ápr 122017
 

Pont három éve készítettem először ezt az epres süteményt, épp Húsvétra. Sajnos el voltam telve magamtól, és azt hittem, le tudom egyszerűsíteni a receptet, mert néhány lépés teljességgel feleslegesnek tűnt, és át akartam ugrani.
Mikor kész lett – az amúgy félig nyers – sütemény, kanalazni kellett, de az ízét még ma is érzem a számban, mert valami isteni lett!
Na de az állaga! Ráadásul vendég is volt nálunk, de sebaj, megbocsátotta a konyhai fauxpas-t, bár igazából ez az én hibám volt. Utólag világossá, és persze egyértelművé is vált, hogy ezeket a fölöslegesnek tűnő lépéseket, mint hogy a fagyasztott epret ide-oda toszigáljuk, leszűrjük, satöbbi, nem elhanyagolható, hisz ettől lesz olyan, amilyen.

Nem mondom, kicsit macerás, de higgyetek nekem, nagyon megéri!!
A receptet egészen pontosan, lépésről-lépésre pontosan leírtam, a 18 cm-es, és a 22 cm-es formára is, így nem gond az elkészítése. Nagyobb formát nem érdemes készíteni, mert rettentően laktató, de nem azért, mert tele van fölösleges szénhidráttal, nem, épp ellenkezőleg, rendkívül tápanyagdús. Continue reading »

nov 182016
 

Nem tűntem el. Dehogy! Főzök mindennap, néha többször is. Sokat. Nyaraltunk. ÉLET van. Az a nagybötűs! :).
Kicsit eltolódtak a makrók az életünkben. Én vagyok a karmester, a kapitány, de nem élvezem, jobb lenne, ha engem vezetnének. Nem igen kívánom a vezető szerepét. De az élet nem kívánságműsor, ha nem azt kapod, amit szeretnél, változtasd meg!

Nos, megváltoztattam. Gyökeresen. :D
Pár napja egy nyers tabbouleh salátát készítettem, amit pár évvel ezelőtt, ha szembejön, simán leröhögöm. Most már nem.
Változnak az idők.

Ha vagytok még, akik követtétek anno az Orient Express blogot, ahol KicsiVúval együtt ázsiai, egzotikus recepteket osztottunk meg, akkor emlékezhettek, ott már posztoltam az autentikus, mindentvisz, full petrezselyem tabbouleh salátát. Continue reading »

jan 102011
 

Úgy várom már a nyarat, hogy végre érett, lédús, ízekkel teli turmixokat ihassunk! Elég lenne már egy szelet május is, kattognak rendesen a kerekek, mi mindent tudnék eperből is kikeverni.
Ebből a szempontból a lehető legrosszabb időpontban kezdtem bele ebbe a smoothie-mizériába, de látjátok, még sincs minden nap banán, alma és narancs :)) Próbálom az évszakhoz kötött gyümölcsöket, zöldségeket felhasználni (haha, éljen az import!:)), de lehet, hogy még így is becsúszik egy-egy nem idevaló, nehezen beszerezhető valami, hát azt akkor ugorjátok át és szemezzetek a régiekből.
Itt mondanám el, hogy tervezek a blogra egy hosszabb, átfogó smoothie-tanulmányt is, hisz az elmúlt két hónapban rengeteg információt gyűjtöttem a témáról, szívesen megosztom ezeket Veletek is.

Hát akkor legyen a hétfői hörpölő szintén egy valódi, téli turmix. Jégcsapretket már használtam turmixban, elsőre kissé idegen volt az íze, de jól ki lehet kerekíteni gyümölcsökkel. Olcsó, könnyen beszerezhető, tele van vitaminokkal – C-vitaminbomba – , elősegíti az emésztést, antibakteriális hatású, sőt, vágykeltő hatásról is szól a fáma – hát kell ennél több?

turmix_jegcsap_mango_narancs1

Mangó-jégcsapretek-narancsturmix mentával

1 db mangó
1 db narancs
¼ db jégcsapretek (kb. 200 g)
150 ml joghurt
1-2 ek citromlé (vagy egy citromkarika)
5 levél menta
ásványvíz
tengeri só

1. A mangót kettévágom, kiszedem a magját, meghámozom és feldarabolom.
2. A narancsot gerezdekre szedem, a jégcsapretket meghámozom és felvágom, a citromkarikát lehéjazom.
3. Az egészet turmixgépbe teszem és a joghurttal és vízzel alaposan átturmixolom.

800 ml lesz belőle

Eredeti bejegyzés a Facebook-on!

Sze 242010
 

Vannak megosztó ételek a családban, de a padlizsán szerencsére nem tartozik ide. Mondjuk akkor biztos turkálnának a tányérban, ha római köményt kevernék bele és friss korianderrel szórnám tele a tetejét, de erről most szó nincs. Így megsütve egyszerű és nagyon finom, főleg ha házi kenyérmorzsánk is van hozzá. Igazi dél-olasz comfort food – főleg Szicíliában és Kalábriában készítik ilyen formában -, de nem csak őszies, hűvös estéken lehet megfőzni.

Előtte pár szelet paradicsom, a padlizsánra kevés olívaolajat locsolva, mellé egy szelet sült hús, utána egy krémes nyalánkság, és kész is a gyors ebéd vagy vacsora.
A mentát helyettesíthetjük más fűszerrel is, de ezzel tényleg kiváló. Ha lenne házi magyar tejfölöm vagy juhtúróm, akkor biztos tennék a tetejére, így marad az olívaolaj és egy pohár fehérbor – így is isteni finom!

Padlizsánkarikák kicsöpögtetve
Többször leírtam már (főleg ITT) de még egyszer megteszem, mert nagyon fontos:
A padlizsánt sütés előtt mindenképp ki kell izzasztani, mert szivacsos állaga lévén csak úgy issza magába az olajat! Ha semmi időnk nincs, legalább félórára nyomkodjuk ki. Én úgy szoktam, hogy lehetőség szerint már reggel felvágom és besózom a szeleteket, lefedem és estére hatalmas tócsa áll a padlizsán alatt. Ezt már csak két tenyerem között alaposan kinyomkodom, lemosom és kész is. Ez a leggyorsabb megoldás, igaz, elő kell rá készülni.

Sült mentás-morzsás padlizsán
Sült mentás padlizsán

(Melanzane alla menta)

2 db padlizsán (közepes méretű)
2 ek olívaolaj
2 gerezd fokhagyma
egy maréknyi fodormentalevél (erősségtől függően 10-20 levél)
só, bors
1,5-2 ek fehérborecet (vagy lágy almabalzsam, esetleg balzsamecet)
2-3 ek házi zsemlemorzsa
*
1 csokor petrezselyem

Először is víztelenítem a padlizsánt:
A padlizsánokat megmosom, levágom a végeit és 1 cm-es karikákra vágom. Nem kell meghámozni. Egy lapos tálban egymásra teszem őket, úgy, hogy minden karikát megsózok. Lefedem és nehezéket teszek rájuk. Nehezék nélkül néha átnyomkodom, hogy kijöjjön belőle a víz. Ha kész és a padlizsánok össze is estek, darabonként lemosom és megszárítom őket. Így már felhasználásra készek.

