dec 202013
 

Három évvel ezelőtt Gabával résztvettünk egy receptversenyen, ahol szerettünk volna egy-egy Kitchen Aid turmixgépet nyerni. (Remélem, ezzel semmilyen titkot nem árulok el.) Nos, ez nem jött össze, de már évek óta szerettem volna beleborítani egy tál marhahúsba egy egész üveg Barolot. Végre megtörtént, még ha csak a kisöccséig is jutottunk el, azért ez sem volt egy rossz flaska. Karácsonyi menüt állítottunk össze, Gaba többek között ezt a Barolo vörösborban párolt marhahúst készítette. Ezt egy az egyben átvettem tőle,  Karácsony második napjának főfogása lett, a körete hosszas tanakodás után pedig sült almás cékla, ami azóta legnagyobb örömömre hatalmas ívű sikert futott be. Continue reading »

Sze 022013
 

Sült csülök káposztával, ez akár magyaros fogás is lehetne. Lehetne, hisz ezek az ételek a monarchiával kerültek át hozzánk a szomszédos Ausztriából, ugyanúgy, ahogy Dél-Tirolba is a politika kényszere folytán. Erről már többször írtam, mennyire szeretem ezt a “rusztikus-fúziós” konyhát, ez a káposztás csülök is a fűszerezés és a bor által lesz olaszosabb, mint magyaros. A titka pedig – ha van ilyen egyáltalán – csupán annyi, hogy alacsonyabb hőfokon süssük a csülköt akár öt órán keresztül is, a végén pedig süssük ropogósra a tetejét. Continue reading »

aug 022013
 

Június óta folyamatosan gyártom a hideg krémleveseket, amióta tart a – szokványosan beköszöntő – kánikula. Hihetetlen, mennyire megváltoztak a levesszokásaink is, régen a nyári hűsítő a behabart, jól lehűtött gyümölcslevest jelentette, mindig az idény szerinti gyümölcsökkel. Pár szem nyersen került a tetejére, finom is volt a maga módján. A maga módján, ez kis mosolyt csalt most az arcomra.

A kilencvenes években, vagy már a nyolcvanas legvégén kezdődött a nyers, egzotikumot jelentett levesek kora, hisz egy avokádólevest nem biztos, hogy a nagymama a vasárnapi családi ebéden kifakadó örömmel bekanalazott volna. Mondjuk a kilencvenes évek elején még én sem főztem avokádókrémlevest. Continue reading »

jún 242012
 

A Szega Foods receptversenyén annyira felbuzdultam, hogy júniusban több fogást is készítettem rá. Lettek alkonyatban készült képek is, de időhiány miatt posztolni sem tudtam már őket a Szega oldalára. Tervezetben viszont már akkor beírtam mindegyiket, így semmi akadálya, hogy végre megmutassam őket.

Pár napja már hivatalosan is kitört a nyár, a hőmérő csak kúszik, mi meg rendre kiizzadjuk a bevitt folyadékmennyiséget, de enni kell. Ilyen melegben nem csak könnyű ételeket kívánunk, de akinek nincs a konyhában klímája, az biztos nem lesz a tűzhely rabszolgája sem ebben a kutyadöglesztő időben. Maradnak tehát a kevés főzéssel járó ételek, de egyben biztosak lehetünk: férfiembert egy üveg sörrel vagy egy, a hideg párától opálos pohárral a kezében nyugodtan odaállíthatunk a grill mellé, élvezni fogják!

Ebben a vacsorában annyi a különleges, hogy nagyon kevés zsírt tartalmaz, és még ezt is lehet csökkenteni! Kétféle halat tettünk a grillre, egy-egy kifilézett durbincsot és egy pisztrángot, mindegyik hasában nagyon sok hajszálvékonyra szelt kezeletlen citrom van, rettentő nagy üdeséget okozva, és persze friss zöld fűszer.

Citromos, zsályás pisztráng grillezés előtt
A tésztasalátához egész tojásból kevertem ki a majonézt – már ha ezt így majonéznek lehet nevezni, de ezzel a módszerrel is sikerült lefaragni a kalóriákból. A salátát természetesen bárhogy el lehet készíteni, most a sietség miatt készült így, bevallom, egy kis doboz bio gombakonzervet bontottam fel hozzá, mindenfajta lelkiismeretfurdalás nélkül.

Az igazi adu ász azonban a saláta, ugyanis semmilyen olaj nincs benne, és lám, nem feltétlenül kell egy jó salátamártásba olívaolaj; – azért tény, hogy vele sokkal finomabb, de ha nem, hát nem. A nyitja egy pici zamatos alkohol, száraz desszertbor, jól megfűszerezve, ne legyen sápadag az egész, nagyon rá lehet szokni.

Grillezésre fel, igyunk hozzá egy könnyű kis fehéret vagy proseccot, éljen a nyár!

Töltött citromos pisztráng könnyű tészta- és zöldsalátával
Töltött citromos pisztráng könnyű tészta- és pillekönnyű zöldsalátával

A halakhoz
2 db hal (most pisztráng és aranydurbincs)
1 db kezeletlen citrom
12-14 levél zsálya
2 ág rozmaring
2 ek mascarpone (egy halhoz)
só, feketebors

A könnyed tésztasalátához

100 g kisebb csavart pasta
kb. 80 g fiatal gouda sajt
150 g csiperke
1 kisebb salottahagyma
néhány kanálnyi alaplé, szükség szerint
A könnyű majonézhez
1 db tojás (egészben)
1 mk só
feketebors
1 mk cukor
1 tk Old English mustár
2 ek / 30 ml olívaolaj
kb. 3 ek / 45 ml egyéb növényi olaj
2 ek tejföl

A könnyűdresszinges zöldsalátához
2 adag zöldsaláta (rucola, madárbegy, lollo, római saláta)
4 ek száraz sherry vagy száraz marsala
2 ek méz (vagy agáveszirup)
2 ek almabalzsam / mézbalzsam (5-6 sav%-os)
só, feketebors

1. Először a hozzávalókból kikeverem a majonézt. Egy magasfalú keverőpohárba beleütöm a tojást, beleteszem a hozzávalókat és az olajat lassan adagolva botmixerrel néhány percig keverem. Ha kész, hozzákeverem a tejfölt.
A hagymát apróra vágom és besózva állni hagyom.
A sajtot kisebb kockára vágom, a gombát megtisztítom, meghámozom és a kalapját vékonyra szelem.
A tésztát sós vízben al dente kifőzöm, leszűröm és tálba teszem. Gyorsan belekeverem a majonézt, hogy ne ragadjon össze. A hagymát átöblítem és beleforgatom a többi hozzávalót. Tálalásig hűtöm.

2 A salátához előkészítem a zöldsalátát. Átmosom, kicentrifugázom és tálba teszem.
A hozzávalókból egy csavaros üvegben összerázva elkészítem a salátadresszinget.

3. A halakat megtisztítom, leszárítom. A zöld fűszereket megmosom, a rozmaringot felaprítom. A citromot megmosom és nagyon vékony karikákra vágom.
A hal hasát bedörzsölöm sóval, rákenek egy kevés elkevert mascarponét, ráfektetek vagy 3 karika citromot, ráteszem a zsályát vagy a rozmaringot. Borsozom.
Egy megfelelő nagyságú alufóliát kikenek citromos olívaolajjal, ráfektetem a halat, a tetejére is teszek citromot, zsályát, sót és borsot. Betekarom a fóliával és a grillrostra teszem vagy fél órára. Kibontva kiveszem a gerincét és a filét tálalom a citrommal.

Citromos, rozmaringos durbincs grillezés előtt

dec 112011
 

Tagliatelle aszalt paradicsommal és dióolajjal
(Tagliatelle ai pomodori secchi e olio di noci)

160 g tagliatelle
1 ek extraszűz olívaolaj
1 db salottahagyma
1 ágacska rozmaring
kb. 40 g aszalt paradicsom
1 bő tk kapribogyó
1 nagy löttyintés (úgy fél deci) száraz marsala – vagy egyéb száraz fehérbor
4 ek hidegen préselt dióolaj
parmezán a tetejére


Először egy kis tálkába teszem az aszalt paradicsomot és annyi vízzel felöntöm, amennyi ellepi. Egy óráig – de sürgős esetben is legalább egy fél órát hagyom pihenni.
Egy lábasban felhevítem az olajat és üvegesre pirítom benne az elfelezett és vékonyra vágott salottahagymát és a rozmaringágat. Akkor hozzáadom a kanállal kiszedett aszalt paradicsomokat és a vízzel alaposan leöblített kapribogyóval együtt hozzáteszem a hagymához. Hozzáöntöm a marsalát és alacsony lángon, néha kevergetve párolgatom. A végén kiveszem a rozmaringágat.
Közben al dente kifőzöm a tésztát. Ha kész, szűrővel kiveszem egy tálba, rászedem a paradicsomos masszát, hozzáöntöm a dióolajat és alaposan átkeverem.
Sózom és borsozom.
Tányérokra szedem és megszórom reszelt parmezánnal.
2 személyre

aug 212011
 

Az utóbbi időben rákaptam a csicseriborsóra, ebből kifolyólag elképzelhető, hogy gyakrabban szerepel majd az étlapon – és ahogy időm engedi, recept is lesz belőle. A dolog nem új keletű, mindig is voltak ilyenfajta fellángolásaim, bár lehet, hogy ehhez a frissen szerzett vonzalomhoz egy halom frissen fellelt csicseriborsó is erősen hozzájárult. Ki tudja :)

Ez a bárányragu a lehető legegyszerűbben készült, tényleg nincs rajta mit cifrázni. A gyakorlottabbaknak még receptleírás sem szükséges, annyira adja magát. Vannak ilyen napok, mi tagadás.
Általában száraz csicseriborsót használok, mert tapasztalatom, hogy ha nem is nagyságrenddel, de finomabb, mint a konzerv. Ez utóbbi viszont azonnal kéznél van, tehát hirtelen született vacsoraötleteket sem kell este hétkor ennek hiányában elvetni. Szóval a konzerv is szalonképes, punktum. Mindig kettő legyen a polcon, sosemlehettudnimirekell-alapon. Még egy okosság: azonos gyártótól vegyük mindkettőt, tessék elhinni, tudom, miért mondom. (Természetesen ez minden másra is vonatkozik, nem csak a csicseriborsóra.)

