máj 202015
 

A Giro mai, 147 km-es 11. etapja Forlitól Imoláig vezet, a Ferrari legendás pályájáig vezet. De először nézzük, mi is történt tegnap.
Az olasz Nicola Boem nyert, 200 km-nél kihajtott egy szintén olasz élbolyból és ezzel ötödik etapgyőzelmét biztosította.
Még mindig Contador áll az élen, bár mindössze 3 másodperccel veri az olasz Aru-t, meglátjuk, mit hoz a mai délután Imolában! Az olaszok esélye vitathatatlan, az eddig 98 versenyből csupán 29-szer nem olasz versenyző állt a dobogó legfelső fokán.
Emlékezzünk meg az első nemolasz győztesről is: a svájci Hugo Koblet 1950-ben nyerte meg a 33. Giro-t. Continue reading »

Júl 042014
 

Mikor tegnap kikevertem ezt a caipirinhát, meg voltam győződve arról, hogy sikerült feltalálnom a spanyol viaszt. Mert hát kinek is jutna eszébe egy cukornádpálinkás-citromos koktélba uborkát tenni?? Még jó, hogy miközben késő este a teraszon kortyolgattam, ölemben a tablettel azért végignéztem a világhálót. Hát igen,  az uborkás caipirinhát nem az én nevemmel fogják már fémjelezni. Nagy kár.

Azt még nem döntöttem el, örüljek-e annak, hogy kvázi egyből, érzésre sikerült egy koktélt kikevernem – még a szemmértékem is megbízható, mert a pohárba is pontosan belefért a mennyiség -, de emiatt szerencsére nem kellett háromszor nekifutnom, így futja még a cachaçából a mai meccsre is. Continue reading »

máj 282014
 

Ha eljön a görögdinnye szezonja, elmesélem, hogy is kezdődött minden, ezekkel a turmixokkal. Először gyümölcsös smoothie-k készültek, de közben már váltogattam őket különféle zöldségekkel is. Néha kevés joghurtot is tettem bele, de cukrot soha, ösztönszerűen is inkább aszalt gyümölccsel, esetleg mézzel édesítettem.

Ma már csak olyan turmixok készülnek, amikben igen kevés a szénhidrát, tehát kevés a gyümölcs is, hisz egy szénhidrátbomba nem csak reggel káros (igen, uzsonnára is, de ha mindenáron bombázni szeretnénk, akkor inkább délben és délután), márpedig egy banános, még tovább cukrozott, tejes reggeli turmix csak egy fokkal jobb, mint egy lekváros vajas kalács. Igaz, ez utóbbi is rettentően finom tud lenni, de istenem, nem lehet ez minden az életben, ha azt akarjuk, hogy sokáig tartson. Mármint az élet, nem a vajas kalács. Continue reading »

okt 102013
 

Pár évvel ezelőtt kaptam egy üveg fűszerkeveréket, amit azon nyomban bevágtam a fűszerpolc hátuljára. Most mégis, erősen mediterrán jellegű konyhában szentségtörés olyan fűszert tartani, aminek az a felirata, hogy bruschetta.
Gondoltam én.

Aztán tavaly megtörtént az “eset”. Polcrámolás és -takarítás közben levertem egy üveg vörösbort, ami magával rántott még pár útjában lévő kamralakót. Nem találjátok ki! A bruschetta seasoning földet érve mindenestől belehasalt a szétterülő vörösbortócsába és – tessék figyelni, most jön a csattanó – elkezdett egy hihetetlen finom illatot árasztani. Abban a pillanatban.
Nos, ez volt a halottnak nyilvánított bruschetta fűszerkeverékem újjászületése. Continue reading »

feb 102012
 

A busiata a nyugat-szicíliai Trapani jellegzetes tésztája. Nagyon egyszerű elkészíteni, a szokásos szélesmetéltet többszörösen megcsavarjuk és megszárítjuk a tésztát. Legtöbbször paradicsomos pestóval tálalják, de készülhet kardhallal, padlizsánnal, édesköménnyel, természetesen paradicsommal :), és szicíliai juhsajttal, pecorinoval megszórva.

Busiata paradicsomos pestoval és juhsajttal
(Busiata con pesto al pomodoro e pecorino fresco)

160 g busiata (szicíliai csavart pasta Trapaniból)
6-8 db koktélparadicsom (mérettől függően)
40 g mandula
3 ek olívaolaj
1 marék bazsalikom
1 gerezd fokhagyma
kevés só, fekete bors
morzsolt juhsajt


Egy kisebb serpenyőben kevergetve szárazon megpirítom a mandulát. Nem szabad megégetni, de már legyen illatos.
A paradicsomokat félbevágom és kivágom a zöldjét. Egy magas keverőpohárba teszem a mandulával együtt, beleteszem a lecsipkedett bazsalikomot, kevés sót, borsot és olívaolajat. Botmixerrel pürésítem és megkóstolom.
A tésztát al dente megfőzöm és beteszem egy tálba. A pestohoz adok egy kevés főzővizet és összekeverem a tésztával. Tányérokra szedem és rámorzsolom a pecorinot.
2 személyre

jan 082012
 

A legegyszerűbb paradicsomszósz, amely itáliaszerte északról délre mindenhol fellelhető. És bár mint minden ételt, ezt is minden mamma máshogy készíti, az alapok hasonlóak.
Friss paradicsom hiányában most a téli változatot mutatjuk be, de nagyon fontos, hogy olasz származású, jó minőségű paradicsompürét vegyünk! Elengedhetetlen a friss bazsalikom és persze a durumlisztes spagetti.
Van, aki egy kis fej hagymát használ, van, aki fokhagymát, de ne vegyünk belőle sokat, mert csak így érvényesül a paradicsom tiszta íze! A telt, ízletes sugokkal ellentétben ezt nem kell sokáig főzni, elég, ha egy kicsit beforraljuk.
Ennyi a nagy titok, semmi több! Nos, készen álltok? :)

Spagetti bazsalikomos paradicsomszósszal
(Spaghetti al pomodoro)

320 g spagetti
kb. 2 ek extraszűz olívaolaj
4 gerezd fokhagyma
1.000 ml (1 nagy üveg) passata di pomodoro (olasz pürésített paradicsom)
1 tk tengeri só
15-20 levél bazsalikom
Parmigiano Reggiano, frissen reszelve


1. Egy lábasban felhevítem az olajat. A fokhagymagerezdeket megpucolom, kettőt éles késsel apróra vágok és a késéllel szétnyomom. Beleteszem az egész gerezdekkel együtt az olajba és néha kavargatva megpirítom, de épp csak kapjon színt!
2. Ekkor beleteszem a paradicsomot és egész alacsony hőfokon összeforralom. Néha át kell keverni, de a lábasra nem teszek fedőt, hanem csak egy egyenes szitát, mivel a paradicsompüré rendesen fröcsköl. Közben beleteszem a sót is. Ennek a szósznak nem kell sok idő, én nagyjából 20-25 percig szoktam főzni, amíg egy kicsit besűrűsödik.
3. Egy fazékban felteszek forrni két liter vizet. Ha forr, beleteszek egy bő teáskanál sót, majd a spagettit. (Minél kevesebb a víz, annál gyakrabban kell majd kevergetni a tésztát, de annál sűrűbb, keményítőben gazdag lesz a főzővíz, amivel remekül tudjuk majd hígítani a kész szószt!)
4. A bazsalikomleveleket ruha között áttörlöm és kézzel nagyobb darabokra csípkedem. Kést ne használjunk! A végén a bazsalikomot beleteszem a szószba és pár másodpercig még forralom, majd félrehúzom. A nagy fokhagymagerezdeket kihalászom.
5. A pastát most kivételesen NE al dente állapotúra főzzük, hanem egy perccel előtte szűrjük le, de előtte két bögre vizet merjünk ki. Ha szűrőbetétes fazekat használunk, emeljük ki a tésztát.
6. A tésztát beleforgatom a szószba, majd annyi főzővizet teszek hozzá, hogy a szósz kissé folyékonyabb legyen, ehhez a mennyiséghez úgy két kisebb merőkanálnyi főzővíz szükséges. A tészta ebben a szószban már gyorsan al dente állagú lesz.
7. A kész spagettit (sütőben 50 fokon előmelegített) tányérokba szedem és megszórom finomra reszelt parmezánnal.
4 személyre

feb 132011
 

Ehhez a risottóhoz nincs sok hozzáfűznivaló. Nálunk ez a műfaj mindig, minden élethelyzetben megállja a helyét, jöhetne hetente akár kétszer is, tehát a céklás is.
Darabolt, vagy reszelt céklával is készül, ízesítőnek tehetünk bele különféle markáns sajtot is. Én most nem tettem, egyrészt mert vasárnap este nem volt megfelelő sajt itthon, a másik okát pedig mindjárt leírom.