A karikákat csíkokra vágom. Egy serpenyőben felhevítem az olajat és beleteszem a durvára vágott fokhagymát. Kissé megpirítom, akkor hozzáadom a padlizsánt. Először magasabb, majd Közepes hőn kevergetve pirítom-párolom. Nem ragad le, kevés olaj is elég alá. Menetközben hozzáadom a széttépett mentaleveleket, sózom, borsozom. Jó félórát pirítom, de lehet tovább is. Ha mégis száraz lenne, egy-két kanál bort is tehetünk hozzá. Amikor már puha, hozzáöntök valamennyi fehérborecetet, annyit, hogy kellemes ízű legyen. Rászórom a morzsát, azzal is pirítom pár percet és már tálalom is. A tetejére frissen felvágott petrezselymet szórok.
3 személyre előételnek, köretnek /

* Változatok:
Hogyan tedd gluténmentessé? – Morzsa helyett használj gluténmentes morzsát vagy durvára őrölt mandulát.
Hogyan tedd paleóvá: –  Morzsa helyett használj durvára őrölt mandulát.


Sült mentás-morzsás padlizsán

Sze 192010
 

Ha az embernek sok a mondanivalója, akkor vagy tologatja maga előtt, vagy hadar össze-vissza, vagy belevág a közepébe, lesz ami lesz. Hát most több okból kifolyólag én is ezt választom.
Nem elég, hogy a receptekkel is jócskán el vagyok maradva, de szövegelni sem fogok most olyan sokat. Pedig lenne mit.
Múlt héten négyéves lett ez a kis blog, és higgyétek el, több A4-es oldalt meg tudnék tölteni azzal a mondókával, mennyire megváltoztatta ez az életemet. Ha nem kezdem el ezt a blogot, talán a mostani évek is máshogy alakulnak, nem is lehet, hanem biztos.
Arról már nem akartam írni hosszan, csak megemlíteni, hogy a mai nappal a hiteles és szabadalmaztatott:) Freeblog (az anyánk) számlálója szerint egymillió látogató suhant itt át a blogon négy év alatt, de ez egyrészt egy megfoghatatlan és igen pontatlan szám, és többek között ezért sem érdekes. De a négy évet mégis csak jó valamihez kötni, ez meg egy szép kerek szám, ezért leírtam, de a rajtam áttipró, feltehetően nagy számú robotokat azért még sem ünnepelném, mint lelkes olvasókat :))

Ezért a fennmaradó 824 697 letöltést ünnepelhetnénk akár egy gyors pizzával is, mert amióta leírtam a facebook-on, többen be is jelentették rá az igényüket, nota bene azóta én is többször összegyúrtam, annyira tetszett. De egy ilyen napot, akármennyire is érdektelen – meg aztán vasárnap is van – talán nem pizzával kellene megülni.
Ezért itt van most ez a körtés süti, amit a szintén új kedvenc, a tejszínes tészta alapján sütöttem, az igazi kunszt meg a körte benne, ami nem csak olyan csupaszul bele van hajigálva, de nem ám! Fél napig sütögettem a körtét, mert annyi jót hallottam a sült lekvárról, hogy ki szerettem volna próbálni. Hát, lekvár nem lett belőle (egyszerűen nem akart lekvárrá lenni), hanem egy nagyon finom sült kompót, vagy minek is nevezzem. Mentát sütöttem bele, a végén meg körtepálinkát is, tényleg nagyon jó lett.
A tetejére egy fehércsokis, mascarponekeverék került, nem állíthatom, hogy egy fogyókúrás darab, de egy szeletke nem fog megártani. Főleg úgy, hogy még két nap múlva is élvezhetó, mondom, ez egy igen finom tészta.

Kitaláltam azért egy kis játékot is, de azt majd legközelebb, vagy inkább egyet ugorva megírom, ne féljetek, nem maradtok le semmiről, ha meg igen, akkor átvisszük az ötödik évre:). Elvégre akkorra aztán tényleg kitalálok ám valamit !!

Sült körtés - tejszínes sütemény mascarponés fehércsokoládékrémmel
Sült körtés – tejszínes sütemény mascarponés csokoládékrémmel

A tejszínes kevert tésztához
4 db tojás (közepes méretű)
135 g kristálycukor
240 g finomliszt BL 55
1,5 tk sütőpor
1,5 tk vaníliakivonat vagy vaníliapaszta (vagy tejszínben felfőzött vaníliarúd)
280 ml tejszín (min. 30%-os)
400 g sült körte
A sült körtéhez
1 kg vilmoskörte (7-8 db)
2 csipet só
15-20 levél fodormenta (erősségtől függően)
60 ml körtepálinka
2 tk alma- vagy birsbalzsam (gyümölcsös ecetbalzsam)
A mascarponés csokoládékrémhez
100 g fehér csokoládé
kb. 140 g mascarpone (állagtól függően)
2 ek marcipánlikőr (narancslikőr, vagy más fehér színű, elhagyható)

Először előkészítem a körtét. Ha a leírás szerint készítjük, akkor ez nagyjából fél napot vesz igénybe.
A körtéket megmosom, a végeit levágom, negyedekbe szelem és kivágom a csutkáját. Kisebb darabokra vágom. Tepsibe vagy egy jénaiba teszem, pici sót szórok rá és alsó-felső állásban betolom a 80 °C-os sütőbe. Óránként átforgatom, de egyébként semmi teendő nincs vele. Kevés folyadékot ereszt, ami aztán meg is karamellizálódik rajta. Úgy két óra múlva aláforgatom a kézzel szétcsippentett, ízlés szerinti mennyiségű mentalevelet. Amikor már kezd sülni a körte, meglocsolom a körtepálinkával, majd ha elforrt, egy pici ecetbalzsamot is teszek hozzá és még egy órát hagyom a sütőben.
Ez így 5-6 órát vesz igénybe, ezért érdemes egyszerre akár két tepsivel is készíteni. Kerekítsük ki az ízét, ha szükséges. A körtét ezután használhatjuk magában, sült kompótként összekeverhetjük kevés almalével, mascarponeval, vagy süteménybe is tehetjük tölteléknek.

A sütőt előmelegítem 180 °C-ra. Egy keverőtálban habosra keverem a tojásokat a cukorral, majd hozzákeverem a lisztet, sütőport és vaníliát. Óvatosan hozzáadom a tejszínt, majd beleforgatom a sült körtét.
Alaposan kivajazok egy 26 cm-es kerek formát (mostanában állítható tortagyűrűt használok, amit ráteszek a sütőpapírra. Ha a tészta folyósabb, érdemes alufóliát alátenni és felhajtani) és belesimítom a tésztát. Betolom a sütő középső rácsára és kb. 40 percig, illetve tűpróbáig sütöm. Ha kész, kinyitom a sütőt, és még 10 percig benthagyom, majd a konyhapulton hagyom kihűlni.