Jokerként elmondom, hogy a bárány azért helyettesíthető másfajta hússal is, a fűszerkeveréket is lecserélhetjük másikra, de a főbb hozzávalók azért maradjanak meg. A ragunak az egyik különlegessége, hogy a húst egészen apróra vágtam, ez egy egészen más ízélményt ad, mintha pörköltnagyságú darabokkal találkoznánk.
A tetejére mehet petrezselyem és tejföl is, ki-ki vérmérséklete szerint tegyen rá.

Bárányragu csicseriborsóval
Rozmaringos bárányragu csicseriborsóval

kb. 300 g báránylapocka (csont nélkül)
100 g csicseriborsó (vagy 400 g bruttó súlyú konzerv)
1,5 ek olívaolaj
2 kisebb fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
4 db sárgarépa (közepes méretű)
½ pohár fehérbor (esetleg több)
kb. 500 ml alaplé
2-3 ág rozmaring
1 ek paradicsompüré
1 tk mediterrán bárány fűszerkeverék (rozmaring, kakukkfű, menta, oregánó, borókabogyó, szerecsendió, feketebors)
só, feketebors (szükség szerint)

1. A száraz csicseriborsót szűrőben átmosom és annyi hideg vízben, ami két ujjnyira ellepi, lefedve másfél napra beáztatom. Közben egyszer leöntöm róla a vizet és frissel pótolom.
Főzés előtt tiszta vízzel egy-másfél óra alatt lefedve puhára főzöm.
2. A lapockát megmosom, leszárítom és egészen apró darabokra vágom, majdnem nyesedékre vágom. Egy lábasban felhevítem az olajat és beleteszem a nyolcadolt hagymát. Lazán üvegesre pirítom, hozzáadom a szétnyomott fokhagymát majd a húst is. Néhány perc alatt átpirítom, majd felöntöm a borral. Miután a bor nagyjából elpárolgott, kevés alaplevet aláöntögetve a rozmaringággal és a paradicsommal együtt bő egy óra alatt puhára párolom.
A sárgarépát meghámozom, karikára vágom és 20 perccel a vége előtt a húshoz adom.
3. A puha csicseriborsót leszűröm és a raguhoz adom. Belekeverem a fűszerkeveréket és húsz perc alatt alacsony hőmérsékleten összefőzöm. Annyi folyadékot tegyünk alá, hogy a ragu folyékonyabb legyen. Sózom és borsozom szükség szerint.
Tálalásnál sűrű görög joghurt vagy crème fraîche – esetleg tejföl – is mehet a tetejére.
2 személyre /

Júl 032011
 

Még gyerekkoromban hallottam először a kék pisztrángról, de sehogyan sem tudtam elképzelni, hogyan lesz kék az ezüstös pikkelye. Igazi mélykéket, esetleg azúrkéket, de legfőképp valami káprázatos királykéket vártam, nade. A Duna még fénykorában sem volt kék, a Hegyek is csak nagy jóindulattal nevezhetőek sejtelmes szürkéskéknek, mondja meg valaki, hol van a természetben valódi kék? :)

A pisztráng is inkább szürkéskék, ezzel együtt egy emberöltőnyit kellett rá várnom, hogy magam is nekirugaszkodjak.
A trükk igen egyszerű. A hal nyálkás védőrétege sav hatására kissé besötétül, kékesszürkévé változik. Egyszerű vegyi folyamat, az ízén azonban nem változtat semmit, ha nem sikerülne. Ezért fontos, hogy minél frissebb halat használjunk erre a célra, sőt, a halasnak is érdemes megmondani, hogy “truite au blue” – vagyis kékre főzve szeretnénk a halat elkészíteni. Ha módja van, a még élő halat frissen előkészíti nekünk, vigyázva arra, nehogy megsértse a külső nyálkaréteget. Ha csak egy helyen is durvábban megnyomjuk, kézzel “alaposan” megtisztítjuk a halat, oda a kékség, az effektus. Fagyasztott hal nemigen alkalmas erre a “kék” főzésre.

Tényleg, hogy mondják ezt magyarul: főzzük kékre? Az au blue, al blu, vagy blau kifejezések a legtöbb halas múlttal rendelkező nemzet nyelvében megtalálhatók és egyébként nem csak a pisztráng alkalmas arra, hogy kéken villogjon a tányérunkon. Ponty, csuka, sügér, angolna, ezek mindegyike kékesszürke lesz, ha frissen leöntjük az előtte meglangyosított ecettel és az ecetes, épphogy gyöngyöző vízben megpároljuk.

Pisztrángok
Körete általában nem más, mint egyszerű, főtt zöldség és pici, esetleg vajban meghempergetett burgonyaszemek, nagy kunsztot ezzel nem lehet elérni, de a mellétálalt mártásokban mindenki megtalálja a magának valót.
A legkedveltebb mártások a barna vaj, esetleg a salottával, pici fehérborral készült beurre blanc, német területen dívik a tormás tejszínes szósz, esetleg borral hígított majonézszósz, olaszoknál a zöld fűszeres mártás – de egyik sincs agyonbonyolítva, a Kék Hal egy egyszerű paraszti étel, semmi más – de mégis finom. Bármilyen diétába, fogyókúrába beilleszthető, ha a mártást is megfelelően hozzáigazítjuk.

Mivel első alkalommal főztem, elővettem a nagyokat: Léa Linster receptjének álltam neki, ő egyike azoknak, akit hosszú évek óta fenntartások nélkül csodálok és “főzök”:). A kék pisztrángját némiképp módosítottam, a beurre blanc helyett mustáros vajjal tálaltam.

Kék pisztráng zöldségekkel és mustáros vajjal
Kék pisztráng zöldségekkel és mustáros vajjal

2 db friss pisztráng (à 350-400 g)
kevés petrezselyem
Az alapléhez
2 szál újhagyma
1 szál póréhagyma
4 szál bébirépa – ha lehet, a zöldjével
½ fej zellergumó
2 fej kisebb hagyma
1 db babérlevél
néhány szál petrezselyem
2 ág kakukkfű vagy rozmaring
2 szem szegfűszeg
2 tk só
1,5 liter víz
130 ml fehérborecet
200 ml fehérbor
A burgonyához
4-6 kisebb szem feszes burgonya

A mustáros vajhoz
kb. 50 g friss vaj *
1 tk (dijoni) mustár
kevés reszelt narancshéj (elhagyható)

1 csipet porcukor

1. Először előkészítem a zöldségeket.
Az újhagymának kevágom a haragos zöld részét és megmosom. A póréhagymának szintén levágom a zöldjét és 5-6 centis darabokra vágom. A sárgarépát megmosom, a zöldjéből rajtahagyok egy keveset, lekaparom és hosszában félbevágom. A zellert meghámozom, szeletekre, majd kockára vágom. A hagymát meghámozom. A petrezselymet megmosom, kicsapkodom és lecsippentem a vastag száráról. A burgonyát meghámozom és megmosom.
2. A pisztrángot röviden hideg víz alá tartom, de vigyázat, ne sérüljön meg rajta a külső nyálkaréteg! Kevés petrezselymet teszek a hasüregbe.
3. A burgonyát egészben kevés sós vízbe teszem és megfőzöm. Ha kész, leszűröm és félreteszem.
4. Előveszek egy akkora fazekat, amibe kényelmesen beleférnek a halak. Felforralom benne a vizet, sózom és beleteszem a répát, a zellert, a hagymafejeket és a fűszereket. Közepes hőn 6-8 percig főzöm. Ezután hozzáadom a pórét és az újhagymát.
5. A halakat egy edény fölé tartom és leöntöm az ecet / bor keverékével. Ekkor azonnal kékesre vált a bőre. Az ecetet beleöntöm a vízbe és óvatosan a hasukkal lefelé beteszem a halakat is. (Aki gondolja, érdemes a hasánál összekötni, illetve a fejet és a farkat is célszerű madzaggal átkötni, hogy íves maradjon. Ez azonban inkább csak esztétikum.) A hőt halkabbra kapcsolom, hogy a víz épp csak gyöngyözzön és félig lefedve 8-10 percig benne hagyom a pisztrángot.
6. A vajat egy pici lábasban nagyon alacsony hőmérsékleten megolvasztom. Félrehúzom, teszek bele egy negyed teáskanálnyi tengeri sót, csipet porcukrot és belereszelem egy fél narancs héját. Ha a vaj már langyos, belekeverem a mustárt.
7. A halat óvatosan kiemelem, elegyengetem a tányéron, melléteszem a zöldséget, a burgonyát és a mustáros vajjal tálalom.
2 személyre /

* Változatok:
Hogyan tedd tejtermékmentessé? – vaj > kókuszzsír, vagy mártás helyett majonéz
Hogyan tedd paleóvá: –  vaj > kókuszzsír, vagy mártás helyett majonéz, természetes édesítővel

feb 202011
 

Gabah dióval és fontinával töltött sertéskaraja egy hét leforgása alatt több olvasót is megihletett. Nem csoda, könnyű elkészíteni és látványos eredmény produkálható vele. Amolyan villantós vendégfogadó.
Mivel nálunk egy teljes karaj eléggé nagyocska lett volna, két kisebb sertésszűzből készítettem, ennek megfelelően kevesebb “zseb” is került beléjük. Ez nagyjából három adagnyi, másnap hidegen ettük a maradékot, tehát a hidegkonyhás vizsga is sikerrel járt.
Magyar viszonylatban nehéz és költséges is a fontina és a pármai sonka, valamint a pancetta beszerzése, ezeket azonban jól lehet helyettesíteni. A jól olvadó – amúgy imádnivaló kedvenc sajtom, a – fontina helyett vehetünk brie-t, camembert-t, mindenesetre olvadjon jól és legyen is íze :). Pármai helyett mindenképp valamilyen levegőn érlelt sonka dukál, a bacont pedig, ha lehet, hanyagoljuk, inkább más húsos szalonnát vegyünk, amibe majd be tudjuk tekerni a húsokat.
Mivel én szószmániás vagyok, aláöntöttem egy kevés bort és alaplevet, ebből egy intenzív ízű mártást redukáltam a végén. a körete pedig zöldborsós párolt brokkoli volt, melynek a tetejére pirított diót szórtam a maradékból.

