-nak nincs különösebb titka, csupán a fűszerezés más, illetve nem biztos, hogy az elzászi kolbászt be tudjuk szerezni, akkor viszont legyen valami hasonló. Continue reading »

Júl 032011
 

Még gyerekkoromban hallottam először a kék pisztrángról, de sehogyan sem tudtam elképzelni, hogyan lesz kék az ezüstös pikkelye. Igazi mélykéket, esetleg azúrkéket, de legfőképp valami káprázatos királykéket vártam, nade. A Duna még fénykorában sem volt kék, a Hegyek is csak nagy jóindulattal nevezhetőek sejtelmes szürkéskéknek, mondja meg valaki, hol van a természetben valódi kék? :)

A pisztráng is inkább szürkéskék, ezzel együtt egy emberöltőnyit kellett rá várnom, hogy magam is nekirugaszkodjak.
A trükk igen egyszerű. A hal nyálkás védőrétege sav hatására kissé besötétül, kékesszürkévé változik. Egyszerű vegyi folyamat, az ízén azonban nem változtat semmit, ha nem sikerülne. Ezért fontos, hogy minél frissebb halat használjunk erre a célra, sőt, a halasnak is érdemes megmondani, hogy “truite au blue” – vagyis kékre főzve szeretnénk a halat elkészíteni. Ha módja van, a még élő halat frissen előkészíti nekünk, vigyázva arra, nehogy megsértse a külső nyálkaréteget. Ha csak egy helyen is durvábban megnyomjuk, kézzel “alaposan” megtisztítjuk a halat, oda a kékség, az effektus. Fagyasztott hal nemigen alkalmas erre a “kék” főzésre.

Tényleg, hogy mondják ezt magyarul: főzzük kékre? Az au blue, al blu, vagy blau kifejezések a legtöbb halas múlttal rendelkező nemzet nyelvében megtalálhatók és egyébként nem csak a pisztráng alkalmas arra, hogy kéken villogjon a tányérunkon. Ponty, csuka, sügér, angolna, ezek mindegyike kékesszürke lesz, ha frissen leöntjük az előtte meglangyosított ecettel és az ecetes, épphogy gyöngyöző vízben megpároljuk.

Pisztrángok
Körete általában nem más, mint egyszerű, főtt zöldség és pici, esetleg vajban meghempergetett burgonyaszemek, nagy kunsztot ezzel nem lehet elérni, de a mellétálalt mártásokban mindenki megtalálja a magának valót.
A legkedveltebb mártások a barna vaj, esetleg a salottával, pici fehérborral készült beurre blanc, német területen dívik a tormás tejszínes szósz, esetleg borral hígított majonézszósz, olaszoknál a zöld fűszeres mártás – de egyik sincs agyonbonyolítva, a Kék Hal egy egyszerű paraszti étel, semmi más – de mégis finom. Bármilyen diétába, fogyókúrába beilleszthető, ha a mártást is megfelelően hozzáigazítjuk.

Mivel első alkalommal főztem, elővettem a nagyokat: Léa Linster receptjének álltam neki, ő egyike azoknak, akit hosszú évek óta fenntartások nélkül csodálok és “főzök”:). A kék pisztrángját némiképp módosítottam, a beurre blanc helyett mustáros vajjal tálaltam.

Kék pisztráng zöldségekkel és mustáros vajjal
Kék pisztráng zöldségekkel és mustáros vajjal

2 db friss pisztráng (à 350-400 g)
kevés petrezselyem
Az alapléhez
2 szál újhagyma
1 szál póréhagyma
4 szál bébirépa – ha lehet, a zöldjével
½ fej zellergumó
2 fej kisebb hagyma
1 db babérlevél
néhány szál petrezselyem
2 ág kakukkfű vagy rozmaring
2 szem szegfűszeg
2 tk só
1,5 liter víz
130 ml fehérborecet
200 ml fehérbor
A burgonyához
4-6 kisebb szem feszes burgonya

A mustáros vajhoz
kb. 50 g friss vaj *
1 tk (dijoni) mustár
kevés reszelt narancshéj (elhagyható)

