aug 032011
 
Pappardelle ceruzababbal és paradicsomos marhahússal
(Pappardelle con strisce di filetto di manzo, pomodorini e fagioli verdi)

150 g pappardelle
1 kisebb szelet (kb. 150 g) érlelt marhafilé
150 g ceruzabab
300 g koktélparadicsom
½ csípős paprika (vagy késhegynyi chilipehely)
3 ek extraszűz olívaolaj
1 korty fehérbor
1,5 ek nagyon jó balzsamecet
1 késélnyi vaj
só, bors


1. A ceruzabab végeit lenyesem, 5 cm-es darabokra vágom és megmosom. A paradicsomokat kicsumázom, megmosom és negyedelem. A csípős paprikát apróra metélem.
2. Felteszem forrni a tésztavizet, 1 teáskanályni sót teszek bele.
3. Egy serpenyőben felhevítek 2 ek olajat. Ha már forró, beleteszem a leszárított, szobahőmérsékletű marhaszeletet és 1:20 percig sütöm. Megfordítom, a másik oldalát szintén 1:20 percig sütöm. A serpenyőt félrehúzom. Közben kifektetek egy alufóliát és lazán beketerem a húst. Félreteszem.
4. A felforrt sós vízbe beteszem a tésztát. A főzési idő lejárta előtt 5 perccel beleteszem a ceruzababot is. Vigyázzunk, ne főzzük túl, a bab maradjon roppanós!

5. Közben a serpenyőben maradt olajhoz hozzáöntök még egy kanálnyit. A húst kibontom, hozzáöntöm az alatta lévő folyadékot, a fehérbort és a balzsamecetet. Egy percet beforralom, kevés vajat keverek alá. A húst egész vékony csíkokra szelem, beteszem a serpenyőbe, hozzáadom az erős paprikát és a paradicsomokat. Épp hogy csak átmelegítem, kevés só és bors mehet rá.
6. A babos tésztát leszűröm. Egy nagy tálba teszem a paradicsomos húst és aláforgatom a tésztát. Azonnal tálalom.
2 személyre

jún 062009
 

Az alapötletet a carbonara mártása adta, amit felturbóztam még egy kis maradék zöldbabbal és petrezselyemmel. A zöld-sárga kétszínű tészta csuda jól mutatott az élénkzöld színű ceruzabab mellett:-)

Garganelli szalonnás zöldbabbal
(Garganelli con pancetta e fagiolini)


180 g garganelli tészta
kb. 100 g ceruzabab
1 ek extraszűz olívaolaj
1 db salotta (vagy ½ fej lilahagyma)
kb. 80 g pancetta vagy húsos szalonna
2 db tojás
½ csokor petrezselyem
só, feketebors, frissen őrölve
grana padano (parmezán) a tetejére

Kevés olajban megfuttatom a vékony szeletekre vágott hagymát és rádobom az apró kockára vágott pancettát/szalonnát. Közepes hőfokon kevergetve párolom.
Közben sós vizet forralok és beleteszem a megmosott, leszárazott, félbevágott ceruzababot. 5 perc múlva hozzáadom a tésztát is és al dente megfőzöm. Érdemes úgy időzíteni, hogy mire a tészta fogkemény lesz, a bab is roppanósra főjjön.
Ha megpirult a hagymás szalonna, félrehúzom és belekeverek két, villával kissé felvert tojást majd egy kevés reszelt sajtot is. Pár kanálnyi főzővizzel folyóssá hígítom a mártást.
A tésztát leszűröm, hozzáadom a felvágott petrezselymet és azonnal összekeverem a mártással.
Sajtot forgácsolok a tetejére.
2 személyre /

máj 312009
 

Itáliában nem csak a tartományok büszkélkedhetnek saját konyhai kultúrával, de gyakran még városonként is megtaláljuk a saját különlegességeket. Ezek néha csak apró részletben térnek el a klasszikus változattól, de ez is elég ahhoz, hogy komoly viták dúljanak egy-egy étel eredetéről. Hiába, már a rómaiak is komoly ínyencek hírében álltak.

Az azonban vitathatatlan, hogy a pesto Ligúriából származik. A hagyományos bazsalikomos, a pesto alla genovese mellett ma már számtalan változat is létezik; gyakorlatilag minden zöldfűszerből és olajos magból lehet pestot gyártani.