Közben elkészítem a krémet.
Vízfürdő felett vagy a kerámialap legalsó fokozatán lassan megolvasztom a fehér csokoládét. Habverővel belekeverem a mascarponét, de ízlés szerint tehetünk még bele valamilyen világos színű, ízben harmonizáló likőrt is, én most marcipánlikőrt használtam. Ha kicsapódna a krém, semmi vész, habverőbel simára lehet verni. Hűtőben megkeményedik, langyosan viszont folyósabb lesz.
A süteményt a krémmel tálalom.
26 cm-es kerek tortaforma / 12 szelet /

aug 282010
 

A szupergyors kategória nyertese: ennél gyorsabb tésztaszószt már csak úgy készíthetünk, ha ráborítjuk az olajat a tésztára :)

Spaghetti balzsamos mentaszósszal
(Spaghetti alla salsa di menta)

80 g spaghetti
½ maroknyi fodormentalevél
2 szűk ek extraszűz olívaolaj
só, feketebors
½ tk sűrű balzsamecet, vagy fehér balzsamkrém

A tésztát felteszem főni.
A mentaleveleket késsel durvára vágom és mozsárban az olajjal, sóval és borssal két perc alatt pépesre töröm. Ha kész, belekeverek valamennyi balzsamecetet vagy balzsamkrémet. (Fehér balzsamkrémmel a mártás világosabb lesz, de a tésztán így sem vészes.)
A kifőtt tésztát leszűröm, tányérba teszem és ráöntöm a mentaszószt.
1 személyes gyorssegély

Ha tetszik, kedveld a Facebookon is!

aug 242010
 

Spaghetti szarvasgombásolajos petrezselyempestoval
(Spaghetti al pesto di prezzemolo)

320 g spaghetti
1 nagy csokor petrezselyem (kb. 25 g tisztítva)
2-3 ág rozmaring
2-3 ág fodormenta
3-4 ek szarvasgombás extraszűz olívaolaj
2 gerezd fokhagyma
2 ek mandula
só, feketebors
kevés vaj
A tetejére
parmezán
lágy (ligúr) olívaolaj


A zöldfűszereket – ha szükséges – megmosom, alaposan megszárítom és lecsippentem. Az olajjal, a fokhagymával és a mandulával együtt aprítóba teszem és pár másodperc alatt pépesítem. (Akinek van, használjon kőmozsarat!)
Közben a spagettit kifőzöm és leszűrés előtt kiveszek belőle egy pohárnyi főzővizet.
A pestoba keverek egy kevés főzvizet és beleteszek jó két kanálnyi reszelt parmezánt. Kerekre ízesítem.
A tésztába beleolvasztom a vajat, majd összekeverem a kész pestoval. A tányérokon meglocsolom olívaolajjal és parmezént reszelek rá.
4 személyre

Ha tetszik, kedveld a Facebookon is!

aug 042010
 

Manapság már nem kell ahhoz Spanyolországba utazni, hogy valaki megismerje a gazpachot. Elég csak felütni a júliusi gasztroblogokat, vagy elmenni egy hangulatos kisvendéglőbe: elég nagy biztonsággal találunk gazpachot az étlapon.
Ha még ennél sem dereng semmi, akkor annyit mondanék, hogy a gazpacho a spanyolok nyers, hideg lecsója, leturmixolva. Amolyan lecsó-smoothie, amit pár zöldség- és tojáskockával is tartalmassabá tehetünk.

Én először vagy húsz éve, egy magyarnyelvű, véknya kis spanyol szakácskönyvben találkoztam vele először. Furcsa is volt, érdekes is volt, aztán a tíz receptből el is készítettem egyet, miután rájöttem, hogy lehet, hogy andalúz, lehet, hogy murciai, ebben a könyvben szinte mindegyik egyforma volt.
Spanyolországban aztán többször ettem gazpachot, leginkább azért, mert nemigen találtam más fogamravalót, aztán egy idő után meg is alkottam a sajátomat. Semmi különös, csak épp olyan arányban vannak benne a hozzávalók, ahogy szeretjük. Kevés hagyma, sok paradicsom és paprika, némi uborka, jó nagy löttyintés olívaolaj, és persze sherryecet, vagy jófajta érlelt, spanyol borecet. Rusztikus házi kenyeret ásványvízbe szoktam áztatni, ez megy még bele. Én éppenséggel úgy szeretem, ha jó sűrű, de még pohárból lehet kortyolni. Alaposan be kell hűteni, a végén akár jégkockára is önthetjük.

Ennyit a papírformáról. De miért is ne lehetne a gazpachoba mást is beletenni? Mondom ezt én, aki az egyik legádázabb ellensége annak, ha túlságosan elferdítenek egy hagyományos ételt. Tudjátok, egyik kedvencem a majonézes, trappistasajtos fejessaláta, amit sokan szeretnek Cézár-salátának hívni, vagy a vizes kenyérbéllel, hagymával, mustárral és csomó fűszerrel elkevert fasírt, amely akármennyire is finom, azért mégsem hamburger.:) Indítanék is egyszer egy körkérdést, meddig lehet vajon egy ételfélét annak nevezni, ami.

És akkor jövök én ezzel a sárgabarackos mizével:). Ami pedig igenis gazpacho! Van benne ugyanis hagymás paradicsom, kenyér, savanykás az ecettől és hideg! A csúcsgasztronómia is magáévá tette a gazpacho nevet, mint gyűjtőfogalmat, ezért ebbe a tág fogalomba már akár a gyümölcsös, hideg, sós levek is beleférnek, és még a színüknek sem kell harsány vörösnek lenniük. Találkoztam már zöld gazpachoval is, mondjuk annak nem én vagyok a célközönsége, de egy lilára azért befizetnék:)

Nem is kalandoznék tovább, maradjunk most a barackosnál. Májusban összeütöttem már egy epreset is, az is nagyon finom volt, mint tudjuk, az eper fantasztikusan párosul a paradicsommal. Akárcsak a sárgabarack. Ezzel a kettőssel vannak még terveim, ha belefér a barackos nyárba, meg is valósítom őket.
Egyébként ez a gazpacho, ahogy van, tiszta egészség! Nyers, folyékony gyümölcs, pici olaj, a harapnivaló kenyér pedig már bele is van építve.

gazpacho_sargabarack1

Sárgabarackos gazpacho

3 ek sárgabarackmagolaj / extra szűz olívaolaj
2 db salottahagyma
1 löttyintés száraz fehérbor
kb. 400 g paradicsom (húsos fajta!)
kb. 400 g sárgabarack (tisztán mérve)
½ cső kápiapaprika (elmaradhat)
1-2 ág bazsalikom, vagy menta
450-500 ml zöldséges alaplé
kb. 2 ek almabalzsam vagy érlelt borecet, sherryecet (savasságtól függően)
2 szeletnyi száraz kenyér / kb. 60 g mandula
só, bors

A hagymát apróra vágom és alacsony hőfokon üvegesre párolom az olajban. Hozzáöntök egy kevés bort és hagyom, hogy elpárologjon.
Közben felvágom a paradicsomot és a barackot. A kenyér héját levágom és beáztatom az alaplébe (vagy szénsavmentes ásványvízbe). Ha mandulát használunk, ezt is áztassuk be egy órára és szűrjük le, úgy használjuk tovább.
Több részletben botmixerrel pürésítem a zöldségeket az alaplével, a végén pedig annyi áztatott kenyeret/mandulát keverek bele, hogy még sűrű, de iható állagú legyen.
Bőven sózom és borsozom, belekeverek még egy kevés olajat és az ecettel kikerekítem. Alaposan behűtöm, kánikula idején jégkockával is lehet tálalni.
Ha nagyon sietünk, az alaplé egy részét jégkockával helyettesítsük, ebben az esetben elengedhetetlen egy jó turmixgép!
kb. 1 liter gazpacho / 5 személy /

Júl 142010
 

Újra egy szerény egyszerűség, amelyet szintén lehetetlen skatulyába gyömöszölni. Ha akarom reggeli, ha akarom puccos előétel, de lehet könnyű desszert is, lényeg, legyen mellettünk a grillrács!