Apró megjegyzések:
– Senki sem fotózta le a szeletekre vágott sültet :). Mondjuk éles kés ellenére is nehéz szépen felvágni, nekem legalábbis kissé szétcsúszott, de másnap hidegen viszont nem volt probléma. Fotózni azonban nem volt kedvem :).
– Aki sószegényebben étkezik, annak lehet, hogy a kész sült túl sós lesz, ugyanis sós benne a sonka, a sajt és a szalonna is. Nekünk éppen jó lett, holott semmit sem sóztam. Csak szólok.

Menü:
Narancssaláta édesköménnyel, sült szalámi sajttal
Diós-fontinás töltött sertésszűz párolt zöldborsós brokkolival
Kókuszos-mákos sütemény almával, mangófagylalt

Dióval, nyers sonkával és fontinával töltött sertésszűz szalonnabundában
Dióval és fontinával töltött sertésszűz

(Filetto di maiale farcito con noci, prosciutto crudo e fontina)

2 db (kb. 550 g) sertésszűz
70 g dióbél
100 g pármai sonka
100 g fontina sajt (Valle d’Aosta-i) *
feketebors
200 g vékonyra szelt húsos szalonna (pancetta)
2 ág rozmaring
2 gerezd fokhagyma
100 ml száraz fehérbor
100 ml alaplé
1-2 ek extraszűz olívaolaj

1. A diót durvára töröm és száraz serpenyőben megpirítom. A sajtot kisebb darabokra vágom, a sonkát szintén.
2. A húst megmosom, leszárítom, majd éles késsel hosszanti irányban mindkét darabba két mélyedést vágok. (Vigyázzunk, hogy ne vágjuk át a húst, de ha ez megtörténne, az sem tragédia, mert a szalonna összefogja.) A zsebeket belülről borssal bedörzsölöm (sózni nem kell!) majd egyenletesen mindkét húsdarab zsebeibe belenyomkodom a sajtot, a sonkát és a diót.
3. A hajszálvékony szalonnával körbetekerem a húsokat (nem kötöztem össze, egy megfelelő tálban a kisebb méretű filé nem nyílik szét) és beleteszem egy megfelelő méretű tűzálló tálba. Alálocsolom a bor és az alaplé keverékét, mellédobom  a felvágott fokhagymagerezdeket, a tetejét meglocsolom egy kevés olívaolajjal és melléteszem a két rozmaringágat. Lefedve betolom a sütő középső rácsára és bő óráig sütöm.
4. Amikor kész, a húst kiemelem és egyenként fóliába csomagolva pihentetem. Az alatta lévő mártást ízesítem, ha szükséges, most bele lehet forralni, vagy egyszerűen csak átszűrni. A hús kibontásánál az alatta lévő levet is hozzáöntöm.

Másnap hidegsültnek is nagyon jó.
3 átlagos adag /

* Változatok:
Hogyan tedd tejtermékmentessé? – sajt > hagyd el a sajtot, vagy használj vegán sajtot
Hogyan tedd paleóvá: –  sajt > hagyd el a sajtot, vagy használj vegán (pl. kesudiós) sajtot

Jenis karaja, felszelve:

Jenis karaja felszelve

feb 032011
 

Világéletemben szerettem a paradicsomlevest, talán ez az egyetlen zöldség – pardon, gyümölcs -, amiért minden egyebet becserélnék, akár egy hatalmas adag francia krémest is. Képtelen vagyok megúnni.
Szép pályát írt le nálam a paradicsomleves műfaja, kezdetét az óvodás idő jelentette berántott, betűtésztás formában, de gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Amióta tinikoromban aztán kitárult előttem a világ, a paradicsomleves is átment néhány fazonírozáson, volt köztük hígabb, fűszeres példány főtt tojással, indiai csípős, orosz fajta sok hússal és káposztával, mexikói avokádós, természetesen az olasz főzelékszerű püré is, néha fehérbabbal, az állomásait nem is részletezném, a leírásuk bizonyára megtöltene egy egész posztot is.
Így eljutunk ahhoz a ponthoz is, hogy nem csak klasszikus felfogású paradicsomleves létezik, annyi kísérletezés után én például kimondottan szeretem gyümölcsökkel együtt, igen, akár levesben is. Ilyenkor télen friss, édes, lédús ananásszal nagy élmény, sőt, még egészséges is.
Tessék csak kipróbálni!

Ezt a levest kicsiVú négyéves blogszületésnapjára készítettem, remélem ízlik majd! :)

Ananászos paradicsomleves mozzarellanyársakkal
Ananászos paradicsomleves mozzarellanyárssal

400 ml passzírozott paradicsom (Passata di pomodoro)
1 ek olívaolaj
1 kisebb fej hagyma
400 ml zöldség- vagy húsalaplé
2 vastag szelet friss ananász (kb. 250 g tisztán mérve)
1 ágacska rozmaring
chilipaprika (vagy más csípőspaprika ízlés szerint)
40 g tömzsi levestészta (pl. szarvacska)
só, bors
125 g mozzarellagolyó
olívaolaj

1. Az olajon üvegesre párolom a felvágott hagymát és beleteszem a paradicsompürét, a felvagdalt rozmaringot és a zöldségleves nagy részét. (Aki csípősebben szereti, most tegye bele az ízlés szerinti felvágott paprikát, esetleg chiliport, -pelyhet.) A levesben előírás szerint kifőzöm a tésztát is.
2. Az ananászt felvágom, két vastag karikát megtisztítok és kevés zöldséglével pürésítem. Ha forrt egy kicsit a leves, lehúzom a tűzről és belekeverem az ananászpürét. Annyi zöldségalaplével öntöm fel, hogy még egy sűrűbb levest kapjak, de ezt bízzuk az ízlésünkre, így ugyanis az ananász még nyers marad. Sózom és borsozom.
3. Közben nyársakra húzom a sajtgolyókat. Egy tálkába teszem az olajat, ezt is sózom és borsozom, majd kanállal befedem az olajjal a golyókat.
A tányérra téve tálalom.
3 személyes adag /

aug 272010
 

Szeretem az egytálételeket, ez mindig hálás dolog. Főzni is, enni is, tálalni is, mondjuk fotózni már kevésbé:), de ez más kérdés, ezzel a problémával azonban bizonyára nem vagyok egyedül. (Ez a kissé kócos rakott krumpli sem fogja elnyerni a hónap képe címet:)) Az egyetlen gyenge pont az ízesítés, fűszerezés, hisz utólag már alig lehet rajtuk javítani. Ha kevés a lé, kiszárad, ha sok, akkor tocsog, igazítani pedig a sózáson kívül szinte nem is lehet, szóval egy jó egytálétel elkészítéséhez szükséges némi (élet)tapasztalat.

Nem is bölcselkednék tovább, ennyit röviden az elméletről. A tejfölös, tejszínes rakott dolgokat is szeretem, de túl nehezek, nem is beszélve egy hatalmas tál húsos káposztáról, hát az sem diétás.
Nehezen veszem ma a kanyart, vágjunk is bele a receptbe.
Ezzel a szicíliai ihletésű egytállal nehéz tévedni. Ezerféle variációja létezik, most édesköményes kolbász helyett fátyolvékonyságú mortadellát tettem bele. Ha hús nélkül készül, akkor kiváló köret. A legnagyobb különbség a mi rakottas ételeinkhez képest az, hogy semmilyen tejterméket nem tartalmaz. Helyette öntsünk bele bort, alaplevet és nagyon sok extraszűz olívaolajat! Több, mint finom!