1 csipet porcukor

1. Először előkészítem a zöldségeket.
Az újhagymának kevágom a haragos zöld részét és megmosom. A póréhagymának szintén levágom a zöldjét és 5-6 centis darabokra vágom. A sárgarépát megmosom, a zöldjéből rajtahagyok egy keveset, lekaparom és hosszában félbevágom. A zellert meghámozom, szeletekre, majd kockára vágom. A hagymát meghámozom. A petrezselymet megmosom, kicsapkodom és lecsippentem a vastag száráról. A burgonyát meghámozom és megmosom.
2. A pisztrángot röviden hideg víz alá tartom, de vigyázat, ne sérüljön meg rajta a külső nyálkaréteg! Kevés petrezselymet teszek a hasüregbe.
3. A burgonyát egészben kevés sós vízbe teszem és megfőzöm. Ha kész, leszűröm és félreteszem.
4. Előveszek egy akkora fazekat, amibe kényelmesen beleférnek a halak. Felforralom benne a vizet, sózom és beleteszem a répát, a zellert, a hagymafejeket és a fűszereket. Közepes hőn 6-8 percig főzöm. Ezután hozzáadom a pórét és az újhagymát.
5. A halakat egy edény fölé tartom és leöntöm az ecet / bor keverékével. Ekkor azonnal kékesre vált a bőre. Az ecetet beleöntöm a vízbe és óvatosan a hasukkal lefelé beteszem a halakat is. (Aki gondolja, érdemes a hasánál összekötni, illetve a fejet és a farkat is célszerű madzaggal átkötni, hogy íves maradjon. Ez azonban inkább csak esztétikum.) A hőt halkabbra kapcsolom, hogy a víz épp csak gyöngyözzön és félig lefedve 8-10 percig benne hagyom a pisztrángot.
6. A vajat egy pici lábasban nagyon alacsony hőmérsékleten megolvasztom. Félrehúzom, teszek bele egy negyed teáskanálnyi tengeri sót, csipet porcukrot és belereszelem egy fél narancs héját. Ha a vaj már langyos, belekeverem a mustárt.
7. A halat óvatosan kiemelem, elegyengetem a tányéron, melléteszem a zöldséget, a burgonyát és a mustáros vajjal tálalom.
2 személyre /

* Változatok:
Hogyan tedd tejtermékmentessé? – vaj > kókuszzsír, vagy mártás helyett majonéz
Hogyan tedd paleóvá: –  vaj > kókuszzsír, vagy mártás helyett majonéz, természetes édesítővel

nov 302010
 

Egy hete árválkodott egy nagy fej zeller a hűtőben. Igen, kitaláltátok, egy egész újszerű levest sikerült belőle kihoznom, különben nem is került volna fel ide:).

Hogy mi tesz különlegessé egy zellerkrémlevest? Vegyük csak sorjába!
Először is, semmi tejtermék, tejszínnel való sűrítés, ilyesmi nincs benne! Első kóstolgatásnál rájöttem, mennyire markáns marad ez a jellegzetes földes íz, ha magára hagyjuk. Tettem viszont bele tárkonyt, egy csomó volt még a hűtőben maradék (a tárkony jól bírja a gyűrődést, elég sokáig lehet még szedegetni a leveleit), és természetesen házi alaplével öntöttem fel.
Volt még néhány biocitrom is a gyümölcskosárban és mivel a levest pürésíteni akartam, elkezdtem levágni a héját. Közben jött az ötlet, hogy miért is ne, tegyünk bele egész citromokat! Így végül is egy egész fej citrom került bele, szőröstül-bőröstül, csak a héj alatti fehér részt vágtam ki. Érdemes kipróbálni ezt a módszert, nálam sem most játszott utoljára. Aki nem szereti a savanykás leveseket, annak kevesebb is elég (mondjuk egy egész citrom héja és egy fél leve), nekünk viszont nagyon bejött.