Az ötlet a new yorki Eleven Madison Park csillagos, de még zsengekorú séfjétől származik, és annyira pofonegyszerű, hogy magunk is rájöhettünk volna. Paradicsomot társítottam már ugyanis görögdinnyével, akkor hideg nyári leves lett belőle, de ami igazán újszerű, az a grillezett dinnye, hát az valami mennyei. A többi már tényleg semmiség, gyorsan készen van. Én például reggelire ettem egy szelet pirított kenyérrel, akkor még bordázott serpenyőben csíkozódott a dinnye, másodszorra azonban rákerült a rostra.
Feltétlen érdemes kipróbálni, nagy élmény az enyhén karamellizált, langymeleg dinnye a balzsamecetes paradicsommal, akármelyik napszakban is fogyasztjuk.

Grillezett görögdinnye- és paradicsomsaláta
Grillezett görögdinnye- és paradicsomsaláta

4 szelet görögdinnye (lehetőleg magmentes fajta)
2 db fürtös, húsos paradicsom
4 db koktélparadicsom
4 ek extraszűz olívaolaj (gyümölcsösebb fajta)
só, feketebors frissen őrölve
1 ek zöldcitromlé
4 tk sűrűbb balzsamecet
bazsalikom- és borsmentalevelek
Maldon-só

1.  Előkészítem a grillt. Ha épp nem tudnánk grillezni, akkor benti sütéshez vegyünk egy bordázott serpenyőt.
2.  A dinnyét 1 cm vastag szeletekre vágom és lehetőleg kimagozom. Aki dizájnosabban szeretné, kerek kekszkiszúróval eljátszhat a különböző formákkal.
3.  A dinnyeszeleteket ráteszem a nagyon forró grillre/serpenyőbe és az egyik oldalát két percig pirítom. A forró nagyon fontos! Érdemes pár másodpercre egy nehezéket (pl. lábast) is rányomni. A másik oldalát már nem kell sütni. Ekkor a rácsos felével felfelé tányérra teszem.
3.  A paradicsomokat falatnyi darabokra vágom. Óvatosan összekeverem az olajjal, citromlével és picit sóborsozom.
4.  Tányérokra szedem és képességeimhez mérten szépen elrendezgetem. Mindegyikre csorgatok egy kevés sűrű balzsamecetet és Maldon-sót szórók a tetejére.

Recept innen.
(Időközben a cikket archiválták és már csak a tárolt változat érhető el, ITT)

jún 032010
 

Végre van eper, ehetőbb formátumú. Jön néhány epres recept, igazán nem szeretném átvinni őket a jövő évre. Ki tudja, lehet, hogy jövőre még ennyi eper sem terem:)
És nem, nem fogyókúrázom, de kérem, eperszezon van!

Ez a mostani az utóbbi idők egyik slágere. Bár továbbra is azt állítom, hogy az édes, érett eper magában a legjobb, azért nem árt némi változatosság.
Ez a törökmogyoróolajban fürdetett eper mennyei. Olyan mogyoróolaj szükséges hozzá, amit, ha beleszagolunk, mogyorós csokitáblák képei úsznak el a szemünk előtt. Ha nem ilyen, akkor nem is érdemes nekiállni.
Csokoládét is forgácsolhatunk rá, ennél inkább tejcsoki lesz a jobb.

Mások megfőztek:
Flat-cat

Eper mogyoróolajjal és pisztáciával
Eper mogyoróolajjal és pisztáciával

150-200 g eper
1,5 – 2 ek törökmogyoróolaj
6-8 levél menta
1 tk darabolt pisztácia (vagy csokoládé, ízlés szerint)

Az epret megmosom, félbevágom és összeforgatom a mogyoróolajjal. Rövid ideig érdemes állni hagyni.
Tálalásnál beleteszem a mentaleveleket és megszórom a pisztáciával.
1 személyes gyönyörűség /


máj 272010
 

Néhány hete vettem néhány biocitromot, mert szükségem volt a héjára. Igazából elég ilyenkor egy-két darab, de olyan szépek voltak, hogy nehezemre esik ellenállni. Pedig mindig hozzá tudok jutni, ha nem is rögtön az első sarkon, de a másodikon már igen. Annyira szeretem kézbe fogni és megtapicskolni a héjukat, beszívni nyers illatukat, hogy néha csak úgy magam mellé teszek egy citromot és megsimogatom. A nagy titok persze az, hogy a héjukra ne kerüljön semmilyen kozmetika.

Így álltam hát néhány citrommal, ezeket először sóban gondoltam eltenni, aztán ez lett belőle. Van még a szekrény mélyén néhány különböző üveg vodka, ezeket a jelenlegi élethelyzetünkben nemigen tudjuk olyan viharos gyorsasággal elfogyasztani, hogy látványosan apadjanak is. Viszont egyáltalán nem rosszak, emiatt különösen megörültem, mert lesz még felhasználási terület a számukra.

Azt mondanom sem kell, hogy ennél a citromnál se használjunk valami olcsó lőrét. Jó, jó, azért ne a Russzkij Standart legyen a mérce (bár miért is ne, egy kis Standart, egy kis Fleur de Sel, Evian és persze szicíliai citromok, nos, megvan??:), hanem keressünk valamit a csúcsminőség és a még jól iható kategória közötti skálán. (Én Stolichnayat használtam, van még:).
Legközelebb viszont grappával is megpróbálom. Elég sok dolgot kipróbáltam már mindkét alkoholfajtával, a tapasztalataim megosztottak. Badarság lenne azonban azt hinni, hogy mert egy desztillált szeszes italról van szó, ezeket egyszerűen behelyettesíthetjük egymással. Ez nem így van. Vannak ételek, amelyek vodkával mutatnak jobban és vannak, amelyek grappáért kiáltanak. (Esetleg ginért, tequiláért, sötöbö, de ez most nem a mi témánk.) Most természetesen csak azokról beszélek, amelyekhez tiszta párlat szükséges.

De ne kanyarodjunk el messzire. Elkészítettem a citromokat, majd pár nap mérhetetlen türelmetlenség után megkóstoltam. Már alakult az íze, és milyen jó volt!! Aztán sorsára hagytam őket, el is feledkeztem róluk, de minap elővettük, megkóstoltuk.. elfogyott az első üveg teljesen. Eszméletlen finom, nem túl édes, kellően savanykás, a lé pedig egy egész kellemes limoncello-félét ad, akár. Nem teljesen az, de hasonlít, jól behűtve el lehet kortyolgatni, de ezzel a lével még főzni is lehet.

Hogy a citromkarikák mire jók? Azon kívül, hogy magában akár egy fél üveggel is el lehet eszegetni, nem is tudom. Hal mellé gondoltam köretnek, ezt feltétlenül kipróbálom, de hidegtálra, erre-arra remek helye lehet. Mivel a citromok is alkohollal vannak átitatva, ezért gyerekek ne egyék, a leve viszont egy kellemes, citromos likőrnek felel meg.