A genovai pesto azonban valóban csak eredeti hozzávalókkal a legjobb! Legfontosabb hozzá a friss, ligúr, kislevelű bazsalikom és az olívaolaj. Talán kevésbé ismert, de Ligúriában is szép számmal nőnek olajfák. Szűk ezer évvel ezelőtt bencés szerzetesek telepítették az első fákat Taggia környékén (San Remo és Nizza között helyezkedik el a francia határhoz közel), ezért viseli a leggyakoribb olívafajta a Taggiasca nevet. Ízében lágy és gyümölcsös, nincs meg az a markáns fűíze, színe pedig világosabb, mint az ismert toszkán olívaolajak. Azt mondják, a  tengerparton nyugatnak, vagyis a francia határnak menve egyre finomabb, elegánsabb lesz az olaj, ami sokak szerint a mérsékelt és csapadékszegény időjárással függ össze. A ligúr olívaolaj 1997-ben az EU által megkapta a minőséget is alátámasztó eredetvédettséget (DOC) 
(Akit érdekel, Budapesten az ismert gourmet beszerzési helyeken is lehet ligúr olívaolajat kapni → lásd jobboldali lista.)

Pestot készíteni nagyon egyszerű és sokkal jobb eredményt kapunk, mintha üvegeset veszünk. Mondjuk nem feltétlen olcsóbb, de legalább tudjuk, hogy mi van benne. Egy marék bazsalikomlevél, fokhagymagerezd, kevés píniamag, maréknyi valódi parmezán vagy pecorino és ligúr hidegen sajtolt olívaolaj. Kevés sóval betesszük egy mozsárba és összenyomogatjuk. Kész.
Elektromos aprítót is használhatunk (bevallom, én is gyakran szoktam, ha sietek), de arra ügyeljünk, hogy ne tekerjük sokáig, mivel a felhevült, forró kés megváltoztatja a bazsalikom érzékeny ízét.

Ligúriában leggyakrabban trofie-vel együtt tálalják. Ez kézzel készült, pödrött tészta, talán ez az oka annak, hogy nemigen terjedt el az exportja. Emellett trenette és linguine – a tagliatellánál keskenyebb metélttészta – is gyakran szerepel a ligúriai trattoriák étlapján.
A pestos tészta egyik különleges változatát Genovában készítik. Ez az étel olyannyira genovai specialitás, hogy még a ligúr szakácskönyvekben sem szerepel. Ez az egyszerű finomság is a cucina povera, vagyis a szegények konyhájából ered: az egyszerű tésztaszószt kevés krumplival és zsenge zöldbabbal dúsították fel, hogy kiadósabb legyen az ebéd.

Ha valaki azt gondolná, hogy egy macerás, bonyolult sugoról van szó, az nagyon téved! Szerintem a legegyszerűbb és leggyorsabb tésztamártás, hisz kevés kész pastát lehet 15 perc alatt ilyen látványos módon az asztalra varázsolni! Titka pedig az, hogy a tészta főzővízében főzzük meg a többi hozzávalót is. Hát nem egyszerű?

trenette_al_pesto_patate_fagiolini

Trenette genovai módra – pestoval, burgonyával és zöldbabbal
(Trenette al pesto con fagiolini verdi e patate)

180-200 g trenette, linguine vagy trofie
1 tk só
2 db közepes burgonya (salátának való)
60-80 g ceruzabab
3-4 ek pesto alla genovese
feketebors, frissen őrölve
parmezán vagy pecorino és olívaolaj a tetejére

Egy nagy lábasban 1,5-2 liternyi vizet forralok. Meghámozom-megmosom a burgonyát, egyenletes kockákra vágom és a sóval együtt a már felforrt, de gyöngyöző vízbe teszem.
Nagyjából 5 perc múlva beleteszem a tésztát. Közben levágom a ceruzabab végeit, félbevágom és megmosom, azt is belecsúsztatom a főzővízbe. Ekkorra a tészta már lemerül a vízben és kevergetni kell. Úgy időzítsük, hogy mire a tészta fogkeményre fő, a zöldségek is megpuhuljanak, de a tésztát sose főzzük túl!
A főzővízből leveszek pár kanálnyit, a tésztát pedig átszűröm vagy szűrőkanállal kiemelem egy tálalótálba. Alákeverem a pestot (főzőlével lehet lazítani, ha túl sűrű lenne), sózom, ha még szükséges és borsot tekerek rá.
Pár percre be lehet tenni az előmelegített sütőbe, hogy átforrósodjon.
Aki gondolja, durvára reszelt parmezánt szórhat rá és meglocsolhatja egy kevés olívaolajjal.
2 személyre /