Sült burgonya paradicsommal és mortadellával
Sült burgonya paradicsommal és mortadellával

(Patate al forno con mortadella e pomodorini)

500 g feszes burgonya
3 közepes hagyma (160-180 g)
8-10 db koktélparadicsom
120 g mortadella
150 g olívabogyó, magozva (lehetőleg fekete)
4 ek (házi) zsemlemorzsa
100 ml száraz fehérbor
100 ml zöldségalaplé
4-5 ek extraszűz olívaolaj
2 db babérlevél
1 ág rozmaring
só, feketebors

A sütőt alsó-felső állásban 180 °C-ra előmelegítem.
A burgonyát meghámozom és félcentis karikákra vágom. A hagymát hajszálvékonyra szelem, a paradicsomokat félbevágom, a mortadellát csíkokra vágom az olívabogyót elfelezem.
Egy tűzálló tál aljába teszem a burgonya felét, ráteszem a hagyma, majd a paradicsom felét, sózom, rászórok két kanálnyi zsemlemorzsát és bőven meglocsolom olívaolajjal. Ráteszem a babérlevelet és ha van, a rozmaringágat is. A mortadellából is rászórok. Az egészet megismétlem még egyszer.
A tetején szétöntöm a bort, az alaplevet és még egy kevés olajat és lefedve betolom a sütőbe.
1 óra 15 percig sütöm, illetve addig, amíg a burgonya át nem sül, ekkorra a tál alján egy sűrű lé keletkezik.
3-4 személyre /

aug 242010
 

Spaghetti szarvasgombásolajos petrezselyempestoval
(Spaghetti al pesto di prezzemolo)

320 g spaghetti
1 nagy csokor petrezselyem (kb. 25 g tisztítva)
2-3 ág rozmaring
2-3 ág fodormenta
3-4 ek szarvasgombás extraszűz olívaolaj
2 gerezd fokhagyma
2 ek mandula
só, feketebors
kevés vaj
A tetejére
parmezán
lágy (ligúr) olívaolaj


A zöldfűszereket – ha szükséges – megmosom, alaposan megszárítom és lecsippentem. Az olajjal, a fokhagymával és a mandulával együtt aprítóba teszem és pár másodperc alatt pépesítem. (Akinek van, használjon kőmozsarat!)
Közben a spagettit kifőzöm és leszűrés előtt kiveszek belőle egy pohárnyi főzővizet.
A pestoba keverek egy kevés főzvizet és beleteszek jó két kanálnyi reszelt parmezánt. Kerekre ízesítem.
A tésztába beleolvasztom a vajat, majd összekeverem a kész pestoval. A tányérokon meglocsolom olívaolajjal és parmezént reszelek rá.
4 személyre

Ha tetszik, kedveld a Facebookon is!

dec 012009
 

Szégyen lenne lemaradnom a VKF! legújabb fordulójáról, mivel igencsak szívemen viselem a gasztroajándékok készítését. Nemcsak sordíszként szolgál az a tábla az oldalsávon, nem, tényleg nagyon szeretem a gasztro témájú ajándékokat – adni és kapni is egyaránt. Ilyenkor úgy érzem, mintha magamból is adnék valamit. Ha pedig nem ehető, vagy nem a saját kezem alkotta ajándékról van szó, a gondolataim, a törődésem mindenképpen helyet kapnak egy másik konyhában.

Ötletem tengernyi lenne, de időm mostanában még az eső után felszáradó tócsafoltoknál is kevesebb, de erre az almazselére még futotta. Azaz, dehogy futotta, hisz ezt sem én készítettem, hogy stílszerű legyek – ajándékba kaptam:). Pedig nem is tudta az illető, hogy VKF-re készülök, mégis tálcán, vagy inkább üvegben kínálta a lehetőséget.
Viszont annyira finom volt, hogy nekiállok majd magam is, mert pikk-pakk össze lehet dobni.

Azonnal rá is jöttem, mitől ennyire finom. Elárulom, pedig látszólag semmi különös, csupán egy almazselé!
Akitől kaptam, tudta, hogy ugyan nem rajongok túlzottam az édes, vajaskenyérre kenhető klasszikus lekvárokért, viszont nagyon szeretem a pikáns, fűszeres, nem hétköznapi összeállításokat. Hogy egész pontos legyek, ezek engem teljesen levesznek a lábamról. Ha jól emlékszem, épp magos francia mustárral készült boros fügelekvárt csorgattunk a sajtunkra (ennek a receptjét is megígérte), miközben arról merengtünk, milyen sajtokhoz milyen lekvár illene. Rá két héttel kaptam ezt az üveget.

Egyik nyitja, hogy natúr, rostos, még enyhén savanykás almalével készült és nem bolti, cukrozott termékkel. Rengeteg ízesítőt, fűszert tehetünk az almához, szinte mindegyik kiválóan passzol hozzá.
Aki olvasta azt a néhány fagylaltreceptet az oldalamon, látta, hogy az alkohol mellett szinte mindegyikbe teszek egy kevés, ízben hozzáillő ecetbalzsamot. Citrom helyett, pikánsabb, érdekesebb ízt ad neki. Nos, ebbe a zselébe is került almabalzsam, mégpedig nem is kevés! Alacsony savtartalmú, tehát nem is ecet, inkább már fűszer. Meret a jó ecet, az bizony már fűszer! Természetesen az alkohol sem maradhat ki belőle, talán kissé elcsépelt, hogy almához Calvados került bele, de szerintem pont így jó.

A képen krémsajttortára tettem, de természetesen sajtra is került, mégpedig kéksajtra. Remek volt úgy is. A legközelebbi vadsültnél a pecsenyeszószt is ezzel a zselével dobom majd fel.

almazsele_almabalzsam1

Rozmaringos-almabalzsamos almazselé

750 ml rostos, natúr almalé
néhány ág rozmaring
500 g zselírozó cukor 2:1
kb. 70-80 ml almabalzsam (4-5%-os savtartalmú)
1 nagy löttyintés Calvados

Az almalevet még iható hőmérsékletűre melegítem és beleteszem a megmosott rozmaringágakat. Kevergetve érdemes néhány órát bennehagyni, hogy jól átjárja a fűszer aromája. Ezután kiveszem az ágakat.
Úgy is készülhet, hogy a rozmaring leveleit apróra vágva bennehagyjuk az almalében, ebben az esetben a zselé nem áll el olyan sokáig.
A befőzés előtt előkészítem az üvegeket, hogy kéznél legyenek. (Mosogatógépben átmosom, vagy máshogy csirátlanítom.)
Ezután az előírás szerint az almalébe keverem a cukrot és 4 percig néha megkeverve hagyom forrni. Félrehúzom, hozzáöntöm az almabalzsamot majd a Calvadost is. Azonnal üvegekbe töltöm, lezárom és 5 percre fejre állítom.
kb. 4 kis üveg lesz belőle

Júl 152009
 

Húsz évvel ezelőtt még a kutya sem evett nálunk előételt. Ha jól emlékszem, akkoriban még a középkategóriás éttermek sem vezették az étlapon, nagyúri szórakozásnak tartották csupán.
Külföldön járva én már akkor megszerettem ezeket kisebb falattól féltányérig terjedő fogásokat és ennek csupán egyetlen oka volt: mennyiségüknél fogva két előétellel kisétkűként már jól is laktam. A mai napig jobban is kedvelem az előételválasztékot, mint a hús-köret duóját.

Hát nem csoda, ha az előétel néha főételként is működik? Vagy fordítva? A főételt kisebb adagokra, pici kis szósszal, helyesen elhelyezett zöldségekkel feldobva simán eladhatjuk gyomrotnyitó, étvágygerjesztő falatként is. Az átmenet abszolút gusto kérdése, csak a mennyiség játszik szerepet.

Ez a sült máj is hasonló elgondolásból készült. És milyen egyszerű! Pihentessük a májat egy kevés sherryben, süssük ki és máris kész a vendégváró falat. Szerintem bármilyen jó, félszáraz desszertbor megteszi, csak adjunk neki elég időt. Legközelebb kevés Calvadost is öntök hozzá, biztos nem lesz kárára.
A végén olívaolajjal öntöttem le a szeletkéket, kenyeret tunkoltunk bele, mellé pedig kevés görögsalátát ettünk.

Az ital pedig mi más is lehetne, mint sherry. Száraz, kissé hűvös, de első pohárkaként egy sherrys koktél is jól jöhet indulásként.
Ugyanannyi, vagy kicsit kevesebb narancslikőrrel elkeverve és kevés szódával felspriccelve fanyar, de üdítő aperitífet kapunk. Szuper csajos koktélt kapunk, ha jéggel és ízlés szerinti, frissen facsart narancslével hosszabbítjuk.

borjumaj_sherryben1

Sherryben pácolt borjúmájszeletek

200 g borjú- (vagy szárnyas)máj
100-150 ml száraz, vagy félszáraz sherry
1 ág rozmaring
só, feketebors
olívaolaj a tálaláshoz

A májat megmosom, leszárítom és nagyobb falatnyi darabokra vágom. Tálba teszem és ráöntöm a sherryt (vegyesen is jó lesz, így könnyebb a pác édességét szabályozni) és beleteszem a rozmaringot. Jó óráig hagyom a pácban, néha átforgatom.
Lecsöpögtetem róla a sherryt és parázson átsütöm.
Tálaláshoz markánsabb olívaolajból loccsantok a tányérra, sózom és borsozom. A májat és fehérkenyeret az olajba tunkoljuk, de a tetejére is lehet locsolni.
2 személyre /

Narancsos sherrykoktél
80 ml sherry (Fino)
40 ml narancslikőr (Grand Marnier)
narancslé, ízlés szerint
jégkocka

Shakerben összerázom a likőrt a jéggel, beleöntöm a sherryt. Két old-fashioned pohárba szűröm, majd felöntöm a narancslével. Ha túl meleg van, a poharakba kevés zúzott jeget is lehet tenni. Narancslé helyett szódával felöntve frissebb és üdítőbb lesz.
2 pohárnyi /

jan 152009
 

Nemcsak a blogban jelent meg régen leves, de az Újévet leszámítva misem ettünk az utóbbi időben. Pedig kár lenne elhanyagolni, ilyenkor egysűrű, forró leves az egyik legjobb, amit tehetünk magunkért -leszámítva persze a forralt bort, de annak igen kétes a tápláló hatása.