Update – amihez felhasználtam:
Kakukkfüves ördöghal párolt paprikával és vodkában eltett citromszeletekkel

Vodkában eltett mfentás citrom és limoncino, vagy amit akartok
Citromszeletek vodkában, limoncino, vagy amit akartok

6 db kezeletlen citrom
300 g cukor (fele esetleg barna nádcukor)
300 ml jóminőségű szénsavmentes ásványvíz, tisztított víz
1 csipet só
400 ml vodka (jóminőségű)
kb. 25 levél borsmenta

A cukorból és a vízból szirupot főzök és enyhén sózom. Ha kihűlt, hozzákeverem a vodkát.
A citromokat megmosom majd 5 mm-es vékony szeletekre vágom, a magokat kiszedem. A menta leveleit megmosom.
Két darab egyliteres üveget előkészítek, forró vízzel átmosom őket. Az üvegekbe rétegesen lerakom a citromszeleteket és közéjük teszek egy-egy mentalevelet. Felöntöm a vodkás cukorsziruppal és azonnal lezárom.
Legalább 3 hétre félreteszem, közben néhányszor átforgatom.
2 db egyliteres üveg /

Citromszeletek vodkában

Már 112008
 

Egy üde, csupazöld menübe illeszkedő főételnél nehezen tudunk valami zöldes húst elképzelni, ugye? Erről az emberlánya ide nem illő dolgokra asszociál – amit én itt most nem részleteznék -, tehát marad a sarjadó tavaszi rétekre emlékeztető köret, ami a legkézenfekvőbb módon friss zöldfűszer lesz. Hisz mi más is lehetne a tavasz küszöbén!

Így történt ez most is. Ez a zöldfűszerpüré kissé kalandos módon született, illetve nagyjából úgy, ahogy már sok egyéb fogás is a konyhámban. Talán már említettem, hogy szenvedélyes szakácskönyvolvasó vagyok, de ezt nem csak otthon teszem, hanem órákat töltök a könyvesboltokban is. Az egyik kedvenc üzletemben egy kis sarkot is kialakítottak a kávéfőzőgép mellett, ahol már hosszú és izgalmas délutánokat töltöttem néhány könyv társaságában. Ezt a pürét egy séf könyvében találtam az egyik ilyen kiruccanásom alkalmával (másnapra már azt is elfelejtettem, hogy melyikben, mivel a könyvet azonban a potom 60 eurós ára miatt egyetlen receptért kissé sokaltam, kénytelen voltam otthagyni.) és azonnal tudtam, mi lesz a vacsora. Az eredeti recept azonban bonyolultabb és kifinomultabb volt (a hozzávalók jóval hosszabb listájával), de a konyhámba hazaérve már nem emlékeztem minden részletére. A körítése pedig egy rafinált zöldséges tekercs volt egy pici redukált mártással, az egészet pedig, ha jól emlékszem, sült nyúlérmék társaságában fotózták.

Én csirkét sütöttem hozzá, úgy, ahogy a narancsos csirkénél, de még jobb hozzá a zöldfűszeres joghurtban pácolt csirke, vagy a sült kacsamell. Az általam hőn szeretett sajtos polenta pedig a legjobb választás, bár ebben az esetben inkább egy könnyebb, enyhébb sajtot válasszunk, nehogy elnyomja a friss püré légiességét. Nagyon fiatal bárány esetén még a Húsvéti menü része is lehet, főleg, ha még több friss spenótot teszünk bele. 

Ami a zöldpürét illeti, ez az én válaszom a magyaros főzelékekre. Egy magyar háziasszony ehhez a – csodálatos és friss ízvilágú püréhez – esetleg hozzáöntene egy fél pohár vizet és behabarná egy kanálka liszttel, hogy főzeléket kapjon.
Ezúton is elnézést kérek minden főzelékszerető olvasótól, de föleszmélő óvodás korom óta nem szeretem (mintha már akkor is ösztönösen a mediterrán ízek felé vonzódtam volna?) és épp ezért kerülök minden, agyonlisztezett fogást, még az egy kanálka sűrítést is beleértve. Természetesen szeretem a mártásokkal bevont zöldségeket is, de csak akkor, ha roppanósak maradtak, és semennyi lisztet nem láttak. Tisztában vagyok vele, mekkora luxus csak úgy pőrén, hosszabbítás nélkül enni a zamatos (és valljuk be, ilyenkor még méregdrága) zöldeket, de oly nagy vétek lenne a tavasz ajándékát egy lötty vízzel elrontani! És hogy ez mennyivel egészségesebb, azt már meg sem kell említenem. (Mondjuk a tejszín nem kimondottan a mérleg egészség oldalát nyomja, de ez egy másik kérdés:-)

További zöld színű főfogások, köretek:
Brokkolifelfújt mandulával (Mixed pickles, Cserke)
Brokkolis vagdalt (Ízbolygó)
Golyolyfőzelék (zöldborsó) (Gabojsza)
Kapros cukkinifőzelék és fusilli cukkinivel (Ízbolygó)
Medvehagymapüré joghurttal (Ízbolygó)
Mentás zöldborsópüré (Ízbolygó)
Mentás zöldborsópüré (egyszerű változat) (Dolce vita)
Sajttal rakott cukkini (Ízbolygó)
Spenót, bundás kenyér, tojás (Chili&Vanília)
Zöldborsóhab (Fűszer és Lélek)
Zöld spárga Gribiche mártással (Ízbolygó)

Sajtos polenta zöldpürével és csirkével

Sajtos polenta zöldpürével és csirkével

A zöldpüréhez
1 ek olívaolaj (zöldfűszeres ízesítésű)
2 db salotta
75 g rucola
30 g spenót
1 cserépnyi bazsalikom
3 ág menta
még több zöldfűszer (pl. medvehagyma, zsálya …)
150 ml tejszín (30%)
50 ml fehérbor, száraz (még jobb a száraz marsala)
¼ szem szerecsendió, frissen reszelve
1 mk só
zöldbors, frissen őrölve

A hagymát apróra vágom és egy lábasban az olívaolajban üvegesre pirítom. Hozzáöntöm a bort, néhány percig forralom, majd a tejszínt is, és majdnem a felére beforralom. A püréhez megmosom az összes zöldet, egy nagy deszkán részletekben kisebb darabokra vágom (ezt most ne tegyük bele az aprítóba, mert tönkremennek a rostjai és ez ízveszteséggel jár). A bazsalikom egy részét még félreteszem és az egészet hozzáadom a redukált tejszínhez. Összeforralom és fűszerezem. Gyenge hőn addig párolgatom, amíg sűrű pürévé fő, majd a végén hozzáadom még a maradék bazsalikomot egészben vagy félbe tépve, hogy friss íze legyen.
Előtte készítsük el a sült csirkét és a sajtos polentát (példákat lásd fentebb). Tálalásnál a tetejére zöldborsot tekerek és egy kevés szerecsendiót reszelek.
2 személyre /

Már 052008
 

A leves semmiképp sem maradhat ki egy többfogásos menüből, pláne nem egy friss, tavaszi, madárcsicsergésre és a tavaszi, első fűnyírás illatára emlékeztető ételsorból. Ahogy a bloggertársak receptjei között zöldszínű étel után keresgéltem, meglepve tapasztaltam, hogy zöld kategóriában levesből főztek a legtöbbet. Persze ez azért mégsem olyan meglepő, hisz salátából és zöldfűszerekből lehet a legszebb tavaszváró ízeket előcsalogatni.

Ehhez a leveshez még nem tudunk friss, zsenge borsót használni, de már a nevében is benne rejlik: ZÖLD! Szintén abból a leveses könyvből származik, amiből a gesztenyés vargánya-krémlevest is készítettem, és amit kicsi Vú-tól kaptam ajándékba. Az arányokon változtatnom kellett, mivel a leírt mennyiségekkel főzeléksűrűségű lett volna. Hihetetlen, hogy néhány, nem túl szokványos hozzávaló társításával milyen nagyszerű ízhatás érhető el!