A bazsalikomos-narancsos ötlet Flatcat-től származik, mint már annyiszor, most is fantasztikus ötlete volt. (Egyébként a rizottókat fel is kell dobni valamivel, vagyis ÉN szeretem variálni, hogy ne legyen minden falat egyforma.) Annyit változtattam rajta, hogy a cékla reszelve került bele, a narancsot pedig friss bazsalikomlevéllel pürésítettem, ezt viszont nem kevertem már bele, hanem a tetejére adagoltam. Ez a másik ok, amiért nem került bele sajt sem. Egyébként igaza van Flatcat-nek, kecskesajt nagyon jól kihozza a cékla földes ízét, amit a krémes risotto azért elnyom valamennyire.

Nagyon finom, különleges, imádnivaló darab!

Menüjavaslat:
Előételnek a sonkába tekert kaprigyümölcsöt adtam.

Céklás risotto bazsalikomos klementinmártással
Céklás rizottó bazsalikomos klementinnel

1 ek olívaolaj
1 fej salottahagyma
1 gerezd fokhagyma
150 g risottorizs (pl. Arborio, Vialone nano)
2 nagy löttyintés száraz vermut (Noilly Prat)
kb. 800 ml erős alaplé (lehetőleg marhahúsból)
2 kisebb cékla
1 késélnyi friss, hideg vaj
2 db klementin / mandarin (vagy 1 narancs)
1 maréknyi bazsalikomlevél
1 csipet tengeri só

1 tekerés feketebors

1.  Először meghámozom a céklát és durva reszelőn lereszelem. Felhasználásig lefedem, hogy ne száradjon ki.
2.  A mandarint meghámozom és a bazsalikomlevéllel, leheletnyi olívaolajjal és kevés sóval, borssal együtt pürésítem. Lefedve félreteszem.
3.  A szokásos módon elkészítem a risottót.
Egy lábasban felhevítem az olajat és üvegesre pirítom benne az apróra vágott hagymát és szétnyomott fokhagymát. Beleteszem a mosatlan rizst, egy-két percig átkeverem, majd felöntöm a vermuttal. Amint elpárolgott, elkezdem felöntögetni az alaplével, közben percenként átkeverem. Mindig csak akkor öntök hozzá egy keveset, ha a nagy részét már magába szívta.
Ha a rizs majdnem kész, hagyok még rajta egy kevés folyadékot.
4.  Most belekeverem a reszelt céklát és még két-három percig kevergetem, tovább nem kell! Ha szükséges, egy kevés alaplével beállítom a sűrűségét, kinek hogy ízlik. Ízesítem, félrehúzom és alákeverem a jéghideg vajat.
5.  Tányérokba szedem és spirálosan belekeverem a bazsalikomos klementinszószt.
Azon forrón tálalni kell!
2 személyre /

aug 292010
 

Évente előjön a gond, mit is kezdjek a szárzellerrrel. Tudom, persze, kisebb adagokban is meg lehetne venni, de minek, a piac meg messze van. Fűszerezéshez, ízesítéshez csak egy-két szál szükséges, de erről már regéltem sokat.
A héten főztem egy nagy adag húsos ragut és mivel épp nem volt otthon sárgarépa, hát több szárzeller ment bele. (Igen, úgy is nagyon rendben.) A ragu nagy részét pappardellével megettük, kisebb része sült paprikában végezte, de még mindig maradt kilenc szál szárzeller.

Leves lett belőle. Pár szem burgonya, egy jó kis alaplé (most zöldséges), két maroknyi frissen szedett bazsalikomlevél (a teraszról), egy jó pohár finom fehérbor (most épp Trebbiano), néhány szelet házi fehérkenyér (most a reggeliből megmaradt briós), jófajta olívaolaj, amiben kisülnek a kenyérszeletek (most bazsalikomos extraszűz olívaolaj), és voilá, kész is egy finom, laktató leves. A tetejére parmezánt is lehet szórni, de tegnap este annyi sajtot ettünk egy kis proseccoval, hogy köszöntem, most nem kértem rá :))

Szárzellerleves olajban sült pirítóssal
Bazsalikomos szárzellerleves olajban sült pirítóssal

(Zuppa di sedano con basilico e fette di pane fritte)

1 ek olívaolaj
1 késélnyi vaj
1 nagy fej hagyma
2 db burgonya (közepes méretű, 200 g tisztítva)
9 szál szárzeller (kb. 350 g tisztítva, a zöldje külön)
100 ml száraz fehérbor
700-750 ml zöldséges alaplé
kb. 30 levél bazsalikom
A rávalóhoz
6-8 szelet baguette vagy más fehérkenyér, kalács, briós
5-6 ek (bazsalikomos) extraszűz olívaolaj
parmezán a tetejére

A hagymát megtisztítom, negyedelem és hajszálvékony szeletekre vágom. A szárzellert megtisztítom, levágom a leveles zöldjét és félreteszem, ez mehet a tetejére is. A burgonyát negyedelem és kisebb darabokra szelem.
Egy lábasban felhevítem az olajat és a vajat. Beleteszem az apróra vágott hagymát és 6-8 perc alatt közepes hőn üvegesre párolom. Hozzáöntöm a bort, amikor félig elpárolgott, beleteszem a megtisztított, vékony karikára vágott szárzellert. Jó tízenöt perc múlva, közben gyakran keverve beleteszem a burgonyaszeleteket is. Hagyom, hogy saját saját levében piruljon egy kicsit, majd hozzáöntöm az alaplevet. Félig lefedve hagyom fődögélni. Beledobom a széttépett bazsalikomlevelet és a kezdettől számítva jó 45 perc alatt készre főzöm. Viszonylag sűrű leves lesz belőle.
Közben felhevítek egy serpenyőt. Felszeletelem a kenyeret, mindkét oldalára bőven olajat csorgatok és beleteszem a forró serpenyőbe. Megfordítva megpirítom.
Tányérba teszem a kenyérdarabokat, rámerem a levest és megszórom reszelt parmezánnal.
3-4 tál leves

aug 042010
 

Manapság már nem kell ahhoz Spanyolországba utazni, hogy valaki megismerje a gazpachot. Elég csak felütni a júliusi gasztroblogokat, vagy elmenni egy hangulatos kisvendéglőbe: elég nagy biztonsággal találunk gazpachot az étlapon.
Ha még ennél sem dereng semmi, akkor annyit mondanék, hogy a gazpacho a spanyolok nyers, hideg lecsója, leturmixolva. Amolyan lecsó-smoothie, amit pár zöldség- és tojáskockával is tartalmassabá tehetünk.

Én először vagy húsz éve, egy magyarnyelvű, véknya kis spanyol szakácskönyvben találkoztam vele először. Furcsa is volt, érdekes is volt, aztán a tíz receptből el is készítettem egyet, miután rájöttem, hogy lehet, hogy andalúz, lehet, hogy murciai, ebben a könyvben szinte mindegyik egyforma volt.
Spanyolországban aztán többször ettem gazpachot, leginkább azért, mert nemigen találtam más fogamravalót, aztán egy idő után meg is alkottam a sajátomat. Semmi különös, csak épp olyan arányban vannak benne a hozzávalók, ahogy szeretjük. Kevés hagyma, sok paradicsom és paprika, némi uborka, jó nagy löttyintés olívaolaj, és persze sherryecet, vagy jófajta érlelt, spanyol borecet. Rusztikus házi kenyeret ásványvízbe szoktam áztatni, ez megy még bele. Én éppenséggel úgy szeretem, ha jó sűrű, de még pohárból lehet kortyolni. Alaposan be kell hűteni, a végén akár jégkockára is önthetjük.

Ennyit a papírformáról. De miért is ne lehetne a gazpachoba mást is beletenni? Mondom ezt én, aki az egyik legádázabb ellensége annak, ha túlságosan elferdítenek egy hagyományos ételt. Tudjátok, egyik kedvencem a majonézes, trappistasajtos fejessaláta, amit sokan szeretnek Cézár-salátának hívni, vagy a vizes kenyérbéllel, hagymával, mustárral és csomó fűszerrel elkevert fasírt, amely akármennyire is finom, azért mégsem hamburger.:) Indítanék is egyszer egy körkérdést, meddig lehet vajon egy ételfélét annak nevezni, ami.

