Már 162013
 

A gyümölcstorta nagyjából az a műfaj, amit mindenki szeret. Legalábbis mindig ezt tapasztaltam, nagyobb társaságban egy csokoládés, de egy feltupírozott pihehabos mellett is általában egy ilyen egyszerűke fogy a legjobban. Egyéni tapasztalat. Nem túl édes, a krém jól csúszik, a gyümölcs ad egy jó kis kontrasztot, nem utolsó sorban remek reggeli. Kell ennél több?
Nálunk régen odáig fajult a dolog, hogy nyaranta vacsora gyanánt ettük, ücsörögtünk a kertben és könnyű fehérborral öblögettük az ügyeletes eper-, cseresznye- vagy baracktortánkat.
Régóta nem sütöttem, azonban pár hónapja szert tettem ennek az elengedhetetlen formának a kistestvérére, a 22cm-es formába pont a fele recept szükséges. (Ez az a forma, amibe belesimítjuk a tésztát, kisütjük, majd megfordítva beletesszük a kész krémet. Természetesen sima piteformában is el lehet készíteni.) Azonnal lecsaptam rá, de csak most jutottam el, hogy reggeli süteménnyel töltsem ki rohanó kis életünket. Continue reading »

máj 172010
 

Hogy az eper mennyire illik a pezsgőhöz, azt a Pretty woman óta tudom. Előtte nem tudtam, igaz, pezsgőt se nagyon ittam akkoriban. Lehet, hogy gáz, de a fogselymet is a pretty woman mutatta meg nekem. Meg azt is onnan tudtam meg, hogy New York szívében hatalmas parkok is vannak. Meg hogy lóversenyen kalapot illik hordani. És megismertem a fiatal, jóképű Richard Gere-t.

Hát, most így olvasva meg kell állapítanom, hogy a Pretty woman mérföldkő volt az életemben. Ez most biztos nagyon ciki, pedig nagyon kedvelem ezt a filmet, ki tudja hányszor néztem végig. (Újra elő kellene venni.)
Pedig azóta jó pár liter francia pezsgőn is túl vagyok, és olyan benyúlós kis fogkefét is használok, de azt már nem a pretty woman, hanem a fogorvosom mutatta meg.
Azóta magam is lófráltam New York parkjaiban, sőt, a lovira is vittek már, igaz, nem viseltem kalapot, még kicsit sem. Csak Richard Gere maradt ki az életemből.

Hogy mi köze ennek az egészhez? Nem sok, hacsak annyi nem, hogy Duende legújabb VKF-es felhívására mindenképpen epres dolgot szerettem volna készíteni. Igaz, az eper vágykeltő hatása még messze nem bizonyított, de a körítésével sok mindent el lehet érni.
Fel lehet bontani egy üveg pezsgőt, elénk tenni egy tál zamatos, illatos epret és lehuppanni a puha szőnyegre megnézni a Pretty womant. Mondjuk a kedvessel.

Jó pár epres finomságot készítettem az elmúlt napokban, olyat is, amit Aphrodité is örömmel elmajszolt volna. Az összesre most nincs kapacitásom, de jönnek!

Epres panna cotta kakaós-balzsamecetes-vörösboros sziruppal
Epres panna cotta kakaós-vörösboros sziruppal

(Panna cotta alle fragole con sciroppo di vino rosso)

A panna cottához
200 g eper (tisztítva mérve)
250 ml tejszín (min. 30%-os) *
2,5 ek porcukor *
3 ek
eperlimes (vagy kevés egyéb likőr)
2 spriccentés zöldcitromlé
4 levél zselatin
A kakaós-vörösboros sziruphoz
120 ml vörösbor
100 ml balzsamecet (folyékonyabb, de jó minőségű)
1-2 ek méz *
1 tk nyers kakaópor (vagy 10 g étcsokoládé)

Az epret megmosom, lecsumázom és egy keverőpohárban pürésítem. Hozzáadom a tejszínt, cukrot, eperlimes-t vagy egyéb likőrt és kerekre ízesítem a zöldcitromlével. Átöntöm egy lábasba és felteszem melegedni. A zselatinlapokat hideg vízbe áztatom. Ha az epres tejszín szájra elég forró (kb. 60 °C), kicsavarva belekeverem a zselatint. Poharakba öntöm és beteszem a hűtőbe.