Ezta levest pedig még akkor is össze lehet dobni, ha éppenséggel késő esteesünk be az ajtón, és bár tele van a hűtő mindenféle finomsággal, mimégiscsak valami gyomormelengető levesre és arra a forró tálkáragondolunk, amit két kezünkkel körbemarkolászhatunk.
Komolyan mondom, ezt a levest röpke negyedóra alatt állítottam össze – hihetetlen, ugye?? Pedig pontosan így volt!

Najó, van egy kis titka a dolognak. A húsgombóc már készen volt, csak előkellett venni a fagyasztóból. Nemrég ugyanis fantasztikus felismerésemvolt, amikor a szuperpiacon kézbe vettem egy húsgombócos zacskót. Milenne, ha magam gyártanék ilyet? Csak össze kell gyúrni ízlés szerint ahúsgombócokat – minél kisebbeket, annál jobb -, kevés olajban forgatvakisütni őket, hűlni hagyni és aztán fóliába csomagolva bepaterolni őketa fagyasztóba. Egyszerű, nem?? :) Hozzá kell azonban tennem, hogy akész-húsgombóc-projektet a szilveszterről megmaradt tetemes mennyiségis indikálta, de innen már egyenes út vezetett a saját felfedezésemfinomításához. Az sem elhanyagolható tényező, hogy időben szóltam a férjemnek, kapjon ki a fagyasztóból néhány szem gombócot.

Ha nincs kéznél üveges csicseriborsónk, akkortoll a fülünkbe, a leves nem lesz kész 15 perc alatt. Egy éve azonbanRossamelától ellestem ezt a kényelmességet, és szerencsére mindig, demindig van itthon üvegbe zárt csicseri és fehérbab is. Sajnos nemannyira finom, mintha magam főzném, de az idő néha nagy úr…

Húsleves.Na jó, ne legyünk olyan szőrösszívűek, de a legfinomabb mégiscsak egyjó erős, saját főzésű húsleves, akkor már se sózni, borsozni nem iskell. Eszméletlen, milyen mértékben lehet fokozni a leves élvezetiértékét egy igazi, házi húslevessel! Ne sajnáljuk belőle, hálás dologlesz!

Az összes többi hozzávaló mindig van otthon. Paradicsomkonzerv tucatjával áll a polcon, szárított paradicsom hetekig eláll a hűtőben (ezt állandóan használom), a pestot is elővehetjük az üvegből, amit már hetekkel ezelőtt elkészítettünk. (A piros pesto hozzávalói nem teljesen pontosak, de a legjobb, érzésből, kóstolgatással elkészíteni. A pesto rosso-ról majd részletesebben is írok, addig álljon itt ez a heveny recept.) Parmezán vagy esetleg pecorino is lapul mindig a hűtőben, bazsalikom és rozmaring meg még ilyenkor is megterem a cserépben. (Ez biztos, nálam van.) És mosttessék utánaszámolni, stopperórát benyomni, így már hihető a negyedóra, ugye??
Paradicsomos csicseriborsóleves húsgombóccal és szicíliai pestovalParadicsomos csicseriborsóleves húsgombóccal és szicíliai pestoval
(Zuppa di ceci con polpette di carne e pesto alla siciliana)

A  húsgombócokhoz
kb. 250-350 g húsgombóc:
200-300 g marhahús, darálva
1 db tojás
100 g (2 szelet) száraz fehér kenyér
kevés tej (vagy víz, fehérbor)
1 gerezd fokhagyma
maroknyi petrezselyem
só, bors
A leveshez
2 ek olívaolaj
2 db salotta
400 ml
dobozos paradicsom, darabos (Polpa di pomodoro, pl. MUTTI)
800-900 ml húsleves
2 db babérlevél
1 ág rozmaring
1 db csípős pirospaprika
200 g csicseriborsó, készre főzve
1-2 ek paradicsompüré (3x-os)
parmezán a tetejére
A piros pestohoz
5 db szárított paradicsom
2 gerezd fokhagyma
1 maroknyi bazsalikom
2 ek fenyőmag
1-2 ek pecorino (vagy parmezán)
1 db citrom reszelt héja
olívaolaj

1.  Elkészítem a húsgombócot. A kenyeret tejbe (esetleg vízbe, vagy fehérborba) áztatom, majd kinyomkodva hozzáadom a darált húshoz, beleteszem a tojást, a zúzott fokhagymát és a felvágott petrezselymet. Fűszerezem és jól összegyúrom.
2.  A pestohoz aprítóba teszem a hozzávalókat és pár másodperc alatt összeforgatom.
3.  Egy nagy lábasban olajat hevítek és megpárolom benne a karikára vágott salottát. Beleöntöm a paradicsomot, kevés alaplével hígítom és beleteszem a húsgombócokat és a fűszereket. Alacsony hőfokon hagyom gyöngyözni, amíg a gombócok majdnem megfőnek, akkor beleteszem a csicserit és esetleg a csípős paprikát is és annyi alaplevet, hogy sűrű levest kapjak. Egy kevés paradicsompüré nem árthat még bele. Kerekre ízesítem és összeforralom.
4.  Tálalásnál a tányérokban megszórom reszelt parmezánnal és piros pesto-gömböket pöttyintgetek rá.
6 nagy tányérnyi leves /

jan 032009
 

Karácsonykor kissé hagyománytörőek voltunk. Szép és lelkiekben gazdag karácsonyi időszakunk volt, azt hiszem, mindannyian szívesen emlékszünk majd vissza erre az évre. A hosszú évek során magunk által kialakított tradíciókat is csak az étkezés terén törtük meg.
Már október óta terveztem a karácsonyi hét menüsorait, de még az utolsó héten is tanakodtam, hogy biztosan mindenki megtalálja a saját kedvencét, de azért valamelyest illeszkedjen az ünnep adta kerethez.
Egy pont azért biztos volt: férjem végtelen bánatára elmaradt a sült, töltött szárnyas, ehelyett vaddisznót sütöttem. Az egésznek tiszta prózai oka van. Apósom egyik barátjától kaptunk több kiló, saját maga elterített vaddisznót, amit aztán a kívánságunknak megfelelően előkészítve fagyasztva hetekkel ezelőtt meg is kaptunk. Az ilyen csemegének képtelenség ellenállni, ezért úgy döntöttünk, Szenteste vaddisznó legyen! Hisz a Karácsony attól is szép, hogy még nagyobb gonddal készülő finom falatokat együnk, ami mindenkinek ízlik, nem? Ezért még az elmaradhatatlan ribizlis párolt vöröskáposztáról is lemondtam, hisz egyáltalán nem illett hozzá.

A Szenteste menüje a következőképpen alakult:
– Libahájban sült, konfitált libamáj házi pirítóson, lilahagymával, paprikával és paradicsommal
– Vaddisznósült toszkán módra házi gnocchival és szalonnába tekert ceruzababbal
– Szíciliai cassata

A libamáj már hetekkel előtte elkészült, csak elő kellett venni a hűtő rejtekéből és felvágni a zöldségeket. (Akkor vettem észre, hogy a májat borító vastag zsírrétegen hatalmas lyuk keletkezett, úgy látszik, a hűtőnkben tanyázó egér mostanában igen aktív :) A kenyér is kész volt, így ezzel a nem túl fantáziadús, de annál fenségesebb előétellel nem volt sok gond.

A vaddisznócombot két nappal előtte bepácoltam, 24-én délben pedig feltettem sülni. Elkészítésben egyébként nagyon hasonlít a már-már legendás szarvasraguhoz, nem vitás, a zöldségeket és a fűszereket jól variálhatjuk, de az egésznek tényleg az a lényege, hogy nagyon jó vörösbort töltögessünk hozzá. Hűen a toszkán receptúrához egy Chianti Classicot bontott a ház ura (Lanciola, Le Masse di Greve, 2003), amit még a pácolás napján be is fejeztünk. A vacsorához viszont már egy gyönyörű, 2005-ös Heimann Stílusgyakorlatot ittunk. Az alábbi mennyiségből rengeteg mártás lesz, a képen csak egy keveset tettem a hús mellé, különben az egészet beborította volna.
A gnocchi körül szinte utolsó napig ment a vita, de végül is a többség akarata nyert. Úgy láttam, hogy az ellentábor sem bánta meg a döntést. Kivételesen elég szűkszavú a receptje, mivel másfél éve készülök egy hosszabb posztot írni róla, az egyik kedvencem kapcsán meg is lesz. 
Mellé szalonnába tekert ceruzababot adtam, ami megint csak pillanatok alatt kész, de tökéletes ízhatás és kerek egészet alkot a mártásos hússal és a pihelágy gnocchival.

Desszert. No hát, a valódi szicíliai cassatára sem lehet igazán rányomni a karácsonyi bélyeget, de annyira finom, hogy azonnal bekerült a szűkebb listára, novemberben pedig eldőlt a sorsa.
Mindent magam készítettem hozzá, két nappal előtte hozzáfogtam, hűlt és pihent rendesen, de mégsem 24-én este vágtuk fel :). Annyira elteltünk ugyanis, hogy még az ajándékok egy része is a fa alatt hevert, csak másnap reggel, jobban mondva déltájban bontogattuk a maradékot és szegtük meg a cassatát reggeli gyanánt.
Recept később következik, hisz a cassata igazából egy húsvéti finomság, bár Szicíliában manapság szinte mindenkor, minden sarkon kapni:). Elkészítése némi időt és munkát igényel, ezért készültek fázisfotók is. Ígérem, hogy még bőőőven Húsvét előtt írok róla!
 