És akkor jövök én ezzel a sárgabarackos mizével:). Ami pedig igenis gazpacho! Van benne ugyanis hagymás paradicsom, kenyér, savanykás az ecettől és hideg! A csúcsgasztronómia is magáévá tette a gazpacho nevet, mint gyűjtőfogalmat, ezért ebbe a tág fogalomba már akár a gyümölcsös, hideg, sós levek is beleférnek, és még a színüknek sem kell harsány vörösnek lenniük. Találkoztam már zöld gazpachoval is, mondjuk annak nem én vagyok a célközönsége, de egy lilára azért befizetnék:)

Nem is kalandoznék tovább, maradjunk most a barackosnál. Májusban összeütöttem már egy epreset is, az is nagyon finom volt, mint tudjuk, az eper fantasztikusan párosul a paradicsommal. Akárcsak a sárgabarack. Ezzel a kettőssel vannak még terveim, ha belefér a barackos nyárba, meg is valósítom őket.
Egyébként ez a gazpacho, ahogy van, tiszta egészség! Nyers, folyékony gyümölcs, pici olaj, a harapnivaló kenyér pedig már bele is van építve.

gazpacho_sargabarack1

Sárgabarackos gazpacho

3 ek sárgabarackmagolaj / extra szűz olívaolaj
2 db salottahagyma
1 löttyintés száraz fehérbor
kb. 400 g paradicsom (húsos fajta!)
kb. 400 g sárgabarack (tisztán mérve)
½ cső kápiapaprika (elmaradhat)
1-2 ág bazsalikom, vagy menta
450-500 ml zöldséges alaplé
kb. 2 ek almabalzsam vagy érlelt borecet, sherryecet (savasságtól függően)
2 szeletnyi száraz kenyér / kb. 60 g mandula
só, bors

A hagymát apróra vágom és alacsony hőfokon üvegesre párolom az olajban. Hozzáöntök egy kevés bort és hagyom, hogy elpárologjon.
Közben felvágom a paradicsomot és a barackot. A kenyér héját levágom és beáztatom az alaplébe (vagy szénsavmentes ásványvízbe). Ha mandulát használunk, ezt is áztassuk be egy órára és szűrjük le, úgy használjuk tovább.
Több részletben botmixerrel pürésítem a zöldségeket az alaplével, a végén pedig annyi áztatott kenyeret/mandulát keverek bele, hogy még sűrű, de iható állagú legyen.
Bőven sózom és borsozom, belekeverek még egy kevés olajat és az ecettel kikerekítem. Alaposan behűtöm, kánikula idején jégkockával is lehet tálalni.
Ha nagyon sietünk, az alaplé egy részét jégkockával helyettesítsük, ebben az esetben elengedhetetlen egy jó turmixgép!
kb. 1 liter gazpacho / 5 személy /

Júl 192010
 

Most már le sem lehetne tagadni, hogy itt a nyár. Több mint nyár. Ez már az ötödik évszak, de lehet, hogy a hatodik, mert volt itt már minden. Nyári ősz, júniusi tél, de nem panaszkodom, elég csak arra gondolnom, hogy vacogott a fogam hónapokon keresztül. Mindjárt jobban is vagyok.
Enni eszünk hőségben is, csak legfeljebb várunk egy kicsit, hogy ki lehessen ülni, mert késő este is még egyhelyben ácsorog a forróság. Végre grillezünk is, több klassz saláta, krém, ez-az készült, igyekszem megosztani ezeket is, míg újra kitör az ősz.
Ez a panzanella férjtávollétben készült, gyakorlatilag ezt ettem egész nap, jó sok gyümölcsbalzsamos ásványvíz társaságában.

Ez a kenyérsaláta egy igazi klasszikus nyári toszkán fogás, amihez a maradék szikkadt kenyér nem csak díszként szolgál, hanem az alapja is. Igen régi étel Toszkána-szerte, “mosott kenyér” néven már Boccaccio is tett róla említést, igaz, akkor még nem volt benne paradicsom, hanem téli, párolt káposztával (cavolo nero, nagylevelű fekete káposzta, ezzel készül a ribollita is) keverték össze a vízben áztatott, száraz kenyeret, majd olajjal és ecettel fűszerezték.
Vitatják a nevének az eredetét és persze a kialakulását is. Valószínű, hogy halászhajókon jött létre, ahol nem tudtak mit kezdeni az ehetetlenre száradt kenyérrel, ezért tengervízbe áztatták, hagyma, ecet és olaj pedig mindig akadt a fedélzeten.
Szerintem a cucina povera, a szegény vidéki konyha egyik gyöngyszeme.

Mióta megkapta Európa a paradicsomot, azóta nyaranta már így készítik. Autentikusan sótlan toszkán kenyeret használnak hozzá, amit párnaposan vízbe áztatnak, jól kinyomkodják és összekeverik paradicsommal, uborkával és vékonyra szelt lilahagymával. Sok olívaolaj és kevés fehérborecet vagy balzsamecet a fűszere, néha bazsalikom is megy még bele. Ez utóbbit nem kell megmosni, csak letörölgetni a leveleit, így az illatát is jobban megtartja.

Azért a panzanella óriási tereket hagy a fantáziának. A kenyér lehet fehér, kevert, akár magos is, tehetünk bele rucolát, petrezselymet, oregánót, vagy mentát, olívabogyót, kapribogyót, vagy sózhatjuk szétnyomkodott szardellával is, a zöldségekről meg már ne is beszéljünk.
Most egy enyhén magos kenyeret használtam, olyan jót tett neki a fűszeres ízével, hogy máskor is megpróbálom így. Az avokádót a hűtőm adta, de a panzanellába való legdurvább beavatkozás talán a borsos fűszerkeverékem.
A héttenger keverék (7seas spice) japán eredetű, többfajta bors az alapja, aminek hatására elég csípős, viszont zamatos. Évek óta használom a saját keverékemet, gyakorlatilag nem sok köze van szerintem az eredetihez, de én nagyon kedvelem, és fogalmam sincs, miért nem jutott még eszembe feltenni ide. Talán azért, mert mindig ott van a tűzhely mellett és megszoktam:) Egyébként borsörlőben tárolom, használat előtt kissé megrázom és a szükséges mennyiséget őrlöm vele. A koriandertől és a narancshéjtól lesz igazán különleges.

Most, hogy ezeket leírtam, megint kedvet kaptam egy nagy tál panzanellára. Maradt még kenyér a hétvégi grillezésből, holnaputánra szépen megszárad.

Avokádós panzanella
Avokádós panzanella

kb. 100 g legalább kétnapos szikkadt kenyér
1 db (vajpuha) avokádó (ha még kemény, érlelni kell!)
2 db (140 g) paradicsom (húsos fajta)
½ db (180 g) fürtös uborka
1 db lilahagyma
1 db csípős paprika (elhagyható)
néhány ág bazsalikom
A dressinghez
3 ek extraszűz (toszkán) olívaolaj
1 tk lágy fehérborecet
pár csepp balzsamecet
tengeri só
½ tk 7sea fűszerkeverék

A héttenger fűszerkeverékhez
1 tk feketebors
1 tk zöldbors
1 tk rózsabors
1 tk szecsuáni bors
1 tk koriander
1 tk reszelt narancshéj, szárítva
½ tk chilipehely (elhagyható)
½ tk fehérmák (elhagyható)

A kenyeret harapásnyi darabokra tépem és hideg vízbe áztatom. Az avokádót félbevágom, kiszedem a magját, meghámozom és felszeletelem.  A paradicsomot és az uborkát falatnyi kockákra vágom. A hagymát elfelezem és hajszálvékonyra szeletelem.A paprikát ízlés szerint kierezem és apróra vágom.
A kenyeret jól kinyomkodom és az összes hozzávalóval egy tálba teszem. Kikeverem a salátadressinget és a fűszerkeverékkel, kevés sóval a saláta alá forgatom.
Érdemes egy órára behűteni, hogy az ízek összeérjenek.
2 adag saláta

Júl 142010
 

Újra egy szerény egyszerűség, amelyet szintén lehetetlen skatulyába gyömöszölni. Ha akarom reggeli, ha akarom puccos előétel, de lehet könnyű desszert is, lényeg, legyen mellettünk a grillrács!

Az ötlet a new yorki Eleven Madison Park csillagos, de még zsengekorú séfjétől származik, és annyira pofonegyszerű, hogy magunk is rájöhettünk volna. Paradicsomot társítottam már ugyanis görögdinnyével, akkor hideg nyári leves lett belőle, de ami igazán újszerű, az a grillezett dinnye, hát az valami mennyei. A többi már tényleg semmiség, gyorsan készen van. Én például reggelire ettem egy szelet pirított kenyérrel, akkor még bordázott serpenyőben csíkozódott a dinnye, másodszorra azonban rákerült a rostra.
Feltétlen érdemes kipróbálni, nagy élmény az enyhén karamellizált, langymeleg dinnye a balzsamecetes paradicsommal, akármelyik napszakban is fogyasztjuk.