És csak ezután jött még a hab a tortán! Folyamatosan keresem a krémlevesekbe való belevalókat, hát ez is egy jó kis megoldás. Főleg úgy, hogy csak felnyitom a vákumozott sült gesztenye csomagját és telerakom velük a levest :). Nincs is ennél kényelmesebb megoldás!
Parmezánforgács mehet még a tetejére, amúgy crème fraîche-t akartam rápöttyözni, de ha már tejmentesnek indult, maradjon is az, aki gondolja, tegyen rá.

Citromos-tárkonyos zellerkrémleves gesztenyével
Citromos-tárkonyos zellerkrémleves gesztenyével

1,5 ek olívaolaj
1 fej hagyma
1 nagyobb fej zellergumó (320 g tisztítva)
3 szál szárzeller
kb. 150 ml fehérbor
6-8 szál tárkony
1,2 l házi zöldségalaplé (több is lehet)
1 db kisebb bio(!)citrom
só, bors
A tetejére
extraszűz olívaolaj (esetleg szarvasgombás olívaolaj)
20-24 szem főtt gesztenye
parmezánforgács (elmaradhat)

Az apróra vágott hagymát üvegesre párolom az olajon. Közben megtisztítom a zellert (negyedbe vágom a gumót, meghámozom, majd szeletekre és vékony csíkokra vágom). és a szárzellert is karikára vágom. Mindkettőt hozzáadom az olajhoz, jó tíz percig kevergetve, közepes hőmérsékleten pirítom.
A tárkonyt megmosom és visszafelé húzva lefejtem a leveleit, azt is hozzáadom a zellerhez, majd hozzáöntöm a bort. Hagyom, hogy elpárologjon, akkor annyi alaplevet öntök rá, hogy bőven ellepje. Az egészet puhára párolom.
Egy kezeletlen citromot alaposan megmosok és vékonyan meghámozom. Levágom a külső fehér héját és az egész citromot felvágom.
Részletekben leturmixolom a zellert a citromok héjával és az egész húsával. Visszateszem a lábasba és készre fűszerezem. Annyi alaplevet öntök még hozzá, hogy sűrűn kanalazható leves legyen belőle.
A levest tányérokba merem és gesztenyét ültetek rá, majd meglocsolom egy kevés olívaolajjal.
5 nagyobb tányérnyi lesz /

jún 162009
 

Továbbra is nagy barátja vagyok a krémleveseknek, hisz mindenféle finomságot beléjük lehet pakolni, ami vészesen közelít felhasználhatóságuk vége felé. Így történt ez ezzel a levessel is, egy maradék zellergumó és két csenevész fehérrépát kellett ehető formába hoznom.

A krémleves meg sem érdemelne egy receptet, annyira egyszerű, viszont továbbra is próbálkozom, milyen levesbe valóval dobhatnám fel őket. Ja igen, egy kevés mascarpone is útban volt már, ebből az egészből pedig ez a végtelen egyszerű, de valami fantasztikus ízű gombóc született! Pirított mandulát és vastaghúsú narancs frissen reszelt héját tettem a mascarponeba, egy kevés francia magos mustárral pedig kikerekítettem az ízét. De még mennyire kikerekedett!

Ezt a levest később spárgából is megismételtem (ezért a dupla cím), akkor pirított diót tettem a gombócokba. Képtelen lennék eldönteni, melyik ízlett jobban!

zellerkremleves_mascarponegaluska1

Zeller- vagy spárgakrémleves diós mascarponegaluskával

A leveshez
1 ek olívaolaj
1 ek vaj
1 nagy fej hagyma
kb. 400 g fehérszínű zöldség:
– 250 g zellergumó + 2 db fehérrépa (kisebb), vagy
– kb. 500 g fehérspárga (tisztítás előtt)
1 nagy löttyintés fehérbor
800 ml alaplé
só, feketebors
1 ek limoncello, vagy kevés citromlé (elhagyható)
dióolaj a tetejére (kb. 2 ek)
A mascarponegaluskához
kb. 150 g mascarpone
1 db (kezeletlen) narancs frissen reszelt héja
3-4 ek mandula vagy dió, pirítva és durvára aprítva
2 mk magos francia mustár (a magos mustár kulcsfontosságú)
só, feketebors