trenette_al_pesto_patate_fagiolini2
Hogy ne csak szépen megkomponált tányérok és képek álljanak itt, íme a bizonyság, hogy élet is van a konyhában: így néz ki egy tányér, ha mindenkinek ízlik:)

jan 032009
 

Karácsonykor kissé hagyománytörőek voltunk. Szép és lelkiekben gazdag karácsonyi időszakunk volt, azt hiszem, mindannyian szívesen emlékszünk majd vissza erre az évre. A hosszú évek során magunk által kialakított tradíciókat is csak az étkezés terén törtük meg.
Már október óta terveztem a karácsonyi hét menüsorait, de még az utolsó héten is tanakodtam, hogy biztosan mindenki megtalálja a saját kedvencét, de azért valamelyest illeszkedjen az ünnep adta kerethez.
Egy pont azért biztos volt: férjem végtelen bánatára elmaradt a sült, töltött szárnyas, ehelyett vaddisznót sütöttem. Az egésznek tiszta prózai oka van. Apósom egyik barátjától kaptunk több kiló, saját maga elterített vaddisznót, amit aztán a kívánságunknak megfelelően előkészítve fagyasztva hetekkel ezelőtt meg is kaptunk. Az ilyen csemegének képtelenség ellenállni, ezért úgy döntöttünk, Szenteste vaddisznó legyen! Hisz a Karácsony attól is szép, hogy még nagyobb gonddal készülő finom falatokat együnk, ami mindenkinek ízlik, nem? Ezért még az elmaradhatatlan ribizlis párolt vöröskáposztáról is lemondtam, hisz egyáltalán nem illett hozzá.

A Szenteste menüje a következőképpen alakult:
– Libahájban sült, konfitált libamáj házi pirítóson, lilahagymával, paprikával és paradicsommal
– Vaddisznósült toszkán módra házi gnocchival és szalonnába tekert ceruzababbal
– Szíciliai cassata

A libamáj már hetekkel előtte elkészült, csak elő kellett venni a hűtő rejtekéből és felvágni a zöldségeket. (Akkor vettem észre, hogy a májat borító vastag zsírrétegen hatalmas lyuk keletkezett, úgy látszik, a hűtőnkben tanyázó egér mostanában igen aktív :) A kenyér is kész volt, így ezzel a nem túl fantáziadús, de annál fenségesebb előétellel nem volt sok gond.

A vaddisznócombot két nappal előtte bepácoltam, 24-én délben pedig feltettem sülni. Elkészítésben egyébként nagyon hasonlít a már-már legendás szarvasraguhoz, nem vitás, a zöldségeket és a fűszereket jól variálhatjuk, de az egésznek tényleg az a lényege, hogy nagyon jó vörösbort töltögessünk hozzá. Hűen a toszkán receptúrához egy Chianti Classicot bontott a ház ura (Lanciola, Le Masse di Greve, 2003), amit még a pácolás napján be is fejeztünk. A vacsorához viszont már egy gyönyörű, 2005-ös Heimann Stílusgyakorlatot ittunk. Az alábbi mennyiségből rengeteg mártás lesz, a képen csak egy keveset tettem a hús mellé, különben az egészet beborította volna.
A gnocchi körül szinte utolsó napig ment a vita, de végül is a többség akarata nyert. Úgy láttam, hogy az ellentábor sem bánta meg a döntést. Kivételesen elég szűkszavú a receptje, mivel másfél éve készülök egy hosszabb posztot írni róla, az egyik kedvencem kapcsán meg is lesz. 
Mellé szalonnába tekert ceruzababot adtam, ami megint csak pillanatok alatt kész, de tökéletes ízhatás és kerek egészet alkot a mártásos hússal és a pihelágy gnocchival.