Grillezett görögdinnye- és paradicsomsaláta
Grillezett görögdinnye- és paradicsomsaláta

4 szelet görögdinnye (lehetőleg magmentes fajta)
2 db fürtös, húsos paradicsom
4 db koktélparadicsom
4 ek extraszűz olívaolaj (gyümölcsösebb fajta)
só, feketebors frissen őrölve
1 ek zöldcitromlé
4 tk sűrűbb balzsamecet
bazsalikom- és borsmentalevelek
Maldon-só

1.  Előkészítem a grillt. Ha épp nem tudnánk grillezni, akkor benti sütéshez vegyünk egy bordázott serpenyőt.
2.  A dinnyét 1 cm vastag szeletekre vágom és lehetőleg kimagozom. Aki dizájnosabban szeretné, kerek kekszkiszúróval eljátszhat a különböző formákkal.
3.  A dinnyeszeleteket ráteszem a nagyon forró grillre/serpenyőbe és az egyik oldalát két percig pirítom. A forró nagyon fontos! Érdemes pár másodpercre egy nehezéket (pl. lábast) is rányomni. A másik oldalát már nem kell sütni. Ekkor a rácsos felével felfelé tányérra teszem.
3.  A paradicsomokat falatnyi darabokra vágom. Óvatosan összekeverem az olajjal, citromlével és picit sóborsozom.
4.  Tányérokra szedem és képességeimhez mérten szépen elrendezgetem. Mindegyikre csorgatok egy kevés sűrű balzsamecetet és Maldon-sót szórók a tetejére.

Recept innen.
(Időközben a cikket archiválták és már csak a tárolt változat érhető el, ITT)

nov 012009
 

El lehet azon vitatkozni, mely fogások képezik Szicília rusztikus, de igen sokszínű konyhájának az alapját. Az azonban biztos, hogy a délolasz sziget kulináris jéghegyének csúcsaként a caponata, a cassata és a cannoli mellett az arancini, ezek a sült kis rizsgombóckák biztosan dobogós helyen végeznének.

Aki komppal érkezik Szicíliába, azt már nem sokkal indulás után megcsapja a hajón a frissen kisütött arancino finom illata. Nem túlzás, az első meleg étel, amellyel szicíliai utunk során találkozhatunk, minden bizonnyal arancini lesz. Ezután minden sarkon találkozhatunk vele – mindig frissen, forrón kisütve. Az arancini, “narancsocskák” – ahogy a neve is jelzi -, hisz kisütve aranysárga gombóc lesz belőle, akárcsak egy kisebb narancsméretű mandarin.

Megszámlálhatatlan variációban készül és természetesen minden háziasszony a sajátjára esküszik. Alapja azonban a risottónak való rizs, és talán meglepő, hisz Szicília nem a risottójáról híres, a rizs csupán ebben a formában terjedt el. A risottóból megmaradt rizsből is könnyű elkészíteni, hagyjuk másnapig kihűlni és töltsük meg.

A sáfrány még arab örökségből érkezett, ettől lesz sárgább és keleties izű a rizs. A sáfrányt elsősorban Palermo környékén teszik bele, a sziget keleti részén paradicsommal érik el ezt a sötétebb színt. A rizshez juhtejből készült pecorinot adnak, ezt esetleg parmezánnal is helyettesíthetjük. A legelterjedtebb töltelék minden bizonnyal a ragù – amely általában borjú, vagy borjú és sertéshús keveréke, és többnyire nem is darálják, hanem nyesik a húst – nagyon kevés paradicsommal, ami általában pancettát, vagyis húsos szalonnát is tartalmaz, a végén pedig zöldborsóval gazdagítják.
Ezen kívül még számtalan variáció létezik. Természetesen hús nélkül is készülhet, akkor tehetünk bele csupán sajtot is. (Ha a rizst kevés húsos raguval és sonkával keverjük össze, a belsejét pedig bivalymozzarellával töltjük meg, akkor nagyon hasonlatos lesz a Róma környékén elterjedt Supplì al telefono nevű rizsgolyóra, ami arról kapta a nevét, hogy a sajt telefonzsinórszerűen kunkorodik, ha beleharapunk.)
Catania környékén például padlizsános töltelékkel készül, amibe pirított fenyőmagot tesznek, sőt édes változat is ismert, akárcsak a tejberizsnél. Néha egy kis marcipángolyó is kerül a belsejébe és kakaóporba hempergetik a gombócokat. Szicília keleti partján általában csúcsosra, kúpszerűere formázzák, a többi vidéken kerek gombóc lesz belőle.

Ha túl sok rizst kevertünk be, tegyük hűtőbe és mindig frissen süssük ki.

Akinek videós segítségre is szüksége van, annak az Epicurious lépésben is bemutatja, angolul:

Arancini máshol:
Arancini (A bűvös szakács)

arancini1

Arancini – szicíliai sült rizsgombócok

A rizshez
300 g risottorizs
½ dobozka sáfrány (vagy kevesebb, esetleg elhagyható)
60 g pecorino vagy parmezán, reszelve
2 db tojás
1 késélnyi friss vaj
A töltelékhez
2 ek olívaolaj
1 fej vöröshagyma
50-80 g pancetta (hasaalja szalonna)
½ szár szárzeller
kevés húsleves (alaplé)
50 g gomba szárítva (pl. vargánya, elhagyható)
200 g borjú és sertéshús, darálva
3-4 ek paradicsompüré (3-szorosan koncentrált, olasz)
néhány levél zsálya, esetleg kevés petrezselyem
60 g (egy maréknyi) zöldborsó
kevés pecorino
A kisütéshez
bő olívaolaj (esetleg növényi olajjal keverve)
kb. 2 db tojás
frissen reszelt kenyérmorzsa

A rizst két és félszeres mennyiségű sós vízben a sáfránnyal együtt felteszem főni és úgy, mint a risottót, gyakran kevergetve fogkeményre főzöm. Akkor félrehúzom és hagyom, hogy teljesen kihűljön.

A töltelékhez kevés olajon megfonnyasztom a felvágott hagymát, ráteszem az apróra vágott húsos szalonnát, a vékonyan felszelt szárzellert és pirítani kezdem. Közben öntök hozzá egy kevés alaplevet, ne száradjon ki. Hozzákeverem a szárított, esetleg mozsárban megtört gombát, de helyettesíthetjük friss erdei gombával is.
Hozzáadom a darált húst és a paradicsompürét is és majdnem készre párolom. A végén hozzáadok egy kevés zöldborsót és a zöldfűszert. Tehetünk bele bazsalikomot, oreganót, vagy petrezselymet is. Beleteszem az apró kockára vágott (nem reszelt) sajtot és készre ízesítem, ha szükséges. A töltelék legyen egy kissé sűrű.

A kihűlt rizsbe belekeverem a tojást, a reszelt sajtot majd az éppen folyós vajat is. Közben egy magasfalú serpenyőben olajat hevítek. Nem szükséges extra szűz olívaolaj, de íze miatt jó, ha olívát használunk. Egy tálban habosra verem a tojásokat, egy másikba zsemlemorzsát teszek.
Vizes kézzel nagyobb gombócokat formázok, kézzel ellapítom és a két hüvelykujjammal mélyedést képzek, amit megtöltök egy kevés töltelékkel, majd összezárom a gombócokat. Belemártom a tojásba, majd meghempergetem a morzsában és forró olajban néha átforgatva kisütöm.
Langyosan, hidegen is nagyon jó.

máj 242009
 

Végre a magyar gasztroblogokat is elérte az eperhullám. Pedig már azt hittem, magányos bloggerként gázolok álmomban az epermezőkön és csak én tömöm magamba kilószám ezt az édes, pici kis gyümölcsöt. Fogalmam sincs, hogy ebben az évben miért, vagy mi hatására erősödött fel bennem az epermánia, ilyen pedig még nem volt. Pedig lassan teljesen megunom az epret (ááá, ez csak vicc volt:), de addig közzéteszem azt a néhány receptet, ami még várakozik a sorban. És még mindig van néhány hét, hogy jól kiélvezzük az eper adta örömöket.

Ez az összeállítás véletlenül született. Ahogy majd’ minden nap az utóbbi hetekben, hazahoztam egy halom epret. Letettem a konyhában, és elkezdtem eszegetni néhány paradicsomot. Pici, de már zamatos, édes paradicsom volt, mindig van a konyhapulton, csak úgy, mert nagyon szeretem. Úgy eszem, akár a gyümölcsöt a kosárból. Hisz a paradicsom amúgy is gyümölcs. Elvágom, pici sót tekerek rá, csorgatok rá egy kevés olívaolajat, és bekapom.