1. Egy fazékban felhevítem az olajat a vajjal és megpirítom benne a felvágott hagymát.
2. Közben meghámozom és kisebb darabokra felvágom a zöldséget és kevergetve megkapatom az olajban. Rálöttyintek egy kevés bort, elpárologtatom, majd felöntöm majdnem az egész húslevessel (ízesítésre, kiegyenlítésre hagyjunk még egy keveset) és 15 perc alatt lefedve puhára párolom.
3. Ha kész, botmixerrel pürésítem. (Ehhez átöntöm egy másik edénybe, két részletben pürésítem és visszaöntöm a fazékba. Ha van üvegfalú turmixgépünk, használjuk azt.) Ha szükséges, sózom és borsozom és annyi alaplevet öntök még hozzá, hogy viszonylag sűrű leves legyen. Ehhez a mennyiségű zöldséghez nagyjából 8 dl alaplé szükséges. Hagyom, hogy langyosra hűljön.
Aki gondolja, most tehet bele egy nagyon kevés limoncellot – vagy egy teáskanálnyi citromlevet.
4. Levesbetétként elkészítem a galuskát.
Egy tálkában simára kikeverem a mascarponét. A mandulát vagy diót szárazon megpirítom (sütőben 100 °C-on, 10 percig, vagy serpenyőben gyakran rázogatva, de vigyázzunk, gyorsan odaég) és ezután durvára őrlöm, ne legyen teljesen poralakú.
5. A kezeletlen héjú narancsot megmosom, leszárítom és lereszelem a héját, az egészet beleforgatom a krémbe és annyi magos mustárt teszek bele, hogy izgalmas íze legyen. Ehhez kóstolgassuk bátran! Ezután sózom és borsozom.
6. A langyos levest tálkákba szedem. Két teáskanál segítségével – azzal a bizonyos ide-oda forgatós módszerrel – a mascarponekrémből galuskákat forgatok és a leves tetejére ültetem. Borsot tekerek rá és kevés dióolajat locsolok a tetejére.
2 hatalmas, 3 közepes adag / 1.346 kcal /
3 adag esetén spárgával / 1 adag = 448 kcal / 37,7 g zsír / LF30 75,6%

dec 172008
 

Egyre jobban nekibátorkodom a marhahúslevesnek. Nem a főzéssel van a baj, tudok én húslevest főzni, de ahogy már írtam róla, nehezen fogyna el a főtt marhahús. Sokan vannak, akik szósz vagy egyéb köret társaságában azért csak eleszegetik a húst, így már én is gyakrabban főzöm. Csupán a velejárót kell hozzá kitalálni, a leves pedig megmarad nagyon finom alaplének. Azért egy tányérral most is ettünk előtte, de nem ez lesz nálam a húsleves főzésének a célja.

Újabban felfedeztem magamnak a zellert, mármint a zellergumót. Annyi finom, jófajta zöldség van mostanában, hogy képtelen vagyok mindegyikre sort keríteni, így a zellerrel is mostohán bántam. Még mondja azt valaki, hogy jön a tél és nincs friss zöldség és gyümölcs! Csak végig kell menni a piacon, és néha úgy érzem magam, mintha nyár lenne, alig tudok választani az éppen érő, színes zöldségek közül! Zöldell a kelbimbó, itt van rég a gesztenye, a sütőtök, édes már a szőlő, és rendkívül finom a zeller is.
Teljesen belehabarodtam, már másodszorra készül zelleres vacsora, közben egy szeletet mindig elrágcsálok csak úgy magában, főzés közben, egy pohárka fehérbor társaságában. Közben utánaolvastam, hogy a zeller hihetetlen egészséges is, szóval nem ártana mindennap ennünk, igazi női zöldség. (Sok női bajra jó, többek között idegeskedésre is, már akit ez érint:-) Continue reading »

jún 192008
 

Ez a leves még a krémleves-hullámom idején készült, de nem kell aggódni, ennek még korántsincs vége! Aki nem emlékezne már a részletekre, arról volt szó, hogy olyan krémleveseket kerestem, amikben van valami izgalmas levesbetét is. Csodálkoztam azonban már akkor is, hogy többen magánlevélben is megírták, őket nem zavarja, ha minden kanál ugyanolyan ízű, sőt!