Desszert. No hát, a valódi szicíliai cassatára sem lehet igazán rányomni a karácsonyi bélyeget, de annyira finom, hogy azonnal bekerült a szűkebb listára, novemberben pedig eldőlt a sorsa.
Mindent magam készítettem hozzá, két nappal előtte hozzáfogtam, hűlt és pihent rendesen, de mégsem 24-én este vágtuk fel :). Annyira elteltünk ugyanis, hogy még az ajándékok egy része is a fa alatt hevert, csak másnap reggel, jobban mondva déltájban bontogattuk a maradékot és szegtük meg a cassatát reggeli gyanánt.
Recept később következik, hisz a cassata igazából egy húsvéti finomság, bár Szicíliában manapság szinte mindenkor, minden sarkon kapni:). Elkészítése némi időt és munkát igényel, ezért készültek fázisfotók is. Ígérem, hogy még bőőőven Húsvét előtt írok róla!
 
Vaddisznósült gnocchival és szalonnás zöldbabrőzsével

Vaddisznósült gnocchival és szalonnás zöldbabbal
(Arrosto di cinghiale con gnocchi e fagiolini alla pancetta )

A vaddisznósülthöz
1-1,5 kg vaddisznócomb
2-3 ek olívaolaj
3 db salotta
2 db sárgarépa
2 db szárzeller
½ db póréhagyma
300 ml vörösbor (testes, savszegény fajta)
100-200 ml húsalaplé
2 db babérlevél
1 ág rozmaring
200-300 ml darabos paradicsom
2 maréknyi fekete olívabogyó
só, feketebors
1 ek vaj
1-2 ek balzsamecet (ATB, «12 éves)

A zöldségeket megtisztítom és apróra vágom, majd egy lábasban az olajon félpuhára pirítom. Egy nagy lábasba teszem a megmosott combot, ráteszem a zöldségeket és felöntöm a borral és egy kevés húslevessel, hogy a húst mindenhol elfedje. Lefedve hűvös helyen legalább egy, de inkább két napig pácolom, közben érdemes néha átforgatni benne a húst.
A főzés napján kiveszem a pácból a húst és lecsöpögtetem. Egy nagy vaslábasban vagy kacsasütőben olajat hevítek, beleteszem a húst és magas hőfokon minden oldalról körbepirítom, aztán hozzáadom a zöldségeket és a boros páclevet. Közben a sütőt alsó-felső állásban 80 °C-ra előmelegítem. Ha a hús alatt lévő folyadék forró, lefedve betolom a sütőbe és 5-6 órán át párolom. Néha megnézem, mártást locsolok a húsra és átforgatom.
Néha segít egy maghőmérő is, nálam 95 fokot mutatott, mire a hús megpuhult.
A húst kiveszem a mártásból, fóliába csomagolom és negyedórára félreteszem pihenni. A mártás több mint felét részletekben botmixerrel pürésítem és visszaöntöm a darabos szószhoz. Ha szükséges, ízesítem, illetve adok még hozzá folyadékot. A forró mártásba jéghideg vajat keverek és kevés balzsamecettel kerekítem és beleforgatom a félbevágott olívabogyót is. Mostanra egy sűrű, nagyon aromás mártást kellett kapnunk, amit nem kell semmivel sem sűríteni. 
A húst szeletekre vágom és a mártással tálalom. A legjobb körete egy-kétféle zöldség és házi kenyér, amivel a mártást is fel lehet itatni.

A gnocchihoz
1 kg burgonya (lisztes)
180-200 g liszt durumdarával keverve, pl:
     150 g búzaliszt (BL-55)
     3-4 ek durumdara
1 tk só

A burgonyát annyi hideg vízben felteszem főni, hogy éppen ellepje. Ha átfőtt, hideg vízzel átöblítem és lehűtöm. Meghámozom és áttöröm. Egy nagy keverőtálban összekeverem a liszttel, a durumdarával és a sóval, majd gyorsan egyneművé dolgozom. Négy részre osztom és egy nagyobb vágódeszkán kevés lisztezéssel kétcentis vastag hurkákat sodrok belőle. Konyharuhával letakarva egy órácskát pihentetem.
Vizet forralok, és hagyom gyöngyözni. Késsel kisebb darabokat vágok a gnocchiból és egy adagnyit jó 15 perc alatt kifőzöm. Lyukas merőlapáttal tálra szedem és kevés vajjal meglocsolva melegen tartom.