Ahogy eszegettem a paradicsomot, gondoltam egyet, és tányérra pakoltam az eperrel. Felvágva szinte megszólalásig egyformák voltak, még képről is nehéz őket megkülönböztetni, igaz? Az ízük? Nem hittem, hogy az eper és a paradicsom párosa ekkora meglepetést tartogat! De vigyázat, csakis édes, aromás paradicsommal próbálkozzunk, minden más kudarccal végződik!
Első alkalommal nem variáltam, csupán öntöttem rá egy kevés olajat és stílszerűen:) friss eperbalzsammal locsoltam meg. A sonka nagyon illett hozzá, de a bazsalikomot csak dísznek tettem mellé: szerintem a zöldfűszer csak megzavarta ezt az ízharmóniát.

Érdemes lesz még kísérleteznem ezzel a párossal! Csokoládés epertorta szárított paradicsommal? Paradicsomszuflé mentás epermártással? Epres paradicsomgranita? Ugye, hogy nem is olyan elvadult ötlet?? :)

eper_paradicsom_sonka1

Eper, paradicsom és levegőn szárított sonka

4-6 szem eper
2-3 db koktélparadicsom
4-5 szelet levegőn szárított sonka (prosciutto crudo)
2 ek gyümölcsös olívaolaj (pl. ligúr vagy szicíliai olívaolaj)
1 ek eperbalzsam (eperpürével kevert gyümölcsecet)
só, feketebors, frissen tekerve
bazsalikom, ízlés szerint

Az epret megmosom, szűrőbe teszem, kivágom a bajszát és hosszában félbe vagy negyedbe vágom. A paradicsommal szintén így járok el.
Tányérokra teszem a sonkaszeleteket, közepébe fektetem az epret és a paradicsomot és kanállal leöntöm az olajból és eperbalzsamból készített dressinggel. A tetejére sót és feketeborsot tekerek.
1 személyre / 

feb 052009
 

Ezt a tésztát nemcsak tojással és olívaolajjal kell összegyúrni, ebben ugyanis fehérbor is van!
A pansooti egy ligúr tésztakülönlegesség: a fehérborral gyúrt tésztában zöldfűszeres töltelék van, amely legfőbb összetevője a borágó. Hagyományosan diómártással tálalják. Ebben az esetben a mártás elég sok és folyós, hogy befedje a tésztákat.
Igazi ünnepi töltött tészta lesz belőle!

Zöldfűszeres ligúr tésztatáskák diómártással
(Pansoòti con salsa di noci)


A gyúrt fehérboros tésztához
300 g liszt 
200 g búzaliszt (BL-55)
100 g durumdara
1 db tojás
125 ml fehérbor
só, bors
A töltelékhez
2 hatalmas csokornyi zöldfűszer (kb. 400 g)
(borágó, bazsalikom, oregánó, petrezselyem, spenót, gyermekláncfű, stb…)
100 g ricotta
1 gerezd fokhagyma
½ mk só
40 g parmezán
A diómártáshoz
100 g dióbél
4 ek friss kenyérmorzsa
4 ek olívaolaj
3-5 ek tejszín (mennyiség szükség szerint)
tészta főzővizéből (szükség szerint)
só, feketebors
parmezán a tetejére

A tésztát szokás szerint összegyúrom, egy órára fóliába tekerve hűtőben pihentetem, utána tésztagéppel vagy nyújtófával egy mm-nyi vastagságúra kinyújtom.
A töltelékhez a fűszereket megmosom, szárazra csapkodom (ha az idő engedi, blansírozom, hogy ne veszítsék el friss, zöld színüket), majd egészen apróra vágom. Összekeverem a többi hozzávalóval és félreteszem.
A mártáshoz pár kanálnyi vízbe teszem a kenyeret, kinyomkodom és nagy kőmozsárban vagy aprítóban sima pasztává a dióval együtt szétnyomom. Beleteszem a tejszínt és az olajat, hogy egy egynemű krémet kapjak, ha szükséges, felöntöm egy kevés főzőlével, sózom, borsozom és félreteszem.
A tésztát kinyújtom és táskákat vagy raviolit készítek. A pansoòti eredetileg egy háromszögalakú tészta, de én most a megszokott ravioliformámmal szúrtam ki a tésztát, amivel félköröket kapok. Ráteszek egy teáskanálnyi masszát és összehajtom. A széleit egy kicsit megnyomkodom, hogy ne essen szét.
Közben a tésztához vizet forralok. Ha felforrt, hagyom, hogy éppen hogy gyöngyözzön a víz és egymás után beleteszek néhány tésztatáskát. Ha feljöttek a felszínre, kész, akkor lyukas merőkanállal kiemelem és félreteszem, míg az összes tésztát kifőzöm. Ha lehet, előmelegített tányérokra adom, ráteszem a diómártást és apróra vágott zöldfűszerrel és reszelt parmezánnal megszórom a tetejét.
4 személyre /

jan 152009
 

Nemcsak a blogban jelent meg régen leves, de az Újévet leszámítva misem ettünk az utóbbi időben. Pedig kár lenne elhanyagolni, ilyenkor egysűrű, forró leves az egyik legjobb, amit tehetünk magunkért -leszámítva persze a forralt bort, de annak igen kétes a tápláló hatása.

Ezta levest pedig még akkor is össze lehet dobni, ha éppenséggel késő esteesünk be az ajtón, és bár tele van a hűtő mindenféle finomsággal, mimégiscsak valami gyomormelengető levesre és arra a forró tálkáragondolunk, amit két kezünkkel körbemarkolászhatunk.
Komolyan mondom, ezt a levest röpke negyedóra alatt állítottam össze – hihetetlen, ugye?? Pedig pontosan így volt!

Najó, van egy kis titka a dolognak. A húsgombóc már készen volt, csak előkellett venni a fagyasztóból. Nemrég ugyanis fantasztikus felismerésemvolt, amikor a szuperpiacon kézbe vettem egy húsgombócos zacskót. Milenne, ha magam gyártanék ilyet? Csak össze kell gyúrni ízlés szerint ahúsgombócokat – minél kisebbeket, annál jobb -, kevés olajban forgatvakisütni őket, hűlni hagyni és aztán fóliába csomagolva bepaterolni őketa fagyasztóba. Egyszerű, nem?? :) Hozzá kell azonban tennem, hogy akész-húsgombóc-projektet a szilveszterről megmaradt tetemes mennyiségis indikálta, de innen már egyenes út vezetett a saját felfedezésemfinomításához. Az sem elhanyagolható tényező, hogy időben szóltam a férjemnek, kapjon ki a fagyasztóból néhány szem gombócot.

Ha nincs kéznél üveges csicseriborsónk, akkortoll a fülünkbe, a leves nem lesz kész 15 perc alatt. Egy éve azonbanRossamelától ellestem ezt a kényelmességet, és szerencsére mindig, demindig van itthon üvegbe zárt csicseri és fehérbab is. Sajnos nemannyira finom, mintha magam főzném, de az idő néha nagy úr…

Húsleves.Na jó, ne legyünk olyan szőrösszívűek, de a legfinomabb mégiscsak egyjó erős, saját főzésű húsleves, akkor már se sózni, borsozni nem iskell. Eszméletlen, milyen mértékben lehet fokozni a leves élvezetiértékét egy igazi, házi húslevessel! Ne sajnáljuk belőle, hálás dologlesz!

Az összes többi hozzávaló mindig van otthon. Paradicsomkonzerv tucatjával áll a polcon, szárított paradicsom hetekig eláll a hűtőben (ezt állandóan használom), a pestot is elővehetjük az üvegből, amit már hetekkel ezelőtt elkészítettünk. (A piros pesto hozzávalói nem teljesen pontosak, de a legjobb, érzésből, kóstolgatással elkészíteni. A pesto rosso-ról majd részletesebben is írok, addig álljon itt ez a heveny recept.) Parmezán vagy esetleg pecorino is lapul mindig a hűtőben, bazsalikom és rozmaring meg még ilyenkor is megterem a cserépben. (Ez biztos, nálam van.) És mosttessék utánaszámolni, stopperórát benyomni, így már hihető a negyedóra, ugye??
Paradicsomos csicseriborsóleves húsgombóccal és szicíliai pestovalParadicsomos csicseriborsóleves húsgombóccal és szicíliai pestoval
(Zuppa di ceci con polpette di carne e pesto alla siciliana)

A  húsgombócokhoz
kb. 250-350 g húsgombóc:
200-300 g marhahús, darálva
1 db tojás
100 g (2 szelet) száraz fehér kenyér
kevés tej (vagy víz, fehérbor)
1 gerezd fokhagyma
maroknyi petrezselyem
só, bors
A leveshez
2 ek olívaolaj
2 db salotta
400 ml
dobozos paradicsom, darabos (Polpa di pomodoro, pl. MUTTI)
800-900 ml húsleves
2 db babérlevél
1 ág rozmaring
1 db csípős pirospaprika
200 g csicseriborsó, készre főzve
1-2 ek paradicsompüré (3x-os)
parmezán a tetejére
A piros pestohoz
5 db szárított paradicsom
2 gerezd fokhagyma
1 maroknyi bazsalikom
2 ek fenyőmag
1-2 ek pecorino (vagy parmezán)
1 db citrom reszelt héja
olívaolaj