Vaddisznósült gnocchival és szalonnás zöldbabrőzsével

Vaddisznósült gnocchival és szalonnás zöldbabbal
(Arrosto di cinghiale con gnocchi e fagiolini alla pancetta )

A vaddisznósülthöz
1-1,5 kg vaddisznócomb
2-3 ek olívaolaj
3 db salotta
2 db sárgarépa
2 db szárzeller
½ db póréhagyma
300 ml vörösbor (testes, savszegény fajta)
100-200 ml húsalaplé
2 db babérlevél
1 ág rozmaring
200-300 ml darabos paradicsom
2 maréknyi fekete olívabogyó
só, feketebors
1 ek vaj
1-2 ek balzsamecet (ATB, «12 éves)

A zöldségeket megtisztítom és apróra vágom, majd egy lábasban az olajon félpuhára pirítom. Egy nagy lábasba teszem a megmosott combot, ráteszem a zöldségeket és felöntöm a borral és egy kevés húslevessel, hogy a húst mindenhol elfedje. Lefedve hűvös helyen legalább egy, de inkább két napig pácolom, közben érdemes néha átforgatni benne a húst.
A főzés napján kiveszem a pácból a húst és lecsöpögtetem. Egy nagy vaslábasban vagy kacsasütőben olajat hevítek, beleteszem a húst és magas hőfokon minden oldalról körbepirítom, aztán hozzáadom a zöldségeket és a boros páclevet. Közben a sütőt alsó-felső állásban 80 °C-ra előmelegítem. Ha a hús alatt lévő folyadék forró, lefedve betolom a sütőbe és 5-6 órán át párolom. Néha megnézem, mártást locsolok a húsra és átforgatom.
Néha segít egy maghőmérő is, nálam 95 fokot mutatott, mire a hús megpuhult.
A húst kiveszem a mártásból, fóliába csomagolom és negyedórára félreteszem pihenni. A mártás több mint felét részletekben botmixerrel pürésítem és visszaöntöm a darabos szószhoz. Ha szükséges, ízesítem, illetve adok még hozzá folyadékot. A forró mártásba jéghideg vajat keverek és kevés balzsamecettel kerekítem és beleforgatom a félbevágott olívabogyót is. Mostanra egy sűrű, nagyon aromás mártást kellett kapnunk, amit nem kell semmivel sem sűríteni. 
A húst szeletekre vágom és a mártással tálalom. A legjobb körete egy-kétféle zöldség és házi kenyér, amivel a mártást is fel lehet itatni.

A gnocchihoz
1 kg burgonya (lisztes)
180-200 g liszt durumdarával keverve, pl:
     150 g búzaliszt (BL-55)
     3-4 ek durumdara
1 tk só

A burgonyát annyi hideg vízben felteszem főni, hogy éppen ellepje. Ha átfőtt, hideg vízzel átöblítem és lehűtöm. Meghámozom és áttöröm. Egy nagy keverőtálban összekeverem a liszttel, a durumdarával és a sóval, majd gyorsan egyneművé dolgozom. Négy részre osztom és egy nagyobb vágódeszkán kevés lisztezéssel kétcentis vastag hurkákat sodrok belőle. Konyharuhával letakarva egy órácskát pihentetem.
Vizet forralok, és hagyom gyöngyözni. Késsel kisebb darabokat vágok a gnocchiból és egy adagnyit jó 15 perc alatt kifőzöm. Lyukas merőlapáttal tálra szedem és kevés vajjal meglocsolva melegen tartom.

A szalonnába tekert zöldbabhoz
500 g ceruzabab
10 szelet pancetta (vagy bacon)
vaj

A ceruzababot megmosom, majd egy nyalábnyit egyenesre egyengetve levagdosom a széleit. Közben sós vizet forralok, beleteszem a babot és közepesen magas hőfokon kb. 8 perc ropogósra párolom. Leszűröm és lehetőleg már előkészített jeges vízbe dobom, hogy friss színét megtartsa. Ha langyosra hűlt, leszűröm.
A pancettát egyenként kiterítem és egy maroknyi babot feltekerek benne. Kivajaztt sütőtálra egymás mellé fektetem és betolom a 200 °C-os sütőbe. Jó 10-15 perc alatt átsül a sonkás szalonna és tálalható.
Úgy is készíthetjük, hogy a ceruzababot két szelet pancettába végig szorosan betekerjük, hogy a vége ne lógjon ki. Megsütjük, ha kihűlt, akkor szeletekre vágjuk. Nagyon mutatós!

6-8 személyre / 

jan 012009
 

Idén sem maradhat el az újévi lencse, aztán hogy ennek fogyasztása meghozza-e a kívánt eredményt, azt majd ki-ki döntse el maga. Magam évek óta főzök lencselevest, de igen nagy távszélességben variálom, nehogy megúnjuk véletlenül. A közös nevező szinte csak a lencse, abból is többfajtát főztem már.

Ebben az évben savanyú káposztával készült, ami a mi konyhánkban talán nem megszokott, bár a káposztával készült bableves csülökkel vagy egyéb finom húsneművel viszont gyakran előfordul honi fazekakban is.
            
A mostani lencselevesünk trentinoi példára készült. A talján konyhában szinte csak északon használnak savanyú káposztát, főként Trentinoban és Dél-Tirolban. Erről a konyháról többször zengtem már itt ódákat, mert ugyancsak megérdemli, de most nem teszem. Az egyik legismertebb trentinoi savanyú káposztás fogás egy speciális sertéskolbásszal, a luganegával (lucanica) készül, a crauti con luganega pedig szinte minden kisvendéglő étlapján szerepel. Egyébként pedig az északi régiók azok, ahol a hosszú csizmával ellenben túlnyomórészt sertéshús kerül az asztalra, annak pedig az összes, de tényleg az összes részét fel is használják!
Nekem most nem volt luganegám, viszont gyors galambpostával még idejében megérkezett Ízbolygótól egy rakomány paprikás kolbász (ezer köszönet érte! :), így azt tettem bele. Nem elég Trentino rusztikus-fúziós konyhája, ezt még egy kis hungarikummal is megfejeltük. Fejedelmi ízű lett, ezt már csak azért is állíthatom, mert éjszaka, mikor már hűlőben volt, hozzálöttyintettem egy jó adag francia pezsgőt is, nehogy kárba vesszen.
Másnaposság ellen sem rossz gyógyír ez a leves, ahhoz kellően savanykás, hogy a háborgó gyomrot (vagy kinek mijét) kissé rendbetegye.

Ezúton kívánok minden kedves Olvasónak, idetévedőnek, ittragadónak, barátoknak és ismerősöknek, bloggertársnak és bloggerbarátnőknek boldog új évet, egy olyan esztendőt, amit csak szeretne. A főzés, az ízek és a gasztrokalandok engem mindenképp félig már boldoggá tesznek, ehhez jön egy nagy porció béke és nyugalom, így aztán a magam részéről remélem, hogy az is marad, mindannyiunk megelégedésére :)
                
               


Karl Jenkins Adiemus ciklusának első részéből a híres Adiemus-dalt most nagyon idevalónak érzem. Remélem, Ti is. (Ez az eredeti zene, olyannyira, hogy maga Mr. Jenkins vezényel, de ha valakinek máshonnan ismerős lenne a dal, akkor itt egy kis segítség :)           
             Lencseleves savanyú káposztával és kolbásszal
Lencseleves savanyú káposztával és kolbásszal
(Zuppa di lenticchie con crauti e salsiccia)

3 ek olívaolaj
3 db salotta
3 db sárgarépa (kb. 300 g)
½ db póréhagyma (kb. 110 g)
½ db édeskömény (kb. 100 g)
3 db szárzeller
800 g sertésdagadó
1,5 szál paprikás kolbász (vagy egyéb)
400-500 g savanyú káposzta
350 g barnalencse
3 db babérlevél
5 szem borókabogyó
2 ág rozmaring
2,6-3 l folyadék:
     1,5 l ásványvíz
     500 ml pezsgő vagy fehérbor
     600 ml alaplé
2 tk só (szükség szerint)
feketebors, frissen őrölve

A lencsét átmosom és néhány órára vagy egy éjszakára hideg vizbe  beáztatom.
Egy nagy lábasban felhevítem az olajat és beleteszem az apróra vágott hagymát. Amíg pirul, kisebb falatnyi darabokra vágom a zöldséget és azt is beledobom. A dagadón bevagdosom a bőrt és azzal a felével beleteszem a zöldségek közé. Néha átkeverem, de nem baj, ha kissé megpirul. Akkor elkezdem felöntögetni a folyadékokkal, azzal, ami épp van és beleteszem a fűszereket.
A káposztát hideg vízzel átmosom, kézzel kinyomkodom és maroknyi adagokban kisebbre vágom, majd beleteszem a levesbe. A lencséről leöntöm a vizet és azt is hozzáteszem, közben annyi folyadékkal öntögetem, hogy jól ellepjen mindent. Befejezés előtt legalább félórával a kolbászt forró vízben dörzsölve átmosom és lehántom a héját, félkarikára vágom és azt is belekeverem a levesbe. Aki csípősen gondolja, tehet bele még bármilyen csípősségfokozót is. Közben sózom, borsozom és annyi vízzel engedem fel, hogy egy nagyon sűrű egytálleves legyen belőle.
Egészen alacsony hőfokon összesen legalább 3 órát hagyom forrdogálni.
Aki gondolja, a szokásos módon besűrítheti a levét, ebben az esetben viszont növelni kell a folyadékmennyiséget. A tetejére tejfölt is lehet csorgatni, mi nem tettük.
kb. 10 emberes adag lesz belőle / 

dec 172008
 

Egyre jobban nekibátorkodom a marhahúslevesnek. Nem a főzéssel van a baj, tudok én húslevest főzni, de ahogy már írtam róla, nehezen fogyna el a főtt marhahús. Sokan vannak, akik szósz vagy egyéb köret társaságában azért csak eleszegetik a húst, így már én is gyakrabban főzöm. Csupán a velejárót kell hozzá kitalálni, a leves pedig megmarad nagyon finom alaplének. Azért egy tányérral most is ettünk előtte, de nem ez lesz nálam a húsleves főzésének a célja.