Tálalás előtt elkészítem a szirupot.
Egy kis lábasba öntöm a bort, a balzsamecetet és a mézet. Halk forrástól számítva jó 12-15 percig forralom, amíg bő felére nem redukálódik. Akkor jó, ha a kanalat kivéve már bevonja azt. Ekkor belekeverem a kakaóport (csokoládé is nagyon jó, de ezzel már nem szabad melegíteni, csak felolvasztani!) és félrehúzom.
Tálalásnál a szirupot rácsorgatom a panna cottára.
4 személyre /

Epres panna cotta kakaós-vörösboros sziruppal

Változatok:
Így lesz tejtermékmentes: tejszín helyett sűrű kókusztej vagy más magtejszín 
Így lesz szénhidrátszegény: cukor > nyírfacukor / eritrit / vagy más természetes édesítő
Így lesz paleo: tejszínt és cukrot cseréld le a fentiek szerint

ápr 092008
 

Engem (még) nem kapott el a medvehagymaőrület, bár kétség kívül kedvelem a medvehagymát. Lehet, hogy jövőre szorítok a magoknak egy kevés helyet és három hétig medvehagymával is medvehagymát eszünk, de egyelőre beérem azzal, hogy néha veszek egy csokorral és valami finomsággá alakítom át. Tavaly a medvehagymás olívaolajam által egészen őszig élveztük a zamatát, és bár frissen az igazi, azért az sem megvetendő. Jófajta olívaolajból idén is készítek egy nagyobb adagot (a medvehagyma ízéhez tényleg a hidegen préselt, nyers, fűízű toszkán olajak illenek a legjobban!)

A medvehagymáról szinte mindent leírtak a blogtársak, ehhez nem tudnék új és izgalmas dolgot hozzáfűzni. A gyűjtőoldalon érdemes azonban nézelődni. A medvehagymás-rucolás pesto olyan izgalmasan hangzik, hogy abból biztos készítek és néhány üvegcse erejéig kihúzhatjuk a medvehagyma nélküli időszakot is, a medvehagymás vajat pedig fagyasztani is lehet és korongokra vágva elővenni.

Ez a panna cotta akár a VKF! legújabb fordulóján is részt vehetne, de addigra vége lesz a szezonnak, kár lenne addig talonban tartanom.
Nem úgy készül, mint az ősrégi előd, valójában nem is “panna cotta”, hisz nem csak tejszínből készült. Mivel előételként kiborítva, salátával körülvéve szerettem volna tálalni, ezért elengedhetetlen volt a zselatin. Csak annyit tettem bele, amennyi feltétlen szükséges hozzá, megállt a talpán, de krémes maradt. Ha kenhető krémnek készítjük, érdemes két lapot beletenni, akkor óriás kagylótésztát, zöld színű paprikahengereket vagy bármi egyebet is tölthetünk vele, de pirított kenyérszeletre kenve és átpirítva kíváló crostini is lehet belőle.
Medvehagymás panna cotta

Medvehagymás panna cotta
(Panna cotta con piselli e foglie di aglio orsino)

1 ek vaj
1 db salotta
100 g zöldborsó (fagyasztott is lehet)
200 ml tejszín (30%)
½ mk só
bors, frissen tekerve
3-4 lap zselatin
12-15 levél medvehagyma
80 ml joghurt (3-10%)
100 g krémsajt (mascarpone, vagy még tejszín felverve)

Egy lábasban felhevítem a vajat, megpárolom benne az apróra vágott salottát és ráteszem a zöldborsót. Néhány percig pirítom, majd hozzáöntöm a tejszínt és 10 perc lassú hőn párolom. A végén sózom, borsozom.
A zselatinlapokat néhány percre hideg vízbe teszem, kicsavarom és a krém alá keverem. (3 lappal krémesebb, 4 lappal szilárdabb lesz.)
A medvehagymát megmosom, és éles késsel apróra vágom. A joghurttal és a krémsajttal együtt szintén a panna cottába keverem. (A krémsajt lehet felvert tejszín is, de szinte bármilyen hozzáillő, 180 ml mennyiségű sűrűbb tejterméket vagy ezeknek a keverékét használhatjuk.)
Most lehet még ízesíteni. (Még több medvehagyma, bors, esetleg kevés nagyon jó mustár, 1 kanál házi majonéz, stb.)
Négy (150 ml-es) szufléformát vizzel kiöblítek és belekanalazom a panna cottát. Legalább 4 órára hidegre teszem, hogy megdermedjen.
Tálaláshoz egy vékony pengéjű, lehetőleg hajlítható késsel óvatosan körben a talpáig fellazítom és tányérra borítom. Előkészített salátát halmozok köré és koktélparadicsommal, esetleg fürjtojással díszítem.
4 szufléforma / Medvehagymás panna cottaA Bärlauch & Rucola című könyv receptjét módosítottam

Júl 152007
 

Egy hosszabb blog- és konyhai absztinencia után végre újra a saját konyhámban vagyok – nem mintha szomorúvá tett volna, hogy annyit főztek rám azok a csodás séfek! – remek ötleteket szereztem, és kimondottan feltöltődtem. Egy vidéki munka után az egyre jobban szeretett Dél-Tirolba vonultunk, ahol bevettük a kétezres hegyeket, friss írót ittunk és csodás gasztronómiai helyeket fedeztünk fel. De erről majd később, mivel Chilii akarva sem adhatott volna jobb témát a VKF! VII. fordulójára! Csak úgy tobzódom az ötletekben, és persze ezekből itt is lesz bőven ízelítő a közeljövőben!