1.  Elkészítem a húsgombócot. A kenyeret tejbe (esetleg vízbe, vagy fehérborba) áztatom, majd kinyomkodva hozzáadom a darált húshoz, beleteszem a tojást, a zúzott fokhagymát és a felvágott petrezselymet. Fűszerezem és jól összegyúrom.
2.  A pestohoz aprítóba teszem a hozzávalókat és pár másodperc alatt összeforgatom.
3.  Egy nagy lábasban olajat hevítek és megpárolom benne a karikára vágott salottát. Beleöntöm a paradicsomot, kevés alaplével hígítom és beleteszem a húsgombócokat és a fűszereket. Alacsony hőfokon hagyom gyöngyözni, amíg a gombócok majdnem megfőnek, akkor beleteszem a csicserit és esetleg a csípős paprikát is és annyi alaplevet, hogy sűrű levest kapjak. Egy kevés paradicsompüré nem árthat még bele. Kerekre ízesítem és összeforralom.
4.  Tálalásnál a tányérokban megszórom reszelt parmezánnal és piros pesto-gömböket pöttyintgetek rá.
6 nagy tányérnyi leves /

okt 142008
 

Egy pillanatig sem tagadom, hogy megörültem Cserke kiírásának, mert szeretjük a levest, bár a blogban még sem szerepel belőlük túl sok. (Nem, ez még nem vékáef, de jó pár levest szeretnék még addig főzni, szóval inkább elkezdem:-))
A férjemmel úgy ismerkedtünk meg, hogy szinte egyáltalán nem evett előtte levest, náluk ez nem volt divat. Nem biztos, hogy rajtam múlt, de mára már hiányolja, ha egy héten nem eszünk. Én pedig az unalmas rántott levesek és a vasárnapi húsleves körében nőttem föl, nálam meg ez nem hagyott mély nyomot… Mára azonban teljesen összepasszolnak a leveskoordinátáink, ezért inkább a sűrű zöldséglevesek, és a még tartalmasabb húsos levesek dominálnak.

Az olaszok nem egy levesevő nép, ha leves, az is inkább északon és igen sűrű, már-már a mi főzelékünkre hasonlító, de sűrítés nélküli valamit kell rajta érteni. Aztán ezt is jól meglocsolják olívaolajjal, és általában a sajt sem marad le róla.
Ennél a levesnél házasítottam az árpagyöngyöt és a gesztenyét, de kapott még némi friss zöldséget is, sőt a tetejére bazsalikomot vagdostam, ami a finom őszi ízek mellé frissességet is adott. Ebben a formában még nem találkoztam ezzel a levessel (vagyis saját kreáció), de igazán jól sikerült, sőt, másnap, miután állt egy napot a hűtőben, még jobb lett. Mondjuk az árpagyöngy és a gesztenye olyan világ, amit szeretni kell, de megéri! A levest mindenesetre megtartom.

Árpagyöngyleves gesztenyével

Árpagyöngyleves gesztenyével
(Zuppa d'orzo e castagne)

1 ek olívaolaj
½ ek vaj
1 fej salotta (vagy 1 kisebb fej hagyma)
100 g árpagyöngy
2 db sárgarépa (közepes méretű)
1 szál szárzeller (elmaradhat)
100 ml fehérbor
2 db babérlevél
kb. 500 ml zöldségalaplé vagy ásványvíz
kb. 400 ml tej (1,5 %-os)
200 g egész gesztenye, tisztítva (esetleg fagyasztott szemek)
1 ½ tk só (víz esetén)
bors, frissen tekerve
A tetejére
4 ek olívaolaj vagy dióolaj
2 maroknyi bazsalikom

Az oloajon és a vajon megfuttatom az apróra vágott hagymát majd beleteszem a megmosott árpagyöngyöt. Pirulásig átkeverem és hozzáöntöm a bort. Ha egy kicsit elpárolgott, felöntöm az alaplével, beleteszem a babérlevelet és fél óráig hagyom gyöngyözve forrni. Beleteszem a ferde karikákra vágott répát és a felvágott szárzellert és roppanós-puhára főzöm. Közben hozzáadom a tejet is. Amikor a zöldség is megpuhult, beleteszem a gesztenyét, és annyi tejjel öntöm fel, hogy egy sűrű levest kapjak. A fagyasztott gesztenyének még jó tíz perc kell, a frisset már puhán is beletehetjük. Sózom, borsozom, tálalásnál bőven meglocsolom olajjal a tetejére pedig durvára vágott bazsalikomot szórok.
4 nagy tányérnyi / 

Sze 292008
 

Finom, könnyű vacsoraként egy illatos, zöldfűszerekkel töltött tengeri halat gondoltam, de már olyan régóta terveztünk egy gyöngytyúkot, hogy nosza, itt volt a rég várt alkalom! Soha jobbkor, kibaktattunk hát a piacra, ahol azonmód módosítottuk a tervünket. A gyöngytyúkkal előzőleg ugyanis más elképzelésünk lett volna, de így inkább négy mellet vettünk, és igazából az illatozó, már-már bódító friss zöldfűszerek láttán dőlt el a töltelék sorsa is. Egy irdatlan kazal friss fűszerrel megrakodva tértünk haza, hiába, az ilyen csábításnak egyszerűen nem lehet ellenállni!

A képen látható fűszerekhez még rucola és citromfű is társult, meg még valami, de azt már sajnos elfelejtettem:-)) Végül is mindegy, egészség volt benne jócskán, az biztos!
Ennyifajta fűszert nem is kellene beletenni, de képtelen voltam bármelyiket is kihagyni, végül nem tombolt egyik sem az előtérben, hanem szépen, egyenlő hangsúllyal volt mindegyik jelen.

A fűszereket ezután közepesen apróra felvágtam, és addig fűszerezgettem, kóstolgattam, míg valamikor töltésre késznek nyilvánítottam. A receptben leírt mennyiségek ugyan nem teljesen pontosak, egyiket sem mértem patikamérlegen, de nem is baj, úgyis próbálgatni kell, amíg számunkra tökéletes nem lesz.
Először azt hittem, elkövetem azt a hibát, hogy mindenből teszek bele egy keveset és ezáltal egy mindentbele, saját vonal nélküli töltelék lesz, de nem, igazán jól sikerült eltalálnom. Tojást sem tettem bele kötőanyagként (mint kiderült, semmi szükség nem volt rá), maradjon az egész friss, üde, könnyed, szinte tavaszias, hisz éppen ez volt a célom!
Ezután a bőrük alatt óvatosan megtöltöttem a tyúkmelleket. Még sosem csináltam ilyesmit, de meglepő módon nagyon jól ment, egyik sem szakadt szét. A szélüknél fogva összetűztem őket, majd óvatosan a serpenyőbe fektetve kisütöttem.
A fenti mennyiségű zöldségből maradt még bőven, másnap paradicsomsaláta készült belőle mozzarellával, amolyan igen gazdag insalata caprese, de szerintem ez a mennyiség egy teljes gyöngytyúk – vagy csirke – töltésére is elegendő. Sőt, akár zsebes húst is lehet belőlük készíteni.

Nagyon friss, üde, könnyű vacsoránk lett.

Gyöngytyúkmell zöldfűszerekkel töltve
(Petto di faraona alle erbe)

4 db gyöngytyúkmell
100-150 g vegyes zöldfűszer, pl.:
     petrezselyem
     bazsalikom
     metélőhagyma
     sóska
     borágó
     kakukkfű
     citromfű
     rucola
2 db salottahagyma
2 gerezd friss fokhagyma
2 szál újhagyma
1 tk só
bors, frissen őrölve
2 ek olívaolaj
2 ek grappa vagy konyak (elhagyható)
1 maréknyi olívabogyó
2 ek morzsa
Az elkészítéshez
2 ek olívaolaj
80-100 ml fehérbor
kevés vaj
só, bors

A zöldfűszereket megmosom, leszárítom és a hagymákkal együtt apróra vágom. Teszek bele olajat, morzsát, sózom, borsozom, majd egy maréknyi oívabogyót is alákeverek.
A gyöngytyúkmelleket megmosom, leszárítom, és a bőrét óvatosan az ujjaimmal felhajtom. Annyi tölteléket teszek bele, amennyit elbír, és egy fogpiszkálóval összetűzöm őket.
Egy nagyobb serpenyőben olajat hevítek, majd beleteszem a melleket és mindkét oldalról megpirítom. Aláöntök egy kevés bort, esetleg húslevest is, és fedő alatt, lassú hőn fél-háromnegyed óra alatt készre párolom. A végén maradjon alatta egy kevés folyadék. Mielőtt kész, mellédobok néhány szem olívabogyót is, hogy jól átsüljenek.
A kész melleket kiveszem, az alatta lévő mártást összeforralom (ha szükséges, ami minden bizonnyal az lesz, teszek még hozzá egy kevés bort vagy alaplevet), a végén pedig egy kevés hideg vajjal montírozom. A mártást tálalásnál a hús köré öntöm.
Kevés maradék zöldfűszerrel friss, pici, héjában hagyott burgonyát sütöttem mellé és a sült olívákkal tálaltam.
4 személyre /

Sze 172008
 

Ezen a néven lehet, hogy nem sokan ismernek rá, de ha azt mondom, Parmigiana di melanzane, akkor már ismerősebben hangzik, nem?