A szalonnába tekert zöldbabhoz
500 g ceruzabab
10 szelet pancetta (vagy bacon)
vaj

A ceruzababot megmosom, majd egy nyalábnyit egyenesre egyengetve levagdosom a széleit. Közben sós vizet forralok, beleteszem a babot és közepesen magas hőfokon kb. 8 perc ropogósra párolom. Leszűröm és lehetőleg már előkészített jeges vízbe dobom, hogy friss színét megtartsa. Ha langyosra hűlt, leszűröm.
A pancettát egyenként kiterítem és egy maroknyi babot feltekerek benne. Kivajaztt sütőtálra egymás mellé fektetem és betolom a 200 °C-os sütőbe. Jó 10-15 perc alatt átsül a sonkás szalonna és tálalható.
Úgy is készíthetjük, hogy a ceruzababot két szelet pancettába végig szorosan betekerjük, hogy a vége ne lógjon ki. Megsütjük, ha kihűlt, akkor szeletekre vágjuk. Nagyon mutatós!

6-8 személyre / 

Már 082008
 

Néha az egészen egyszerű étkek is ellenállnak a fizika és a saját ízlésem kesze-kusza törvényeinek. Volt már néhány kísérletem, de eddig még nem sikerült azt az igazán harmonikus ízű, tejszínes-citromos, zsályás pappardellét elkészítenem. Az ájulásig tökéletes végeredmény csupán a hajszálnyira, patikapontossággal eltalált arányokon múlik, és hát ez még várat magára. Pedig igazán nem lehet nehéz, úgysem fog ki rajtam és két próbálkozás után még mindig nem adtam fel. Meglesz az is hamar, most viszont egy csomag kenyai ceruzabab árválkodott a hűtőben, aminek eredetileg más sorsot szántam.
Gondoltam, most jó az alkalom, hogy megpróbálkozzam a citromos zöldbabbal. Jól tettem, mert kellemes lett a savas egyensúly a zöldbab mellett. Igaz, ha ilyen kevés hozzávalóról van szó (és ennyi edényről!:-)), akkor csakis nagyon jó alapanyagokat érdemes használni, hogy mindennel meg legyünk elégedve.
A kenyai ceruzabab tökéletes választás (ez a zöldbabfajta az ínyencek igazi csemegéje: hosszú, vékony ruhájában nem lapulnak magok, és a zavaró szálakkal sem kell bíbelődnünk, az íze pedig finoman elegáns, de nem tolakodó. Mivel a rostjai kötöttebbek, blansírozás során nem esik vagy fő szét, mint hasonló sorstársai.), biocitrom meg mindig van a hűtőben, mivel sosem tudhatom, mikor kell a héját lereszelni. A többi adott, hisz mindig van a kamrában.
A tetejére finomra őrölt szicíliai tengeri sót tettem és bőven tekertem rá feketeborsot is. A pappardellet készen vettem, de frissen, mivel egy adaggal nem akartam pecsmegelni, de legközelebb kézzel gyúrom. Egy ilyen finom étel megérdemli, hogy a szó szoros értelmében minden ízében tökéletes legyen. Ahogy a Mamma csinálja.

További zöld színű pasták és köretek:
Avokádós-rucolás tésztasaláta (Étel, ital, kicsi Vú)
Kapros cukkinifőzelék és fusilli cukkinivel (Ízbolygó)
Orecchiette pugliai módra (Dolce vita)
Sajttal rakott cukkini (Ízbolygó)
Spenót-sárgarépás burgonyával (Ízbolygó)
Spenótos-cukkinis lasagne gorgonzolával (Ízbolygó)
Spenótos gnocchetti sonkás mártásban (Dalla cucina)
Spenótos-ricottás gnocchi  (Dalla cucina)
Spenótos-ricottás gnocchi (Ízbolygó)
Tavaszi zöldszínű penne (Dalla cucina)
Tejszínes-sonkás rucolás orecchiette (Dalla cucina)

Zöldszínű pestok:
Medvehagyma-rucola pesto (Ízbolygó)
Medvehagymás pestoalap és pesto (Dalla cucina)
Pitypangpesto (no salty)
Spenótos pesto (no salty)
Spenótos pesto (Spenótreceptek)
Zöldfűszeres-szezámmagos pesto (Lilahangya)
Zsályapesto (Rossamela)

pappardelle_citromos_zoldbab3

Pappardelle citromos zöldbabbal
(Pappardelle ai fagioli e limone)

250 g ceruzabab
200 g pappardelle (vagy egyéb szélesmetélt)
2 ek olívaolaj
1 db salotta
1 gerezd fokhagyma
1 db citrom reszelt héja
2-3 ek citromlé, frissen facsarva
1 maroknyi petrezselyem, fodros (vagy sima, esetleg rucola vagy bazsalikom)
1 mk tengeri só
bors, frissen őrölve, bőven