Most viszont kanyarodjunk vissza a konyhámba.
A férjemmel van egy kis bibi. No, nem kell rosszra gondolni, az ilyet úgysem kötném senkinek az orrára: a gond az, hogy egyre jobban teret kér magának a konyhai ügyködésekben. Az alábbi süteményt például már hetekkel ezelőtt kinézte magának a süteményes könyvből (amiben igencsak szeret lapozgatni), és már 2 hete kijelentette, ha hazamegyünk, azonnal megcsinálja.
És ma eljött a nap. Tegnap szokása szerint mindent gondosan összeírt és bevásárolt, mindent kipakolt az asztalra, ma pedig kiparancsolt a konyhából, hogy szórakoztassam magam egyedül. Közben volt azért néhány technikai kérdés, ezekre készséggel válaszoltam, hisz támogatom én a sarjadó szenvedélyt! A legjobban azon szórakoztam, amikor hallom, hogy bekapcsolta a hajszárítót. A konyhában. A meggyet a recept szerint meg kellett szárítani….

Aztán egyszer csak széles mosollyal behozta nekem a kész süteményt.
Hát, elállt a szám, az biztos!! Gyönyörű lett! Aztán felvágtuk és egy csésze kávé mellett a felét el is pusztítottuk. 
A fotózásról nem ejtenék túl sok szót, tény, hogy legalább húsz képet kellett csinálnom, mire megelégedett a végsővel….. Bezzeg, ha a saját főztömet fotózom…..  

Az elkészítéshez tennék néhány megjegyzést. A csokoládét érdemes egy széles lábasban vagy serpenyőben felolvasztani, mert könnyebb vele dolgozni és a csokoládé nagyobb felületen éri a pelyheket is. Miután összekevertük, érdemes egy fakanállal kissé megtörni, így jobban formázható kupacokat kapunk.
Mivel ez egy sütés nélküli édesség, nem fontos kimondottan tortaformába tenni, bármilyen nagyobb formázó gyűrű is megteszi – ha van- , ugyanis ha az alja nem elég tömör, könnyen széteshet. Legegyszerűbb a tálalótálon készíteni.
A lapzselatin-zselatinpor arányához – ki mit szeretne használni – t3v postjában találunk hasznos megjegyzéseket az átváltási aránnyal együtt. 
A képen látható, hogy a mi tortánk egy mini, 18 cm-es formában készült, (ezért van rajta kevesebb pehely), de a recept a hagyományos formára szól.

Itt pedig egy nem túl esztétikus, de látványos kép a sütemény belsejéről. 
Csokoládés cornflakes krémsajttorta
Csokoládés cornflakes torta

A csokoládépehelyhez
100 g vaj
150 g étcsokoládé (min 60%)
150 g cornflakes (sima kukoricapehely, pl. Kelloggs)
A krémhez
6 lap zselatin (kis méretű, 7,5cm x 12cm) (vagy 24 g = 3 ek zselatinpor)
2 db tojásárgája
100 g kristálycukor
1 db citrom kifacsart leve
250 g ricotta (vagy krémes túró, sovány krémsajt, 15-20%)
400 ml tejszín (30%)
350 g meggy, magozva
2 ek étcsokoládé, forgácsolva (opcionálisan, a tetejére)

A vajat egy széles lábasban felolvasztom a csokoládéval, majd hozzákeverem a cornflakes-et. Egy fakanállal kissé megtöröm, hogy a pelyhek jobban formázhatóak legyenek. 
Egy sütőpapírt vajjal kikenek és egy teáskanál segítségével 12 kerek kis kupacot teszek rá és hagyom megdermedni.
Egy 24 cm-es kapcsos tortaformát az oldalával együtt vajjal kikenek és a maradék csokoládés masszát jól lenyomkodva, tömören elsimítom az alján. Mindkettőt beteszem a hűtőbe, hogy jobban megdermedjen.
A zselatinlapokat egy kis tálban kevés vízbe 10 percre beáztatom. (A zselatinport fél deci vízben olvadásig felmelegítem, ebben az esetben annyival kevesebb tejszínt használjunk.)
Egy keverőtálban 5 perc alatt habosra keverem a tojássárgákat a cukorral, majd hozzáöntöm a citromlevet és a ricottát (túrót, krémsajtot). A tejszínt egy külön edényben keményre felverem.
Most kinyomom kissé a zselatint és egy kis lábasban megmelegítem, hogy épp hogy felolvadjon. Ha kész, a folyékony zselatint és a felvert tejszínt belekeverem a tojásmasszába.
Ha friss a meggy, akkor kimagozom, ha üveges, akkor lemérem és leszárítgatom, hogy ne áztassa el a krémet. (5 percre egy széles tálra szétterítve sütőbe is bele lehet tenni.)
Mindkét csokoládés pelyhet kiveszem a hűtőből. A tortára egyenletesen rákenem a krém harmadát, erre ráteszem a kissé megszárított meggyet, majd rásimítom a maradék krémet. 
A tortát legalább 2 órára behűtöm, hogy megdermedjen, ha kész, akkor a tetejére ültetem a csokoládés pelyheket. Forgácsokkal lehet díszíteni.

1 db 24 cm-es kapcsos forma – 12 szelet / 380 kcal / 27 g zsír / LF30 68%
Dr. Oetker recept