Újabban felfedeztem magamnak a zellert, mármint a zellergumót. Annyi finom, jófajta zöldség van mostanában, hogy képtelen vagyok mindegyikre sort keríteni, így a zellerrel is mostohán bántam. Még mondja azt valaki, hogy jön a tél és nincs friss zöldség és gyümölcs! Csak végig kell menni a piacon, és néha úgy érzem magam, mintha nyár lenne, alig tudok választani az éppen érő, színes zöldségek közül! Zöldell a kelbimbó, itt van rég a gesztenye, a sütőtök, édes már a szőlő, és rendkívül finom a zeller is.
Teljesen belehabarodtam, már másodszorra készül zelleres vacsora, közben egy szeletet mindig elrágcsálok csak úgy magában, főzés közben, egy pohárka fehérbor társaságában. Közben utánaolvastam, hogy a zeller hihetetlen egészséges is, szóval nem ártana mindennap ennünk, igazi női zöldség. (Sok női bajra jó, többek között idegeskedésre is, már akit ez érint:-) Continue reading »

nov 252008
 

Említettem már, hogy szinte mindig van a hűtőmben valamilyen alaplé. Néha nekiállok és magam gyártom a szárított zöldségkeveréket, hogy áthidaljam azt az időt, amikor épp elfogyott a Lé, de többnyire csak zöldségből főzöm az alaplevet. Ennek roppant egyszerű az oka – meg voltam róla győződve, hogy a húslevesben főtt hús úgy sem fogyna el semmire. Célom sosem volt vele, semmi olyat nem terveztem, amibe levesben főtt hús kellene, ha mégis pont erre lenne szükségem, akkor azt azzal a céllal megfőzöm és kész. Egyszóval az ilyen dolog nálunk fölösleges melléktermék.

Így ment ez a dolog hosszú időn keresztül, meg is volt az alaplé főzésének a heti, begyakorolt menete. Egészen néhány héttel ezelőttig, amikor egy fogáshoz valóban finom húslevesre lett volna szükségem. Vettem aprólékot, combot, szárnyat, összesen másfél kilót, ugyanúgy rengeteg zöldséget, ahogy szoktam és megfőztem a csirkelevest. A húst félretettem a hűtőbe, és szóltam a férjemnek (kutyánk nincs), hogy van ott valami, de nekem nincs vele célom. A csirkehús-egyveleg, szószerint szőröstűl-bőröstül pár órán belül eltűnt a hűtőből.

Mivel a húsleves mégis csak nagyon finom lett, a következő héten megismételtem ezt a procedúrát. A hús újfent bekerült a hűtőbe, ahonnan másnap estére megint csak nyoma veszett. Lassan úgy érzem magam, mint viccmesélés közben, de tény, hogy harmadik héten a férjem már rá is kérdezett, hogy ugye főzök megint csirkehúslevest, sőt, neki jobb ötlete is van, mi lenne, ha most marhahúst vennénk? Lehet abból húslevest főzni? Bólintottam, ó, persze, abból lesz csak az igazán finom húsleves! De az ötlettől nem ugrottam az egekig, mert mi a szöszt csináljak én másfél kiló főtt marhahússal?? Még az is eltűnik nekem úgy a hűtőből, mint a kámfor…

Azóta főztem már marhahúslevest, a hús egy részét pedig tejszínes-tormás mártással meg is ettük. Az biztos, hogy nem válik heti rutinná, de néha belefér az életembe, bár továbbra is azon elmélkedek, mit kezdjek ennyi temérdek hússal….

Gombás húsleves konyakkal és zöldfűszeres tojáskocsonyával

Az ötfogásos postromantikus vacsorához pedig kézenfekvő volt, hogy a könnyű húslevest feldobom valamivel, ami épp beleillik a menüsorba is. Csupán kevés leves, igazán kevés levesbetéttel, amelynél elsődleges szempont volt, hogy gyorsan el is készüljön. Utólag jöttem rá, hogy hányszor nyúltam a rozmaring után – szinte mindig van otthon, mert mindketten nagyon szeretjük. Tésztát nem akartam belefőzni, ezért tojásból készítettem kocsonyát, amit épp a főzés pillanatában alakítottam ilyenre, amilyen lett. Tényleg nagyon gyors, pillanatok alatt készen is van. 
Mivel konyakot tettem bele, elmondanám, hogy mennyire kulcsfontosságú a jó minőségű borpárlat! Bizonyára sokan vannak, akik nem ismerik ki magukat az alkohol terén, nincs otthon komoly készletük, és nem is főznek rendszeresen alkohollal. Azokat kérném, hogy ne szaladjanak le a sarki közértbe, ne emeljék le valamelyik üveget a polcról, csak akkor, ha jól ismerik a tartalmát. Ebbe a levesbe személyenként másfél kanálnyit tettem, és a borpárlat íze annyira meghatározó, hogy kár lenne elrontani bele nem illő alkohollal. Nagyon jó konyakkal, spanyol brandyvel, vagy akár calvadossal is, ezekkel mennyei lesz a leves!

A rozmaringos menü a következő volt:
Amuse bouche balzsamecetes hagymával és tojással
Gombás húsleves konyakkal és zöldfűszeres tojáskocsonyával
– Gnocchi alla romana olvasztott fontinával és olajban eltett paradicsommal
– Saltimbocca hagymás és diós baguette-tel
– Karamelles-rozmaringos fordított almás sütemény formában
 
  fehérbor, pezsgő zsályalikőrrel, grappa

                      Gombás húsleves konyakkal és zöldfűszeres tojáskocsonával

Gombás húsleves konyakkal és fűszeres tojáskocsonyával

A tojáskocsonyához
1 ½ db tojás
pici só
2 fej champignon (közepes méretű)
1 mk konyak (jófajta borpárlat, vagy Calvados)
1 tk-nyi petrezselyem
A leveshez
300-350 ml húsleves (lehetőleg erős marhahúsleves)
4 fej champignon (közepes méretű)
2 ek konyak
1 ág rozmaring

A sütőt alsó-felső állásban 180 °C-ra előmelegítem és beleteszek egy kétujjnyi vízzel teli tűzálló tálat.
A kocsonyához egy tálkában villával felverem a tojásokat és sózom. (A fél tojás megmaradt az előételből.) A gomákról lehántom a héjat, két gombát pedig apró darabkákra vágok és a petrezselyemmel együtt a tojáshoz keverem. Teszek bele egy nagyon kevés konyakot is. Kis tűzálló formákba szétosztom (én két, 3 cm átmérőjű dariolformákba tettem) és a sütőben a vízfürdőbe teszem. Kb. 10 perc alatt a széle már kocsonyásodik, de nekem úgy volt jó, ha a közepe még remeg.
Közben a maradék gombát vékony szeletekre vágom és a húslevesben 3-4 perc alatt közepes hőfokon felforralom és a végén beleöntöm ízlés szerint a konyakot. Egy-két percet lehet még vele forralni, hogy az alkohol elpárologjon, én most nem tettem. 
Ha kész a kocsonya, kiveszem a formát, műanyag késsel meglazítom az oldalát és egy tányért a tetejére téve ráborítom a tányérra. Ha szerencsénk van, nem folyik és szépen megáll magától. Ha nem, az sem baj. Körbeöntöm a levessel, a tetejére pedig felvágott rozmaringot szórok. Egy pici konyakot önthetünk a tetejére is.
2 személyre /

nov 242008
 

Ehhez a történethez két dolgot el kell mesélnem.
Ott kezdeném, hogy évek óta vágyom, – mit vágyom! – fenem a fogam amolyan kis tűzálló, amuse bouche-formákra, amiket a sütőbe is be lehet tenni. Falatka-kanalam már van, de azokon csak hidegen összeállított harapnivalót lehet tálalni, pici, miniatűr sütött kis csodákat viszont nem. Érthetetlen, miért is szerettem volna ezeket a pöttöm, babakonyhába való kis formákat birtokolni, hisz ezek maga a luxus. Nemcsak az ára teszi azzá, de néha félóra, míg a bennük feltálalt étel elkészül, amit aztán egy mokkáskanállal két falattal el is tüntet a kedves vendég. Merthogy csak jeles vendégnek készül, az egyszer biztos!

Évek óta kinéztem magamnak ezeket a formákat és erősen vágyakozva tekintgettem rájuk, mint ahogy egy kisgyerek a játékbolt kirakatára nyomja piciny kis orrát, hogy jobban magáénak higgye az üveg mögötti csodavilágot. Én még a kezembe is fogtam őket (tenyérbe elfér mindegyik) és lelki szemeimmel beléjük is képzeltem a gőzölgő belevalót.
Hát így álmodoztam én évekig, mert fölöslegesnek éreztem én ezt a holmit, de nagyon. Nélkülük is el lehet egy tökéletes háztartást vezetni, és valójában senkit sem ismerek, akinek lenne ilyen aprójószága. Múlt hónapban aztán egyre gyakrabban kerülgettem a boltot, aminek ajtaja mögött legalább húszfajta ilyen piciny kis csetresz várt – hát persze, rám!! Aztán egyik este megint csak elballagtam az üzlet felé, és belestem, bent van-e az öregúr, a tulaj. Ez az idős úr ugyanis egy tünemény! Részint ő is az oka, hogy beleszerettem ezekbe a formácskákba, ezt persze ő dehogy is tudja! Egy furmány kis időgép segítségével átsiklott hozzánk a múlt század elejéről és véletlenül ittfelejtették – vagy elromlott a gép, ami visszapattintsa őt a patinás időkbe, ezt már nem tudom. Mindenesetre egy olyan békés, idilli világot áraszt magából, amit manapság már csak megbarnult, poros, francia filmekből ismerünk. Megfontoltan beszél és elegáns szavakat használ hozzá, közben titokzatosan mosolyog a szája sarkából, talán még kacsintgatna is egyet csak úgy véletlenségből, ha vagy negyven évvel fiatalabb lenne. Órákig tudnám hallgatni és persze bóklászni a boltjában, közben persze minden egyes edénykét kézbe vennék, titokban meg is simogatnám őket és érezném a belőlük kiáramló, párolgó illatokat.  