Ezen a héten végigsöpört a blogokon a parmigiana-láz. A kór kialakulásáért részben valószínűleg a Bűvős szakács is felelős, másik részben persze a padlizsán-szezon, hisz bokáig gázolunk a szebbnél szebb lila gyümölcsökben.
Jómagam hetek óta tologatom magam előtt ezt a félig megírt receptet, Bűvösék óta meg nem igen tudtam volna mit hozzátenni, de a tegnapi parmigianaösszeboronálódás annyira szórakoztató volt, hogy íme, itt lészen az én verzióm is:-)
A Parmigiana eredetéről, hátteréről nem írok sokat, hisz a fenti posztban MBTBD-ék már mindent leírtak, csupán azzal egészíteném ki, amit a magam részéről még fontosnak tartok.
Lentebb pedig listába szedtem az általam ismert, eddig megjelent parmigiana-recepteket is.

A nevét illetően több vita is kialakult már, hisz a pontos gyökerét nem lehet megállapítani. Kézenfekvő lenne, hogy a közé tett parmezánról nevezték el, hisz minden rakott, parmezánnal bőven megszórt és csőben sült ételt így neveznek el, mellé biggyesztve azt, amiből készült. (Kétségkívül ez a padlizsános a legnépszerűbb, de egyéb zöldségből is készíthetünk ugyanilyen módon parmigianat. Mondom, nem szokványos, de létezik. Nehogy véletlenül úgy járjunk, hogy előételre vágyva kérünk például t egy caprese-t és kihoznak egy mandulás csokitortát:-)) Igen ám, de nem csak parmezánnal szokták megszórni, de pecorinoval is. Vagy egyéb sajttal. 
Egy másik verzió szerint a paradicsomos parmigiana mellé jófajta vörösbort ittak, mely egy hatalmas, fűzfavessző borítású üvegballonban, az úgynevezett demizsonban mindig ott állt az asztal közelében. (És gyakran áll még ma is:-) A demizson szavunk a francia dame-jeanne-ból ered, mint ahogy az olasz damigiana is. Egyesek szerint innen már csak egy ugrás a parmigiana – de hát tényleg nem elképzelhetetlen ez a fajta szótársítás, annyi furcsaságot hallani mostanság!

Szíciliai eredetére szerintem még az elkészítése is utal, hisz néhány verzióban főtt keménytojást és keserű, nyers kakaóport is tesznek bele, éppen ugyanúgy, akárcsak a caponatába. Most mondja meg valaki, hogy itt nincs semmilyen összefüggés, hisz az elkészítési mód is elég hasonló.

Parmigiana di melanzane

Na de hogyan is készült nálam:
Kezdjük az elején, a zöldséggel. A padlizsánt – idő, ide, szellőztetés oda -, mostanában mindig kisütöm. Rájöttem, hogy sokkal jobb, főleg, ha előtte besózva állni is hagyom. Alig vesz már fel olajat, így már nyugodtan ki is süthetem, vagy picit beolajozva be is tehetem fóliában a sütőbe. A paradicsomszószt most teljes díszben készítettem, vagyis sárgarépával, szárzellerrel, borral, és sokáig hagytam fődögélni is.
Hát, ez eddig nem a kis macerák listáját szaporítja, mire idáig eljutunk, eltelt legalább másfél óra, de talán még több is, mert a padlizsánszeletek kisütése is hosszabb idő lesz, kinek mekkora a serpenyője. Bár dolgozni nem kell vele, csak néha rápillantani. Ezért ezt a fázist akár előző nap is elvégezhetjük, és az összeállítást másnapra hagyhatjuk.
Mikor eljő a másnap, már nem lesz vele sok ténykednivaló, csak elővesszük a szószunkat, a kisült padlizsánt, aki gondolja, kifőzhet még néhány tojást és összeállítva 20-25 percre betoljuk a sütőbe. Várjuk meg, mire langyos lesz – vagy várjunk vele másnapig, mert úgy is nagyon finom – és így röpke két és fél nap alatt varázsoltunk is egy kis előételt:-))

Cserébe viszont nagyon finom, tényleg érdemes hozzálátni!!

Mások így:
Melanzane alla Parmigiana (Gusto)
Gyors ebéd padlizsánból (Ízbolygó)
Sajtos rakott padlizsán (Étel, ital, kicsi Vú)
Melanzane alla parmigiana másképp (Házitündér)
Rakott padlizsán (Brünnhilde konyhája)
Melanzane alla Parmigiana (A bűvös szakács)
Melanzane alla Parmigiana (Zsúrkenyér)
Sajtos rakott padlizsán avagy Melanzane alla Parmigiana (Lorien)
Melanzane alla parmigiana (Piazza Piazza)

Parmigiana di melanzane - Sajtos rakott padlizsán paradicsommártással

Sajtos rakott padlizsán paradicsommártással
(Parmigiana di melanzane – Melanzane alla Parmigiana)

A paradicsommártáshoz
2 ek olívaolaj
2 db salotta (1 fej hagyma)
2 db sárgarépa (közepes méretű)
2 db szárzeller
50 ml fehébor
800 g paradicsom (húsos, lében szegény fajta legyen, vagy
     800 ml darabos paradicsomkonzerv)
½ csokornyi bazsalikom
só, bors
Az összeállításhoz
2-3 db padlizsán (2,5 közepes darab)
olívaolaj a sütéshez
250 g bivalymozzarella
2 db tojás (keményre főzve)
néhány ág bazsalikom
1 tk nyers kakaópor (elmaradhat)
60-80 g parmezán

Először előkészítem a padlizsánt. Meghámozom (aki gondolja, hagyja rajta a héját, én inkább meghámozom), vastagabb szeletekre vágom (kb. 8 mm-1 cm), majd a szeleteket egymásra egy tálra téve mindegyik szeletet jól besózok és a tetejét alaposan lenyomom. Legjobb papír alatt egy nehezéket is rátenni, hogy minden folyadék kijöjjön belőle. Legalább félórára, de inkább egy egészre érdemes így hagyni, mivel ebből a mennyiségből legalább fél deci víz kifolyik majd!

Közben elkészítem a mártást. Nyers paradicsom esetén a paradicsomokat fél percre forró vízbe mártom, késsel bevágom a héját és lehúzom, majd felvágom. Egy lábasban olajat hevítek, beleteszem a felvágott hagymát, fokhagymát, a kisebb darabokra vágott répát és a vékony félholdakra nyesett zellert. Hagyom pirulni, hozzáöntöm a bort és azt is hagyom elpárologni. Ekkor beleteszem a paradicsomot és jó félóráig lassú hőn párolom, néha azért nem árt keverni rajta egyet. Ha túl sűrű lenne, egy pici alaplevet szoktam aláönteni, és egy órát hagyom fődögélni. Menetközben só, bors és beleteszem egy kevés apróra vágott bazsalikomot is. 

Ha a padlizsán már elég folyadékot eresztett, egyenként megmosom, papírtörlővel leitatom és a bordás serpenyőben nagyon kevés olajon, közepes-erős hőn, úgy, hogy ne égjen meg, adagonként kisütöm. Kevés lisztben is meg lehet forgatni, akkor ropogósabb lesz, de a lisztet a kezünkkel poroljuk le róla.
Ez a mennyiség a serpenyőmben négy menetben lett kész, egy-egy menet akár 10 percig is eltarthat, gyorsabban ugyanis könnyen megéghet.
Ha kisültek, törlővel szintén leitatom róla az olajat és félreteszem.

Valamikor menetközben a tojásokat is keményre főzöm, azonnal hideg vízbe teszem, lehűtöm és meghámozom.