A sárgarépás krémleves egyike a legunalmasabb dolgoknak, ha nem dobjuk fel azt valamivel. Különleges krémleves készült már belőle, akkor kókusztejet, gyömbért és maracujalevet adtam hozzá, szóval az minden volt, csak nem unalmas.
Egy vacsorára most egy kissé feldobott, elegáns, alkoholos, leginkább azonban pezsgős zöldségkrémlevest kerestem, így akadtam rá erre a receptre (ami egyébként az egyik venetoi szakácskönyvemben is nagyon hasonlóan szerepel). Első olvasatra tökéletesen meg is felelt az elképzeléseimnek. Az eredeti recepten megváltoztattam az arányokat, de az alapötlet maradt. Levesturbóként a már megszokott (és a megunhatatlan, elronthatatlan tuti tipp) fokhagymás garnélát sütöttem, azokat ültettem a tetejére. Nem is keveset, a férjem azonban még az én adagomat is udvariasan átpakolta a saját tányérjára….

A leveshez ugyanezt a jégbehűtött, könnyed proseccot ittuk, és nagy sikere volt. Legközelebb azonban kevesebb adagot adnék, épp csak kóstolóként, egy cappuccinos pohárban.

Ha valaki nyers garnélát használ, Maci megmutatja, hogyan kell azokat megtisztítani.

Sárgarépa-krémleves proseccoval és garnélával

Sárgarépakrémleves proseccoval és fokhagymás garnélával

2 fej hagyma
1,5 ek olívaolaj
350 g sárgarépa
1 db szárzeller
1 db burgonya (közepes méretű) vagy ¼ édesburgonya, esetleg zeller
750 ml zöldség- vagy húsalaplé
300 ml prosecco
2 db babérlevél

feketebors, frissen őrölve
½ db zöldcitrom
A tálaláshoz
120 ml prosecco
2 ek olívaolaj
2 gerezd fokhagyma
30-50 db garnéla

1. Egy lábasban felhevítem az olajat és jó 10 percig pirítom benne a kisebb darabokra vágott hagymát, amíg megpuhul. Beleteszem a szintén darabokra vágott répát, szárzellert és a burgonyát, beleöntöm az alaplevet (még nem az egészet), 300 ml proseccot és beleteszem a babérlevelet is. Így főzögélem félig lefedve úgy fél óráig, amíg az egész megpuhul.
2. Ezután turmixgépben pürésítem (vagy átöntöm egy nagyobb lábasba és három menetben botmixerrel pürésítem), így visszakerül az eredeti fazékba. Most ízesítem, sózom, borsozom, és egy pici zöldcitromlevet is csorgatok bele.
3. Közben egy kisebb serpenyőben olajat hevítek, megforgatom benne az apróra vágott fokhagymát és beleteszem a megtisztított (vagy fagyasztott) garnélafarkakat. 2-3 percig forgatom, sózom, és kész is.
4. Tálalásnál széles tányérba merem a forró levest, és a jéghideg proseccoval jól felöntöm, illetve mindenki annyi hideg proseccoval öntse fel, amennyi jólesik. (Ez finoman, szájhőmérsékletűre le is hűti a levest.)
A tetejére kanalazok egy nagy halom fokhagymás garnélát, személyenként legalább 10-15 darabot.
4 tányérra való /

Júl 212007
 

A hétvégi grillezést előzőleg két posztra akartam bontani, de a képek sem lettek igazán mutogatnivalóak és a receptek is egyszerűen elkészíthetőek, ezért íme:

Pácolt húsok helyett ezúttal halat gondoltunk a grillrácsra. Ahogy már említettem, a trentinoi kiruccanás komoly kulináris emlékeket hagyott hátra, ezért ebből merítettünk.
Egyik este a falucska halas pub-jában vacsoráztunk, mely több helyen a pisztrángjával hirdette magát. A kisvendéglő amúgy – a falu többi egységéhez képest – igencsak feledhető volt, a pisztrángot viszont már itthon ismételtük. A halat egy nagy marék zsályával töltötték meg, aztán ment a grillre. Continue reading »