A zöldborsót mentával már gyakran használtam, ez számomra nem újdonság, viszont a római salátaszív helyett rucolát főztem bele, és tejszínnel elkevert fetasajttal díszítettem. Ez tette fel a koronát a levesre, aminek annyira szép, friss zöld színe lett (ez annak is köszönhető, hogy a halvány salátaszív helyett a rucolát választottam), hogy öröm ránézni! Az ilyen intenzív szín csak akkor érhető el, ha bőségesen alkalmazunk friss fűszereket is, és ha nem kábítjuk el a levest túl sok tejszínnel – ilyen dolgokkal sajnos gyakran találkozunk a receptekben. (Például a brokkolilevesnél csak akkor tudjuk ezt a fűzöld színt elérni, ha nem főzzük agyon, utána azonnal jeges vízbe tesszük és kevés tejszínt teszünk bele. A jegelés más friss zöldségnél is segít, hogy megtartsák intenzív, zöld színüket.)

További zöld színű levesek:

Brokkolikrémleves (Piszke)
Brokkolikrémleves kecskesajttal (Húsosfazék)
Brokkoli-pecorino krémleves (Macikonyha)
Cukkini & rukkola krémleves (Chili&Vanília)
Cukkinikrémleves márványsajtos golyókkal (Ízbolygó)
Fokhagymás petrezselyemleves (Chili&Vanília)
Hűsítő zöld leves olívabogyóval (Culinaris)
Karalábéleves (Fűszeres Eszter)
Karfiolleves brokkolival (Ízbolygó)
Medvehagymaleves garnélarákkal (Kísérleti konyha)
Mentás-gyömbéres zöldborsó-krémleves (Étel, ital, kicsi Vú)
Parmezános spenótkrémleves (Chili&Vanília)
Spárgakrémleves (Étel, ital, kicsi Vú)
Zöldfűszerkrémleves kecskesajtgolyókkal (Chili&Vanília)
Zöld minestrone (Étel, ital, kicsi Vú)
Zöld spárgaleves mentával (Kísérleti konyha)
Zöldspárga-cukorborsó krémleves (Macikonyha)
Zöldborsós-rucolás krémleves fetakörökkelZöldborsós-rucolás krémleves mentával és fetakörökkel

1 ek vaj
2 db salotta
500 g zöldborsó (fagyasztott is)
125 g rucola (1 kész doboznyi)
900 ml brodo (erős zöldség- vagy húsalaplé)
100 ml tejszín (30%)
20 levél menta
A fetakrémhez
100 g feta (esetleg brindza vagy juhtúró)
100 ml tejszín (30%)
1 ek zöldfűszeres olívaolaj (pl. rozmaringos, zsályás)
só (ha szükséges)
bors, frissen őrölve

Egy lábasban felforrósítom a vajat és beleteszem a darabokra vágott hagymát. Néhány perc párolás után a borsót is beleteszem, majd 5 perc múlva a darabokra vágott rucolát és majdnem az összes mentát is. Annyi alaplével felöntöm, hogy éppen ellepje és néhány percig párolom, illetve addig, amíg a borsó megpuhul. Ekkor kiveszek néhány kanálnyi keveréket (ezt csak akkor, ha a levesben szeretnék némi harapnivalót is kapni) majd botmixerrel pürésítem.
Visszaöntöm a lábasba és annyi alaplevet és tejszínt öntök hozzá, amennyi a kellő sűrűséghez kell.
A fetasajtot villával széttöröm, hozzáadom az olajat (ez elmaradhat) és annyi tejszínt teszek hozzá, hogy sűrű krémet kapjak. Ezt is alávetettem a botmixernek, mivel elég darabos maradt.
A levest sózom és borsozom (óvatosan, mivel a feta már sós!), tálkákba teszem, és a tetejére csorgatom a tejszínes fetát, majd egy villával köröket rajzolok bele.
4 személyre /

feb 152008
 

Azt már tudjuk, hogy a spenóttal mennyi mindent lehet kezdeni, és nem csak párolt spenót formájában lehet azt fogyasztani. Ezernyi formája van, az egyszerű, fűszerekkel való dinszteléstől kezdve az egészen bonyolult kreációkig. Ha nem csak önmagában adjuk, hanem még egyéb zöldséggel is feldobjuk, akkor hús mellé nem is kell más kísérő. (Köretet is írhatnék, de itt gálánsan kísérjük a húst, ahelyett, hogy elnyomnánk az egyéniségét. Mármint a köretét.)

A zöldborsó és a menta nem egy újszerű párosítás, viszonylag gyakran találkoztam már vele én is. Spenóttal most készítettem először és biztos kísérletezek még vele ilyen-olyan formában. Tavasszal, ha friss spenót kapható, még frissebbet, finomabbat lehet belőle készíteni, addig marad a fagyasztott leveles.
Cajun-fűszerezésű sült csirke mellé ettük, és talán még meglepőbb párosítás, de salátával akár önállóan is megállja a helyét. 
  
Spenót zöldborsóval és mentával

Spenót zöldborsóval és mentával

1 ek olívaolaj
1 fej salotta
1 gerezd fokhagyma (esetleg elhagyható)
50 ml (2 ek) fehérbor
kevés alaplé
200 g spenót, fagyasztott is lehet (de leveles!)
250 g zöldborsó, fagyasztott is lehet
3 ágnyi menta, frissen (ízlés szerint akár több is)
esetleg egyéb zöldfűszer (pl. rozmaring)

bors, frissen tekerve

Az olívaolajban megpirítom az apróra vágott hagymát és a fokhagymát. Ráteszem a zöldborsót, aláöntök egy kevés bort és alaplevet és beforralom. Beleteszem a spenótot is (ha fagyasztott, akkor teljesen felengedem és kinyomkodom) és összeforralom. Ha szükséges, aláöntök még egy kevés alaplevet, hogy ne legyen túl száraz és hagyom, hogy összeforrjon. Sózom, borsot tekerek rá, és beleteszem a levelekben hagyott mentát. (Apróra is lehet vágni, ízlés szerint, nekem egészben hagyva jobb.) A tetejére durvára reszelt kenyér- vagy kétszersültmorzsát is lehet szórni, amit előtte kevés olívaolajban megkapattunk. Így nagyon finom! 
Ha kész, azonnal tálalom hús mellé, kísérőként.
2 személyre / 187 kcal / 5,8 g zsír / LF30 28,2%

jan 242008
 

Az utóbbi időben – pestiesen szólva – igencsak rákattantam azokra a zöldséges ételekre, amiket hús mellé köretként, de önálló fogásként is fogyasztani lehet. Itt végképp nem a magyaros hús-krumpli-pároltzöldség berögzült és unalmas triumvirátusáról van szó, hanem azokról a rendkívül sokrétű, friss fűszerekkel és fantáziadúsan elkészített zöldséges ételekről, amelyek az olasz konyhákban önálló helyiértéket vívtak ki maguknak. Mellékszereplők ugyan, de contorni néven önállóan szerepelhetnek az étlapon.