A sütőt alsó-felső állásban 180 ºC-ra előmelegítem.
Egy tűzálló tál aljára teszek a paradicsommártásból és ráfektetem a padlizsánszeleteket. Megszórom egy kevés reszelt parmezánnal, erre jön egy szelet mozzarella, rá egy levélke bazsalikom. Rá megy egy szelet tojás, amire egy pici kakaóport szórok (esetleg reszelt csokoládét). Még egy emeletet felépítek, esetleg még egy harmadikat is, de úgy számoljunk, hogy a teteje mindenképp padlizsán legyen és befedem a paradicsommal.
Beteszem a sütőbe és 20-25 perc alatt átsütöm. Sokáig nem szükséges, hisz már minden kész.
Hagyom kihűlni, és langyosan adom asztalra. A tetejére egy kevés, nagyon jó balzsamecetet is lehet csorgatni. Hozzá enyhén pirított kenyérszelet, vagy rusztikus fehér kenyér illik, amivel kitunkolhatjuk a mártást.
Természetesen szicíliai vörösbor dukál hozzá, legalábbis szerintünk.
4 személyre előételnek /

aug 272008
 

Ennek a mártásnak egy klasszikus paradicsomszósz az alapja, amibe ricottát kevernek. Lehet még olívabogyót és/vagy kapribogyót is beletenni, vagy petrezselyemmel, bazsalikommal is feldobni. Az egyik legelterjedtebb mártás a sima paradicsom után, gyakran “rózsaszín” mártásnak is hívják a színe után. Sajt sem feltétlen kell rá, hisz túró már van benne, de nem árt neki.
A paradicsommártást külön is leírom.
Ezt a szószt is mindenki másképp csinálja, amit leírtam, az egy általános, egyszerű változozat. Van, aki nem tesz bele hagymát, vagy fokhagymát. Van, aki borral főzi, van, aki húslevessel, de a bor teljesen forrjon el. A bazsalikom helyett pedig rozmaringot, babérlevelet, esetleg zsályát is bele lehet főzni. Legalább 30 percig, de akár 1 órát is lehet lassan gyöngyöztetve főzni, amíg kész.


Penne rózsaszínű mártással
(Penne con salsa rosa)

200 g rövid pasta (pl. fusilli, penne, stb.)
kb. 200 ml kész paradicsomszósz
100 g ricotta (esetleg mascarpone)
50 g fekete olívabogyó (elhagyható)
kevés kapribogyó
zöldfűszer, frissen
só, bors

A pastát felteszem főni. A kész paradicsommártásba belekeverem a ricottát, és esetleg a félbevágott olívabogyót és az egész kapribogyót is. Hozzákeverem a készre főtt tésztát, tálalásnál sajtot lehet rá szórni.
2 személyre /

A paradicsomszószhoz

1 ek olívaolaj

1 kis fej hagyma
400 ml darabos paradicsom (polpa di pomodoro, pl. MUTTI)
1 ág bazsalikom frissen
1 mk só
bors, frissen őrölve

A paradicsomszószhoz olajat hevítek, beleteszem a hagymát, majd ha üvegesre pirult, hozzáteszem a paradicsomot is. Egy kevés fehérbort is bele lehet tenni. Legalább félórát, de ha lehet, még tovább hagyom gyöngyözni. A vége előtt belekavarom a felvágott bazsalikomot és sózom, borsozom.

Júl 282008
 

Egy újabb vendégség alkalmával újfent crostiniket gyártottunk.
Mintha nem lehetne ezeket a finomságokat a nap, vagy hét bármely szakában élvezni, de vendégeknek ugye, mindig csakis a legjobbat:-)
Írtam már ezekről a kicsi, pirított, különböző, ízes krémekkel megpakolt kenyérkékről, és engem még ennyi idő után is lenyűgöz, milyen fantáziadúsan lehet ezeket a kis szendvicseket szervírozni! A legtöbb helyen csak a paradicsomos fajtát kapjuk, ami nem is crostino, hanem egy egyszerű bruschetta. Jó, jó, az is nagyon finom, de nem árt néha variálni. Eléggé unalmas, hogy *bruschetta* címszó alatt mindig és folyton ugyanazt hozza ki a pincér. (Az elmúlt héten kétszer vacsoráztunk házon kívül, kétszer bruschetta, kétszer ugyanaz…. Unalmas….)

Az egyik szintén ez volt, bazsalikomos paradicsom, de a másik kettőnél már szárnyalt a fantáziám. Ezt is szeretem az olasz konyhában, hogy az adott, a régióra tipikus hozzávalókon belül – ami természetesen minél frissebb, minél jobb minőségű legyen -, bátran kreálhatunk, felcserélhetünk dolgokat, hisz ezt teszi egy olasz háziasszony is, éljen akár Ligúriában, akár Szicíliában is!  
Szóval szárnyalt (volna:)), mert mindkettőt már láttam valahol. A fehér kenyérkén – ami crostini bianchi névre hallgat – ricottakrém van, és valójában klasszikus, és persze hihetetlenül egyszerű! Ricottába keverek egy kevés fokhagymát, sózom-borsozom és teszek bele egy pici olívaolajat. Zsupsz, mehet is a sütőbe!

A másiknál – a zöld színűnél – no ott sajnos be kell vallanom, hogy itt sem én találtam föl azt a bizonyost, a spanyol viaszt, pedig annnnyira kézenfekvő, hogy szinte szégyellem is magam… Az ötletet egy toszkán étlapon láttam, bazsalikomos zukkinikrémes crostino formájában. Ennyi. (Mert ott még mernek álmodni és továbbmenni), ezt gondoltam egy kicsit tovább. Be kell vallanom, először zsályával próbálkoztam, de annyira túltengett a krém a zsályától, hogy ennek részletezésétől a továbbiakban eltekintenék… bár az is lehet, hogy csak én tettem bele túl sokat, pár levélkétől még talán igazán jó is lett volna, de én egy fél bokrot vágtam bele…
De azért ezt is továbbfűztem-főztem, és az eredmény igencsak jó lett! Pirított pancettát mixeltem a krémbe, de legközelebb a pancettát darabosra hagyom, és úgy teszem a kész krémbe, sokkal jobb lesz. Plusz még egy kevés balsamico is dobott rajta, de tényleg csak pár csöpp! Mint tudjuk, a cukkini egy igen semleges valami, szóval érdemes feldobni valami markáns dologgal.

Az már csak a fotózás után tűnt föl, hogy akár a magyar, akár az olasz lobogót is lengethettem volna:-))). Nézőpont kérdése ez is!:-))

                    Crostini variációk - paradicsomos, ricottás, cukkinis

A bazsalikomos-paradicsomos salsa-hoz
(Bruschetta con salsa di pomodoro)

3 db paradicsom
2 marék bazsalikom
1 gerezd fokhagyma
2 ek olívaolaj

bors, frissen őrölve

 
A paradicsomot megmosom és először szeletekre, azokat csíkokra, majd apró kockákra vágom. Beteszem egy szűrőbe egy tál fölé, hogy oda csöpögjön a leve, amire később nem lesz szükség. (Meg szoktam inni, a szakács jutalma:-) Néha megrázom és egy kanállal átnyomkodom, hogy az összes lé lecsöpögjön belőle.
A bazsalikomot apróra felaprítom, és elkeverem a lecsöpögött paradicsommal. Hozzákeverem a fokhagymás olajat, sózom, borsozom és ráhalmozom a megpirított kenyérkékre.

Ricottás crostini
(Crostini bianchi)

250 g ricotta (lehetőleg olasz gyártmányú)
2 gerezd fokhagyma
½ mk só
feketebors, frissen őrölve
1 ek olívaolaj

A ricottát összekeverem a zúzott fokhagymával, alaposan sóborsozom, különben nem lesz elég markáns és belekeverem az olívaolajat. Apróra vágott zöldfűszert is tehetünk bele.

Zukkinikrémes crostini
(Crostini con crema di zucchine)

3-4 szelet pancetta
1 ek olívaolaj
1 fej hagyma (közepes)
1 db cukkini (közepes méretű)
50 ml fehérbor
2 gerezd fokhagyma
1 mk só
feketebors
2-3 ág bazsalikom
néhány csepp balzsamecet

Egy serpenyőben az olajon kiolvasztom az apró darabokra vágott pancettát és kiveszem. Beleteszem a felvágott hagymát, a nagyobb darabokra vágott cukkinit és jó 10 perc alatt megpirítom, de közben öntök alá egy kevés bort, amit hagyok is, hogy teljesen elpárologjon. Hozzáteszem a fokhagymát, sót és borsot, és 2-3 részletben összeturmixolom, de frissen hozzáadok még néhány levél bazsalikomot is. Tálkába szedem és hozzákeverem a pancettadarabkákat. Ízesítem pár csepp balzsamecettel, és sózom, ha szükséges.
Rákenem a kenyérkékre és még egyszer a grill alá teszem őket.

                                Crostini-variációk: paradicsomos, ricottás, zukkinis