Először a ceruzababot megmosom, a végeit lenyisszantom, majd kétfelé vágom. Forró, sós vízben 5 percig blansírozom, majd egy szűrőkanállal kiszedve egy tálnyi (előre odakészített) jeges vízbe teszem. (A leve maradjon meg, még szükség lesz rá.)
A pappardellét egy nagy fazék vízben felteszem forrni. Ha al dente megfőtt, kiszedem egy pastás tálalótálba.
Közben egy serpenyőben olajat hevítek, beleteszem az apróra vágott salottát és fokhagymát, picit pirítom, majd hozzáadom a zöldbabot, a citromhéjat és egy-két kanálnyi levet a zöldbab főzővizéből. Annyi citromlevet adok hozzá, hogy kellemesen savanykás íze legyen, bőven sózom és borsot tekerek rá, és annyi főzőlevet teszek alá, hogy ne száradjon ki, de ne is tocsogjon alatta. (Összesen 4-6 kanálnyi lesz.) Alákeverem a felvágott petrezselymet, a kész zöldbabot pedig átforgatom a pastával és forrón tálalom.
Forgácsolt pecorinot teszek a tetejére.
2 személyre /

ápr 212007
 

A tavaszt nem csak az egyre melegedő napsugár jelenti, de előkerülnek lassan a tavaszi zöldek is. Nem tudtam megállni, hogy ne vásároljak össze néhány zsenge dolgot, így született ez a ropogós, csupa zöld penne, aminek az a lényege, hogy csakis zöldszínű (na jó, majdnem) zöldségek vannak benne. Először a zöldspárgát láttam meg, a többi már adta magát. Ezután jött a ceruzabab és a cukorborsó, és persze a friss spenót. Minél több, annál jobb, ebben épp 8 fajta van és persze minden friss. Brokkolival nem akartam elrontani az összhatást, de bátran lehet bármivel kísérletezni. Bort nem öntöttem hozzá, bár elbírta volna (naná!!), de annyira friss, tavaszi az íze, hogy bor ezúttal csak a poharakban volt.
Még sajt sem kell feltétlenül, én szórtam rá ugyan parmigianot, de nem szükséges.

Összefoglaló spárga receptgyűjtemény a magyarnyelvű gasztroblogokból ITT található.

Tavaszi zöldszínű penne (Penne primavera verde)

Tavaszi zöldszínű penne
(Penne primavera verde)

1 ek olívaolaj
½ ek vaj
2 db salotta
100 g zöld spárga
80 g ceruzabab
100 g cukorborsó
80 g spenót
3 szál újhagyma
100 ml alaplé
½ csokor bazsalikom
5 ág menta
2 ág zsálya
1 mk sóbors, frissen tekerve
250 g penne (vagy rigatoni, fusilli, gemelli, stb.)

Először az összes zöldséget előkészítem, hogy kéznél legyenek.
A hagymát apróra vágom. A spárgát megtisztítom és pár centis darabokra vágom. A ceruzabab végeit lenyesem és kettévágom, a cukorborsót és az újhagymát szintén. A spenótot és a fűszereket megmosom, leszedem a száraikat és falatokra tépkedem.
Egy serpenyőben felolvasztom az olajat és a vajat, majd hozzáadom az apróra vágott hagymát. Néhány perc múlva hozzáadom a spárgát, de a fejüket még félreteszem. Beleöntöm az alaplevet, de először csak keveset, ne ússzon, csak párolódjon. 10 perc múlva beleteszem a zöldbabot, majd a cukorborsót, ha félig puha, az újhagymát és a leveleseket, legvégén pedig a spárgafejeket. Ezzel már csak épp hogy össze kell főzni és kész. Só és bors szükség szerint. A zöldségek maradjanak ropogósak.
3 személyre 

Borajánlat:
Vicomte De Castelbajac, Gascogne, 2005
Vernaccia, Podere la Casa Rossa, Toscana, 2006
Aubergine borajánlata:
Frittmann Irsai Oliver 2005
Szép magyar fajta bora a “rettegett” alföldi borvidékről. Muskotályos illatú, szelid savakkal bíró, élénk bor. Illatos bor révén akár gyümölcsös édességek kísérőjeként is telitalálat; de igazi arcát a zöldségekkel (spárga, spenót) esetleg szárnyashúsból készült ételekkel mutatja meg.