Rájöttem, hogy eddig elég mostohán bántam velük: a cucina italiana kategóriámat (a linklistán) ízeire szedtem és meglepve láttam, hogy alig törődtem eddig velük. (Mármint a contorni-val.) Pedig szavamra mondom, főzöm és fogyasztjuk is őket rendesen! Év eleje óta pedig különösen, hisz megpróbálunk még egészségesebben étkezni (de hát lehet ezt még fokozni??) Az új mániám jegyében reggel sok szénhidrátot eszünk (itt játszanak a sütemények és persze a porridge), este pedig lehetőleg minél több fehérje, de annál kevesebb szénhidrát szerepeljen az étlapon. Hogy egy pasta-fanatikusnak ezt mennyire nehéz betartani, azt talán el se kell mesélnem! Hogy este, vacsorára ne legyen pasta?? Eddig jól bírtuk, csupán kétszer volt eddig sajátgyári készítmény, hozzá pedig finom, szicíliai vörösbor, de sajnos mérsékelni kell eme élvezeteket. Ennek jegyében többnyire úgy határozom meg a vacsorát, hogy hús vagy hal kerül a tányérra (ezt is rendkívül változatosan el lehet készíteni, ahogy majd látjuk is), hozzá pedig egy zöldség- és zöldfűszerkavalkád, friss saláta, de semmi kenyér vagy egyéb keményítőtartalmú étel. 

Az olaszországi étlapokon ez mindig külön jelenik meg: az éttermekben nem egységes fogást kérünk, mint ahogy ez Európában megszokott (hús vagy hal egy meghatározott körettel), hanem választunk a főételek közül (hús vagy hal) és ehhez választunk külön köretet (contorni). De sokan még ezt sem teszik, csak kenyeret esznek hozzá. Az már csak hab a tortán, hogy ha ezek a contorni-kat sok-sok apró tálkában előételként tálaljuk, akkor már antipasto lesz belőlük. Aki már látott vérbeli olasz ristorante-ban antipasti-kínálatot, az tudja, miről beszélek. Természesen nem minden contorno működik antipasto-ként is, de többségében igen, főleg Délen.

A zöldfűszerekkel pácolt cukkinit már többször készítettem és lassan lelkiismeretfurdalásom is van, ha megint a cukkini után nyúlok a zöldségesnél, pedig úgy kelleti magát! A titka megint csak a remek alapanyag! Ez az étel Közép-Itáliából származik, de több helyen találkoztam már vele kicsit módosult formában. (Szicíliában például általában csak mentával, vagy bazsalikomos, előfőzött paradicsommal, gombával is készítik, de a szardellás verzió sem ritka.) A cukkini lehet zöld vagy sárga, lehetőleg a kisebb fajtájú, mivel az zamatosabb. A zöldfűszerek csakis és kizárólag frissek lehetnek, ebben semmiképp nem tehetünk engedményt, elég sok is kell belőlük! (A marinírozás során össze is esnek, de az ízük benne marad.) És a recepttel eltérően is lehet őket variálni, de minél többfajta, annál jobb! (Télen is lehet őket kapni, vagy némelyiket a konyhában termeszteni!) A borecet ízlés kérdése, én az alacsony savtartalmú fehérborecetet kedvelem (4-5%-os, naná, ebből több is mehet bele), minél jobb, annál finomabb lesz az eredmény. (Semmiképp ne vegyünk fehér balzsamecetet, ez kész átverés, egyszer majd azt is leírom, hogy miért.) És persze nagyon jó olívaolaj, amit a kész étel teljes ízében átvesz. (és nem a szuperpiaci B-k, T-k és M-ek…) tudom, tudom, drága… de higgyje el a kedves Olvasó, megéri!!
És ha mindezt megtettük, akkor egy igen finom ételt kapunk. Nagyon jó sült hús vagy hal mellé, de ha egy kanálka nagyon jó olívaolajat csorgatunk a végén a tetejére és bőségesen friss borsot őrlünk rá, akkor önállóan falusi kenyérrel tunkolva is mennyei eledel!! 
Mint a legtöbb contorno, by the way:-))   
 
Züldfűszeres pácolt cukkini

Zöldfűszeres, pácolt cukkini
(Zucchine marinate)

500 g cukkini (3-4 db kisméretű)
½ csokor menta, frissen
½ csokor bazsalikom frissen
½ csokor petrezselyem, frissen
2 gerezd fokhagyma
60 ml fehérborecet (4 ek, 4%-os, esetleg sherryecet)
4 ek olívaolaj a sütéshez

bors, frissen őrölve

A cukkinit megmosom és vékony (fél centi széles) szeletekre vágom. Egy tálba téve besózom, fél órát állni hagyom, majd leöblítem és papírtörlővel megszárítom. (Ez fontos, kár lenne kihagyni, mivel ez idő alatt puhul és sóval is megszívja magát).
Egy serpenyőben felforrósítom az olívaolajat és adagonként néhény perc alatt a cukkinit egyenletesen megpirítom benne, hogy kissé barnák legyenek, de még ne égessük el őket:-) Egy szűrőkanállal kiveszem és tálba rakosgatom. (Papírtörlőre is rá lehet tenni, az beszívja a felesleges olajat.) 
A zöldfűszereket megmosom, felvágom, összekeverem a fehérborecettel és az átnyomott fokhagymával, majd óvatosan összeforgatom a cukkinival. Néhány órára feltétlen be kell hűteni (ettől lesz pácolt illetve marinált), de tálalás előtt fél órával érdemes kivenni. A legjobb szobahőmérsékleten tálalni.
4 személyre köretnek / 165 kcal / 15,3 g zsír / LF30 83%

ápr 212007
 

A tavaszt nem csak az egyre melegedő napsugár jelenti, de előkerülnek lassan a tavaszi zöldek is. Nem tudtam megállni, hogy ne vásároljak össze néhány zsenge dolgot, így született ez a ropogós, csupa zöld penne, aminek az a lényege, hogy csakis zöldszínű (na jó, majdnem) zöldségek vannak benne. Először a zöldspárgát láttam meg, a többi már adta magát. Ezután jött a ceruzabab és a cukorborsó, és persze a friss spenót. Minél több, annál jobb, ebben épp 8 fajta van és persze minden friss. Brokkolival nem akartam elrontani az összhatást, de bátran lehet bármivel kísérletezni. Bort nem öntöttem hozzá, bár elbírta volna (naná!!), de annyira friss, tavaszi az íze, hogy bor ezúttal csak a poharakban volt.
Még sajt sem kell feltétlenül, én szórtam rá ugyan parmigianot, de nem szükséges.

Összefoglaló spárga receptgyűjtemény a magyarnyelvű gasztroblogokból ITT található.

Tavaszi zöldszínű penne (Penne primavera verde)

Tavaszi zöldszínű penne
(Penne primavera verde)

1 ek olívaolaj
½ ek vaj
2 db salotta
100 g zöld spárga
80 g ceruzabab
100 g cukorborsó
80 g spenót
3 szál újhagyma
100 ml alaplé
½ csokor bazsalikom
5 ág menta
2 ág zsálya
1 mk sóbors, frissen tekerve
250 g penne (vagy rigatoni, fusilli, gemelli, stb.)