Egy szó, mint száz, röviddel záróra előtt léptem be és félóra alatt össze is szedtünk hat kis formácskát. (A formák ez a gyártmány, katalógusban a Miniatures.) Közben megbeszéltük, miket lehet az almásban tálalni (Édeset is tálalna bennük a menü elején? Vagy csupán egy szeletke sült alma Calvadossal, leheletnyi tésztaburokban, sajttal feladva?) és miket enne ő szívesen a halas formából. (Próbáljon ki egy falatnyi lazacot egy kanálka velouté-mártással, Noilly Prat-val megbolondítva, higgye el, a vendégei odalesznek!) A cakkos szélűbe két hasáb francia burgonyát tettünk és öt percig elmélkedtünk a rávaló szószon. Az olvasztott sajtig már nem jutottunk el, mert hirtelen az órámra néztem, hogy te jó ég, mennem kell, és örömmel távoztam a kincseimmel.

Amuse bouche balzsamecetes hagymával és tojással

Másnap végigpróbálgattam a formákat a meglévő tányérjaimhoz. Ahogy nyár elején az újdonsült fürdőruhában forgolódom a tükör előtt, jobbról is, balról is mustrálgatva, melyik szögből, hogyan mutat jobban, úgy lettek modellek az én formáim is. Hol egy kis koktélparadicsomot tettem beléjük, hol egy fagyott garnélát halásztam ki a fagyasztóból, de tény, egyszerűen minden formában jól mutattak! Már csak a megfelelő alkalom kellett, hogy bevessem őket.

Pár napra rá a férjem telefonon hívott egy este, pár határral odébbról. Kicsit megorroltam rá valamiért, duzzogtam is egy sort, mire halkan belebúgta a telefonba, de ugye azért ötfogásos vacsorával várom?? Maximum forralt vizet kapsz, de azt ötször, vágtam rá, de a fejemben már formálódott a tervem: ötfogásos vacsora, naná, mindegyik miniatűr, de legalábbis kicsiny porcióban!

Kattogott az agyam, finomodott a terv és összeállt a menü. Szombat este érkezik, de pénteken semmi időm, a szombatnak a fele is az egekben, ezért szombat reggel megvettem a friss dolgokat, és délután négykor hozzáláttam. Az előkészületekhez tartozik, hogy pénteken késő este még bedagasztottam a baguette-et és a hűtőbe tettem a tésztát, a csirkealaplé pedig már kész volt.

Mindennel időben kész lettem, de időtervet most nem írok – ha valaki mégis kiváncsi lenne rá, akkor szívesen pótolom. Minden fogás abszolút mini lett (persze csak ez a falatka készült a formában, a többit hagyományos tányéron szervíroztam), olyannyira, hogy a negyedik vége felé éreztük csak, hogy múlik az éhség! Éppen így terveztem, és ragyogóan bevált! Hogy ez nem jutott eszembe Doctor Pepper romantikus játéka előtt!:-)

A postromantikus menü a következő volt:
Amuse bouche balzsamecetes hagymával és tojással
Gombás húsleves konyakkal és zöldfűszeres tojáskocsonyával
Gnocchi alla romana olvasztott fontinával és fűszeres paradicsommal
– Saltimbocca hagymás és diós baguette-tel
– Karamelles-rozmaringos fordított almás sütemény formában
 
  fehérbor, pezsgő zsályalikőrrel, grappa

Ehhez a sült falatkához ez a kép is megihletett, és habár a hozzávalók szinte teljesen azonosak, a végeredmény inverz módon tűzálló formákba transzplantálódott.

                     

Amuse bouche balzsamecetes hagymával és tojással

1 ek olívaolaj
1 db salottahagyma
2 ek alaplé
1 ek fügebalzsam (fügés ecetbalzsam, vagy sűrűbb balzsamecet)
pici só, bors
½ db tojás
½ db mandarin reszelt héja
5 tűlevél rozmaring

A sütőt alsó-felső állásban 180 °C-ra előmelegítem. A salottát apró darabokra vágom és az olajban közepes hőfokon megfonnyasztom, közben adok hozzá egy kevés alaplevet is. Ha majdnem elforrt alóla, hozzáöntöm a balzsamecetet, ami gyorsan, sisteregve el is párolog.
Kivajazom a kis formákat, de ezt el is lehet hagyni. Mindegyikbe teszek egy kevés hagymát. A tojást villával felverem, sózom, és teszek bele egy kevés reszelt narancs- vagy mandarinhéjat. (A tojásból maradt még, azt felhasználtam a desszerthez.) Egy keveset rákanalazok a hagymára és megszórom a mm-nyi vastagra vágott rozmaringgal és beteszem a sütőbe. Addig kell sütni, amíg a közepe még egy kicsit lágy marad, 7-8 perc alatt kész.
Kiskanalat adtam hozzá. a tetejére egy csöpp balzsamkrémet is lehetne tenni.
Amuse bouche-nak, vagy négyszeres mennyiségben előételnek 2 személyre /

nov 052008
 

Rajtam kívül sajnos senki nem szereti a családban a kelbimbót, ezért ritkán készül nálam, pedig én odavagyok érte. Gyerekkoromban viszont sokat ettük, szerencsére változatos formában, annak idején pedig még fagyasztott terméket sem lehetett kapni, így mindig frissből készült.
Igen, az oxaláttartalma is alacsony, akárcsak a brokkolinak, biztos ezért nyomatta jóanyám rendszeresen. Manapság krémlevesekben is eltüntethetném, de arra meg minek pazarolnám el, aki ennyire nem szereti, az egyen mást:-))
Pedig a kelbimbó nemcsak finomabbrostú, könnyebben emészthető, mint nagyobb testvére, a kelkáposzta, de rendkívül értékes zöldségünk is. (Lásd a linket.) Ősz végén is telistele van vitaminokkal, rostanyagokkal, és még könnyebb is elkészíteni, mint a fodros társát.

A gesztenyés kelbimbó igazi őszi étel, hisz mindkettőnek most van szezonja – és egy csodás páros! Egyszer egy évben elkészítem, főleg vendégeknek, amikor más is kerül az asztalra, nehogy a család fanyalogva éhezzen. Azonban leginkább magamnak főzöm, és bevallom, az alábbi mennyiséget egyedül lapátoltam be, egy-két pohár rizling társaságában… Rémesen finom volt, egy szem sem maradt belőle, így biztos, hogy hamarosan megismétlem. Legfeljebb megint vendégeket hívok.

Az alábbi mártás csupán pillanatfelvétel, úgy szoktam készíteni, ahogy épp kedvem van. A(z enyhén) tejszínes mártás klasszikus, és mára elég elcsépelt, 70-es retro, de zöld fűszerekkel izgalmassá lehet tenni, és szerintem így még jobban csúszik. De jó mascarponeval, esetleg tejes-sajtos szósszal is, tejes dolog nélkül pedig egyenlő mennyiségű pirított gomba – például vargánya – is kiváló lesz benne, ebben az esetben sok petrezselyem a legjobb hozzá. Fűszerekkel is gazdagíthatjuk, de ahogy így irogatom, már látom, hogy ebből újabb recept lesz …

Én most nem pepecseltem a gesztenyével, kész natúr gesztenyét vettem, de biztos, hogy úgy lenne a legjobb. (A kész, natúr gesztenye számomra még nem “gasztrobűnözés” kategória:-). A gesztenye tisztításáról részletes leírás C&V-nál ITT.

kelbimbo_gesztenye1

Kelbimbó gesztenyével

500 g héjas gesztenye, vagy kb. 300 g főtt gesztenyeszem
500 g kelbimbó
1 ek olívaolaj
1 fej salottahagyma
5-6 ek tejszín (kókusztej)
1 lötty félédes desszertbor (vagy alaplé)
1 ág rozmaring
1 ágnyi zsálya
½ mk só
feketebors

1. A gesztenyét megsütöm (részletes útmutató pl. itt), vagy főtt, natúr gesztenyeszemeket veszek. (Fagyasztott és konzerv formájában is lehet kapni.)
2.
A kelbimbót párolóbetéten vagy sütőben majdnem puhára sütöm.
3. Egy lábasban olajat hevítek, beleteszem az apróra vágott hagymát, felöntöm egy kevés borral (lehet fehérbor, vagy akár egy erős alaplé is, vagy mindkettő keveréke), és kissé beredukálom. Akkor ráöntöm a tejszínt/kókusztejet, beleteszem a fűszereket és alacsony hőfokon azzal is főzöm egy keveset. Mikor már csak pár kanálnyi mártás van alatta, beleforgatom a puha kelbimbót és a gesztenyét és óvatosan összeforralom. A zöldfűszert a végén kiveszem belőle.
3-4 főre köretnek

* Változatok:
Hogyan tedd tejtermékmentessé? – Tejszín helyett használj kókuszkrémet.
Hogyan tedd paleóvá: –  Tejszín helyett használj kókuszkrémet. A bor helyett használj alaplevet vagy forrald ki az alkoholt öt percig.

kelbimbo_gesztenye1