Először az összes zöldséget előkészítem, hogy kéznél legyenek.
A hagymát apróra vágom. A spárgát megtisztítom és pár centis darabokra vágom. A ceruzabab végeit lenyesem és kettévágom, a cukorborsót és az újhagymát szintén. A spenótot és a fűszereket megmosom, leszedem a száraikat és falatokra tépkedem.
Egy serpenyőben felolvasztom az olajat és a vajat, majd hozzáadom az apróra vágott hagymát. Néhány perc múlva hozzáadom a spárgát, de a fejüket még félreteszem. Beleöntöm az alaplevet, de először csak keveset, ne ússzon, csak párolódjon. 10 perc múlva beleteszem a zöldbabot, majd a cukorborsót, ha félig puha, az újhagymát és a leveleseket, legvégén pedig a spárgafejeket. Ezzel már csak épp hogy össze kell főzni és kész. Só és bors szükség szerint. A zöldségek maradjanak ropogósak.
3 személyre 

Borajánlat:
Vicomte De Castelbajac, Gascogne, 2005
Vernaccia, Podere la Casa Rossa, Toscana, 2006
Aubergine borajánlata:
Frittmann Irsai Oliver 2005
Szép magyar fajta bora a “rettegett” alföldi borvidékről. Muskotályos illatú, szelid savakkal bíró, élénk bor. Illatos bor révén akár gyümölcsös édességek kísérőjeként is telitalálat; de igazi arcát a zöldségekkel (spárga, spenót) esetleg szárnyashúsból készült ételekkel mutatja meg.

ápr 172007
 

Hétvégén kitört a hőség. Ezzel semmi újat nem mondak annak, aki maga is átélte, és rohant felállítani a grillezéshez való alkalmatosságot. Mi is ezt tettük, sőt, a környező kertek el kezdtek füstölni, szombat este az egész, addig igen csöndes környék egy igazi partyudvarrá alakult.
Nem ezzel a salátával akartam indítani a grillszezont, de végül is ez lett belőle. De bőven van még időm októberig, amíg felsorakoztathatom kedvenc étkeinket.  

A görög salátáról minden vendéglátói egység azt hiszi, hogy igenis el tudja készíteni, legalábbis azokon a helyeken gondolják ezt, ahol megfordultam és ilyen salátát rendeltem. Azt gondolják, hogy összedobnak néhány uborkakockát (inkább többet, mint kellene, hiszen olcsó), úgyszintén vannak a hagymakarikákkal is (hisz az is olcsó), majd rádobnak egy fél, karikára vágott paradicsomot, paprikát, az olívát viszont sajnálják rá, de még rámorzsolnak egy kevés juhsajtfélét, meglocsolják egy kevés olajjal, és kész is a görög saláta.

Pedig a görög pásztorsaláta, ahogy arrafelé hívják, kicsit több ennél és többet is érdemel!
Az a legfontosabb, hogy a különböző zöldségeket egyenlő arányban tegyük bele – különben tényleg csak egy feldíszített, unalmas uborkasalátát kapunk! Mivel alapdolog, ezért regionálisan néha változik, bár túl nagy tere erre nincs a salátának. Néha salátaleveleken tálalják, sőt tépkedett formában az aljára teszik, néhol pedig kenyérdarabkákat tesznek közé, akár az olasz panzanella-nál. Fűszerekből leggyakrabban friss petrezselymet szórnak rá, de gyakori az oregano, a majoranna is, sőt néhány apróra vágott mentát is elbír. Természetesen minden fűszer friss.
Arrafelé, mint ahogy a legöbb mediterrán országban is, a zöldségek olyan zamatosak és kiválóak, hogy mi csak álmodozhatunk erről. Már önmagukban is olyan finomak, hogy szinte nem is kell rá más. Mindennek olyan íze van, amit elvárunk, vagy szeretnénk, hogy ilyen legyen a tányérunkon! Sajnos saját tapasztalatból is mondom, hogy hazai kínálatból nem tudunk egy ilyen, szinte minden ízében tömény fogást készíteni. Ahhoz legalább is magunknak kellene ültetnünk a zöldségeket.
Nekem sincs kiskertem, de megpróbáltam összevadászni a jobb hozzávalókat. Az uborkát a török mindenes fiúmnál szereztem be (csak ne kígyóuborkát, kérem!), és még ennek is kikapartam a magját, sicher ami sicher alapon. Úgyszintén a paprikát is, mert egész más az íze. Ugyanis van íze. (Na jó, lehet, hogy tele leszek utána egy halom kémiával, de legalább jó.) Nála vettem a juhsajtot is, a sós pácléből halászta ki, és mindig megkóstoltatja, mert nem akar zsákbamacskát árulni és a fekete olívabogyót is, amiből legalább 5fajta volt éppen a pult mögött, hatalmas mindegyik szem. Friss, sós pácban, ahogy kell. A többi átlagos, európai cucc. Ja, hagymából salottát használtam, mert lágyabb az íze, de ez tényleg elhanyagolható, lilahagymával jól lehet helyettesíteni. És a jelenleg használt tiszta olívaolajam, az véletlenül tényleg görög, egy krétai, díjnyertes olaj. Egyébként most mindenhez azt használom, mert nagyon bevált.

A saláta hozzávalóit nem csak fogtam és összekevertem: ennél a salátánál az a legjobb, ha tálkákba kiporciózzuk. Ez többletmunka, de a saláta nem esik össze a mártástól, még mielőtt asztalra tennénk. (Persze ezt csak akkor lehet megtenni, ha pontosan tudjuk, hányan és mennyit esznek majd belőle.) 
A fejes salátát apró falatkákra tépkedtem és az egyszemélyes tál aljára fektettem. (Nincs is annál borzasztóbb, mint amikor egy lusta szakács egész salátalevelekkel teszi "gazdagabbá" a kreációt, kivéve persze, ha dekorációs célokat szolgál.) Erre körberaktam a paradicsomot, majd ennek a kupacnak a közepébe kanalaztam a dressinggel összekevert salátát. Ennek a tetejére már csak a sajtkockák jöttek.
Ennek a módszernek az a hitetetlen előnye, hogy a salátánk sokáig "ép" marad, és nem fullad bele idejekorán az öntetbe. Ahogy esszük le a felső réteget, úgy az alsó is lassan átitatódik. Ha másnapra marad ebből a "szárazabb" részből, (nálunk maradt) még mindig élvezhető. Nálam ez jól bevált.

Görög parasztsaláta (Choriatiki)

Görög pásztorsaláta
(Choriatiki – χωριάτικη σαλάτα)

1 db fejes saláta
2 db paradicsom
300 g fürtös uborka (2 db)
1 db kaliforniai paprika 
2 db salotta hagyma (vagy lilahagyma)
100 g fekete olívabogyó (20 db)
80 g görög vagy török juhsajt
A vinaigrette-hez
5 ek olívaolaj
2 ek fehérborecet
1 ek citromlé, frissen facsarva
1 tk cukor
1 mk só
bors, frissen tekerve
½ csokor petrezselyem
3 ág menta
2 gerezd fokhagyma

A fejes salátáról leszedem a külső leveleket, a maradékot lefejtem, megmosom, falatokra tépkedem és kicentrifugázom. (Az 1 darab fejből marad még.) A salátafalatkákat egy tálka aljára fektetem. A paradicsomot félszeletekre vágom és a salátaágyra körbe lefektetem.
Az uborkát megmosom, hosszában félbe vágom, egy mokkáskanállal kimagozom és darabokra vágom. A hagymát vékony karikára, az olívát félbe vágom, a paprikát kicsumázom és szeletekre vágom.
A hozzávalókból elkészítem a vinaigrette-et (a mentáról leszedem a leveleket és hintakéssel apróra vágom, a petrezselymet úgyszintén).
Egy külön tálkában összekeverem a dressinget a zöldségekkel és a salátás tálkák közepére halmozom. A juhsajtot kockákra vágom és rászórom.
4-6 személyre /